Napló, 1980. november (Veszprém, 36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-19 / 271. szám
Tisztelet az embernek és az alkotónak Nagy Gyula képei előtt Várpalotán élt és alkotott, a bányászváros és a benne élő emberek iránt érzett tisztelete és szeretete sugárzik minden képéről. Nagy Gyula művészetéről anekdoták sorát hallani még ma is, 14 évvel halála után, a palotai bányászoktól, munkásoktól. Elfogadták és szerették művészetét, hisz az ő soraikból, az ő támogatásukkal küzdötte fel magát a magyar képzőművészek legjobbjai közé. Az MSZMP Veszprém megyei Oktatási Igazgatóságán Nagy Gyula művészetét bemutató emlékkiállítást rendeztek. Tizennégy képét láthatják a látogatók a tárlaton. Nagy Gyula emberségéről, művészi értékéről árulkodik a vendégkönyv minden sora. A művész szerette az embert, a munkást, a tájat és mindent, ami ehhez a környezethez kapcsolódott. A munkások között élt, dolgozott és alkotott, nehéz sorsukat erős akaratukat, verejtéküket szívvel és velük érezve rajzolta, festette. Művészetében újat hozott a Balaton közelsége. Nemcsak Várpalotát érezte otthonának utolsó éveiben, hanem Alsóörsön is festett és dolgozott. A táj nyugalmat, békességet adott és ez képein is érezhető volt. Ízelítőt kapunk a jelen kiállításon abból a korszakából is, amikor Olaszországban, Firenzében tevékenykedett. Festészetét végigkísérte a valóság hű ábrázolása, ami főként a nagybányai hagyományokra épült. A pályája csúcsán elhunyt Festőnek méltó emléket állít a Veszprémben megrendezett emlékkiállítás. Azt a tényt, hogy művészetét magukénak érzik az itt élő emberek, hűen bizonyítja a képzőművészet iránt érdeklődő látogatók sokasága. Angyalvár A kanász Nyelvművelés Mi van a fülünk mögött? A szándék, hogy valaki a valós értékeinél többnek látszszék, nemcsak a képességeket meghaladó és a lehetőségeknek ellentmondó életmódban, életvitelben nyilvánulhat meg, hanem a kifejezés keresettségében is. Hosszabb a szoknya, mint a kabát. Elkerüli a kordé a szamarat; Pápább akar lenni a pápánál - csúfolódnak ilyenkor szólásaink. Bizonyos helyzetekben a közlés választékosságára való túlzott törekvés is visszájára fordul. Lássunk néhány példát! Modorosság a hivatali nyelv egy-egy fordulatának az egészen hétköznapi beszédbe iktatása. Mostanában az egy az egyben, a lerendezni, a világos, a következésképpen,, az ecetera, a lényegében, az általában, az egyértelműen, az ad egy, ad kettő — féléket ismételgetik szíve-szóra. Máskor a maga a motorház, a madár az olyan állati kapcsolatok kiemelt szava által válik hivalkodóvá a beszéd. A legtöbb esetben fel akar tűnni az is, aki értik-é-t mond, és erőltetett a Be jó itt lenni !-félék kezdőszava. Némelyek a -tál, -től népies változatának vélik a társhatározó -stul, -stül ragját, ezért ruhástul-t, gyerekestől-t mondanak. Mások épp a népi sajátosság hangsúlyozásával kívánnak különbek lenni. Osztög, asztánék, mondval, illetve megláthassuk, micsinyájjunk-féléket mondanak, jelezvén, ők aztán tudják, honnan jutottak el az ismeretek magasabb fokára. A modorosság gyakran hangtani jelenséggel függ össze. Kinek a körében nincs olyan ember, aki erőfeszítés, akár egy halka betoldása árán is rántja, rajzoljuk, egyszer és adta hangsort hallat rántja, rajzoljuk, eccer és atta helyett? Fittyet hány az össze-, a beolvadás, vagy a részleges hasonulás törvényeire, csak hogy fitogtathassa: tisztában van a szó alaki elemeivel. Mit bánja (vagy tudja) azt, hogy a nyelvi tudat nem vesz róluk tudomást, legalábbis ilyen felszínesen nem. Mások — mintha a zöngétlenné válás egyik különleges esetét akarnák elkerülni — elhúzódtak, meghazadtakat mondanak, alkalmasint írnak is. Előfordul, hogy a régies í ragot toldják fölöslegesen a nélküle is körülményt kifejező szavakhoz, s így lesz márt vagy házbant a már, illetve házban helyett. Ennél sokkal gyakoribb a csolkol és a csolnak-féle keresettség, s talán a kül meg a hol t-je is ludas a kijjebb meg az otthon variáns létrehozásában, pedig a kijjebb, illetve az otthon, a kinn és a hon tő változata. Itt említem meg a hidjünket is. A hisz igének semmi köze a dvégű igékhez, sőt páratlan az sz-tövűek közt abban, hogy hosszú gy-t nemcsak mondunk, de írunk is a felszólító alakjában. Nagyobb problémák is vannak a nyelv használatában - nem egészen ilyen egyszerű mondhatná valaki. Csakhogy nem egészen ilyen egyszerű a dolog. A hónap és a holnap keverése épp a rokon jelentés miatt zavaró, s teljesen elüt a jelentés a szónok—Szolnok, a szódát-szoldát vagy a pumpa-pompa változatban, de kaptam én már számlát 200 liter fültőolajról is. Nem öntöttem a fülem tövére, hanem a kályha fűlt tőle, bár — tudom —, van olyan olaj is, amely a fül tövére való, de ez az előbbivel ellentétben gyulladásgátló. Valami van a fülünk mögött, ha nem más, hát feltűnési viszketegség, s — a szónál maradva — gyakran fordítva vakaródzunk. A nyelvművelés, lám, emberformálás is, ezért különösen fontos. Márkus Zoltán Stájer kulturális napok Szombathelyen Stájer kulturális napokat rendeznek november 20. és december 7. között Szombathelyen Stájerország és Vas megye. A két szomszédos terület kapcsolatai egyre szélesebb körűek, s 1976 óta már a negyedik alkalommal látogatnak a stájer kultúra követel Szombathelyre, amit rendszeresen viszonoznak a vasiak. A mostani stájer kulturális napok keretében két kiállítás nyílik: A ház- és tájépítkezések régi környezetben, valamint Ásványok és kövületek Stájerországban címmel. A megyei Markusovszky Kórházban rendezik meg az orvosok találkozóját, december 7-én pedig a Bartók-teremben a Stájer Ensemble Point d’Arret Trio ad barokk hangversenyt. Népdaléneklési verseny a rádióban és a televízióban December 7-én rendezik meg a Bartók- és Kodály-centenárium alkalmából meghirdetett Röpülj páva népdaléneklési verseny első elődöntőjét, amelyet további hat követ. A versenyt a Magyar Rádió és a Magyar Televízió hirdette meg, s a résztvevők népdalokat vagy népdalfeldolgozásokat tolmácsolnak hangszeres kísérettel vagy anélkül. A vetélkedőn népzenei alkotásaik bemutatásával részt vesznek a Magyarországon élő nemzetiségiek is. Az elődöntőben szereplőket négyezernél több jelentkező — mintegy háromszáz együttes és hétszáz szólista — közül válogatták ki. Egy-egy elődöntőben öt-hat versenyző mutatkozik be, szereplésüket az előadói készség és a dal megfelelő kiválasztása alapján értékeli a zsűri. E testületben népzenekutatók, néprajzi szakemberek, zeneszerzők, költők és neves előadóművészek vesznek részt. A középdöntőket — amelyeket ötvenpercesekre terveznek — a jövő esztendő februárjában közvetíti a rádió. A versenyzők itt újabb programokkal szerepelnek. A döntőre tavaszszal kerül sor, s arról a rádió és a televízió kétrészes élőadásban számol be, a legsikeresebben szereplők egyórás gálaműsort adnak majd, s azt ugyancsak élő adásban közvetíti a rádió és a televízió a Pataky István Művelődési Központból. A zsűri ekkor adja át a közönségdíjat a legtöbb közönségszavazatot kapott versenyzőnek. I Sebestyén József szobájának falait versenyplakátok, tértképek, táblázatok, emléklapok díszítik. Valamennyi a lövészettel kapcsolatos. Ez nem véletlen, hiszen ő a Magyar Honvédelmi Szövetség Veszprém megyei vezetőségének lövész- és tömegsport-előadója. A közelmúltbankiemelkedő honvédelmi munkájáért a Hozta Szolgálatáért érdemérem bronz fokozatát kapta meg. — Nagyon fiatalon kapcsolódtam be a honvédelmi munkába. 1948-ban jelentkeztem katonának, két év múlva végeztem el a tüzértiszti iskolát. Aztán hivatásos katona voltam. Századosként szereltem le, 1958-i ban. Persze ez nem jelentette a honvédelmi munka végét, tartalékos állományba kerültem. Már hivatásos katonaként is főleg a fiatalokkal foglalkoztam, s ezt a munkát folytattam, miint az MHS - akkor még így hívták a szövetséget — társadalmi városi elnöke. Már tíz éve dolgoztam itt, mint függetlenített lövész- és tömegsport-főelőadó. Egyik legfontosabb feladatom a sorkötelesek általános honvédelmi oktatása, illetve ormok megszervezése. Foglalkozom még lövész jellegű tömegsportokkal. Erre példaként a honvédelmi kupa, vagy az összetett honvédelmi verseny szervezését említhetem. Utóbbiba az úttörők is bekapcsolódtak. Segítem az iskolai honvédelmi nevelést. Bekapcsolódtam a KISZ, az Ifjú Gárda, az ■ úttörőgárda tevékenységébe. Tagja vagyok az Ifjú Gárda megyei parancsnokságának is. Természetesen az Úttörőgárda honvédelmi szakbizottságában is tevékenykedem. Majdnem elfeledkeztem az egyik leglátványosabb feladatomról : a minőségi lövészsport irányítása is fontos munka. Igaz, a mi megyénkben mindössze két olyan klub van, amely ide tartozik. Kiemelt klub a fűzfői Nitrokémia Ipartelepeké. A veszprémi Bakony Műveké pedig B típusú. A kettő között az a különbség, hogy a kiemelt klubtól elvárható, hogy nemzetközi versenyeken is képviseltesse magát, míg a B típusúnak a hazai élvonalban kell szerepelnie. Több szál is fűz ehhez a sporthoz. Első osztályú versenybíró vagyok és lövész segédedzői tanfolyamot is végeztem. Szívesen megyek bárhová a csapattal. Nemrégen a tömegsportosokkal egy országos versenyen voltam. Jól szerepeltek, bár nem voltak igazán formában. Nagyon büszke vagyok rájuk! Éppen most készítettem el az utóbbi öt év munkájának értékelését. Csak 1977-ben nem volt első helyezettünk az országos versenyen. 1974-ben pedig a csapat is aranyérmet nyert. Jelenleg is van két országos csúcstartó versenyzőnk: Kányái Gabriella és Kovács Ferenc. Mindketten pisztollyal lőnek. Az idei zánkai versenyen a mi úttörőnk, Pintér Katalin nyerte az egyik versenyszámot. Azóta már befejezte az általános iskolát és igazoltuk a veszprémi klubba. Százharminchét lövészklub működik megyénkben. Többségünkkel kapcsolatom van, de nem minddel. A szakmai irányítás a feladatom, ezért több esetben találkozom a járási vezetőségekkel, mint a versenyzőkkel. Most alakítjuk ki a tömegsport jellegű lövészszakosztályok versenyrendszerét. Arra vagyok legbüszkébb, hogy sikerült megtalálnom a hangot a fiatalokkal. Nem egyszerű dolog ám, hogy az ember értsen a nyelvükön, hozzájuk hangolódjon. Ha sikerül, akkor eredményem is van. Nem arra gondolok elsősorban, hogy szépen szerepelnek védenceim a versenyeken, de az is jóleső érzés, hogy nem fordul elő olyan kiruccanás, ahonnét ne kapnék néhány képeslapot. A régiek sem feledkeznek el arról, milyen jólesik egy-egy üdvözlőlap . . . nemcsak az ünnepeken, bármiikor. . . Varga Ibolya EGY EMBERÖLTŐ AZ MHSZ-BEN Hová megy a mentő? Kevés emberrel tudok annyira együttérezni, mint a balesethez igyekvő, s így karambolozó mentősökkel. Gépkocsivezető, orvos, ápoló más életéért rohan, s közben a sajátját teszi kockára. "Mert a sziréna vijjogására még a jószándékú közlekedők sem tudnak mindig kitérni, félreállni, a mentők pedig harcolnak a másodpercekért, mert tudják, hogy az útszélen fekvők, lakásban haldoklók élete az ő gyorsaságukon múlhat. Állandó stresszhelyzet lehet az ilyen „pilótáé", s azt sem csodálom, ha ebben a lekiállapotban maguk is hozzájárulhatnak egy-egy baleseti helyzet kialakulásához. Ez persze nem jellemző. Annál inkább az, hogy sikerül az életmentés. A jól felszerelt kocsiknak, s a bennük ülő kitűnő szakembereknek is köszönhető, hogy általában a balesetesek a helyszínen megkaphatják az első ellátást, ami gyakran akár komplikált orvosi beavatkozás is lehet. Az idén például hat esetben sikerült a mentősöknek helyreállítaniuk a szívműködést és a légzést olyan sérülteknél, akik nélkülük biztosan meghaltak volna. Számos gyógyszer, oxigénpalack, vákuummatrac áll rendelkezésre a megye valamennyi mentőkocsijában, az eset- és rohamkocsik pedig különleges felszereléssel indulnak ki a hívásra. Ez azt jelenti, hogy a kórházig a betegek már korszerű ellátást kaphatnak, gyógyulási esélyeik éppen a gyorsaság miatt lényegesen javultak. A sürgősfeladatok megoldása a mentők klaszszikus, s mindenképpen legfontosabb tennivalója, munkájuk oroszlánrészét mégsem ez teszi ki. Tavaly megyénkben 58 ezernél is több beteget szállítottak a fehér kocsik, s ebből mindössze 30 százalék volt az olyan hívás, ahol azonnali beavatkozásra volt szükség. Balesethez mintegy hatezer alkalommal szólították őket, ami az összbetegforgalomnak még tíz százaléka sincs. Mire kellett hát a több mint 1,6 millió lefutott kilométer? A dolog eléggé elgondolkoztató: a munka legnagyobb részét a szállítások teszi ki, s igen gyakran egyik gyógyintézetből a másikba. Tavaly csaknem 7500 ilyen eset volt. Mindez persze elsősorban az egészségügyi integráció gyakorlati alkalmazásával, az egyre javuló ellátással függ össze, hiszen gyomorvizsgálatokra például Budapestre, ideg- vagy érsebészeti vizsgálat, beavatkozás esetén Pécsre, máskor Győrbe, Szombathelyre viszi a mentő a beteget, s az ingyenes szocialista egészségügyi ellátásba belefér, hogy ezeket a költségeket az intézmények nem számolják. Nagyobb gond, hogy Veszprémben a kórház felszereltsége nem minden tekintetben felel meg a megyei szintű kívánalmaknak. A beteg emiatt nem károsodhat, így szükség esetén oda küldik konzíliumra, ahol éppen, megvan a szükséges műszer, berendezés, és természetesen mentővel. Remélhető, hogy ha megvalósul a megyei kórház rekonstrukciója, akkor a mentők által megtett kilométerek száma csökkenni fog. Egyelőre azonban a növekedés a jellemző. Mind több a baleset, az egyszerű betegszállítások száma pedig 35 százalékkal nőtt az utóbbi öt évben. A mentőszolgálat számára éppen az jelent mind súlyosabb gondot, hogy a gyógyintézetből gyógyintézetbe történő szállítások száma különösen gyorsan nő, az említett öt éven belül például 65 százalék az emelkedés. Ez különösen akkor figyelemre méltó, ha azt is tudjuk, hogy ugyanez idő alatt a gyógyintézetbe szállított betegek száma csupán egy százalékkal nőtt. Természetesen nem mindig a szállítás távolsága a döntő. Néha egy-egy fölösleges városi hívás is súlyos gondot okozhat. Miután sok év statisztikája mutatja, hogy a hívások nagy része hét és délután három óra között érkezik, az állandó munkaerőhiánnyal küzdő mentőknél délután és főleg este kevesebb kocsi, kisebb személyzet marad szolgálatban. S ha az esti tévéműsor utáni kisebb-nagyobb rosszullét miatt a beteg vagy a család nem az ügyeletes orvost, hanem rögtön a mentőt hívja, könnyen előfordulhat, hogy emiatt egy súlyos betegnek, baleseti sérültnek kell tovább várnia. Pedig Veszprémben az új, korszerű állomás eladása óta valóban jó körülmények között dolgozik a szolgálat. A fűtött garázsból kiinduló kocsik télen-nyáron kellemes hőmérséklettel várják a beteget, a műszaki karbantartási lehetőségek garantálják az üzembiztonságot, lehetőség van a dolgozók folyamatos képzésére, a jó szociális körülmények miatt orvosok, mentőtisztek, ápolók kipihentebben indulhatnak a hívások után. 1978- ban egyébként 18 új Nysát és egy Mercedes rohamkocsit kapott a megyei szolgálat, ami mutatja, hogy az országos szervek nem sajnálják az anyagiakat, ha erről a fontos területről van szó. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a dolgozók 75 százaléka törzsgárdatag, akkor láthatjuk, hogy a műszaki és emberi feltételek egyaránt jók. Ami persze nem jelent gond nélküli munkát. A 76 ápoló kevés, s a 9 megyei állomás sem elegendő, elsősorban a nyári Balaton-partért vannak gondok. Füred és Tapolca között nincs mentőállomás, s főleg az éjszakai órákban könnyen adódhatnak nehezen megoldható, tragikus helyzetek. A mentőtisztek száma sem elegendő, s tekintve, hogy kiképzésük hét évig tart, bizony igen hosszú idő alatt lehet ezt a munkaerőhiányt felszámolni. Mindez csak aláhúzza, hogy okosan kell bánnunk a mentőszolgálat erejével, gépi és emberi energiáival. Cz. J. Honvédeink segítségével Gyakorlati terem az iskolának Közismert, hogy Veszprémben, az iskolába lépő korosztály létszáma az átlagosnál jóval magasabb. Ezért elhelyezésük olyan nehéz feladatot jelentett a megyeszékhely általános iskolái számára, melyet csak az állandó délutános tanítás szélesítésével tudtunk megoldani, így a legtöbb iskolában a harmadik-negyedik osztályos gyerekek állandóan délután járnak iskolába és napközis elhelyezésük körülményei is nagyon rosszak. Iskolánkban, a Veszprémi 3. számú Általános Iskolában is, szeptemberben minden harmadik-negyedik osztály csak délután tudott részt venni az iskolai tanításon teremhiány miatt, délelőtt pedig a 43—45-ös napközis csoportok dolgoztak az ebédlőben, mivel máshol nem tudtuk elhelyezni őket. Ezt a szomorú helyzetet látva sietett segítségünkre a helyőrség egyik alakulata, Rosenheim Jenő alezredes parancsnokkal az élen. Egy használaton kívüli, részben földbe épített, régi konyhából varázsoltak elő néhány nap alatt egy modern, szép gyakorlati termet. A konyha falát víztelenítettük, bemeszeltük, melyben a szülők közül Pataki Ferenc járt az élen, majd a honvédségi alakulat szakemberei műanyag lambériával borították be a falakat és melegpadlóval látták el a helyiséget. Remek politechnikai műhely alakult ki munkájuk nyomán. A régi műhelyteremben a harmadik-negyedik osztályos tanulók szülei otthonos, szépen berendezett tantermet alakítottak ki. Tegnap, november 18-án a harmadik osztályos gyerekek már délelőtt jöhettek iskolába. Köszönet honvédeinknek, a szülőknek, Kurucz Sándor SZM-elnöknek, akik önzetlen munkájukkal könnyebbé, eredményesebbé tették 138 gyerek tanulását, nevelését. Dr. Tóth László igazgató NAPLÓ - 1980. november 19. szerda -5