Napló, 1980. december (Veszprém, 36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-19 / 297. szám

Az Állami Balett Intézet egykori, népfánczatos növendékei - akik ma már különböző együttesek­ben táncolnak - az Állami Népi Együttes székházában fiolái koreográfusok láncait mutatak be. 1980. november III. rész NOVÉMVERMESZTÉS Szenie­ Imre - Pálvölgyi László — Dévényi Károlyné: A termőtájaik hatása különböző kukorica hibrided termésátlagá­ra és szemtermésének minősé­gére. (4. sz.) Veszprém megyei adatokkal. PARTÉLET Kisgergely Lajos - Nagy An­tal: Igazodás a követelmények­hez. A Péti Nitrogénművek fél évszázados jubileuma. (11. sz.) STATISZTIKAI SZEMLE Kovács Tibor: Magyarország településhálózata és fejlődésé­nek főbb tendenciái. (11. sz.) A statisztikai elemzésben Veszp­rém, Tapolca, Pápa, Várpalota is szerepel. SZABAD FÖLD Vincze István: Kovácsék: tör­ténelem diplomában elbeszél­ve. (47. sz.) Riport a devecseri kovácsmesterről. SZÖVETKEZET Király Lenke: A Révfülöpi Ta­karékszövetkezetnél. (45. sz.) A harmadik negyedév végén már 90 százalékra teljesítették a tervet. Új szolgáltatás Veszprémben. (46. sz.) A Veszprémi ÁFÉSZ TÜZÉP-telepe 50 százalékos fu­varkedvezményt nyújt tagjai­nak. Ugyanott: Veszprémi MÉ­SZÖV. Ajkán rendezték meg a megye önkiszolgáló pénztáro­sainak versenyét. ..Mesterhármas Veszprém­ben". (43. sz.) Munkavédelmi és szociálpolitikai vetélkedőt rendezett a KPVDSZ Veszprém megyei bizottsága, amelyen az első 3 helyezett szövetkezeti csapat lett. „Oázis" Ajka mellett. (48. sz.) Autós étterem nyílt az Aj­kai és Győri ÁFÉSZ közreműkö­désével. Ugyanott, Zirc­i ün­nep­e előtt. 12 tantermes napkö­ziotthonos iskolát adnak át 1981 első hónapjaiban. TÁRSADALMI SZEMLE Érdeki képviselet és érdekvé­delem — dolgozó népünk javá­ra. Beszélgetés két szakszerve­zeti főtitkárral. (11. sz.) Dajka Ferenc, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára a fűzfői Nitrokémia szb-titkárát is idézi az interjúban. TURISTA MAGAZIN Tovább bővül az ajka-csin­­gervölgyi Bányászati Múzeum. (11. sz.) ÚT TÜKÖR Bródy Zoltán: Anzikszok a szezonról. (44. sz.) Interjú Kál­­lay Oszkárral, az Országos Ide­genforgalmi Hivatal vezetőjé­vel a balatoni szezonról. A csesznek­­vár fényképe. (46. sz.) Ugyanott: Kamarás István: Megvalósul­­ egy ma­gyar találmány. Az olvasótábor­ mozgalom problémái. Bakony­­oszlopi példa. Köröspataki Kiss Sándor: Heródes. Veszprémi Petőfi Színház. (47. sz.) Kiss Ferenc: Nagy László múzeum Szmoljanában. (48. sz.) Bulgária: VÍZIKÖZLEKEDÉS Böjti Béla — Mezősy Miklós — Simon Antal: A balatoni vi­harjelző rendszer korszerűsíté­sének és automatizálásának szükségessége. (2. sz.) EGYÉB KIADVÁNYOK Badacsonytomaj, Szegedy Róza présháza. Leírás és fény­kép. Kelényi György: Kastélyok, kúriák, villák. Bp. 1980. 1. Ugyanott: Balatonfüred, Jókai u. 28. Breuer-Semsey napok ke­retében tartott Breuer-Semsey napok előadásainak összefog­lalói. Veszprém, 1979, (1980). Állategészségügyi Áll. 26. I. Cholnoky Viktor: Trivulzió sze­me. Válogatás novelláiból, -j- A kísérlet. Válogatás publicisz­tikájából. (Összeállítás sajtó alá rend. jegyz. ell. és az utó­szót írta Fábri Anna.) Bp. 1980. Magvető. 2. kötet. Magyar Hír­mondó, Csopak, Ranalder nyá­ri fák. Daróczi Eta: A­­területhasz­nosítás változásai Veszprémben és környékén. MTA Dunántúli Tudományos Intézete közlemé­nyek. 26. Magyar Ásványolaj és Föld­gáz Kísérleti Intézet. A közle­ményei 20. 1979. Kiad. Csikós Rezső. Szerkesztette: Illés Ven­del. Bp. 1980, Műszaki Kiadó. 256. I. Nagyvázsony, volt Zichy-kas­­tély. Németh Gyula: A munkaidő kihasználásának vizsgálata a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat­nál. Szilárdásvány-bányászati szervezési tapasztalatcsere ta­nácskozás. Tatabánya, 1980. áp­rilis 15—17. Tatabánya, 1980. MTESZ Komárom megyei szer­vezete. Pápa, volt Esterházy-kastély. Simon István: Gorái Gábor: Meghitt beszélgetések. Bp. 1980. Szántó Zsuzsa: Agglomeráló­­dási folyamat Magyarországon. MTA Dunántúli Tudományos In­tézete közlemények. 26. Veszp­rémi adattal. Vörösmartiné Tojti Erzsébet: Az agglomerációképződés és a népességstruktúra alakulása közötti kapcsolat. MTA Dunán­túli Tudományos Intézete közle­mények. 26. Veszprém megyei adatokkal. Egymáshoz tartozás A badacsonytoma­'A műve­lődési házban a legmeghir­­debb helyiség a könyvtár. A polcokon mintegy 13 ezer könyv, mely a csendjével szó­lítja az érkezőt. A könyvtá­­rosasztalnál „régi" ember, mondhatni alapítója a toma­­ji nagykönyvtárnak. Kal­már László mintegy 20 éve dolgozik könyvtárban. Min­dig Tomajon. Itt született. Itt nőtt fel, faluszülöttként és könyvtárosként mindenki is­merőse. Van valami tragikusan szép az ő könyvtárosi múlt­jában, így mondta el: - Nagyon szeretem a könyveket... Eredetileg la­katosnak tanultam, aztán be­teg lettem, öt évig feküdtem, a könyv volt minden szóra­kozásom. Sajnos, nem lehete­­­tem olyan szerencsés helyzet­­v­ben, mint a mai olvasók, ak-­­­kor Tomajon nem létezett a könyvtár. A szüleim házaktól kérték, úgy hordták össze ne­kem a könyveket. Megtanul­tam értékelni, rá voltam szo­rulva. Gondolom, Kalmár László számára nem frázis, hogy a könyv hű barát. Ez a könyv­re utaltság vezette el végül a pályára; felgyógyulása után üzemi könyvtárban bíz­tak rá kölcsönzést, majd egy évig a strand pavilonjában kínálta az olvasnivalót. 1962- től a pártházban kapott he­lyet a községi könyvtár, míg végül 1966-ban a művelődési központban lelt otthonra. — Négy évig egyedül vol­tam Itt.. . Mikor megnyílt ez a könyvtár, szinte tódultak az emberek. Tomajon semmifé­le művelődésnek nem voltak hagyományai, régen csak az Iparoskörben lehetett kisebb könyvállomány, a felszaba­dulás után a bazaltbánya tartott fenn szakszervezeti könyvtárat. A községi könyv­tár 1970-ben körzeti szerepet kapott. Ide tartozik Törde­­mic, Badacsonyőrs, Ábrahám­hegy, Balatonrendes és Sal­­föld, mindenütt van letéti könyvtár. Jelenleg 28 ezer kö­tet áll a körzet olvasóinak rendelkezésére. Kalmár László pályatörté­­nete egybeesik a tomaji­­ könyvtárfejlesztés történeté­vel. A faluszülött meg a fa­­lukönyvtár együtt nőtt fel. Kalmár (a betegség terheit viselve) négyórás beosztásban dolgozik naponta, talán fe­­­­lesleges bizonyítani, hogy számára a könyvtári munka a közéletben való részvételt jelenti. Ezúttal drámai igaz­ság az együvé tartozásuk, amit ő szerényen így fogal­mazott meg: - Hiányozna az életemből, ha nem volna. Sokat jelent az embernek, hogy naponta tudja, hol van szükség rá. A könyvtároskodás nekem egy füst alatt szórakozás. B. O. A HARMADIK OTTHON A családi fészek és az iskola után harmadik otthonunk a könyvtár lehet-e? Kisdiák koromban nem jutott eszembe. Rászolgált pedig, most már tudom. Azóta meghitten otthonos nekem a könyvek világa, mióta tárházukba szabadított tanítónőnk. Ami egy kopott szekrényke volt az olajos padlójú tanterem sarkában. Harminc év szemüvegén visszanézve szegényes. Mégis va­rázslatos birodalom. Megannyi felfedező őrö­met, meglepetést, kalandot rejtegetett és ígért, kíváncsiságot serkentve­ kielégítve kínált új is­mereteket és élményeket. Hamar megszerettem a jórészt vedlett köntö­sű, szamárfüles köteteket. Hazavíve felvirango­­zódtam, amint állatmeséket, Verne-regényt, Az aranyembert, a Fegyvert s vitézt éneklők-et, ké­sőbb Móricz-novellákat, Darvast olvasgattam petróleumlámpa hunyorgásában. Jól éreztem magam társaságukban, közben - erre, persze csak később jöttem rá - észrevétlen táplálták és pallérozták gondolataimat, érzéseimet. Szülőfalum akkori könyvtára nem lehetett gazdagabb, mint most egy közepes házi gyűjte­mény. Benne aligha volt kéttucatnyi kimondot­tan gyerekeknek és serdülőknek való kötet. Amennyit átlagos szorgalmú lurkóink évente el­olvasnak manapság, így a felnőtteknek szánt Irodalomból kölcsönözgettünk. Harmincegyné­­hány osztálytársam közül öten-hatan. Ma kedvezőbb az arány, ha nem a gyermek­­könyvtári választékhoz mérem. Mert ha azt ve­szem, hogy három évtized alatt mennyit változtak kedvezően az olvasás lehetőségei, korántsem le­hetek elégedett a könyvnek az ifjak életében érvényesülő szerepével. Ahogy a lakáskörülmény és iskoláink helyzete javult, úgy gyarapodott az a bizonyos harmadik otthon is. Ám még jóv­al kevesebb iskolásnak meghitt hajléka, mint ahá­nyat befogadhatna, s ahánynak szüksége lenne rá ... Éppen ezért örülök a december elején immár is­métlődő gyermekkönyvbélnek. Rendezvényei segí­tenek fölkelteni és elmélyíteni nemcsak a kisebb­­nagyobb diákok, hanem szüleik és nevelőik, könyvterjesztők és ifjúsági szervezetek érdeklő­dését és felelősségét. Olvassatok mindennap - hirdette az esemény­­sorozat jelszava. - ennek érdekében igazán rég várt együttműködés bontakozott ki a könyvtá­rosok és könyvkereskedők között, megyeszerte. Közösen tartottak író-olvasó találkozókat és kü­lönböző játékos foglalkozásokat. Lázár Ervin Várpalotán és Ősiben, Tatay Sándor Sümegen, Nagy Katalin Devecserben, Noszlopon, Somló­­vásárhelyen nyújtott maradandó élményeket if­jú olvasóinak. Pápán egyebek között versmondóverseny, a meséről és a valóságról, a mítoszokról, mondók­ról szervezett beszélgetés, s az Európa Kiadó ti­pográfiai kroffítósa szórakoztatta és gazdagítot­ta a résztvevőket. Tapolcán az ÁFÉSZ és a Simon István boltban gyermekkönyvtárosok vezették a könyvről könyvért vetélkedőt. Csoportosan élvez­ték az iskolások az Amiről a jégvilág mesél és a Rege a csodaszarvasról című, meg az irodalmi, zenei, képzőművészet anyagokból összeoflított műsor­. Népszerű volt a könyvbörze, tombola, vásár... Veszprémben a megyei ültőzőház könyvtári pódiumán kiállítás és verses összeál­­lás, Az Il­­lusztrálás művészete című csoportos foglalkozás marad­ tartalmas élmény. Ajkán a lányok-fiúk vetélkedője, a csere­bere mellett külön figyelemre érdemes vállalko­zás a szülők-könyvtárosok fóruma. Közel negy­venen vettek részt ezen az első, de remélhetően nem utolsó ilyen eszmecserén. Itt mutadak be egy rövidfilmet is a könyvtár életéről. A harma­dik otthon. , A harmadik otthon lehetőségeinek kihaszná­lása­ és gazdagítását szolgálták a devecseri já­rás kisközségeiben lak­ott vetélkedők és „Közö­sen mondjunk mesét" című játékos foglalkozá­sok. Meg a hí­mveütéssel egybekötött könyvaján­­latok, például A dzsungel könyve és Fekete Ist­­ván Ballagó ide­je. Több helyen a gyermekkönyvtárosok mellé szegődtek a lelnei­ részlegek módszertani elő­adói. A hatékonyságot segitendő, könyvtárhasz­­nálati foglalkozás! tartottak Mezőlakon és má­sod. 5 bizonyos, hogy az esti mese elől! a leg­főbb gyerek odafigyel! a tévé könyvajánlóiéra. Zsebpénzükből és szüleik, rokonaik jóvoljábó! a mikulóscsomagokba nemcsak édességek és já­­tékok kerültek, hanem könyvek is. Veszprémben az elmúlt kúria két hétben mint­­egy 200 ezer forint értékű gyermek- és ifjúsági irodalom falai­ gazdára, károsaink lélekszámá­hoz aranyított lehet a forgalom másutt Is. Falun szerényebb, de örvendetesen emelkedő. S még hátra van a karácsonyi meglepetés. A szaküzletek hullámzó kínálata jelzi, hogy nem eléggé egyenletes az el/órás - min! a legfőbb könyvünnep elő!!. Mégis jónak mondhatni a vá­lasztéka! és a keresletet. Sok százezer forint ér­­tékű kőle!­kerül idén is a fenyőfák alá. Közlök a gyerekek szellem­­épülését és szórakozását szolgáló, rendszeres olvasásra ösztönző művek változatossága. A népmesétül a tudományos-fantasztikus Iro­dalomig, a hiteles üdrajzoktól a modern kohá­szatig és a természettudományok friss eredmé­­nyeitől a régészetig rendkívül sokrétűvé vált fia­­taljaink érdeklődése. Mégis vannak, akik jófor­mán csak a tankönyvet veszik kézbe. Családi példa, ősztönzés híján és más okok miatt ke­veset, vagy egyáltalán nem olvas az általános és középiskolások nem lebecsülendő hányada. Mikor és hogyan hódítják meg ők is a har­madik pthon­? Amelynek meghittségét egész életükben élvezik. Annál inkább, minél előbb és minél alaposabban megismerik az olvasás gyö­nyörűségét, a kíváncsiságot és kielégülésének örömeit. Raffai István Egyszer volt, a „Dimitrov"-ban volt egy báb­játék, nemcsak mese, de olyan mesés is volt az istenadta, hogy egy tört dióban elfért az egész mesevilág. Így kezdődhetne (mesélő stílusban) az a hír­adás, mely az Állami Bábszínház Diótörő cí­mű báb- és pantomimjátékáról szól. Mert kü­lönös, nagy képzeletű, csodálatos ívű törté­net elevenedett meg Csajkovszkij Diótörő cí­mű zenéjére. Ami különös: a színészek nagy méretű bábmaszkokba és öltözetekbe bújtak, s ezzel az emberi test méreteit, arányait szo­katlan módon megváltoztatták. Ami nagy kép­zeletű: az álomjelenet világa valóban kiter­jedt az emberi fantázia teljes horizontjára, en­nél mesésebb utat a kisherceggel nem járhat be álmodozó kislány. És ami csodálatos: a me­­sevilág megjelenítése mind formavilágban és színvilágban, mind mozgásban. Hoffmann me­séje és Csajkovszkij zenéje alapján (Szilágyi Dezső szövegkönyve nyomán Bródy Vera és Koós Iván báb-, maszk- és díszlettervezők közreműködésével) Szőnyi Káló olyan bábjá­tékot rendezett, amilyet ritkán lát felnőtt és gyermek. S innen a szomorúságunk: az előzetes hír­verés gyengesége miatt kevés veszprémi ember tudta, mit rejt a „Diótörő", ha bábművészek veszik kézbe. Ráadásul a kései (este hét órás) műsorkezdés is azt sejtette a közönséggel, talán felnőtteknek szóló mese ez. Jó volna megismételni (akár többször is!) az előadást, lehetőleg délutáni előadásban (vagy előadá­sokban). Képriportunk az egyszer volt (de többször szeretnénk) zenés pantomim- és bábjáték né­hány jelenetéből ad „mutatót": sajnos, az eredeti látványtól fényévnyi messzeségben, a mesevilág mezsgyéjéig el sem jutva. A kislány ólomútja kezdődik a vitéz kisherceg­gel, meseországba. A. Horváth P. felvétele! Karácsonyos! a családban NAPLÓ - 1980. december 19. péntek - 5

Next