Napló, 1980. december (Veszprém, 36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-06 / 286. szám

7­7rPS2FfMS) Gyomron idézik a c/m­­!rogontban említett fogal­makat mostanában. Kü­lönösen ak­k­or, am­itor egy­­egy kommunista kollektíva teszi mérlegre egész éves tevékenységét. Postalap­­szervezeteink beszámoló taggyűlésein tapasztaljuk,­­alapvető szempont a poli­tika/ munka megítélésé­ben, hogyan állt helyt a mindennapi termelő tevé­kenységben a pártfogság, képesek voltak-e a kom­munisták személyes példa­­mutatójukkal mozgósíta­ni munkatársaikat. Szgunk a szervezeti szabályzatra is hivatkozni akkor, amikor a kommu­nisták felelősségét, irányí­tó, szervező munkáját em­legetjük. Elsősorban akkor, amikor az egységes cselek­vésre, a helyi feladatok megoldására kell az erő­ket összpontosítani. Az agitáció tartalmának, az összefüggések, az indí­tékok ismeretére van szük­ség ehhez a tevékenység­hez. Arról van szó, hogy cselekvésre akarunk ösz­tönözni, olyan társadalmi tevékenységre, állásfogla­lásra, amely erkölcsileg bon^^hhel^^^nk^^ si az igazságot a szemben álló nézetekkel viaskodva- Érvek, ellenérvek csapnak össze ebben az éles vitá­ban, különböző emberek véleményét kell formálni, megnyerni a cél érdeké­ben. Olyan embereket, aki­ket megedzett a történelmi tapasztalat, vagy pedig a történelem által igazolt té­nyeket csak olvasmányok­ból, iskolai tananyagból is­merik. Az egységes cselekvés nem jön létre magától, tervszerű, tudatos munka előzi meg. Az agitációs feladatot ellátó párttag­nak is elsősorban önma­gában kell tisztázni a fel­adatot, s a megoldás módszereit. Aki erre a fel­adatra vállalkozik, a véle­mények, állásfoglalások irányításának felelősség­teljes munkáját vállalja magára. Mert az össze­függések, a valóság isme­rete nélkül mit sem ér az érvelés. Gazdaságtörténe­ti, gazdaságpolitikai is­meretek nélkül egyetlen propagandista, agitátor sem képes meggyőzően magyarázni az eddig el­ért eredmények, elkövetett hiányosságok ok-okozati összefüggéseit, az előttünk lévő feladatok megoldásá­nak lehetőségeit. A szocialista építés so­rán nap mint nap tapasz­talhatjuk, hogy a politikai munka alapvető értékmé­rője a termelő tevékenység eredményessége. Éppen ezért áll évek óta a párt­politikai munka középpont­jában a gazdálkodás, a termelés, az éves gazda­sági terv teljesítése. Ezek­nek a terveknek a meg­valósítása átgondolt, szak­mailag megalapozott, fe­gyelmezett és pontos mun­kát követel minden dol­gozótól, minden párttag­tól. Meghatározó jelentősé­ge van a kommunista kol­lektívok agitációs munká­jában a gazdaságpolitikai, termelési meggyőzésnek. Az agitáció döntő felada­tává vált, hogy a vállalati éves tervek megvalósításá­ra szervezze és mozgósítsa az üzem, a vállalat gazda­sági, politikai-erkölcsi erő­it. Az agitáció csak ak­kor lehet eredményes, ha a cselekvő tenniakarás ér­dekében, meggyőző erővel képes hatni a közösségre. Most különösen nagy szükség van a jól szerve­zett gazdaságpolitikai agitációra. Befejeztük az 1­. ötéves tervidőszakot, kezdjük az újabb középtá­vú tervet. A célok ismere­tében láthatunk hozzá eredményesen feladataink megoldásához. Sz. K. AftjRiMz % W3X/77*t777M Veszprémben ünnepi vásárt rendezett a me­gyeszékhelyen működő ÁFÉSZ. A vásárcsarnok ÁFÉSZ-kávézójában engedményes áron lehet hozzájutni több, a karácsonyi ünnepek allkalmá­­val hagyományos áruféleséghez. A vásárt csü­törtökön nyitotta meg a Veszprém és Vidéke ÁFÉSZ és minden héten újabb engedményes árukkal várja a vásárlóikat. Képünkön: karácsony a veszprémi meseház­ban. Borbás János felvétele A MAFILM Budapest stúdió­jának több produkciója ezek­ben a hetekben nyerte el az utómunkálatok során végső for­máját, más filmjeik forgatása pedig befejezéséhez közeledik. E művekről tájékoztatta az MTI munkatársát Nemeskürty István, a stúdió vezetője. Elmondta: az alkotóműhely hagyományaihoz híven idén is szerepelt programjukban széles közönségsikert remélő, s a színvonalas szórakoztatást szol­gáló játékfilmek készítése. Ezek közé tartozik a Pogány madonna című bűnügyi víg­játék, amelynek munkálataival nemrégiben végeztek. A mű érdekessége, hogy Bujtor Ist­ván, a filmgyár színésztársu­­latának tagja ezúttal forgató­könyvíróként is debütál. A fő­szerepet is ő alakítja, Kern András társaságában a detek­tívek szokásos megjelenítésétől eltérő, „rendhagyó" rendőr­­nyomozót személyesít meg a műkincsrablás körül bonyolódó történetben. A film rendező­je Mészáros Gyula. Lugossy László, az Azonosí­tás rendezője most fejezte be második nagyjátékfilmjét, amely csepeli munkáskörnyezetben játszódik. A „Köszönöm, meg­vagyunk" című produkcióban két egymás mellé sodródott ember sorsát, együttélésük küz­delmeit jeleníti meg Madaras József, és Nyakó Júlia, aki a „Vasárnapi szülők" amatőr fő­szereplőjeként tűnt fel tehet­ségével, kiváló alakításával. Gaál István értelmiségiek közé vezeti el a nézőket új művé­ben, a Cserepek az aszfalton főhőse ipari formatervező, aki­nek alkotómunkáját, lehetősé­geit nagyban befolyásolják a gazdasági helyzet nehézségei. Minden esztendőben elsőfil­mes rendezőt is avat a stúdió, idén Sós Mária forgatta itt Boldogtalan kalap című filmjét, Földessy Margit, Kis­­honti Ildikó és Nagy Anna fő­szereplésével. Mindhárman el­­vett asszonyt alakítanak, s életük jellemző epizódjainak megmutatásával az emancipá­ció fonákjaira világít rá a történet. Ezekben a hetekben is tart több produkció forgatása. Bán Róbert Fogadó az örök világossághoz címmel kosztü­mös bűnügyi komédiát készít. Gábor Pál — a nemzetközi si­kert aratott Angi Vera alkotó­ja - ismét az ötvenes évek vi­lágát idézi majd új filmjében. Koltai Gábor a magyar pop­zene úttörőinek — Koncz Zsu­zsának, Szörényi Leventének és társainak­­ pályafutását dolgozza fel, Gothár Péter pe­dig e nemzedék egyik szép­író képviseljének, Bereményi Gézának a forgatókönyvéből dolgozik. Kihirdették a megyei számítás­technikai pályázat eredményét ülést tartott Veszprémben, a Műszaki és Természettudomá­nyi Egyesületek megyei szövet­sége székházában a Neumann János Számítógéptudományi Társaság Veszprém megyei Szervezetének vezetősége. Két év után az idén ismét meg­hirdették tagjaik részére a számítástechnikai pályázatot, amelyre a megye ipari üzemei­ben, intézményeiben alkalma­zásra szóba jöhető pályamun­kákkal lehetett benevezni. Négy dolgozat került a bíráló bizott­ság elé, melynek elnöke dr. Farkas Margit a mostani ülé­sen ismertette az eredménye­ket. Első díjat kapott az orvosi műszerek által adott jelek - például EKG — kiértékelésének megoldásáról kidolgozott mun­ka, amelyet dr. Horváth Mi­hály laborvezető főorvos és Németh László matematikus, a balatonfüredi állami kórház munkatársa, valamint Koltai László, a Veszprémi Vegyipari Egyetem matematikusa készí­tettek. Az általuk kidolgozott számítógépes program, illetve módszer lehetővé teszi a gyó­gyászati berendezések által szolgáltatott információk ob­jektívabb értékelését. Az el­járás széles körű elterjesztésé­re, megismertetésére tavasz­­szal szakmai szemináriumot szervez a számítógéptudományi társaság. Második díjat kapott a Magyar Ásványolaj Kísérleti Intézet alkotópárosa, akik a vegyipari folyamatok, valamint műveletek számítógépes szi­mulációját oldották meg. Ez­által lehetővé teszik a számí­tási idők rövidítését, a számí­tógép-kapacitás jobb kihaszná­lását. A harmadik díjjal jutal­mazott pályamunkát a veszp­rémi Bakony Művekben készí­tették, a vállalati információs rendszer kidolgozásáról, ami az anyaggazdálkodáshoz, a készletnyilvántartáshoz, továb­bá a bérgazdálkodáshoz nyújt segítséget. Jutalomban részesítették a negyedik dol­gozatot, amelyet az ajkai on­kológiai állomáson készítet­tek. Az orvosi munka megköny­­nyítésére egy új típusú szűrőla­pot dolgoztak ki, amely lehe­tővé teszi a szűrővizsgálatok meggyorsítását. Az utóbbi két pályamunka továbbfejlesztését a szakemberek figyelmébe ajánlotta a számítógéptudomá­nyi társaság bíráló bizottsága. ­ kinti hidegből semmit­­­nem érezni itt benn. Az ablakokon ebéd után összehúzták a virágmin­tás sötétítőfüggönyöket, hogy jótékony félhomályba borítsák a szabókat. Az egyikben a fal­ra merőlegesen, a másikban azzal párhuzamosan állnak a kis ágyak. Az ebéd utáni csen­­des pihenő vége felé járunk már a veszprémi gyermekkór­házban. Csütörtök van, látoga­tási nap. A kisebb — bölcső­­dés, óvodás korú — gyerekek még alszanak, a nagyobbak csendben heverésznek az ágy­ban. Egy kis izgalom vibrál a levegőben. A gyerekek várják a szülőket, de mást is ... A B osztály folyosóján szí­nes képek. Az egyiken Elefá­­nt, néhány másikon a nemré­giben véget ért rajzfilmsoro­zat, a kengyelfutó gyalogka­kukk népszerű figurái. Odébb egy nagyobb tabló meserészle­tet ábrázol. - Ez az első kép - mutat rá kalauzom, Mészáros Zsuzsa amit a megyei últörőháztól kaptunk. - Hogyan kezdődött a kap­csolat a kórház és az úttörő­höz között? - Mostanában jó értelem­ben vett divat, hogy a gyer­mekkórházat igyekeznek ba­rátságosabbá, kedvesebbé ten­ni. A képekkel, virágokkal élénkebbé tett környezetben nem éri akkora megrázkódta­­tás a gyerekeket. Mi is próbál­koztunk már ezzel, az első képeket magunk festettük. De az az igazság, hogy nem is értünk igazán hozzá, meg időnk sm^rónag^m. &^tHv^­­tüi fel a kapcsolatot a megyei úttörőházzal, gondoltuk, ők biztosan tudnak segíteni. Szí­vesen vollalkoztak rá, így ke­rült hozzánk ez a szép színes tabló. De kaptunk tőlük köny­veket is. Közben nagy a sürgés-for­gás a folyosón. Egy két év kö­rüli kisfiút, Balázst, most hoz­zák ki a kezelésről. Cseng a telefon is, szülők érdeklődnek a kisgyerekek hogyléte felől. Az egyik kórteremből halk ének­szó szűrődik ki. „Hull a pely­hes fehér hó" — éneklik kö­zösen a gyerekek. A folyosón lévő táblára írt szöveg: Várunk téged, Télapó, s a dal is bizo­nyítja, miért a kis izgalom. Nem kell sokáig várni. Hosz­­szú, piros botjával kopogtat­va, fehér szegélyes piros kö­penybe öltözve, oldalán aján­dékokkal teli tarisznyává) meg­érkezik a Télapó. A gyerekek elhallgatnak, kerekre tágult szemekkel figyelnek. A na­gyobbak - iskolás korúak — egymás mellé ülve suttognak.­­Az úttörőhöz KISZ-szerve­­zete ajánlotta fel, hogy miku­láskor műsort hoznak ide. Saj­nos, a rossz időjárás miatt a sümegi bábosok nem tudták vállalni a szereplést. Kárpót­lásul a Télapó jött el ide a beteg gyerekekhez - mondja Mészáros Zsuzsa. Közben a Télapó sorra jár­ja a betegágyakat. Minden­kitől megkérdezi a nevét, s hogy mióta van a kórházban. Gyógyulást kívánva adja át a csoki mikulást, a szaloncukrot és egy könyvet. A Télapó mö­gött büszkén viszi a hosszú bo­tot Filter Laci, dt napja van a kórházban a nyolcéves kis­fiú. A szoba sarkában egy kis­ágyban apró szöszke kisgyerek. Ámulva figyeli a Télapót, s közben csak úgy magának sut­togja: én még nem kaptam mikulást, én még nem ... Bol­dogan felcsillan a szeme, ami­kor ő is sorra kerül. Gyorsan kibontja a szaloncukrot, s be­kapja. A könyvet párnája alá rejti. Lassan megtelik a szoba, a kevésbé beteg gyerekek a szomszédos kórteremből is át­jönnek. Mindenki megkapja az ajándékot. Van, aki gyorsan ol­vasni kezd, a kisebbek bonto­gatják a csokifigura papírját. Az egyik, ágyban fekvő, feke­te hajú kisfiú kihúzza az éjje­liszekrény fiókját, s elteszi az ajándékot. A Télapó menni ké­szül, a gyerekek énekszóval, hangos köszönettel búcsúznak tőle. A szomszéd szobában csak két kisgyerek van ébren. Az egyik karjához infúzió csöve fut, a másik — nagyobb gye­rek — nem tud aludni. Ők ked­ves, gyors gyógyulást kívánó szavak után kapják meg az ajándékot. A többiek ágyukon találják meg, ha felébrednek. — Kapuk segítséget, aján­dékot más vállalatoktól, intéz­ményektől is. Reméljük, az út­­törőházzal is tartós lesz a kap­csolat. Ők jól ismerik a gye­rekeket. A megyei gyermekkórház és az Ernst Thälmann Úttörőház kapcsolata november elején kezdődött. De ha a folytatás is olyan tartalmas lesz, mint a kezdeti egy hónap, sok kelle­mes percet szerezhetnek vele a beteg kicsinyeknek! H. É. * Télapó a betegágynál Vilgnézet - iskolapadban Nemcsak a tanulók, de a világnézeti nevelés is iskolapadban ül naponta. Együtt nőnek fel, gyermekben a világnézet­i világ­nézetben a gyermek. A kibontakozó személyiség számára az isko­lai, az otthoni, valamint az őt körülvevő „kinti" környezet hatása alapozó jelentőségű lehet. Ezért fontos, hogy ezek a hatások - no­ha gyakran ellentétes természetűek - a tanulókban egységgé ren­deződjenek. A sokféle meg sokszínű tanítás és tapasztalás közt felismerjék a meghatározót, a törvényszerűséget. A családi otthon, valamint a lakótelepi, városi, falusi közélet hatásai zömmel spontánul értik a gyerekeket. Az élet „tanításaként" érzékelik. Az iskola az egyetlen hely, ahol a gyermekek világnézete szakszerűen és szervezett körülmények között formálódik. A világnézeti nevelés az iskolákban, mondhatni, gyermekcipőben jár. Az új nevelési és oktatási dokumentumok újszerű része az „alapelvek", melyben körvonalazódik, hogy a világnézeti nevelés­nek az iskolai élet egészét át kell hatnia. Nevezetesen: a tanítási órákat, az iskolai közéletet, sőt az iskolakapun túli életet is. Mind­ez alapkövetelmény. Az, hogy az iskola szava és keze „elkíséri-e" a tanóráról szabadult gyerekeket, és ha igen, milyen érzelmeket­­magatartásokat vált ki belőlük? - az már a gyakorlat alapkérdé­se. Az élet visszakérdezése. Meg­hallgattam néhány­­beszámolót, melyek pártfórumon meg pe­dagóguskörben hangzottak el, de ezek többnyire a „legyen" — és­­nem a „van" problémáival foglalkoztak. Azt hiszem, felesleges ma­gyarázni, hogy sokkal izgalmasabb, sőt sokkal hasznosabb lenne a világnézeti oktatás eredményeit és­­kérdőjeleit (hatását, ellent­mondásait, a gyermeki élet színtereinek sokféle „tanításait" szám­ba véve) elemezni, értékelni. Megvizsgálni: az iskolapadba ültetett világnézet hogyan oktat, hogyan nevel? Első alapkérdés: iskolai tantárgy-e csupán a világnézeti ismeret? Avagy maga az egész iskola?! Annak szelleme, közélete, emberi (egyben pedagógusi és tanítvány!) kapcsolatai. Az említett doku­mentumokból­­köztudott az a felfogás, hogy a marxista-leninista világnézet egyszerre tudás, érzelem, meggyőződés és cselekvés egy­sége. Tehát olyan ismeretanyag, melynek katedráján skét tanító él­: a pedagógus és az élet. A mindennapokban (iskolaiban, otthoni­ban, utcaiban) létezik a tanuló, s ez­­kötelező „tantárgy" számára, a gyermeki világszemléletre meggyőzően hat. Tehát nem elég a nagy elméleti kérdésekben egészséges szocialista szemléletet nyúj­tani, épp ilyen fontos (sőt általános iskolásoknál talán hatéko­nyabb) a mostani élet társadalmi, közösségi, emberi­­kérdéseire is ireális, mérlegelő magyarázatot adni. Az osztályfőnöki óra tanter­vében korunk forradalmiságáról a következő megállapítás szere­pel : „A hazánkban folyó forradalmi, társadalmi átalakulás további célja a fejtett szocializmus felépítése. A fejlődés ellentmondásá­nak, kritikus helyzeteinek megértése. Állandó törekvés ezek felol­dására, megszüntetésére." Nos, a világnézeti nevelés mindezt az­zal szolgálhatja, ha ez ellentmondásokat feltárja és okait megér­teti — nem pedig elhallgatja. Mert amennyiben az iskola elhallgat­ja a tá­rsadalm­i gondokat, egy újfajta kettős nevelés alakulhat ki. Éspedig az: amíg a világnézeti oktatás az új, szocialista élet örö­meit zengi, addig a családi otthon a megélhetés nehézségeit pa­naszoja. A történelmi szemlélet nemcsak a múltat meg a jövőt kell hogy befogja - nélkülözhetetlen része a jelen dolgainak isme­rete is. Azt hiszem, hogy a kettős nevelés (családban, illetve isko­lában) ,régi gondja — vallásos meg a materialista szemlélet — mel­lett egy új tartalmú kettős nevelés lép előtérbe: az, hogy a min­dennapi nehézségek családi ismételgetése a gyerek szeme elől el­fedi a lényeges társadalmi mozgások­­irányának és törvényszerű­ségeinek látását, ha az iskola mindezt nem magyarázza, nem ér­teti meg. A családból hozott szemlélet „mindennapiságának" komolyan vevése a világnézeti oktatás során azért is fontos, mert ezáltal válik személyessé ez a „tantárgy". A világnézeti ismeret így kerül közel a tanuló benső énjéhez, s válhat majd emberi magatartásának és tevékenységének szabályozójává. A szakirodalom hangoztatja, hogy a szocialista erkölcs fejlesztése feltételezi a világnézeti ismeretek személyessé válását. Hogy miért? Íme az indoklás: Ha a világnézet szubjektiválódása elmarad, akkor a világnézet sem szabályozni, sem motiválni nem képes a magatartást. A világnézeti nevelés az egész személyiség formálását célozza. A pedagógusnak egyfelől minden szaktantárgyban, másfelől min­den cselekedetében, megnyilvánulásában kifejezésre kell juttatnia a szocialista világnézeti tartalmat. Különösen ez utóbbi jelent ne­héz feladatot. Mert a személyes magatartás olyan „lecke", amit nem lehet könyvből­­fel­mondani — azt csak élni lehet! A személyi­ségben „íratott" meg. Márpedig a példamutatás nagy nevelő. Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hangoz­tatta a tavaly ősszel tartott kommunista aktíván, hogy az­­ifjúság nevelésében „ .. . kulcskérdés a példa ereje. A jó példa erejével kell hatni az ifjúságra. Ez a legfontosabb pedagógiai módszer." Hozzáteszem: a rossz példa is hat, és tanít. Csakhogy rosszul tanít. A világnézeti nevelés, lám kényes „tantárgy". Hogy miért? Azért, mert a tanulóban 1. lépten-nyomon sor­­kerül a tudományos tézisek és a minden­napi tények szembesítésére, továbbá 2. a világnézet kialakulásának folyamata nemcsak a szervezett, hanem a spontán hatások erőterében is működik. Balogh Ödön NAPLÓ - 1980. december 1. szombat - 5

Next