Napló, 1981. január (Veszprém, 37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
r ~ ........ . Pártnapok a megyében Január 19-24 között Január 19. hétfő: Veszprém, Balaton Bútorgyár, 15 órakor. Előadó: dr. Vidovszky Kálmán, az MSZMP KB alosztály vezetője. Veszprém, MESZÖV székház, 15 órakor Előadó: dr. Gáncs Lajos, a Veszprém megyei Tanács osztályvezetője. Tapolca, Bakonyi Bauxitbánya Vállalat deáki bányaüzem 13.30 órakor. Előadó: Török István külkereskedelmi államtitkár. Ajka, Városi Tanács 15 órakor. Előadó: dr. Szűcs János, a Veszprém megyei Pártbizottság tagja, megyei rendőr főkapitány. Január 20. kedd: Tapolca, Batsányi János Művelődési Központ 15 órakor. Előadó: Tóth Ilona, a Veszprém megyei Pártbizottság vb. tagja, az SZMT vezető titkára. Dudar, Szénbánya felolvasó terem, 13.30 órakor. Előadó: Venczel János, a Veszprém megyei Pártbizottság vb. tagja, a Veszprém városi Pártbizottság első titkára. Január 21. szerda: Veszprém, DAVIÉP központi kultúrterem, 15 órakor. Előadó: Kisgergely Lajos, a Veszprém megyei Pártbizottság tagja, a Péti Nitrogénművek vezérigazgatója. Tapolca, Munkásművelődési és Továbbképző Központ, 15 órakor. Előadó: Kovács László, a Bakony Művek pártbizottságának titkára. Herend, Porcelángyár, kultúrház, 14 órakor. Előadó: Mógor Győző, HNF megyei titkára. Január 22. csütörtök Veszprém, Dimitrov Művelődési Központ 14.30 órakor. Előadó: Pap János, az MSZMP KB tagja, a Veszprém megyei Pártbizottság első titkára. Veszprém, ÉDÁSZ, központi kultúrterem, 15.20 órakor. Előadó: Devánszki Márton, a Veszprém megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatóságának igazgatója. Január 23 péntek: Veszprém, Vízmű Pápai úti kultúrterem 14 órakor. Előadó: dr. Vincze László, az Oktatási Igazgatóság tanára. Nemesgulács, művelődési ház, 13.30 órakor. Előadó: Balogh Mihály, a Veszprém megyei Pártbizottság titkára. A Séd partján. Vészeli Lajos rajza Napirenden a mentálhigiéné A fenti témakörben rendez egészségnevelési konferenciát kedden 9 órai kezdettel a Georgi Dimitrov megyei Művelődési Központ nagytermében a Veszprém megyei KÖJÁL egészségnevelési osztálya, a művelődési központtal karöltve. A megnyitót dr. Piri Ida, megyei főorvos tartja. Dr. Hortobágyi Tibor és dr. Kígyós Zsuzsa, a Veszprém megyei ideggondozó vezető főorvosai „A mentálhigiéné helyzete és perspektívája Veszprém megyében”, illetve „Neurózisokról — a lelki egészségvédelem érdekében” tartanak előadást. Dr. Török Kálmánná vezető pszichológus előadásának címe: Az otthon és az iskola pszichés légköréről. Végül dr. Albert József szociológus A szabad idő mentálhigiénés vonatkozásairól tájékoztatja a hallgatóságot. Az előadássorozatot hozzászólások követik majd, s ezek a gyorsan változó jelenkori világ emberének lelki megpróbáltatásait, valamint a lelki sérülések, s azok megelőzésének, gyógyításának lehetőségeit, s ezek még meglévő akadályait taglalják. Oláh Gábor-emlékünnepség Debrecenben Születésének 100. évfordulóján ünepségekkel és koszorúzásokkal emlékeztek meg szombaton Oláh Gábor íróról, az Adynemzedék jelentős egyéniségéről, szülővárosában, Debrecenben. A debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban — ahol egykor Oláh Gábor is tanított — az író emlékét idézték, majd az iskolában Oláh Gábor-tantermet avattak. A diákok ezután megkoszorúzták az író nagyerdőbeli szobrát és az egykori lakóházának falán lévő domborművet. Délután a Déri Múzeumban rendezett ünnepségen az író életére és munkásságára emlékeznek. Hókarnevál és maszkabál Mozgalmas események házigazdája volt a hét végén az Ernst Thälmann úttörőház. A televízió Tízen Túliak Társasága című műsora két napig forgatott a megyében, s ehhez adott segítséget a megyei úttörőház. Pénteken Eplényben hókarneválon vett részt mintegy másfél száz gyerek. A veszprémi, zirci, eplényi pajtások szánkóversenyen, hóember- és hóvárépítésben, sífutó és lesiklóversenyen bizonyították tudásukat. Szombaton délelőtt a megyei úttörőházban farsangi maszkabál volt, amelyen Tóth Titusz, a veszprémi Petőfi Színház művésze töltötte be a karnevál hercege tisztét. A jelmezbemutatón kívül a Bojtorján együttes és Dévényi Tibor diszkóműsora szerzett kellemes órákat a részt vevő gyerekeknek. Felvételt hirdet a Színház- és Filmművészeti Főiskola A Színház- és Filmművészeti Főiskola az 1981-82-es tanévre felvételt hirdet színész szakra. A főiskolára már érettségizett, vagy az 1980-81-es tanévben érettségiző fiatalok jelentkezhetnek. A felvételi korhatár 18-tól 22. évig terjed. A jelentkezési laphoz mellékelni kell az iskolai végzettséget igazoló bizonyítványt, önéletrajzot, és 75 forint vizsgadíj befizetését igazoló postai csekkszelvényt. A művészeti főiskolákra jelentkezők — az érvényes rendelkezések értelmében — egyidejűleg egy másik egyetemre vagy főiskolára is jelentkezhetnek. A jelentkezés határideje: március 20. Cím: Színház- és Filmművészeti Főiskola tanulmányi osztálya, 1088 Budapest, Vas utca 2/c. A jelentkezési lap és a vizsgadíj befizetéséhez szükséges csekkszelvény a főiskolán kapható. Návrády Hugó sok évtizede él az írott szó varázsának vonzásában. A könyvek tették teljessé az életét. Nagy lángon ég a regényes nevű férfi, az emberi kultúra sok-sok értékét fogta be horizontjába. A TIT Németh László emlékének szentelt irodalmi szabadegyetemének előadásain mindig az első sorban ül, s minden alkalommal érdekes reflexiókat fűz az elhangzottakhoz. Régebb óta gyanítottam, hogy irodalomtanár, Németh László életművének kiváló ismerője, műhelytitkainak megszállott kutatója. Egyik előadás után meg is kérdeztem, hol tanít, melyik iskolában kereshetem meg egy beszélgetésre. Nem tanítok, mérnök vagyok, csupán egy „fogyasztója” az irodalomnak, de nagyon szeretem Németh Lászlót, úgyszólván eszmélésem óta őt tekintettem nevelőmnek. A DAVIÉP főtechnológusa vagyok, de bármikor szívesen látlak egy irodalmi beszélgetésre. Beszélgetésünket mégsem volt egyszerű realizálni, hol Budapestre, hol Pápára, s más vidéki útra szólították feladatai. A minap mégis ráleltem a DAVIÉP egyik irodájában. Fiatal kollégáival ült több kosárnyi könyv társaságában. - Tulajdonképpen az érdekelne, milyen forrásból táplálkozik Németh László művei iránti érdeklődésed? Minthogy az életre szóló, nagy elhatározások többnyire már az eszmélés első éveiben fogannak, érdemes lenne visszanyúlnunk a gyermekkorig, az első élmények időszakába. Őseim Erdélyben éltek, Déva környékén voltak aranybányászok. Anyai nagyapám is bányanyitó vájár volt, aki sokfelé megfordult az országban. „ Én Zagyvapálfalván születtem, ott végeztem az elemi iskola négy osztályát. Ezt követően a nagy hírű aszódi gimnáziumba kerültem, ahol Petőfi is tanult. Ebben az intézetben már akkor szabad szellemben tanítottak bennünket. Más iskolákban még nem is hallottak Ady, Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, a népi írók munkásságáról, velünk már megismertették, milyen értéket képviselnek ők a magyar irodalomban, egész szellemi életünkben. Természetesen nagy szerepe volt ebben dr. Gyóni Mátyás és Csizmadia György tanárunknak. Csizmadia Györgynek nagy könyvtára volt otthon, ahova többed magammal nekem is szabad bejárásom volt. Itt kaptam kézbe számos baloldali író munkáját. Megvolt Csizmadia György könyvtárában például Leninnek Állam és forradalom című munkája is. Nagy élmény volt számomra a népi irodalommal való találkozás. Kedves emlékű tanárom egy alakalommal elvitt magával az Ikladra internált Veres Péterhez is, kenyeret, szalonnát, hagymát vittünk neki. Az intézetünkben elevenen élt Petőfi szelleme, egy egész esztendőt szántak tanáraink nagy költőnk életművének, s a vele kapcsolatos minden jelentősebb irodalomnak a megismerésére.. -Az intézetben én voltam a könyvtáros, s szabad kezet kaptam a könyvvásárlásokra is. Természetes, hogy elsősorban a népi írók műveit igyekeztem beszerezni. Egy alkalommal az intézet igazgatója meg is rótta irodalomtanáromat, miért hagyja, hogy a könyvtárat teljesen az én ízlésem szerint fejlesszem. Nagy érdeklődéssel olvastam Németh László Készülődés, a Minőség forradalma, a Kisebbségben, az Európa és magyarság című műveit. Nagy hatással volt rám a Bűn és a Gyász című regénye. Egyik osztálytársam Németh László egyik leányának udvarolt, bejáratos volt a lakásukra, s így én is sok érdekes dolgot tudtam meg az íróról, több alkalommal személyesen is találkozhattam vele. Legmaradandóbb élményem talánaz írók szárszói találkozója volt. Érettségi után a műegyetemre iratkoztam be, de tanáraim lehetővé tették, hogy részt vegyek a szárszói találkozón. Kodolányi János mondott bevezetőt, majd Erdei Ferenc tartott előadást, Mai magyar társadalom címmel, amely különösképpen felkeltette érdeklődésemet. Németh László az értelmiség hivatásáról tartott előadást, amely az irodalomtörténetbe a Második szárszói beszéd címmel vonult be. Jól emlékszem, hogy erre az eseményre kétkezi diósgyőri munkások is leutaztak. - Aki ilyen eleven kontaktusban éltél már gimnazista korodban a kortárs magyar irodalommal, miért hogy mégis a műegyetemen folytattad tanulmányaidat? - Főként az édesapám akarata volt, hogy így legyen. De az én érdeklődésem egy pillanatra sem lanyhult az irodalom iránt. Bújtam a könyvtárakat, jártam az antikváriumokat, s eddigi életemben több mint hétezer kötet könyvet gyűjtöttem. Vannak dedikált könyveim nemcsak Németh Lászlótól, Veres Pétertől, Fája Gézától. - Mi volt számodra a megkapó Németh László könyveiben? - Elsődlegesen az a felismerés, hogy a természettudományos és humán műveltség egyaránt fontos az ember életében. Nekem megvan minden munkája két példányban is, az első kiadások, s az életműsorozat. Számos munkáját többször is elolvastam. Különösképpen a tanulmányait veszem kézbe gyakran ma is. Drámái közül leginkább szeretem a Galileit, regényei közül az Iszony című munkáját. Németh Lászlótól etikusságot, emberi tartást tanultam. Nagyon szeretem a nyelvezetét, a tömörséget, a dialógusait, azt a szerkezetes látásmódot, amellyel ő megtermékenyítette a magyar irodalmat, önzetlenségre, a mások ügye iránti odaadásra, népszeretetre tanítanak művei. Fiatalon szerettem meg munkáit, azóta ez a szeretet csak még teljesebb lett számomra. - Úgy hallotam, komoly hanglemezgyűjtő vagy, szívesen hegedülsz is a magad örömére, gyűjtöd a népi kerámiákat. Mennyi időd jut olvasásra? — Naponta négy órát olvasok. A világirodalom és a kortárs magyar irodalom legkiválóbb alkotásait frissen olvasom. Előfizetek valamennyi jelentősebb magyar folyóiratra. Az olvasás penzum az életemben, de elsődlegesen élmény. Határtalan örömet jelentenek az életemben a könyvek. Az a felfogásom, hogy a műszaki emberek számára, akik emberekkel foglalkoznak, nélkülözhetetlen segítőtársak a könyvek. Az ember megismerhet életében alaposabban néhány parasztot, munkást, kubikust. De a munkást, a parasztot, a kubikust igazán a könyvekből ismerhetjük meg. — Mint vízügyi szakember, sokfelé jártál, dolgoztál a világban — Angliában, Franciaországban, Németországban, Mongóliában, a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Romániában. Mi volt a legmaradandóbb élményed? — Csakis a könyvek, az olvasás. Olvasni szeretnék még nagyon sokáig. A karácsony körüli ünnepekre tíz könyv elolvasását terveztem. De betegségem miatt csak héttel végezhettem, emiatt van egy kis lelkiismeretfurdalásom. De amiket elolvastam, nagy élményt adtak, s igazán ez jelentette számomra az ünnepet. — Melyik a legkedvesebb könyved? — Nehéz erre válaszolnom. Leggyakrabban, szinte naponta kezembe veszek egy vaskos kötetet, amely időszámításunk előtt négyezertől 1938-ig kronológiai sorrendben tartalmazza a világ eseményeit. Ha egy régebbi regényt akarok elolvasni, vagy akár egy Shakespeare drámát nézek meg a televízióban, előtte fellapozom ezt a kötetet, átfutom az eseményeket, s egyszerre otthon vagyok a világban, a témában. Nagy haszna lenne ma is kiadni egy ilyen kronológiát. — Van-e valami meg nem élt vágyad, terved, amit edd , nem tudtál megvalósítani? — Nincs. A könyvek megadták számomra mindazt, amire kíváncsi voltam, ami igaz gyönyörűséget okozott, ami teljessé tette az életemet. Hamar Imre „Németh László volt a nevelőm” Határtalan öröm PETŐFI NYOMÁBAN Vasárnap este - a valóság képi mása - Petőfi Sándor a képernyőn elindul abba a csatába, amelyből számára már nem volt többé viszszatérés. A segesvári ütközetbe, amelyben a költő életét vesztette huszonhat éves korában. Holttestét azonban — azok közül, akik őt ismerték és akik teljes bizonysággal felismerhették — senki nem látta. És ha igen, sokaknak jó okuk volt rá, hogy a szabadságharc harcosainak üldöztetése idején ne keressék a nyilvánosságot, nem léptek fel, mint szemtanúk, így hat évszázadig tartott, amíg a történelem közvetett bizonyítékok alapján, a valószínűségekre támaszkodva tisztázhatta bizonyossággal határos valószínűséggel a halál körülményeit. A vesztes, végzetes és annyi áldozatot követelő segesvári csata (1849. július 31-én) utáni napokban bizonyára könnyebb lett volna a tények pontos megállapítása, de az osztrák önkényuralom lehetetlenné tett minden kutatást. A költő hitvese, Szendrey Júlia férfiruhához hasonló öltözetben, a várható viszontagságokra felkészülve, maga indult el a csataterekre, hogy megkeresse férjét. Arra a következtetésre jut, hogy Petőfi halott és néhány nappal még a teljes gyászév letelte előtt, 1850. július 22-én férjhez ment Horváth Árpád egyetemi tanárhoz. A ma szokásos holttá nyilvánítási eljárást akkoriban elegendő volt megfelelő nyilatkozattal pótolni. Ebben Szendrey Júlia leírja, hogy minden bizonnyal egy székelykeresztúri gyógyszerész látta Petőfit utoljára, mégpedig „midőn a kozákok által körülvétetve, szakasztott el a futó hadseregektől”.Majd: „Ezentúl többen nem látták, s a valószínűség ottani elvesztét bizonyítja, mit még hitelesebbé tesz udvarhelyszéki katonai parancsnok, B. Heydte azon állítása, mely szerint ő a csata lefolyása után a csatatért följárván, a halottak között talált egy holttestet, mit öltönyei és alakja leírásából bizonyosan lehet férjem, Petőfi Sándornak elismerni." Csakhogy Heydte osztrák alezredes — aki a harcoló csapatok után lovagolt azzal a feladattal, hogy a sebesülteket összeszedesse, a holtakat eltemettesse —, mega nem ismerte a költőt. A Fehéregyháza és Héjasfalva között egy már kifosztott, nadrágig levetkőztetett ellenséges tiszt mellett talált iratokból és más tárgyakból jutott arra a következtetésre, hogy az illetőnek Bem környezetéhez kellett tartoznia. „Később tudakozódtam több felkelőtisztnél ezeknek az adatoknak közlése mellett ez után a személyiség után, és a legtöbb közülük úgy vélte, hogy a halott bizonyosan Petőfi volt, akit az ütközetben még láttam Bem oldalán, de akit az ütközet után senki többet nem látott” — írja Heydte 1854. január 12-én kelt írásbeli jelentésében, amely a pesti osztrák titkosrendőrség felszólítására készült. Mert bár a józan ész szerint a Segesvárnál eltűnt Petőfi már nem lehetett életben, százezrek mégsem tudták, mégsem akarták elhinni, hogy halott. Hol itt, hol ott vélték látni bujdosás közben a költőt. A legendákat táplálta, hogy néhány elvetemült szélhámos Petőfi Sándornak adta ki magát, ily módon hasznot húzva abból a határtalan tiszteletből, rajongásból, amelyet a nemzet a lánglelkű költő iránt érzett. A költő sorsára vonatkozó adatok összegyűjtése 1860-ban kezdődött meg - előbb az önkényuralom ezt nem tette lehetővé. Ekkor Pákh Albert, Petőfi barátja, a Vasárnapi Újság akkori szerkesztője gyűjtötte és közölte a Petőfi halálára vonatkozó adatokat. Ekkor és ott látott először napvilágot Lengyel József, volt székelykeresztúri orvos visszaemlékezése, aki azt állította: a csata idején többször is látta Petőfit, és minden bizonnyal ő látta utoljára. A Lengyelféle leírást hitelesnek fogadta el később úgy Dienes András, a kérdés nagyérdemű kutatója és Illyés Gyula is. Eszerint Petőfi a csatában nem harcolt, inkább csupán szemlélődött, menekülés, futás közben érte a halál. S mégsem hátulról, hanem elölről kapta a végzetes lándzsaszúrást, annak az volt az oka, hogy a cári ulánusokat arra képezték ki: mindig elölről támadjanak, mert a döfőlándzsa hátulról nem hatásos fegyver. Lengyel azt is elmondta vallomásában, hogy báró Heydte elbeszélte neki: ő temettette el azt a holttestet, amely csak Petőfié lehetett. Mégpedig körülbelül úgy, mint ahogyan a bécsi titkos irattárból csak jóval később napfényre és 1930- ban nyilvánosságra került Heydte-féle írásbeli jelentésben is állt, így hát, bár Lengyel József adatainak hitelét, pontosságát, sőt szavahihetőségét is többen kétségbe vonták az 1860- ban kezdődött vitában, a mai kutatók nagy része a Lengyel-féle verziót és Heydte jelentését fogadja el alapvető forrásul. Csakhogy az 1950-es években a kiskunfélegyházi múzeum tulajdonába került egy visszaemlékezés. Bagnovics Mihálynak, Bem volt futárjának leírása a végzetes csatáról és Petőfi haláláról. Sajnos, keltezés nélküli. Mezősi Károlyinak, az irat közreadójának nem sikerült közelebbi adatokat sem szereznie Baynovicsról, de ő — különböző adatok összevetésével — hitelesnek ítélte meg a kéziratot. Baynovics, miután saját megsebesüléséig más adatokkal egyezően mondta el a csata lefolyását, ott folytatja, hogy a törökországi Viddinben, ahol más hazafiakkal együtt ő is menedéket keresett, a kórháziban együtt ápolták őt Kovács József székely huszárral, akit Bem a csata előtt Petőfi védelmére rendelt. Bem felkereste Kovácsot, hogy megtudja tőle Petőfi sorsát. Bagnovics szerint Kovács jelentését — „hogy Bemmel szóról szóra megértessék" — írásba is vették. Kovács pedig azt jelentette volna, hogy Petőfi harcolt a Sárpatak hídjánál, ahol a magyar huszárok az utolsó ellenállást fejtették ki. S bár megsebesült, nem adta meg magát harc nélkül, azt a tanácsot pedig, hogy élete megmentéséért vegye le tiszti ruháját, nem volt hajlandó követni. E leírás szerint Petőfit tehát nem menekülés közben, hanem harc közben érte a halál. Pintér István NAPLÓ - 1981. január 18. vasárnap -5