Napló, 1981. január (Veszprém, 37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

r ~­­ ........ . Pártnapok a megyében Január 19-24 között Január 19. hétfő: Veszprém, Balaton Bútorgyár, 15 órakor. Előadó: dr. Vidovszky Kálmán, az MSZMP KB alosztály vezetője. Veszprém, MESZÖV székház, 15 órakor Előadó: dr. Gáncs Lajos, a Veszprém megyei Tanács­­ osztályvezetője. Tapolca, Bakonyi Bauxitbánya Vállalat deáki bányaüzem 13.30 órakor. Előadó: Török István külkereskedelmi államtitkár. Ajka, Városi Tanács 15 órakor. Előadó: dr. Szűcs János, a Veszprém megyei Pártbizottság tagja, megyei rendőr főkapitány. Január 20. kedd: Tapolca, Batsányi János Művelődési Központ 15 órakor. Előadó: Tóth Ilona, a Veszprém megyei Pártbizottság vb. tagja, az SZMT vezető titkára. Dudar, Szénbánya felolvasó terem, 13.30 órakor. Előadó: Venczel János, a Veszprém megyei Pártbizottság vb. tagja, a Veszprém városi Pártbizottság első titkára. Január 21. szerda: Veszprém, DAVIÉP központi kultúrterem, 15 órakor. Előadó: Kisgergely Lajos, a Veszprém megyei Pártbizottság tagja, a Péti Nitrogénművek vezérigazgatója. Tapolca, Munkásművelődési és Továbbképző Központ, 15 órakor. Előadó: Kovács László, a Bakony Művek pártbizottságának titkára. Herend, Porcelángyár, kultúrház, 14 órakor. Előadó: Mógor Győző, HNF megyei titkára. Január 22. csütörtök Veszprém, Dimitrov Művelődési Központ 14.30 órakor. Előadó: Pap János, az MSZMP KB tagja, a Veszprém megyei Pártbizottság első titkára. Veszprém, ÉDÁSZ, központi kultúrterem, 15.20 órakor. Előadó: Devánszki Márton, a Veszprém megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatóságának igazgatója. Január 23 péntek: Veszprém, Vízmű Pápai úti kultúrterem 14 órakor. Előadó: dr. Vincze László, az Oktatási Igazgatóság tanára. Nemesgulács, művelődési ház, 13.30 órakor. Előadó: Balogh Mihály, a Veszprém megyei Pártbizottság titkára. A Séd partján. Vészeli Lajos rajza Napirenden a mentálhigiéné A fenti témakörben rendez egészségnevelési konferenciát kedden 9 órai kezdettel a Georgi Dimitrov megyei Mű­velődési Központ nagytermé­ben a Veszprém megyei KÖ­JÁL egészségnevelési osztálya, a művelődési központtal karölt­ve. A megnyitót dr. Piri Ida, me­gyei főorvos tartja. Dr. Horto­bágyi Tibor és dr. Kígyós­ Zsu­zsa, a Veszprém megyei ideg­gondozó vezető főorvosai „A mentálhigiéné helyzete és perspektívája Veszprém me­gyében”, illetve „Neurózisok­ról — a lelki egészségvédelem érdekében”­­ tartanak elő­adást. Dr. Török Kálmánná vezető pszichológus előadásá­nak címe: Az otthon és az iskola pszichés légköréről. Vé­gül dr. Albert József szocioló­gus A szabad idő mentálhigié­nés vonatkozásairól tájékoztat­ja a hallgatóságot. Az előadássorozatot hozzá­szólások követik majd, s ezek a gyorsan változó jelenkori vi­lág emberének lelki megpró­báltatásait, valamint a lelki sé­rülések, s azok megelőzésének, gyógyításának lehetőségeit, s ezek még meglévő akadályait taglalják. Oláh Gábor-emlékünnepség Debrecenben Születésének 100. évforduló­ján ünepségekkel és koszorúzá­sokkal emlékeztek meg szomba­ton Oláh Gábor íróról, az Ady­­nemzedék jelentős egyéniségé­ről, szülővárosában, Debrecen­ben. A debreceni Fazekas Mi­hály Gimnáziumban — ahol egy­kor Oláh Gábor is tanított — az író emlékét idézték, majd az iskolában Oláh Gábor-tan­­termet avattak. A diákok ez­után megkoszorúzták az író nagyerdőbeli szobrát és az egy­kori lakóházának falán lévő domborművet. Délután a Déri Múzeumban rendezett ünnepsé­gen az író életére és munkás­ságára emlékeznek. Hókarnevál és maszkabál Mozgalmas események házi­gazdája volt a hét végén az Ernst Thälmann úttörőház. A televízió Tízen Túliak Társasá­ga című műsora két napig for­gatott a megyében, s ehhez adott segítséget a megyei út­törőház. Pénteken Eplényben hókarneválon vett részt mint­egy másfél száz gyerek. A veszprémi, zirci, eplényi pajtá­sok szánkóversenyen, hóember- és hóvárépítésben, sífutó és le­­siklóversenyen bizonyították tu­dásukat. Szombaton délelőtt a megyei úttörőházban farsangi maszka­bál volt, amelyen Tóth Titusz, a veszprémi Petőfi Színház művésze töltötte be a karne­vál hercege tisztét. A jelmez­bemutatón kívül a Bojtorján együttes és Dévényi Tibor disz­kóműsora szerzett kellemes órákat a részt vevő gyerekek­nek. Felvételt hirdet a Színház- és Film­művészeti Főiskola A Színház- és Filmművészeti Főiskola az 1981-82-es tanévre felvételt hirdet színész szak­ra. A főiskolára már érettségi­zett, vagy az 1980-81-es tan­évben érettségiző fiatalok je­lentkezhetnek. A felvételi kor­határ 18-tól 22. évig terjed. A jelentkezési laphoz mellé­kelni kell az iskolai végzettsé­get igazoló bizonyítványt, ön­életrajzot, és 75 forint vizs­gadíj befizetését igazoló postai csekkszelvényt. A művészeti főiskolákra jelentkezők — az érvényes rendelkezések értel­mében — egyidejűleg egy má­sik egyetemre vagy főiskolára is jelentkezhetnek. A jelentke­zés határideje: március 20. Cím: Színház- és Filmművészeti Főiskola tanulmányi osztálya, 1088 Budapest, Vas utca 2/c. A jelentkezési lap és a vizsgadíj befizetéséhez szükséges csekk­­szelvény a főiskolán kapható. Návrády Hugó sok évtizede él az írott szó varázsának von­zásában. A könyvek tették tel­jessé az életét. Nagy lángon ég a regényes nevű férfi, az emberi kultúra sok-sok értékét fogta be horizontjába. A TIT Németh László emlé­kének szentelt irodalmi sza­badegyetemének előadásain mindig az első sorban ül, s minden alkalommal érdekes reflexiókat fűz az elhangzot­takhoz. Régebb óta gyanítot­tam, hogy irodalomtanár, Né­meth László életművének kivá­ló ismerője, műhelytitkainak megszállott kutatója. Egyik elő­adás után meg is kérdeztem, hol tanít, melyik iskolában ke­reshetem meg egy beszélgetés­re.­­ Nem tanítok, mérnök va­gyok, csupán egy „fogyasztó­ja” az irodalomnak, de na­gyon szeretem Németh Lászlót, úgyszólván eszmélésem óta őt tekintettem nevelőmnek. A DAVIÉP főtechnológusa vagyok, de bármikor szívesen látlak egy irodalmi beszélgetésre. Beszélgetésünket mégsem volt egyszerű realizálni, hol Budapestre, hol Pápára, s más vidéki útra szólították felada­tai. A minap mégis ráleltem a DAVIÉP egyik irodájában. Fia­tal kollégáival ült több kosár­­nyi könyv társaságában. - Tulajdonképpen az érde­kelne, milyen forrásból táplál­kozik Németh László művei iránti érdeklődésed? Minthogy az életre szóló, nagy elhatáro­zások többnyire már az esz­­mélés első éveiben fogannak, érdemes lenne visszanyúlnunk a gyermekkorig, az első élmé­nyek időszakába.­­ Őseim Erdélyben éltek, Dé­va környékén voltak aranybá­nyászok. Anyai nagyapám is bányanyitó vájár volt, aki sok­felé megfordult az országban. „ Én Zagyvapálfalván születtem, ott végeztem az elemi iskola négy osztályát. Ezt követően a nagy hírű aszódi gimnáziumba kerültem, ahol Petőfi is tanult. Ebben az intézetben már ak­kor szabad szellemben tanítot­tak bennünket. Más iskolák­ban még nem is hallottak Ady, Szabó Dezső, Móricz Zsig­­mond, a népi írók munkássá­gáról, velünk már megismer­tették, milyen értéket képvisel­nek ők a magyar irodalomban, egész szellemi életünkben. Ter­mészetesen nagy szerepe volt ebben dr.­ Gyóni Mátyás és Csizmadia György tanárunk­nak. Csizmadia Györgynek nagy könyvtára volt otthon, ahova többed magammal nekem is szabad bejárásom volt. Itt kap­tam kézbe számos baloldali író munkáját. Megvolt Csizmadia György könyvtárában például Leninnek Állam és forradalom című munkája is. Nagy él­mény volt számomra a népi irodalommal való találko­zás. Kedves emlékű tanárom egy alakalommal elvitt magá­val az Ikladra internált Veres Péterhez is, kenyeret, szalon­nát, hagymát vittünk neki. Az intézetünkben elevenen élt Petőfi szelleme, egy egész esztendőt szántak tanáraink nagy költőnk életművének,­ s a vele kapcsolatos minden jelen­tősebb irodalomnak a megis­merésére.. -Az intézetben én voltam a könyvtáros, s szabad kezet kaptam a könyvvásárlá­sokra is. Természetes, hogy el­sősorban a népi írók műveit igyekeztem beszerezni. Egy al­kalommal az intézet igazgató­ja meg is rótta irodalomtaná­romat, miért hagyja, hogy a könyvtárat teljesen az én ízlé­sem szerint fejlesszem. Nagy érdeklődéssel olvastam Né­meth László Készülődés, a Mi­nőség forradalma, a Kisebb­ségben, az Európa és magyar­ság című műveit. Nagy hatás­sal volt rám a Bűn és a Gyász című regénye. Egyik osztály­társam Németh László egyik leányának udvarolt, bejáratos volt a lakásukra, s így én is sok érdekes dolgot tudtam meg az íróról, több alkalom­mal személyesen is találkoz­hattam vele. Legmaradandóbb élményem talán­­az írók szár­szói találkozója volt. Érettségi után a műegyetemre iratkoz­tam be, de tanáraim lehetővé tették, hogy részt vegyek a szárszói találkozón. Kodolányi János mondott bevezetőt, majd Erdei Ferenc tartott előadást, Mai magyar társadalom cím­mel, amely különösképpen fel­keltette érdeklődésemet. Né­meth László az értelmiség hi­vatásáról tartott előadást, amely az irodalomtörténetbe a Második szárszói beszéd cím­mel vonult be. Jól emlékszem, hogy erre az eseményre kétke­zi diósgyőri munkások is le­utaztak. - Aki ilyen eleven kontaktus­ban éltél már gimnazista ko­rodban a kortárs magyar iro­dalommal, miért hogy mégis a műegyetemen folytattad tanul­mányaidat? - Főként az édesapám aka­rata volt, hogy így legyen. De az én érdeklődésem egy pilla­natra sem lanyhult az iroda­lom iránt. Bújtam a könyv­tárakat, jártam az antikváriu­mokat, s eddigi életemben több mint hétezer kötet könyvet gyűjtöttem. Vannak dedikált könyveim nemcsak Németh Lászlótól, Veres Pétertől, Fája Gézától. - Mi volt számodra a meg­kapó Németh László könyvei­ben? - Elsődlegesen az a felis­merés, hogy a természettudo­mányos és humán műveltség egyaránt fontos az ember éle­tében. Nekem megvan minden munkája két példányban is, az első kiadások, s az életmű­sorozat. Számos munkáját többször is elolvastam. Külö­nösképpen a tanulmányait ve­szem kézbe gyakran ma is. Drámái közül leginkább szere­tem a Galileit, regényei kö­zül az Iszony című munkáját. Németh Lászlótól etikusságot, emberi tartást tanultam. Na­gyon szeretem a nyelvezetét, a tömörséget, a dialógusait, azt a szerkezetes látásmódot, amellyel ő megtermékenyítette a magyar irodalmat, önzetlen­ségre, a mások ügye iránti odaadásra, népszeretetre ta­nítanak művei. Fiatalon szeret­tem meg munkáit, azóta ez a szeretet csak még teljesebb lett számomra. - Úgy hallotam, komoly hanglemezgyűjtő vagy, szíve­sen hegedülsz is a magad örömére, gyűjtöd a népi kerá­miákat. Mennyi időd jut olva­sásra?­­ — Naponta négy órát olva­sok. A világirodalom és a kor­társ magyar irodalom legkivá­lóbb alkotásait frissen olva­som. Előfizetek valamennyi je­lentősebb magyar folyóiratra. Az olvasás penzum az életem­ben, de elsődlegesen élmény. Határtalan örömet jelentenek az életemben a könyvek. Az a felfogásom, hogy a műszaki emberek számára, akik embe­rekkel foglalkoznak, nélkülöz­hetetlen segítőtársak a köny­vek. Az ember megismerhet életében alaposabban néhány parasztot, munkást, kubikust. De a munkást, a parasztot, a kubikust igazán a könyvekből ismerhetjük meg. — Mint vízügyi szakember, sokfelé jártál, dolgoztál a világban — Angliában, Fran­ciaországban, Németország­ban, Mongóliában, a Szovjet­unióban, Jugoszláviában, Ro­mániában. Mi volt a legma­radandóbb élményed? — Csakis a könyvek, az ol­vasás. Olvasni szeretnék még nagyon sokáig. A kará­csony körüli ünnepekre tíz könyv el­olvasását terveztem. De beteg­ségem miatt csak héttel vé­gezhettem, emiatt van egy kis lelkiismeretfurdalásom. De amiket elolvastam, nagy él­ményt adtak, s igazán ez je­lentette számomra az ünnepet. — Melyik a legkedvesebb könyved? — Nehéz erre válaszolnom. Leggyakrabban, szinte napon­ta kezembe veszek egy vas­kos kötetet, amely időszámítá­sunk előtt négyezertől 1938-ig kronológiai sorrendben tartal­mazza a világ eseményeit. Ha egy régebbi regényt akarok el­olvasni, vagy akár egy Shakes­peare drámát nézek meg a te­levízióban, előtte fellapozom ezt a kötetet, átfutom az ese­ményeket, s egyszerre otthon vagyok a világban, a témá­ban. Nagy haszna lenne ma is kiadni egy ilyen kronológiát. — Van-e valami meg nem élt vágyad, terved, amit edd , nem tudtál megvalósítani? — Nincs. A könyvek megad­ták számomra mindazt, amire kíváncsi voltam, ami igaz gyönyörűséget okozott, ami tel­jessé tette az életemet. Hamar Imre „Németh László volt a nevelőm” Határtalan öröm PETŐFI NYOMÁBAN Vasárnap este - a valóság képi mása - Pe­tőfi Sándor a képernyőn elindul abba a csatá­ba, amelyből számára már nem volt többé visz­­szatérés. A segesvári ütközetbe, amelyben a köl­tő életét vesztette huszonhat éves korában. Holt­testét azonban — azok közül, akik őt ismerték és akik teljes bizonysággal felismerhették — senki nem látta. És ha igen,­­ sokaknak jó okuk volt rá, hogy a szabadságharc harcosainak üldöz­tetése idején ne keressék a nyilvánosságot­­, nem léptek fel, mint szemtanúk, így hat évszá­zadig tartott, amíg a történelem közvetett bizo­nyítékok alapján, a valószínűségekre támaszkod­va tisztázhatta bizonyossággal határos valószí­nűséggel a halál körülményeit. A vesztes, végzetes és annyi áldozatot köve­telő segesvári csata (1849. július 31-én) utáni napokban bizonyára könnyebb lett volna a té­nyek pontos megállapítása, de az osztrák ön­kényuralom lehetetlenné tett minden kutatást. A költő hitvese, Szendrey Júlia férfiruhához ha­sonló öltözetben, a várható viszontagságokra felkészülve, maga indult el a csataterekre, hogy megkeresse férjét. Arra a következtetésre jut, hogy Petőfi halott és néhány nappal még a tel­jes gyászév letelte előtt, 1850. július 22-én férj­hez ment Horváth Árpád egyetemi tanárhoz. A ma szokásos holttá nyilvánítási eljárást akkori­ban elegendő volt megfelelő nyilatkozattal pó­tolni. Ebben Szendrey Júlia leírja, hogy minden bizonnyal egy székelykeresztúri gyógyszerész lát­ta Petőfit utoljára, mégpedig „midőn a kozá­kok által körülvétetve, szakasztott el a futó had­seregektől”.­­Majd: „Ezentúl többen nem látták, s a valószínűség ottani elvesztét bizonyítja, mit még hitelesebbé tesz udvarhelyszéki katonai pa­rancsnok, B. Heydte azon állítása, mely szerint ő a csata lefolyása után a csatatért följárván, a halottak között talált egy holt­testet, mit öltönyei és alakja leírásából bizonyosan lehet férjem, Pe­tőfi Sándornak elismerni." Csakhogy Heydte osztrák alezredes — aki a harcoló csapatok után lovagolt azzal a feladat­tal, hogy a sebesülteket összeszedesse, a holta­kat eltemettesse —, mega nem ismerte a költőt. A Fehéregyháza és Héjasfalva között egy már ki­fosztott, nadrágig levetkőztetett ellenséges tiszt mellett talált iratokból és más tárgyakból jutott arra a következtetésre, hogy az illetőnek Bem környezetéhez kellett tartoznia. „Később tuda­kozódtam több felkelőtisztnél ezeknek az adatok­nak közlése mellett ez után a személyiség után, és a legtöbb közülük úgy vélte, hogy a halott bizonyosan Petőfi volt, akit az ütközetben még láttam Bem oldalán, de akit az ütközet után senki többet nem látott” — írja Heydte 1854. január 12-én kelt írásbeli jelentésében, amely a pesti osztrák titkosrendőrség felszólítására ké­szült. Mert bár a józan ész szerint a Segesvárnál el­tűnt Petőfi már nem lehetett életben, százezrek mégsem tudták, mégsem akarták elhinni, hogy halott. Hol itt, hol ott vélték látni bujdosás köz­ben a költőt. A legendákat táplálta, hogy né­hány elvetemült szélhámos Petőfi Sándornak adta ki magát, ily módon hasznot húzva abból a határtalan tiszteletből, rajongásból, amelyet a nemzet a lánglelkű költő iránt érzett. A költő sorsára vonatkozó adatok összegyűj­tése 1860-ban kezdődött meg - előbb az ön­kényuralom ezt nem tette lehetővé. Ekkor Pákh Albert, Petőfi barátja, a Vasárnapi Újság ak­kori szerkesztője gyűjtötte és közölte a Petőfi halálára vonatkozó adatokat. Ekkor és ott látott először napvilágot Lengyel József, volt székely­­keresztúri orvos visszaemlékezése, aki azt állí­totta: a csata idején többször is látta Petőfit, és minden bizonnyal ő látta utoljára. A Lengyel­féle leírást hitelesnek fogadta el később úgy Dienes András, a kérdés nagyérdemű kutatója és Illyés Gyula is. Eszerint Petőfi a csatában nem harcolt, inkább csupán szemlélődött, menekülés, futás közben érte a halál. S mégsem hátulról, hanem elölről kapta a végzetes lándzsaszúrást, annak az volt az oka, hogy a cári ulánusokat arra képezték ki: mindig elölről támadjanak, mert a döfőlándzsa hátulról nem hatásos fegy­ver. Lengyel azt is elmondta vallomásában, hogy báró Heydte elbeszélte neki: ő temettette el azt a holttestet, amely csak Petőfié lehetett. Mégpe­dig körülbelül úgy, mint ahogyan a bécsi titkos irattárból csak jóval később napfényre és 1930- ban nyilvánosságra került Heydte-féle írásbeli jelentésben is állt, így hát, bár Lengyel József adatainak hitelét, pontosságát, sőt szavahihe­tőségét is többen kétség­be vonták az 1860- ba­n kezdődött vitában, a mai kutatók nagy része a Lengyel-féle verziót és Heydte jelentését fo­gadja el alapvető forrásul. Csakhogy az 1950-es években a kiskunfélegy­házi múzeum tulajdonába került egy visszaem­lékezés. Bagnovics Mihálynak, Bem volt futárjá­nak leírása a végzetes csatáról és Petőfi halá­láról. Sajnos, keltezés nélküli. Mezősi Károlyinak, az irat közreadójának nem sikerült közelebbi adatokat sem szereznie Baynovicsról, de ő — kü­lönböző adatok összevetésével — hitelesnek ítél­te meg a kéziratot. Baynovics, miután saját meg­sebesüléséig más adatokkal egyezően mondta el a csata lefolyását, ott folytatja, hogy a török­­országi Viddinben, ahol más hazafiakkal együtt ő is menedéket keresett, a kórháziban együtt ápolták őt Kovács József székely huszárral, akit Bem a csata előtt Petőfi védelmére rendelt. Bem felkereste Kovácsot, hogy megtudja tőle Petőfi sorsát. Bagnovics szerint Kovács jelentését — „hogy Bemmel szóról szóra megértessék" — írás­ba is vették. Kovács pedig azt jelentette volna, hogy Petőfi harcolt a Sárpatak híd­jánál, ahol a magyar huszárok az utolsó ellenállást fejtették ki. S bár megsebesült, nem adta meg magát harc nélkül, azt a tanácsot pedig, hogy élete megmentéséért vegye le tiszti ruháját, nem volt hajlandó követni. E leírás szerint Petőfit tehát nem menekülés közben, hanem harc közben érte a halál. Pintér István NAPLÓ - 1981. január 18. vasárnap -5

Next