Napló, 1981. március (Veszprém, 37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
Milyen hévvel fújjuk a parazsat? Bitku Roland: Döbling felé „Nos, doktor, mit szólsz a szerephez?" - ezzel a mondattal kezdődik a darab, amelyet az elmúlt kedden mutatott be a veszprémi Felolvasó Színpad a megyei könyvtár klubjában. A mondat mitnegy kihívás a közönség számára, megmarad a fülben, s miután távozik, vissza-visszacseng. Nos, mit szólsz?... Hogy tetszik a darab, az előadás? fBH^ELÖLVAI^ ELŐHANG Hegyeshalmi László, a Petőfi Színház igazgatója a késemegnyitó elégtételéül egy jó hírrel köszöntötte a jelenlevőket: azzal, hogy Bitku Roland darabjának bemutatásával új drámaírót, s mi örvendetesebb: veszprémi drámaírót avat a színház. A vegyipari szakközépiskola tanára (néhány más műfaj után) a drámában próbálja ki tehetségét. Valóban jó vállalkozás pódiumot adni arra méltó tollforgatóinknak. Bitku Roland szerényen beszélt munkájáról, felvázolva a Széchenyi-képet, a „legnagyobb magyar" tragikus arcát, a nagy műveltségű ember hívő, kételkedő énjét, amely a mai nemzedékek számára is tartogat mondandót. Élőszóban (akár a darabjában) a maga emberi voksát Széchenyire, az egész nemzet pártján álló hazafira, az 1840-es évek nagy tudású, országépítő reálpolitikusára adta. Őt tartja előbbre valónak az utókor ama értékelésében, melyben megméretik Széchenyi és Kossuth történelmi szerepe a magyar történelemben. Bilkó maga is kétkedve-remélve ajánlotta a közönség jóindulatába darabját, mondván, nincs színpad, nem lehet megrendezni, nem tudja, miként hat... A Felolvasó Színpad eszköze az írói szó, a színészi szó. Érdekes lesz kipróbálni (számára is): a szó hogyan hat? A DARABRÓL „Nos, doktor, mit szólsz a szerephez?" — fordult várakozásteljesen Széchenyi (Szoboszlay Sándor) az őt Döbling felé kísérő doktorhoz (Joós Lászlóhoz). Frappáns kezdés: a közönséget egyszerre vezeti be a darab cselekményébe, meg a darab előadásába. Történelem és színház szól ebben a kérdésben. Ám, az egyből magragadott nézői képzelet lassan ernyedni kezd, félő, hogy az előadás elereszt, hát elereszt... Úgy vélem, ebben mind a darab, mind a bemutató részes. Nézzük a darabot: erénye az elgondolkoztató történelmi vitabeszéd és a tiszta, szép nyelv. A szerző a darab cselekményét egy súlyos drámai forrponton ragadta meg: amikor a nemzet sorsát féltő nagy államférfi ésszel még felméri, de idegzetileg már nem bírja elviselni a nemzet tragédiáját, melyben az önmaga felelősségét is számon kéri. Ez az éjszaka (míg Döbling felé utaznak) Széchenyi számára a nagy összegezés pillanata: a súlyos kétségektől, gondolatoktól már-már eldőlni látszik a nagy egyéniség, mely sziklaként állt a történelmi viharban. Birku Roland, úgy vélem, nem tudta drámába sűríteni a sorsforduló egészét: a történelem erőterében nem éreztette meg a személyiség erejét. A darab történelmi párbeszédnek tűnik (melyben Széchenyi nézete ütközik a kossuthi radikalizmussal), ám a szavakból és mondatokból nem épül fel érzékletesen az egyéniség. Az ember, aki Széchenyi volt! Nem a gesztusokat hiányolom (hiszen az olvasás erre nem ad lehetőséget), sokkal inkább a beszéd, az érvelés indulatlüktetését (a keserűtől az önironikusig, a megtörttől az újra, meg újra felizzóig, a szelídtől a toporzékolóig). A magam részéről dramaturgiai hibának vélem, hogy éppen az orvos száll vitába betegével, jóllehet neki csitítania kéne a vitatkozókat, hogy megóvja az idegbeteget. Talán egy hármas... alkalmasabb lenne, talán úgy az orvos (a politizálást el-elhallgattatva) előhívhatná Széchenyiből a másik embert is: a tragikum hordozóját. A szüntelen politizálás, a szüntelen történelemidézgetés nemcsak fárasztó (és kissé monoton) a közönség számára, de az a veszélye is fönnáll, hogy csupán a történelem drámáját értjük meg — de nem érezzük át benne az ember drámáját. A JÁTÉKRÓL „Nos, doktor, mit szólsz a szerephez?" - lépett a pódiumra Szoboszlay, s léptei nyomán nagyokat reccsent a padló, mondhatni, minden eresztékében recsegett, akár egykor az Osztrák-Magyar Monarchia. De hát ez csak a szín gyengéje. Hamarosan érzékelnünk kellett a játék gyengéjét is. Pontosabban: a szó színjátéki fakóságát. Szoboszlay Sándor hangjában nem egy megrendült, bensejében még viharzó ember szólt, hanem egy fásult, magában mormoló valaki. Joós László doktora ugyancsak egysíkú, az orvosnak, illetve a politizálónak egy a hangja. A színészi szó tehát félszárnyon, alacsonyan lengett. Nem emelhette meg a drámát. A Széchenyi-életmű példázat arra, milyen hévvel fújjuk a parazsat, ha befűteni, átmelegíteni akarjuk házunkat, nem pedig magunkra gyújtani. Az est meglehet tanulságot hordozó (önvizsgálatra késztető), ám a történelmi ismereten, valamint a szerzőavatás örömén túl — vajmi kevés színi élményt kaptunk. Balogh Ödön Szovjet művészek magyar nyelvű lemeze Világhírű szovjet művészek magyarul éneklik a Kékszakállút és Juditot az idén megjelenő Hungaroton lemezen. Bartók Béla a Kékszakállú herceg vára című operáját néhány évvel ezelőtt a moszkvai Nagyszínház is műsorára tűzte. A címszerepet és Juditot nagy sikerrel énekelte, Jelena Obrazcova s Jevgenyij Nyesztyerenko. A bemutató előadás karmestere Ferencsik János volt. Akkor határoztatott el, hogy a magyar hanglemezgyártó vállalat e kitűnő művészek közreműködésével örökíti meg lemezen a dalművet. A felvételen — amely a Hungaroton hanglemez heteken kerül az üzletekbe — az énekesek magyarul tolmácsolják szerepüket. A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarát Ferencsik János vezényli. A Kodály-centenárium és Ferencsik János 75. születésnapja alkalmából új, teljes felvétel készül a Háry Jánosból. A Kodály-dalmű főbb szerepeit Sólyom Nagy Sándor, Takács Klára, Gregor Jószef énekli, az operaház ének- és zenekarát Ferencsik János vezényli. III gyermekfilmhét Vetítések, találkozók a megyei úttörőházban Ismét, immáron harmadszor rendez gyermekfilmhetet a televízió gyermek-dramaturgiai osztályával közösen, Veszprémben az Ernst Thälmann Megyei Úttörőház. A hétfőtől szombatig tartó rendezvénysorozat programjában, a napi kétszeri filmvetítésen kívül, az alkotókkal való találkozó is szerepel. A gyermekfilmhét holnap, hétfőn délután háromkor kezdődik az ünnepélyes megnyitóval, amelyet Békés József, a Magyar Televízió gyermekdramaturgiai osztályának vezetője tart. Ezt követően vetítik — bemutató előtt — a „Villám" című színes magyar filmet. Az érdeklődők az előadás után találkozhatnak Markos Miklóssal, a film rendezőjével és Lipták Gáborral, a film alapjául szolgáló történet írójával. Kedden délelőtt az „Aladdin és a csodalámpa” című színes francia rajzfilmet, délután pedig a „Severino" című, ugyancsak színes NDK-román koprodukcióban készült kalandfilmet játsszák. A szerda délelőtti programban japán színes rajzfilm, „A kis hableány", a délutániban pedig a XXI. nyári olimpiai játékokról a legmodernebb technikával készült színes kanadai film szerepel. Walt Disney állatbirodalmával ismerkedhetnek meg a gyerekek a színes amerikai természetfilmen keresztül csütörtökön délelőtt. Ezen a napon délután az ember útja a csillagok felé témakörben készült, a „Csillagos perc” című színes szovjet filmet tekinthetik meg. Pénteken először a „Mackó Misi a világűrben” című lengyel—francia bábfilmet, majd délután a„A fekete farkasok üvöltése" című színes, NSZK kalandfilmet vetítik. A gyermekfilmhét programját szombaton délelőtt a záróünnepséget követő „Tessék engem elrabolni” című magyar tv-film vetítése zárja. A délelőtti ingyenes és a délutáni belépődíjas előadásokra egyaránt az úttörőház portáján igényelhetők jegyek. A gyermekfilmhét rendezvénysorozata minden bizonnyal sok, később is hasznosítható ismerettel gazdagítja a kis nézőket. Egyesület a mozgássérülteknek, rehabilitációs munkahelyek Feladataink a rokkantak évében Az ember annyit hallja a Rokkantak Nemzetközi Évét emlegetni, hogy már félni kezd: ebből is afféle kampányfeladat válik, füsttel-lánggal-csendes kimúlással. Pedig itt aztán rengeteg, hosszú időre szóló hétköznapi feladat van. Hogy milyen sok, azt talán Veszprém megyében tudhatjuk a legjobban, ahol a testi és szellemi fogyatékosok számának felmérésében, a tennivalók megfogalmazásában jóval előbbre tartunk az ország egészénél. A megyei tanács végrehajtó bizottsága már 1979-ben — a hasonló hazai testületek közül elsőként — megvitatta az egészségügyi osztály idevágó jelentését, hosszú távú munkaprogramot fogadva el. Ez most azt jelenti, hogy szőkébb hazánk lépéselőnyben van, a szakmai szervezetek tudják, mit csináljanak. SZOCIÁLIS ÉS GAZDASÁGI TENNIVALÓK A rokkantak évében egyikmásik feladat megoldásához hathatósabban lehet kérni a nyilvánosság, a kisebb-nagyobb segítséget kínáló egyének és kollektívák támogatását. S hogy ez a támogatás még nagyobb legyen, nem árt felhívni a figyelmet, milyen sok embert érint megyénkben is az ENSZ kezdeményezése. A lakosság mintegy három százaléka, területünkön csaknem 13 300 ember szenved valamilyen testi vagy szellemi fogyatékosságban. Nem mindegy természetesen a fogyatkozás mértéke, s tulajdonképpen örömteli, hogy az érintettek mintegy 70 százaléka képezhető illetve foglalkoztatható. Több mint 7500 olyan értelmi fogyatékos van, aki szakember irányításával meganulhatja, hogyan lássa el magát, sőt megfelelő szemlélet mellett arra is képes, hogy alkotó munkával megtermelje azt, amire egész életében szüksége van. Túl azon, hogy a foglalkoztatással ezeknek az embereknek az élete értelmet nyerhet, gazdasági kérdés is, hogy passzív fogyasztókból termelővé lépnek elő. S akkor még nem szóltunk róla, hogy látszólag tán egyszerűbb lenne a munkahelyi rehabilitáció, s ebben mégis alig-alig sikerült előbbre jutni. Pedig ha sérült nem kap megfelelő munkahelyet, akkor nem csupán a kiképzésére fordított erő és pénz vész kárba, hanem ő mit jelent ez a szóbanforgó betegek szűkebb környezetének. A megye területén majdnem 11 ezer családot érint ez a betegség. Gyakran egészséges hozzátartozó kényszerül otthon maradni a fogyatékos mellett, ami egyszerre emberi és anyagi teher egyén és közösség számára. Kell-e hát bizonygatni, hogy nem valamilyen elvont humanitárius tevékenységről van szó csupán, hanem égető szociális és gazdasági tennivalók sorozatáról. A végső cél lényegében az, hogy akit csak lehet, vezessünk vissza a társadalomba! A rehabilitációnak két területe van. Az orvosi teendők is rendkívül sokrétűek, pénzigényesek, mégis azt kell mondani, hogy ebben állunk jobban. A meglévő intézmények — kezdve a koraszülések elleni harctól, a fogyatékosok képzésén keresztül a gyógyítás, ápolás sokrétű feladatáig — rengeteget tesznek, s tervek vannak a fejlesztésre is, hiszen a VI. ötéves tervben száz ággyal bővítik a csopaki egészségügyi gyermekotthont és folyik a dobai rehabilitációs központ kialakítása is, maga is visszasüllyed a korábbi állapotba. Ennek ellenére az üzemek, vállalatok nagy része lerázza magáról ezt a kérdést. Igazán jó példaként csak a sümegi Foltexet, a Herendi Porcelángyárat említhetjük, a dobai szocioterápiás intézetben vannak még védőmunkahelyek, s új próbálkozó a veszprémi Volán. Ennél azonban jóval többre lenne szükség. A tervek szerint a megyei tanács munkaügyi osztálya a közeljövőben felülvizsgálja a rehabilitációs munkahelyek számát, s megpróbálnak javítani a helyzeten. Természetesen a társadalmi összefogásnak nélkülözhetetlen szerepe van a fogyatékosok helyzetének javításában. Érzik ezt azok, akiknek már korábban megalakult az érdekvédelmi szervezetük. A vakok és gyengénlátók, valamint a halláskárosodottak már egy ideje élvezik a szervezettség előnyeit. A rokkantak évének egyik eredménye, hogy megalakult a Mozgássérültek Országos Szövetsége. VÁRJÁK A SEGÍTŐKET Miután megyénkben több mint 800 mozgássérült él, indokolt, hogy ezekben a napokban szervezik a Mozgássérültek Veszprém megyei Egyesületét, amely minden bizonnyal csatlakozik majd az országos szövetséghez. Ezúton is felhívjuk az érdeklődők figyelmét, hogy személyi adataik, tehát lakcím, munkahely vagy iskola, foglalkozás feltüntetésével írásban jelentkezhetnek a SZOT Társadalombiztosítási Igazgatóságán. (Veszprém, Népköztársaság u. 5. dr. Benkő Pál.) Az egyesület célja, hogy neveléssel, átképzéssel, megfelelő érdekvédelemmel segítse a mozgássérülteket, beépítve tevékenységébe az érintettek javaslatait, tapasztalatait. A szervezők nagy érdeklődésre számíthatnak. Sajnos, a sok baleset miatt a mozgássérültek száma világviszonylatban és nálunk is nő, így az új egyesület bőven talál tennivalót. Természetesen az egészségügy, a munkaügy és az oktatás szakemberei számára továbbra is megmaradnak a fentebb érintett feladatok. Ezek megoldásához csupán az egyik eszköz lesz a most alakuló szervezet. Czingróber János KEVÉS A JÓ PÉLDA Területi bemutató Tapolcán Az elmúlt héten rendezték meg megyénkben az országos diáknapok területi bemutatóit. A négy területi bemutató helyezettjei kerülnek a megyei döntőbe, ahol eldől majd, hogy kik mennek az országos döntőbe, a keszthelyi Helikonra. Tapolcán a Batsányi János városi-járási Művelődési Központban rendezték meg Ajka, Sümeg és Tapolca szakmunkásképzőinek és középiskoláinak kulturális vetélkedőit. A kóruséneklésen kívül szinte valamennyi műfaj képviseltette magát. Az egész napot kitöltötték az 54 művészeti csoport és szólisták bemutatói. A rendezésért dicséret illeti a Batsányi János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola nevelőit és diákjait. Az ajkai Brády gimnázium kamarazenekara Borbás János képriportja Diákszínpad Ajka Kacziba Nóra zongorázik NAPLÓ — 1981. március 1., vasárnap — .