Napló, 1981. április (Veszprém, 37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-04 / 80. szám

4 - NAPLÓ - 1981. április 4. szombat Új sereg támadt DOLGOZOK! POLGÁROK! MAGYAROK! A FEGYVERSZÜNETI EGYEZMÉNY alapján megszületik a Magyar Néphadsereg, amely­­a diadalmas Vörös Hadsereg oldalán részt vesz a német fasiz­mus megsemmisítésében, bosszút áll négyszáz év magyar szen­vedéséért. FÉRFIAK! NŐK! MAGYAR IFJAK! A szabadságot csak harccal lehet kivívni és csak harccal lehet megtartani. Ha szabadok akartok lenni, ha nem akartok tovább német igában nyögni, vegyetek rész az új szabadságharcban, lépjetek be az új Magyar Nemzeti Hadsereg soraiba! (A Magyar Kommunista Párt röplapja, 1945) Jelentkezett egy szemüveges diák 1945. február elején a volt magyar hadifoglyok egy cso­portjával a debreceni­ Pavil­lon laktanyábal érkezett egy szegedi földrajz-természetrajz szakos, szemüveges diák: Pal­ly József. Néhány nappal ké­sőbb az a­laku lótéren már sok ezer társával harsogta az ün­nepélyes katonai fogadalmat, hogy fegyverrel a kézben har­col a fasizmus ellen a magyar demokratikus hadseregben. Hogyan, honnan vezetett ide a diák útja? Harminchat év­vel, s két hónappal később veszprémi lakásán idézzük az emlékeket. — Nem abból a Pálfy csa­ládból származom, amelyik fő­ispánokat adott Szegednek, öregapám tízholdas kiszombo­­ri parasztember volt, apám pe­dig, hogy ne osztódjon tovább a kisbirtok, első világháborús leszerelt katonaként fináncnak állt. Korai árvaság, nehéz diák­évek torlódnak az emlékezés­ben. Közte szép, embert for­máló epizódok, melyek életút­ját egyengették.­­ Haladó szellemű professzo­rok, diákok a szélsőjobboldali „Turul" és a katolikus „Eme­­rikána” diákszervezet ellensú­lyozására Szent-Györgyi Albert rektor, professzor elnökletével megalakították a Szegedi Egye­temi Ifjúsági Szervezetet. 1944- ben engem alelnöknek válasz­tottak. Akkor voltam végzős hallgató. A német megszállás napjá­nak estéjén találkozott az ut­cán Erdei Ferenccel, aki Ma­kóra igyekezett hazd. — A németek lezárták ee az utakat — közölte vele. - Jobb lesz, ha néhány napig meg­húzódik Bálint Sándor pro­fesszornál . .. Van jó fegyverünk Egy másik találkozásra is szívesen emlékezik vissza: — Debrecenben a 6. gyalog­­hadosztály - ez szerveződött elsőként — a kiképzés gyakor­latai, napi foglalkozásai után én olvastam fel az újságokat. Aztán nagy baj ért, összetö­rött a szemüvegem. De hamar kaptam újat. - Hogyan? - Egyik délután a városban találkoztam Endrei Ferenc­ mi­niszterrel. Tisztelegtem, meg­szólított. Magát én ismerem. — Szegeden találkoztunk — válaszoltam. — Legutóbb Bá­lint Sándor néprajzprofesz­­szornál. — De hát maga ak­kor szemüveget hordott! — Saj­nos összetört. Néhány órán belül ott volt az aj szemüve­gem. Enyhe mosollyal jegyzi meg: — Akkoriban nagyon az em­berek között éltek a miniszte­reik is. Az elsőként szerveződött 6. gyalog­hadosztály katonái lá­zas igyekezettel készülődtek a frontra, a németek elleni harc­ra. — Viszketett a tenyerünk. Mire várunk, hiszen készen ál­lunk a harcra? A front már a Dunántúl nyugati részében húzódik! Nem túlzok, ha azt mondom, nagy volt a lelkese­dés. Volt köztünk olyan tizen­hat éves hajdúsági pa­raszt­­gyerek, aki letagadta a korát, csak hogy beléphessen az új seregbe. A debreceni emberek, családok pedig az utolsó fa­latjaikat is megosztották az új, demokratikus hadsereg ka­tonáival. Végre elindultunk. A Tiszán és a Dunán recsegő­­ropogó ideiglenes hidakon kel­tünk át. A mi zászlóaljunk Szetpéterfána szállásolt be, az ezredtörzs pedig már oszt­rák területen volt. Ott érte őket május 9-e, a győzelem napja.­­ Mi már csak a vissza­szi­várgó „kopjás" bandák fel­számolásában, lefegyverzésé­ben, az elrejtett fegyverraktá­rak felkutatásában vettünk részt. Volt jó néhány belőlük a Szentpéterfa környéki er­dőkben. „Tovaris komiszár” Indult vissza a hadosztály Veszprém megyébe. A hadosz­­tálytörzs Balatonalmádiba te­lepült. Pálfy Józsefék ezrede Zsirc környékére szállásolt be.­­ Zászlóaljtörzsünk Veszp­­rémvarsányban volt.­­ Én a Romándra települt 1. század, majd a zászlóalj nevelőtisztje lettem. Értettem a német nyel­vet, hamarosan jó kapcsolatba kerültem a környékbeli német ajkú lakossággal. Agitáltunk, földet osztottunk. Nehéz mun­ka volt ez, féltek még az em­berek elfogadni a volt uradal­mi, papi földeket. Később már erősödött a bizalom. Fo­gataink segítettek az újgaz­dáknak megművelni a jutta­tott földeket. Az ott állomásozó szovjet katonák is hamar megszeret­ték a temperamentumos ma­gyar nevelőtisztet. „Tovaris komiszár" — így szólították a fiatal alhadnagyot. II szolgálat útjai Nyár elején Balatonalmádi­ba vezényelték nevelőtiszti tanfolyamra, majd a hadosz­tály nevelőtörzsébe került, melynek dr. Szeremley Gyula orvos őrnagy volt a parancs­noka; lelkes, újat akaró em­ber. Sárközi Sándor ezredes, a tiszaroffi parasztgyerekből lett hadosztály-segédtiszt (akkor még alhadnagy) így emlékezik meg Küzdelmes katonaévek című könyvében a találkozás­ról: ,,A­ nevelőosztályon meg­ismertem a földhöz juttatás­sal foglalkozó Gém Ferencet, Hegyi Lászlót, Szokolai Ist­vánt, Sallai Tivadart, Somorjai Ferencet. Valamivel később a már ekkor ott dolgozó Cse­rni Károly (ma honvédelmi ál­— Ennek így kell lenni . .. Mit szólnának a szomszédok? — kérdezi mosolyogva. - Ennyire figyelnek a szom­szédok? — Ujjul! Piszkosul .. . - Mert. ..? — Mert én vagyok itt a me­nő .. . - A menő ...? - 1957-ben még semmi sem volt itt, csak csalit, meg gaz, ahogy Ady írta: „dudva, mu­har ..." Azóta itt utca van, szép kerítések, gyümölcsösök, elegáns villák. S én voltam az első e „szűzföldön" ... — Szereti az irodalmat? Felnevet: — Ja, az Ady mi­att kérdi . .. ? Hát, azt hiszi, hogy egy villanyszerelő sem tudja, mi az, hogy könyv . . .? — Nem hiszem . . .­­ No, hát nekem legkedve­sebb olvasmányaim Heming­way írásai, nagy élvezettel ol­vastam Zsukov emlékiratait, de mostanában szívesen forgatom az „Alkalmazott pszichológia" című könyvet is.­­ Azt meg minek .. .? — Hogy minek? Mert sok fia­tal tanul a kezem alatt, s ér­dekel az ember közelebbről is. A belső világa . . . 1. „Apám cseléd volt, nem is tudta, hol született, járta a Dunántúlt. Hatan vagyunk test­vérek, annyifelé is születtünk. Én például 1923-ban Velemér­lamtitkár­, Fekete Rezső, Pál­fy József, Pásztor Lajos elvtár­sakat is." — Földosztás - mosolyodik el szemüvege mögött Pálfy József. — Igen, nagy volt a lendület, a buzgóság. Csősz­pusztán még a HM kincstári birtokát is felosztottuk a volt cselédek, bányászok között. Pedig a jól drífilezett volt cse­lédek eleinte nem akartak hin­ni nekünk, húzódoztak a föld elfogadásától.­ Almádiban, a Biller Irén-féle „Jó pihenő" villában, a had­osztály-nevelőtörzs épületében eleven politikai élet folyt. Szer­kesztették a hadosztály lapját Aztán a szolgálati út to­vábbi állomásai következtek. Pécsett a tiszti továbbképző tanfolyam század-nevelőtisztje. Az 1947-es választások előtt a megyei pártbizottság kikérte, az agitációs iskola vezetésé­vel bízta meg. A későbbiek­ben a Honvédelmi Miniszté­riumban lett osztályvezető Pálffy György kommunista tá­bornok beosztottja.­­ Amikor 1949-ben letartóz­tatták, perbe fogták és kivé­gezték Pálffy tábornokot, kö­rülöttem is megsűrűsödött a bizalmatlanság. Szó, ami szó én is 39 hónapot töltöttem börtönben, előzetes letartóz­tatásban. Pedig csak az igaz­ságot akartam megmondani. Igaz, legtöbbször nyersen, egyenesen. Szabadult 1954-ben. Rehabi­litálták. Visszatért az 1944-ben félbeszakad pályához. Befejez­te az egyetemet, később köz­gazdász mérnöki, majd környe­zetvédelmi szakmérnöki diplo­mát szerzett. 1971-ben számos komoly szakmai beosztás után ő szervezte meg a Földtani In­tézet közép-dunántúli földtani szolgálatát. Onnan vonult nyu­galomba tavaly. Most, nyugdíjasként a VÁÉV vállalkozási osztályán vagyok tanácsadó. Az alapozás talaj­­mechanikai problémáival fog­lalkozom. Elégedett, ugyanakkor örök elégedetlen ember. Úgy­ ér­­zem­, ugyanaz a türelmetlen tennivágyás feszül benne, mint a hajdani szegedi diákban, vagy az új magyar hadsereg egyenruháját viselő fiatal ne­velőtisztben. Szilágyi Károly pusztán, Vas megyében, a töb­biek pedig Rábasebesen, Táp­­lánfán, Dobón, Hosszúperesz­­tegen . . . Apám később lovász lett gróf Széchenyi Taszilónál. Hú, mennyit mesélt róla...! Aztán kertész lett az öreg Pá­pán, vitéz Kublics Viktornál. Tudja-e, ki volt az .. .? Nos, ő volt Horthy szárnysegédje a „Novarra" hajón, azon, ame­lyik elsüllyedt. Az öreg vitéz meghalt, a birtok felbomlott, s apám ismét vándorolt. Ezúttal végleges helyre: a legidősebb nővérem vitéz Helle István fő­mérnöknél szolgált Fűzfőn, s így felvették a fatert segéd­munkásnak. 1934-et írtunk ak­kor... Én Veszprémbe jártam polgári iskolába, s mivel jól fociztam, ide hoztak Fűzfőre villanyszerelő-tanoncnak. Az­tán bevágott a háború ...! En­gem is elvittek, a fronton tud­tam meg, hogy a Feri bátyám meghalt... A háború vége Hamburg mellett ért, angol fogságba jutottam. Úgyneve­zett M­RA-táborba kerültünk, nem volt rossz sorunk, de gon­doltuk, mégis jobb otthon. Megszöktünk, s szerencsénk is volt, mert az angolok mellett dolgozó magyar tolmács és ír­nok adott egy olyan papírt ne­künk, hogy azzal minden zó­nán zavartalanul átjöhettünk. Nem is bujkáltunk. Jó bará­tommal, Erdősi Sanyival (aki szintén itt dolgozik a „Nitró­­nál", a karbantartó főosztá­lyon), 1945 októberében ér­tünk haza. Bementem a gyár­ba. Hű, az istenét, de lerob­bant állapotban volt...! Tud­ja, mit gyártottunk? Boxot, marcipánt meg gyufát ... Fi­zetés egy fitying­re! Termé­szetben kaptunk kielégítést, s azt cserélgettük Budapesten és falun, élelemre. Batyuztunk! 2. — Hányan dolgoztak akkor a gyárban? — Talán ötszázan. — És ma? — Legalább 5500 munkás. — Mennyit keres? — 5400 forintot. Művezető vagyok 1952 óta. A legrégibb! — S nem jutott előbbre? — Hm . .. Nem. Tudja, elég nagy volt mindig a szám. De csak akkor szóltam, ha iga­zam volt. Nem tudom eltűrni a linkeskedést, az ingyenélőket, a protekcionizmust. .. — Gondolom, párttag.. .? — Gondolja? Most már gya­nítja az életemet, lehetnék nem kommunista? Az vagyok, 1946 óta. Megkaptam a Felszabadu­lási Jubileumi Emlékérmet. Fi­am, én a szókimondásom mi­att az ötvenes években hol benne voltam a pártbizottság­ban, hol nem . . . — És ma? Tagja a vezető­ségnek? — Természetesen, a nagy­üzemi pártbizottság tagja va­gyok, ezenkívül népi ülnök a bíróságon. Mert, ugye, a nép államában a néphatalom ne­vében, a nép képviselői ítél­keznek ... S ez, higgye el, fi­am, komoly dolog! No, és a szakszervezeti bizottság propa­gandistája vagyok, jaj, és a munkásőrség . . . — Munkásőr? Mióta? — Na, ez a szenvedélyem! Még hogy az vagyok-e? Szer­vezője, alapítója voltam, fiam, itt Fűzfőn, 1957-ben. Voltam rajparancsnok, szakaszpa­rancsnok és „századpéka". Most egységparancsnok-helyet­tes vagyok. Végigjártam a ranglétrát, s tudja mi a 24 év legfontosabb tapasztalata? A hűség, a példamutatás . . . Nézze, lehet, hogy azt mond­ják rám, hogy vonalas vagyok, merev kommunista, de a kutya­fáját, inkább ezt hallják ró­lam, mint azt, hogy a Kalmár is megalkuvó, elvtelen . . . Na­hát! Látszik, hogy felhevült, indu­latos. 58 éves, idegeit roppant nehéz történelmi idők tették próbára, „öreg proletár", ab­ból a fajtából, aki az elvei­ért, a hitéért inkább meghal­na, de egy jottányit sem en­ged. 3. Tölt, iszogatjuk a vörös bort, s — ki tudja miért — a fe­leségének erről a véradás jut eszébe. Nógatja a férjét: — Hozd már be a kitünte­téseidet! Az „öreg" zsörtölődik, az­tán csak felkel, állva iszik még egyet, s elballag a „plecsni­­kért”. A feleség hozzánk for­dul : — A véradómozgalomnak is úttörője, szervezője itt Fűzfőn. Igen sok kitüntetést kapott: ..... ...... ........................................................ ............................................................ Fegyvert,s munkást éneklek Idősödő, pocakos ember tesz-vesz balatoni kertjében. Hosszú, ősz haját lobogtatja a szél. Ragyog a napfény, fésüli a gyümölcs­fákat, virágokat. Gyönyörű a kert, a végében milliomosokhoz illő villa. Pedig Kalmár József munkásember, villanyszerelő lakik itt, a balatonfűzfői új stranddal szemben. Ráköszönünk, s dicsérjük a szép gyümölcsöst. Losonczi Pál adta át a Parlamentben a magas kitüntetést Kalmár József munkáselnök 1944. október 15. Horthy a rádió útján délben hírül adja a fegyverszünetet. A prokla­máció eredeti szövegéből azonban már hiányzik az a mondat, hogy „­­ „a németekkel a mai naptól kezdve Magyarország harcban levőnek tekinti magát." Ráadásul Horthy már a fegyverszünet bejelentése előtt tudatja a németeket tervezett lépéséről. A Magyar Front elő­zetesen nem kap értesítést, a magyar hadseregek parancsnokságait sem utasítják hogy kap­csolatot teremtsenek a szovjet parancsnokságokkal, s forduljanak a német csapatok ellen. A nyilasok megkaparintják a hatalmat, Beregfy Károly honvédelmi miniszter teljesen kiszol­gáltatja a magyar katonai alakulatokat a németeknek. A proklamáció után is akadtak azon­ban olyan alakulatok, akik nem engedelmeskedtek a nyilasoknak és a németeknek. Rácz István helytörténeti kutató Tavasz a Bakony felett című kötetéből kiderül, hogy „Takácsiban, ahol a pápai repülőtérhez tartozó magyar repülősök tartózkodtak, október 15-én két alkalom­mal is fegyveres összetűzés keletkezett a magyar és a német katonák között." Takácsiban emlékeznek Hogyan emlékezik ez a más­fél ezer lelkes falu, Pápa szom­szédságában? Hiszen azon az októberi délutánon és estén nemcsak a felső káposztáskert­ben állomásozó repülősök áll­ták útját a németeknek, hanem a falu fele csatasorba állt. A Hadtörténeti Múzeum térképén partizánharcnak tüntetik fel a Takácsiban lezajló ütközetet. Rácz István szerint a németek­kel szembeni gyűlölet váltotta ki a harcot, „de nem egy szer­vezett, irányított ellenállásról volt szó." Paksi József nyugdíjas ta­nácselnököt sokan megkérdez­ték már az akkori eseményekről. Gazdálkodóként élt a faluban, s több társával együtt segítette a német támadás visszaverését.­­ Debrecenből vagy Kecske­métről érkezett egy repülőgép. Délelőtt szálltak le a Gerence hídjánál. Ők buzdították a ka­tonákat az ellenállásra. Ne ad­játok meg magatokat, verjétek vissza a német támadásokat, mondták. A falu népe jóban volt a katonákkal. Nem kellett hoz­zá külön szervezés, hogy a párt­jukra álljunk. Kézigránátokat kaptunk, nem mindenki tudott bánni vele, sokat elszórtunk po­tyára. - Az ellenállásnak halálos áldozata is lett. . . - A faluban csordogáló pa­takot, Nemesasszony-erének hívják. A legenda szerint egy nemes beleszeretett jobbágya feleségébe, s egy szép kúriát ajándékozott neki a cselédség­gel együtt a patak mellett. Nos a harcok során ott sérült meg a "németek egyik teherautója. Takácsi leventék mentek ki ér­te, közben lőttek rájuk. De várjon csak, az egyik volt le­vente itt él a faluban, ő tudja ezt részletesen elmesélni. Borsos Dénes rokkantnyug­díjas 21 éves volt 1944-ben. - A kocsmaudvaron kugliz­tunk azon az emlékezetes na­pon. Egyszer csak valaki kiabál­va érkezett: - Itt vannak a né­metek, lefegyverezték a magya­rokat! Az történt, hogy a falu­ban sétáló, vagy szolgálatba igyekvő katonák fegyvereit el­szedték a községben régebb óta tartózkodó németek. A leven­ték parancsnoka riasztotta az idősebb leventéket. Tét felől tehergépkocsikkal német alaku­latok érkeztek. Lőttünk egymás­ra. Az egyik kocsijukat találat érte, ott hagyták a helyszínen. Győri Vincét, Szabó Sándort és engem küldtek ki a nyitott autóhoz őrködni, karabéllyal és kézigránátokkal. A faluból sze­relők érkeztek, de mivel megja­vítani nem tudták, elkezdték be­vontatni a kocsit. - Maguk a kocsiban ültek? - Mindhárman. Tét felől vi­lágosságot láttunk, a pataknál már körülfogtak bennünket a németek. Szabó Sándort azon­nal találat érte. Győri Vincé­nek sikerült kiugrania, én az ülések közé feküdtem, kilógott a lábam. A németek meg is rugdosták, hogy élek-e még. Aztán erősítést kaptunk a rep­térről, s visszavonultak a né­metek. Rácz István könyvéből tu­dom, hogy közvetíteni német tisztek érkeztek a faluba az esemény után. A lakosságot úgy akarták megbüntetni, hogy az egyik oldalról a másikra te­lepítik át az embereket és for­dítva. Hosszas vita és veszeke­dés után erre nem került sor. Szabó Sándor és egy magyar honvéd a takácsi temetőben nyugszik. Sem ők, sem a falu többi lakója nem volt szervezett ellenálló. Emberségük, ma­gyarságuk, bátorságuk mégis példaadó. Hajba Ferenc Paksi József, nyugdíjas tanács­elnök Borsos Dénes, aki leventeként harcolt a németek ellen. Babos János felvételei

Next