Napló, 1981. május (Veszprém, 37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
Pénteken este Veszprémben, a G. Dimitrov Megyei Művelődési Központ színháztermében rendezték meg az országos bolgár vers- és prózamondó verseny döntőjét. Ezt a rádió és a televízió is közvetítette. Bizonyára ez volt az oka annak, hogy a döntőbe jutott tizenhét versenyző többsége a két napig tartó középdöntőn bizonyított tudásával valamivel kevesebbet nyújtott. A versenyt Szécsi Margit nyitotta meg, mint a leghivatottabb ember arra, hogy tisztelegjen a „versben bujdosó" Nagy László emlékének, akinek tiszteletére írták ki a vetélkedőt. A költő nemcsak a bolgár versek hangulatát tudta híven visszaadni, hanem alkotói válságai idején támaszt is talált bennük. Örvendetes volt a döntőben is látni azt, hogy a versmondásnak napjainkban is nagyon széles bázisa van. A legfiatalabb tizenhat éves versenyzőt — ötven évnyi korkülönbség választotta el Tóth Béla bácsitól, aki utánozhatatlanul természetes előadásmódjával kiérdemelte az első díjat. A Zala megyei versenyző, a második helyezett Bakon Erika szintén a halvány árnyalatok kitűnő érzékeltetésével nyerte el a zsűri tetszését. A Nagy László Ház című költeményét mondta. Veszprém megyét ketten képviselték a döntőben. Csudás Csaba a legjelentősebb mai bolgár író, a mindig szatirikus hangvételű Jordán Radicskov Az oldalbordáról című elbeszélését adta elő, s ezzel a kilencedik helyet érte el. Jáger Jánosné Nagy László Vérugató tündérével a tizenegyedik lett. A díjakat Boncsó Mitev, a Bolgár Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és Iván Pejkovszki, a Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatója adta át. A. Horváth Péter és Varga Ibolya tudósítása Befejeződött az országos bolgár vers- és prózamondó verseny Csudás Csaba A zsűri A közönség Jáger Jánosné A kulturális életben A népművelő - kulcsember Ha már nyitott közművelődés, a nyitott ház elvéről beszélünk, természetesen a szóhasználat: kulcsember - a népművelő. Kulcs, amely a kulturális élet minden zárját nyitja? Már 1975 decemberében, a megyei közművelődési aktivaülés nyomán, ebben a szellemben fogalmaztuk meg a tennivalókat, midőn (a címben is) hangoztattuk, hogy „A források bennünk fakadnak". Gondoltunk akkor a helyi adottságok, lehetőségek minél teljesebb hasznosítására mind az emberi, mind az anyagi javakat illetően. Azóta anyagiakban apadt minden forrás, legfőképp a közművelődésé. Ma már így jelöli meg a művelődési miniszter a hatodik ötéves terv közművelődési mozgatóit: „ ... nemcsak a fejlesztési eszközöket kell megkeresni, hanem mindazokat az erőket és lehetőségeket, amelyekkel a közművelődési programot teljesíteni lehet... Ha már az emberi tényezőkről annyi szó esett, éppen a népművelőben látom azt a képességet és lehetőséget, amellyel a nehézségeket úgy lehet áthidalni, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban se következzék be visszaesés ..." (Pozsgay Imre beszéde a Magyar Népművelők Egyesületének első, kecskeméti vándorgyűlésén, 1980. október) KÉPZETTSÉG MEG KÉPESSÉG Tehát a népművelőben a képesség és a lehetőség. Ő teremthet, helyi igények alapján, helyi emberekkel — értük és nekik szóló művelődést. Nos, emberi tényező... Hogyan állunk ezzel a megyében? A számok sorolásával nem sokra mennénk: tény, hogy kevesebb a főhivatású népművelőnk, mint kéne, s ennek is csupán fele szakképesített (lévén egyetemi, főiskolai, tanítóképzői végzettsége), másik fele, érettségizett (ebből 30 százalékuk továbbképzi magét). A számok persze elrejtik azt, hogy milyen népművelői képességgel rendelkeznek, milyen felelősséggel dolgoznak, s hogy egyáltalán tudják-e, értik-e tisztüket? A képzettség meg a képesség két dolog. A képzettség S ezzel elérkeztünk a közművelődés „emberi tényezője" témájában a lényeghez, a személyiség milyenségéhez. Az említett beszédben Pozsgay Imre miniszter hangoztatta, hogy az emberi tényezőről nem lehet másként szólni (sem a kultúrában, sem a termelésben), mint „a teljes személyiséget számításba véve". Lényeges szempont ez. Hajlamosak vagyunk ugyanis azt hinni, hogyha van ennyi meg ennyi főhivatású népművelőnk, akkor már az emberi tényező adott. Hány szakképzett népművelőt ismerünk, akik tudják, mit kéne csinálniok, mégsem képesek végezni. A személyiségükben valami elbizonytalanodott, elkényelmesedett, összezavarodott. Mihelyt azt mondjuk: a népművelő teljes személyiségével jelen van a munkában, már számolnunk kell mindazzal a körülménnyel (a lakástól, a családi életen át a lelkiállapotig), mely közérzeT ÖNVIZSGÁLAT Nagy gond, hogy gyorsan változtatják helyüket a népnépművelők. A községet, annak embereit nincs idejük nem pótolhatja az emberi rátermettséget. Magam is vallom azt, amiről Vitányi Iván, a Művelődéskutató Intézet igazgatója egy interjúban az újságíró megjegyzésére (miszerint vannak népművelők, akik megfelelő képzettség híján is igen eredményesen dolgoznak, mert megvan bennük az emberi, lokálpatrióta, vagy nevelői lendület, valamint az elengedhetetlen helyismeret) - így válaszolt: „Különösnek tűnhet, hogy a Művelődéskutató Intézet igazgatója előnyben részesíti a népművelők természetes nevelői magatartását a képzettséggel szemben... Ha szabad ilyen nagyképűen mondani, ez nálam tudományos meggyőződés. A népművelő tudásának is a személyiséget kell támogatnia.” (Új Tükör, 1981.) tét, munkakedvét, és munkabírását befolyásolja. Érdeklődtem néhány tapasztalt megyei népművelőtől hogyan látja ezt, a kérdést. Kiválaszthatjuk-e a személyt? — kérdezte vissza egyikük. Igen, de csak abból ami van! És örülünk, ha egyáltalán, jelentkezik szakképzett népművelő. A diplomások zömmel a városokban, meg néhány nagyközségiben helyezkednek .1. .Pedig a falu kulturális életében lehetne meghatározó egy-egy jó népművelő! Különösen ott égetően fontos a jelenléte, ahol a községhez tartozó néhány faluban megszűnt az iskola, elköltözött az értelmiség. Kirívó eset, hogy az ajkai járás falusi (községi) kultúrházaiban alig dolgozik szakképesített népművelő. Jó viszont a tapolcai járás, melynek kilenc közigazgatási körzetében hét főhivatásúnépművelő van. ÉS ELMÉLKEDÉS megismerni, a, helyi igényekhez szabott "kulturális életet nincs idejük megteremteni. Pedig a szocialista közművelődés egyik alapfeltétele, hogy tevékenységüket az adott település, az adott közösség igényeire építsék. Ehhez természetesen kétoldalú ismeretszerzés kívánatos: az egyik az, hogy megismerje a művelődéskutatók vizsgálatainak tapasztalatait, s az abból adódó javaslatokat, a másik meg az, hogy gyakorlatias önvizsgálatot tartva hasznosítsa mindazt, amit megvalósíthatónak vél a maga kulturális területén. A kecskeméti tanácskozás ezt az alapelvet így összegezte: önvizsgálat és elmélkedés. „Elmélkedés azon, mit és hogyan csináltunk eddiig, és tegyünk ezután: munkánk szembesítése azzal a társadalomnevelő funkcióval, melyet a kultúra egyfelől mint értékek sokasága tölt be, másfelől mint folyamat, olyan tevékenység, amelynek nyomán az értékek — végső soron maga a szocialista társadalom - napról napra születnek és formálódnak." (Népművelés, 1980. 12. szám.) Node ehhez forgatni kell a legfrissebb szakirodalmat, s ugyanakkor forgolódni a legfrissebb falusi-városi létben. Hogyan állunk ezzel? Tapasztalataim nem kedvezőek: ritkán hallottam népművelőt töprengeni a kultúra és közösség egy-egy mélyreásó, földszagú (mert a valóság mélyéből metszett) tanulmányai fölött, s ugyancsak ritkán találkoztam a faluját alaposan (és nemi iskolásan vagy rutinból) ismerő népművelővel. Olyan akadt ugyan, aki mindig a faju igényeiről beszélt (a programot igazolandó) ám nem volt érkezése ezt az igényt valójában megismerni. Lám, mennyi össztevője van a művelődési életnek. És menynyi az összetevője a népművelő személyiségének, a munkálkodásának, a hatékonyságának! Mennyi az összetevő kint, a településen,, és mennyit bent, az emberben! És még sok egyéb befolyásoló tényező. VIGASZTALÓ Mégis: megújulni kell! A művelődési életnek és a népművelőnek egyaránt meg kell újulnia, hogy eredményesen dolgozhasson. Eszközök vannak hozzá: az említetteken kívül az iskolák bekapcsolása a művelődési folyamatba, a kultúrház társadalmi vezetőségének hatékony működése stb. Mindez még gyengén működő (bár sokat hangoztatott) társadalmi hatóerő a közművelődésben. Hosszan lehetne ezekről beszélni, írásunkban a népművelői képességről, a népművelés szerepről kívántam szólni. Azzal a szándékkal, hogy munkájukat és személyiségüket illetően — talán — „önvizsgálatra és elmélkedésre" késztetjük. Talán . . . Balogh Ödön A SZEMÉLYI TÖRÉKENYSÉG Új képzőművészeti kiadványok A kortárs képzőművészet jeles alkotóinak munkáiból készült reprezentatív albumok kerültek a könyvesboltokba. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata megjelentette Csapó György művét Ilosvai Varga Istvánról. A nemrég elhunyt művész életének, munkásságának legnagyobb része a festők városához, Szentendréhez kötődött. Lírai hangvételű képek során jelenítette meg a városka hangulatos utcáit, tereit, udvarait. Csapó György, a monográfia szerzője, a festő életművének bemutatásán, alapos elemzésén túl érzékletesen rajzolja meg a tiszteletreméltó művész rendkívül vonzó emberi alakját is. A tanulmány olvasmányos jellegét előnyösen gazdagítja a művész interjúszerű formában történő gyakori megszólaltatása. Csapó György másik kötetében Mácsai István kétszeres Munkácsy-díjas festőművész életútját, művészi pályáját vázolja. Mácsai István 1950 óta vesz részt minden jelentősebb hazai kiállításon. Képei több hazai múzeumban, valamint magyar és külföldi magángyűjteményekben láthatók. Mácsai — miként egyik méltó tája írja - „az egykori németalföldi kismesterek alázatával és objektivitásával figyeli a XX. század embereit, tárgyait, jelenségeit". Festészetének rendszere mindenekelőtt a téma iránti hűségben mutatkozik meg: csendéletek, aktkompozíciók, városképek és portrék alkotják témavilágát. Perez Jánosról, az 1950 utáni hazai fémművesség egyik megújítójáról Szij Rezső, az ismert művészeti író készített monográfiát. Perez János 1950 utáni fémművességünk egyik megújítója. Rézlemezből, vaslemezből, lemezcsíkokból — ezek hegesztése, formálása, áttörése révén — formálja ékszereit, vázáit, gyertyatartóit, figurális munkáit. Szigorúan alkalmazkodik az anyag természetéhez. Térplasztikái, épületekre, szabadtérre szánt alkotásai formai leleményükkel tűnnek ki. Az Én Múzeumom sorozatban jelent meg Wessetzky Vilmos munkája Egyiptomi gyűjtemény a Szépművészeti Múzeumban címmel. A szerző az egyiptomi művészet fő sodrát ismerteti, részletesen szól a múzeum egyiptomi gyűjteményének kialakulásáról. Mezei Ottó Papp Oszkárról írt kismonográfiát. Papp Oszkár alig tizenhét évesen, 1942- ben szerepelt először munkáival a nyilvánosság előtt. A felszabadulás utáni években egyik erjesztő kovásza annak a képzőművészeti főiskolás nemzedéknek, amely a szocialista társadalom felépítését egy népi realista alapon álló művészet kialakításával kapcsolta össze. Főiskolai stúdiumaival párhuzamosan közéleti, szervező és elméleti tevékenységet folytatott. 1950-ben, miután tanulmányait az utolsó évben félbehagyni kényszerült, falkép-restaurátorként helyezkedik el. 1975-ig rendszeresen vállalt műemlék-restaurátori munkálatokat. A kibontakozás évei után Papp Oszkár képeinek stilisztikai megoldásai a látványszintű megjelenítéstől a dinamikus ecsetkezelésű expresszív, a motívumok szerkezetét kibontó konstruktív s a szürreális formanyelv érintésével az absztrakt képfogalmazásig terjednek. Szezonköszöntő a Balatonon A Balatonon, ahol hivatalosan ma nyitják meg a nyári idényt, szombaton már megkezdődött a szezonköszöntő kétnapos ünnepi programja. Balatonfüreden, a hagyományos vitorlabontó ünnepség előzményeként szombat délután térzenével köszöntötték az első üdülőturnusok beutaltjait és a víkendre indult vendégsereget. A szombati kulturális és szórakoztató műsorban több országos hírű zenekar és néptáncegyüttes szerepelt. Szombaton, előesti hagyományként, a víztükrön bemutatott reflektoros fényjátékkal és a vitorláshajók lampionos felvonulásával nyújtottak látványt, élményt a tópart vendégeinek. A Balatonnál, ahol jó néhány szakszervezeti üdülőben már a második turnus vendégeit fogadják, e hét végén több száz vállalati nyaralóházat is megnyitottak. A szervezett üdültetésben résztvevők száma a szezonnyitó időpontjában már megközelíti az 50 ezret. A szállodákban több ezer külföldi turista foglalt helyet. NAPLÓ - 1981. május 24., vasárnap -5