Napló, 1981. július (Veszprém, 37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-07 / 157. szám
Újabban kedden esténként a második program szinte átalakul: a hazánkba látogató turistáknak érdekes, az itthoniaknak meg hasznos „harmadik csatornává" lép elő. Orosz, angol, német nyelvű híranyag, idegennyelvű felirattal ellátott kiváló tévés produkciók - igazán üdvözlendő a televízió kezdeményezése. Manapság a külföldiek - a nadrágszíjat többé-kevésbé világszerte összehúzták - jól megnézik, mire adják ki a pénzüket. S magasabb vendéglátó árainkat új szolgáltatásokkal lehet és kell ellensúlyozni. Van is ilyenekre példa. A Balatonnál hűvösebb idő esetén sportolási, teniszezési lehetőségről gondoskodnak. Létrehozták Budapesten az Európában egyedülálló telefonos idegenforgalmi központot, a Tourinformot. Ezekhez a szolgáltatásokhoz, újdonságokhoz csatlakozott a televízió is: a külföldiek tájékoztatása a világ eseményeiről, másrészt szórakoztatása, s nem utolsósorban megismertetése Magyarország művészeti életével, értékeivel, néprajzával, földrajzával, szintén csalogató lehet a vendégek számára. S ha a vendégek kedvét keresik, s ez ismeretterjesztéssel is jár, a „nyári televízió” ötlete máris bevált. Hiszen még ma is megesik, hogy a turista olyannyira „jól értesült" hazánk viszonyairól, életéről, hogy egyből a „Piroschka-partyt”, a csikósok vad száguldását, bravúrjait, a gulyásleves csípős, paprikás ízeit, a tüzes tokaji zamatát asszociálja Magyarországgal kapcsolatban. A turisták számára egyértelműen jó kezdeményezés az idegennyelvű televíziózás. Az ismeretterjesztés, a tájékoztatás, a szórakoztatás mellett azonban e „harmadik csatorna” értékes ráadása, hogy segíti, lehetővé teszi tanuló fiaink, lányaink nyelvgyakorlását. Azonban televíziónk szerkesztői nemcsak a külföldi turistákra gondolnak, hanem a hazaiakra is. Jól a közepén járunk már a hazánkon végigívelő országos kék túra útvonalának, együtt Rockenbauer Pálékkal. Gyalogolnak árnyas erdei utakon, apró falvak rejtett szépségeit fedezik fel, ismerkednek természeti szépségekkel és emberek természetével, földrajzzal, néprajzzal, földtörténettel. Viszontagságaik, tapasztalataik hasonlatosak az áillagturistáéihoz. Legutóbb a Gerecsében túráztak a Másfél millió lépés Magyarországon tévés turistát, készítői. A hazai túrákhoz ötletet adó, kedvcsináló sorozat tizennégy részes. Egy-egy kiadás, izzasztó gyaloglás után kellő idő áll rendelkezésünkre, hogy kifújjuk magunkat. Akár egy hetet is pihenhetünk a következő részig. Zentai Katalin Fotók Jókai Mórról - tanulmány Latinovits Zoltánról Az év második felében több újdonsággal jelentkezik a Népművelési Propaganda Iroda. Tavaly József Attila születésének 75. évfordulója alkalmából adta közre a költőről készült fotókat tartalmazó kötetet, s a sorozat második részeként a napokban, kerül forgalomba a Jókai Mórról készült összes fényképet közre-adó könyv. A képek mellett a fotók keletkezésének történetét is ismerteti a kiadvány. A sorozatban a tervek szerint ez évben Karinthy Frigyes fényképeit is közreadják. Nemrég szó érte a könyvkiadást, hogy nem követi elég rugalmasan a múzeumok programját, azaz a kiállításokhoz kapcsolódóan kevés művészeti album, mappa jelenik meg. A kritikát megszívlelve a Népművelési Propaganda Iroda a Szépművészeti Múzeummal együttműködve elkészítette a Rembrandt évszázada, valamint A ■ XX. századi grafikák című mappát. E kiadványok a kiállítások húsz-húsz művének reprodukcióját tartalmazzák. Újabb kötetekkel gyarapodik a Fimbarátok kiskönyvtára könyvifüzér. A napokban két magyar rendezőről — Bacsó Péterről és Kovács Andrásról készített monográfia kerül a könyvesboltokba, s elhagyja a nyomdát az a két füzet, amely Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán művészi pályafutását ismerteti. Az MPI színháztörténettel foglalkozó sorozata a színházművészet nagyjainak állít emléket, s feldolgozza a magyar színházak világát. A Várkonyi Zoltán-kötet után az idén közreadják a Gellért Endréről, valamint a kaposvári színházról szóló műveket. Színes, változatos, eseményekben gazdag program várta Balatonfüreden vasárnap a Nemzetközi Szövetkezeti Nap résztvevőit. Az ünnepi nagygyűlés után - melyen Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott beszédet - Magyar tájak táncai címmel Veszprém megyei néptáncegyüttesek mutatkoztak be. A műsorban felléptek a berhidai, pápai, badacsonyi, három városlődi együttes és a VÁÉV táncosai. A vitorlás klub előtti téren a különböző formájú cserepekből válogathattak az érdeklődök. Délután az OKISZLabor manökenjei mutatták be a legújab divatmodelleket. A szövetkezeti nap résztvevői a tűzijáték megtekintése után búcsúztak a Balaton-parti várostól. Színes kulturális program a szövetkezeti napon Tűzijáték a víz fölött (Fotó: A. Horváth Péter) Néptáncosok a szabadtéri színpadon több ezer látogató a cserépvásáron Balogh Ödön emeljük fel fejünket és szívünket” Játékszínépítés a lelkekben ,a nemében élvezetes, élményt nyújtó előadássorozat volt. Ám valamit hiányolok az eddigi (több éves) füredi játékszíni napok programjából: a szellemi „alapkövet". Amire ismét fel lehet építeni a játékszínt a lelkekben! Vártam a jubileumi előadásoktól, még inkább a megbeszélésektől, hogy — a méltatásokon túl — közösen megkeressük és megjelöljük a leendő rendezvények sajátos karakterét. Hosszú távra megszabjuk, milyen arculata legyen a játék, színi hagyomány éltetésének. A másfél évszázados színházi ,,tett"-ben benne a mához szóló üzenet. Benne 1. a mód, ahogyan társadalmi összefogással fölépült a ház; benne 2. a példa, a cselekvő hazafias buzgalom; és benne 3. a praktikum, az, hogy a nyári vendégsereget tartalmasan szórakoztatva egy jó ügynek megnyeri. Mindez a mai Füred valóságába, közéletébe, szerepébe beleplántálható. Mi módon? ... A magam részéről — s ez csupán személyes javaslat először is azt kívánom, hogy a füredi nyár rendezése adassák vissza a megyei és városi művelődéspolitikusok tulajdon kezébe. A tervezésben - mint javaslattevő - kapjon meghatározó szerepet a Petőfi Színház vezetése, s a játékban a Petőfi Játékszín előadással szerepeljen. Másodszor: közös eszmecserében alakítsuk ki azt a sajátos játékszíni műsorarculatot, ami egyfelől nem idegen a helyi hagyománytól, másfelől pedig az országos nyári játékokba egyéni karakterrel illeszkedne be. Nemcsak eggyel több — de „más” is lenne. (Gondoljunk például Szentendre színpadára.) Tudom, „pénzünk az nincs, de szívünk színarany", amint az egykori sláger zengte. Nos éppen a színarany szívre apellálok, amikor - harmadik kívánságként - az amatőr színjátszás valamilyen fórumául képzelem a füredi emléknapokat. Egyik érvem, hogy ez rokontermészetű az eredeti társulatteremtéssel, hiszen az egykori hírességek mind amatőrökből verbuválódtak (színi akadémia nem lévén). A másik érvem: az amatőrjáték nélkülözheti az épületet, s ez Füreden nem mellékes szempont, egyelőre. A harmadik érv? A hazai amatőr színpadok nem pénzigényesek, ám igen lelkesültek a játékszereteken! S hogy a színvonal országosan szavatolt legyen, kikérhetjük minden évben a Népművelési Intézet javaslatát az éppen eseedékes nívódíjas amatőr együttes meghívására. No meg 3—4 jobb csoport színpadi szerepeltetésére. Mondom, ez elképzelés csupán, módosítható, elvethető, mással helyettesíthető. A legrosszabb a játékszíni hagyományokhoz méltatlan -t, ha nem próbálkozunk semmi újjal. Mert akkor mondhatjuk: itt állunk „megfeledve" — Füreden. Amúlt értékeinek, példáinak megőrzéséhez nem elég a méltó megemlékezés — továbbépíteni,éltetni tartozunk azt. Állnak, állnaka játékszín másfél százados oszlopai. Emlékeztetnek, égre néző fővel. Emeljük fel hát fejünket és szívünket magunk is, hogy kőüzenetüket meghalljuk, magunkba fogadjuk, tovább éltessük. Hét napon meg hét estén ébresztgették Füreden a játékszín szellemét - köszöntőkkel, előadásokkal, versekkel, játékokkal, énekléssel, zenével. A történelmi távlat, ahonnan a füredi játékszínépítésre visszatekintünk, 150 esztendő. Forradalmi változásokkal telített idő. Milyen örökséget zárnak magukba a füredi színház kőoszlopai, melyek a parkerdőben felkiáltójelként magasodnak az ég felé? Tóth Dezső miniszterhelyettes a tó üzenetéről szólva mondta: emeljük fel fejünket és szívünket ezen a jubileumon. A Játékszín üzenetével kapcsolatban a „tanulságot levonó hazafias figyelmet" említette. Megvan a hagyománytisztelet a dunántúli első magyar színház iránt. Értjük és méltányoljuk annak küldetését a hontalan magyar színjáték hajlékhoz juttatásában. Az épület akkoriban a fejét felemelő nemzet számára afféle pörös száj volt az anyanyelv színpadáért. A magyar szó színi bölcsőjéért, mely nem elringatni, inkább ébresztgetni vágyott. Aligha illik jobban színházra az a megállapítás, melyet Sütő András író mondott a kolozsvári teátrum évfordulóján: „A színpadon beszélni annyit jelent, mint cselekedni. A színház ezért volt s lehetett buzdító cselekedet - cselekvésképtelen időkben". A füredi játékszín emelése cselekvés volt, „ízig-vérig magyar vállalkozás" (Tóth Dezső). Szólni a színpadon, magyarul!, már önmagában cselekvés volt! Akkor. Hazafias, nemzetformáló tett. Nos, itt vélem az „üzenetet", melyet a kőoszlopok magukba zárnak. A színházi „cselekvés" folytatását! A jubileumi műsor idén gazdag, sokszínű volt, az ország legjobb művészei léptek föl különböző műfajokban. A ma korabeli kőrajz a füredi színházról NAPLÓ - 1981. július 7., kedd - 5