Napló, 1982. május (Veszprém, 38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
Mezőgazdasági sikerek „...mégiscsak szeretik a földet a parasztok” Hogyan vélekednek a magyar mezőgazdaságról? Érdemes idézni a Valóság januári számában megjelent néhány véleményt. Élelmiszerbolti eladó: „a termelőszövetkezet bevált, azért van ma több áru, mint régebben". Termelőszövetkezeti tag: „azért vált be a szövetkezeti gazdálkodás Magyarországon, mert igazság, hogy mégiscsak szeretik a földet a parasztok. Én például akkor is szívesen dolgoztam, amikor szegény volt a tsz, és kimondottan éheztünk benne". Államtitkár: ,,az elmúlt húsz év alatt lényegében 70 százalék körül növekedett a termelés a mezőgazdaságban. Ez végső soron az országban termelői és fogyasztói nyugodtságot, s politikai nyugodtságot is jelent". Nyugdíjas agrárszakember: „Megváltoztak az emberek! Ha a gépeket tekintve, az ökrösfogat helyére a helikoptert tesszük, ugyanilyen minőségi különbséget láthatunk a munkát végző embereket tekintve. Ez a legnagyobb csoda, nem a helikopter! Ez az eredmények legfőbb forrása." ELADHATÓ TERMÉKEK összecsengenek aszavaik. A mezőfi gazdaság megtett útját vizsgálva az értékelők többsége az emberek szorgalmát, az agkárpolitika melletti kiállását sorolja az élre. De milyen ívet írt le a fejlődés? Számokkal is hitelesen igazolható a látványos változás, de, az érzelmekre ható jelenségek legalább enynyire érzékeltetik, a parasztság, útját. A hatvanas évek elején a devecseri járásban 27 termelőszövetkezet gazdálkodott,, s közülük 23 veszteséggel zárta az esztendőket Ma az egész megyében nincs veszteséges szövetkezet, holott a gazdálkodás természeti tényezői lényegében változatlanok maradtak. Mi változott tehát? "Az ember. A termelőszövetkezeti tagok szorgalma, tettrekészsége, műszaki, agronómiai kultúrája idomult a nagyüzemi gazdálkodás követelményeihez. I Ma ugyanúgy többségében gyenge minőségű földérként gazdálkodnak a mezőgazdasági nagyüzemek, mint ahatvanas éveikben. A Bakony dombjai, a Balinton-felvidék lankái,, a Kisalföld síkjai a korábbihoz ,hasonló termesztési lehetőségeket kínálnak, csakhogy most a paraszti tapasztalatot és a tudomány eredményeit ötvözve kiaknázzuk a termesztés adottságait. A termelés szerkezete igazodik a természeti és közgazdasági környezethez, vagyis a mai tudatosan vállalt és folyamatosan teljesülő agrárpolitika megváltoztatta a parasztember sorsát is. Könnyebb lett munkája, értelemben és értelemben gazdagabb az élete. Átalakult körülötte a környezet. Emlékezetes, hogy a hatvanas évek elején a nagyüzemek csak a termelési eszközök gyarapítására, gondoltak, az eszközöket mozgató ember a háttérbe került. Az elavult, úgynevezett százas istállókban például a jászoskarikák száma volt a fontos, minél több állatot akartak közös fedél alá hajtani, az állatgondozók emberséges munkakörülményeinek kialakítására nem költöttek pénzt, ölbe fogott kosárban hordták a takarmányt, villázták a trágyát, a kisszéket vitték egyik tehéntől a másikig fejés közben. Még később, a betonerődítmények építésének időszakában sem volt fontos az ember. Csaknem két évtized elteltett addig, amíg az állatok gondozója kapta a nagyobb szerepet az új istállók építésénél. A mostoha múltra sokan panaszkodtak egykor, másrészt természetesnek is tartották a számukra kedvezőtlen munkagyár paraszt olyan, termékek előállításával foglalkozik, amire szükség van itthoni, eladható külföldön, s nem a raktárikészleteket gyarapítja. Sokszor hallottam vitatkozó embereket, amint az ipart és a mezőgazdaságothasonlítgatták. A két ágazat közötti lényeges különbségiként többségük a termékeik eladhatóságát, piaci értékét, szükségességét jelölte meg. Feltétlen igaza, van azoknak, akik a mezőgazdaság fejlődését kutatva úgy fogalmaznak, hogy a termelés egybesett a népgazdaság, mindenkori törekvéseivel, s így elnyerte annak támogatását S ha már a hasonlításnál tartunk, érdemes egy pillantást vetni a Veszprém megyei és az országos eredményeket tükröző adatokra, is. .Magyarországon egy mezőgazdaságban foglalkoztatott ember 1980-ban 265,9 ezer forint értéket állított elő,, a megyében, 290 ezer forintot. Az egy főre jutó eredmény 24,5 ezer forint az országiban, 36,8 forint szőkébb hazánkban. A termelés hatékonyságában fellelhető különbségek érezhetők a személyes jövedelmekben is, hiszen az országos átlag 486 ezer forint, Veszprém megyéiben pedig 17,11 ezer forint a termelőszövetkezeti tagság és az alkalmazotti réteg évi jövedelme.. Az eltérések nem lényegesek, körülményeket. A sikeres termelésnek ugyanis első lépcsője az eszközök megteremtése kellett, hogy legyen, a közös munka feltételeitkellett kialakítani. Türelemmel megvárták ezt a kemény munkához szokott parasztemberek, s nyugalommal vegyes áldozatvállalásuk mostanra gyümölcsözött. A nagyüzemek többségében az iparihoz hasonlítanak a munkakörülmények, az utcán hazaifelé tartó szövetkezetitagot nem lehet megkülönböztetni városban dolgozó társától. Eközben együtt fejlődött a technika és az ember. Fiatalok tízezrei szereztek agrárdiplomát az egyetemeken, egykori parasztemberek ültekiskolapadba, hogy elsajátítsák a mezőgazdasági termelés elméleti ismereteit. Anagyüzemekben 30 -40 felsőfokú végzettségű szakember irányítja a termelést, a dolgozóknak több mint kétharmada szakmunkás, vagy betanított munkás. S ma mégis azt mondjuk, hogy a mezőgazdasági termelés legnagyobb tartaléka az úgynevezett emberi tényező. Szunnyadó elmékből lehet még kiszabadítani a szellemet, fásult testből lehet előcsalogatni a szorgalmat.A népgazdasági helyzetet tükröző közgazdasági szabályozás előbb-utóbb mindenütt kikényszeríti ezek feltárását. Az okos vezetés azonban nem várja meg a kényszert, a számos, kínálkozó eszközzel maga is serkenti a feltáródást. A gyakorlati tapasztalat évszázadok óta bizonyítja, hogy mindig azok jutnak lépéselőnybe, akikkorábban felismerik lehetőségeiket másoknál. Nem lehet ez másként az emberi szellem és szorgalom okos hasznosításánál sem. A hozzáértő szakmai vezetés mindig is erjesztője volt az eredményeknek. Néhány tucat embernek kell ugyanis dönteni a termelés legfontosabb kérdéseiben, s az ő szavuk meghatározza az egész termelési folyamatot. A gazdálkodás szerkezetének, a gyorsan változó körülményekhez való alkalmazkodásnak a kialakítása kevesek dolga, de döntésüktől függ az egész ágazat sorsa. A tények, a mezőgazdaság eredményeinek számbavétele igazolja az ágazat irányítóinak cselekedeteit. SERKENTI A FELZÁRKÓZÁST A mezőgazdaság sikereiről ma divatos beszélni. De vajon elbizakodhat-e a parasztság és a mezőgazdasági munkásság? A jogos önérzet serkentője lehet az eredményeknek, de a hivalkodás hátráltatná a munkát és méltatlan is lenne a szorgos emberekhez. A látványos eredményekre meg volt már példa a magyar történelemben, többször is. Tehát ennek elérése nemcsak a parasztság sajátja. Az egész magyar nép alkotó ereje nyilvánul meg most is a mezőgazdaság teljesítőképességében. S ez a képesség nem is egyenletes. A gazdaságok között lényegi különbség tapasztalható a termelés színvonalában, jövedelmezőségében. Számos okavan ennek, de széleskörűen elfogadott vélemény, hogy a differenciáltság a gazdasági élet természetes velejárója. A különbözőség következménye a versenynek, s ennek végeredménye az élenjárás és a lemaradás. A legjobbak nem szorulnak támogatásra, a gyengéket viszont istápolni kell, hiszen munkájukra szüksége van a népgazdaságnak. Az országban mintegy 1,5 millió hektáron gazdálkodnak gyenge termelőszövetkezetek, s munkájuk értéke megközelíti a mezőgazdaság évi exportját. Ekkora ■termésről, bevételről nem lehet lemondani, tehát a felzárkózás serkentése az egész népgazdaság feladata. Kimondja ezt a XII. pártkongresszus határozata is: „Az élenjáró állami gazdaságok és termelőszövetkezetek továbbra is fejlődjenek dinamikusan, mutassanak példát a korszerű ■termelési és gazdálkodási módszerek alkalmazásában, mozdítsák elő ezek általánossá válását. A közepesen gazdálkodó, jó adottságú szövetkezetek közül miinél többen és minél előbb érjék el az élenjárók színvonalát. A kedvezőtlen természeti viszonyokközepette működő üzemeket továbbra is segíteni kell az adottságoknak jobban megfelelő termelési szerkezet kialakításában". Farkas József KÉNYSZER NÉLKÜL A bánya folyamatos termeléséhez jelentősen hozzájárul Dudaroz, a Veszprémi Szénbánya Vállalat itteni forgácsolóműhelyének munkája. Hiányzó alkatrészek pótlásával, a szükséges alkatrészekelkészítésével azonnal segítenek a gépjavító brigádoknak, hogy a termelés minél kevesebb ideig nélkülözze a gépet.. A jól képzett, összerakott törzsgárda a bánya termelésének fontos segítője. Fotó: Patottay Endre a világgazdasági válságra kell, és tudunk is válaszolni” Beszélgetés Dózsa Lajossal a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatójával A tőkés gazdaságban évtizedek óta megszokott jelenség a válság, a recesszió, a pangás. Korábban ez a szocialista gazdaságok számára többnyire ismeretlen volt, hiszen a zártság, az, hogy jórészt csak egymással kereskedtek a tervgazdálkodást folytató szocialista országok, védelmet nyújtott a kedvezőtlen hatásokkal szemben. A nagyobb hatékonyság, a gyorsabb ütemű fejlődés miatt elkerülhetetlen nyitás, a nemzetközi munkamegosztásba történő erőteljes bekapcsolódás azonban sajnos, számunkra is napi gondokat okozóan ismertté tette a világgazdaság nehézségeit. Napjainkban többek között a hazai alumíniumipar dolgozói, vezetői is kénytelenek szembenézni a nemzetközi dekonjunktúrával, az ebből adódó termelési, értékesítési gondokkal. A miért, hogyan, milyen eredménnyel kérdések megyénk dolgozóit ugyancsak közelről érintik, hiszen a Magyar Alumíniumipari Tröszt vállalatainak jó része itt tevékenykedik. Válaszadásra Dózsa Lajost, a MAT vezérigazgatóját kértük meg. • Milyen évet zárt 1981-ben a Magyar Alumíniumipari Tröszt, s ezen belül a tröszt Veszprém megyei vállalatai? -Alumíniumiparunk az ország ipari és külgazdasági struktúrájának egyik kiemelt fontosságú területe. Jelentős hazai ásványkincsünk hasznosítására épül, nagy jelentőségű nemzetközi munkamegosztással összehangolja és közvetlenül biztosítja a vertikális lépcsők egymás közötti termelési, kooperációs kapcsolatait. Az iparág fejlődését 1971 óta központi fejlesztési program határozza meg. Feladata a bauxitvagyon hatékony felhasználásával a népgazdaság alumíniumigényeinek kielégítése, a tartós és gazdaságos export megvalósítása. Az V. ötéves terv során trösztünk vállalatai dinamikusan fejlődtek, a gazdálkodás hatékonysága magas színvonalú volt, az erre jellemző mutatók a népgazdasági átlagnál számottevően kedvezőbben alakultak. A tervidőszakban termelésünket megkétszereztük, tőkés exportunk háromszorosára nőtt. A teljes termelésünknek több mint fele exportra kerül, s ennek 40 százaléka a tőkés piacokra. Költségvetési befizetésünket ugyancsak megháromszoroztuk, mérleg szerinti nyereségünk pedig a kétszeresére emelkedett. Dinamikus fejlődésünket azonban 1981-ben a világgazdaságban kibontakozott példátlan mértékű és elhúzódó alumíniumipari recesszió megtörte. A dekonjunktúra a világ legnagyobb alumíniumipari konszernjeihez hasonlóan, súlyos helyzetbe hozta a magyar bauxitbányászat és az alumíniumkohászat gazdálkodását. Veszprém megyei vállalataink azonban még ebben a helyzetben is igyekeztek helytállni, és tavaly például valamennyien túlteljesítették terveiket, nyereségük azonban az értékesítési gondok miatt alatta maradt a tervezettnek. - Mi jellemzi ma a világ alumíniumiparát, s a recesszió miként hat a magyar alumíniumiparra? — Sajnos, 1981-ben nem következett be a lassan már két éve remélt megélénkülés a világ gazdasági életében, ami meglódította volna a nyersanyagok felhasználását. Az aluminiumpiac eredetileg rövid tartamra prognosztizált válsága tartóssá vált. Ennek jellemzőjeként említem, hogy például az amerikai piacon az aluminiumtömb ára a két évvel ezelőtti 2100 dollárról a múlt év végére 1150 dollárra esett le, s ez év áprilisának elején már az ezret sem érte el. A visszaeső felhasználás miatt növekedtek a készletek, és csökkent a kapacitások kihasználása. Az alumíniumpiaci válság hatására a tröszt nem rubel elszámolású kivitele tavaly egyharmaddal csökkent, de még így is meghaladja a 160 milliót. A kialakult piaci körülmények így nem tették lehetővé egyes tröszti kapacitások teljes kihasználását a timföldgyártásban, a bauxitbányászatban, a formaöntödékben, a készárugyártásban. A gondok miatt jelentős erőfeszítésekkel járt dolgozóink életszínvonalának megőrzése is. Kénytelenek voltunk hozzányúlni — központi engedéllyel — a korábban zárolt bértömegtartalékainkhoz. • A világpiaci nehézségeket hogyan igyekszik kivédeni a MAT, milyen gazdasági elképzeléseket fogalmaztak meg ez évre? — Már a múlt év elején, a kedvezőtlen hatások nyomán, intézkedési terveketdolgoztunk ki többek között a költségek csökkentésére, taktikai készletezést kezdeményeztünk, növeltük az exportár-kockázati tartalékalapokat. Majd mikor láttuk, hogy a válság elhúzódik, az Ipari Minisztériummal és a funkcionális szervekkel való egyetértésben, termelési korlátozásokat rendeltünk el. Hatékony erőfeszítéseket tettünk egyúttal az exportcsökkenés mérséklése érdekében, többek között a termékszerkezetjavításával, a félgyártmányok arányának növelésével. Ez évi terveink rugalmasak, a mindenkori piaci körülményekhez igazodnak. Arra törekszünk, hogy az export az előző évi szinten maradjon. A tőkés export növelése érdekében ugyanakkor felajánlottuk, hogy kedvezőbb termékszerkezettel, a piaci munka erősítésével, terven felül, mintegy 7 millió dollárral növeljük bevételeinket. A gondok miatt, természetesen, nem , számolhatunk újabb fejlesztési és személyi jövedelemforrások képződésével sem. Az alumíniumpiaci válság megoldásának bizonytalan volta miatt, egyébként szorgalmazzuk és igényeljük aközponti szervek segítségét is, hiszen kizárólag vállalati intézkedések a jelenlegi lehetőségek mellett, már nem elégségesek az iparág megfelelő működtetéséhez. Az egész ágazatot sújtó gondok mérsékléséhez hogyan járulhatnak hozzá a tröszt megyei vállalatai? — Az idei terveink megvalósítása rendkívüli erőfeszítéseket igényel a Veszprém megyében működő vállalatainktól is. Többek között nagyfokú rugalmassággal, új piaci lehetőségeket kell felkutatniuk, és azokat hasznosítani. Szigorúan, de észszerűen takarékoskodniuk kell minden ráfordítással, meg kell fogni a nyereségnövelés valamennyi kínálkozó eszközét. Mindemellett, nagy súlyt kell helyezni a minőségjavításra, jó termékminőséggel ugyanis, mérsékelni lehet a recesszió miatti veszteségeinket. - Nagy figyelem kíséri megyénkben az inotai új aluminiumkohó beruházásainak előkészületeit. Reálisan ma e beruházás feltételei, megvalósításártéSV lehetőségei miként ítélhetők meg? — A dekonjunktúra, a nemzetközi politikai és pénzügyi helyzet, valamint népgazdaságunk jelenlegi szűkös erőforrásai miatt, az új kohó létesítésével várnunk kell. Megépítését változatlanul szükségesnek lát- juk, a beruházás előkészítésére felvett hitelek nem feleslegesek, ésszerű hasznosításuk és mérséklésük alapja, hogy egy kedvezőbb helyzetben azonnal indíthassuk és gyorsan megvalósíthassuk e beruházást. - Az ajkai új nagynyomású formaöntöde termékeinek piaci lehetőségei változnak-e, miként számolnak az üzem kapacitása-inak jobb kihasználásával? - Ezzel az üzemmel Európa egyik legkorszerűbb öntödéjét hoztuk létre. Kihasználása most kétségtelenül alacsonyabb a tervezettnél. Ezen úgy igyekszünk segíteni, hogy egyrészt erősítjük saját értékesítési és műszaki tevékenységünket a nemzetközi piacokon, másrészt még magasabbra állítjuk a minőségi követelmények mércéjét. Az eddigi erőfeszítések nyomán kedvező fogadtatásra találtunk több neves nyugati cégnél, s így bízunk abban, hogy a recessziós piaci helyzet javulásával piacelőkészítő munkánk nyomán, jelentősen növelhetjük tőkés exportunkat. Ebben megerősít, hogy az idén például az ajkaiak munkájának eredményeként is 15 ezer helyett 25 ezer tonna félgyártmányt tudunk értékesíteni, s ez magasabb feldolgozottsági foka miatt, nagyobb árbevételhez is juttat bennünket. Hogyan magyarázható, hogy miközben mérséklik a termelést a Bakonyi Bauxitbánya Vállalatnál, a Fejér megyei bauxitbányák új üzemet létesítenek? -A bauxitbányászat fejlesztése része az alumíniumipar központi fejlesztési programjának. Ebben a fenyőfői bányanyitás, a kincsesbányai üzemek kimerülését hivatott pótolni. A már említett recessziós gondok miatt, a bauxitbányászat kétségtelenül arra kényszerült, hogy termelését csekély mértékben visszafogja. Ám ezt átmenetinek tekintjük, a hosszú távú koncepció keretében megnyitásra kerülő, 8—10 éves feltárási munkálatokat igénylő bányaberuházás szüneteltetését semmiképpen sem tartjuk indokoltnak. • A hazai alumíniumipar gondjai, még ha csak átmenetileg is, érintik-e közvetlenül a dolgozókat? - Ez elkerülhetetlen, hiszen ha a piacon nehezebben tud egy iparág, vagy egy vállalat érvényesülni, akkor annak következményeit feltétlen megérzik az ott foglalkoztatottak is. Korábban, a dinamikus fejlődés időszakában, az átlagot meghaladóan nőtt a hazai alumíniumipar dolgozóinak jövedelme, most meg kell barátkozni azzal a gondolattal is, hogy egy időre ez lelassul. De rajtunk is múlik, hogy ez meddig tart, mert a világgazdasági kihívásra kell és tudunk is válaszolni. Andrássy Antal • • • • • NAPLÓ - 1982. május 1., szombat -