Napló, 1983. január (Veszprém, 39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 6. szám
5) SZÖVETSÉGBEN IPAR ÉS MŰVÉSZET A skandináv formatervezés példás minősége az ipar és művészet szoros kapcsolatán alapszik, azon a tényen, hogy a tervezés színvonala szinkronban van az ipar hatékonyságával. Ez jellemzi a cseh üvegművészetet is, világhírét ennek köszönheti. Az NDK-ban a játéktervezés a hallei Iparművészeti Főiskolához kapcsolódik, ahol az oktatás és a késztermék gyártása egy helyütt történik. Mindez arról tanúskodik, hogy fejlett iparművészet nem létezhet ipari bázis nélkül. Ebben az esetben művek ugyan születhetnek, de a környezetkultúra igazán nem valósulhat meg. Hol állunk mi? Vannak jó iparművészeink, iparunk is fejlett, de csak a szándékban találkoznak. Az anyagi, technikai és esztétikai erők nem a művek tömegében jelentkeznek, pedig erre lenne fokozottan szükség. A fejlett szocialista társadalom környezetkultúrája a második évezred végére csak az ipar és iparművészet magas fokú kapcsolatával valósítható meg. Ez az egyetlen lehetőség, amellyel az ilusztrializált környezet harmóniáját iparművészettel vissza lehet szerezni. Minőségről és mennyiségről van szó, tervezésről, kézművességről, gyáriparról. Vannak szép példák is, de ezek nem általánosak, messze elmaradnak lehetőségeinktől. Gyorsuló tempóra van szükségünk ahhoz, hogy a környezetkultúra egységes szemlélete uralkodó legyen, s belsőépítészet, textilművészet, kerámia, tipográfia, szobrászat, a murális műfajok méltó keretek között teremtsenek egymással kapcsolatot az oktatásban és a gyakorlatban. Iparunk és iparművészetünk között láthatóan növekszik a kapcsolat. Textilgyáraink és az Iparművészeti Főiskola textil-tanszéke között rendszeres és folyamatos együttműködés alakult ki. Ugyanez a tendencia figyelhető meg a nyomdák és a főiskola grafikai tanszéke között, sőt, az utóbbi években az ipari formatervező tanszék játékprogramját a monori Játék és Kefegyár segítségével valósította meg. Mindez azonban még nem általános. Ahhoz, hogy a századfordulóra iparművészetünk biztosítani tudja a magas fokú és egyetemes környezetkultúrát, szükséges az állandó ipari háttér. Ehhez azonban sok mindent kell tisztázni, így például az iparművészet státusát az üzemekben, biztosítva az anyagi és erkölcsi elismerést, a kutatónapok lehetőségeit. De másról is szó van. (Például a Rubik-kocka világsikere kötelez.) Egyebek között arra, hogy az Iparművészeti Főiskolán megalakuljon a játéktervező szakcsoport. A lehetőség ugyanis nem korlátozódhat a bűvös kockára, általánosítani kell a világsikert, a hírt. Az iparművészet szükséges felgyorsulásait, átmeneti és végleges módosulásait az ipar teljesítőképessége biztosíthatja. Az ipar és az iparművészet szövetségét hangoztatva olyan népgazdasági érdekről beszélünk, amelytől szintén nagymértékben függ a magyar termékek világszínvonala és világpiaca, s ezáltal anyagi jólétünk és biztonságunk. Ez a kézfogás egyúttal megvalósítja társadalmunknak önmaga fejlődéséhez méltó környezetkultúráját is. L. M. — NAPLÓ — 1983. január 8., szombat Herczeg Klára: Guineai lány IRODALOM-MŰVÉSZET Kemény Géza: A festő szobra Badacsonyban a parton, bronzba öntve, felhajtott gallérral, gondba, csöndbe meredve, szemére húzott simléderrel ott áll egy ember. Hóna alól négy lábbal kalimpál ki rtl egy kedves, otromba jószág, egy sámli. Kollul JMCS - Leülni készült vagy épp fölállt, és mindjárt indul megtalálni, i - es legyőzni rabtartóját, a halált. Születtünk futáslk melynek javaa a hegyből, s a balsorsból, mely épp rá gondolt Mintha tegnap indult volna a zöld-villogású, tavaszi áradás, mint ottfelejtett szellem rég zárt palackból — a növények lelkes rohama, újkori Vezúvként kirontott, mintha tegnap csüngtek volna föl a lila orgonák és tanúsággá öntötte az élőt a Palánkok mellett, s mára, íme, itt a gyász. Elhamvadnak a sárga lombok. Én nem a szobrot, hallgatag lesz a világ, ha zengve szál is, mégsem Aoros mereng, mint a negyvenéves asszony. . • * 5 isten tudja, milyen utcákon át, a bronzot nézem: betört a lélekbe én ŐT, kegyetlenül és deresen az egykorit, az elevent idézem, — az összevisszaság. a.fények tapézán levő artista Minden, ami jött, elmúlik, tágas tavat és tündöklő, tiszta Elszáll a mérhetetlen, messzi kékbe, párakékjét, Uralkodik az örök törvény, s a viharokon átszivárgó égi békét a sarjadás és pusztulás testvérisége, nézem a szivárványon át, Születtünk, futunk, mely napba mártott ecsetje nyomát kapaszkodunk szüntelen álmokba, munkába, szerelembe, a lélekből szőtt vásznakon felejti. Énekünket tépi a szél, s szélfútta náddal rápingálja, fagyasztja az idő csendje. Ez ! . Ha visszanézünk, mert vissza kell nézni olykor-olykor látunk egy holt virágú, suhanó vidéket, ami nem más, mint a szép és tragikus élet. Barlai József: Demján M. Gábor: Nyárvégi éj Tenyeremből Már magasan jár a hold Volt nincs árnyék a jegenyék T . ... .... ... . . .. ... Tenyeremből múlik egy világ. Ingben glóriában Legkékebb egem múlik el; Az ut pora úgy ragyog azur festék-tiszta mély, Folyó-e vagy országút ki pórusaimban énekelt. Manó leskel a kürtőben Tenyeremből múlik egy világ, Egy nagyanyai házban lesikálhatatlan, lomha, istentagadó. Hé anyóka mért virrasztód Papírtekercsek végtelen pergése, Kisfüstölni hiába kigöngyölt tél, fogság, Elfelejtett hó. Is gyújtanál alája Bujdosó csillag az ottan Aki hozott ördög ingyen Hagyd az árvát én sugárom Világom nyíljék ablak A kedvedért más háznál te Nálunk jó éjt édes fiam Legény manó itt se volt A 180-as csoport a legfiatalabb mai zenével foglalkozó előadói együttes Magyarországon. 1979-ben jött létre a Kassák Műhely megszűnésee után. Tagjai nagyrészt fiatal főiskolásokból kerültek ki, s így azt is elmondhatjuk, hogy az Új Zenei Stúdióhoz képest már egy félig-meddig új generációt is képviselnek. A csoport kialakulásának előzményei közé tartozik természetesen az UZS egész munkássága, az általuk kitaposott ösvények valamelyikén ma már könnyedébben járhatnak a fiatal muzsikusok, s az értetlenség ellen sem kell már annyit hadakozniuk. A 180-as csoport több tagja a Kassák Műhelyben is muzsikált, ahol Szabados György zenei és szellemi irányításából sok tapasztalatot szűrhettek le, elsősorban az improvizációval kapcsolatosan. Ugyancsak a zenei rögtönzés, a nem-dzsessz improvizáció volt az a módszer, amellyel a néhai Szemző-kvartett próbálkozott, s melynek tagjai ma már a 180-as csoportban tevékenykednek tovább. A fentieken kívül a közös főiskolai tanulmányokat vehetjük még számba a csoport kialakulásának előzményeként. Amikor arról beszélgettünk az együttes tagjaival, mi az, amit szívesen játszanak, a válasz valahogy úgy hangzott: mindenféle zene érdekli őket, amit élővé lehet tenni. Elsősorban mai keletű darabokat vesznek fel műsoraikba, de fontos az is, hogy az improvizáció miatt az elevenség feltétele és módszere valahogyan szerephez jusson az előadás folyamatában. Műsorra tűzték már Bach különféle „morzsáit", Mozart bizonyos műveit s Kurtág Játékok című zongoraciklusából is hangszereltek már néhány darabot saját használatra. A legfőbb zenei terület vagy irányzat azonban, amit követnek, az úgynevezett repetitív zenéé, úgyannyira, hogy a 180-as csoportot voltaképpen minimálzenei vagy repetitív zenét játszó előadói együttesnek is tekinthetjük. Mi is ez a repetitív zene tulajdonképpen? Mártha István, a csoport egyik tagja így fogalmaz: „Az utóbbi évek egyik irányzata, amely látszólag lefokozott kifejezési eszközökkel próbálja elmondani azt, amit az eddigi zenéknek nem sikerült. Egyik lehetséges változata: ismétlődő, visszatérő hangsorok hangzanak el, egymáshoz hasonló ritmikai és dallammodellek, egymáshoz képest eltolva, megfordítva, késleltetve, variálva. A stílus meglehetősen új, fellendülőben van a világon, tömegeket hódít meg, főként a fiatalokat, akik a beat-, a pop-, a dzsessz-zenén nőttek fel, akikhez a monoton ritmusképletek és hangzások közel állnak". A repetitív zenének megvannak a társművészeti analógiái. Úgy érzem, az irodalom területén a képvers áll hozzá módszerben a legközelebb. A szó ott nemcsak jelentéssel bíró „mondatrész”, hanem a „kép", a struktúra egyik alkatrésze, csavarja, építőköve is. Úgy mint egy motívum a minimálzene szerkezetében. Vagy az op-art a képzőművészetben. Ennek is a képi elemek geometriája, szabályozottsága az egyik lényegi építőéivé. Vasarely például erre, az optikai elemek játékára, vizuális hatására építi fel szinte egész életművét. S bár a képzőművészetben éppúgy, mint a zenében minden „izmusnak" stílusirányzatnak megszülettek és megszületnek a legjobb alkotásai, az iskolapéldái, az elméleti módszerből kiinduló művészi alkotások legtöbbje mégis megreked a dekorációszintjén. Afféle képies esetünkben — zenei iparművészet születik, mely éppen leegyszerűsített volta miatt azután bizonyos értelemben népszerűvé válhat. Ez az újfajta népszerűség nagyon kétélű dolog. Mert ha a neoprimitív szórakoztató zenék idiotizmusa felől nézzük, lehet, hogy a minimálzene kivezető lépcső a zenei sötétségből, de ha a század nagy zeneművészi szintéziséhez mérjük, a repetitív zene felületesnek, szimplának, már-már primitívnek tűnik. Ez a kettősség utal a zeneművészet alkotói és befogadói oldala közt fennálló nagy szakadékra, s a szakadék áthidalásának nehézségeire. Lehet, hogy a repetitív zene ennek a kettősségnek a felismeréséből született? Lehet, hogy meg szeretné szüntetni a komoly s a könnyűzene közti ellentéteket? Egy nagy tehetségű fiatal zeneszerzőtől hallottam egyszer a következő gondolatot: lehetséges, hogy a jövő korok számára a Beatles együttes tevékenysége nagyobb jelentőségűnek bizonyul majd, mint a XX. századi műzene egésze. Ezt a gondolatot azóta sem tudtam megemészteni. V. T. Bemutatjuk a 180-as csoportot