Napló, 1983. január (Veszprém, 39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-27 / 22. szám
Színházi hívogató Mit ígér „ A civilizátor”? Beszélgetés Katona Imre rendezővel Péntekenmutatja be a Petőfi Színház Madách Imre A civilizátor címűszíndarabját. Alig ismert mű. Fogadhatjuk-e veszprémi előadását úttörő felfedezésiként, mint korábban a Mózes című Madách-drámát, melyet színházunk indított el hazai diadalútján sok évvel ezelőtt, egy nagy sikerű ősbemutatóval. Azt mondhatnám: félig-meddig... A színház részéről félig, mivel nem első, csupán a harmadik bemutatást éri meg a mű. De a rendező részéről afféle felfedezés, hiszenaz 1938-as előadást leszámítva) ő foglalkozott ezzel a drámával, majd vitte a gyulai színpadra öt évvel ezelőtt. Nos úgy tűnik, A civilizátor veszprémi bemutatása egy kicsit (vagy nagyon?) Katona Imre rendező ideszerződéséhez kapcsolódik. A színháztörténeti naptár szerint jól jön ez a premier, Madách Imre ugyanis kettős jubileumot ül: most van születésének 160-ik, az Ember tragédiája első bemutatásának pedig a 100-ik évfordulója. A civilizátor premierje előtt a darabról, a színrevitelről kérdeztem Katona Imre rendezőt. - Hogyan találkozott „A civilizátor"-ral — Korábban dramaturg voltam,különösen érdekelt a régi magyar dráma. Arra kerestem választ: milyen tükrei a nemzetiondolkodásnak, mit sugallnak a mai színpadon? Több érdekességet előbányásztam, köztük egyik legjelentősebb a Csíksomlyói passió. A civilizátorrais ekkor figyeltem fel. Ezt a darabot a Hont féle Független Színpad játszotta először 1938-ban, öt évvel ezelőtt pedig a Gyulai Várszínház mutatta be az én átigazítós Sornban és rendezéseimben. - Mit kellett átigazítani? — Ez a mű eredetileg egy drámai formában megírt pamflet, illetverögtönzés. Vázlat inkább, miint teljes színpadi mű. Tehát játszhatóvá kellett tenni: szerkezeti módosításokat végeztem, helyzeteket teremtettem, dialógusokat írtam hozzá. Ezt jelentette az átigazítás. Lényegében mit akar a „civilizátor"? — Madách meglehetősen keserű képet fest az 1848 utáni Magyarországról. A haza allegorikus modellje a darabban egy gazdaporta, ahol sok cseléd - köztük több különböző nemzetiségű - dolgozik. Meglehetős tunyaságban élnek. Ide érkezik a civilizátor, aki szavaiban látszólag a haladás eszméjét hozza, s önjelöltként vállalkozik arra,hogy kirángatja a ház népét ebből a tespedésből. Ám lassan föl-ibük kerekedik, egymás ellen hergeli, majd elnyomja őket gazdászul. Végül a’‘teljes háznép föllázaol, az idegen betolakodó ellen. Csakhogy a történtekből - mondhatni, a történetemből — nem tanultak semmit, ugyanúgy élnek tovább, mint azelőtt... Itt ütközik ki a Madách-i keserűség, illúziótlanság, bár a darab egésze azt sugallja: haladni kéne, értelmesebben élni ... — Milyen a dráma alaphangja, műfaja? — Eléggé szabadszájú,látszólag felelőtlen komédia. De a mélyén komoly politikai mondandó van, sok keserűséggel. — Ez a rendezése egyben az ön bemutatkozását jelenti a Petőfi Színház közönsége előtt. Mondana valamit önmagáról, törekvéseiről? — Pécsen, majd a fővárosi Népszínháznál voltam dramaturg. De ami számomra lényegesebb: ugyanakkor csaknem tíz éve vagyok a budapesti Universitas Együttes művészeti vezetője. Az itteni munkám alapján öt évvel ezelőtt már rendezőként hívtak vissza a pécsi színházhoz, majd egy évig Győrben, a Kisfaludy Színháznál dolgoztam. Az őszön szerződtem Veszprémbe, tulajdonképpen csak másfél hónapja vagyok itt munkáiban, most ismerkedem a társulattal. — Remélhető, hogy az amatőrszínházi kísérletezések eredményeiből valami „beszűrődik" a hivatásos színházi játékba? — A hivatásos és amatőr színház között én, másképp differenciálnék. Együttesem, az Universitas tevékenységét — a szó minőségi értelmében - magas szintű hivatásos munkának tartom, s ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül. Ezt előadásaink itthoni és külföldi fogadtatása tárgyilagosan példázza. Más kérdés viszont, hogy egyelőre amatőr körülmények között, s a méltányosnál mostohább feltételek szerint dolgozunk. Mindenesetre próbálok valamit átcsempészni kísérleti tapasztalatainkból az itteni előadásba is. S hogy mit jelent mindez? Elsősorban a hivatásszerű igényesség új, változó követelményeit. Pécsett úgy éreztem, hogy a nagyszínház föl tudja szívni ezeket a törekvéseket. — Nos, ezek után, azt hiszem, fokozott kíváncsisággal várhatjuk, hogy Madách milyen eszmét, milyen cselekvést, a rendező pedig milyen játékot sugall „A civilizátor"-ban. Balogh Ödön Újjászületik a megrongált pécsi Zsolnay-kút A Zsolnay Porcelángyárban hozzáfogtak a leghíresebb pécsi díszkút, a Széchenyi téren 1930-ban felállított és az elmúlt év őszén sajnálatos módon megrongálódott Zsolnaykút törött elemeinek pótlásához; a tervek szerint az idegenforgalmi idény kezdetétől — várhatóan májustól - megint eredeti szépségében láthatják a város vendégei Pécs főterének egyik ékességét. Mint ismeretes, tavaly októberben egy középiskolás diák — nem számolva felelőtlen virtuskodásának következményével — felmászott az építményre, lába megcsúszott a kútkáván, s a csúcsot tartó oszlopok egyikébe kapaszkodva magával rántotta a tetődíszt. A Zsolnay gyárban a darabjaikból összeillesztett elemek alapján újakkal pótolják a díszkút megrongált részeit. Gyermekrajz- és játékkiállítás Kecskeméten a Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum országos pályázatot hirdetett Petőfi Sándor születésének 160. évfordulója alkalmából, aköltő verseinek és életének egyes mozzanataihoz kapcsolódó rajzok,,játékok készítésére. A beérkezett 3200 alkotásközül- a legszebb 330-ból -kiállítást rendeztek, s a legsikeresebb 36 mű szerzőjét egyéni díjakkal jutalmazták. A kiállítást március 15-től Kiskőrösön is bemutatják. Kecskeméti tanulók a kiállításon A keceli Borbély Erika „Anyám tyúkja" című alkotása (Batik) Nem a pénz a legfontosabb iskolaszövetkezetek — régen és most Amikor százhét évvel ezelőtt, 1875-ben Weisz Bernát Ferenc kereskedő, iskolai takarékpénztárak megszervezését javasolta, valószínűleg maga sem gondolt arra, hogy a diákság körében mozgalommá terebélyesedik a franciaországi mintát alapul vevő ötlet. Javaslatát a művelődési kormányzaton kívül fölkarolta az Országos Magyar Gazdasági Egyesület is és alig egy évtized múlva ötödfélszáz iskolában már 25 ezer tagja volt az ifjúsági takarékpénztáraknak. Ebből a kezdeményezésből sarjadtak ki a tanulóifjúság egymás segítését célzó iskolaszövetkezetei; közülük az első 1911-ben Budapesten alakult meg. A Diákkaptár mozgalom Az ötven fölötti nemzedék emlékezetében még elevenen él a Diákkaptár mozgalom, amely 1938-ban alakult meg a kormány kezdeményezésére, a Magyar Nemzeti Bank anyagi és erkölcsi támogatásával. A Diákkaptárba tömörült fiatalok a felszabadulás előtt 584 iskolában 31 ezer taggal - elsősorban növénytermesztéssel, bélyeg-, gyógynövény-, illetve vas- és textilhulladék-gyűjtéssel- kisállat- és selyemhernyó-tenyésztéssel, háziipari munkákkal foglalkoztak. Igaz, hogy demokratizmus, ami a szövetkezetekre mindenekelőtt jellemző, nem alakult ki ebben a mozgalomban, gazdasági tevékenységük azonban ma is elismerésre méltó. Bármennyire hihetetlenül hangzik is, a felszabadulás után a Diákkaptár mozgalom számottevő segítséget nyújtott a kirabolt ország állatállományának gyarapításához. 1947-ben csaknem százezer állat volt a diákkaptárak tulajdonában, többek között 37 ezer nyúl, 24 ezer galamb, 15 ezer tyúk, 5 ezer kacsa, 2 ezer sertés, 3 ezer juh, ezer kecske, 550 szarvasmarha és ezerszáz méhcsalád. Ma is imponáló ez az adatsor. Az első demokratikus iskolaszövetkezetét százhuszonöt balmazújvárosi általános iskolás tanuló hozta létre 1946-ban. Ez a szövetkezet az ifjúság önkéntes társulása révén született meg, demokratikus önkormányzattal szabályozták mindennapi életüket, és gazdasági tevékenységükbe sem szóltak bele a felnőttek. Példájuk hamar követőkre talált az országban, egymás után jöttek létre új s új szövetkezetek az oktatási intézményekben, de nem sokáig, mert a Szövetkezetek Országos Szövetségének megalakulását követően, 1949-ben az iskolai Hangya-csoportokkal, diákkaptárakkal egyidőben az iskolaszövetkezetek is megszűntek, átadták helyüket az újjáélesztett iskolai takarékpénztáraknak. (Ezek egyébként a várakozáson felül jól rajtoltak, például a virágzónak nem nevezhető 1953-as évben 4200 iskolában 13,5 millió forintot takarítottak meg a diákok.) Kereskedelem, ipar, mezőgazdaság Nyolcesztendei szünet után Győrben éledt fel újra az ifjúsági szövetkezés eszméje. A Bercsényi Miklós Általános Iskola és Gimnázium tanulói 1957. március 30-án határozatot hoztak az iskolaszövetkezet megalakulásáról. Tanulónként húszforintos részjegyet jegyeztek, és harmincezer forint értékű áruval kereskedelmi tevékenységbe kezdtek az iskolában. Ideje már arról is szólni, hogy voltaképpen mivel foglalkoznak az iskolaszövetkezetek, melyekből ez idő tájt 202 van az országban; közülük 130 általános és 67 középiskolában tevékenykedik, 5 pedig felsőoktatási intézményben. Gazdasági, társadalmi, nevelési céljaik egyaránt vannak. Legnagyobb népszerűségnek a kereskedelmi tevékenység örvend a tanulóifjúság körében. Az iskolai boltok fő törekvése: ellátni társaikat tanszerekkel, írószerekkel, iskolatejjel, büféáruval. Számos helyiségben kertészkedéssel és kisállatok tenyésztésével foglalkoznak a szövetkezetbe tömörült gyerekek, de nem fehér holló már az ipari tevékenység sem körükben. Leggyakrabban játékokat és iskolai-óvodai szemléltető eszközöket gyártanak eladásra. Van olyan iskolaszövetkezet, ahol a növendékek ipari termelésének értéke eléri az évi 700 ezer forintot. Egyébként egy-egy iskolaszövetkezet tiszta haszna általában néhány ezer, némely helyen néhány tízezer forint évente. Kié lesz a nyereség ? Mire fordítják ,a tanulók a nyereséget? Országosan bevált gyakorlat a harmadoló fölosztás, tehát a tiszta pénz egyharmadával bővítik a „termelést”, ugyanennyit fordítanak közösségi célokra, például az úttörőcsapat nyári táborozásának támogatására, különböző kulturális és sportcélokra, a többi pedig a szövetkezeti munkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákok jutalmazására szolgál. Mindent egybevetve, nem nagy összegekről van szó, de a tanulóifjúság szövetkezésében nem is a pénz a legfontosabb, hanem a nevelési cél: a munka megszerettetése a közös tevékenység által, a helyes szakma- és pályaválasztás elősegítése, a szövetkezés megismerése, továbbá demokratizmusra, közösségi életre nevelés. Kitűnő terepet kínál az iskolaszövetkezet a közéletiség gyakorlásához is. Demokratikus úton megy végbe a megalakulás, demokratikusan dolgoznak a választott diák-önkormányzati szervek, nyílt légkör uralja a szövetkezet egész tevékenységét. Az életre készítenek föl az iskolaszövetkezetek akkor is, amikor tudatosítják a fiatalokban a munka szerinti elosztás igazságos elvét, hiszen csak úgy részesülhetnek a közösség vagyonából, ahogy és amilyen mértékben hozzájárulnak gyarapításához. P. Kovács Imre Népszerűek az iskolai boltok NAPLÓ - 1983. január 27., csütörtök - 0