Napló, 1983. február (Veszprém, 39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-17 / 40. szám
A tél markában. Veszel! Lajos karca Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság alakul A Győrött több mint egy évtizede működő Radnóti Emlékbizottság ez évtől Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaságként folytatja tevékenységét. Tagjai sorába várják az ország minden részéből a mártírhalált halt költő életművével foglalkozó irodalomkutatókat, továbbá az irodalom mai művelőit és az irodalomkedvelőket. A társaság átvállalja jogelődjének feladatait, tovább folytatja a Radnóti-kultusz ápolását, valamint a kortárs költészet támogatását és népszerűsítését. Ezenkívül céljának tekinti a múlt irodalmi hagyományainak felkutatását, mindenekelőtt a Nyugat-Dunántúl írásos emlékeinek gyűjtését és gyűjtőmunkák, kutatóexpedíciók megszervezését. A társasági élet lehetőséget nyújt majd a legújabb szépirodalmi alkotások bemutatására, vitájára, segítséget ad az irodalomtörténeti kutatások, a kutatási eredmények megjelentetéséhez. Az érdeklődők felvételi kérelmüket írásban jelezhetik az alábbi címen: Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság, 9021. Győr, Szabadság tér 1. Postafiók, 191. A társaság alakuló ülését február 25-én, délután 2 órakor tartják Győrött, a Technika házában. Offenbach bolondozásai Új sorozat a televízióban Az Onedin család fordulatos történetei után Offenbach bolondozásai címmel 6 részes francia sorozatot tűz műsorára március 22-től, kedd esténként a Magyar Televízió. A termékeny francia operettkomponista pályafutásáról Georges Neveux forgatókönyve alapján Michel Boisroud rendező készített filmet. Címszerepében Michel Serrault mutatkozik be. A tv-sorozat sok-sok zenével kísért adásai nem időrendileg követik Offenbach pályájának alakulását, hanem életéből egy-egy epizódot bemutatva idézik fel zenei világát. Az egyes műsorokban részletek csendülnek fel jelentősebb alkotásaiból, s érdekes kulisszatitkok is feltárulnak a nézők előtt. Egyetemisták népművelési gyakorlaton A napokban befejeződött az egyetemisták és főiskolások téli népművelési gyakorlata, melynek elsődlegesen célja volt, hogy a hallgatók a képzésük idején ne csak szakemberré nevelődjenek, hanem a felsőfokú intézményekből kikerülve váljanak közéleti emberré, vállaljanak szerepet munkahelyük, lakóhelyi környezetük gondjainak megoldásában. Az elmúlt tíz napban ismerkedtek a társadalom fejlődésének tendenciáival, a közművelődési tevékenység lehetőségeivel. A felsőfokú oktatási intézmények speciális közművelődési tanfolyamain tanultakat szembesítették a gyakorlattal, a napi élettel. Például az életmódkutatás iránt érdeklődő leendő közgazdász, jogász, kohómérnök és óvónő hallgatók a győri Petőfi Sándor Művelődési Központ és a Heszky Erzsébet Általános Iskola vendégei voltak. Tanulmányozták a pedagógusok, továbbá a győri főiskolák hallgatóinak életmódját, a kollégisták, valamint a diákházaspárok életkörülményeit. Interjúkat készítettek pályakezdő művészekkel, kutatták a műhelymunka és a teljesítmények közötti összefüggéseket. A téli gyakorlat után a hallgatók az öszegyűjtött anyagokból dolgozatokat készítenek, s azokat az illetékes intézményeknek, a témához kapcsolódó irányító szerveknek továbbítják hasznosítás céljából. Akik látták Simó Sándor előző, Apám néhány boldog éve című munkáját, most a Viaduktban hiába keresik ugyanazt a rendezőt. Ennek kicsit talán illúzióromboló, de rendkívül prózai oka van, amiről Simó is őszintén nyilatkozott több szaklapban: az ő szerepe itt csak a nyugatnémet ZDF által készen felajánlott és megváltozhatatlan forgatókönyv szakszerű levezénylése volt. A kötöttségeket pedig még tovább fokozta a producer személye, aki nem más, mint Peter Oppenheimer Hollywoodból. A nem épp kis horderejű üzleti vállalkozásnak természetszerűleg a legszélesebb közönségigényeket szem előtt tartva, eredendően a kommersz eszközeivel kellett dolgozni. Így eshetett a választás a hírhedt biatorbágyi merénylő, Matuska Szilveszter történetére, akinek valódi alakját — bár könyv és film is készült róla — máig a titkok köde lengi körül. A homály a filmben sem oszlik: alaktalannak tetsző politikai vonatkozások sejtetésénél többet a Viadukt készítői sem tudtak felmutatni. De hát politikai krimikre jó vevő a tőkés filmpiac. A Viaduktnak azonban ez csak egyik motívuma. A cselekmény másik fő mozgatója Matuska ellentmondásos személyisége: családszerető, szolid férj, aki időnként telekspekulációkba keveredik — mellékesen pedig vonatokat robbantgat, a rombolás szenvedélyének hódol. Ez utóbbit váratlan dühkitöréseivel véli lélektanilag alátámasztani a forgatókönyvíró, Egon Eis. Ennek hitelét erősítendő nem lett volna haszontalan Freudot kicsit mélyebben tanulmányozni, s a valódi Matuskától - ha már biztosat úgysem tudunk róla - elvonatkoztatni. A film azonban sztoriszerűsége mellett is mereven ragaszkodik a dokumentumokhoz: hibátlan pontossággal idézi fel az ansbachi, jüterbogi merénylet mint egy magányos terrorista felkészülését a nagy feladatra, a biatorbágyi robbantásra, amimár egy meg nem nevezett politikai körhöz tartozó titokzatos úr sugalmazására történik. A katasztrófa ábrázolása nyilvánvalóan a film csúcspontja — vagyis annak szánták —, hiszen ami utána következik (bírósági tárgyalások, a Matuskát elfogó osztrák detektív meggyilkolása) csak afféle utójáték, a megmentett dokumentumok makacs mutogatása, ami aztán a teljes bizonytalanságba fut ki. Profi munkát látunk kétségtelenül, aminek sikerét én enyhén szólva megkérdőjelezem. Ha a tényeket elfogadva, pusztán politikai kommerszként próbálom értékelni a látottakat, akkor sem azt kaptam, amit ettől várhattam volna. A többfajta érdek csak az üzlet céljában egyesült, de a megvalósításban érezhetően sokszor egymásnak ellentmondó kötöttségeket szabott. Egyszerre szeretett volna pergő, cselekményes, izgalmas krimit, ugyanakkor (őrizve a dokumentumszerűséget) egyszerre akarta. Matuska tettét politikai indítékokkal és a vallásban menekülő skizofrén lelki alkattal magyarázni. Egyszerre rémisztően, de a katasztrófa valódi súlyánál lényegesen szolidabban bemutatni a biatorbágyi tragédiát. S akinek ez sem volt elég, azokra gondolva mutattak két ugyancsak visszafogott ágyjelenetet, merthogy el ne felejtsem — ez a Matuska egy szépfiú is volt, aki szerette a nőket. Nevezetesen: Michael Sarrazin amerikai sztár, akit Jane Fonda partnereként a Lovakat lelövik, ugye? című filmben láthattunk, s akinek személyét nem titkoltan a hollywoodi producer határozta meg. Sarrazin épp a kettősséget nem hordja magában minden pillanatban, dehát a belső tétovaságért pedig még ez a legteljesebben kidolgozott figura — nem ő a felelős. Miként Simó Sándor sem marasztalható el ezért a filmért — noha nem hinném, hogy a magyar filmművészet tekintélyének ezzel használt volna. Az előbbiek ismeretében ugyanis még a viszonylagos nyugati sikert is csodának tartanám. Bezzeg János Egy kétes üzleti vállalkozás Korszerű munkamódszerekre alapozva November 15. és december 15. között több esetben jelentek meg lapunk hasábjain olyan írások, melyek a pártalapszervezetek beszámoló taggyűlései alapján elemezték a kommunista kollektívákban végzett politikai munkát, illetve egy-egy fontosabb témakörét. Azt vizsgáltuk ezekben az írásokban, hogy mennyire tükrözték ezek a jelentős politikai fórumok azokat a törekvéseket, melyek az alapszervezeti pártmunka korszerűsítését kívánják elősegíteni. A közelmúltban összegezte a beszámoló taggyűlések tapasztalatait a megyei párt-végrehajtó bizottság is, s most van folyamatban a városi, járási párttestületeknél is a tapasztalatok összegző elemzése. Mindenképpen időszerű tehát röviden utalni újólag a legfontosabb megállapításokra. Élénk, kritikus eszmecsere Az utóbbi időben óvatosan bánunk a számokkal, arányokkal, hiszen azok elsősorban a mennyiséget, nem pedig a tartalmat, a minőséget mutatják. Mégis, két számot érdemes idézni. Az év végi beszámoló taggyűléseken alapszervezetenkként változóan a párttagság 75-95 százaléka vett részt. Ez mindenképpen bizonyítja: párttagságunk fegyelmezett, elsőrendű kötelességének tekinti a szervezeti élet, a fegyelem erősítését. A másik szám: a jelenlévők 21-23 százaléka kért szót a vitában. Ez ugyan nem mutat jelentős eltérést az elmúlt évekhez viszonyítva, de az már igen, hogy a hozzászólások tartalmasabbak, konkrétabbak és kritikusabbak voltak, így például kritikusabban, a korábbinál élesebben bírálták a távolmaradók magatartását, s azokat, akik nem vesznek részt rendszeresen a kollektíva munkájában. Ugyancsak alaposan kérték számon a vezetőségtől az év közben hozott határozatok ellenőrzését is. A beszámolókban viszonylag kevés szó esett a taggyűléseket megelőző személyes beszélgetések tartalmáról, viszont több párttag megjegyezte: jó érzés volt találkozni a beszámolóban az általuk tett javaslatokkal, megállapításokkal, függetlenül attól, hogy utaltake vagy sem, hogy azok a beszélgetéseken hangzottak el. Ez is bizonyítja, hogy a beszélgetések, az őszinte eszmecserék hasznos munkamódszerévé váltak az alapszervezeteknek, a pártmegbízatásokról, de az összesítő értékelés a beszámolókból, s a hozzászólásokból sem maradt ki. Több helyen hangsúlyozták: az egyéni pártmegbízatásokat - melyek teljesítését általában a pártcsoportok ellenőrzik - a kis kommunista közösségek összekovácsoló erejének tartják. Ennek nyomán legtöbb pártcsoportban erősödött a kollektív szellem, a párttagság politikai aktivitása. Megmutatkozik ez abban is, hogy minden munkahelyen határozottan támogatják a kommunisták a jelenlegi nehéz körülmények között is cselekedni képes, a rendet és fegyelmet megkövetelő gazdasági vezetőket. Ugyanakkor azt is megfogalmazták, hogy a nehéz gazdasági körülmények között sem engedhető meg a parancsolgató, utasítgató vezetési módszer, amely ellentmond a vezetés demokratizmusa politikai követelményének. Ezzel kapcsolatban vetődött fel az is, hogy a párt vezető szerepét ebben helyesen értelmezik a pártszervezetek. Az irányító, szervező és ellenőrző munkában nem törekednek arra, hogy átvegyék a gazdasági vezetők felelősségét, hanem segítséget, támogatást biztosítanak számára a feladatok megoldásához. Ennek biztosítéka az - melyet a megyei párt-végrehajtó bizottság is megállapított —, hogy tovább fejlődött a szervezeti élet tervszerűsége, növekedett az előrevivő kezdeményezések száma. A pártszervezetek vezetőségei a korábbinál tudatosabban keresik az előttük álló feladatok megoldásának hatékonyabb eszközeit. Egyénekre épített pártcsoportmunka Igaz, hogy javarészt az egyéni beszélgetéseken esett szó az egyéni feladatvállalásokról. A beszámolók reálisan érzékeltették a gazdaságpolitikai kérdésekkel történő több és konkrétabb foglalkozást, de érződött az is, hogy a megnövekedett feladatokhoz igazodás még nem mindig követi a szándékot, különösen az említett egyéni pártmegbízatásokban. Tény, hogy párttagságunk a feszült nemzetközi politikai, világgazdasági helyzetben is bízik a párt politikájában, tapasztalható mindenütt a tenniakarás. Megfogalmazták, hogy a gazdálkodás színvonalának emelése, a termelés gazdaságosságának további javítása érdekében még nagyobb összefogásra és fegyelemre van szükség. Ezzelkapcsolatban is a korábbinál -Több fen szóltak a párttagok személyes példamutatásának, kezdeményezőkészségének szükségességéről.’ „Nem elemzésre, önigazoló jelentések készítésére - fogalmazta meg a megyei párt-végrehajtó bizottság a taggyűlések tapasztalatai alapján -, hanem tettekre van szükség. A pártszervezetek legyenek kezdeményezőbbek a munkájukat el nem végzők felelősségre vonásában. A vezetőségek egyformán kritikus szemmel bíráljanak, értékeljenek, ismerjék fel a negatív jelenségeket, feloldásukra tegyék meg a szükséges intézkedéseket.” Az elmúlt évben született és bevezetett párt- és kormányintézkedésekkel a taggyűléseken a párttagság viszonylag széles köre foglalkozott, megértéssel fogadták azokat, de elmondták azt is, hogy politikánk melletti határozottabb kiálláshoz több és alaposabb ismeretekre, tájékoztatásra van szüksége a párttagságnak. Hiányolják a megfelelő érvanyagokat, különösen a mélyebb összefüggéseket tartalmazókat. Változatlanul bírálják az információkban felvetett észrevételekre történő válaszadás lassúságát, esetenkénti elmaradását. Ugyancsak sürgették, hogy a KISZ pártirányítását is. .erősítsék. Szükséges ez annál is inkább, mivel sok helyen elhangzott: a KISZ nem tud megfelelő befolyást gyakorolni a fiatalokra. Bírálták a szakszervezeteket is, hangsúlyozva, hogy munkájukban az érdekképviseleti tevékenység mellett háttérbe szorult a termelés segítése. Ugyanígy szükség van a szocialista versenymozgalom megújítására is. Sokszínűek, változatosak voltak tehát az év végi beszámoló taggyűlések. A reális elemzés, józan kritika mellett megfogalmazták a feladatokat is, s a feladatok ismeretében a párttagság kész a tettekre, a cselekvésre. Szilágyi Károly Nem jelentések, tettek kellenek NAPLÓ - 1983. február 17., csütörtök -