Napló, 1983. június (Veszprém, 39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

Az energia hatékonyabb felhasználásáért KGST-szakértők tanácskozása Kedden Balatonfüreden meg­kezdődött a KGST fűtőanyag- és energiamérleg tervezési munkabizottságának szakértői értekezlete, amelynek központi témája a nagy energiaigényű eljárások, technológiák szab­ványosítása, a fajlagos energia­felhasználás meghatározása. A négynapos eszmecserén részt vesznek Bulgária, Magyaror­szág, NDK, Lengyelország, Ro­mánia és a Szovjetunió szak­emberei. A szakmai tanácskozáson a hagyományoknak megfelelően a vendéglátó ország számol be energiagazdálkodásának ész­­szerűsítéséről, az ezzel kapcso­latos eredményekről. Wiegand Győző, az Állami Energetikai és Energia Biztonságtechnikai Felügyelet igazgatója rámuta­tott, hogy hazánkban 1978 óta nem nőtt az energiafelhaszná­lás és sikerült az energiahor­dozók arányát is megváltoztat­ni, az ésszerűség jegyében, így 2 millió tonnával csökkent az olajfelhasználás az utóbbi évek átlagában. Megnyitójában hangoztatta még, hogy a KGST- szakértők együttműködése, az energiafelhasználás szabványo­sítása, segítséget ad ahhoz, hogy összehasonlítsák egymás technológiáit, berendezéseit és a meghatározott fogyasztási szabványok támpontot adnak a további fejlesztéshez, éssze­rűsítéséhez is. A munkabizott­ság hétéves működése alatt egyébként öt szabványt már el­fogadtak, ezek közül Magyar­­ország előterjesztése alapján határozták meg az alumínium­olvasztók energiafogyasztására vonatkozót. A mostani tanács­kozáson az alumínium hőkezelő berendezések, a sütőipari ke­mencék és a cementipari mal­mok szerepelnek napirenden. Előterjesztik ezek energiataka­rékosabb üzemeltetésére vonat­kozó újabb módszereket, is­mertetik a szükséges berende­zéseket. Víztisztításra, ércek dúsítására használják Tudományos konferencia az ioncserélők alkalmazásáról és fejlesztéséről Több mint negyedszázados múltja van hazánkban az ion­cserélő-gyártásnak. Mind a termelés, mind az alkalmazás óriási fejlődésen ment keresz­tül az elmúlt két évtizedben. Ezzel együtt a kutatók, fejlesz­tők, a tudományos szakembe­rek véleménycseréjének fóru­mát is megteremtették. Mint a hétfőn, Balatonszéplakon meg­nyitott ioncsere-szemináriumon dr. Inczédy János, a Veszprémi Vegyipari Egyetem professzora elmondotta, éppen húsz éve tartották az első szimpóziumot ebben a tárgykörben. Ezúttal ötödik alkalommal gyűlt össze 38 vállalat, egye­tem, tudományos intézmény több mint száz szakembere, hogy a Veszprémi Vegyipari Egyetem, valamint a Magyar Kémikusok Egyesületének ren­dezvényén véleményt cseréljen az ioncseréről. A ma záruló, háromnapos szemináriummal egyidőben az ioncserélő anya­gok analitikai, ipari alkalmazá­sáról rendeztek kiállítást a helyszínen, az Ipari Miniszté­rium üdülőjében. Az Április 4. Gépipari Művek Nagykanizsai Gépgyára, az NSZK Biotronik GmbH, valamint a Reanal Fi­nomvegyszergyár mellett a fűz­fői Nitrokémia Ipartelepek ké­szítményeivel is találkozhat­tunk. Hazánkban utóbbi két vál­lalat, valamint a Chinoin a legnagyobb termelője ezeknek a vegyipari készítményeknek. Hagyományosan vízelőkészítés­re, tisztításra használták az ioncserélőket. Újabban világ­szerte elterjedten alkalmazzák a különféle energiaszegény technológiákhoz, így például gyenge minőségű ásványok, nyersanyagok előkészítésére, dúsítására, a hulladékok má­sodlagos nyersanyagként való alkalmazásához, ivóvíz kinyeré­sére. Az elektronikai ipar szá­mára létfontosságú, nagy tisz­taságú anyagokat állítanak elő ioncserélők segítségével. Az elhangzott 36 szakmai előadásból tizenhármat a Veszprémi Vegyipari Egyetem, a Nitrokémia, valamint az Akadémia veszprémi Műszaki Kémiai Kutató Intézetének munkatársai tartottak. Az elő­adók sorát gyakorlatias tájé­koztató nyitotta. Lestyán János, a Nitrokémia dolgozója a Va­rion ioncserélő gyanták fejlesz­tésének, gyártásának jelenlegi helyzetéről, tendenciájáról tá­jékoztatta a résztvevőket. En­nek a terméknek bizonyos tí­pusait az utóbbi években ame­rikai piacokon is előnyösen tudja értékesíteni a fűzfői vegyipari nagyvállalat. Jövőre egyébként az amerikai Cam­­bridge-ben rendezik a követ­kező nemzetközi szimpóziu­mot. T­öbb mint 10 milliárd forint értékű mező­gazdasági termelés kapcsolódik a Bala­ton vízgyűjtő területéhez. E tény ismere­tében aligha kell bizonygatni: a legharcosabb környezetvédő sincs abban a helyzetben, hogy kampányt szervezzen az érintett területek me­zőgazdasági termelése ellen. Az említett ösz­­szeg ugyan roppant nagy pénz, de csak egyik fele az itteni érdekek kapcsolódásának. Az érintett Somogy, Veszprém és Zala megyei ré­szeken ugyanis tíz- és tízezer ember élete, munkája kötődik a kialakult termeléshez.­ A kérdés, szerencsére, nem is úgy merül föl, hogy vagy mezőgazdasági termelés, vagy a Balaton vizének védelme, az üdülési-idegenforgalmi cé­lok szolgálata. Hogy a kormány mekkora jelentőséget tu­lajdonít nemzeti kincsünk, a Balaton védelmé­nek, jelzi, hogy a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium átfogó program kereté­ben időről időre „elszámoltatja" a három me­gye felelős vezetőit: mit végeztek, hol tarta­nak a Balaton és a környezetvédelem szolgá­latában tett intézkedésekkel. Már elöljáróban hangsúlyozni kell: nagyon sok minden történt és a további intézkedések terve is rendelke­zésre áll. Viszont azzal is számot kell vetni, hogy olyan programról van szó, amely óriási költségekkel terheli az államháztartást s nem utolsósorban az érdekelt gazdaságokat. Mielőtt az intézkedések részleteiről szólnánk, két különösen nagy jelentőségű vállalkozásra hívjuk föl a figyelmet. Az egyik a Badacso­nyi Szőlő- és Bortermelési Rendszer nevéhez kötődik. A rendszer szakemberei olyan táp­anyag-utánpótlási és növényvédelmi technoló­giát dolgoztak ki, amely a szőlőültetvények biztonságos termelését teszi lehetővé. Az alkal­mazott technológia elemei: mélyen a talajba juttatott talajerő-visszapótlás, a sorközök ta­­karónövényes védelme és olyan növényvédő szerek alkalmazása, amelyekkel lényegesen csökkenthető a permetezések száma. Itt em­lítjük meg azt a kővágóörsi tsz-ben kialakított műszaki bázist, amely 4300 hektárnyi terület folyékony műtrágyával való talajtáplálását te­szi lehetővé. A környezetkímélő eljárás szolgál­tatás jelleggel vehető igénybe. Az Országos Vízügyi Hivatal vizsgálata már 1980-ban kimutatta, hogy a Balaton-közeli ál­lattartó telepekről közvetlen szennyezés nem jut a tóba, mindemellett a közvetett veszély kizárására egy sor intézkedés történt. Nézzük, miről is van szó. A tapolcai termelőszövetkezet paptelepi te­henészeti telepén a trágyakezelés biztonságos­sá tétele 3 és fél millió forint értékű beruhá­zást igényel. A MÉM és az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hivatal lehetőségei szerint támogatja a nagyüzemet, a költségből azonban több mint másfél millió forint a tsz fejlesztési forrásait csökkenti. Mindez úgy, hogy abból a tsz-nek egyetlen fillérnyi többletbevé­tele sem származik. Hasonló helyzetben van a zánkai tsz, a szentjakabfai tehénistálló át­alakításával. Néhol még drákóibb megoldásra kényszerültek. A volt balatonfüredi tsz bala­­tonszőlősi sertéstelepét egyszerűen megszün­tették, a balatonfőkajári gazdaságban a szarvasmarhatelep jutott hasonló sorsra, még pontosabban terményraktárrá alakították át. A megtett intézkedések teljes felsorolás nél­kül is érzékeltetik: a közvélemény biztos lehet afelől, hogy mezőgazdasági nagyüzemeink, sú­lyos terheket vállalva, erejük, lehetőségeik sze­rint védik, óvják a nagy vizet, annak tisztasá­gát. Persze, mindehhez hozzá kell tenni, hogy nemcsak a nagyüzemek érdekeltek a Balaton körül. Mások mellett a kistermelők is tete­mes mértékben hozzájárulhatnak (de ez nem is vagylagos, választás dolgai), hogy szen­y­­nyező anyagok ne terheljék a tó vizét. A Balaton vízminőségének védelmében az első lépéseket tettük meg. A hosszú távú terv még átfogóbb intézkedéseket követel. Elké­szült a Balaton-felvidék meliorációs tanulmány­­terve, amely 138 ezer hektár (!) terület rende­zését foglalja keretbe. Óriási vállalkozás ez, amely nemcsak az érdekelt gazdaságok és ta­nácsok, a megye lehetőségeit is messze túlha­ladja, de az ország pénzügyi forrásai is vé­gesek . . . É­s itt van az üdülőkörzet erdészeti fej­lesztése, amely egyszerre szolgálja a Ba­laton vízminőségének védelmét, az ész­szerű földhasználat és az üdülési,idegenfor­galmi hasznosítás céljait. A terv szerint a Ba­laton megyénkre eső területein, az első ütem­ben, tehát 1990-ig csaknem 2 ezer hektárnyi erdősítés valósul meg! És meg kell oldani a balatoni nádhasznosítás, az évről évre meg­újuló termés rendszeres vágásának dolgát. A vízben maradó igencsak jelentős nádtömeg súlyos megterhelője a Balatonnak. A Balaton nagy természeti értéke az ország­nak. Közös felelősség, hogy óvjuk vizét, véd­jük környezetét. A mezőgazdasági nagyüzemek súlyos anyagi áldozatok árán (hiszen a ter­melés többletköltségét nem háríthatják át a fogyasztókra) vállalják a maguk részét. De nem ágazati ügy a tó vizének, környezetének védel­me. Akinek bármilyen köze van hozzá, tudnia kell személyes felelősségét! Túras Lajos A Balaton vízvédelme és a partközeli mezőgazdasági üzemek TAVASZI KÖRKÉP Kihasználva a jó időt, megyénk valamennyi gazdaságában jól haladnak a tavaszi munkákkal, így van ez a veszprémvarsányi termelőszövetkezetben is, ahol valamennyi ágazatban teljes erő­vel dolgoznak. Most fejezték be az idei év egyik legnagyobb be­ruházását, mintegy 110 hektárnyi gyümölcsöst telepítettek. A lázi sertéstelep szomszédságában hatalmas silót építenek, ugyanitt a szárítót energiatakarékosra alakítják át és bővítik a gabona­­raktárteret is. Felvételeinken a közös gazdaság egy hétköznap­jából villantunk fel néhány mozzanatot. Borbás János képriportja Fiatal gyümölcsösben a fák környékét kapálják az asszonybrigád tagjai- Permetezőgép a dióültetvényben. Átalakítják a szárítót. Az óriási silótér földmunkáit végzik. NAPLÓ - 1983. június 1., szerda -

Next