Napló, 1983. június (Veszprém, 39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-19 / 144. szám
A kelengyésládák A Bakonyi Múzeum néprajzi gyűjteményének számottevő részét a paraszti és kisnemesi bútorok képviselik. Sajátos, külön csoportjuk a kelengyésláda vagy menyasszonyi giffer a férjhez menendőiftúliákból álló hozományának tárolására szolgált. Általában is viselő és a lakást díszítő dpszonneműt tartották bajon. A menyasszony kelengy8j55^^TM amelybe a textíliákon üvül a bútorok, edények is beletartoztak — egyik legfortosabb darabja volt. Lükő Gábori néprajztudós szerint a régmonyok és asszonyok életébezjMHISH? vüli jelentése volt. Az eladósorba került lánynak apja megcsináltatta a ládáját, amelybe a lány anyja segítségével gyűjtötte a vászonholmit. De ez és a láda együtt már az ő külön világa volt, amelybe rajta kívül senki nem nyúlhatott bele. Férjhezmenetele után, új környezetében is „ládája volt egyéniségének szimbóluma, egyéni jogainak záloga." A kelengyésládáknak egy csoportja rendkívül gazdagon díszített. Ez a díszítmény különösen figyelemreméltó. A virágszinbolikának és a szimbolikus* színeknek egész skálája f TWgtaratron^'közöttük. A menyasszony állófcottól az öregasz^szony állapotig a nő teljes életeNiglképeiI^t elevenítik meg, képbeli,_ fogalmaivá meg a legszebb női hivatást is, az ^anya sátját. A menyasszonyi ládák másik csoportja ^jtményeiben nagyon visszafogott. A kisnemesi WRBHlpkimintájára csak rovással, véséssel díszítették, copf vagy klasszicizáló motívumokkal ellátva homlokzatát. Feliratot is festettek vagy véstek rá. A fényképen bemutatott kelengyésláda is ebbe a csoportba tartozik, amely Felsődörgicséről származik. 1792-ben készítették Sződi Erzsébetnek, Sonnevendné Dr. Lackovits Emőke Sződi Erzsébet kelengyésládája Felsődörgicséről, 1792. Fotó: Róka Lajos Édes anyanyelvűnk országos verseny Sátoraljaújhely Város Tanácsa az idén ismét meghirdette az Édes anyanyelvűnk országos versenyt. A 11. alkalommal meghirdetett országos versenyt a kialakult hagyomány szerint két kategóriában rendezik meg. Az egyikben a szakmunkásképző intézetek, a másikban a szakközépiskolák és gimnáziumok fiataljai versenghetnek. Megyénként, valamint megyei városonként kétkét, míg Budapestről tizenkét fiatal vesz majd részt a versenyben, mindkét kategóriában. A Sátoraljaújhelyen október 20. és 23. között megtartandó országos döntőt az egyes tanintézetekben, majd a megyénként megrendezett verseny előzi meg. Az ott legjobb eredményt elért két-két résztvevő kerül majd az országos döntőbe, ahol írásbeli, valamint szóbeli feladatokat kell megoldaniuk. Mona Lisa csak mosolyog Két palota, ahol felváltva laktak a királyok: a versailles-i kastély és a Louvre. Versailles ma a mindenkori köztársasági elnök rezidenciája, itt szállásolják el a Párizsba érkező államfőket. Megszámlálhatatlan sok egyezmény, szerződés, nemzetközi tárgyalás fűződik Versailles nevéhez. A magyarok számára elég annyit mondanom: itt van a Trianon palota tükörterme. Versailles-ban szörnyű nagy a tömeg. A franciák szerint csak Moszkvában, a Lenin Mauzóleum előtt áll hosszabb Emlékeim Nagy Lászlóról Molnár Edit fotókiállítása Pápán Molnár Edit fotóművész vallomást tevő képeiről Nagy László igéző arcai köszöntik a látogatót Pápán, a Tégla- és Cserépipari Vállalat bemutatótermében. A pápai művészeti hetek keretében megrendezett kiállítást pénteken este nyitották meg abban a városban, ahol az Iszkázról indult fiúról az első fénykép elkészült. A költő Rege a tűzről és a lázsziatról című versét Rupnik Károly, a veszprémi Petőfi Színház művésze mondta el, majd Illés Jenő kritikus, az egykori iskolatárs és barát személyes élmények alapján jelenítette meg Nagy László pápai éveit, egyéniségének varázsos világát, összedönthetetlen hitének építőelemeit. — Nagy László számára a várost Pápa jelentette — mondotta a kritikus. Az iskola szabadon tenyésző szelleme hívta elő belőle az igényt az alkotásra, bár a képzőtársaságban soha nem mutatta verseit. Nem sejthettük, hogy álruhás királyszavak hadosztálya áll. A költő pápai éveinek, forrásélményeinek méltatása után Molnár Edit képeiről beszélt a kritikus. A fotók fő erényének azt tartotta, hogy a művész nem magyaráz, nem tolakodik, hanem beavat egy kivételes tehetségű költő sorsába, életébe. A jellemző gesztusok, kézmozdulatok mögött ott érezzük a lélek mozdulását is. A képekről árad a gyengédség, a Nagy László lényegét átjáró humánum, mellyel a tárgyakat és az embereket megközelíteni tudta. Molnár Edit olyan szép és jelentős munkát végzett, mint a Hortobágy poétájának arcát megőrző-megörökítő fotóművész, Székely Aladár. Megnyitó beszédét Illés Jenő így fejezte be: — Amikor a pápai kollégium 450. évfordulójára verset kértem Nagy Lászlótól, megígérte, nem húzódozott, bár annyit megemlített: most adtam le a kötetemet, nehéz lesz utána tollat fognom. Szép címe lesz a kötetnek, de félelmetes is: Jönnek a harangok értem. Tudjuk, hogy ez volt élete utolsó könyvalkotása. Én a pápai harangok zúgásából szeretném kihallani Nagy László harangszavát is. A kiállítás június 30-ig tekinthető meg. A pápai művészeti hetek keretében, a Jókai Művelődési Központban szombaton Beck Judit festőművész kiállítását nyitotta meg dr. Német Zoltán, a városi tanács elnöke. Közreműködött Major Tamás. Kiállítás a szabadtéri múzeumokról Az ország mintegy 80 szabadtéri múzeumát és tájházát mutatja be a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum a fővárosban. Az Országos Műemléki Felügyelőség aulájában kapott helyet a Szabadtéri múzeumok Magyarországon című kiállítása, amelyet tavaly a szabadtéri múzeumok európai szövetségének hazánkban tartott tudományos konferenciája alkalmából rendezett, s amely képet ad a magyarországi népi építészetről és a szabadtéri néprajzi gyűjteményekről, a népi műemlékek védelméről. A vándorkiállításon színes fotók, ábrák és néprajzi tárgyak révén szemlélteti a többi közt a göcseji falumúzeumban, a vasi múzeumfaluban látható lakó- és gazdasági épületeket, a Dél-Dunántúl somogyi tájainak XVIII—XIX. századi talpas vázas házaiból álló szennai szabadtéri múzeumot, s a Magyarország északkeleti részén megmaradt középkori falvak építészeti és néprajzi emlékeit megörökítő sóstói, valamint a pusztaszeri néprajzi gyűjteményt. Jelzi ugyanakkor: ebbe a múzeumba 330 XVII-XIX. századi épületet telepítenek, átfogó képet adnak majd az ország népi építészetéről, települési formáiról, a XIX. századi lakosság életmódjáról, gazdasági-társadalmi viszonyairól. A kiállítás megnyitóján dr. Kurucz Albert, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója elmondta: országunkban egyre több népi építészeti emléket nyilvánítanak védetté. Megkezdték annak a népi építészeti kataszternek a létrehozását, amely tartalmazza a már felmért, dokumentált népi építészeti objektumokat. Az egy hónapig megtekinthető tárlatot más hazai és külföldi városokba is elviszik. Egry József második élete Itt zajlik előttünk. Született 1883. március 15-én, meghalt 1951. június 19-én. Testét őrzi a badacsonytomaji temető, alkotásai értékét a szellemi örökkévaló — hirdette az akkori krónikás. Az időket igazolták. A messzetekintőket, az igazlátókat. Születésének centenáriuma minden bizonnyal akár Egry-év is lehetne. Méltó ünnepségek, kiállítások, emléktáblák és szoboravatások állnak emlékénél. A megemlékezések már a szorosan vett évforduló - 1983. március 15-e - idejét is megelőzték. Kezdte a sort Győr, ahol a megyei tanács művelődési osztálya és a Petőfi Sándor Művelődési Központ a Műcsarnokban december 17-től január 30-ig a badacsonyi Egry-emlékmúzeum anyagából kiállítást szervezett. A visszaküldött dokumentumokból Veszprémben nyílt kiállítás. Az egyetem aulájában láthattuk Kossuthdíjasunk remekeit február 7-20 között. Aztán Veszprém megye is ünnepségek egész sorával adózott. Február 15-én Egry-emlékest volt a VEAB-székházban. Március 20-án az emlékmúzeum baráti köre elnökségének ünnepi megemlékezésén túl a SZOT-üdülő falára emléktábla került. Hirdetve, ezen a helyen - az egykori hadikórházban -, 1916 tavaszán Egry József, az I. világháború katonája gyógyulása idejét töltötte. Május 6-án megnyílt az emlékmúzeum újjárendezett kiállítása Badacsonyban. Május 20-án Pápán a helytörténeti múzeumban a Magyar Nemzeti Galéria támogatásával Cseh-Szombathy László gyűjteményéből kiállítás nyílt, azután a Nemzeti Galéria és a Veszprém megyei Múzeumi Igazgatóság Egry grafikai kiállítást rendezett Tihanyban. Június 19-én Badacsonytomajon a művelődési központban emlékezik névadójára az Egry József-emlékmúzeum baráti köre, ünnepi közgyűlésen. Ez egyben a kör fennállásának 10. évfordulója. Mint ahogy a badacsonyi Egry-múzeum születési ideje is 1973. A megyei ünnepségek sorába iktatható az a pedagógusnap is, amit Tapolca város pedagógus szakszervezete tartott Badacsonyban kirándulással összekötötten. Itt, mielőtt hajóra szállt volna a mintegy 300 fős csoport, a mólónál, Egry szobránál adózott a művész zsenijének. A megyeieken kívül országos emlékezésekről is beszámolhatunk. Elsőként is a Magyar Nemzeti Galéria ünnepi estjét említhetjük, melyet március 16-án a Budavári Palotában tartottak. Ide sorolhatjuk a Magyar Írók Szövetsége Dél-dunántúli Irócsoportja és a Somogy szerkesztősége Fonyódon rendezett megemlékezését is, amelyen csaknem 300-an vettek részt. Zalaegerszegen március 18-án a Göcsej Múzeum szervezésében „Egry művészete a század első negyedében" címmel nyílt kiállítás. Keszthely többoldalúan is kivette részét a megemlékezésekből. A művelődési központra talán plakettel ékesített márványt avattak, az Egry József grafikai kiállítás is sokakat vonzott. A Helikon ligetben a Borsos Miklós alkotta bronz mellszobrát avatták fel. Újságok, folyóiratok is ünnepi sorokban, képekben méltatták. Többek között az Élet és Tudomány színes címlappal is, a Nők Lapja, a Képes Újság, a Művészet és különkiadással az Intertourista Veszprémről szóló kötetében. Első helyre kívánkozik az emlékévre a megyei Horizont sorozatban megjelent Egry Bibliográfia országosan is elismert kitűnő kötete. Egry végre otthonra talált övéi között. Szűkre zárt, vázlatos önéletrajzában írja: ... évekig ültem a Balaton partján és csodáltam. Tanulmányoztam, új stúdiumokat készítettem az új meglátások, párák, fények, a lény által adódott eltolódások - a Balaton sajátos opál színei, az anyag reális valója átváltozásai érzékeltetésére. Ritka rajzú hegyei, hegyvonalai stb. A figurák, emberek, állatok, a tárgyak is átalakulva jelentek meg ebben az atmoszférában, mint másutt. Éreztem, hogy sok mindent elölről kell kezdenem, ha kifejezésre akarom juttatni a pikturális értékét ennek a világnak ..." Amit nem talált meg Párizsban, Belgiumban, sőt Olaszországban sem, sehol a világban, meglelte itt a Balatonnál, Badacsonyban. Méltán emlékezünk rá. Születése 100 éves évfordulóját, úgy érezzük, méltón ünnepeljük. Fónay Tibor ■■■ vészeti igazgatóhoz: — Maga tényleg ingyenjegyet ad a műsorára? Tudja, engem a revü nem érdekel, fizesse inkább ki készpénzben az árát. Végül a követség munkatársa rászánja magát a telefonra. - Helló, Michel akarsz-e egy remek magyar szakácskönyvet? A legújabb kiadás ... - Hány jegy kellene megint? Nyalka huszárok. Kellemes hang hívja fel a figyelmet a filmezés és a fényképezés tilalmára. Aztán a műsor: tollak, fények, tükrök, dalok, csillogó ruhák. S mindent tudó színpadtechnika. A fedetlen keblű görlök erotikus táncára egy kopaszodó férfi kapkodva törölgeti bepárásodott szemüvegét. Felesége szánalmas mosoly kíséretében nézi az öregurat. S most jön a meglepetés. A magyar revüblokk. Jönnek a görlök magyar népviseletben, pártáson, a nyalka fiúk huszárruhában, s Lehár zenéjére, meg népies műdalokra orosz motívumokkal keveredő táncot lejtenek. A magyar snitt a Himnusz revüsített zárósoraival ér véget. Nem tudom, mit szólna Vásárhelyi tanár úr a Ki Mit Tud zsűrijéből a produkcióhoz. Egy azonban biztos: Párizs előkelő — Huszonkettő. — Kik ezek? Hazaárulók? — Nem, Michel, dehogy. Hivatalos küldöttség. — Na, gyerteik, de kedden, valahogy megoldjuk. A karzati páholyok megtelnek, a földszinti zsöllyék közül szabadon marad néhány. Angol, német, olasz hangok keverednek. Illatos hölgyek és díszzsebkendős urak társalognak halkan. Legkevesebb a francia, félmeztelen lányok revüjében húsz percen át a magyarokra irányították a figyelmet. S ez nagy dolog. Megkeresem a művészeti igazgatót. — Köszönöm ezt a húsz percet, de ... — kezdem, azonban közbevág. — Magának ehhez nincs joga. Ezt nekem a magyar kormány hivatalosan megköszönte. Ők illetékesek, maga nem. — Én csak a saját nevemben beszéltem, és... — Az más. Szervusz. Ki vagy? Váltunk néhány szót. Gyarmathy úr azt mondja, nagy siker a magyaros revürészlet. — És azt kérlek öt éven át láthatja a közönség abban a városban, ahol legfeljebb anynyit tud Magyarországról az átlagpolgár, hogy Bukarest (!) a fővárosa, sor, mint itt. Valahogy azért bevergődöm. Sodor az emberár. Mindenki Mária Antoinette — XVI. Lajos felesége — hálószobáját, ágyát akarja látni. — Mit nem adnék egy itt töltött éjszakáért — sóhajt egy hölgy angolul. A teremőrök érdeklődve hallgatják. A Louvre ajtai hermetikusan bezáródnak az orrunk előtt. Odabenn harsog a riasztócsengő. Rövid rohangálás és kiderül a riadalom oka. Valaki a megengedettnél közelebbi kapcsolatba került valamelyik műtárggyal, csupa szeretetből. Megállók Leonardo da Vinci leghíresebb — és a tolvajok fantáziáját is legjobban izgató — festménye, a Mona Lisa előtt. Szegényt visszatükröző üveglappal befalazták, alig látni belőle valamit. Inkább csak a mosolyát, így mosolyog 480 éve már. De jó volna valamit magammal vinni ebből a varázsos derűből, madonnás nyugalomból ... Özönlik a tömeg a Milói Vénusz feliratú jelzőtábla irányába. Ha a sorunkra várunk, aligha tudunk közel kerülni ehhez a tisztaarcú torzóhoz. Társaságunk talpraesett hölgytagja eléggé el nem ítélhető, de talán megbocsátható módon — óvatosan, észrevétlenül másik irányba fordítja az útmutató táblát, így mi kedvünkre gyönyörködhetünk a Vénusz Hét nap élményétől szabadon és fáradtan állunk az Orly repülőtéren. Puskás rendőr unott arccal vigyázza a légikikötőt. Ismerősöm hivatalos arccal elébe áll s mellére tűz egy KISZ-jelvényt. A rendőr félnevet — Au revoir! — integet utánunk, szépségeiben, de a félrevezetett csoportok szerintem még mindig keresgélik a szinte bejárhatatlan Louvre zegzugos termeiben. — Au revier Monseieur! Viszontlátásra Párizs. Még egy pillantás a „fény városára", s repülőgépünk befúródik a sötét felhőgomolyagba ... Kép és szöveg: Hajba Ferenc Búcsúkép A Milói Vénusz. A versailles-i kastélyban. NAPLÓ - 1983. június 19., vasárnap -