Napló, 1983. június (Veszprém, 39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-08 / 134. szám
„Kabaré” a strandon Tavaly nyár végén — még szerencse, hogy csak akkor —, elúszott az alsóőrit strand. Egy felhőszakadás után tengerré változott, többé már nem is lehetett itt strandolni. Bűzös pocsolyák éktelenkedtek hetekig, a korábban szép, zöld gyep helyén. Most ismét megnyílt a strand, ám hogyan? A fele lezárva ... A napimádóknak a vízparton maradt egy 15—20 méteres sáv, s a sütödék környékén úgy 30 méter széles terület. A strand nagy része, a közepe bekerítve, lezárva, ott fekete föld virít, s némi, most előbújó fű. Mire ebből pázsit lesz, gyanítom, vége a nyárnak! Az rendjén van, hogy e zsenge, „alig fűre” nem szabad rálépni, ám így a strand — nem strand! Az oly népszerű fürdőhely csak valamiféle „töredék", megcsonkított terület. Rossz volt nézni most — az első igazi kánikulai hétvégén — a zsúfoltságot, és hallgatni a tömeg morgolódását. Mert a fürdőzni vágyók özönlöttek, az alsóörsi strand kitartó hívei jöttek, láttak... és csalódtak. Kérdésünk: nem lehetett volna a nyitásra már megoldani a füvesítést? Hiszen így — minden bizonnyal —, jelentős erkölcsi és anyagi veszteség éri az üzemeltetőt is. Ám a vendégek e kánikulai szombaton és vasárnap elsősorban és leginkább nem is emiatt zúgolódtak. Hanem egy idei „újítás” hozta ki a népet a sodrából. Nevezetesen az, hogy aki a strand területéről kimegy, vissza már csak 2 forintos belépővel jöhet ... Ezen az „újításon" mindenki „kiakadt" ... Gondoljunk csak bele: a vendég megfizeti a belépőjegyet (ezt a kapuban azonnal el is veszik tőle), aztán odabent eszébe jut, hogy valamit a kocsijában felejtett. Kimegy, s visszafelé 2 forintot le kell szurkolnia ... Aztán ki kell mennie, mondjuk tejért az ABC-be (odabent nincs tej), újabb 2 forint. De sorolhatnánk tovább: fagylaltért a Sirályba (s hány és hány gyermek „nyúzza" ezért a szüleit), s minden alkalommal 2 forint a visszatérés. Ebédelni akar a strandoló? Irány a Sirály, s visszafelé 2 forint a pénztárnál... Sokat tárgyalták a hét végén ezt az anomáliát, ki-ki elmondta a saját történetét, hogy miért kellett kimennie, és mennyibe kerül már neki a ki-, belépés. A gondnok szerint a strandról nem kell kimenni, ott minden kapható, különben is: menjen úgy felkészülve a vendég, hogy ne kelljen kimennie. Lám, reguláznak bennünket, vendégeket, a strandon is! Tévedés egyébként, hogy minden van: e hétvégén még csak egy sütöde nyitott ki (csak halat árult), s délre mind eladta. S mint mondottam: nincs tej, fagylalt, elég üdítő, és bizonyos márkájú cigaretták sem. Ki kell menni az ABC-be, meleg ételért, fagyiért a Sirály étterembe. S egyáltalán: emberek vagyunk, miért ne fordulhatna elő velünk, hogy a kocsiban felejtünk valamit...? S miért, milyen alapon „büntet” ezért bennünket a strand 2—2 forintokkal... Ne adj' Isten, hogy egy egész család ki akarjon menni! A vendégek úgy vélték, inkább emelték volna fel a belépők árát, mert ez a helyzet így — úgymond —, „kabaré". Nem kis gondot, kellemetlenséget okoz ez a személyzetnek is. Hogy miért van mégis e rendelkezés? A gondnok — válaszul, széttárta karjait, mondván: „Uram, felsőbb ukáz ..." Egyébként még csak annyit: a belépőjegyek árát — aki nem vette volna észre — a tavalyihoz képest felemelték. Két forinttal ! Azon a strandon, melynek közel a háromnegyed részét lezárták. Csökkent szolgáltatás, felemelt belépőjegy. Mint a heringek, zsúfolódnak össze a vendégek, s mit képzelnek, hogy ki akarnak menni... ? Fizessenek, ha ilyen nyughatatlan jövő-menők. Tartok tőle, ha így megy (ha a helyzet marad), lassan-lassan be sem mennek ... Józsa Benő Pávaének Csetényben „Rengeteg örömet jelent Szép látvány a színpadon, amikor 21 asszony és 19 citerás gyerek énekel-muzsikál. Erős, tiszta hangok mondják el dalban, milyen volt a béresélet, vagy milyen a Balaton természete. Mondom, szép látvány. De ami ennél több: szép és értékes vállalkozás a népzene hagyományait, a közös éneklés régi szokását továbbéltetni. Olyan korban, amikor gombnyomásra dalol, ordít rádió, magnó, lemezjátszó, televízió. Ilyen környezetben bizony szinte magától értetődő, hogy a népdal — a zenei anyanyelv — kiszorul a családokból. De ahol van egy ember, többnyire pedagógus, aki maga köré gyűjti a dalos kedvű felnőtteket, fiatalokat, gyermekeket, ott a népi éneklés ismét szárnyakat növeszt. Stílszerűen szólva: pávaszárnyra kap. Csetényben Puskás Tibor tanár, iskolaigazgató a pávakör létrehozója. Előbb vegyeskarral kezdett, de a férfiak „leléptek" (nem lévén szárnyuk), így az asszonyokkal a páváskodás mellett döntött. Több mint másfél évtizede együtt a csoport: népdalgyűjtés, népdaltanulás, éneklés — ez lenne a folklór művelésének pávaröpte. A citerások később kaptak — no, nem szárnyra — az ősi hangzású citerahúrba. Puskás egyszer hallotta játszani a marcaltői citerásokat, úgy gondolta, megpróbálják maguk is. Hangszereket vettek, a gyerekek meg kéznél voltak az iskolában. És elkezdtek citerázni... Lám, ilyen egyszerű. Mondom, egyszerű, ha van egy pedagógus (vagy más foglalkozású ember), akiben a képesség meg a hajlandóság a népművészet felé fordul. Hogy mi munkát jelent? — gondolhatjuk, összetartani az embereket, megtanítani a számokat, végigdrukkolni a szerepléseket, átvészelni a zsűrizéseket (ami olykor ellentmondásos, megzavarja a körvezetőt). Legutóbb Tapolcán csak mosolygott magában Puskás Tibor, amikor csupa jót mondott csoportjáról a zsűri. De ugyanígy mosolygott volna akkor is, ha netán elmarasztalják. Nem olyan ember, ki a dicsőséget keresi a pávaröpülésben. Egészen mást keres, hogy mit is?... — Rengeteg örömet jelent a pávaközi munka, szeretjük a hétfői próbákat. Nemcsak énekeket, sok egyebet is tanul itt az ember. A próbákon jóízű terefere folyik. Észre sem veszszük, és egy közösséget teremtettünk — mondta. — Honnan a hajlandóság? " — A zeneszeretetből. Képzős koromban mindig a falusi öregek közelébe húzódtam, ha hazamentem, és vártam az éneklést. Meg egy kicsit családi vonás is a dalszeretet. — Milyen dalcsokrokat tudnak. — Van egy aratódalos és egy munkadalos összeállításunk. Újabb dalcsokrunk bakonyi meg balatoni népdalokból köttetett. A pávakör „kenyéradó" gazdája a Galgamente Termelőszövetkezet. Az iskolaigazgató dicséri a téesz segítőkészségét mind az iskola, mind a pávaikor iránt Két gondot említ: az egyik az utánpótlás nehézsége a pávakörben, a másik a kevés szereplési lehetőség. Puskás ígymondta: — Kissé pang az üzlet, a szomszédok még nem találták föl a meghívást. Lehetőségünk volna az utazásra, a termelőszövetkezet adja a buszt, Tapolcán is a „Galgamente" két buszával jártunk. Nos, jó faluszomszédok, találjuk föl a pávaközi hívogatót! B. O. A citerázó gyerekek. Százharmincezer munkahely, százezer pályakezdő Felmérés az általános és középiskolát végzettek elhelyezkedési lehetőségeiről Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a tanácsok közreműködésével ez évben is felmérte az általános és középiskolát végzett pályakezdők elhelyezkedésének lehetőségeit. Megállapították, hogy az általános és középfokú tanulmányait befejező 236 ezer fiatal közül az idén munkát kereső százezer pályakezdőt 130 ezer munkahely várja. Kedvezőtlen viszont, hogy - noha az első ízben munkába álló fiatalok között 45,8 százalék a lányok aránya - a munkáltatók a munkahelyeknek csak 33,7 százalékára várnak lányokat. Kevesebb az íróasztal Az utóbbi években egyre csökken a pályakezdők részére felajánlott nem fizikai munkakörök száma. Ez évben a középfokú végzettségűek mintegy 12 százalékának tudnak a munkáltatók íróasztalt biztosítani, holott a felmérések szerint 30 százalékuk szeretne nem fizikai területen dolgozni. Csupán a fővárosban kedvezőbbek az esélyek, ahol a meghirdetett munkahelyek 22,5 százaléka nem fizikai, többnyire lányoknak hirdetnek gépírói, könyvelői, bérszámfejtői állást. A felmérésből kitűnik, hogy a végzős fiatalok jelentős hányada csak ingázással, vagy lakóhely-változtatással vállalhat állást. Az idén végző pályakezdők 45,8 százaléka ugyanis községi lakos, a munkahelyeknek viszont csak 23,4 százaléka található a községekben. A fővárosban és a vidéki városokban - kivéve az öt megyei jogú várost - a helyben lakóknál lényegesen több fiatal foglalkoztatására nyílik lehetőség. Elhelyezkedési gondok az északkeleti országrészekben várhatók, főként Szabolcs-Szatmár megyében. Szabolcs gondjainak enyhítését szolgálják a központi támogatással megvalósuló fejlesztések Fehérgyarmaton, Ikladon. Nehezebb a gimnáziumot végzetteknek Az általános iskolát befejezők közül várhatóan mintegy 18 ezer fiatal vállal munkát az idén. Elhelyezkedési lehetőségeik az ország néhány területének kivételével kedvezőek. Főként az iparban és a MÁV- nál várják a fiatalokat fizikai munkára. A munkahelyek több mint 50 százaléka betanított munkalehetőség, s nagyon sok hiányszakmában szakmunkát helyettesítő munkára tanítják be a pályakezdőket, például hegesztőnek, tetőfedőnek. Több vállalat biztosítja a továbbtanulás valamilyen formáját is. A gimnáziumot végzett fiatalok elhelyezkedési lehetőségei kedvezőtlenebbek. A mintegy 12 ezer pályakezdő számára alig több mint 8 ezer munkahelyet tudnak biztosítani a vállalatok. A meghirdetett állások közül vidéken 17, Budapesten 63 százalék a nem fizikai munkakör, a többi lényegében betanított munka. Továbbra is kevés az olyan munkalehetőség - például laboráns, műszerész, asszisztens -, amelyet a fiatalok szívesen elfogadnak. Különösen a lányok elhelyezkedése okoz gondot, közülük sokan csak hosszabb várakozási idő után találnak elképzeléseikhez közel álló munkát. Különbségek a A szakközépiskolát végzettek elhelyezkedési esélyei javultak, de a korábbiakhoz hasonlóan jelentősek a különbségek a szakmák között. Az ipari, építőipari, mezőgazdasági és vízügyi képesítésű fiatalok elhelyezkedése nem okoz gondot. Néhány szakon és területen azonban az évek óta tapasztalható problémák alig mérséklődnek. A helyi igényekhez képest például Szolnokon túl sok szakembert képeznek a cipőiparban, Békés és Hajdú me szakmák között gyében a nyomdaiparban, Zala és Hajdú megyében az élelmiszeriparban, Baranya, Győr és Zala megyében az autóforgalmi ágazatban. Ezek a fiatalok lakóhelyük környékén csak szakmájuktól eltérő, jó esetben rokon területeken tudnak elhelyezkedni, esetleg vállalják az ingázást. Néhány női pályán - közgazdasági, kereskedelmi, vendéglátóipari, óvónői munkakörökben — egyes területeken szintén korlátozottak az elhelyezkedés lehetőségei. NAPLÓ - 1983. június 8., szerda -6 Berhida, Devecser, Tapolca, Ajka, Pápa, Csőr, Zirc, Sümeg, Gic, Veszprém és Várpalota kisegítő iskoláinak szakkörei vettek részt azon a nagyszabású seregszemlén, melyet a várpalotai Jó Szerencsét Művelődési Központ színháztermében rendeztek. Az irodalmi szakkörök, színjátszó csoportok, bábszakkörök és tánccsoportok értékes szép produkciókkal lepték meg a zsűrit és a közönséget. Külön figyelemre méltó a berhidai Petőfi Sándor úttörőcsapat báb és irodalmi szakköre, valamint a veszprémi József Attila úttörőcsapat tánc- és irodalmi szakköre. Csősz Sándor tudósítása A várpalotaiak bírósági játéka. r * mtmÉL m j SPíyim fW' / I|kJ| ' »■> * ,1 Versek, dalok állatokról - berhidaiak előadásában. A pápaiak sárközi karikázója. A táncosok fergeteges körtánca.