Napló, 1984. február (Veszprém, 40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-11 / 35. szám
. mot Vili* János Ktf°rd" .. gyerekkori \ hallottam e ” / \ ki.” Köldökzsinóron vagy közösségekben? Válaszol Vitányi Iván, a Művelődéskutató Intézet igazgatója .,A közösségi élet szempontjából kitüntetett kor a tizenéveseké. Ha ebben a korban nem alakul ki a közösségigény, a közösségi szokás, akkor ez később már szinte pótolhatatlan. Ahogy a színvaknak rettenetesen nehéz megmagyarázni a színeket, úgy a közösségélményt is nehezen érti meg az, akinek a megfelelő korban kimaradt az életéből”. Az idézetet a Művelődéskutató Intézet igazgatójának, Vitányi Ivánnak az előadásából jegyzeteltem. Vitányi a tizenévesek művelődésének, szórakozásának néhány jellemzőjét taglalta. A tanácskozás röpke szünetében feltett kérdések előadásához kapcsolódtak. - Milyen társadalmi és személyiségkárokat okoz, ha a tizenéves nem talál közösségre? — Aki nem ismeri a közösségélményt, nem válik a többi emberrel, a társadalommal együtt lélegző személyiséggé. Az ember saját törekvései megerősítését, nyugalmát, harmóniáját akkor találja meg, ha azt másban is tükrözni látja." Mivel a társadalom az emberek együttese, olyan emberekre van szüksége, akik ezt a harmóniát igénylik és megtalálják. — Ha nem talál közösségre a tizenéves, akkor a szülői köldökzsinórról csak későn tud leszakadni. Ez milyen következményekkel járhat? - Nem az a rossz, ha a kötődés erős marad a családdal, hanem ha kizárólagossá válik. Egy késői leszakadásnál nagy az elmagányosodás veszélye. — Ön szerint felismertük-e már a közösségek fontosságát a társadalomban? - Sajnos csak szólamokban, absztrakciókban ismertük fel. A gyakorlatban nem nagyon. Az iskola formálisan kezeli a kérdést. Nem enged elég teret a spontán kezdeményezések érvényesüléséhez. — Milyen a tizenévesek kritikai magatartása? — A tizenévesre három dolog jellemző elsősorban. A közösségi jelleg, a romantika és a kontroverzió. Ez utóbbi alatt én kritikai magatartást értek. A kritikai magatartás bizonyos megnyilvánulásaival szemben nem eléggé toleráns a társadalom. Gondolok itt például az avantgardizmusra, mely játékos formája lehet a kritikai magatartásnak. Persze a tizenévesek érzelmi-kritikai magatartása nem mindig válik tudatossá, értékelővé. Az az átélt élmény, hogy nem minden jó, ami bennünket körülvesz, nem válik kritikai magatartássá. Sokszor csak közönnyé, cinizmussá. Ezt bajnak tartom. A tudatos kritikai magatartást viszont természetesnek és szükségesnek. VÉGSZÓ...? Borzasztó dolog volna, ha az embert ezután a több napos, éjszakába nyúló fórum után, az egész rendezvény tapasztalatainak összegezésére szólítanák fel. Az elhangzott nézetek, vélemények, javaslatok pontosan olyan egymástól különböző vagy éppen hasonló mozaikot mutatnak, mint amilyen jelenleg a diákközművelődés helyzete. Mindenesetre feltétlen dicséret illeti a KISZ Központi Bizottságát, amely felvállalta a házigazdaszerepet még akkor is, ha „vendégei” esetenként kényelmetlen dolgokat mondtak el a „saját házában" ... Szombatról vasárnapra virradóra elkészült egy amolyan gyorsjelentés, amely igyekezett kiszűrni azokat a javaslatokat (vagy csupán kérdőjeleket, amelyek választ várnak), hogy ne szálljanak el a szavak s maradjon valami papíron is ebből a fórumkísérletből. Remélve, hogy a papírra vetett gondolatok nemcsak a fórumon részt vevők számára adnak valamiféle cselekvési programot, bízva abban, hogy szélesebb körben sikerül partnert találni a társadalom legkülönfélébb rétegeiben az okos, önállóan gondolkozni képes, tiszta fejű, művelt ifjúságért. Ez a gyorsjelentés természetesen még nem afféle kimunkált cselekvési program, sokkal inkább hasonlít egy fölvázolt útmutatóhoz. Az egész bonyolult témafelvetés hét részre felosztva kötötte csokorba ezeket a gondolatvázlatokat. Csak a példa kedvéért, a művelődési házak és az iskolák kapcsolatairól szólva javaslat hangzott el, hogy mindenütt vállalni kell a formai kísérletezést, az intézmények céljait, módszereit, az adott közösség igényeihez kell formálni. Akad bőven kérdőjel is az összegezés szerint: vajon a szakigazgatási szervek munkastílusa, módszerei ösztönöznek-e az újat vállaló kísérletezésre? Csak tallózva tovább a javaslatok között: Ismerjük-e a tizenévesek szórakozási igényeit, rá a fórum önkritikus válasza: Nem , amíg nem kérdezzük meg őket... Lehet-e az iskola az oktatás mellett színtere a diákok szórakoztatásának? Parázs vita után az egyöntetű vélemény szerint nem — bár szükséges lenne! —, de ez addig nem megoldható, amíg a diákok nem kötődnek az iskolához, csak használják, mint a közértet vagy a várótermet. A fentiekből kiviláglik, hogy a fórum — önhibáján kívül — nem akart és nem is adhatott kézzelfogható útmutatást Csupán a közös töprengésre, fontos kérdésekre igyekezett ráirányítani a figyelmet. Jó lenne ezeket mihamarabb megválaszolni, cselekvően kinek-kinek a maga helyén. SZERPENTIN I ÚTON A DIÁKKÖZMÍVELŐDÉS Országos fórumot rendezett a KISZ KB