Napló, 1984. szeptember (Veszprém, 40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
Segítőtársak a gépek Hazánkban már évtizedek óta nagy figyelmet fordít a párt és a kormány a nehéz fizikai munka és különösen a föld alatti tevékenység megkönnyítésére. Milliókat és milliárdokat fordít a korszerű technikai eszközök, gépek és berendezések vásárlására, üzembe állítására, így igaz ez megyénk bányászatában is. A frontokon, különösen a komplexen gépesítt fejtéseken hozzávetőlegesen egy-egy 100 méteres szárnyon mintegy 100—150 millió forint értékű berendezés dolgozik: önjáró, hidraulikus páncélpajzs, alatta maróhenger, vagy széngyalu, vonszolóláncos kaparószalag. Az elővájásokon EHOR, F—8, Alpine-M, CAVO és Joy berendezések, rakodók, s a bauxitbányászatban pedig újabban a GHH „csuklós” rakodóberendezés hódít. A gépek - ha értünk hozzá, ha József Attilával szólva „tudjuk a nevét” — akkor kiváló segítőtársaink. Átveszik a munka nehezét, termelékenyebbé, gyorsabbá, biztonságosabbá teszik a mindennapi tevékenységet. Erről adunk képeink segítségével bepillantást a hétköznap perceibe. Fotó: A. H. P. önjáró védőpajzs alatt végzi a szén kifejtését a korszerű fejtőgép. A bányász dolga itt mindössze annyi, hogy pontosan vezérelje a berendezést. Mini diszpécserközpont a föld alatt Távirányítással dolgozik a CAVO rakodó i vizsgálatot az illetékesek, a Veszprémi Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség szakemberei most zárták le. Egy történet - lényegében — befejeződött. Hétköznapi eset. . . Se szenzációja, se falrengető csattanója nincs. Csupán megszívlelésre érdemes tanulsága. Mert — állítják Úrkúton és Veszprémben egyaránt — „vizsgamunka" volt. A két dolgozóé és a délutános műszakban részt vevőké, irányítóké és munkásoké, bányamentőké egyaránt. A „főszereplők" Koncz László és Pintér Attila vájárok, meg a tűz. A két dolgozó a szokásos napi munkáját végezte Úrkúton, a mangánbánya 32-es fejtésében. Tevékenységüket jószerivel semmi sem zavarta. Ám egyszeriben valami zavarót, rendelleneset észleltek. - Mi lehet ez? - Valami füstöt ad. De mi?... És honnan? Egy pillanat alatt felismerték: bajbajutottak. És nemcsak ők, hanem a társaik is, a bányában dolgozók valamennyien. Veszélybe kerültek a távolabb tevékenykedő társak, csak ők még nem tudtak róla. - Cselekednünk kell! - mondták egymásnak egyszerre. Hétköznapi történet Nem sokat beszéltek, csak a legszükségesebbet. Mert Pintér és Koncz sejtése az volt, hogy a sok „váratlan vész" közül most a tűz fenyeget. A széngáz, a monoxid, amely nem mindig jön rohanvást, hanem alattomosan közelít. Valahol a fejtés felett öngyulladás történt. Ezt állapították meg. (S mint később, a vizsgálatnál is kiderült, a diagnózisuk pontos volt. A mangánérc felett ott húzódik az ajkai szénréteg. A kőzet megrepedt, a levegő akadálytalanul bejutott a rétegbe. A szén oxigénhez jutott, átmelegedett és meggyulladt. A két vájár először is leállította a munkahelyi légcsőszellőztetést. Innen ugyanis — a szellőztető révén — az áthúzó légáramba kerülhetett volna a széngáz. Akkor pedig ... Rágondolni is rossz, hiszen ezen az úton bejuthat az egész bányába, minden munkahelyre. - A kihúzó légáramban dolgozókat kell elsőként értesíteni - határozták el. Ezt is tették. Nyugodtan, nehogy pánikot keltsenek. Azután közölték a tényeket a szakvezető aknásszal, majd segítsége révén mindenkivel, a délutános műszak valamennyi dolgozójával. A felügyelet irányította a kiszállást. Az emberek nem kapkodtak, fegyelmezetten kivonultak a bányából. Ezzel még nem ért véget a történet. A vezetőséget tájékoztatva, saját bányamentőiket is értesítették, majd az ajkai szénbányák bányamentőit. Azok is jöttek mindjárt hozták a mentőkészülékeket, és lezárták a veszélyeztetett helyet. Mert a monoxid nemcsak a lejtésben, hanem a külszínen, a mangánbánya felett, az erdőben is „megjelent". A vizsgálatok megállapítása szerint az esemény csakugyan váratlan, előre nem jelezhető, nem „tervezhető" volt. A két vájár azonban igen logikusan, tervszerűen, pontosan, nagy meggondoltsággal, kapkodás nélkül, határozottan cselekedett. Fegyelmezett intézkedésükkel megelőzték, hogy bárki is veszélybe kerüljön, kisebb, vagy nagyobb mérvű szénmonoxid-mérgezést szenvedjen. Az elismerés, a jutalom méltán illette meg őket. Bányászokhoz méltóan cselekedtek. Szárnyalás a föld alatt Mindig úgy tudtam, hogy szárnyalni csak a levegőégben lehet. És most több szocialista kollektíva is bebizonyítja, hogy Jókai bányán, Padragon vagy az ajkai Ármin-akna frontján is szárnyalhat az ember. Főként ha lelkesedésén és az akaratán kívül még jó gépe és felszerelése is akad. Tudom, hogy a Major László brigádvezető, frontmester irányításával dolgozó November hetedike szocialista kollektíva szárnyalása nem azon a június 29-i délutánon, leszállás előtt kezdődött. Ők mégis ezt a napot jelölik meg kezdetnek. Akkor kezdeményezték, hogy a párt közelgő, XIII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának jubileumi, 40. évfordulója tiszteletére, méltó köszöntésére, kongresszusi és felszabadulási versenyt kezdeményeznek. — Nem volt olyan egyszerű és kézenfekvő az elhatározás - mondta Major László. — Igaz, már régóta érlelődött bennünk. Csakhogy mi mégis tartózkodóan adtuk elő. Tavaly is akartunk ehhez hasonlót, de nem jött ki a lépés. Most megvitattuk, megtanácskoztuk, hogy vajon mi, a brigád és az akna kollektívája kezdeményezhetünk-e ilyen versenyt. Úgy véltük, hogy a kollektíva és a bányaüzem eredményei alapján igen. — Melyik eredményre gondol? — Ármin-bánya, az 1983-ban végzett munkájával az országos versenyben a nagy aknák között az első lett. Kiváló akna címet kapott. Mi viszont hajszállal maradtunk el az ágazat kiváló brigádja cím elnyerésétől. Vigasztal azonban bennünket az, hogy az elismerés „a családban maradt”, Jókai-bányára, Fekete Ernő frontmester kollektívájához került. Győr Sándor, a bányaüzem szakszervezeti bizottságának titkára szívesen segít az adatok értékelésében. — Ez itt a júliusi, tehát már kongresszusi versenyben elért teljesítmény. Műszakonként, személyenként 30,09 tonna. Az augusztusi is hasonló, alig néhány mázsa a különbség, 29,9 tonna műszakonként. — Hétköznapi nyelven mondva tehát egy bányász, egy műszak alatt mintegy három vagon szenet termel. — Igen . .. Adjuk össze az egészet augusztus 29-ig. A januártól mostanáig terjedő időszakra a teljesítmény 115,2 százalék. — Ezek szerint az éves terven felül ígért 25 ezer tonna szén is felszínen lesz. — Bizonyára ... És lehet, hogy még fele is lesz. Mert a legjobb brigádok ilyenformán teljesítenek. Padragbányában például az 1-es frontbrigád, Nyers Károly irányításával. Náluk is 29—30 tonna körüli az eredmény. Jókai-bányán Fekete Ernőék 1-es brigádja is 10 ezer tonna szenet ígért terven felül. Náluk is biztosan több lesz. Mert az ajkai bányászok nemcsak beszélnek a versenyről, hanem csinálják is. De még mennyire. Az országos széntermelési versenyben az első félévi eredménnyek alapján a nagy aknák között Ármin-bánya az első helyen állt. Egyenletesen, jó ütemmel dolgozik, s remélhetőleg meg is tartja előkelő helyezését. — Nagy esélye van rá -- mondják a szocialista brigád tagjai — mert az Április negyedike frontbrigád, Bertalan Lajos vezetésével ugyancsak ott jár az elsők sarkában. Aztán a kongresszusi és felszabadulási versenyt kezdeményezők egymással még különversenyt is vívnak. — Éspedig miért? — Március 25-e tiszteletére .. . Ekkor szabadult fel Ajka negyven évvel ezelőtt. Valóban ... Az idősek közül néhány évvel ezelőtt a széncsaták első napjaira emlékezve Rideg János (Felsőcsinger egykori párttitkára), Tatai Károly, Bénes Imre, Bajor István és hasonló korú bányásztársai elmondták: másnap már megalakult a kommunista párt és március 27- én - tehát két nappal a felszabadulás után - már leszálltak a bányába szenet termelni. Igaz, kevés volt az élelem, a felszerelés, a ruházat, a szerszám, mégis olyan lendülettel dolgoztak a mélyben, mint még soha. (Igaz, az akkori főhatóságtól kaptak egy levelet, amelyben felsorolták, hogy mi mindent nem tudnak küldeni. Például szénkefét. De ez „csekélység, legfeljebb nem lesz olyan fényes az ajkai szén.” Azt hitte a válaszoló, ilyesmire kell a szénkefe, nem pedig a lánckaparók meghajtó motorjához.) A szén fényes maradt, az ajkai bányászok hírneve pedig egyre csillogóbb. S a versenyt kezdeményezők ezt a hírnevet öregbítik. Azzal is, hogy volt merszük kipróbálni a VHP—731-es típusú, önjáró, szénomlasztásos technológiához alkalmas pajzsberendezést. Azóta „a fél világ bányászszakembere ide jár tapasztalatcserére’’. Hát, szó ami szó, van is mit tanulmányozni rajta, hiszen „egy menetben" termeli ki a vastag szénréteget. Az „ablakospajzs” — mertmaguk között általában csak így nevezik — a kiegészítő berendezésekkel együtt mintegy 130 millió forint értékű. - Ennek köszönhető , jó eredmény — vallják egyöntetűen. - Mert csákánnyal, lapáttal ugyan mennyit lehetne itt kitermelni. Ez a pajzs a legkorszerűbb technika első „fecskéje”. De jön a többi is ... - És az utánpótlásnak is a kezére áll? - Horváth Tamás, Kovács József, meg a többiek ügyesen elsajátítják a kezelését. Az én vöm is. Mert ugye ha már egyszer a fiú ott van a családban, akkor legyen bányász. Legalább tudunk miről beszélgetni otthon is - mondja derűsen a brigádvezető. Ők is az idősebbektől kapták egykor a szakma megszeretését, a hagyományokat, a lelkesedést, a munka fortélyait. Szívesen átadják azoknak, akikma az ő követőik. Hogy legyen»aki majd folytatja akkor is, ha ők imár nyugdíjba mennek és a bányát csak ritkán látják. Reméljük, hogy ez még messze van. És most éppen nem is érnek rá ilyesmivel foglalkozni. „Másra kell az ideg, s vele” - a vállaltak hiánytalan teljesítésére. Mert ezt ígérték, s ezt fogadták a két nagy esemény tiszteletére. És megszületett a rekord... A hír telexen érkezett. Csütörtökön, a kora reggeli órákban Nagy György aknász értesített bennünket Halimbáról, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat bakonyi körzete központjából, hogy a most már XIII. pártkongresszus szocialista brigád, Stenger Dezső vezetésével túlteljesítette vállalását: az augusztusra ígért 200 méter helyett augusztus 30-án reggelig 203 méter vágatot készített. Előzmények... A Bányászati Aknamélyítő Vállalat bakonyi körzetének kollektívájaFejér és ’Veszprém megyében Kincsesbányától Fenyőfőig, Ajkától Deákibányáig, aza II-től Várpalotáig mindenütt föld alatti létesítményeketkészít. A szén- és a bauxitbányáknak. . Deákiban, ahol a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat ez évben 272 millió forintot fordít feltárásokra, folytatják a IV/1 - es ütem megvalósítását, a bánya bővítését. Ennek jelentős része az aknamélyítőkre hárul. Köztük is arra a brigádra, amely eddig Kozmosz néven aratta a sikereket, Stenger Dezső vezetésével. A névváltozást az élet kínálta. Ha nem is „tálcán”, de egy televíziós műsorrévén. Amelyet a brigád minden tagja és az üzemvezető, Halász Sándor is látott. Kádár Jánoslátogatását közvetítették a Habselyem- és Kötöttárugyárból. A párt első titkárabeszédében megjegyezte, hogy a dolgozók országszerte versenyt kezdeményeztek a közelgő kongresszus és a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére. Sőt, van olyan hír is, hogy új brigádok alakultak XIII. pártkongresszus néven. A Kozmosz szocialista brigád is sokat vitatkozott azon, hogy a szomszédos ajkai bányászokhoz hasonlóan, mivel „szálljanak be” a kongresszusi és felszabadulási versenybe. A bauxitbánya-vállalat vezetői közölték velük, hogy a vágat kihajtása, a bővítés és feltárás nagyon sürgős, ezért jó lenne meggyorsítani az előrehaladást. A televíziós műsort látva támadt az az ötletünk, hogy a kollektíva augusztusban 200 méter vágat elkészítését vállalja, és ezzelkiérdemli, hogy viselhesse a XIII. pártkongresszus szocialista brigád nevet. Voltak is persze aggályoskodók, akik túl merésznek tartották a vállalást, hiszen, eddig, ilyen 8—9-es keménységű kőzetben, a körzetnél 120méter (s a vállalatnál is 140 méter) volt a legnagyobb eredmény, ilyen nagy, 9,3 négyzetméteres szelvényben. Ám Stengeréket sem olyan fából faragták, hogy könnyen meghátráljanak. A brigádvezetővel egy műszakon dolgozott Kiss László vájár, Molnár István, Molnár János, és Stenger István csillések. Az „abléték", vagyis a váltótársak a másik műszakban a következők voltak: Bakos Károly csapatvezető vájár, Kövér Tibor segédvájár, Dés József kőműves, Nemes Gyula és Ihász Miklós ősi ülésék. A harmadik szakot Bakos Ferenc csapatvezető irányítja. Vele dolgozik Újhelyi Géza vájár, Horváth Géza kőműves, Völlinger József és Bakos László csillések. A sok-sok erőfeszítést és verejtéket kívánó előválásról, a dolomit repesztéséről, az újfajta ácsolásimódról (trapéz alakúan biztosítanak TH-vasívekkel)nem sokat beszélnek. Annálinkább arról, hogy nagyon „együtt van neki, jól ■megértik egymást, évek során, a közös munkáiban, sőt a közös szórakozásban is jól öszszekovácsolódott a kollektíva. Majdnem kitaláljákmár egymás gondolatát is. És — bányászokról lévén szó — az is természetes, hogy vigyáznak egymásra, összedolgoznak, egymás keze alá. Tegnap, augusztus 31 -én, Padragkúton, a Bányász Művelődési Házban ünnepeltek. Az erkölcsi és az anyagi elismerés sem maradt el. A kollektíva azonban annak örül a legjobban, hogy a brigádnaplóba beírhatja.: „Jelentjük a megyei pártértekezletnek, a XIII. pártkongresszusnak, hogy a BÁV bakonyi körzetének volt Kozmosz brigádja teljesítette első ígéretét, 220 méter vágatotkészített egy hónap alatt, és ezzel méltóvá lett a XIII. pártkongressszus szocialista brigádnév viselésére . .. ”. ■1985. április 4-ig bizonyára sokat hallunk még róluk. NAPLÓ - 1984. szeptember 1., szombat -3