Napló, 1985. március (Veszprém, 41. évfolyam, 50-74. szám)

1985-03-09 / 57. szám

Szovjet idegsebészek kiemelkedő teljesítménye Állami­ díjra javasolták azt a kiemelkedő teljesítményt, ame­lyet szovjet idegsebészek ér­tek el az agyi erek aneuriz­­mája (verőértágulata) sebé­szeti gyógyítási módszereinek fejlesztésében, tanulmányozá­sában és bevezetésében. A tényt kommentálva Jevge­­nyij Smidt, a Szovjet Orvostu­dományi Akadémia tagja ki­jelentette:­­ A verőértágulás késleltetett hatású aknához hasonlítható. A kitágult és el­vékonyodott érfal bármely pil­lanatban „felrobbanhat”, élet­­veszélyes bevérzést okozva az agyban. Ha az ilyen beteg túlélte az első „robbanást", Damoklész kardjaként állan­dóan ott lebeg felette a kö­vetkező roham veszélye. Több mint negyed évszá­zaddal ezelőtt az ország ve­zető idegsebészetének egy csoportja - A. N. Konovalov akadémikus, B. A. Szamotokin J. M. Filatov, E. I. Kangyel, V. A. Hilko, E.­ L. Zlotnyik és B. M. Nyikiforov professzorok,­­ támadást indítottak­­ e súlyos betegség ellen. A szerzői kollektíva több mint 3000 műtétet végzett, lé­nyegesen csökkentve a komp­likációk és az elhalálozások számát. Az aneurizma gyógyí­tásának új sebészeti módsze­reit sok szovjet város idegse­bészei sajátították el. A siker egyik alapvető té­nyezője egy új mikrosebészeti módszer, amelyet a munka szerzői elsajátítottak és beve­zettek a gyakorlati idegsebé­szetbe. A szerzők érdeme az is, hogy mérnökökkel karöltve kifejlesztették a„ műtétekhez szükséges ” bonyolult ,­ hazai technikát. Az említett orvosok egész sor új diagnosztikai módszert és sebészi fogást dolgoztak ki és honosítottak meg a klinikai praxisban.­ Ezek lehetővé tet­ték bizonyos esetekben az „aknák" megtalálását és ár­talmatlanná tételét a koponya­­csontok minimális megsértése közepette. Az új módszerre szabadalmat adtak Angliában, Kanadában, az Egyesült Álla­mokban, az NSZK-ban és más országokban. A művész modellje A Gellérthegyen, a Felszaba­dulási emlékműnél álló, jobb­jában zászlót tartó szovjet ka­tona alakját a mester, Kisfalu­­di Strobl Zsigmond négy évti­zeddel ezelőtt egy huszonöt éves szovjet katonáról mintázta meg. A katonát Vaszilij Golovcov­­nak hívják. A Volga partjáról ment a háborúba 1941-ben és négyévi frontszolgálat után ju­tott el a magyar fővárosig. Hő­sies helytállásáért, bátorságá­ért többször is kitüntették. Budapest felszabadításáért megkapta a Magyar Népköz­­társaság Zászlórendjének III. fokozatát. A háború után Ivanovóban, a híres textilipari központban telepedett le, és évtizedeken át a környékbeli pamutipari kombinátban dolgozott. A magas, ősz hajú férfi már nyugdíjas, de az üzembe ma is be-bejár, hogy körülnézzen egy kicsit és találkozzon a régi kollégákkal. No meg azért is, hogy ellenőrizze, ren­desen dolgozik-e a fia, Vale­­rij, akit főiskolán taníttatott... SZOVJET ÉLET Krónika a fesztiválról Húszezer fiatalt várnak Moszkvába A „Fesztivál Híradót" a XII. VI.­ Világifjúsági és Diáktalál­kozó szovjet előkészítő bizott­sága adja ki Moszkvában hat nyelven. Az eddigi fesztiválo­kon még nem jelentek meg hasonló kiadványok. A „Feszti­vál Híradó" képes havi folyó­irat, az egész világon terjesz­tik. Az újság feladata az elő­készületek bemutatása. Eddig három szám jelent meg. Miről ír a harmadik szám? Beszámol a Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség és a Nem­zetközi Diákszövetség moszkvai közös üléséről, tiport szót a Komszomol szombati önkéntes munkaakciójáról, amelynek be­vétele a VIT-alapot gazdagít­ja. Ezen mintegy ötvenmillió fiú és­ lány, vett részt. Alevtinya Fedulová, a Szov­jet Béketanács titkára a szov­jet fiatalok békeharcáról szá­mol be. A háborúellenes ren­dezvények a „Szovjet fiatalok békemenete" keretében zajla­nak le. Nagy visszhangra ta­lált az „Európai fiatalok nem­zetközi békestafétája" és az iskolások „Békeóca” elneve­zésű szeptember elsejei akció­ja. "­­ ■ 1985 nyarán a Szputnyik Nemzetközi Ifjúsági Utazási Iroda több mint húszezer szov­jet és külföldi turistát fogad házigazdaként, akik részt vesz­nek a fesztiválon. A „Fesztivál Híradó" a VIT- mozgalom történetét is megis­merteti az olvasókkal. És ter­mészetesen írnak Moszkváról, az idei fesztivál helyszínéről. A Lumumba Egyetem szovjet és külföldi diákjai tiltakoznak a háború ellen. Öntözőalagút a Pamirban Tádzsikisztánban, a Pamir hegyei közt befejezéséhez kö­zeledik egy egyedülálló öntö­­zőalagút építése. Hossza tizen­négy kilométer lesz, összeha­sonlításként: a Bajkál-Amur vasútvonal leghosszabb alag­­útja 16 kilométeres. Ez az ön­­tözőalagút a köztársaságban kiépülő dangarinszki öntöző­­rendszer egyik fő létesítménye. A köztársaság öntözési rendszerének építéséről, annak jövőjéről, a melioráció gaz­dasági és társadalmi jelentő­ségéről beszél Dzsamsed Ko­­rimov, a gazdaságtudomány doktora, a Tadzsik SZSZK Ál­lami Tervbizottságának elnök­­helyettese. - A köztársaságunkban ta­lálható 570 kisebb és nagyobb folyó ellenére a termékeny völ­gyekben kevés a víz. Lejuttat­ni a hegyekből a vizet - ez volt a tádzsik nép évszázados vágya. A szovjethatalom első éve­iben, azaz hatvan évvel ez­előtt, Tádzsikisztánban csu­pán 50 ezer hektárnyi öntö­zött földterület volt. Ma majd­nem­­ tizenkétszer, annyi van. A köztársaság nagy hidro­technikai létesítményeinek so­rában a Vahs öntözési rend­szer volt az első, amely 1931- 1933 között épült. Ma a Vahs­­völgy több mint százezer hek­tárnyi földterületén termeszte­nek finom rostú gyapotfajtákat és más mezőgazdasági kultú­rákat. A Vahs és a Pjondzs folyón több vízerőmű épül. Egyet - a 2,7 millió kilowatt teljesít­ményű Nureki Vízerőművet már átadták. Ennek­ háromszáz mé­ter magas zárógátja mögött 10,5 köbkilométeres víztároló keletkezett, így újabb lehető­ségek nyíltak a földek öntö­zésére nemcsak Tádzsikisztán­ban, hanem a szomszédos kö­zép-ázsiai köztársaságokban - Üzbegisztánban és Türkméniá­­ban is. Tádzsikisztánban egymillió hektárnyi, öntözéses művelésre alkalmas földterületnek már több mint a felét hasznosítják. E földterületek további növe­lése a dangarinszki rendszer kiépítéséhez kapcsolódik, amely szintén a nureki tároló vizét fogja hasznosítani Az öntö­­zőalagútból, amelynek átmé­rője 6,6 méter és­­másodper­cenként 100 köbméter vizet tud majd szállítani, már több mint 11 kilométer készült el. Ezen keresztül jut majd el a víz a főcsatornába, utána pe­dig az elosztóhálózatba. Végül is körülbelül 80 ezer hektárnyi száraz­föld fog így vizet kap­ni. Huszonnégy szovház (álla­mi gazdaság) létesül ezen a területen, amelyek gyapotot, gyümölcsöket és szőlőt ter­mesztenek majd. A dangarinszki öntözési rendszer építésének és a föld­terület művelés alá vonásának teljes költsége­­ 650 millió rubel. Az öntözött föld minden egyes hektárja körülbelül 8 ezer rubelbe kerül. Ebbe nem számít bele az ipari bázis megteremtésének költsége, ami újabb nyolcvanmillió rubelt je­lent. A Dangarinszki-völgy földjének teljes művelés alá vonása után az állam költsé­gei öt év alatt megtérülnek. A dangarinszki öntözőrendszer építése Költségvetés deficitmen­tesen­ Az előző évekhez hasonlóan a szovjet költségvetés deficit­mentes, bevételi tételei kissé meghaladják a kiadási tétele­ket, amelyek 391,3 milliárd ru­belt tesznek ki. A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fej­lesztésének állami tervével összhangban, megfelelő pénz­eszközöket fordítanak a gaz­daság, a tudomány és a kultú­ra további fejlesztésére, a nép életszínvonalának a növelésére, az ország védelmi képességé­nek a megerősítésére. Ezen be­lül jelentős mértékben növe­kednek a szociális kiadások. Az 1985-ös terv a népjólét további növelését, a szükségle­tek teljesebb és sokoldalúbb kielégítését, a munka- és az életkörülmények javítását irá­nyozza elő. Gyakorlatilag a nemzeti jövedelem egész nö­vekedése a fogyasztási alapba megy. A dolgozók számos ka­tegóriájánál központilag növe­lik a munkabért. A lakosság reáljövedelme az idén 3,3 szá­zalékkal emelkedik. A szovjet ipar, a tüzelő­anyag-energetika fejlesztése mellett elsősorban a fogyasz­tási cikkeket gyártó ágazatok kapnak pénzt beruházásokra, mintegy 17 százalékkal többet a megelőző évinél. Jelentősen növekednek a la­­kosság élelmiszer-ellátására fordított költségvetési összegek. A mezőgazdaság további fej­lesztésére 1985-ben 139 milli­árd rubelt szánnak. A Szovjetunióban 1985-ben tovább bővülnek az olyan szo­ciális programok, mint a köz­oktatás, az egészségvédelem, a szociális gondozás, a társada­lombiztosítási ellátás. Az 1985- ös állami költségvetés a szo­ciális programok céljaira for­dított összegek növelését irá­nyozza elő. A szociális és kul­turális programok finanszíro­zására 123,6 milliárd rubelt fordítanak, a kiadások csak­nem egyharmad részét. A városokban és a falvak­ban összesen több mint 11 millió lakás épül. Ugyanakkor a költségvetés­ben megfelelő módon figye­lembe vették az ország védel­mi képességének a növelését. A védelmi célú kiadások ösze­­gét 1985-ben 19,063 milliárd rubelben irányozzák elő, ez az összeg a költségvetési kiadá­sok 4,9 százalékát teszi ki. Új olajkutak a Kaszpi-tengeren Tengeri fúrás, mellyel 3500 méter mélységben hatalmas gázrétegeket tártak fel, azt bizonyította, hogy a Kaszpi-ten­­geren lévő ismert „Április 28-a” elnevezésű kőolaj- és földgázlelőhely határai elmo­sódnak és sokkal messzebbre kerülnek, mint ez idáig gondol­ták. Jelenleg ezen a perspek­tivikus területen, amely száz­méteres vízréteg alatt fekszik, egy acélemelvény szerelését fejezik be, amelyről még to­vábbi 24 fúrólyukat fúrnak a tengerbe lefelé. A Kaszpi self azerbajdzsáni partja jelenleg a Szovjetunió­ban a tengeri kőolaj- és gáz­­kitermelés fő központja. Jól­lehet a fúrás itt már a 20-as években elkezdődött mester­séges gátak és szigetek létre­hozásával, mégis ennek ellené­re a Kaszpi-tenger napjaink­ban is perspektivikus a kuta­tás szempontjából. A tudósok becslései szerint a tenger fe­neke alatt különböző mélysé­gekben több mint száz szén­hidrogén-lelőhely található. A tengeri kőolajfeltárás nem kis mennyiségét biztosítja az egyedülálló azerbajdzsáni „Nyeftyenije Kamnyi” (Olajkö­vek) elnevezésű olajbányásza­ti létesítmény, amely már több mint 30 éve üzemel. A fém áll­­­ványhidakon, melyeknek hosz­­sza meghaladja a 350 kilomé­tert, egy város született mo­dern házakkal, üzletekkel, eszpresszókkal, aszfaltútakkal, kőolajtárolókkal és kikötőkkel. Ezenkívül a tengerben áll még külön-külön egymástól függet­lenül telepített acélemelvény, a különböző úszó fúróüzemek egész flottillája működik. A Kaszpi-tenger partján nem messze Bakutól egy gyáróriás épült, melynek feladata 200 méteres tengeri mélységekre alkalmas telepített emelvények gyártása. Ez a gyár, mely 1984 tavaszán kezdte el mű­ködését, évente három acél „szigetet” fog gyártani, me­lyek egyenként majdnem 20 ezer tonnát tesznek ki. Mint a nemzetközi tapasz­talat is mutatja, a self meg­hódítása elkerülhetetlenül ma­ga után von nem kevés öko­lógiai veszteséget. A lehet­séges károk minimális csök­kentésére Azerbajdzsánban ki­dolgoztak egy mindenre kiter­jedő intézkedési tervet a tengeri környezet elszennye­ződésének megakadályozásá­ra. Minden folyamat, amely a kőolaj és gáz fúrásával, fel­tárásával és szállításával kapcsolatos, amennyire lehet­séges, hermetikus. Az azer­bajdzsáni tudósok a kőolaj- és gáztermelő létesítmények­re kidolgoztak és kipróbáltak egy­­olyan üzemet, mely a felhasználásra kerülő vizet egy zárt rendszerben cirku­láltatja. A melléktermékeket pedig, melyek a fúrás, az olaj fúrólyukak „dugóinak" mo­sásakor keletkeznek, össze­gyűjtik és a partra szállítják. A viborgi hajógyárban készülnek az úszó fúrótornyok NAPLÓ - 1985. március 9., szombat­­ ".

Next