Napló, 1985. április (Veszprém, 41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-01 / 76. szám
Megbolydult a nádas ügye s balatoni szél a nád bugáit, a nádas A meg sokak idegeit borzolgatta évtizedeken át. Már hogyisne, mikor sokan tudták, nincsen úgy jól, ahogyan van. A nádat vágni kell a télen, hogy tavasszal, nyáron bele ne rohadjon a vízbe. Sokemlékű, gyűröttarcú balatoni emberek csak csóválták fejüket: ekkora pazarlást ki látott, mióta világ a világ? Mi még csónakból, gyalázkával is arattunk, ha nem fagyott be a víz. Tudósok, gyakorlati szakemberek keseregtek a Balaton előrevetített sorsán: ha így folytatódik, kotrás ide, vagy oda, elmocsarasodás fenyegeti. Látjuk, s nem árt, ha tudjuk is, tavunk 1,7 ezer hektár nádasának zöme az északi parton, tehát nagyrészt Veszprém megyében tenyész. A hanyagolást (nem egyedül megyei ügy) azzal fizetjük meg, hogy mára a balatoni nád közel fele ipari feldolgozásra alkalmatlan. A kaszálatlan növényekben ugyanis azok kór- és károkozó ellenségei igen elszaporodtak silányítván, pusztítván a szálakat. A menetrend: a nádaszöggombát, a nádlevélrozsda-gombát követi a nád-gubacsszúnyog, emezt a nádibagolylepkék egész családfája, majd a sort a dudvamoly zárja. Irtásukhoz nem az élővizet is ölő idegmérgeken, mint hatásos, sajnos túlságosan is hatásos szereken át vezet az út, inkább az aratás, a nád silányának égetése hozza a legjobb eredményt. Ha arra vállalkozunk, hogy mindenáron bűnbakot keressünk a balatoni nád idáig „süllyedéséért", ha az ok-okozati összefüggések után nyomozunk, gyorsan rábukkanhatunk a kezdőpontra. Röviden az életmód, az építési technológiák és anyagok változása szorította ki a nádat legnagyobb felhasználási területéről. A gyúlékony, rendszeres karbantartást igénylő, bár rendkívüli hőszigetelő képességű nád helyett cserép és pala került a tetőkre, s a belsőépítészet is igyekezett mással „kiváltani". Csökkent tehát a kereslet, a parti ember megélhetéséhez egyre kevesebb jövedelmet adott a nád, ház aratásával lassanként fölhagyott. Ezzel együtt tompult, végül érvényét vesztette a falvakat aratásra kötelező közigazgatási szigor. Ennél mélyebbre most már tán nem is érdemes túrni az elmúlt esztendők kacatjai közé, inkább a jelenről ejtsünk néhány jót. Tudjuk - s ez nagy szó a hosszú kusza öszszevisszaság után -, hogy a balatoni nád témájának legfőbb vezénylője az Országos Vízügyi Hivatal, amely az eddigi felaprózottságra pontot téve igen gyorsan, rugalmasan adta ki a jelszót: vágni kell és nem azon rágódni megint évekig, hogy miként, mivel, van-e rá elég pénzünk, eszközünk. Azzal kezdték el hát, ami van. Ezen a télen sem volt több gép, és ember, mégis meglepően kopaszultak a partok, s jókora, magas kévékbe kötve várta a tó kincse, hogy elszállítsák. A Fertői Nádgazdaság emberei Szigligettől Alsóörsig, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság veszprémi szakaszmérnökségének dolgozói Tihanyban, Killiántelepen, Ábrahámegytől Balatonrendesig aratták szorgosan a nádat. Az OVH rendelete most nem elsősorban az exportnövelést célozta, hanem főként a vízvédelmet, hisz a szigligeti, sajkodi, kerekedi öblök elmocsarasodása már szemmel láthatólag előrehaladott. Ezen a télen a vállalkozó kedvű magánszemélyek előtt is fölszabadították a nádasokat, vághatták annak fejében, hogy a felhasználható anyagot termő területtel megegyező nagyságú semmirevalót is letisztítanak. Ez vonatkozott a nagyüzemi aratókra is, s bár elhangzottak kifogások - kimazsolázzák a jót, a rosszat meg otthagyják - mégsem ez a mostani szezon végső kicsengése, hanem az, hogy az erős kézbe fogott gyeplő végén a húzós lovak nem akartak ketten négyfelé menni. Ha mármost ezzel megoldottnak tartanánk a balatoni nád sorsát, az kissé elhamarkodott dolog volna. Van ugyanis a tónak egy úgynevezett jogi medre, hivatalos partvonala, amely nem mindenütt egyezik meg a természetbelivel. Nádas itt is, ott is bőséggel van a képzeletbeli kerítés két oldalán. Ami víznek számít, azért a „vizesek" felelnek, ami viszont a „szárazföldre" jut, az a tanácsok és más „közületi" és magángazdák birtoka. A nád ott is nád, hát vágására kötelező rendelet kellene. Elég, ha a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium példáját említjük; a rétek tönkremennek, ha nem kaszálják le füvüket, hát a MÉM fölszabadította a hasznosítás érdekében e területeket. Megérte ingyen odaadni annak, akik megbecsüli? Nem vitás a válasz. A Balaton-perpatvar több, mint egy évtizede kezdődött megalapozott, vagy légbőlkapott információkkal operáló aggódók, értő és laikus vitázók vágtak egymás és a tó állapotáért felelőssé tett intézmények fejéhez vádakat. Arról azonban a nagy hangzavarban sokan elfeledkeztek, hogy az OVH egy évtized alatt meghatszorozta a Balatonra fordított pénzt (még árvízi tartalékait is itt használta föl jó években). A megyei tanács is minden időknél többet törődik szép tavunkkal, ám ennek ellenére nem éppen látványos a javulás a tó körüli állapotokban. Akad olyan szakember, aki állítja, nem lenne itt semmi gond, de sajnos, a Balaton ott fogott ki rajtunk, hogy a legrosszabb időben kezdett romlani. Az ötszázhetven kilométeres partvonal még a vajúdó ügy kezdett mostan rendbejönni. A mélyben még számos áramlat hordja a nádasoknak a termékenyítő iszapot. A Balatoni Intéző Bizottságnál például már komoly elképzelések, számításokon alapuló tervek vannak születőben a most használhatatlannak kikiáltott silány nád felhasználására. Az Ipari Minisztérium, a MÉM és az OVH finanszírozásával az energiaracionalitási program keretében a nád brikettálására készülnek. Állítják, ezúton évi 50 millió forint értékű fűtőolaj lenne helyettesíthető. Háth, minél előbb váljék valóra az életrevaló ötlet. Nád, Balaton, elválaszthatatlan fogalmak. Nem is szabad ezekről külön beszélni, de minek is? Használjuk, élvezzük a kettő áldásait együtt, de úgy, hogy az utánunk jövőknek is maradjon belőle jócskán. Gyarmati József Mini cipőgyár Pápán A híres pápai kézműipar örökét vitte tovább sokáig az 1950-ben alakult Pápai Cipőipari Szövetkezet. A hagyományos cipészmesterségnek azonban bealkonyult, a gazdasági gondokkal küzdő szövetkezet néhány éve új irányt vett. Fejlesztettek, iparszerű termelésbe fogtak, s ma már évi százezer pár cipő készül a szövetkezet pápai műhelyeiben. Valóságos mini cipőgyár működik itt. Az üzemméretek kicsinyek, ám a gépek korszerűek. Az új stílusnak megfelelő, sorozatgyártásban készülő lábbelik épp oly népszerűek, mint a valamikori pápai mesterek gojzervarrott, román varrott cipői. Értékesítési gondjaik nincsenek tehát, termelésük duplájára is lenne vevő, s a közelmúltban megkezdték a termelést NSZK exportra is. A jövő reménysége, hogy a szövetkezetben sok fiatal dolgozik, s hosszú stagnálás után biztató mozgás indult meg a szakmunkás-utánpótlásban is. A Pápai Cipőipari Szövetkezetnek most is vannak tanulói, pedig oktatás csak a fővárosban van. Ősszel viszont beindul a cipőipari szakmunkásképzés a pápai szakmunkásképzőben is. Fotó: Andrányi András Bőrszabás, szelezés, előkészítés - a KAEV gépekről napi 130 pár cipőfelsőrész alkotórészei kerülnek le. A felsőrészkészítő műhelyben A talpkészítés is gépen történik Kiút a károkból Interjú az energiakorlátozások következményeiről a Péti Nitrogénművek vezérigazgatójával Hosszú, kemény és nehéz telet tudhatunk magunk mögött. Ember és természet, mezőgazdaság, s ipar egyaránt megsínylette. A decemberi szokatlan hideg, majd a januári, februári hosszan tartó hőmérséklet-csökkenés ipari energiakorlátozásokhoz vezetett. Az ország üzemei közül mindezeket legnagyobb mértékben talán a Péti Nitrogénművek sínylette meg. A körülményekről, a károk ellensúlyozására tett vállalati intézkedésekről Kisgergely Lajos vezérigazgatótól kértünk tájékoztatást. Nagyjavítás fagyban - Kérem, érzékeltesse, miként érintette az energiakorlátozás a termelőmunkát? - Vállalatunk a különböző termelési folyamatokhoz, mindenekelőtt a nagy tömegű műtrágyagyártáshoz évente több mint 700 millió köbméter földgázt használ. Ez azt jelenti, hogy óránként százezer köbmétert meghaladó földgázmennyiségre van szükség gyártási feladataink megvalósításához. A február 11-én életbe léptetett földgáz- és elektromos energiakorlátozás több mint húsz napra rendkívüli módon korlátozta a munkát, hiszen különböző fokozatokon át odáig jutottunk, hogy a normális szükséglet egytizedét kaptuk meg. - Mikor indulhatott újra a teljes termelés, vagy legalábbis a gázfelhasználás újbóli felfuttatása? - A pontos dátum nem érdekes, egyébként március elején. A februári helyzetünket viszont még az is súlyosbította, hogy a korlátozás végét sem annak elrendelői, sem a mi vállalati kollektívánk nem láthatta előre. Ennek ellenére gondolom, nem ültek ölbe tett kezekkel. A leállított üzemek, dermedt energiaszolgáltató rendszerek mellett milyen ésszerű feladatokat lehetett végezni? - Egyhamar arra a döntésre jutottunk Péten, hogy megelőzzük magunkat. Azon helyek kivételével, ahol nem álltak rendelkezésre a szükséges alkatrészek, anyagok, az éves nagyjavítást előrehoztuk. Erre szinte valamennyi leállított üzemben sor került. Bizony azokban a hideg napokban természetes látvány volt, hogy még a magasan képzett szakmunkásaink is verték a jeget a készülékekről, csővezetékekről, és takarítottak, hogy végezhessék munkájukat a karbantartók, szerelők. - Mit jelentett a vállalat számára a javítási munkák ilyen átprogramozása? — Mindenekelőtt azt, hogy az energiakorlátozás ellenére csak kismértékben csökken az éves termelési időalapunk. Az év második felében terv szerinti karbantartásokra már nem kell leállítani üzemeket, akkor is termelhetünk. kázgyűlés is támogatta. Három alapvető célkitűzés megvalósítását tűztük a vállalat vezetői, dolgozói elé. Minden eszközzel törekedjünk arra, hogy gazdasági és exportterveinket minél jobban megközelítsük. Ehhez jelentős mennyiségű idegen ammóniára van szükségünk. Csökkentsük a költségeket, ezen belül az eddiginél is jobban törekedjünk a takarékos anyag- és energiafelhasználásra. Mérsékeljük általános költségeinket — a vagonálláspénzt, a készletezési kiadásokat —, szorítsuk le a karbantartási költségeket, fokozzuk ezeknek a munkáknak a hatékonyságát. Harmadik ilyen célkitűzésünk az exportpiacok megtartása, kötelezettségeink maximális teljesítése. Mindezek révén szeretnénk elérni azt a — talán negyedik — célunkat, hogy az elmúlt hónapok nehézségei ellenére is terv szerint alakíthassuk dolgozóink életszínvonalát. Program a cselekvésre - A Péti Nitrogénművek fontos műtrágyaszállítója a hazai mezőgazdaságnak. Ugyanakkor 80 millió dolláros exportjával tőkés devizaszerzésben az első tíz hazai nagyvállalat között van. A történtek miként hatnak az exportra? - Azokban a hetekben szakembereink óriási erőfeszítéseket tettek az exportpiacok megtartására, miközben mások szinte minden idejüket az üzemekben, a dolgozók körében töltötték. Idegőrlő, egészségkárosító idegi és fizikai körülmények közepette dolgoztunk, de dolgozóink dicséretére legyen mondva, úrrá tudtunk lenni a problémákon, ami azért is fontos, mert egy ígéretes év elé nézünk. Tavaly a kormány Gazdasági Bizottsága segítségével és saját erőforrásainkból rendezni tudtuk pénzügyeinket. Mind az árbevételt, mind az exportot túlteljesítve megfelelően zártuk az évet. Erre alapozva idén egymilliárd forintos termelésnövekedést, tíz százalék exportbővítést akartunk elérni. Az év első hónapjában minderre, valamint egy megfelelő nyereségre biztató kilátásaink voltak. A helyzetünk azóta nehezebb lett, de a már említett intézkedések, valamint a helyzet szülte cselekvési programunk alapján minden reményünk megvan exportkötelezettségeink minél jobb megközelítésére, illetve teljesítésére. - Az a bizonyos több mint húsz nap termeléskiesés önmagában milyen veszteséget jelentene? - Kereken 700 millió forint értékű termeléscsökkenés következett be. A kárunk ennél sajnos jóval nagyobb, hiszen az üzemek újraindítása többletenergiát s költségeket igényelt, elestünk továbbá egy bizonyos exportnyereségtől. Az eltelt időszak felmérései azt mutatják, hogy terveinket a termelésben és exportban mintegy öt százalék kieséssel teljesíthetjük. - Említette a károk, veszteségek ellensúlyozásának vállalati programját. Kérem, fejtse ki bővebben, miről van szó? - Kollektívánk áldozatkészségére alapozva olyan tervet dolgoztunk ki, amelynek végrehajtását a március 22-i mun Veszteségpótlás, kongresszusi versennyel is — Milyen volt azokban a napokban az emberek közérzete? — Hát mindenféle, csak éppen rózsás nem, örömünkre szolgált, hogy mindenki érezte a helyzet súlyát, tudta a feladatát. Nem az okokat keresgélték, hanem azt, mit és hogyan tegyenek. Pedig szinte embertelen körülmények között kellett nap-nap után dolgozni, s a javításokat a normális nyári minőségnek megfelelően elvégezni. Emiatt például még a beruházásainkat is le kellett állítani, az idegen kivitelezőket is bevonni a felújítási munkákba. — Hogyan alakult az üzemek újraindítása? Gondolom az sem volt egyszerű feladat. Valóban nem. A karbantartó munka jó minőségét mutatja viszont, hogy a termelés visszaállítása a feltételezettnél sokkal kevesebb gonddal járt. Attól kezdve, hogy visszakaptuk a földgázt, tizenegy nap után — március közepére — már teljes kapacitással termelhetett a gyár. Az elmondottak alapján úgy tűnik, ebben a rendkívüli helyzetben jól vizsgáztak a Péti Nitrogénművek dolgozói. - Nekem ez szilárd meggyőződésem. Mint az is. Hogy a kongresszusi munkaverseny segítségével a károk jelentős részét ellensúlyozni tudjuk. A fegyelmezett leállásért, a megfelelő munkavédelemért és a zavartalan, rekordgyorsaságú újraindításért levélben fejeztem ki köszönetemet a műszaki vezérigazgató-helyettesnek és a feladatokban közreműködő munkatársainak. Bráz János Új igazgatót választott a Veszprémi Állami Gazdaság küldöttgyűlése A megyeszékhely állami gazdasága veszprémi központjában pénteken délután jelentős eseményre került sor. A 600 főnyi dolgozót foglalkoztató gazdaság munkahelyi küldöttei tanácskoztak. Az érdeklődéssel várt tanácskozáson képviseltette magát az Állami Gazdaságok Országos Központja, a megyei és a városi pártbizottság, a megyei tanács és a MEDOSZ. A küldöttek (hiánytalanul megjelent mind a 30 hivatalos követ) elsőként megalkották, elfogadták a gazdaság szervezeti és működési szabályzatát. Ez azonban csak hangulati előkészítője volt a későbbi, fő eseménynek. A gazdaságirányítás rendszerében történt változás egybeesett Vándor Józsefnek, a gazdaság 12 éven át eredményesen tevékenykedő igazgatójának nyugdíjba vonulásával, illetve az igazgató megválasztásával. A választást megelőzően előkészítő bizottság alakult. A bizottság elnöke bejelentette, hogy az igazgatói funkció betöltésére 9 pályázat érkezett, végül is két pályázó maradt állva: mindketten érdemesek és képesek rá, hogy igazgatóként sikeres munkát végezzenek. Mivel más jelölés nem történt, Holczer István és Németh László neve került föl a jelölőlistára. Holczer István agrármérnök, eddig termelési igazgatóhelyettesként dolgozott (egyébként 29 éve állami gazdasági dolgozó) a veszprémi gazdaságban. Németh László ugyancsak házon belüli jelölt, gépészmérnök végzettségű. A két név felkerült a listára, majd titkos szavazás következett. A szavazatszedő bizottság elnöke bejelentette: a küldöttek kétharmadnál nagyobb többséggel Holczer István pártonkívüli szakembert választotta a gazdaszgó új igazgatójának. Elismerő szavakkal gratulált az új igazgatónak dr. Mentényi Miklós, az Állami Gazdaságok Országos Központjának vezérigazgató-helyettese. Hangsúlyozva, hogy a Vándor József vezette gazdaság jó hírt szerzett a kollektívának. Az önkormányzat szervei segítik majd az új igazgató munkáját, hogy tovább gyarapodjon a gazdaság. Csonka Zoltán, a Veszprém városi pártbizottság első titkára kifejtette: megnyugtató, hogy mind a két pályázót bizalommal, azonos eséllyel jelölték a küldöttek. A kettős jelölésben az elismerés jutott kifejezésre, így mindkét pályázó a kollektíva megbecsülését könyvelheti el. Elismerés illeti a jelölteket, külön gratulációt a megválasztott. Ezután a tiszteletre méltó örökség — utalt Vándor József munkásságára — további gazdagítását kérte Holczer Istvántól. Sikeres munkát kívánt az új igazgatónak és legteljesebb támogatásáról biztosította a jelölttárs, Németh László főmérnök. A küldöttgyűlés a továbbiakban 8 vezetőségi tagot választott, majd a küldöttek arról döntöttek, hogy a gazdaság részt kíván venni az Állami Gazdaságok Egyesülésének tevékenységében. NAPLÓ - 1985. április 1., hétfő —