Napló, 1985. április (Veszprém, 41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-27 / 98. szám
Világnap Városok kézfogása és „népi diplomácia” Kevesen tudják: a Szovjetunióból röppent világgá az ötlet, hogy a hasonló sorsú városok - a béke megőrzése jegyében - létesítsenek szorosabb kapcsolatot egymással. A második világháborúban legtöbbet szenvedett ország, a Szovjetunió városainak lakossága vállalta az úttörő kezdeményezést, és az ötvenes években, egy francia városnak felkínált kéznyújtással kibontakozott a testvérvárosok mozgalma. Ma már a szovjet városok százait fűzi testvéri viszony a szocialista országok városaihoz, és körülbelül 300 nem szocialista országbeli várossal tartanak fenn őszinte, tartalmas partnerkapcsolatot. A „népi diplomácia” e sajátos formája, 28 esztendővel ezelőtt intézményesült. A franciaországi Aixles-Bains-ben, 1957. április 28-án megalakult a Testvérvárosok Világszövetsége. Célja akkor az volt, hogy a világháborús pusztítások után segítséget nyújtson városok és népek közeledéséhez, hogy hidat, kapcsolatot teremtsen a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok városai között. A szervezet, amelybe öt világrész 50 országának sok száz városa kérte felvételét, azóta a népek közötti megértés, a békés egymás mellett élés és a kölcsönösen hasznos kapcsolatteremtés aktív szószólója lett. Közgyűlésein rendszeresen megvitatják egyebek között a béke, a leszerelés, urbanizáció, környezetvédelem, az emberi és a kulturális értékek hasznosíthatóságának kérdéseit. Magyarországról a hatvanas évek elején hat város - Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, Kecskemét és Dunaújváros - lett tagja a világszövetségnek, jóllehet, nemcsak ezek a települések büszkélkedhetnek kiterjedt testvérvárosi kapcsolatokkal. Jelenleg csaknem valamennyi magyar városnak van már szovjet vagy szocialista országban lévő partnere, például Szegednek Odessza, Kecskemétnek Szimferopol, Dunaújvárosnak Kommunarszk, Tatabányának Groznij, Szolnoknak az észtországi Tallinn, Kaposvárnak a mongóliai Darhan, Várpalotának a szlovákiai Kremnica. Testvérvárosainknak megközelítőleg fele nem szocialista országokban található (például Tatabánya a skóciai Midlethiannak, Sárospatak az olasz Collegnonnak nyújtott kezet, Veszprém testvérvárosa a dániai Gladsaxe, a Vas megyeiek pedig az ausztriai Burgenlanddal barátkoznak). A különböző társadalmi berendezkedésű országok városaival gyümölcsöző együttműködésre a magyar városok finn kapcsolata a legszebb példa. Debrecen és Jyvaskyla, Pécs és Lahti, Szeged és Turku, Miskolc és Tampere kézfogása nyitotta a sort, amely aztán évről évre nőtt. Mígnem 1980-ban már 13 magyar városnak volt finn testvérpartnere — így Veszprémnek Rovaniemi —, az utóbbi öt év során pedig újabb öt városunk talált testvérre Suomi földjén. A magyar és a finn városok képviselői egyébként nyáron, a július elején tartandó, 7. magyar—finn barátsági hét eseménysorozatát megelőzően Debrecenben, a 3. ízben megrendezendő testvérvárosi konferencián ismerkednek meg egymás munkájával. Az együttműködés nem formális: delegációcserék, szakmai és üdülőkollektívák cserelátogatásai, vendégösztöndíjak, egymás művészeti és sporteseményein való részvétel, testvérbrigádok munkakapcsolata, közös kiadvány, kiállításcserék és kölcsönös vendégszereplések jelzik, miként hozható közelebb egymáshoz két nép a testvérvárosi mozgalom keretében. Erre is emlékeztet április utolsó vasárnapja, a testvérvárosok világnapja, amelyet szerte a világon holnap ünnepelnek. J. N. J. A DAVIEP Széchenyi kubikosbrigádja a pápai Bástya úton csatornafektetést végez mintegy 260 méter hosszon. Szakács András, a darugép kezelője nagy ügyességgel és rutinnal emeli helyére a 800 milliméteres betoncsöveket. Nagyon nehéz talajban dolgoznak, ennek ellenére május közepére ígérik a munkálatok befejezését. Fejlesztést szorgalmaz a KISZÖV elnöksége Az Ipari Szövetkezetek Veszprém megyei Szövetségének elnöksége megvitatta a társadalombiztosítási üzemi kifizetőhelyek és a munkahelyi társadalombiztosítási tanácsok szervezésének tapasztalatait, az 1985. évi fejlesztési tervek alakulásáról szóló tájékoztatót, valamint előterjesztést hallgatott meg a szövetkezeti tagok és alkalmazottak arányáról. Az első napirendi pont vitájában részt vett dr. Benkő Pál, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság vezetője is. Felszólalásában hangsúlyozta, hogy az ipari szövetkezetek jó partnerei az igazgatóságnak, vezetői jelentőségének megfelelő súllyal és módon foglalkoznak a társadalombiztosítás kérdéseivel. Jól működnek az üzemi kifizetőhelyek, s rendben lezajlott a minisztertanácsi határozat alapján a munkahelyi társadalombiztosítási tanácsok létrehozása is. Az ipari szövetkezetek idei fejlesztési terveit vizsgálva a KISZÖV elnöksége megállapította, hogy tavaly - a központi irányelveknek megfelelően - kevesebbet költöttek beruházásokra. Az idén a tavalyinál egynegyedével több pénz áll a szövetkezetek rendelkezésére beruházási célokra, ám még mindig nem éri el az 1983-as szintet. A növekedés azt a felismerést tükrözi, hogy a fejlődés fejlesztéseket is kíván , de továbbra is cél az építés jellegű beruházások visszafogása, ugyanakkor emelni kell a gépi és egyéb beruházások, fejlesztések hányadát a termelés, a hatékonyság növelése, a gazdaságosság érdekében. Aktív részvétel a közös célok megvalósításában KPVDSZ- aktívaértekezlet A hagyományoknak megfelelően - a munka ünnepét megelőzően - aktívaértekezletet tartott a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága, amelyen részt vett Tar Sándor, a KPVDSZ KV titkára, Balogh Mihály, a MÉSZÖV elnöke és dr. Molnár Ferenc, a megyei tanács-vb kereskedelmi osztályának vezetője is. A résztvevőket Gacza Lajos, a megyei bizottság szervezőtitkára köszöntötte, majd Vida László, a megyei bizottság titkára értékelte az elmúlt egy év alatt végzett munkát, s szólt a következő időszak tennivalóiról. Mint mondotta, a múlt esztendő jelentős eredményeket hozott a megye kereskedelmében és vendéglátásában. Ez nem elsősorban a forgalom dinamikus növelésének, hanem az ellátási szint megtartásának, a fogyasztás megváltozott szerkezetéhez való alkalmazkodásnak köszönhető. Amegyei bizottság titkára ezt követően a szakszervezeti tisztségviselők, testületek munkáját értékelte. Mint elmondta, a korábbiaknál aktívabban, bátrabban vettek részt a tervek kialakításában, s jól mozgósították a tagságot azok megvalósítására. Fejlődött az alapszervezetek kulturális nevelő munkája, amelynek hatását a vásárlók a kereskedelem és a vendéglátás kulturáltságának fokozódásában is érzékelhették. Az idei tennivalók sorából kiemelkedik a vállalatirányítás új módszereinek bevezetése, valamint a szakszervezeti választások fegyelmezett, eredményes lebonyolítása. Az értékelést követően Tar Sándor, a KPVDSZ KV titkára kitüntetéseket adott át a jól dolgozó tisztségviselőknek. A Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta : Császár Józsefné, a Komfort, Topár Zoltán, az Ajkai Áfész, Raposa Árpád, a Tapolcai Áfész és Varjas Sándor, a megyei vendéglátó vállalat szakszervezeti aktivistája. Többen a Szakszervezeti Munkáért oklevelet, illetve emlékplakettet vehettek át. A napraforgó befejezése után lendületes a kukorica vetése A megyei mezőgazdasági szervezési bizottság ülése Alaposan lehűlt a levegő, gyakran szél szárítja a talajt , nem éppen ideálisak a munka feltételei a mezőgazdaságban. Az időszerű teendőket összehangoló megyei szervezési bizottság tegnapi ülésén mégis azt rögzítették, hogy az időhátrányt tulajdonképpen behozták nagyüzemeink. Izgalmat keltett ugyan a nitrogénműtrágya beszerzése, a napraforgóhoz nélkülözhetetlen vegyszerek megvásárlása, és ha végszóra is, de csak sikerül a folyamatos munkához szükséges anyagok biztosítása. A bizottság ülésén dr. Gáncs Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője összegezte az eddig végzett munkát. A tájékoztató szerint a borsó, a tavaszi árpa, a zab és a cukorrépa vetését, illetve a lucerna telepítését nagyüzemeink megyeszerte befejezték. Az eredeti tervet ugyan módosította a szeszélyes időjárás, így az előirányzottnál némileg kisebb a tavaszi árpa, nagyobb viszont a zab vetésterülete. A napraforgóról külön is érdemes szólni. Az értékes olajos növény területe — a termelési kedvet kedvezően alakítja a szabályozórendszer — évről évre növekszik, az üzemek idei előirányzata a tavalyit is meghaladja. A legfrissebb információk szerint az eddig bevetett terület már most nagyobb, mint az egy évvel korábbi, de néhány gazdaság még nem fejezte be a munkát, tehát további területnövekedéssel lehet számolni. Ez örvendetes változás, hiszen a napraforgó szemesként és étolajként is jól fizető exportcikke a magyar külkereskedelemnek. A nagyüzemekben a burgonya ültetéséből nem egészen 20 százaléknyi rész van hátra. Vetésterülete nem nagy, de mégis figyelemre méltó, hogy mind több gazdaságunk tesz próbát a szójával. A fehérjében különösen gazdag növény vetését megkezdték a vállalkozó kedvű üzemek. A legnagyobb tavaszi munkát a kukorica vetése jelenti. A gazdaságok előirányzata meghaladja a 32 ezer hektárt. Ebből 8 ezer 500 hektáron már földben a mag, a munka nagyja azonban még a gépesített vetőcsapatokra vár. A vetésben sebességváltást jelentene, hogy az egyéb kultúrák gondját zömimél már letudták az üzemek, tehát a kukoricára összpontosíthatják erejüket és figyelmüket a termelők, a vetéshez azonban megfelelő talajhőmérséklet kell. A lehűlés viszont nem kedvez a vetésnek. De nemcsak meleget, napos időt rendelnének a gazdászok. A talaj felső rétegét teljesen kiszárította az ismétlődő szél. Nagyon sokat érne, ha bőséges esőt kapna a határ. Nem csak az elvetett magnak tenne jót a csapadék, hanem a legelőknek is, mivel a gazdaságok nem dúskálnak tömegtakarmányban. A bizottság éppen a fentiek miatt indokoltnak tartja, hogy a gazdaságok, ahol lehetséges, öntözzék területeiket. A lehűlés, az éjszakai fagy a legkritikusabb időben találta a virágzó gyümölcsfákat, a fakadó szőlőt. Ez utóbbi a téli fagyot is megszenvedte, noha a fagykárnem akkora, mint azt az első riadalom idején megbecsülték. A bizottság ülésén felszólaló szakemberek mindenekelőtt a kukorica optimális feltételek közötti vetésére hívták föl a figyelmet és egy nagyon lényeges tanulságot is megfogalmaztak. Azt, hogy a műtrágya és a vegyszer hiánya okozta izgalmat, a munkák hátráltatását, az utánjárással járó többletköltséget megfelelő készletezéssel, a gyártók és a forgalmazók tevékenysége jobb összehangolásával meg lehetett volna előzni. Figyelmeztető lehet ez a tanulság a későbbi időszakra is. Semsei György, a bizottság elnöke, a megyei tanács elnökhelyettese végezetül arról szólt, hogy a gazdaságok behozták a késői kitavaszodás okozta lemaradást, felkészültek a hátralévő munkák jó minőségben történő elvégzésére. A. bauvit „környezete” Néhány éve a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat kezelésében annyi földterület volt, amennyin egy kisebb termelőszövetkezet gazdálkodik, az 1980-ban 2200 hektár terület mára azonban a felére csökkent. Földet művelő, gazdálkodó egységre talán még azt is mondhatnánk, hogy elkótyavetyélték birtokukat. Egy bányaművelő cég esetén ez a területcsökkentés viszont egyenesen dicsérendő cselekvés, hiszen újrahasznosításra adták vissza az előzőleg bányászkodásra birtokba vett hektárok ezreit. Temetetlen gödör A bányászkodás a modern művelési módszerek változásával egyre fokozottabban alakítja, károsítja a környezetet. Ma már jogszabályok is előírják azt az igényt, hogy nélkülözhetetlen tevékenységét a természetes környezet lehető legcsekélyebb károsításával végezze. A környezetkárosítás csökkentésében egyaránt fontos feladat jut tervezőnek, beruházónak, kivitelezőnek és üzemeltetőnek. Lényegesen csökkenthető a kár például azzal, ha a beruházás során létesített épületeket és azok tartozékait, a bányászkodás befejezése után, társadalmilag hasznos célra vehetik igénybe. Mint, ahogyan tették ezt Szőc, Darvastó, Kislőd térségében a bauxitbánya „régi" épületeivel. A bányászat, így a bauxit kitermelése is, a tényleges termelés a bányaművelés folyamatában okozza környezetének a legnagyobb kárt. A viszonylag kis mélységű mélyművelés például a felszíni deformálódások mellett károsítja, rontja a táj esztétikai értékét és művelhető területet foglalnak el a meddőhányók is. A külfejtésű bauxittermelés környezetkárosító hatása pedig elsősorban a mezőgazdasági és erdőterületek művelés alóli kivonásaként érződik. S a külfejtési gödröket pedig nem mindig töltik vissza. Ahogy mondani szokás, a különböző feltételek miatt. Hol a rekultivációs terv hiányzik, hol a technikai felszereltség, vagy a pénzügyi fedezet. Hol pedig a gödör akkora, hogy azt már ember nem temeti be. Mindennek az eredménye: növekedik egy adott időben a nem hasznosítható területek nagysága. Kevesebb terület — kisebb kár A Bakonyi Bauxitbánya mélyművelésű és külfejtéses bányákat egyaránt üzemeltet. Alapítása óta jelentős földterületeket sajátított ki, vagy vett kezelésbe. Alig két éve, 1983 kezdetén, 2094 hektár volt a tapolcai vállalat kezelésében. A Központi Bányászati Fejlesztési Intézet országos felmérése alapján viszont a meddőhányók, gödrök és süllyedések miatt ténylegesen károsított csupán 150 hektár. Érzékelhető tehát, hogy a szükségesnél jóval nagyobb területet vett kezelésbe a Bauxitbánya. A korábbi gyakorlat szerint ugyanis a bányatelkekkel lefedett területet kisajátították, s a költséget beruházásból fedezték. A feleslegesen kezelésbe vett területek csökkentésének jelentőségét a vállalat felismerte, s a közben megjelent jogszabályok figyelembevételével, tájrendezési és rekultivációs feladatokat határozott meg. Ezek a munkák 1970-ben kezdődtek meg. Akkoriban gátolta a hatékonyságot az, hogy a tájrendezési költségek térítését nem szabályozta egyértelműen az erre vonatkozó miniszteri rendelet. A kibontakozást, 1970-73. között Darvastó II., Malomvölgy IV., Dorottya és Félix II. külfejtések tájrendezése és a Darvastó VI. kénese védetté nyilvánítása jelentette. Több éves előkészítő munka eredményeként, 1983. végére a bánya kezelésében lévő földterület egyharmadával csökkent. A művelhető mezőgazdasági földterületek hasznosítására a környező gazdaságokkal kötöttek szerződést. Manapság egyébként csak az elengedhetetlenül szükséges földterületeket sajátítják ki. Külön a termőföldet A környezetkárosítás mérséklésének egyik fontos mozzanata a termőföld megóvása. A bauxitbánya külfejtéseinél eddig is külön készletezték a termőföldet. Ma már a nyirádi térségben a mélyművelésű lencsék felett elhelyezkedő humuszt is omláshatáron kívül tárolják, rekultiválás céljára. A gödrök, illetve süllyedések meddővel való feltöltése után helyezik vissza a termőföldet a területre. Ily módon csökkentik a károsodás mértékét, s pénzbeni értékét. A VI. ötéves terv eddig eltelt részében a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat több mint 38 millió forint értékű rekultivációs munkát végeztetett el. A következő ötéves tervben pedig 124 milliót kell felhasználni. A munkák hatékonyságát és gazdaságosságát a bauxitbánya jelentősen fokozhatná, ha a vállalatnak olyan keretet biztosítanának, melyet a kitermelt meddő szállítására használhatna fel. Így például a deáki központosításból kikerülő meddőt jelenleg a bányára szállítja az üzem. Ha ezt a meddőt a 2 kilométeren belüli távolságban levő süllyedési gödörbe szállítanák, mintegy 8 forint köbméterenkénti szállítási költségtöbblettel, a rekultivációs munka egy részét is megoldanák. Jelenleg a viszonylag kis távolságra fekvő lencsék feltöltése sem gazdaságos a vállalatnak, pedig a szállítási távolság kismértékű növelése népgazdasági szinten jelentős megtakarítást eredményezne. Laki Pál Közös üzemi és körzeti orvosi rendelő épül Zalahalápon. Az új létesítmény egy helyen látja el a község és a nemesgulácsi Badacsony termelőszövet ipari üzemeinek kezelésre szoruló dolgozóit még ebben az évben. NAPLÓ - 1985. április 27., szombat -3