Napló, 1985. május (Veszprém, 41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-11 / 109. szám

MI ÚTTÖRÖK fl mi ünnepünk Csabrendek felszabadulásának 40. évfordulóján vörös és nem­zeti színű lobogókba öltöztek a házak. Emlékezett úttörőcsapatunk is. Iskolaköpeny helyett úttörő­egyenruhában gyülekeztek reg­gel a kisdobosok és az úttörők, hogy a folyosón díszsorfalat áll­janak és fogadják a szabadságot jelképező égő fáklyát. A szabadságláng 9 órára ér­kezett meg a káptalanfai általá­nos iskolából. Csapatunk szava­lattal, énekkel fogadta, majd to­vábbvittük Sümegre. Kilenc óra 15 perckor megkoszorúztuk a szovjet hősi emlékművet, majd a művelődési ház színpadter­mében gyülekeztünk. Tíz órakor a falu lakói és úttö­rőcsapatunk meghallgatta megemlékezést Csabrendek fel­­ szabadításáról, majd iskolánk műsora következett, amelyet vers- és prózamondóink, ének­karaink adtak. Az ünnepély után, mialatt csa­patunk többi tagja hazament, és a közelgő túrára készülődött, a kamarakórus Sümegre utazott. Ott felszabadulási dalokat adott elő a sümegi veteránoknak. Nagy sikert arattak. Délután egy órakor megkez­dődött a várva várt túra. A rajok 10 percenként indultak a titkos jelekkel mutatott 5 állomásos út­vonalra. Az első állomáson az őrsi és rajnaplókat, valamint a menet­levelet pontozták szépségre, tartalomra. A másodikon a fel­­szabadulással kapcsolatos tör­ténelmi kérdésekre kellett vá­laszt adni. A harmadik megálló­nál felszabadulási énekeket mondtunk, és egyet elénekel­tünk. A negyedik állomás első­­segélyi ismereteinket tette pró­bára. Az ötödikben céltáblára lőttünk, itt a lövészszakkörösök voltak előnyben. Utunk végén megérkeztünk az egykori kőbánya területére, a harasztra. A romantikus, fenyve­sekkel tarkított hegyi tájon lete­lepedtünk, jóízűen megettük elemózsiánkat, majd jót játszot­tunk. Gyorsan elrepült a délután. Délután ötkor már a falu játszó­terén gyülekeztünk és rajonként sorba álltunk. Eredményt hirdet­tünk. A túrán mindenki szépen, teljes tehetsége szerint szere­pelt. Ez meg is látszott, mert minden raj sok pontot ért el. Az eredményhirdetés után meggyújtottuk a tábortüzet, s a lobogó tűz fényénél és mele­génél énekeltünk, játszottunk. Már későre járt az idő, mire ha­zaértünk. Mindannyiunknak jó, élményteli szórakozást nyújtott ez a nap. Mindig megmarad em­lékezetünkben, s kegyelettel gondolunk a szovjet hősökre, akik nélkül mindez sohasem va­lósulhatott volna meg. Hegedűs Imre 839 sz. Petőfi Sándor úttörőcsapat Csabrendek A balatonfűzfői úttörők kiállítást rendeztek a felszabadulás emlékére. Képünkön: a kiállítás egy részlete. „Dobi” a „Dobiban” Iskolánk csapata immár hatodszor rendezte meg névadónk­ra emlékezve a Dobi hetet. A március 14-i nyitóünnepélyen Holl Magdolna, városi úttörőelnök is részt vett. Ezen a napon volt a Ki nyer ma? című zenei-irodalmi játék 5—6. osztályo­soknak, ahol a legjobbak könyvjutalomban részesültek. Majd a 4. osztályosok beszélgethettek Veress D. Csabával, a Ba­kony Múzeum munkatársával. Kedd délelőtt a gipszöntéssel és különböző játékok készítésével ismerkedtek. Délután az úttörők választhattak: vagy a sakkversenyen mérik össze ere­jüket, vagy a szétvágott képek összerakásában. Akiket mind­ez nem érdekelt, Pusztai tanárnő vezetésével különböző lo­gikai játékokat tanulhattak. Nyitva állt a Dobi butik is, ámai az Ifjú alkotók szakkör munkáját dicsérték. Ennek a bevételéből a szakkör tagjai szeretnék meglátogatni Reich Károly grafikus­­művészt. A könyvtári Játék a betűkkel foglalkozáson betűkkel kap­csolatos rejtvényeket fejthettünk meg. Másnap a 4. osztályos rajok képviselői bebizonyíthatták, melyikük tud többet szülő­városunkról. A kora délutáni pályaválasztási vetélkedőn nem a különböző szakmákbeli jártasság volt a fontos, hanem az ezekhez kapcsolódó ügyességi játékok. Dobi kupa döntője után iskolánk röplabdacsapata lógó orral érkezett haza, hi­szen a kupáinkat a zalaegerszegi és az ajkai pajtások elnyer­ték. Remélhetőleg jövőre újra a miénk lesz a siker. A sza­badság lángjának fogadását megelőzte a 2. 3. 4. osztályosok akadályversenye és a 8. osztályosok Fóruma. A 7.-eseknek tervezett dalfesztivál elmaradt, helyette vidám, játékos vetél­kedőn vehettek részt. Délre érkezett hozzánk a láng, amit iskolánk kiválóságai hoztak, Czéher Ildikó néni vezetésével a központi ünnepségről. Sportdélelőtt is volt 3—4. osztályosoknak. A versmondó versenyen 40 év legszebb költeményei csendültek fel. A moz­galmi vetélkedőn a játékosoknak ismerni kellett a „MU5Z" történetét. A rajzversenyen a legjobbak jutalomban része­sültek. Még anyanyelvi tudásban is összemértük erőnket. Csütörtökön a zenei—irodalmi vetélkedőn a három tavasz eseményeiről dalokat, verseket és festményeket kellett fel­ismerni. A Dobi hét véget ért és ezzel lezárult az úttörőév első szakasza. Dárdai Zsuzsanna csapa­ttudósító 6. számú ált. isk. Kitüntetett úttörő raj közösség Ősiben éldegél magányosan pici otthonában Hegedűs Pali bácsi. Ezt a magányt teszik elvisel­hetőbbé a Barátság raj tagjai. A hetedik osztá­lyosok hétről hétre felkeresik Pali bácsit, elbe­szélgetnek vele, ha kell, ápolják kis kertjét. Jólesik az idős embernek a kedves szó, az érdeklődés hogyléte felől. Sokszor egy szál virág is kerül Pali bácsi asztalára. Április 4. tiszteletére a gyerekek megkapták a Magyar Úttörők Szövet­sége Kiváló Közösség kitüntetését. Szűcs Zoltán ROHDMRD! Megemlékezés harci játékokkal 40. Községünk felszabadulásának évfordulóján úttörőcsapa­tunk harci játékot szervezett, amihez katonaruhát és puskát gyűjtöttünk. A sapkájára min­denki vörös csillagot ragasztott. Reggel kivonultunk a megadott helyre és elkezdtük a harcot. Mi a 2. szakasz voltunk a 2. század­ban. A Petőfi utca kertaljánál rohamoztunk. A felderítők fel­fedezték, hogy ellenséges gép­puskafészkek vannak a mázsa­házban. Ekkor a szakaszparancs­nok, vagyis én, 3 rajra osztot­tam a szakaszt. Összehívtam a rajparancsnokokat, és együtt tárgyaltuk meg, hogy támadjunk vagy laposkúszásban halad­junk-e előre. Sikerült rohammal a géppuskafészket megsemmisí­­teni . . . Mikor a kertaljai terep­­szakaszt elfoglaltuk, tovább foly­tattuk a harcot a Bem utcában. Ekkor megint előreküldtem a fel­derítőket. Nemsokára vissza­jöttek és jelentették, hogy ellen­ség áll az utca végén. Ebben az utcában sok épülő ház van. Az építőanyag nagyon jó fedezék­ként szolgált. Azután rohamra adtam parancsot, az ellenséget kifüstöltük. Munkásőrök segí­tették akcióinkat. Harc közben sebesültünk is lett: egy láb­sérültet kellett elszállítani az elsősegélynyújtási helyre. Majd megint előreküldtem a felderí­tőket. Nemsokára hozták a hírt, ellenség van az erdészházban. Ezen az akadályon is túljutot­tunk. Felzárkóztunk a Rába vo­nalára, ahol a többi századdal általános rohamot indítottunk. Sikerült az ellenséget a Rába túlsó oldalára visszavetni. Jó játék voltl Laki Lóránt 5/b. o. (Marcaltö Általános Iskola) NYITOGATÓ Szélesíteni kell az úttörőcsapatok társadalmi kapcsolatait Lassan a tanév vége felé já­runk. Az úttörőcsapatok az el­múlt napokban értékelték az előző félév munkáját. Az elkö­vetkezendő hetekben mérik ös­­­sze erejüket a megye legered­ményesebb művészeti csoport­jai, sportolói. A megyei úttörő­­elnökség pedig már összeállí­totta következő évi terveit, programkínálatát. Természetesen felhasználtuk ehhez a korábbi tapasztalatokat, az egyes csapa­tok kipróbált és jól bevált ötle­teit. Az úttörővezetői konferencián született elhatározásnak megfe­lelően arra törekszünk, hogy minél több gyerek találjon ér­telmes, aktív, személyiségfej­lesztő elfoglaltságot mozgal­munkban. A felnövekvő nemze­dékkel szemben fokozódó igé­nyeket támasztanak a társadalmi­gazdasági élet változásai, így egyre nagyobb a családok, az iskola és az úttörőmozgalom felelőssége, hiszen ők készítik fel a gyermekeket a társadalmi életre. Ahhoz azonban, hogy a felnőtté válás útjára lépő gyer­mek tarisznyájában minden ben­ne legyen, ami beilleszkedésük­höz nélkülözhetetlen, a nevelési folyamatba a társadalom széle­sebb rétegeinek is be kellene kapcsolódni. A társadalmi és tömegszerve­zetek, üzemek, szocialista bri­gádok, termelőszövetkezetek, közművelődési intézmények, fegyveres erők és testületek, szülői munkaközösségek hos­­­szabb-rövidebb időre az út­törőcsapatok segítőivé válhat­nak. A különféle úttörőakciók — a Tanácsköztársaság megalaku­lásának 65. évfordulójára meg­hirdetett országos RIADÓ, hazánkat negyven éve felszaba­­­dító Vörös Hadsereg útján végighaladó szabadságláng staféta — azt bizonyították, hogy a felnőttek szívesen kap­csolódnak a gyermekeket érintő programokba, nem zárkóznak el, ha segítségüket kérik. A jövő­ben szeretnénk, ha az úttörő­­csapatok társadalmi kapcsolatai mélyülnének, gazdagodnának, és új kötődések színesítenék a csapatéletet. Az 1985—86-os úttörőévben a Magyar Úttörők Szövetsége másfél millió tagja köszönti moz­galmunk 40. születésnapját. Az évfordulók alkalmából indított Születésnapi Staféta, a gyermek­naptól a június 2-ai születés­napig tartó úttörőhét program­jai erősíthetik a gyermekekben, hogy a mozgalom általuk és ér­tük jött létre. Csak akkor fej­lődhet, gazdagodhat, ha gyer­mek és felnőtt tagjai közösnek érzik a célokat. A négy évtized történetében felismerhetik a gyerekek az úttörőmozgalom jelen és jövőformáló hatásait erősebben kötődhetnek hozzá, aktívabb tagjai lehetnek. Szeretnénk, ha szövetségünk minden tagja érezné, hogy sze­mélyisége fontos a közösség számára. A felnőtt életben egy­aránt szükség van munkáját sze­rető és kiválóan végző aszta­losra, esztergályosra, autószere­lőre, növénytermesztőre és jó mérnökre, orvosra, pedagógus­ra, kutatóra. Meggyőződésünk szerint a közös munka örömét az úttörőmozgalom napi életében kell megízlelnie minden gyerek­nek. Az MSZMP XIII. kongresszu­sán született program megvaló­sításában mindannyian érdekel­tek vagyunk. Nem csupán a csa­lád, az iskola, az úttörőmozga­lom belügye megyénk ötven­ezer gyerekének nevelése, ha­nem az egész társadalomé­s a jövő érdekében. Magyar Úttörők Szövetsége Veszprém megyei elnöksége Megyei táborozási javaslataink Az Ernst Thälmann Megyei Úttörőház speciális tábori prog­ramokat hirdet 1985 nyarára. A gyerekek és szüleik három lehe­tőség között választhatnak. A német és angol nyelvű nap­közis táborba azok a pajtások is jelentkezhetnek, akik legalább egy éve tanulják ezt a nyelvet. A megyei úttörőház épületében, június 17—28-ig folyik a képzés, szombat—vasárnap kivételével 8—16 óráig. A tábort Szabó Mária vezeti. Képzőművészeti napközis tá­borba jelentkezhetnek azok a jó kézügyességgel rendelkező kisdobosok és úttörők, akik a kü­lönféle képzőművészeti techni­kákkal az alkotási folyamatban szeretnének megismerkedni. A tábori foglalkozásokat július 15- től 27-ig tartják a megyei úttö­rőházban, a jelentkezők számá­tól függően egy vagy kéthetes turnusokban, hétvégék kivételé­vel 8—16 óráig. Táborvezető: Királyné Vaskuti Gabriella. A sportnapközibe úszni tudó általános iskolás pajtások jelent­kezhetnek. A programok között szerepel széllovas-foglalkozás, úszás és strandolás, túrázás, ke­rékpározás. A jelentkezéseket május 30-ig várják. A sportnap­közit négy turnusban szervezik: június 17—21-ig, június 24— 28-ig, július 22—26-ig és augusztus 5—9-ig. Táborvezető: Juhász László, a ■ ftÖSÖji fzsf s 6sz’.'v V'­'vpsf ..Jnülsisié Az iskolákban és az úttörő­házban igényelhetnek az érdek­lődő pajtások jelentkezési la­pokat. A sportnapközi térítési díja napi 180 Ft, a másik két tá­borra napi 80 Ft-ot kell befi­zetni. NAPLÓ - 1985.május 11., szombat­­ 7 Legyen rang az énekkari tagság! Iskolánk énekkara egyidős az iskolával, a várpalotai 7. számú általános iskola 1965-ben ala­kult, s az énekkar azóta is szer­ves része az iskolai és úttörő­­munkának. 1978-ban a kilencven kórustag kórustanácsot választott. A je­lenlegi tanévben is eljutottunk a kórustanács újraválasztásához, hiszen mi, nyolcadikosok nem­sokára búcsúzunk. A jelölőlistára azok a pajtások kerülhetnek, akik nem hiányoztak igazolatla­nul próbákról, szereplések előtt kötelességérzetből eléneklik énektanáraiknak szólamaikat és szeretik ezt a közösséget. Hogy valóban rangot jelent nálunk az énekkari tagság, azt igazgató néninek, Wanderer Tibornénak is köszönhetjük. A házirend mó­dosításakor igazgató néni javas­latára jutalmazási rendszert dol­goztunk ki az énekkarosoknak. Aki becsülettel, kitartással végzi ezt a közösségi megbízatást, az úttörőcsapat munkaértekezletén dicséretet, tanév végén kultú­ráért jelvényt, elismerést kaphat. A legnagyobb jutalom pedig, ami leginkább ösztönzi a pajtá­sokat, az a budapesti operaelő­adáson való részvétel, ősszel Bach-Presser: A próba című mű­vét láttuk az Erkel Színházban, s május végén pedig az Opera­házba látogatunk. A dal díszes csarnokát a tévéből, képekről ismerjük csupán, s felemelő ér­zés, hogy azért, mert szépen énekeltünk a Várpalotán ha­gyományos NEY DAVID-kórus­­hangversenyen, mi is ott ülhe­tünk majd az Operaház néző­terén. Szekeres Lajos bácsi, aki a hangverseny értékelőbizott­­­s­­égének elnöke volt, kórusveze­­­­­tőnknek, Szolnoki Jánosné tanár néninek műsorunk szépségét dicsérte. A képet énekkarunkról Csősz Sándor készítette. Tósoki Ottilia 8. b. a kórustanács tagja

Next