Napló, 1985. július (Veszprém, 41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-29 / 176. szám
„Megszívatott” szívatok Már igazán dühösnek látszik, pedig amúgy jó kedélyű ember Keglovich Ervin, a Tanácsi Talajerőgazdálkodási Vállalat veszprémi telepének üzemigazgatója. - Itt a nyár, jön bizottság, bizottság hátán. Végigfurikázunk a Balaton-parton, jegyezgetnek, bólogatnak. Kérdem, hogy akkor mit tegyünk? Erre elkezdi a főember, hogy hát koncepcióban ... meg távlatilag . . . Aztán a végén oda lyukadki, hogy hol lehet itt egy jót ebédelni? Megmondtam: ha még egyszer nekem valaki azzal jön, hogy Balaton, hát én kiszippantom ezt a rohadt tavat! — Elhiszem Ervin — bólogat a vállalat igazgatója, Péntek Árpád, van elég kocsid hozzá. De gondolkozz! Hova teszed le? Eladó a szippantó E röpke párbeszéd szinte koncentrátumát adja azoknak a problémáknak, melyek a településtisztasági szolgáltatás — köznyelven: szennyvízszippantás témakörébe tartoznak a nyári Balaton-parton. A vízellátás és a csatornázás országszerte eltérő ütemben fejlődött, ennek következtében a szennyvíz eltávolítása a lakások 70 százalékánál szippantással történik. Hasonló a helyzet a Balatonnál is, súlyosbítva azzal, hogy a környezet védelmére e területen az átlagosnál jóval érzékenyebb a közvélemény, szigorúbbak az előírások is. Szennyvíz el nem folyhat, el nem szivároghat. Az előírások betartását szigorúan ellenőrzi több hatóság is: a KÖJÁL, az OKTH, a MÉM NAK, A VÍZIG... A munkát viszont az északi parton jóformán egyedül végzi a Talajerőgazdálkodási Vállalat. Igaz, szippantókocsikat mások is működtetnek, de szigorúan üzleti alapon. „Ellátási felelőssége” csak a Talajerőgazdálkodási Vállalatnak van - ami azt jelenti, hogy nem tagadhatja meg a szennyvíz elszállítását akkor sem, ha ez vállalati szempontból ráfizetéssel jár. Márpedig - legalábbis a közhangulatot leginkább befolyásoló lakossági szívatás - refizetésés. Amit a vállalatnál a kölülleti szívatás, a csatornatisztítás és a tőzegbányászat szerény nyeresége ellensúlyoz. Néhány évtizede sok helyen a város kezében volt a szennyvízszippantás joga. Majdhogynem ők fizettek azért, hogy kiüríthették az emésztőgödröket. Utána ugyanis jó pénzért vitték ki a fekáliát a gazdák kaszálóira. Sehol nem volt olyan gazdag, sarjú fű, mint ahol ezzel trágyáztak. — Az volt régen — válaszolja erre Keglovich Ervin. Ma már a falusi házakban is vízöblítéses WC, fürdőszoba van. Mosószerek maradványaival szennyezett, híg lé van bennük, nem tiszta fekália. Ezért mezőgazdasági felhasználásra csak az kerülhet, amit bevizsgáltattunk és a laboratóriumi elemzés megfelelőnek talált. Még 1975-ben is 14 ezer súlyvagon (140 ezer mázsa) trágyát értékesítettünk, de az idén már csak 1500 súlyvagonnyit tervezhettünk. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a tőzeggel kevert szennyvíziszapból készülő I. osztályú trágya nekünk 24-25 forintunkba kerül, és eladhatjuk 6,50-ért. Pár éve még kaptunk hozzá 7,50 állami támogatást, de már az is megszűnt. Sokan emlegetik még ma is - egy évekkel ezelőtti sikeres tv-film nyomán -, hogy milyen jó üzlet lenne egy maszek szippantókocsi. Nos, működik ilyen a Balatonnál. Első gazdája füredi volt. Két hét után eladta egy fűzfői vállalkozónak. Jelenleg ő kínálja eladásra. Nem csoda, a fenti számok ismeretében . . . Nem a szippantás okoz elsősorban problémát a vállalatnak sem. A három telep - Veszprém, Tapolca, Keszthely, amely az északi Balatonpartot ellátja, összesen 19 szippantókocsival rendelkezik, s gépállományukat a nyári csúcsidőszakban további tíz kocsival növelik. A tavaly létrehozott vgmk segítségével szombat-vasárnap is tudnak dolgozni, így vált lehetővé. A „szűk keresztmetszetet" a lerakóhelyek jelentik a Balatonnál. Az idén februárban megjelent EüM—ÉVM közös rendelet szigorú előírásokat tartalmaz, melyeknek a jelenleg - ideiglenes jelleggel — üzemelő Balaton-parti lerakóhelyek nem felelnek meg. Az ártalmatlanító telepek létesítését, leeresztőhely kijelölését az ÉVM rendelete a területileg illetékes tanácsok feladatává teszi. A legtöbb tanács azonban ehhez sem földterülettel, sem megfelelő pénzzel nem rendelkezik, a jogszabály előírásait a gyakorlatban alig-alig lehet megvalósítani. Gyakori, hogy a szándék is hiányzik rá a tanácsokon, a A megnövekedett szállítási távolságok viszont újabb problémákat okoznak. Drága a fuvar, s ez nemcsak a vállalat költségeit növeli, hanem a dolgozók kereseti lehetőségeit is rontja. A szippantókocsival dolgozókat ugyanis darabbérben fizetik. Az a sofőr, aki azelőtt napi száz kilométert hajtott és beszállított hetven köbmétert a lerakóhelyre, most 260—300 kilométert megy 50—60 köbméterért. Pedig az embereket amúgy sem könnyű megtartani. A bérfejlesztési lehetőségek elmaradtak a környező vállalatokétól, ezért a Talajerő egyre kevésbé válogathatja meg dolgozóit. Kénytelen perifériára szorult, gyakran büntetett előéletű embereket is alkalmazni - így aztán nem ritka látvány, hogy telephelyükről a kék fényes gépkocsi visz el valakit. . . hogy a pénteken 16 óráig beérkező megrendeléseknek a hétvégén eleget tudnak tenn lakók, üdülők ugyanis csak addig hiányolják a szippantókocsikat, amíg tele az emésztőgödrük. Azt viszont már nem szeretik, ha rendszeresen a házuk előtt hordják terhüket a lerakóhelyre. És a Balatonnál sok befolyásos embernek van villája . . . Jó példaként csak Balatonkenesét tudják említeni a talajerősök. A nagyközségi tanács a Mária-tetőn megfelelő lerakóhelyet jelölt ki. Ám mivel ez az egyedüli, amely megfelel az előírásoknak, a vállalat most a megyei tanács 3,5 millió forintos támogatásával duplájára bővíti, s regionális lerakóhellyé változtatja . Világostól Alsóörsig minden település szippantott szennyvize ide kerül majd. Általánosítani azonban ebben az ügyben sem lehet. A hetvenes évek elején Mihályházáról, Pápáról belépett munkások adják a törzsgárdát. Megbízható, jó dolgos emberek ők, akik szigorú fegyelmet tartanak maguk között. Szocialista brigádjuk már kétszer megkapta a Veszprém városért emlékplakettet is. Az emberek más ügyekben is könnyen és igazságtalanul általánosítanak. Egy-egy visszaélés, illegális szennyvízlerakás nagy port ver fel. S mert a Talajerőgazdálkodási Vállalat a legnagyobb, a legismertebb, sokan nekik címzik a szemrehányásokat, őket jelentik fel. A gondos vizsgálat legtöbbször tisztázza: nem az ő dolgozójuk volt a vétkes - ennek viszont már nincs akkora visszhangja. Láng György Géza Tanácsilag eltanácsolva Kitüntetés, kék fényben Bárányok — átültetéssel Minden eddiginél változatosabbnak ígérkezik , az idei, augusztus 17-én megnyíló Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár állatbemutatója. A hozzá nem értőknek is igazi látványosságokat kínálnak a 13 nagy istállóban elhelyezett állatok, közöttük 465 szarvasmarha, 350 sertés, 485 juh és 64 ló. Ide kerül a Hortobágyról a magyar szürke szarvasmarha, bemutatkozik az elmúlt évszázad legkitűnőbb sertésének számító szőke mangalica és ott lesz a fecskehasú mangalica, amely szintén sztár volt a maga idejében, akárcsak a racka- és cigájajuh. A kiállítás igazi különlegessége lesz az embrió-átültetés hazai eredményeit a közönséggel is megismertető részleg, ahol egy apától és egy anyától 19 hamiút mutatnak be. Bra-IVI . — . város beavatkozás nyomán merino fajtájú juhanya hordta ki a Suffolk fajtájú szülőktől származó embriót; egy kostól és egy anyától 10 egykorú igen értékes bárány született. Flakonos ásványvíztöltő üzem Kékkúton Korszerű, műanyag flakonos palackozású ásványvíztöltő működik Kékkúton a Badacsonyvidéki Pincegazdaság üzemében. A rómaiak és a bizánciak által is ismert Theodóra-forrás ásványi sókban gazdag vize, melynek kivételes élvezeti értéke, tiszta íze külföldön is elismert, exportképes csomagolásban juthat el a fogyasztókhoz. A legenda szerint Theodóra bizánci császárnőről kapta nevét a bővizű forrás, akinek kedvenc itala volt a „kékkúti". A 41 millió forint értékű beruházás során üzemcsarnok épült, melyben korszerű flakonfúvó gép, palackmosó, töltő, dugaszoló, címkéző és csomagoló gépsor kapott helyet. Az ásványvizet töltő üzem kapacitását a várható keresletnek megfelelően bővíthetőre tervezték. Jelenleg évente 3—3,5 millió darab másfél literes műanyag palackozású ásványvizet képes tölteni a gépsor. Ez a kapacitás évi 15 millió darab palack termelésére növelhető. A korszerű technológiát NSZK-beli cégektől - a töltőgépsort az Ortmann und Herbs és a Sick, a palackfúró berendezést a Battenfeld-Fischer vállalattól - szerezték be. A gyűjtőcsomagoló gépet a pécsi Sophiane Gépgyártól vásárolták. A gépsor előnye, hogy hagyományos üvegpalackokat is tud tölteni. Az új üzemcsarnok. A csomagológép elkészültéig még kézzel rakják a dobozokba a megtöltött flakonokat. A modern palackozó gépsor. (Vida András felvételei) A mérnök ma a műszaki, minőségi körben A bizonyítás lehetősége - Mit lut eszebe a minőségről? - A minőség? A termék egyfajta tulajdonsága. Mégpedig az a tulajdonság, amely alkalmassá teszi arra, hogy maradéktalanul kielégítse a felhasználók igényeit. Udvardi Lászlónak, a Pápai Textilgyár mérnökének napról napra „készülnie" kell a minőségből. Annak érdekében ugyanis, hogy minél nagyobb részarányban - közel száz százalékban immár — állítsanak elő első osztályú, bárhol jól értékesíthető szöveteket, egyfajta minőségi kört hoztak létre a vállalatnál. Ennek keretében alakították meg idén a technológiai és termékbiztosító osztályt, amely nem azonos a minőségellenőrzéssel. Ennek az osztálynak a vezetője a textilgyár fiatal - 36 éves - mérnöke, aki idestova két évtizede nemhiába hordozza zsebében ama jelképes marsallbotot. Tizennyolc évesen, 1966- ban kerültem a vállalathoz, mint textilgyári technikus. Voltam segédmester, majd művezető. Megszereztem a textilipari üzemmérnöki végzettséget. Dolgoztam üzemmérnökként. Három éve neveztek ki technológiai csoportvezetőnek, idén pedig osztályvezetőnek — sorolja szakmai állomásait. - Előnyösnek, vagy hátrányosnak tartja, hogy nem közvetlenül az egyetemről, frissdiplomásként került ide, hanem a gyár dolgozójaként szerzett felsőfokú végzettséget? - Véleményem szerint mindenképpen ez a szerencsésebb. Tapasztalatom szerint teljesen más a frissdiplomások viszonya az üzemhez, mint azoké, akik ugyanitt végeztek korábban valamilyen fizikai, termelőmunkát. A fiatal, pályakezdő mérnök nehezen tudja kivárni azt a tíz-tizenöt évet, miután magasabb beosztásba, jobb fizetéshez jut. Ez a kettő ugyanis összefügg. Hiszen nálunk Magyarorszá-gon általános probléma, hogy a fizetést a beosztás után adják. A textilgyár nagy tradíciókkal rendelkező vállalat, hiszen nemegy 30 éves munra tekint vissza. Az idők során a mérnökökkel szemben támasztott igények, követelmények is sokat változtak. Figyelembe véve a műszaki fejlesztés, a termékfejlesztés eredményeit, valószínűsíthető, hogy az utóbbi években megnőtt a vállalatnál a mérnöki munka fontossága. - Ez így van - mondja Udvardi László. - Korábban mérnöki képesítés nélkül is el tudták érni a termelésirányítók, hogy a munka, a termelés jól menjen. Az utóbbi tíz évben, főként pedig a VI. ötéves tervidőszakban teljesen új technikát - a szovjet SZTR szövőgépeket, különféle nyugat-európai eljárásokat, berendezéseket — honosítottunk meg. Mindez eleve „feldobta a labdát" a fiatal szakembereknek a bizonyítási lehetőségre. És ehhez újabban mind többen kapnak felelős beosztást. - Igen. Hiszen ez idő alatt alaposan kicserélődött a vezető-fejlesztő gárda is. Egyfajta korszakváltás ment végbe. Az utóbbi években sokan mentek nyugdíjba. A helyükbe zömmel a vállalat fiatal szakemberei léptek. Az új beosztások újabb bizonyítási lehetőséget, az érvényesülés új alapjait teremtették meg számukra. Akár önmagára is szabhatja ezeket a megállapításokat az osztályvezető. Hiszen nemrég kapta a felelős megbízatásokat, fiatal is, ugyanakkor olyan területen kell bizonyítania, amely feltételezhetően nem kevés konfliktussal jár. Neki és munkatársainak mások munkáját, munkahelyi csoportok tevékenységét kell kritikusan minősíteniük. - Valójában mi a feladatuk? - Az osztály létrehozásával az a cél, hogy minden lehetséges eszközzel javítsuk termékeink minőségét. Ennek jegyében mindenekelőtt a termelőüzemek közötti jobb összhang és együttműködés megteremtésére van szükség. A mi tevékenységünkkel - együttműködő ellenőrzéseinkkel az üzemek közötti elzárkózást igyekszünk feloldani. Ha valahol rábukkanunk egy problémára -■*' minőségi hibára —, igyekszünk feltárni a keletkezés forrását, megpróbáljuk azt kiküszöbölni. Ez a tevékenység idestova három éve megy most, hogy osztályszerki nagyobb VCACICI VIIUMlwtvwn — lett a hatáskörünk. - 1.“C//'Ihatják a termelést, beleszólhatnak a premizálásba? A kérdés egy kicsit meghökkenti Udvardi Lászlót - ilyen eset bizonnyal ritkaságszámba megy ezért némi gondolkodás után, megfontoltan válaszol. — Igen, végső soron akár a munkát is leállíthatjuk. De ez roppant nagy felelősséggel jár, mert azonnal azt mondanák, jó, leállunk, de akkor ajánlj jobb megoldást. És ezt azonnal nem mindig könnyű. Mindenbe beleszólhatunk technológus kollégáimmal, ha felfigyelünk valami termelési, minőségi rendellenességre. Az a veszély persze fennáll, hogy ha rossz napja van az érintett munkahelyi vezetőnek, elküld a fenébe. Megtehetné. De erre még nem volt példa. - A minőséggel kezdtük beszélgetésünket. Konkrétan a vállalatnál milyen a termelés minősége? - Én azt hiszem, hogy megfelelő, ezt fejezik ki előnyös piaci lehetőségeink is. Semmilyen piacon nincsenek értékesítési gondjaink. Tarkánszőtt kelméink 95 százalékban első osztályúak. Megjegyzem, a többit nem is értékesítjük. Aligha könnyű tartani, sőt javítani ezt a minőségi színvonalat. Hiszen a textiliparra jellemző munkaerőgond a pápai vállalatot is sújtja. Öt év alatt hétszázzal csökkent a dolgozók száma. Ugyanakkor romlott az alapanyagként felhasznált gyapot minősége, emelkedtek a nyersanyagárak. Ehhez járul a vállalat költségtakarékos gazdálkodásával összefüggő anyagtakarékosság. Amit ha túlzásba visznek, megsínyli a minőség. Mindezek miatt állandóan készültségben kell lenniük a minőségi kör tagjainak, közöttük a meózóknak, akik munkájára nagymértékben támaszkodik az új osztály. - Alapvetően hol dől el a minőség sorsa? - Az alapanyagoknál, de sok múlik a termelőberendezések állapotán is, továbbá a technológia pontos betartásán. De említhetném a munkafegyelmet ... - Melyik a leggyengébb láncszem? - Erre nem tudok válaszolni. Inkább azt mondanám, hogy még tovább kell tökéletesíteni technikai színvonalunkat. Stabilálni kell a munkaerőt, és az alap- vaamint középszintű vezetőktől meg kell követelni a munka színvonalának növelését. Bráz János NAPLÓ -1985. július 29., hétfő - 3