Napló, 1987. augusztus (Veszprém, 43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
Fiatalos lendülettel Új-Ferencen Méltóan a régi hagyományokhoz — Gazdagodás új létesítményekkel Föld alatt, föld felett a minőségért A várpalotai bányaüzem az 1986. évi eredményei alapján — a Veszprémi Szénbányák üzemei közötti versenyben — kiharcolta az Élüzem címet. Az eredmény meghaladta a 100 millió forintot. Egy év alatt 7,2 kilométernyi vágatot hajtottak ki. Mindebben - mondják — nagy része volt a most is energikusan fejlődő Új-Ferenc bányának. Amely lényegében a korábbi S-1 bánya ihelyét és szerepét vette át. De jelentősége ennél nagyobb. Mert megkezdte a termelést a mintegy félmilliárd forint ráfordítással létrehozott mezőcsatolás, s ezzel - már az üzembe helyezés évében - kihasználták a tervezett kapacitás 90 százalékát. A „megszületett” új bánya foglalkoztatja nemcsak a korábbi STI, hanem a súlyos vízbetörést szenvedett Bánya bányán dolgozók egy részét is. A tervek során a kivitelezők egy anyagleadó ereszket (bányafolyosót) csatlakoztattak az aknához, amely gyorsabbá és zavartalanabbá teszi az anyagellátást, és lényegesen lerövidíti a ki- és beszállásra fordított időt. Elkészült már a szívószellőztetést szolgáló cseh légakna, új széntároló bunkert épít a hőközpont részére a vegyesüzem, hogy a téli időszakban a függőakna elfagyását megakadályozza, valamint az itt „beszívott”, a B. munkahelyeket ellátó levegőt a megfelelő hőmérsékletre emelje. Új Ferenc bánya kollektívája, amely jelentős vállalásokat tett a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére, arra törekszik, hogy ne csak mennyiségben, de minőségben is eleget tegyen a követelményeknek, mind a föld alatt, mind a föld felett. Igyekeznek biztosítani az inotai November 7 Hőerőmű energetikai szénigényének kielégítését, és jó minőségű szenet adnak a belkereskedelemnek a lakossági tüzelőszükségletek zavartalan megoldásához. Az új fronton páncélpajzs védelme alatt folyik a szénfejtés. A homlokelfogók a munkások balesetelhárítását teremtik meg. Az üzemhez érkezett csilléket könnyedén emeli le a daru, hogy mielőbba meddő- vagy szénszállítás részévé válhassanak. A legkorszerűbb, egy központból vezérelhető diszpécserberendezés szolgálja a biztonságos munkát. Fotók: Kovácsi Miklós „Osztrák” cipők Pápáról Az idei divat visszatér a kézi varráshoz — magyarázza felváltva Steiner Ferenc, a Pápai Cipőipari Szövetkezet elnöke és Mógor Jenő Tibor, a felsőrészkészítő üzem vezetője. - A nyugati megrendelőink is hoznak mintákat, de a divatlapokból is ezt látjuk. Római sarukat hordanak, de szegecsekkel kiverve, ékkövekkel díszítve; a cipők felsőrészei puha, vastag bőrökből készülnek, sok kézi díszvárással, üveg, bronz, ezüst díszekkel. Hihetetlen munkaigényes — kézimunka-igényes! - darabok. Az üzemvezető lelkesedése — régi szakember lévén — érthető. Az elnöké kevésbé, hiszen az ő koncepciója fél évtizeddel ezelőtt, amikor átvette a szövetkezet irányítását, az volt, hogy az iparszerű termelésé a jövő. Ennek mintha ellentmondana a mostani irányzat. S mert tudom, hogy a szövetkezet is indult, sőt szép sikereket ért el az iparszerű cipőgyártásban, most nem értem az elnök lelkesedését. — Most is fenntartom, hogy jó irányban mozdult ki a szövetkezet az akkori holtpontról - siet a segítségemre Steiner Ferenc. — Csak szolgáltatásokból, rendelésre készülő cipőkből nem élnénk meg. De hozzáteszem, hogy „szerencsére" valódi gyárra nem futotta a pénzünkből. Nem is akartuk igazán, mert már akkoriban is látszott, hogy a kis szériás, magas színvonalú egyedi termékek azok, amelyeknek biztos piacuk lesz. Ezért is vállalta tudatosan a viszonylag kis, alig több mint száz dolgozót foglalkoztató szövetkezet a termelés igen széles skáláját. A férficipők mellett megkezdték női papucsok, legújabban pedig gyermekszandálok gyártását is. - Csak természetes alapanyagokat használunk - mondja az elnök -, a műbőröket száműztük üzemeinkből. Hittünk az előrejelzésnek, hogy lesz olyan vásárlói réteg, amely a valódi bért, az igényes, kézi munkát igényli. Még minket is meglepett azonban, hogy milyen széles ez a réteg. A pápai szövetkezet számára a divat ilyetén alakulása dupla hasznot hozott. Termékeiben még az utóbbi évek erőteljes gépesítése ellenére is - harminc százalék felett van a kézi munka aránya. Ehhez munkaerőt biztosítani nem volt könnyű, de még mindig könnyebb volt, mintha profilgépeket kellett volna behozni Nyugatról. Könnyű a ,,könnyű” szó különféle fokozataival dobálózni egy írásban — a valóságban a „könnyebb" jelző is igen komoly erőfeszítéseket takar. A szakmunkás-utánpótlás biztosítása érdekében például nem kisebb dolgot vittek véghez, mint hogy újraélesztették a városban - természetesen a szakmunkásképző intézettel közösen — a cipész, cipőfelsőrész-készítő szakmák oktatását. Az első négy tanulójuk az idén vizsgázott, jövőre már 17 végez, ősszel pedig több mint hatvan (!) tanulója lesz a 130 fős szövetkezetnek . . . Ehhez az eredményhez — amely önmagáért beszél — „mindössze” annyi kellett, hogy felismerjék: a cipőipari szakmák nem önmagukban népszerűtlenek. A gyerekeket - is szüleiket - elsősorban az riasztotta vissza, hogy távoli városokban lehetett csak kitanulni azokat. A helyi szakmunkásképzőbe viszont szívesen beiratkoztak, tudván, hogy a szövetkezetnél biztos kenyérre számíthatnak a végzettek. Ennyi tanulót azonban már elhelyezni sem lenne könnyű — márpedig a szövetkezet vállalta, hogy a gyakorlati képzéshez helyet és oktatókat ad. A megoldást a tanműhely jelenti, ami az idén készül el - a megyei tanács és a minisztérium anyagi támogatásával. A tágas tanműhely hosszútávon biztosítja a szakmunkásképzés feltételeit - egyúttal a termelési kapacitásokat is bővíti. Amire ugyancsak szükség van, mert a szövetkezet egy másik régi vágya is teljesülni látszik. A tőkés exporttal már többször megpróbálkoztak, azonban vagy a termék, vagy a partner megválasztása nem bizonyult szerencsésnek, tény, hogy stabil valutabevételre mindmáig nem sikerült szert tenniük. - Nincs igazi gazdája Magyarországon a kis volumenű exportnak - kesereg az elnök -, ezért kellett a saját kárunkon megtanulni sok mindent. Most azonban szépen alakul az együttműködésünk az osztrák Marko céggel, amelynek az NSZK-ban is van érdekeltsége. Felsőrészeket szállítanak - egy előre hozott anyagból - a külföldi partnernek, méghozzá a bevezetőben említett divat stílusában. Az igényes munka jól fizet. Tavaly háromezer pár bőr férficipő-felsőrészt szállítottak az osztrák vevőnek, az idén e hónap végére már elérik a hatezer párat, háromféle modellből. Mindez afféle teszt, a cél egy évi negyvenezer párás keretszerződés aláírása, hogy a szövetkezet termelési kapacitásának tíz százalékát tartósan az export szolgálatába tudja állítani. Most, hogy a tanműhely építkezése befejeződött, a műszaki fejlesztésben ismét a gépesítést állíthatja előtérbe a szövetkezet. Már megvettek az idén három dísztűző gépet, a Marka is telepített náluk néhány ügyes célgépet — mindez előfeltétele annak, hogy az új divatot követni tudják. Tervezik levegővel működő emblémapréselő gépek, lyukasztó- és díszítő-szegecselő berendezések beszerzését is. Az export így válik a fejlődés, egy új stílusú munkavégzés húzóerejévé - a saját képzésű szakmunkások pedig ebben a szellemben nevelkedve, a szakma fortélyait és technikáját magas szinten megismerve a biztos jövő garanciáját jelentik. Láng György Géza Steiner Ferenc elnök a felsőrészkészítő üzem vezető szakembereivel az exportra készülő felsőrészeket vizsgálja. HÚSZÉVES A HOTEL VESZPRÉM Hiísx k£i*fl£s — húsz felelet A megyeszékhely szállodáját éppen húsz évvel ezelőtt, 1967. augusztus 1-én adták át a nagyközönségnek. A jubileum jó alkalom arra, hogy szót váltsunk a város lakóihoz hozzánőtt, pontosabban általuk már ugyancsak kinőtt hotelről. Stílszerűen húsz kérdésre kértünk választ a Veszprém Megyei Vendéglátó Vállalat veszprémi kirendeltségének vezetőjétől, Varjas Sándortól, aki a szálló egyik legrégibb ismerője. - Hány szállodája volt két évtizede Veszprémnek? - Egy. - S most? - Most is. - A két évtized alatt hányszor újították meg az épületet? - Négyszer. Legutóbb 1983- ban. A befogadóképesség azonban mindig azonos maradt. A nyitáskor is 200 vendéget tudtunk elhelyezni a szállóban, s most is. Az étteremben mindig 350 vendéget tudunk egyszerre leültetni. - A két évtized alatt hány vendég fordult meg a szállodában? - Négyszázezer. Közel fele külföldről jött. Hogy az étteremben mennyien voltak, arról nincs statisztikánk. - Mibe került húsz éve, s most egy szoba? - Komfortfokozatoktól függően 1967-ben 120 és 160 forintba, most 450-be, illetve 550 forintba. - Mennyi volt az első év bevétele? — A szállodáé 2,6 millió, az étteremé 4,2. — 5 tavaly? — A szálló kilencmilliót, az étterem 18 milliót hozott. - A húsz év alatt mennyi pénzt költöttünk itt el? - Közel 300 milliót. - Vagyis megtérült a komplexum építésébe, felújításába fektetett forint? — Bőségesen. Milyen híres vendégek fordultak meg itt? — Míg a városnak nem volt reprezentatív vendégháza, addig a politikai, társadalmi élet számos kiválósága itt a Hotel Veszprémben szállt meg. Később híres tudósok, művészek, hazaiak és külföldiek kerestek és kaptak nálunk szállást, így többek között a híres francia színész Pascal Petit, Michele Morgan, a magyar Latinovits- Ruttkai házaspár, Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrász, Germanus Gyula, a néprajzkutató, hogy csak néhányat említsek. - Hány vezetőgarnitúrája volt az egységnek? — A mostani az ötödik. A korábbiak mindegyike ma már a vállalat vezetői posztjainak valamelyikét foglalja el. Mennyien dolgoztak az egységben a nyitáskor? — Hetvenöten. — S most? — Harmincnyolcan. Főként az étterem létszáma csökkent, itt a korábbiaknak már csak mintegy harmada dolgozik. - Miért? — Az új üzemeltetési formának köszönhető. 1982-ben szerződésbe adtuk az eszpresszót és a bárt, az idén tavasszal pedig már az éttermet. A szálloda úgynevezett jövedelemérdekeltségi rendszerben dolgozik. A takarékos létszámgazdálkodás most már mindenkinek a zsebét is érinti. Nem kevésbé a kulturált kiszolgálás, a bőséges, gazdag ételválaszték. Napjaink forgalma igazolja a változtatás helyességét. - Voltak-e különleges szolgáltatásai a Hotel Veszprémnek? - A hetvenes évek közepén a megyében először itt biztosítottak éjszakai műsort, volt sztriptíz is, aztán mindent kiszorított a diszkó, no meg a pénzszűke. — S napjainkban? — Bálok, farsangi műsoros estek szerepelnek a szolgáltatási „étlapon”. — A vendéglátás rögös szakma, a két évtized alatt buktak-e itt meg gyorsan meggazdagodni vágyók? — Komolyabb rendőrségi ügy egyetlen alkalommal sem volt. Az itt végzett munka elismeréseként viszont kollektívák, személyek nemegyszer részesültek elismerésben, kitüntetésben. — Drága hely a hotel? — Azt hiszem, az áraink meglehetősen vonzóak. Különösen a Balaton-partról idelátogatóknak. Éttermünk választéka a leggazdagabb a városban, speciális igényeket is kielégít, újdonság a kóserkínálat és a speciális magyar menü. — A húsz évvel ezelőttiekből hányan maradtak itt? — Az „alapítókból” már csak ketten vannak. — Megér-e újabb két évtizedes jubileumot a Hotel Veszprém? — Ismerve a jogosan változó igényeket, remélhetőleg itt már nem. Andrássy Antal NAPLÓ - 1987. augusztus 1., szombat -3