Napló, 1987. augusztus (Veszprém, 43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

Fiatalos lendülettel Új-Ferencen Méltóan a régi hagyományokhoz — Gazdagodás új létesítményekkel Föld alatt, föld felett a minőségért A várpalotai bányaüzem az 1986. évi eredményei alapján — a Veszprémi Szénbányák üzemei közötti versenyben — kiharcolta az Élüzem címet. Az eredmény meghaladta a 100 millió forintot. Egy év alatt 7,2 kilométernyi vágatot hajtottak ki. Mindebben - mondják — nagy része volt a most is energikusan fejlődő Új-Fe­renc bányának. Amely lénye­gében a korábbi S-1 bánya ihelyét és szerepét vette át. De jelentősége ennél nagyobb. Mert megkezdte a termelést a mintegy félmilliárd forint rá­fordítással létrehozott mező­csatolás, s ezzel - már az üzembe helyezés évében - ki­használták a tervezett kapaci­tás 90 százalékát. A „megszületett” új bánya foglalkoztatja nemcsak a ko­rábbi STI, hanem a súlyos víz­betörést szenvedett Bánya­ bá­­nyán­ dolgozók egy részét is. A tervek során a kivitelezők egy anyagleadó ereszket (bányafo­lyosót) csatlakoztattak az ak­nához, amely gyorsabbá és zavartalanabbá teszi az anyag­ellátást, és lényegesen lerö­vidíti a ki- és beszállásra for­dított időt. Elkészült már a szívószellőztetést szolgáló cse­h­ légakna, új széntároló bun­kert épít a hőközpont részére a vegyesüzem, hogy a téli időszakban a függőakna elfa­gyását megakadályozza, vala­mint az itt „beszívott”, a B. mun­kahelyeket ellátó levegőt a megfelelő hőmérsékletre emel­je. Új­ Ferenc bánya kollektívá­ja, amely jelentős vállalásokat tett a nagy októberi szocialis­ta forradalom 70. évfordulója tiszteletére, arra törekszik, hogy ne csak mennyiségben, de minőségben is eleget tegyen a követelményeknek, mind a föld alatt, mind a föld felett. Igye­keznek biztosítani az inotai November 7 Hőerőmű energe­tikai szénigényének kielégíté­sét, és jó minőségű szenet ad­nak a belkereskedelemnek a lakossági tüzelőszükségletek zavartalan megoldásához. Az új fronton páncélpajzs védelme alatt folyik a szénfejtés. A homlokelfogók a munkások bal­­esetelhárítását teremtik meg. Az üzemhez érkezett csilléket könnyedén emeli le a daru, hogy mielőbb­­a meddő- vagy szénszállítás részévé válhassa­nak. A legkorszerűbb, egy központból vezérelhető diszpécserberen­dezés szolgálja a biztonságos munkát. Fotók: Kovácsi Miklós „Osztrák” cipők Pápáról Az idei divat visszatér a ké­zi varráshoz — magyarázza fel­váltva Steiner Ferenc, a Pá­pai Cipőipari Szövetkezet el­nöke és Mógor Jenő Tibor, a felsőrészkészítő üzem vezetője. - A nyugati megrendelőink is hoznak mintákat, de a divat­lapokból is ezt látjuk. Római sarukat hordanak, de szege­csekkel kiverve, ékkövekkel dí­szítve; a cipők felsőrészei pu­ha, vastag bőrökből készülnek, sok kézi díszvárással, üveg, bronz, ezüst díszekkel. Hihe­tetlen munkaigényes — kézi­munka-igényes! - darabok. Az üzemvezető lelkesedése — régi szakember lévén — érthe­tő. Az elnöké kevésbé, hiszen az ő koncepciója fél évtized­del ezelőtt,­ amikor átvette a szövetkezet irányítását, az volt, hogy az iparszerű terme­lésé a jövő. Ennek mintha el­lentmondana a mostani irány­zat. S mert tudom, hogy a szö­vetkezet is indult, sőt szép si­kereket ért el az iparszerű ci­pőgyártásban, most nem ér­tem az elnök lelkesedését. — Most is fenntartom, hogy jó irányban mozdult ki a szö­vetkezet az akkori holtpontról - siet a segítségemre Steiner Ferenc. — Csak szolgáltatások­ból, rendelésre készülő cipők­ből nem élnénk meg. De hoz­záteszem, hogy „szerencsére" valódi gyárra nem futotta a pénzünkből. Nem is akartuk igazán, mert már akkoriban is látszott, hogy a kis szériás, ma­gas színvonalú egyedi termé­kek azok, amelyeknek biztos piacuk lesz. Ezért is vállalta tudatosan a viszonylag kis, alig több mint száz dolgozót foglalkoztató szö­vetkezet a termelés igen szé­­­les skáláját. A férficipők mel­lett megkezdték női papucsok, legújabban pedig gyermek­szandálok gyártását is. - Csak természetes alap­anyagokat használunk - mond­ja az elnök -, a műbőröket száműztük üzemeinkből. Hit­tünk az előrejelzésnek, hogy lesz olyan vásárlói réteg, amely a valódi bért, az igényes, kézi munkát igényli. Még minket is meglepett azonban, hogy mi­lyen széles ez a réteg. A pápai szövetkezet számá­ra a divat ilyetén alakulása dupla hasznot hozott. Termé­keiben még­­ az utóbbi évek erőteljes gépesítése ellenére is - harminc százalék felett van a kézi munka aránya. Ehhez munkaerőt biztosítani nem volt könnyű, de még mindig könnyebb volt, mintha profil­gépeket kellett volna behozni Nyugatról. Könnyű a ,,könnyű” szó kü­lönféle fokozataival dobálóz­ni egy írásban — a valóság­ban a „könnyebb" jelző is igen komoly erőfeszítéseket ta­kar. A szakmunkás-utánpótlás biztosítása érdekében például nem kisebb dolgot vittek vég­hez, mint hogy újraélesztették a városban - természetesen a szakmunkásképző intézettel közösen — a cipész, cipőfelső­rész-készítő szakmák oktatá­sát. Az első négy tanulójuk az idén vizsgázott, jövőre már 17 végez, ősszel pedig több mint hatvan (!) tanulója lesz a 130 fős szövetkezetnek . . . Ehhez az eredményhez — amely önmagáért beszél — „mindössze” annyi kellett, hogy felismerjék: a cipőipari szak­mák nem önmagukban népsze­rűtlenek. A gyerekeket - is szüleiket - elsősorban az ri­asztotta vissza, hogy távoli vá­rosokban lehetett csak kitanulni azokat. A helyi szakmunkás­­képzőbe viszont szívesen be­iratkoztak, tudván, hogy a szövetkezetnél biztos kenyérre számíthatnak a végzettek. Ennyi tanulót azonban már elhelyezni sem lenne könnyű — márpedig a szövetkezet vál­lalta, hogy a gyakorlati kép­zéshez helyet és oktatókat ad. A megoldást a tanműhely jelenti, ami az idén készül el - a megyei tanács és a minisz­térium anyagi támogatásával. A tágas tanműhely hosszútá­von biztosítja a szakmunkás­­képzés feltételeit - egyúttal a termelési kapacitásokat is bő­víti. Amire ugyancsak szükség van, mert a szövetkezet egy másik régi vágya is teljesülni látszik. A tőkés exporttal már több­ször megpróbálkoztak, azon­ban vagy a termék, vagy a partner megválasztása nem bizonyult szerencsésnek, tény, hogy stabil valutabevételre mindmáig nem sikerült szert tenniük. - Nincs igazi gazdája Ma­gyarországon a kis volumenű exportnak - kesereg az elnök -, ezért kellett a saját kárun­kon megtanulni sok mindent. Most azonban szépen alakul az együttműködésünk az oszt­rák Marko céggel, amelynek az NSZK-ban is van érdekelt­sége. Felsőrészeket szállítanak - egy előre hozott anyagból - a külföldi partnernek, méghozzá a bevezetőben említett divat stílusában. Az igényes munka jól fizet. Tavaly háromezer pár bőr férficipő-felsőrészt szállí­tottak az osztrák vevőnek, az idén e hónap végére már el­érik a hatezer párat, három­féle modellből. Mindez afféle teszt, a cél egy évi negyven­ezer párás keretszerződés alá­írása, hogy a szövetkezet ter­melési kapacitásának tíz szá­zalékát tartósan az export szol­gálatába tudja állítani. Most, hogy a tanműhely építkezése befejeződött, a mű­szaki fejlesztésben ismét a gépesítést állíthatja előtérbe a szövetkezet. Már megvettek az idén három dísztűző gépet, a Marka is telepített náluk né­hány ügyes célgépet — mind­ez előfeltétele annak, hogy az új divatot követni tudják. Ter­vezik levegővel működő emb­lémapréselő gépek, lyukasztó- és díszítő-szegecselő berende­zések beszerzését is. Az ex­port így válik a fejlődés, egy új stílusú munkavégzés húzó­erejévé - a saját képzésű szakmunkások pedig ebben a szellemben nevelkedve, a szakma fortélyait és techniká­ját magas szinten megismerve a biztos jövő garanciáját je­lentik. Láng György Géza Steiner Ferenc elnök a felsőrészkészítő üzem vezető szakem­bereivel az exportra készülő felsőrészeket vizsgálja. HÚSZÉVES A HOTEL VESZPRÉM Hiísx k£i*fl£s — húsz felelet A megyeszékhely szállodáját éppen húsz évvel ezelőtt, 1967. augusztus 1-én adták át a nagyközönségnek. A jubileum jó alkalom arra, hogy szót váltsunk a város lakóihoz hoz­­zánőtt, pontosabban általuk már ugyancsak kinőtt hotelről. Stílszerűen húsz kérdésre kér­tünk választ a Veszprém Me­gyei Vendéglátó Vállalat veszp­rémi kirendeltségének vezetőjé­től, Varjas Sándortól, aki a szálló egyik legrégibb ismerő­je. - Hány szállodája volt két évtizede Veszprémnek? - Egy. - S most? - Most is. - A két évtized alatt hány­szor újították meg az épüle­tet? - Négyszer. Legutóbb 1983- ban. A befogadóképesség azonban mindig azonos ma­radt. A nyitáskor is 200 ven­déget tudtunk elhelyezni a szállóban, s most is. Az étte­remben mindig 350 vendéget tudunk egyszerre leültetni. - A két évtized alatt hány vendég fordult meg a szállo­dában? - Négyszázezer. Közel fele külföldről jött. Hogy az étte­remben mennyien voltak, ar­ról nincs statisztikánk. - Mibe került húsz éve, s most egy szoba? - Komfortfokozatoktól füg­gően 1967-ben 120 és 160 fo­rintba, most 450-be, illetve 550 forintba. - Mennyi volt az első év bevétele? — A szállodáé 2,6 millió, az étteremé 4,2. — 5 tavaly? — A szálló kilencmilliót, az étterem 18 milliót hozott. - A húsz év alatt mennyi pénzt költöttünk itt el? - Közel 300 milliót. - Vagyis megtérült a komp­lexum építésébe, felújításába fektetett forint? — Bőségesen.­­ Milyen híres vendégek fordultak meg itt? — Míg a városnak nem volt reprezentatív vendégháza, ad­dig a politikai, társadalmi élet számos kiválósága itt a Hotel Veszprémben szállt meg. Ké­sőbb híres tudósok, művészek, hazaiak és külföldiek kerestek és kaptak nálunk szállást, így többek között a híres francia színész Pascal Petit, Michele Morgan, a magyar Latinovits- Ruttkai házaspár, Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrász, Germanus Gyula, a néprajz­­kutató, hogy csak néhányat említsek. - Hány vezetőgarnitúrája volt az egységnek? — A mostani az ötödik. A korábbiak mindegyike ma már a vállalat vezetői poszt­jainak valamelyikét foglalja el.­­ Mennyien dolgoztak az egységben a nyitáskor? — Hetvenöten. — S most? — Harmincnyolcan. Főként az étterem létszáma csökkent, itt a korábbiaknak már csak mintegy harmada dolgozik. - Miért? — Az új üzemeltetési formá­nak köszönhető. 1982-ben szer­ződésbe adtuk az eszpresszót és a bárt, az idén tavasszal pedig már az éttermet. A szál­loda úgynevezett jövedelemér­dekeltségi rendszerben dolgo­zik. A takarékos létszámgaz­dálkodás most már mindenki­nek a zsebét is érinti. Nem kevésbé a kulturált kiszolgá­lás, a bőséges, gazdag étel­­választék. Napjaink forgalma igazolja a változtatás helyes­ségét. - Voltak-e különleges szol­gáltatásai a Hotel Veszprém­nek? - A hetvenes évek közepén a megyében először itt bizto­sítottak éjszakai műsort, volt sztriptíz is, aztán mindent ki­szorított a diszkó, no meg a pénzszűke. — S napjainkban? — Bálok, farsangi műsoros estek szerepelnek a szolgál­tatási „étlapon”. — A vendéglátás rögös szak­ma, a két évtized alatt buk­tak-e itt meg gyorsan meg­gazdagodni vágyók? — Komolyabb rendőrségi ügy egyetlen alkalommal sem volt. Az itt végzett munka elismeré­seként viszont kollektívák, sze­mélyek nemegyszer részesül­tek elismerésben, kitüntetés­ben. — Drága hely a hotel? — Azt hiszem, az áraink meglehetősen vonzóak. Külö­nösen a Balaton-partról ide­látogatóknak. Éttermünk vá­lasztéka a leggazdagabb a vá­rosban, speciális igényeket is kielégít, újdonság a kóserkí­nálat és a speciális magyar menü. — A húsz évvel ezelőttiekből hányan maradtak itt? — Az „alapítókból” már csak ketten vannak. — Megér-e újabb két évti­zedes jubileumot a Hotel Veszprém? — Ismerve a jogosan válto­zó igényeket, remélhetőleg itt már nem. Andrássy Antal NAPLÓ - 1987. augusztus 1., szombat -3

Next