Napló, 1988. szeptember (Veszprém, 44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

Év végéig mintegy 450 elektromos autóbevizsgáló műszer vasipari munkáját végzik Nemesgulá­­cson, a Badacsony Termelőszövetkezet gépüzemében. Az autók műszaki állapotát vizsgáló be­rendezés elektromos részét Budapesten, a Híradástechnikai Gyárban szerelik készre. T­ermelőszö­vetkezetek és hagyományápolás Népművészeti alkotótábor Zánkán Mire e sorok megjelennek, már ez a táborozás is csak emlék lesz annak az ötven gyereknek, akiknek szerencséjük volt el­jutni a tsz-szövetség immár hagyományosnak számító népművé­szeti alkotótáborába. Érdeklődésük az új tanévre irányul, pedig még egy hete sincs, hogy lelkesen szőttek, fontak, ismerkedtek a népi díszítőművészet elemeivel. Fogyókúrás, de tartalmas program Harmadszor rendezett az idén augusztus 15-e és 26-a között népművészeti alkotótá­bort a megyei tsz-szövetség és a megyei művelődési központ. A szövetségnek ez a tábor nyolcvanezer forintjába került, ami a költségek felét fedezte. A zánkai táborozásban részt vevő gyerekek különböző ösz­­szegeket fizettek. Volt olyan tsz, amelyik a maradék ötven százalékot teljes egészében magára vállalta, de olyan is, amelyik nem tudott, vagy nem akart „beszállni" a költségek­be. Ha visszagondolunk az­­elő­­ző két táborozásra, a városlő­­dire és a bakonyoszlopira, ak­kor alapvető különbségeket ta­pasztalunk a három kurzus kö­zött. A városlődiben nyilván­valóan többet foglalkoztak fa­zekassággal, az ottani, gon­dosan kiégetett kerámiák még ma is a féltett kincsek közé ortoznak. A bakonyoszlopb­ól őrzik a legszebb emlékeket, de ez a tábor manapság szinte megfizethetetlen. Az idei zán­kai táborozás szakmai prog­ramja is kissé soványabb, mint az előző kettő volt. Tudom, hogy az ilyen korú gyermekek befogadóképessé­ge szinte korlátlan, de azért felnőtt szemmel nézve csöp­őlák Rita, a veszprémi Hriszto Botev iskola ötödikese. Most rafiából kosarat­lan. - Már Bakonyoszlopon is táboroztam, nem ismeretlenek számomra, amiket itt csiná­lunk, de azért jó, hogy megint eljöhettem. Azt hiszem, hogy ha nagyobb leszek, akkor is tudom hasznosítani az itt ta­nultakat. Ha csak annyira, hogy megtanulok szépen varr­ni, vagy el tudom készíteni a hajpántomat, az is jó. Ebben egyetértenek a tapol­cai Inhoff Ildikóval: — Sajnos, én már nem jö­hetek jövőre, pedig szívesen tenném, akár ifivezetőként is. Az ősztől óvónőképzőbe fogok járni. Pápára. Az itt megtanul­­takat báb- és díszkészítésben akarom felhasználni. Ezeknek a tárgyaknak az ismeretével, a készítésük megtanulásával a népdaléneklés is jobban megy. A szövőszéken az első nap­tól legügyesebbnek a nagyvá­zsonyi Fiszter Balázst mondják. Ezt a benyomást igazolja majd az utolsó napon megszervezen­dő kiállítás, ahol a legsikere­sebb alkotók között szerepel­het a neve, a munkája. -» ötödik osztályos leszek — mondja, de szemét nem veszi ,et sem érzem soványnak a takarékosabb programot. Ha csak felsorolnám mindazokat a tevékenységeket, amelyekbe bepillanthatnak a táborlakók, hosszú és unalmas lenne ez a bekezdés. Ne gondolja senki, hogy a gyerekek sokallnák a foglalko­zásokat! Legalábbis erre utal az a csend, ami a munkát kí­séri. Itt a pedagógusoknak és a foglalkozások vezetőinek nem kell fegyelmezniük, az al­kotómunka kívánja a figyel­met. Egy nagyobbacska terem­ben nemezeinek, egy másikban rafiafonás a feladat, a har­madikban szövőszéken szőnek. A nemezelők között együtt dolgozik két fiú. A hetedik osztályos Fodor Béla, aki édesapjától hallott a táborról: — Megkérdezte, lenne-e ked­vem eljönni. Jó, hogy igent mondtam. Különben őt sem ismerném - mutat a barát­jára. — Mohácsi vagyok, a szom­szédban a népitánctáborun­k van, összebarátkoztunk a veszprémi gyerekekkel, már táncházat is szerveztünk ne­kik, ők meg a saját foglalko­zásaikon látnak minket ven­dégül — mondja Sárvári An­dor, le a piros-fekete mintás sző­nyegről. — Én sem először ve­szek részt ilyen táborozásban, voltam már Bakonyoszlopon is. A nádsípkészítést például már ott tanultam. Itt is készítettünk már. Otthon a fiúknak is meg­mutattam, hogyan kell csi­nálni. — Megvannak a régi tár­gyaid? — Szerintem mindenki meg­őrzi azt, amit egy ilyen tábor­ból hazavisz. — Én is megőriztem még a Vöröslődön készített kerámiá­mat is, pedig az nem is si­került olyan jól — mondja a balatonedericsi Takács Zita. — Az ottani táborban igazi ke­mencében égettük ki az agyagedényeinket. — Ezek szerint, te sem elő­ször vagy itt. Nyolcadikba megy, biztosan sok mindenről van véleményed. Mit gon­dolsz, a népművészeti ismere­teknek helye lenne az iskolá­ban is? — Igen. Tegnap például a junta készítésről beszélgettünk. Azt az összes foglalkozáson el­mondják nekünk, hogy mire jó, cumit készítünk. Azt, hiszem, hogy a történelemóráin nagyon jól tudnánk hasznosítani az itt elsajátítottakat. — Biztos, hogy ott? Nem rajz-, vagy techni­kaórás? — Biztos. Bár van valami csekélyke pedagógusi gyakorlatom, de azért rácsodálkozom arra, hogy egy kamasznak milyen remek, világos meglátásai vannak az őt körülvevő világgal kapcso­latban. Mert vitathatatlan: ne­ki van igaza, a már majdnem csak sémákban gondolkodni képes felnőttekkel szemben. A népművészet, a hagyományok ismerete valóban a történelem­­tudás elválaszthatatlan ré­sze. Sajnos, ez az, amit sike­rül elhanyagolnunk. Hogyan tovább? Dr. Tóth Hajnalkával, a to­jásfestés, szövés és ihímzés szakértőijével, a megyei nép­­művészeti tanács vezetőjével, Gyurján Natasával, a batiko­lás, nemezelés, g rafiafonás és fib­ka bekészítés bemutatójá­val, valamint a két nevelőta­nárral, Szései Erzsébettel és a még főiskolai hallgató Stren­­ner Györgyivel beszélgetünk. Az vitathatatlan, hogy eb­ben a táborban fegyelmezni nem kell. A nevelőkne­k nem újdonság, hogy a fegyelem megteremtésének legfőbb bá­zisa a figyelem felkeltése. A kreativitásról beszélgetünk, amikor szinte berobban a he­lyiségbe a pápai Ihász Mari­ann. A kezében egy olyan já­ték, amit minden kisgyermek szívesen megkaparintana: egy nemezlabdákból összeállított, szemtelen képű kukac. — Tegnap labdákat készítet­tünk és már akkor törte­m a fejem azon, hogy miképpen le­hetne ebből játékokat készíte­ni. Ma aztán elkértem né­hány társaim labdáját és el­készítettem ezt kukacot. Óvó­nő akarok lenni, ezért is tar­tom fontosnak,, hogy ismerjem a régi játékok elkészítésének titkát. — Hát pontosan erről akar­tam beszélni - mondja Cz. Tóth Hajnalka. - Szükség len­ne egy olyan helyre, ahol ezek a gyerekek, akik itt alap­ismereteket szedtek magukra, alaposabban megismerked­hetnek a népi mesterségekkel, díszítőművészettel, életmóddal. Van már ilyenre példa, mond­ják Szolnokon. Nekünk nem kellene egy olyan vadonatúj épület, akkora kényelem, egy kis parasztház is megfelelne, ha helye lehetne benne a mú­zeumi és az alkotómunkának egyaránt. — Ez egyedül nem fog men­ni ... — Megpróbálunk segítséget kérni a tsz-szövetségtől, a me­gyei tanács novemberben tár­gyalja a művészeti tanács munkáját. Remélem, ott má­sokat is sikerül meggyőznünk. Varga Ibolya Helye lenne az iskolában Munkanélküliség, foglalkoztatási gondok Interjú Rózsa Józseffel, az ABMH főosztályvezetőjével A szocializmus alapelveivel oly sokáig összeegyeztethetetlennek tartott munkanélküliség megjelent a magyar gazdaságban is. Sőt, azt is hallani, hogy az évtized végéig 200 ezer ember ma­rad állás nélkül. Valójában milyen munkanélküliséggel kell szá­molnunk, mit tesz a foglalkoztatási gondok enyhítésére a mun­kaügyi kormányzat — erről tájékoztatta Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője Bajkó Erikát, az MTI munkatársát. Munkanélküliek a két csoportban MTI: Hivatalosan kit tekinte­nek ma munkanélkülinek, s hányan vannak? Mit tesznek mielőbbi elhelyezkedésük segí­tése érdekében a munkaügyi szervek? Rózsa József: Ma a munka­­nélkülieknek hivatalosan két kategóriáját különböztetjük meg. Az egyik csoportot azok alkotják, akiknek felszámolás vagy átszervezés miatt a mun­káltatójuk felmondott, s mivel lakóhelyük környezetében rö­vid időn belül nem biztosított újraelhelyezkedésük, hat hó­napig jogosultak felmondási idejük meghosszabbítására s további hat hónapig az elhe­lyezkedési támogatásra. A má­sik csoportba mindazok bele­tartoznak, akiknek bármilyen más egyéb okból nincs munká­juk, de szeretnének elhelyez­kedni, ezért a munkaerő-köz­­vetítő szerveknél nyilvántartás­ba vétetik magukat. Ide tar­toznak azok is, akik saját aka­ratukból váltak meg a régi munkahelyüktől. A hivatalosan is munkanélkülinek minősülők száma 10-15 ezer között mo­zog, közülük mintegy 1000— 1500-an jogosultak állami se­gítségre, azaz felmondási ide­jük meghosszabbítására, elhe­lyezkedési támogatásra. A munkaerő-közvetítő szer­vek a jelentkezőket folyamato­san tájékoztatják a betölthető állásokról, a legnehezebben el­helyezkedő rétegek számára pe­dig a közhasznú munkavégzés lehetősége is adott. Ezenkívül az irodák szakképesítést adó tanfolyamok szervezésével is foglalkoznak, és még a pálya­­választáshoz is segítséget nyúj­tanak. MTI: A gazdaság szerkeze­tének átalakítása, a struktúra­­váltás — amely nélkül nem le­het kibontakozás — mennyiben befolyásolja a munkanélküliség alakulását, valóban elkerülhe­tetlen velejárója a 200 ezer munkanélküli? R. J.: A kétszázezres nagyság­rendről magam is hallottam, annak megalapozottságáról azonban nem vagyok meggyő­ződve. Igaz, a struktúra átala­kítása még csak most kezdő­dött meg. Ha felgyorsul, a munkanélküliek száma a jelen­leginél minden bizonnyal több lesz, de a 200 ezres szám vé­leményem szerint így is messze eltúlzott. Arra mindenképpen fel kell készülnünk, hogy a struktúra­­váltás kapcsán felszabaduló munkaerő számára megfelelő munkalehetőséget biztosítsunk. Ennek egyik feltétele, hogy legyen munkahely. Ennek for­rásául részben a költségvetési támogatások visszafogásával megtakarított pénzek szolgál­hatnak. Ugyanakkor a munkaügyi kormányzat olyan képzési rend­szer kialakításán dolgozik, amelynek célja a munkanélkü­liséget megelőző szakmatanu­lás. Egy-egy vállalatnál, egy­­egy térségben ugyanis a fog­lalkoztatási gondok nem egyik napról a másikra alakulnak ki, s ha az emberek előre gon­dolnak a jövőjükre, biztosabb az újraelhelyezkedésük. Olyan szakmásító, második szakmát adó tanfolyamokat kívánunk szervezni, amelyek az adott térségben igazodnak a válla­latok, szövetkezetek várható munkaerő-igényéhez. Ebben az állami költségvetés is részt vál­lalna, a tanfolyamokat azon­ban a vállalatoknak kellene megszervezniük, a képzés pe­dig a jelentkezők szabadidejé­ben történne. Az ilyen típusú tanfolyamok szervezését a foglalkoztatási alapból finanszírozhatnánk, s igény szerint indíthatnánk. Az ésszerűség érdekében az ÁBMH a megyei tanácsokkal, a munkáltatókkal együttműköd­ve felméri, hogy az egyes tér­ségekben milyen lesz a mun­kahelyi struktúra, mely szak­mák s milyen mértékben lesz­nek keresettek, remények, hogy ne csökken­jen, mások - főként az álam­i szervek és a vállalatok - sze­rint a munnk­anélküli-segély nem lehet több az átlagkereset 60 -70 százalékánál. A tényleges arányt valahol e kettő között kell kialakítani, egyfajta köz­­megegyezéssel,, hiszen ezeket a segélyeket a lakossági adó­bevételeikből fizetjük majd. A legtöbbet vitatott kérdés, hogy a munkanélküli-segély szempontjából ki számítson munkanélkülinek; csak az, akinek a munkahelyét felszá­molták, vagy az is, aki maga mondott fel, netán valamilyen más, személyhez fűződő ok­ból elbocsátották. Azoknak a köre, akiket ,ma munkanélküli­ként az állam­ segéllyel is tá­mogat, szűk. Ezt szélesíteni kell. Kérdés, hogy ez a széle­sítés a teljeskörűséget je­lentse-e - minden munka nél­kül lévőt beleszámítva -, vagy a fokozatosságot. Nyilvánva­ló, hogy egyszer eljutunk a teljeskörűséghez, mert az ál­­lani­polgárokat nehéz tartósan aszerint megkülönböztetni, hogy ki miért lett munkanélküli. A kezdés éveiben azonban vé­leményem szerint ez a különb­ségtétel még indokolt. Az ÁBMH állás­pontja szerint a mai szűkített kört már kezdet­ben is bővíteni kell, például azokra a szakképzett pálya­kezdőkre is kiterjesztve, akik tanulmányaik végeztével nem tudnak elhelyezkedni. A munkanélküli-segélyben részesülők számára képzettsé­gi szintjüknek megfelelő mun­kaalkalmat kell majd biztosí­tan­unk*. *Ez azonban nem je­lenti azt, hogy kimondottan csak az eredeti szakmájukban, hanem ha arra mód és lehe­tőség kínálkozik, ahhoz közel­álló, alapképzettségüknél fog­va könnyért elsajátítható ro­konszakmában is. Folytatódnak a munkahelyteremtő beruházások MTI: A munkanélküli-se­gély csak átmeneti megoldás lehet, az emberek munkával szeretnék megkeresni a m­eg­­élhetésükhöz szükséges pénzt. R. J.: A jövőben is folytatód­nak a munkahelyteremtő be­ruházások. A foglalkoztatási alapból már az idén is mint­egy ötezer új munkahely léte­sítését támogattuk, ezt jövőre meg lehetne duplázni. A mun­kanélküliség elkerülésének másik lehetősége az iskola­­rendszer olyan átalakítása, hogy a fiatalok valóban kere­sett, konvertálható szaktudásra tegyenek szert. A művelődési tárca a közeljövőben terjeszti elképzeléseit a kormány elé a középfokú szakképzés javítá­sáról, s ebben már ilyen tö­rekvések is fellelhetők. Gondol­kozunk a munkaerő-kereslet­ben és -kínálatban már most is tapasztalható területi fe­szültségek feloldásának lehe­tőségein is. Távlati terveink kö­zött szerepel, hogy a legin­kább indokolt esetekben, a foglalkoztatási alap terhére részben vagy egészében átvál­lalnánk azoknak az emberek­nek a lakáscseréből adódó veszteségeit, akik környékükön végképp nem tudnak elhe­lyezkedni, viszont másutt nagy szükség lenne rájuk. Lesz-e munkanélküli-segély? MTI: Az elhelyezkedési tá­mogatást már ma is sokan munkanélküli-segélyként emle­getik. Lesz-e nálunk is munka­­nélküli-segély, ha igen, kik kaphatják majd? R. J.: A munkanélküli-segély rendszerének kimunkálása elő­rehaladott állapotban van. A munkanélküli-segélyezést sza­bályozó minisztertanácsi ren­delet tervezetének előkészítése körül sok a vita. Maga a ren­delet 10-12 oldal lenne, a hozzá kapcsolódó, állami és társadalmi szervektől, vállala­toktól érkezett észrevételek, ja­vaslatok már most is mintegy 150 oldalnyi írásos anyagot tesznek ki. Ezeknek a feldol­­­­gozása folyamatban van. A sok észrevétel, vita miatt a mun­kaügyi kormányzat úgy véli, hogy az eddiginél szélesebb körű, igazi társadalmi vitára van szükség a nézetek egyezte­téséhez, ami azonban hosszabb időt vesz igénybe. A társadal­mi vitára jövőre kerül sor. A munkanélküli-segély rend­szerének kialakítását az teszi szükségessé, hogy a munkanél­küliek jelenlegi állami támo­gatásának rendszere egyrészt túlságosan kötött, szűk körű, más szempontból viszont rend­kívül nagyvonalú. A meghosz­­szabbított felmondási időre já­ró segély — amelyet akár már ma is munkanélküli-segélynek nevezhetnénk — jelenleg meg­egyezik az átlagkeresettel, s erre sehol a világon nincs példa. A változtatás mértékéről fo­lyik a vita: vannak olyan vé­ A veszprémi Dózsa Tsz szentkirályszabadjai fémfeldolgozó üzemében tavaly 120 darab pantog­ráf rendszerű másoló marógépet készítettek. Az idei év új terméke a lemezvágó és élhajlító gép. NAPLÓ - 1988. szeptember 1., csütörtök -3

Next