Napló, 1988. szeptember (Veszprém, 44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-01 / 209. szám
Év végéig mintegy 450 elektromos autóbevizsgáló műszer vasipari munkáját végzik Nemesgulácson, a Badacsony Termelőszövetkezet gépüzemében. Az autók műszaki állapotát vizsgáló berendezés elektromos részét Budapesten, a Híradástechnikai Gyárban szerelik készre. Termelőszövetkezetek és hagyományápolás Népművészeti alkotótábor Zánkán Mire e sorok megjelennek, már ez a táborozás is csak emlék lesz annak az ötven gyereknek, akiknek szerencséjük volt eljutni a tsz-szövetség immár hagyományosnak számító népművészeti alkotótáborába. Érdeklődésük az új tanévre irányul, pedig még egy hete sincs, hogy lelkesen szőttek, fontak, ismerkedtek a népi díszítőművészet elemeivel. Fogyókúrás, de tartalmas program Harmadszor rendezett az idén augusztus 15-e és 26-a között népművészeti alkotótábort a megyei tsz-szövetség és a megyei művelődési központ. A szövetségnek ez a tábor nyolcvanezer forintjába került, ami a költségek felét fedezte. A zánkai táborozásban részt vevő gyerekek különböző öszszegeket fizettek. Volt olyan tsz, amelyik a maradék ötven százalékot teljes egészében magára vállalta, de olyan is, amelyik nem tudott, vagy nem akart „beszállni" a költségekbe. Ha visszagondolunk azelőző két táborozásra, a városlődire és a bakonyoszlopira, akkor alapvető különbségeket tapasztalunk a három kurzus között. A városlődiben nyilvánvalóan többet foglalkoztak fazekassággal, az ottani, gondosan kiégetett kerámiák még ma is a féltett kincsek közé ortoznak. A bakonyoszlopból őrzik a legszebb emlékeket, de ez a tábor manapság szinte megfizethetetlen. Az idei zánkai táborozás szakmai programja is kissé soványabb, mint az előző kettő volt. Tudom, hogy az ilyen korú gyermekek befogadóképessége szinte korlátlan, de azért felnőtt szemmel nézve csöpőlák Rita, a veszprémi Hriszto Botev iskola ötödikese. Most rafiából kosaratlan. - Már Bakonyoszlopon is táboroztam, nem ismeretlenek számomra, amiket itt csinálunk, de azért jó, hogy megint eljöhettem. Azt hiszem, hogy ha nagyobb leszek, akkor is tudom hasznosítani az itt tanultakat. Ha csak annyira, hogy megtanulok szépen varrni, vagy el tudom készíteni a hajpántomat, az is jó. Ebben egyetértenek a tapolcai Inhoff Ildikóval: — Sajnos, én már nem jöhetek jövőre, pedig szívesen tenném, akár ifivezetőként is. Az ősztől óvónőképzőbe fogok járni. Pápára. Az itt megtanultakat báb- és díszkészítésben akarom felhasználni. Ezeknek a tárgyaknak az ismeretével, a készítésük megtanulásával a népdaléneklés is jobban megy. A szövőszéken az első naptól legügyesebbnek a nagyvázsonyi Fiszter Balázst mondják. Ezt a benyomást igazolja majd az utolsó napon megszervezendő kiállítás, ahol a legsikeresebb alkotók között szerepelhet a neve, a munkája. -» ötödik osztályos leszek — mondja, de szemét nem veszi ,et sem érzem soványnak a takarékosabb programot. Ha csak felsorolnám mindazokat a tevékenységeket, amelyekbe bepillanthatnak a táborlakók, hosszú és unalmas lenne ez a bekezdés. Ne gondolja senki, hogy a gyerekek sokallnák a foglalkozásokat! Legalábbis erre utal az a csend, ami a munkát kíséri. Itt a pedagógusoknak és a foglalkozások vezetőinek nem kell fegyelmezniük, az alkotómunka kívánja a figyelmet. Egy nagyobbacska teremben nemezeinek, egy másikban rafiafonás a feladat, a harmadikban szövőszéken szőnek. A nemezelők között együtt dolgozik két fiú. A hetedik osztályos Fodor Béla, aki édesapjától hallott a táborról: — Megkérdezte, lenne-e kedvem eljönni. Jó, hogy igent mondtam. Különben őt sem ismerném - mutat a barátjára. — Mohácsi vagyok, a szomszédban a népitánctáborunk van, összebarátkoztunk a veszprémi gyerekekkel, már táncházat is szerveztünk nekik, ők meg a saját foglalkozásaikon látnak minket vendégül — mondja Sárvári Andor, le a piros-fekete mintás szőnyegről. — Én sem először veszek részt ilyen táborozásban, voltam már Bakonyoszlopon is. A nádsípkészítést például már ott tanultam. Itt is készítettünk már. Otthon a fiúknak is megmutattam, hogyan kell csinálni. — Megvannak a régi tárgyaid? — Szerintem mindenki megőrzi azt, amit egy ilyen táborból hazavisz. — Én is megőriztem még a Vöröslődön készített kerámiámat is, pedig az nem is sikerült olyan jól — mondja a balatonedericsi Takács Zita. — Az ottani táborban igazi kemencében égettük ki az agyagedényeinket. — Ezek szerint, te sem először vagy itt. Nyolcadikba megy, biztosan sok mindenről van véleményed. Mit gondolsz, a népművészeti ismereteknek helye lenne az iskolában is? — Igen. Tegnap például a junta készítésről beszélgettünk. Azt az összes foglalkozáson elmondják nekünk, hogy mire jó, cumit készítünk. Azt, hiszem, hogy a történelemóráin nagyon jól tudnánk hasznosítani az itt elsajátítottakat. — Biztos, hogy ott? Nem rajz-, vagy technikaórás? — Biztos. Bár van valami csekélyke pedagógusi gyakorlatom, de azért rácsodálkozom arra, hogy egy kamasznak milyen remek, világos meglátásai vannak az őt körülvevő világgal kapcsolatban. Mert vitathatatlan: neki van igaza, a már majdnem csak sémákban gondolkodni képes felnőttekkel szemben. A népművészet, a hagyományok ismerete valóban a történelemtudás elválaszthatatlan része. Sajnos, ez az, amit sikerül elhanyagolnunk. Hogyan tovább? Dr. Tóth Hajnalkával, a tojásfestés, szövés és ihímzés szakértőijével, a megyei népművészeti tanács vezetőjével, Gyurján Natasával, a batikolás, nemezelés, g rafiafonás és fibka bekészítés bemutatójával, valamint a két nevelőtanárral, Szései Erzsébettel és a még főiskolai hallgató Strenner Györgyivel beszélgetünk. Az vitathatatlan, hogy ebben a táborban fegyelmezni nem kell. A nevelőknek nem újdonság, hogy a fegyelem megteremtésének legfőbb bázisa a figyelem felkeltése. A kreativitásról beszélgetünk, amikor szinte berobban a helyiségbe a pápai Ihász Mariann. A kezében egy olyan játék, amit minden kisgyermek szívesen megkaparintana: egy nemezlabdákból összeállított, szemtelen képű kukac. — Tegnap labdákat készítettünk és már akkor törtem a fejem azon, hogy miképpen lehetne ebből játékokat készíteni. Ma aztán elkértem néhány társaim labdáját és elkészítettem ezt kukacot. Óvónő akarok lenni, ezért is tartom fontosnak,, hogy ismerjem a régi játékok elkészítésének titkát. — Hát pontosan erről akartam beszélni - mondja Cz. Tóth Hajnalka. - Szükség lenne egy olyan helyre, ahol ezek a gyerekek, akik itt alapismereteket szedtek magukra, alaposabban megismerkedhetnek a népi mesterségekkel, díszítőművészettel, életmóddal. Van már ilyenre példa, mondják Szolnokon. Nekünk nem kellene egy olyan vadonatúj épület, akkora kényelem, egy kis parasztház is megfelelne, ha helye lehetne benne a múzeumi és az alkotómunkának egyaránt. — Ez egyedül nem fog menni ... — Megpróbálunk segítséget kérni a tsz-szövetségtől, a megyei tanács novemberben tárgyalja a művészeti tanács munkáját. Remélem, ott másokat is sikerül meggyőznünk. Varga Ibolya Helye lenne az iskolában Munkanélküliség, foglalkoztatási gondok Interjú Rózsa Józseffel, az ABMH főosztályvezetőjével A szocializmus alapelveivel oly sokáig összeegyeztethetetlennek tartott munkanélküliség megjelent a magyar gazdaságban is. Sőt, azt is hallani, hogy az évtized végéig 200 ezer ember marad állás nélkül. Valójában milyen munkanélküliséggel kell számolnunk, mit tesz a foglalkoztatási gondok enyhítésére a munkaügyi kormányzat — erről tájékoztatta Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője Bajkó Erikát, az MTI munkatársát. Munkanélküliek a két csoportban MTI: Hivatalosan kit tekintenek ma munkanélkülinek, s hányan vannak? Mit tesznek mielőbbi elhelyezkedésük segítése érdekében a munkaügyi szervek? Rózsa József: Ma a munkanélkülieknek hivatalosan két kategóriáját különböztetjük meg. Az egyik csoportot azok alkotják, akiknek felszámolás vagy átszervezés miatt a munkáltatójuk felmondott, s mivel lakóhelyük környezetében rövid időn belül nem biztosított újraelhelyezkedésük, hat hónapig jogosultak felmondási idejük meghosszabbítására s további hat hónapig az elhelyezkedési támogatásra. A másik csoportba mindazok beletartoznak, akiknek bármilyen más egyéb okból nincs munkájuk, de szeretnének elhelyezkedni, ezért a munkaerő-közvetítő szerveknél nyilvántartásba vétetik magukat. Ide tartoznak azok is, akik saját akaratukból váltak meg a régi munkahelyüktől. A hivatalosan is munkanélkülinek minősülők száma 10-15 ezer között mozog, közülük mintegy 1000— 1500-an jogosultak állami segítségre, azaz felmondási idejük meghosszabbítására, elhelyezkedési támogatásra. A munkaerő-közvetítő szervek a jelentkezőket folyamatosan tájékoztatják a betölthető állásokról, a legnehezebben elhelyezkedő rétegek számára pedig a közhasznú munkavégzés lehetősége is adott. Ezenkívül az irodák szakképesítést adó tanfolyamok szervezésével is foglalkoznak, és még a pályaválasztáshoz is segítséget nyújtanak. MTI: A gazdaság szerkezetének átalakítása, a struktúraváltás — amely nélkül nem lehet kibontakozás — mennyiben befolyásolja a munkanélküliség alakulását, valóban elkerülhetetlen velejárója a 200 ezer munkanélküli? R. J.: A kétszázezres nagyságrendről magam is hallottam, annak megalapozottságáról azonban nem vagyok meggyőződve. Igaz, a struktúra átalakítása még csak most kezdődött meg. Ha felgyorsul, a munkanélküliek száma a jelenleginél minden bizonnyal több lesz, de a 200 ezres szám véleményem szerint így is messze eltúlzott. Arra mindenképpen fel kell készülnünk, hogy a struktúraváltás kapcsán felszabaduló munkaerő számára megfelelő munkalehetőséget biztosítsunk. Ennek egyik feltétele, hogy legyen munkahely. Ennek forrásául részben a költségvetési támogatások visszafogásával megtakarított pénzek szolgálhatnak. Ugyanakkor a munkaügyi kormányzat olyan képzési rendszer kialakításán dolgozik, amelynek célja a munkanélküliséget megelőző szakmatanulás. Egy-egy vállalatnál, egyegy térségben ugyanis a foglalkoztatási gondok nem egyik napról a másikra alakulnak ki, s ha az emberek előre gondolnak a jövőjükre, biztosabb az újraelhelyezkedésük. Olyan szakmásító, második szakmát adó tanfolyamokat kívánunk szervezni, amelyek az adott térségben igazodnak a vállalatok, szövetkezetek várható munkaerő-igényéhez. Ebben az állami költségvetés is részt vállalna, a tanfolyamokat azonban a vállalatoknak kellene megszervezniük, a képzés pedig a jelentkezők szabadidejében történne. Az ilyen típusú tanfolyamok szervezését a foglalkoztatási alapból finanszírozhatnánk, s igény szerint indíthatnánk. Az ésszerűség érdekében az ÁBMH a megyei tanácsokkal, a munkáltatókkal együttműködve felméri, hogy az egyes térségekben milyen lesz a munkahelyi struktúra, mely szakmák s milyen mértékben lesznek keresettek, remények, hogy ne csökkenjen, mások - főként az álami szervek és a vállalatok - szerint a munnkanélküli-segély nem lehet több az átlagkereset 60 -70 százalékánál. A tényleges arányt valahol e kettő között kell kialakítani, egyfajta közmegegyezéssel,, hiszen ezeket a segélyeket a lakossági adóbevételeikből fizetjük majd. A legtöbbet vitatott kérdés, hogy a munkanélküli-segély szempontjából ki számítson munkanélkülinek; csak az, akinek a munkahelyét felszámolták, vagy az is, aki maga mondott fel, netán valamilyen más, személyhez fűződő okból elbocsátották. Azoknak a köre, akiket ,ma munkanélküliként az állam segéllyel is támogat, szűk. Ezt szélesíteni kell. Kérdés, hogy ez a szélesítés a teljeskörűséget jelentse-e - minden munka nélkül lévőt beleszámítva -, vagy a fokozatosságot. Nyilvánvaló, hogy egyszer eljutunk a teljeskörűséghez, mert az állanipolgárokat nehéz tartósan aszerint megkülönböztetni, hogy ki miért lett munkanélküli. A kezdés éveiben azonban véleményem szerint ez a különbségtétel még indokolt. Az ÁBMH álláspontja szerint a mai szűkített kört már kezdetben is bővíteni kell, például azokra a szakképzett pályakezdőkre is kiterjesztve, akik tanulmányaik végeztével nem tudnak elhelyezkedni. A munkanélküli-segélyben részesülők számára képzettségi szintjüknek megfelelő munkaalkalmat kell majd biztosítanunk*. *Ez azonban nem jelenti azt, hogy kimondottan csak az eredeti szakmájukban, hanem ha arra mód és lehetőség kínálkozik, ahhoz közelálló, alapképzettségüknél fogva könnyért elsajátítható rokonszakmában is. Folytatódnak a munkahelyteremtő beruházások MTI: A munkanélküli-segély csak átmeneti megoldás lehet, az emberek munkával szeretnék megkeresni a megélhetésükhöz szükséges pénzt. R. J.: A jövőben is folytatódnak a munkahelyteremtő beruházások. A foglalkoztatási alapból már az idén is mintegy ötezer új munkahely létesítését támogattuk, ezt jövőre meg lehetne duplázni. A munkanélküliség elkerülésének másik lehetősége az iskolarendszer olyan átalakítása, hogy a fiatalok valóban keresett, konvertálható szaktudásra tegyenek szert. A művelődési tárca a közeljövőben terjeszti elképzeléseit a kormány elé a középfokú szakképzés javításáról, s ebben már ilyen törekvések is fellelhetők. Gondolkozunk a munkaerő-keresletben és -kínálatban már most is tapasztalható területi feszültségek feloldásának lehetőségein is. Távlati terveink között szerepel, hogy a leginkább indokolt esetekben, a foglalkoztatási alap terhére részben vagy egészében átvállalnánk azoknak az embereknek a lakáscseréből adódó veszteségeit, akik környékükön végképp nem tudnak elhelyezkedni, viszont másutt nagy szükség lenne rájuk. Lesz-e munkanélküli-segély? MTI: Az elhelyezkedési támogatást már ma is sokan munkanélküli-segélyként emlegetik. Lesz-e nálunk is munkanélküli-segély, ha igen, kik kaphatják majd? R. J.: A munkanélküli-segély rendszerének kimunkálása előrehaladott állapotban van. A munkanélküli-segélyezést szabályozó minisztertanácsi rendelet tervezetének előkészítése körül sok a vita. Maga a rendelet 10-12 oldal lenne, a hozzá kapcsolódó, állami és társadalmi szervektől, vállalatoktól érkezett észrevételek, javaslatok már most is mintegy 150 oldalnyi írásos anyagot tesznek ki. Ezeknek a feldolgozása folyamatban van. A sok észrevétel, vita miatt a munkaügyi kormányzat úgy véli, hogy az eddiginél szélesebb körű, igazi társadalmi vitára van szükség a nézetek egyeztetéséhez, ami azonban hosszabb időt vesz igénybe. A társadalmi vitára jövőre kerül sor. A munkanélküli-segély rendszerének kialakítását az teszi szükségessé, hogy a munkanélküliek jelenlegi állami támogatásának rendszere egyrészt túlságosan kötött, szűk körű, más szempontból viszont rendkívül nagyvonalú. A meghoszszabbított felmondási időre járó segély — amelyet akár már ma is munkanélküli-segélynek nevezhetnénk — jelenleg megegyezik az átlagkeresettel, s erre sehol a világon nincs példa. A változtatás mértékéről folyik a vita: vannak olyan vé A veszprémi Dózsa Tsz szentkirályszabadjai fémfeldolgozó üzemében tavaly 120 darab pantográf rendszerű másoló marógépet készítettek. Az idei év új terméke a lemezvágó és élhajlító gép. NAPLÓ - 1988. szeptember 1., csütörtök -3