Napló, 1989. március (Veszprém, 45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

• Óhaj? Az is. Szent akarat? Az is. Talán Madách nagy üzenetét írhatnák e pályakezdés startzászlójára: „...küzdj és bízva bízzál!" Nyirkó István veszprémi színészjelölt 13 éve él a színjáték bűvöletében. Amatőrködésének tíz esztendejében voltak boldogító sikerei, hároméves színházi munkáját a küzdés jellemzi. Szerényen, alázattal, elszántsággal ministrál (szolgál) Thalia papjai (színészei) mellett. Számára a pénz szinte semmi, a játéklehetőség meg szinte minden! Midőn pályájáról beszél, úgy véled: csodabogár, és elmosolyodsz. Aztán egy kicsit magadra ismersz benne. Ifjúi önarcodra, amikor még te is hittél egy álomban. Míg föl nem adtad legszentebb éned. A nagyobb kenyérért. Biztató Színészház földszintjén a szállása. Afféle bohémtanya, ifjú feleséggel, aki amatőr színjátszóból lett profi súgó. A falon Latinovits-kép. A példakép. Az isten. A szobalevegő tele álommal, küzdelemmel, kudarccal, hittel, nekigyűrkőzéssel, fel-fellobbanó örömmel. — Most úgy érzem, kicsit el vagyok kényeztetve. Ebben az évadban sok szerepet kaptam,a5ronszvák királyban Sebest, a Padlásban a Meglökőt, nagy brilliáns valcerben az Első ápolót játszottam. És még lesz ... — mondja. A Petőfi Színházban eltöltött három évadban 15 fellépési lehetőséget kapott. Az utóbbiakra azt mondja: „Ezek már szerepek!” Emlékszem egyik korábbi jelenetére a Dupla vagy semmi című Illyésdrámában. Ebben kitalált egy ötletes szalvétajátékot, s így szerepére többletjátékkal duplázott rá. A színi kellék jelképes erőt nyert, a szalvéta mintegy parlamenten zászlóvá lényegült, s ugyanakkor megmaradt uzsonnázó alkalmatosságnak. Szabó József, a darab rendezője örömmel újságolta: „Ez a Nyirkó odajött hozzám, és arra kért, hogy van egy ötlete, hadd játssza el . . . És kitűnő, amit csinált”. Beszélgetés közben Nyirkó megemlíti, milyen drukkban volt a Sebes próbáin: „olyan nagy színész mellett, mint Szoboszlay művész úr, vajon megállom-e a helyem ...?" — ez keltett félelmet benne. Próbatétel A pályafutás boldog „gyermekéveit” Dunaújvárosban élte meg. Tíz évig játszott a városi amatőr színpadon, melynek Pont volt a neve. Olykor hivatásosok közt kapott kisebb szerepet. Ez a tíz év sok örömet és nagy biztatást adott neki, hogy érdemes küzdenie! - Melyik volt a legnagyobb erőpróba? — A Bolyai János estéje című monodrámát játszottam. Ez nagy próbatétel volt. És nagy élmény. A közönség és a kritika jól fogadta - mondja. Mutat egy kiadványt, mely a Pont Színjátszó Együttes tíz esztendejét summázza, több fotón látni Nyirkát. Kemény Dezső író és kritikus így értékeli játékát Bolyai szerepében: „Ezt az őrület határán tántorgó, már-már megbomlott agyú embert állította közönség elé Nyirkó István mély beleéléssel, tökéletes szövegtudással, hol lefojtott, hol kirobbanó mozgással és hangdinamikával . . . Tehetségének, a rendezővel való nagyon konszonáns együttműködésének . .. köszönheti ezt a sikert.” (Fejér Megyei Hírlap.) Ugyancsak elismerő szót kapott a Ripacsvásár című vásári komédiában, Tabarin szerepében. Szántó Judit írja: „Nyirkó István színlipadi megjelenésének rendkívüillúziót keltő mivolta úgyszólván adott, megtanulható a bonyolult cselekvéssor is; de művészi sajátja az a költői erő, az a fájdalmas drámaiság, amellyel alakját felruházza.” (Színház, 1984.) Fohász Nos, térjünk vissza a múltbeli álomvilágból a színészház földszinti tanyájára. Vegyük szemügyre: mekkora lélekkel és mekkora kenyérrel van bélelve a szoba, ahol az ifjú a mindennapjait éli? Ahol küzd, ahol imádkozik, hogy befogadtassék Thalia templomába (a színészet házába). — Nekem mindenem a színház. Hétszer felvételiztem a színiakadémián, hétszer elutasítottak, kis beszédhibára hivatkozva .. . Nem hiszem, hogy tehetségtelen volnék, eddigi szerepeim nem ezt mutatják. Azért jöttem Veszprémbe, mert tanulni akarok. És itt van kitől! Rájöttem, sok mindent nem tudtam, úgy érzem, sok mindent tanultam — mondja. — És mennyi a pénz? — Tavaly ezret emeltek, most 3650 forint. Szerencsére sokat játszom, összejön a 4600 — újságolja örömmel. — Ez sem sok. — Hát, nem, de ... Ha 2700- at adnának, akkor is maradnék. Nekem első a tanulás. Végül is boldog lehetek, hogy azt csinálom, amit szeretek. — Szóval nem a pénz a legfontosabb .. . — Nem. A színház! Mondtam, a mostani évad biztató, sokat foglalkoztatnak. Mégis van bennem valami félelem, hogy egyszer azt mondják ... — elhallgat, kezével elhárító mozdulatot tesz. — De erre nem is akarok gondolni! hány ifjú hőse a bák szegénységében padlásszoalkotott, és esküdött a művészetre. „Szüntelenül dolgoztak, anélkül, hogy kifárasztották volna az ifjúság kifogyhatatlan erőit. Egyformán szegények voltak, de emésztette őket a művészet és a tudomány szerelme, s megfeledkeztek a jelen nyomorúságáról, csak azzal törődtek, hogy lerakják hírnevük alapjait.” Mintha Nyirkó István is a XIX. század első évtizedeiből maradt volna ránk, a XX. század végének színterén. Csudamód még illúzióit sem vesztette! Pedig Thalia küszöbén hétszer orrba vágták, hétszer pokolba lökték. Mégis küzd, bízik, hogy eljut a hetedik mennyországba. Thalia papjaként, vagyis színészként. Hát nem megszállott?! Balogh Ödön Megszállottak „Színész akarok lenni ” Civilben ... és Sebes szerepében Fotó: Badacsonyi Éva Hit Nyirkó István szent megszállottságát érzékelvén, eszembe jut Balzac híres könyve, az Elveszett illúziók, melynek né Miért tettek lapátra egy rátermett vezetőt? Pünkösti Árpád hat évig elfektetett könyvéről Hat évvel ezelőtt, amikor Pünkösti Árpád pontot tett a Pofa be! című kézirat végére, még ismeretlen volt a glasznoszty fogalma. Talán ezzel (is) magyarázható, hogy a könyv öt évig várt a kiadásra. A riport, a szociográfia rendkívül romlandó műfaj. Tudja ezt a szerző is, de nemcsak emiatt kódolta be a neveket és a történetet, hanem az (akkori) glasznoszty hiánya, finomítsuk: a nyilvánosság korlátai miatt. A recenzens maga is hallotta „illetékes elvtárs" szájából a kötet címét adó durva tiltó mondatot. Közkeletű változata a „Ne szólj szám, nem fáj fejem". Az alapvető kérdés ugyanis — még mielőtt érdemben szólnánk a könyvről —, hogy mi a hasznosabb a társadalomnak? A hallgatás, vagy a dolgok ki- és megbeszélése? A politikai szlogen már talált jelzőt is azokra az évekre, amikor szívesebben söpörtük a szőnyeg alá a nemszeretem dolgokat: a pangás évei. Hajlamosak voltunk egyszerűen letagadni a konfliktusokat, a válságtüneteket, mondván, „hogy nem jellemzők”, hogy „vannak eredményeink is". Közben a világ elszaladt mellettünk. A legtermészetesebb dolog, hogy ahol dolgozunk, ott vannak eredmények. Buta ember, aki ezeket letagadja, de az is önbizalomhiányra vall, ha a kritikát hárítjuk el az „eredményekre" hivatkozva. A nyíltság, a közélet tisztasága, egyáltalán a közélet léte - ma már látjuk - igenis a termelést is meghatározó tényező! Különösen az egy olyan országban, rendszerben, amelyben minden átpolitizált, vagy ideologizált. A sokat idézett, vulgarizált marxi tétel, miszerint a lét határozza meg a tudatot, úgy is igaz, hogy ez a tudat visszahat magára a létre. Tudtuk ezt, mégis hajlamosak voltunk, vagyunk megfeledkezni róla. tetet, közhangulatot A közétnemcsak a hús vagy a tej ára határozza meg, de az a mód is, ahogyan ezeket a javakat megtermeljük, ahogyan a termelés leglényegesebb komponensével, az emberrel bánunk. Magyarán, az ember nem csupán termelőerő, de „zoon politikon", azaz személyiség, közéleti ember, ha úgy tetszik, tényező is. Nemcsak elviselni akarja a sorsát, de érteni és irányítani is azt. Durva leegyszerűsítéssel úgy foglalhatjuk össze ama pangás éveinek a hogy a legdurvább tévedését, seg” elő hatalom, a „felsőbbakarta írni azt is, hogyan legyen boldog az egyes ember. Márpedig a történelem már többször éles kritikát gyakorolt a világmegváltó eszmék felett, amelyek erőszakosan, mindent tudóan akarták felemelni az embert. A jó szándék is árthat, ha beavatkozik olyan dolgokba, amelyekben nem illetékes. Félreértés ne essék, Pünkösti könyvéről van szó. Kordokumentumról, ha úgy tetszik. A jó nevű újságírót, aki mellesleg a Naplónál kezdte napilapos pályáját, szenvedélyesen foglalkoztatja „a” vezetés, hatalomgyakorlás módja. Könyve anyagát BAZ megye egyik kisvárosában gyűjtötte, pontosabban egyik jól prosperáló gyárában. Egy igen tehetséges és eredményes ember karrierjét és bukását írja le. Miért „teszik lapátra” Fábián Tibort? Miért mentek el értelmiségiek taxisofőrnek, fröccsöntőnek, miért menekültek a kiskertmozgalomba? Mibe kerül (még!) az nekünk, hogy a legnagyobb érték: a tehetség, a szaktudás, az innovációs készség, a kreativitás nem találta meg a kifutási, érvényesülési terepét? Megengedhetjük-e, hogy a butaság, a tohonyaság, a korrupció, a demagógia szétziláljon mindent: erkölcsöt, gazdaságot, politikát? Pünkösti Árpád Fábián Tibor sorsában valóban a tipikust fogalmazta meg, s nemcsak pletykaszinten. Nagyon is elképzelhető, hogy ez a könyv (különösen az említett kisvárosban) úgymond, „politikai érzékenységet" is sért. Sértsen is! A könyv azzal zárul, hogy Fábián Tibor, aki az egész világgal szembeszállva harcol igazáért, lényegében vereséget szenved és elhagyja a sikerei színterét, a Műveket. Azóta egy kis kócerájban dolgozik, és milliomos, míg a Művek fölött egyre sötétebb válságfelhők gyülekeznek. Nos, ezt a luxust még egy dúsgazdag ország sem engedheti meg magának! Nem mondhatunk le arról a sokszor deklarált célunkról, mely szerint az egyén és a köz java csak együtt, egymást erősítve valósítható meg igazán. De ehhez az kell, hogy csak a tehetség, szaktudás, szorgalom, tisztesség kapjon zöld jelzést. Horpácsi Sándor (Pallas Lap- és Könyvkiadó Bp. 1988.) Niki Miller érmekereskedő mutatja be a londoni érmevásáron a pénz legősibb megjelenési formáinak egyikét képviselő, nagy ritkaságnak számító hegyes ivégű kínai kést. Az i. e. 400-ban készült kést csak kínai kereskedők használták fizetőeszközül. Ez jelentette az első lépést a pénzpiac létrejötte felé az akkor még világszerte uralkodó közvetlen árucsere közepette Nyilvános pártaktíva Mérleg és korszerűsítés Pártaktíva-értekezletet tart szombaton reggel fél kilenctől Ajkán, a Timföldgyár és Alumíniumkohó Művelődési Házában az MSZMP Ajka Városi Bizottsága. A városi pártaktíván a májusi pártértekezlet óta végzett munkáról készített összegzést vitatják meg, mérleget készítve, majd arról cserélnek véleményt a résztvevők, miként kell korszerűsíteni a politikai munka módszereit, hogy a párttagok és szervezetek mind hatékonyabban vegyenek részt a közéletben. A rendezvény a párttagok számára nyilvános. Nyilatkozat az észak-dunántúli újságírószervezet megalakításáról Március 3-án sajtótörténeti jelentőségű tanácskozáson képviseltették magukat öt északdunántúli megye MÚOSZ-csoportjai Veszprémben, a Napló tanácstermében. A januári szövetségi közgyűlésen elfogadott elvi nyilatkozat szellemében Fejér, Győr-Sopron, Komárom, Vas, Veszprém megyék újságírói régióba egyesültek. A közel 300 újságírót tömörítő új szervezet alkotórésze lesz a területi alapon újjászerveződő Magyar Újságírók Országos Szövetségének. A tanácskozás ideiglenesen döntött az új szerveződés nevéről. Eszerint: a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Észak-dunántúli Területi Szervezete néven kívánnak önálló jogi személyként működni. A szervezetet 15 tagú tanács irányítja. A megyékből 3 választott, bármikor visszahívható újságíró lehet tagja a területi vagy régiótanácsnak. A két ülés között öttagú ügyvezető elnökség (megyénként egy kolléga) irányítja a munkát. A tanácskozás résztvevői a szeptemberi MÚOSZ-közgyűlésig megválasztották a régiótanács elnökét és titkárát. Az öt megye képviselői a régió (vagy terület) központjának Veszprémet jelölték. A régió három, bármikor visszahívható küldöttet küld a MÚOSZ központi szervébe, a delegátusok tanácsába. A veszprémi tanácskozás állást foglalt a régióhoz tartozás ügyében. Eszerint a különféle tömegkommunikációs csoportok önállóan döntsék el, hogy a régióhoz kívánnak-e tartozni. (Az új szerveződés dolgozzon úgy, hogy vonzó legyen az öt megyében élő kollégák számára - szögezte le a tanácskozás.) Az új területi szervezet elsődleges feladatának tekinti a régió újságíróinak szakmai, anyagi, erkölcsi, egészségügyi érdekvédelmének határozott képviseletét. A veszprémi tanácskozás javasolja, hogy a területi szerveződés tapasztalatait a MÚOSZ elnöksége tegye az újságíró-társadalom közkincsévé. A MÚOSZ központi költségvetését létszámarányosan osszák föl a megalakulandó területi szervezetek között. A régiótanács illetőségi körébe tartozzon a szétosztandó különféle szociális és egyéb kedvezmények (üdülés, gépkocsi, segély) fölötti diszponálás joga. A korábbi centralizált szisztéma a régiók megszervezése után értelmét veszti. A Veszprémi Szénbányák pénzforgalmi jelzőszáma megváltozott. A vállalat új pénzforgalmi jelzőszáma: 482-10025. Tisztelettel kérünk minden érintett vállalatot, intézményt, hogy a banki műveletnél szíveskedjenek a közölt változást figyelembe venni. NAPLÓ - 1989. március 9., csütörtök -5 . V.