Napló, 1989. június (Veszprém, 45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek!^ ^ ^ jjj j|t’|| ^|f 10*1 BpPpjwfes' AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA IS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1989. június 1., csütörtök ÁRA: 4,30 FORINT XLV. évfolyam, 127. szám A temetés legyen mementó: a nemzeti megbékélés jelképe az MSZMP Központi Bizottságának közleménye Nagy Imre és sorstársainak temetéséről Az MSZMP Központi Bizottsága történelmi, egyúttal szimbolikus jelentőségű eseménynek terkinti Nagy Imre és sorstársainak 1989. június 16-i temetését. A történelmi, erkölcsi jóvátételt, a nemzet kegyeletes emlékezését szolgálja ez a nap. Nagy Imre és sorstársai életútját és szerepét a hivatalos politika kezdetben igaztalanul értékelte, ami a legutóbbi időkig fennmaradt. A megújuló MSZMP szükségesnek tartja, hogy a Nagy Imre és társai elleni perben emelt vádak felülvizsgálata mielőbb lezáruljon, igazságot szolgáltatva a megvádolt és elítélt politikusoknak. Az MSZMP Központi Bizottsága természetesnek tartja a társadalom igényét arra, hogy azelmúlt történetének minden lényeges kérdésében tisztán láthasson, hiteles információk alapján ítélhessen az eseményekről és azok szereplőiről. Ezért a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja az események objektív feltárására irányuló tudományos kutatást, kezdeményezi és elősegíti, hogy a történelmi dokumentumok folyamatosan nyilvánosságra kerüljenek. A maga részéről is tárgyalást kezdett annak érdekében, hogy a külföldön található források mielőbb hozzáférhetővé váljanak, feltáruljon a szocializmus demokratikus megújításáért vívott küzdelem korábbi története, abban Nagy Imre szerepe. Nagy Imre az 1945 utáni magyar történelem jelentős személyisége. Útja elválaszthatatlan a kommunista mozgalomtól, annak tragikus ellentmondásait is magában hordta. Pályája a Horthy-rendszer elleni küzdelemtől, az emigrációs évektől ívelt a felszabadulást követő újrakezdés heroikus küzdelméhez, a földosztáshoz, mellyel neve összekapcsolódik. Ezekben az években a félreállítástól az ötvenes évek torz politikájában való közreműködés ellentmondásán át vezetett ez a pálya az 1953 júniusában kidolgozott „új szakaszáig, különösen az új agrár- és népfrontpolitika kezdeményezéséig, a lcializmus és a nemzeti szuverenitás szoros összefüggésének felismeréséig. Személye a szocialista reformpolitika szimbólumává vált. Amikor ismételt félreállítása után, 1956 októberében visszakerült a miniszterelnöki székbe, rendkívüli körülmények között küzdött az ország megmentéséért. Egyszerre harcolt a magyarországi sztálinizmus megfékezéséért, a nemzeti sérelmek jóvátételéért, a külső beavatkozás elhárítása érdekében és a népfelkelés mögött feltámadt ellenforradalmi cselekményekkel szemben. Ehhez sem pártja, sem koalíciós partnerei nem nyújtottak megfelelő támogatást. A sodró eseményekben maga sem mutatott kellő határozottságot, és tévedett külpolitikája nemzetközi feltételeinek és következményeinek megítélésében. Neve azonban összeforrott a nemzeti önállóság talaján, az önigazgatást és a demokratikus többpárti pluralizmust elismerő szocialista úttal. 1956. november 14-e között a külső körülmények megváltoztak, ugyanakkor az MSZMP és a kormány vezetése kettészakadt. Nagy Imre nem vállalta az akkori külső és belső körülmények által kikényszerített kompromisszumokat, nem vállalta a régi politikai intézményrendszer részleges megjavításával elérhető reformokat. Ez vezetett személyes tragédiájához, a politikai okokból reá szabott igaztalan halálos ítéletig. Az MSZMP Központi Bizottsága tiszteletben tartja a pártalapításban részt vevő Nagy Imrének és küzdőtársainak emlékét. A párt megújulása során épít az 1956 október végi megalakulásának elveire, nyíltan vállalja az 1953—54-es reformkezdeményezések örökségét. Az 1956-os eseményekben, a nehéz napok ellentmondásos viszonyai között a szembenálló felek mindegyikének oldalán sokan hősiesen küzdöttek és haltak meg vélt vagy valós, de egyaránt igaznak hitt céljukért. Sok százan váltak az események véletlen áldozatává. A tragédia maga a testvérharc volt, annak minden halottja a nemzet vesztesége. Újabb megrázkódtatáshoz vezetne, ha Nagy Imre és sorstársai temetése a nemzetet megosztó feszültségek forrásává válna. Ezért az MSZMP Központi Bizottsága felhívja a párt tagjait, a magyar állampolgárokat, felelős magatartással legyenek méltóak a kegyeleti aktushoz. A temetés legyen memento: a nemzeti megbékélés jelképe. Elbúcsúzott a 13. szovjet gárdahadosztály Szentkirályszabadjáról A leszerelés, a csapatkivonás egyik állomásaként tegnap elbúcsúzott a 13. szovjet gárdahadosztály Szentkirályszabadján. A katonák már korábban távoztak, tegnap a parancsnokság, a törzs vett búcsút. Viktor Makszimovics Panov ezredes, politikai helyettes köszöntötte a résztvevőket, a magyar katonai alakulatok parancsnokait, katonáit, a búcsúzókat. Beszédet mondott dr. Szabó Lajos, a megyei tanács vbtitkára. Többek között arról beszélt, hogy a Veszprém megyében állomásozó szovjet magasabb egység hazamegy, ennyivel kevesebb katona és fegyverzet lesz hazánkban. Majd arról a sokrétű kapcsolatról szólt, amely az évek során a szovjet alakulat és a megyebeli üzemek, iskolák. (Folytatás a 3. oldalon) Tanácskozik az Országgyűlés Együttes vita három törvényjavaslatról Szűrös Mátyás elnökletével szerdán folytatta munkáját az Országgyűlés kedden megkezdődött ülésszaka. Az Országgyűlés elnöke bejelentette, hogy először a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló, a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló, valamint az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalja a parlament. Szűrös Mátyás ezt követően bejelentette, hogy a vendégpáholyban foglal helyet Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlésének elnöke és az általa vezetett küldöttség. Ebből az alkalomból külön köszöntötte a bolgár vendégeket. (Folytatás a 2. oldalon) Mi várható a tóparti vízellátásban? Egyenletesebb szolgáltatás a cél Felszíni vízmízbővítés Almádiban — Több tárolómedence A fogyasztók fegyelme is nélkülözhetetlen Annak ellenére, hogy aterületen — Balatonkenesétől Révfülöpig - a víztermelő kapacitás névlegesen 43 ezer köbméter, tavaly is, a nyári szezonban, egy-egy hétvégén több mint 50 ezer köbméter ivóvizet juttattak a hálózatba a DRV vízművei a vállalat Észak-balatoni Üzemigazgatóságának körzetében. .Ehhez hasonló produkcióra idén is fel kell készülni — hangzott el tegnap Balatonalmádiban a szolgáltató vállalat körzeti tájékoztatóján, melyen a műszaki és közegészségügyi felügyeleteken kívül a régió tanácsainak képviselői is részt vettek. Veres B. Jenő üzemigazgató arról is szólt, hogy a szárazság miatt a föld alatti víznyerési lehetőségek mennyiségi korlátait a felszíni vízművek teljesítményével némileg oldják. Erre a célra a tavaly már 2 ezer köbméterrel bővített balatonalmádi felszíni víztávételi mű kapacitását újabb 2500 köbméterrel növelik. A munkálatok jelenleg olyan stádiumban vannak, hogy az új létesítmény július második felébenmár „besegíthet" az ellátásba. A Dunántúli Regionális Vízmű jelenlegi fejlesztéseit ebben a körzetben a tárolókapacitások bővítése jellemzi. Ezzel érhetik el ugyanis — az időszakonkénti csúcsfogyasztás ellenére - az egyenletesebb ellátást. Az idei szezonban már segít ebben a 800 köbméteres fűzfői és a 200 köbméteres balatonalmádi tározó. Ez utóbbi a magasabb területek vízellátását teszi - várhatóan - folyamatosabbá. Ugyancsak ebben az évben a 3 ezer köbméteres kiliántelepi tározót is üzembe helyezik. A létesítmény, melyhez töltő- és arítóberendezés is tartozik, 40 millió forintba kerül, amiből 10 milliót az idegenforgalmi hivatal „áll”, a többi a DRV beruházási keretét terheli. Ugyancsak az egyenletesebb ellátást segíti elő a körzetben kiépülő számítógépes irányítási rendszer. A különböző beruházások, fejlesztések ellenére is az előző esztendőkben tapasztaltnál sokkal fegyelmezettebb vízfelhasználásra van szükség a színvonalasabb ellátáshoz. Ez többek között azt jelenti, hogy a szükség szerint elrendelt locsolási tilalmakat, vízkorlátozásokat az állandó és az üdülőlakosság egyaránt betartsa. Az ivóvíz-szolgáltatás mellett nem kisebb gond a szennyvízelhelyezés, -tisztítás sem. Az üzemigazgatóság területén napi 17 ezer köbméter a szennyvíztisztító telepek befogadóképessége. A következő időszakban mintegy 4 ezer köbméterrel bővítik a tisztítókapacitást. A zánka-révfülöpi regionális szennyvízelvezető rendszer már üzemel, s a révfülöpi telep így (Folytatás a 3. oldalon) Miniszteri dicséret - ötödször! A pápai Állattenyésztési Szolgáltató Közös Vállalat 5. alkalommal nyerte el - megszakítás nélkül - a miniszteri dicsérő oklevelet. Ezen alkalomból tegnap délelőtt ünnepi igazgatótanácsi ülést tartottak a vállalatnál, amelyen Simon József igazgató adott számot a múlt évi sikeres gazdálkodásról, valamint méltatta az utóbbi öt év eredményeit, aközös vállalkozás fejlődését. A MÉM dicsérő oklevelét dr. Gáncs Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője adta át. Az ünnepi alkalomból öten részesültek Kiváló Dolgozó elismerésben, ugyancsak öten pedig oklevelet és pénzjutalmat vehettek át. Lehetsz-e büszke pedagógus? Elhasználtuk a méltató szavakat, a fényes jelzők kifakultak, színüket, hitelüket vesztették. És ismét pedagógusnap van! Köszönteni kéne, méltatni a munkát, melynek neve: pedagógia. Méltatni az észt és a szivet, mely gyermekeink számára embernevelő táplálékot terem. Méltatni... De hát a pedagógusok méltatlanul élnek. Évtizedek óta. Kétszeresen méltatlanul élik a tanítósorsot: anyagiakban elszegényítve, szellemiekben szolgaszerepre késztetve. Tudtuk ezt régóta, olykor összekacsintva (tanár és újságíró, tanító és szülő), érzékeltettük, hogy más a könyvbe írt történelem, megint más a hétköznapi valóságba irt történés. Gyakran tanítani kellett azt, amiben se pedagógus, se iskolás nem hitt. Ma már országos nyilvánosság előtt ismerjük be a régen ismertet. Glatz Ferenc, művelődési miniszter említette, hogy az iskola elnyomorodott mind létében, mind szellemiségében. A diktatórikus rendszernek katonafegyelemre van szüksége. Ám most a katedrán felemelt főkre, önálló szellemiségű, szuverén pedagógusokra van szükség. A gazdasági válságból kivezető utat az iskolaválság megszüntetésével találhatjuk meg. Iskolareform kell! És ebben az új szellemiségű iskolában az első ember - a tanító, a tanár. Glatz Ferenc régi pedagógusainak emlékét idézte azzal a mondásával: ,,büszke tanárokra van szükségünk". Büszke? Mi lehet a büszkeség tartalma? Gondolom, nem a tekintélyre, nem a dölyfre célzott. Hanem a belső, emberi büszkeségre. A jellem és szellem méltóságára. A lélek és a lelkiismeret tisztaságára. A gyermekléltő, gyermekszerető, gyermeknevelő büszkeségre. A tanítás nemes lelkületére, igazmondó szigorára, emberi jellemszilárdságára. Ez a tanári, tanítói büszkeség lehet csak nemzetépítő, emberformáló. Lám, előjönnek a szép szavak. Hitelük is volna, lehetne, ha a jövendő iskolarendje, a tanítás mindennapja nem hazudtolja meg az igéket. Ma még ott tartunk: a pedagógusok megunták a sok ígéretet, megunták a sok beszédet , ők elhallgattak, vagy kiléptek. És akik maradtak, s türelmük fogyott, ugyancsak lépnek sztrájkba! Hallani, hogy a szomszédos Fejérben a pedagógusünnepet is sztrájkkal ígérik jelessé tenni, ha csak. . . Lám, büszke tanár - a jövőé, lám, sztrájkoló tanár - a jelené. Mondom, méltatni kéne a pedagógusmunkát. De csak kérdések sorjáznak: hitegetés? - avagy szent akarat! Már ami a büszke pedagógus megteremtését célozza. Hinni kéne. Mert ugye, tanítani kell. A gyermekek nőnek, várják a jó szót, az értelmes tanítást, mint a mezők a májusi esőt. Balogh Ödön