Napló, 1990. július (Veszprém, 46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-02 / 153. szám

Mit akar a Hangya? Kis haszon — nagy forgalom Beszélgetés Hankó Lászlóval, a Hangya Rt. vezérigazgatójával Az idősebbek még őrzik a Hangya-részvényeket. A közép­korúak arra emlékeznek, hogy otthonról szaladj át, fiam, a Hangyához lisztért! felszólí­tással küldték őket a boltba, aminek neve már más volt, de halványan látszottak még régi név festékkontúrjai. A fia­a­taloknak semmilyen emlékük nincs erről, de van egy rész­vénytársaság, amelyik nem tit­koltan a régi hagyományok felélesztésén munkálkodik. Ve­zérigazgatója, Hankó László, egyben a Független Kisgazda­­párt egyik országos alelnöke. Tapolcai látogatása alkalmá­val kértem tőle információkat . Az előbb tréfásan azt mondta beszélgetőtársainak: előbb-utóbb kiderül, hogy ebben az országban vagy kisgazda volt valaki, vagy szociáldemokrata. Ön milyen indít­tatás alapján csatlakozott a kis­gazdákhoz? — A pártban az általános gazdasági ügyekért vagyok fe­lelős mint alelnök. Én az egyetemi évek alatt KISZ-tag is csak fél évig voltam, utána kiléptem, bár feltettem magam­ban a kérdést: ha itt csak párttagként lehet érvényesülni, mi lesz velem? Úgy döntöttem, hogy szürke emberként élem le az életem. Rövid kutatómérnöki működés után, személyi ellen­tétek miatt állástalan lettem, majd a Technoimpexhez kerül­tem hirdetés útján. Becsava­rogtam a világot az ott töltött 17 év alatt, voltam Algériában tartós külszolgálatban, majd a Számítástechnikai Kutató In­tézet leányvállalatát vezettem valamivel több mint két évig Párizsban. Hazatértem után Compack-tevékenységet egyévet köve­tően (a kávéiroda igazgatója voltam), úgy döntöttem, hogy a magánszektorban folytatom. Ezért egy kisszövetkezet­be mentem, ez alakult át Han­gya Részvénytársasággá hónappal ezelőtt. Abban hat felfogásban akarjuk működtet­­­ni, ahogy az 1948-ban abba­maradt. — Miért a 48-as hagyományokhoz akarnak visszanyúlni, amikor — ön nyugati tapasztalatai alapján is tudja­­ azóta a szövetkezeti gon­dolat is korszerűsödött? Milyen Hangya-örökséget akarnak megőriz­ni?­­ A miértre egyszerű a vá­lasz, mert az emberek ezt is­merik. Az is igaz, hogy a vi­lág előbbre lépett, s a terme­lő, értékesítő, fogyasztási szö­vetkezetek már átalakultak hi­telszövetkezetekké. Ehhez vi­szont pénz kell, meg korszerű és ragyogóan működő bank­­rendszer. Ez itt nincs. Követ­kezésképpen kiindulópontunk a Hangya név vonzereje. Ha si­kerül tőkéhez, s ezt hangsúlyo­zom, tőkéhez és nem hitelhez jutni, akkor ezt az átalakulást mi is végrehajtjuk, biztosítva a tökéletes szövetkezési sza­badságot, amikor a tagok döntik el, mit és hogyan akar­nak csinálni. Az örökségből pedig büszkén akarjuk vállalni a tisztességes kereskedelmet, a nagy forga­lom, kis haszon elvet, a jó mi­nőségű árut, a minden pénzt a termelőnek törekvést és a közvetítők kikapcsolását. - Magyarországon létezik egy ki­terjedt szövetkezeti hálózat. Az áfé­­szék a Hangya hagyományaira, örökségére épültek. E­mellett élet­képes lesz egy másik szövetkezeti hálózat? - Pontosítanom kell: az 'szék a Hangyára épültek, v \nem annak hagyományaira. E­ rt a Hangya szabad szövet­rés volt, alulról indulva. Az tsz vezetősége pedig vala­­van, a munkakönyv az el­v kezében . . . Nálunk pedig­­,­a én munkakönyvem a Han­­szövetkezetek tagjainak részvényei következtében tagságnál van képletesen. Ami a még az áfészeket illeti: már nem egy jelentkezett, hogy be­jönne a Hangyába. Viszont a szabályok szerint a Hangyának csak természetes személyek lehetnek a tagjai, jogi szemé­lyek nem. Ahhoz tehát, hogy hozzánk csatlakozzanak, előbb fel kell oszlatni az áfészt,­ a tagok megkapják a részüket, s akkor lépnek be. Hogy q két­fajta szövetkezet életképes lesz-e? Döntse el a tagság, a piac, az élet. Régen is volt Futura, Hangya, megéltek a kupecek... — A közelmúltban Szentesen el­indult egy próbálkozás, amit csak kis Bosnyákként emlegetett a sajtó. Ön szerint ilyen módszerekkel meg­törhető a lánckereskedelem? - Balgaság lenne tőlem, ha olyan dologról mondanék vé­leményt, amit nem láttam. Az biztos, hogy örülni kell a kez­deményezésnek, ami a hará­­csolókat kikapcsolja és a ter­melőket szolgálja. Én egy-két emberrel beszéltem, aki volt Szentesen, ők csalódtak vára­kozásukban. - A Hangya-mozgalom kiteljese­dése magával hozhatja a monopó­liumok és a lánckereskedelem meg­szűnését? - A Hangya-tagok esetében feltétlenül. Régen a Hangya rettenetesen gazdag, nagy va­gyonnal rendelkező szervezet volt, amire kívülről figyelve azt lehetett volna mondani: mono­pólium. Csakhogy a Hangya nagyon jól ki volt találva, csak a tagjainak érdekét szol­gálta. Mivel óriási volt a tag­sága — 700 ezres -, az ellen­­érdekeltség működött, hogy egyik se juthasson túlsúlyba, egyensúlyban tartották egy­mást. A Hangya szövetkezetek a részvénytársaság tagjai vol­tak, ennek pedig deklaráltan két fontos elvtől nem volt sza­bad eltérnie: az egyik a kis haszon, nagy forgalom, a má­sik pedig, hogy a profitot nem oszthatta nagyon szét, hanem a tagság javára kellett azt beruházni. így lehetett a Han­gyának a 3300 településen 4 ezer boltja 2 ezer szövetkezete, 40 vállalata, számlálhatatlan kocsmája, borospincéje, taka­rékszövetkezete, biztosító inté­zete, gépellátó részlege és így tovább. Mindez eleve kizárta, hogy monopolszervezet legyen. Mi egy kicsit küldetésnek is tekintjük próbálkozásunkat. Ha négy-öt év alatt sikerülne vala­mit megvalósítani ebből, bol­dogok lennénk. Ezért is hirde­ti meg a Független Kisgazda­­párt a Minden faluba egy szövetkezetét akciót, hogy a lakosságnak beleszólása le­gyen a szövetkezet dolgaiba. Horváth Éva Túl sok a véletlen... Dr. M. Tóth Antal főigazgató a megyei kórház változásairól A „koncepciós perek" hű mása, ami velem kétszer is történt a megyei kórházban­­ jutnak eszembe dr. Rednik András belgyógyász, osztályve­zető főorvos szavai, miközben dr. M. Tóth Antal főigazgató főorvoshoz tartok.­ ­­­ 1986-ban nemhogy azt nem tudtam, hogy a rendőrség bűncselekmény hiányában megszüntette ellenem a nyo­mozást, de azt sem tudtam, hogy feljelentettek - meséli Rednik főorvos úr. - Csak ak­kor derült ez ki, mikor azt mondták, azért nem kaphatok fizetésemelést, mert rendőrségi ügyem van — folytatja indula­tosan a főorvos. Látszik rajta, még ma is mennyire fölzaklat­ja e följelentés.­­ Az elmaradt sebészkon­zultáció ellenére négy-öt fő­orvos megszövegezésében küldték el a rendőrségre a fel­jelentést ismeretlen tettes ellen. Igaz, házi jegyzőkönyv sem készült, nekem sem ad­tak át semmilyen iratot, csak a feljelentés ment el — zárja le az ügyet bosszúsan Rednik főorvos. — Még ma is hajlan­dó vagyok bármilyen szakmai vizsgálat elé állni ez ügyben — teszi még hozzá. Persze több hasonló ügy is volt...­­ A másik eset már dr. M. Tóth főigazgató úr igazgatá­sa idején történt - folytatja a főorvos. - Azt mondták: fe­lelőtlenül 1 millió forintos költ­ségbe vertem a kórházat, egy általam aláírt szállítóleve­­­let tettek elém, mondván, itt a művesekészülék szállítóleve­le. Föltűnt, hogy az elém tett fénymásolaton utólag volt gépelve az alábbi két sor: fi­zetés dec. 30-ig.­­ Kiderült, az eredeti pél­dányon nem szerepelt a két­soros gépirat, s a szállítólevél nem a művesekészüléké volt, hanem egy bevizsgálásra ka­pott 100 ezer forintos műszeré. Engem viszont jól meghurcol­tak .. . Igaz, a főigazgató urat elmarasztalta a megyei ta­nács - zárja le a beszélgetést dr. Rednik András. * - Nem is baj, hogy csak ma tudtunk találkozni - fogad barátságos mosollyal dr. M. Tóth Antal főigazgató főorvos, a pénteki Naplóban megjelent írásra célozva. - Sértett ember kedd óta? - szögezem a főigazgatónak a kérdést. - Nem, egyáltalán nem va­gyok az. Miért is lennék sér­tődött? — kérdez gyorsan vis­­­sza. — A főorvosi tanács már az év eleje óta gondolkodik az önkormányzati reformból adódó, új kórházi feladatok megoldásán. Április 20-án a Magyar Kórházszövetség or­szágos szimpóziumán dr. La­katos István kollégámmal fel­kérésre vitaindító előadást is tartottunk e témában.­­ Most sokan, mégis a fő­orvosok puccsáról beszélnek a városban. - Szó sincs ilyesmiről. Ha­tározottan állítom — hasonlóan az igazgatói testület képviselői­hez —, nem történt puccs a kórházban. - Mégis többen azt mond­ják: a kórház új „párttitkára", az MDF-es Insperger osztály­­vezető főorvos úr veszi át a hatalmat... - Ez rosszindulatú pletyka. Az igazgatói testületnek mind az öt főorvosa kiváló szak­ember. A kórházi munka javí­tása a céljuk. S közösen dol­goztuk ki a váltás elképzelhe­tő alternatíváit, ötük közül szerintem is Insperger főorvos úr az, aki leginkább „kórház­ban tud gondolkodni”. Az el­múlt hetekben,­ hónapokban rengeteget beszélgettem ve­le a változtatás lehetséges mó­dozatairól.­­ Nem fél, hogy a politika ismét betör a kórházba? - Ha vigyázunk rá, talán ez nem következik be. Ismerem annyira Insperger főorvos urat, hogy ettől nem kell félnünk. A szakmai kérdésekbe való közvetlen beleszólási jogát ugyanis a politika a jövőben nem igényelheti. Szerepe csak annyi lehet nálunk is, hogy biztosítsa az egészségügy szer­vezetének erkölcsi, gazdasá­gi és jogi feltételrendszerét. A politika másik terepe a helyi önkormányzatok szintje, ahol stratégiai szintű döntések meg­hozatalával megtörténhet a szakma szempontjainak, az adott lakosság elvárásainak és a lehetséges erőforrásoknak a közelítése. * - Sokan támadták önt a főorvosok közül dr. Fekete László gazdasági igazgatóhe­lyettes miatt... - Miért? Mert a VÁÉV párt­titkára volt? - vág vissza azonnal a főigazgató. - Nem. Inkább a szakmai képességeit, a kórház­ üzem­gazdasági ismereteit hiányol­ták ... - Agilis, több diplomával rendelkező kolléga, aki állan­dóan képezi magát... Meg­győződésem, jó gazdasági szakember. - Mégis gyomortükröző esz­köz és más fontos műszerek helyett inkább kórházi ágya­kat rendelt. A bizonyos, sok vihart kavart svéd ágyakat. No, meg a VÁÉV üdülőjének a fa­ragott bútorzatára sem iga­zán egy kórháznak van szük­sége.­­ Nem tudom, miért csinál­tak egyesek akkora ügyet svéd kórházi ágyak megrende­­­léséből. Ma az ezeknél ros­­­szabb minőségű magyar kór­házi ágyak mintegy 55 forintba kerülnek. Ezeket ezer az ágyakat alig több mint tíz­ezer forintért szereztük be a főorvosi tanács és az ápolási bizottság előzetes egyetértésé­vel. - Ön szerint véletlen, hogy a VÁÉV-Bramac SE éppen a nővérszálláson szeretne fittness­­klubot berendezni? S tudomá­som szerint elég alacsony bér­leti díjat akarnak fizetni... - Gondolom, az nem baj, ha a meglévő, és jelenleg nem használatos helyiségeinket ki­adjuk. Az igazgatói tanács is megszavazta ezt a döntést. Nyugatnémet kondicionáló eszközöket kapnánk, melyek idővel a kórház tulajdonát ké­peznék és a reumatológiai ke­zelések során is jól használ­hatók lennének.­­ Mégis nem túl sok a vé­letlen? Dr. Fekete László vé­letlen a VÁÉV párttitkára volt, véletlen megvette az üdülőbe­rendezéseket a VÁÉV-től, vé­letlen a VÁÉV-Bramac SE- nek akarja kiadni a nővér­szálló alagsorát, véletlen Svédországból olyan kórházi ágyakat vesz, melyeket a győri kórház ingyen kapott... Még egyszer kérdezném, ön szerint nem túl sok ez a véletlen? - Hm . . . Nézőpont kérdé­se. - Elég nagy nyomás nehe­zedett önre dr. Fekete László gazdasági igazgatóhelyettes leváltására. Nem gondolkodott ennek a megtételén? - De igen, többször meg­fordult a fejemben. Ám eddig semmilyen jogi alapot nem találtam erre és a nemrégi­ben lefolytatott megyei taná­csi vizsgálat sem fedett fel visszaélést munkájában. - Lehetséges, hogy ön mégis Fekete gazdasági igazgató megvédése miatt nem lesz fő­igazgató főorvos a továbbiak­ban? - Ez nagyon valószínű. Hangsúlyozni szeretném azon­ban azt, hogy a kórház veze­tési struktúráján véleményem szerint is változtatni kell. kórház érdeke és a betegellá­­­tás biztonsága mellett eltör­pül az a kérdés, hogy az új rendszerű kórházvezetés élén ki áll. Magamat eddig is el­sősorban gyógyító orvosnak tartottam. Azt egy kicsit saj­nálom, hogy akkor válok meg a kórházvezetői poszttól, mi­korra ennek a nagyon össze­tett szakmai feladatnak a rész­leteit sok munkával megis­mertem. Kicsit úgy érzem ma­gamat, mint Spiró Az imposz­­tor című drámájában Rybak, a színész. ........ Itt is voltunk egyszer.” Tóth János Fotó: Kovácsi Miklós T­udja, mennyire bánt a munkanélküliség ellen ajánlott „nagyvonalú megoldás’’?! Mondják, úgyis faluról jöttek, menjenek vissza, kérjék a család jussát és gaz­dálkodjanak. Csak arra nem gondolnak a jóakarók, hogy a falvakban is gond a fog­lalkoztatás, ha nem lennének a nagygazdaságokban a „melléküzemek”, a lakosság tetemes része vándorolhatna munka után. Meg egyébként is, a gazdálkodáshoz nemcsak föld kell: istálló, gép és sok­féle drága anyag. Az külön sért, hogy a gazdálkodáshoz szükséges tudást föl sem té­telezik. Igaz is, eső ellen ott az eresz alja ... A szenvedélyes monológ ter­melőszövetkezetben ismerősömtől származik, dolgozó aki ugyan kétkezi munkás, de a népszerű szaksajtó rendszeres olvasója és van rálátása a vi­lág­­ számára az elsődlege­sen az agrárvilágot jelenti — változásaira. 1. Az agrárpolitika valóban korszakos változás előtt áll­­ itthon és tágabb hazánk, Eu­rópa térségeiben is. A közel­múltban izgalmas tanulmány jelent meg a Magyar Mező­­gazdaság című népszerű heti­lapéban (dr. Bélteky Béla és dr. Fekete Ferenc a két szer­ző) a Közös Piac agrárpoliti­kájáról - érdemes fölvillanta­ni a dolgozat főbb megálla­pításait. A tanulmány szellemi sugallata segítheti hazai le­hetőségeink reálisabb megíté­lését, tájékozódásunkat a világ dolgait illető eligazo­dásban. Környező világ és szűkebb hazánk, Európa ... Kitérőként a világ nyitottságára, és arra utalva, hogy mi minden hat belső viszonyainkra ... Ismét a málnaháború. Hazai expor­tőreink szája ízét az keseríti meg - a tavalyi termésből több ezer tonnányi eladatlan készlet áll a hűtőházakban -, hogy természetes európai pia­cunkon az olcsóbb és szebb chilei (!!!) málna leküzdhetet­len versenyhelyzetet teremtett. 2. A magyar élelmiszeripari export jelentős piaca az NSZK. A közhiedelemmel szemben az NSZK nemcsak ipari óriás, ha­nem a világ negyedik mező­­gazdasági exportőre is! És mivel az NSZK a Közös Piac ta­g­ja, él­e­l­m­i­s­ze­re­x­po­rt­j­á­nak 72 százaléka ezekbe az orszá­gokba irányul. Magyar néző­pontból: termékeink verseny­társa. Az NSZK más megfon­tolásból is fontos tanulságok­kal szolgálhat számunkra. Az országban a farmok átlagos területe 16 hektár , a Közös Piac országainak átlaga 12,9 hektár. Meglehet, itthon ellen­érzést kelt, mégis igaz, az NSZK mezőgazdaságát ugyan­úgy jellemzi, mint a nyugati agrárgazdaságot, jelesen: ma­gas színvonalú az élőmunka termelékenysége, ezzel szem­ben alacsony az állótőke ki­használtsága. Magyarázat: a farmok túlgépesítettek. (Van miből.) Hogy a német egyesítés mi­lyen további következmények­kel jár - ma még alig lehet pontosan megítélni. Az viszont, lévén az NDK korábban ma­ga is ebből-abból számottevő exportőr, bizonyosnak látszik: nem javítja pozíciónkat a né­met piacon. Az is jelzés érté­kű lehet számunkra, hogy a nyugat-európai parasztgazda­ságok jelentős részére jellem­ző a farmon kívüli jövedelem­­szerzés. Meglepőnek tűnhet, hogy ez az arány az NSZK- ban a farmergazdaságok 42 százalékát jelenti, hazai szó­­használattal: az agrárlakosság 42 százalékának van mellék­foglalkozása. Ugyancsak figye­­lemre méltó, és főleg a pozitív tapasztalatokat ragadjuk meg, a­hogy az 1970-es évek elején gazdák 20 százaléka ren­delkezett középiskolai végzett­séggel. Ma ez az arány 50 százalék fölött van! 3. Gyakori vád a magyar me­zőgazdasággal szemben, hogy drágán termel. A való az, hogy a magyar mezőgazda­ság évente mintegy 30 mil­liárd forint nettó befizetője a költségvetésnek - ilyen elvi­selhetetlenül magas az elvo­nás. A másik oldal: Nyugat- Európa farmer-mezőgazdasága évente 25-26 milliárd dollár tiszta támogatást kap. A vi­lágpiaci agrárárak erősen nyomottak, ebből azonban a farmerek alig éreznek valamit. A Közös Piacon kívüli export esetén a farmer megkapja a belső ár és a világpiaci ár kü­­lönbözetét, így veszteség nem érheti őt. A jelenlegi magyar mező­­gazdasági termelés igazi el­­lentmondása nem is a termelő üzemek mértékével van, ha­nem hogy agrártömegáru elő­állítására rendezkedett be, azt viszont leértékelte a világ­piac. Félreértelmeztük azt a jelszót is, hogy „az élelmiszer mindig stratégiai cikk lesz”. Jelentését úgy vettük, hogy az élelmiszerért mindig kapva kapnak és nem úgy, hogy a felismerő és tehetős államok a lehetséges legmagasabb színvonalú önellátásra törek­szenek. Lehetőségünk a földtulaj­donlás sokszínű formájának kialakítása, de maga a ter­melés sem lehet ösztönös te­vékenység. Különösen nem egy olyan országban, amelynek életfontosságú érdekei fűződ­nek az élelmiszerexporthoz. Ne felejtsük: az NSZK a világ negyedik mezőgazdasági ex­­portőre és hogy a chilei mál­na szebb és olcsóbb, veszé­lyezteti a magyar exportot. .. 4. Az NSZK-t és Chilét jelzés­ként értelmezzük. Exporthoz a megfelelő fogadó országokat megtalálni, málna mellett az indokolt árustruktúrát kialakí­tani — évekre szóló programja a hazai élelmiszer-gazdaság­nak. Jövőbeni kilátásainkat reálissá teheti, hogy jó alap­ról kell megújítani, mezőgazdaságunkat versenyképességét javítani. Túrás Lajos Milyenek is a farmok? A hazai agrárgazdaság lehetőségei NAPLÓ - 1990. július 2., hétfő -3

Next