Napló, 1992. november (Veszprém, 48. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-24 / 277. szám
AZ OLVASÓK FÓRUMA És velünk ki törődik? Lehetőség van, de a szándék hiányzik Manapság mintha már nem is léteznének Trabantok! Meg Wartburgok, Skodák és sorolhatnám tovább a volt szocialista tábor produktumait, amelyek - ne csapjuk be magunkat - nagy örömet okoztak annak idején, az ünnepélyes átvétel pillanataiban. Fokozta ezt az örömet a többévi, néha keserves, néha örömteli várakozás. Ha valaki most azt hinné, hogy visszasírom ezeket az éveket, az téved, szó sincs erről! Hisz itt van már a korábban még csak álmainkban élt lehetőség: sétálok az utcán, megállok egy-egy autószalon előtt, gusztálom a csodásabbnál csodásabb Opeleket, Daihatsukat, Renault-kat. Itt van előttem, csak be kell mennem, megvásárolom és vihetem! Hol van már a 4-5 éves várakozás, ami után kaphattunk végreegy Trabantot?! Persze ez sem igaz! Nézzünk körül és azonnal tapasztalhatjuk, hogy a helyzet enyhén szólva is felemás. Hány Trabant, Dacia és Wartburg fut manapság az ország egyre romló minőségű úthálózatán? Több százezer! Nyilván nem hobbiból, kedvtelésből, hanem szomorú kényszerből: ennyire telik. Becslésem szerint az autósok legalább ötven százaléka közlekedik olyan gépkocsival, amit - ha figyelembe vesszük a mai közlekedés különböző követelményeit - azonnal ki kellene cserélni! Ez lenne ám a perspektíva Szentgotthárdnak és Esztergomnak! Sajnos ettől még legalább olyan messze vagyunk, mint a hagymák városa Jeruzsálemtől. Rendszeresen lapozom az autósújságokat és csak ámulok, hogy mi mindent vásárolhatnék több százezer autóstársammal együtt! Bár szeretem a szép autókat, mégsem lelkesít egyértelműen az elképesztő reklámdömping, a különböző autós tesztek és ismertetések. Mindig az jut eszembe: vajon velünk mi lesz? Velünk, Wartburg-, Trabant- és Dacia-tulajdonosokkal? Ránk ki gondol? Mert mi, akik valahogy ki tudtuk fizetni a 100 vagy 200 ezer forintot a vágyott négykerekűért, most szomorúan nézzük az árlistát: a legolcsóbb nyugati (vagy távolkeleti) családi autó 700 ezer forintnál kezdődik. Még kimondani is sok, nem összespórolni a havi fixből. Nemrég társaságban beszélgettünk róla, hogy kezdődő gondok lehetnek a felvevőpiaccal, mert már részletre is lehet autót vásárolni. Biztos jele annak, hogy egyre nagyobb a konkurenciaharc, hogy egyre bőségesebb a kínálat, folyik a küzdelem a vevőért. Ez persze nem baj, sőt nagyon jó -de kinek? A tehetősebb réteg már megvette a maga Fordját vagy BMW-jét, annyi idő még nem telt el, hogy le kellene cserélni. A következő réteg meg csak ábrándozik az ilyen autókról, és tovább pöfög az öreg jószággal, büdösítve maga körül a levegőt, olajfoltokkal piszkítva az úttestet. Sajnos még az előbb említett részletvásárlás sem jelent megoldást: 300 vagy 400 ezer forint egy összegben való befizetése után havi 20-25 ezer részlet — ugyan! Hiszen ennyiből élünk havonta! Lenne azért néhány áthidaló megoldás! Például, ha a tömegkommunikáció végre tudomásul venné, hogy nem minden az Opel és Suzuki, mert az csak az egyik oldal. És foglalkoznának végre a többiekkel is: propagálnának például egy kaposvári kezdeményezést, ahol használt japán motort építenek a kétüteműek helyére! (Négyszeres haszon: ólommentes, négyütemű, kevesebbet fogyaszt és csöndesebb.) Harcolnának azért, hogy ne kelljen áfát fizetni a környezetkímélő átalakításokért, felújításokért,ne adj isten állami támogatást csikarnának ki! Ismét és ismét az orra alá dörgölnék az arra illetékes minisztériumoknak, hogy mennyire nem törődnek az autósok gondjaival és maximum az ötlet szintjéig jut el egy-egy segítő szándékú, értelmes gondolat, a megvalósulás a távol ködébe fullad. Lehetőség bőven van, a szándék hiányzik! Tudom, sokkal jobb üzlet Citroennel kereskedni, mint Oltcittel vagy Alekával. És nevetséges dolog lenne összehasonlítani őket! De tudomásul kellene venni, hogy még itt vagyunk mi, több százezren, akik zokon veszik azt, hogy lassan kirekesztik őket az autósok társadalmából, akiket ledudálnak és levillognak az úttestről, akiket gúnyosan megmosolyognak, ha kétségbeesetten hajolnak öreg járgányuk felnyitott motorházteteje alá. És még itt leszünk sokáig, bár egyre fogyó létszámban, ami nem azt jelenti, hogy átültünk álmaink autójába, hanem azt, hogy leadtuk a rendszámtáblát, mert nem tudjuk kifizetni a kötelező biztosítást. Gaál Antal Balatonfüred, Munkácsy u. G -NAPLÓ -1992. november 24., kedd Fórum az elesettekért Zalaszántón Nincs olyan kicsiny darab kenyér, amit ne lehetne még egyszer kettétörni -e gondolat jegyében került sor november 14-én Zalaszántón a Csengey Dénes Baráti Társaság találkozójára és a Magyarok a menekültekért és elesettekért címmel tartandó fórumra, amit Zalaszántó önkormányzatával közösen szervezett. A vártnál többen jöttek el, hisz a program nagyon ígéretesnek mutatkozott. A megjelentek száma azt mutatta, hogy nagyon sokan szerették és tisztelték a fiatalon elhunyt Csengey Dénest, aki mint író és politikus is egyaránt nagyszerű ember volt. Tudjuk, hogy nagy szerepe volt a román forradalom idején a segélyszállítmányok megszervezésében is. A baráti társaság közgyűlése után a program második része következett: a menekültekről, a menekültügyről, elesettekről hallhattunk nagyon érdekes előadásokat. A tanácskozás díszvendégei voltak: dr. Festetics György Bécsből, dr. Hegedűs Tamás köztársasági megbízott, címzetes államtitkár, Morvay István, a Belügyminisztérium politikai államtitkára, dr. Pálos Miklós politikai államtitkár, a KDNP alelnöke, Sztuchlik Rezső, a Magyar Vöröskereszt választmányi tagja, dr. Tajti József, a Csengey Dénes Baráti Társaság ügyvezető elnöke. A Máltai Szeretetszolgálatról, különböző karitatív szervezetekről, Hévízről, Keszthelyről, Zalaegerszegről, a Tátika-Rezi régió településeiről, Budapestről és az Egyesült Államokból is érkeztek meghívottak. Először a kormány politikusai tartottak vitaindító előadásokat. Dr. Hegedűs Tamás a menekültkérdés történelmi aspektusait vizsgálta. Széles áttekintést kaptunk egészen az államalapításig visszamenőleg. Morvay István A kormány álláspontja a menekültügyről címmel tartotta meg beszédét. Dr. Pálos Miklós mondandójában nagy szerepet kapott a hit: „Hinnünk kell abban, hogy szükség van rá és ezt a rövid időt, amit a földön töltünk, használjuk ki, segítsünk a rászorultaknak, a betegeknek és az elesetteknek”. Sztuchlik Rezső arról beszélt, hogy a Vöröskereszt mit tett eddig és még milyen feladatok előtt állnak a menekültekkel és a szociálisan rászorult emberekkel kapcsolatban. Festetics György herceg meghívása nagyon helyes volt, hisz ma már történelmi tény az, hogy édesanyja - aki 20 évvel ezelőtt halt meg -nagyon sokat tett a II. világháború idején a menekültekért. A tanácskozás keretében Huszti Zoltán Ferenc, Zalaszántó polgármestere bejelentette, hogy a községben egy szeretetotthont szeretnének felépíteni, amely a Szt. Kozma és Damján nevet kapná. A terveket a világhírű Makovecz Imre és társa, Bata Tibor készítette. Az elképzelések szerint 1996-ra készülne el a gondozóház. Ezenkívül egy karitatív alapítvány létrehozását is bejelentette a község polgármestere, amely Keszthely-Hévíz-Zalaszántó térségében működne. Az alapítvány megalakulásához Festetics herceg támogatásáról biztosította a kezdeményező polgármestert és az önkormányzatot. A jelenlévők közül többen is felajánlották a segítségüket. A fórum hozzászólásokkal, észrevételekkel ért véget. A program folytatásaként egy jótékonysági koncert következett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak előadásában. A bevétel összegét valamely rászorultakkal foglalkozó szervezet kapja meg. Este a megjelentek tiszteletére fogadással fejeződött be a program. Csiszárné Babos Csilla Zalaszántó A szolgáltató is ember Tisztelt Vendégem! Sajnálattal tapasztaltam, hogy távollétemben, folyó hó 7- én 15 óra tájban elégedetlenségének nyomatékot adva a vásárlók könyvébe írta be sérelmét. A megszólításért elnézést kérek, de a bejegyzése alapján sajnos nem tudok önnek személyesen válaszolni, ugyanis neve és címe olvashatatlan, ezért vagyok kénytelen így reagálni. Az ön bejegyzése nem fedi a valóságot, mivel a 2 literes Coca-Cola ára nem 154 forint, hanem 150 forint. Gondolom, a felháborodásán ez a 4 forint nem változtatott volna semmit, de ha már veszi a fáradságot, és a vásárlók könyvébe ír, akkor szíveskedjen pontosan, a valóságnak megfelelő adatokat és olvashatóan írni. A könyvbe való bejegyzésnek is vannak formai és tartalmi előírásai. Nem úgy, mint ahogyan ön tette: több példányon átnyomódva, oldalakat kihagyva firkálni. Az árról csak annyit: szabad ármegállapítás van, a piac dönti el, hogy mit mennyiért lehet eladni, a vásárló pedig eldönti azt, hogy ennyiért meg tudja, illetve meg akarja-e vásárolni az adott terméket. Uram, ha tud olcsóbb vásárlási lehetőséget — ön szerint féláron —, akkor szíveskedjen ott vásárolni. Még annyit, ha valami ok miatt nem vette volna észre, ahol járt, az nem egy diszkont raktáráruház, hanem cukrászda, és ez semmilyen szempontból tekintve nem egy kategória és ilyenformán —úgy érzem -az árbeli eltérés sem indokolatlan. Továbbá azt a viselkedési módot, amit ön ez alkalommal mutatott, kikérem magamnak és visszautasítom úgy a magam, mint az alkalmazottaim nevében. Az a kulturálatlan viselkedés és hangnem nem engedhető meg, amit ön produkált. Tőlünk, szolgáltatóktól joggal elvárja mindenki, hogy kulturált, udvarias környezetet biztosítsunk a kedves vendégeink számára, és ennek az elvárásnak minden tudásunkkal és igyekezetünkkel eleget is kívánunk tenni, de azért a vendégtől is elvárjuk -még ha jogos is panasza -a kulturált, emberi viselkedést. Vásáros Tibor cukrászmester Devecser, Petőfi tér Kései melegség Ilyen félig-kopaszon látszik csak igazán, hogy milyen hatalmasak a parkban a platánok. Meggyérült leveleik közt könnyen utat talál a késő őszi napsugár. Ereje már kevés, de csalóka fénye rászed néhány halandót. Elhiteti velük, hogy elűzi a hideget, hogy nem adta be még a derekát, félúton van a nyár és a tél között. Akárcsak a hulló levelek között sétáló nő és férfi. Lábuk alatt zizeg az avar. Gyönyörködnek az őszi természet festette színekben. Csodálják a tarkaságot, nézik az égre meredő ágakat. Titokban egymásra pillantanak. Ismerkednek. Nehezen indul a beszéd. Az „időjárás-jelentés” után kissé elakad. Rövid ideig a talpuk alatt zörgő levelek neszét hallgatják. Ebben a színes tájban a csend is beszédes. Az idő múlásával megtalálják hangjukat. A nap már rövid, nekik pedig sok mondanivalójuk van. A kanyargós utak elfogynak. Észre sem veszik. Indulnak újra. A Nap cinkosukká szegődik. Mintha örömét lelné a látnivalóban, túlórázik egy keveset. A két ember egyre közelebb kerül egymáshoz. Hálásak a Napnak. Áldják melegét, mely a nyárinál becsesebb, mert kései, mert váratlan ajándék. Akárcsak kettejük egymásra találása. Váti Ferenc Devecser Asszony lett a lányból Nagy örömet keltett a városban a Kosi családban az ötödik lánygyermek férjhezmenetele. Özv. Kosi Imréné pápai aszszony öt leánygyermeknek adott életet. Nevük sorrendben: Anikó, Hajnalka, Márta, Ildikó, Marika. Férje közelmúltban bekövetkezett halála óriási nehézséget okozott Kósinénak, aki felelősséggel teli munkájának befejezése után otthon a családdal való törődésnek, a becsületes életre való nevelésnek szentelte életét. Tiszta és nyugodt lélekkel küldhette az élet rögös útjára mind az öt lányt. Marika névre hallgató ötödik lánya a napokban ment férjhez. Matics József Pápa Idegen ez a módi Október végén elmentem az önkormányzati képviselő-testület gyűlésére, ahol éppen az iskolaigazgató-választás volt a fő napirendi pont. Pár perc elteltével világossá vált, hogy a kiválasztott személy már meg volt választva, így a jelentkező sorsa megpecsételődött. S éppen ebben a megalázó szerepben ismertem meg egy csodálatos embert. Ez az ember művelt, tanult, hatalmas tapasztalattal rendelkezik. Nemcsak a gyerekek tudását kívánta gyarapítani, de a falu értékeit is napvilágra akarta hozni. Én csak csodálni tudom, ahogy ezt a megalázó szerepet végigcsinálta. Míg élek, nem felejtem el. De a megválasztott igazgató szavait sem, melyeket nem értek. Az volt a mondat értelme, hogy a mai gyerekek nem érzékenyülnek el a Bánk bánon, de ezt el kell fogadni, mert ezek a gyerekek ilyenek. Én mindig úgy tudtam, minden gyermek egyformán jónak születik. Igaz, egyik könnyebben, a másik nehezebben nevelhető, de mindegyikhez van kulcs. Csak igazi pedagógus kell, aki ki tudja nyitni, jóval tölteni kicsi, ártatlan lelkét. Milyen diák az, aki a Bánk bán mondanivalóját nem teszi magáévá? És mi az, amit elvet? Vagy fölösleges megtanulni, hogy a népért, a családért, a becsületért még a legnagyobb úrral is szembe kell szállni? De úgy, hogy tetteinkért vállaljuk a következményeket! Ez a módi nekem idegen. Meg vagyok győződve arról, hogy szeretet, becsület, egymásért való kiállás nélkül az ember semmit sem ér. Hát ilyen lesz az új iskolarendszer? Schmidthoffer Ferencné Nemesgulács, Malom-tanya