Napló, 1993. február ( 49. évfolyam, 26-50. szám)
1993-02-16 / 39. szám
1993. február 16., kedd __________TÉVÉJEGYZET Kétségbeesett arcok Sok szó esik ebben az országban a munkanélküliségről. Úgy hiszem, ma ez a legkardinálisabb országos gond. Természetesen összefügg a többi gonddal: az ipar restrukturálásával, a mezőgazdaság átalakításával, a privatizáció eleddig meg nem tapasztalt kérdéseivel, az ország súlyos pénzügyi helyzetével. És mégis az összes probléma benne csúcsosodik ki. Emberi tragédiákról van szó, és ha a prognózisok beválnak, akkor ez év végéig egymillió ember tragédiájáról. Ha azt mondom, hogy ez nagyon sok, akkor meglehetősen alpárian fogalmaztam. Ez valahol nemzeti tragédia is, hiszen az egymillió munkanélküli egymillió családot jelent, s ha csak hárommal szorozzuk, akkor is félelmetesen nagy számú lakos kerül emberhez nem méltó helyzetbe. Szembesülni a munkanélküliséggel megrázó élmény, de nagyon jó, ha minél többen szembesülnek vele, hogy látva lássannak, és cselekedve cselekedjenek, akik ezt tehetik. S akik nem, azok nyomást gyakoroljanak azokra, akiknek tisztük a felelősség az országért. Hétfőn az Aktuális műsorában jelen lehettünk az Ikarusgyárban azon drámai pillanatokban, amikor tudomásra hozták, hogy 1500 dolgozót elbocsátanak. Arcokat láttunk, melyek a kétségbeesést tükrözték, a tehetetlenséget, a kiszolgáltatott ember tehetetlenségét. Egy fiatal munkásból ömlik a keserűség. - Muszáj ennek így lennie? Miért kell ennek így lennie? Voltak és vannak javaslataink, miért nem hallgatták meg azokat? Mi lesz velünk, mi lesz velem és a családommal? Érdekképviselet? Kudarcra ítélt próbálkozás. A döntés megvolt. Vitatkozni még lehet, de teljesen fölösleges. Mindez az ország egyik legmodernebb, legnagyobb exportot teljesítő vállalatában. Riadt arcú asszonynakle se ültetik, igaz, a tisztviselő is áll -, hozzák tudomására, hogy állása megszűnik. Itt írja alá, hogy tudomásul vette. Az asszony előregörnyedve (minő súlya van az ilyen bejelentésnek), halk igent suttog és engedelmesen aláírja az ítéletet. Aztán elkezdődik a hét, amelyen már nem kell bemennie a gyárba, nem mehet be a gyárba. Ha aludt is ezen az éjszakán, reggel úgy pattannak fel a szemei: Felkelni, hogy el ne késsek. És csak azután döbben rá arra, hogy nem kell bemenni és nem lehet késni többé... Teljesen reménytelenül jelentkezik a munkaerő-elosztónál, hatalmas sort kell kiállnia, míg adatait fölveszik. Ez a sor győzi meg arról, hogy nincs kilátás, nincs remény, nincs holnap... A legminimálisabb empátiával rendelkező szemlélőben is fölmerül a kérdés: vajon ennek így kell lennie? (kvázi) A fontos ember Már messziről látható, hogy ki a fontos ember. A fejtartása mutatja, hogy nem akárki ő, a kevésbé fontosakénál úgy tizenöt fokkal feljebb magasodik az orra, mert nem elég fontosnak lenni, annak is kell látszani. Éppen ezért menedzseröltönyt visel, hozzáillő designé nyakkendővel és olasz bőrcipővel. A fontos ember mindig, mindenhova diplomatatáskával megy és kissé késve érkezik. Nem siet, de nem is andalog, tempósan, ruganyosan halad. Nem nézelődik, nem álldogál a kirakatok előtt, nem keresi az ismerős arcokat, nem ér ő arra rá, sőt még a köszönéssel sem bíbelődik, az aztán igazán nem fontos; tizennyolc évestől a hatvanévesig mindenki kötelességének kell érezze, hogy köszöntse őt. A fontos ember soha nem ér rá, mert borzasztóan elfoglalt. Későn ebédel, mert ha délben enne, mint a többi meg amikor éhes, még veszíthetne a fontosságából. Az íróasztalán legalább két telefon csörög, az üzenetrögzítő úgy kell neki, mint a falat kenyér, s a kizárólag nyugati márkájú autójába szintén telefont szereltet, mégis mindig máshol van, mint ahol keresik. Végtelen fontosságát hangsúlyozza, hogy nem jár moziba, nem megy sétálni, a szabadságát adott időpontban éppen nem tudja a hitvesével egyeztetni, nem megy el a gyerekei farsangi báljára, nem jár évzáróra, temetésre, nem kíséri el a nejét a fogorvoshoz. Mindezekre ott van a család, a feleség, a nagyszülők. A fontos ember borzasztóan szórakozott, csak a titkárnője tudja megállapítani, milyen napot, évet, s egyáltalán hányadik századot írunk. A fontos embernek otthon is van dolgozószobája és íróasztala, ahol hajnalig ég a villany, ebből is látható, hogy mennyi a dolga. Csipcsup dolgokkal, mint amilyen a takarítás, a bevásárlás, ne adj isten a mosogatás, nem ér rá foglalkozni. Neki küldetése van. A világon a legfontosabb számára fontosnak lenni. Ezért szerteágazó kapcsolatokat teremt, a nagymenők társaságát keresi, ez önmagában növeli a fontosságát az egyszerű „mezei” polgárok előtt. Karácsonykor, születés- és névnapon nem vesz ajándékot, meghatározott összegű pénzt utal ki. Virág és kézcsók csak a főnök feleségének jár, a többi nem fontos, lényegtelen. Egy napon azonban a fontos ember azt tapasztalja, hogy hideg mellette az ágy, üres a gyerekszoba, kifogyott a szódásszifon és elfogyott a fogkrém. A szomszédok nem köszönnek, a beosztottak kinevetik a háta mögött, a titkárnő nem viszi be a kávét. Hű házőrzője után füttyent, de az nem mozdul. Rá kell döbbennie, hogy már a kutyának sem fontos... E. Hargitai Márta TÜKOR NAPLÓ / Nyolcadik törzsünk művészete Nyugati magyar művészek Veszprémben és Ajkán Mit tud az itthon élő magyarság a határokon túl élő véreink művészetéről? Erre a kérdésre kívánt feleletet adni az éppen kapuit záró A magyar emigráció a hazáért című budapesti kiállítás, amelyet a múlt év októberében Antall József miniszterelnök nyitott meg, ezzel is hangsúlyozván az ilyen témájú rendezvények szükségességét. Erdélyi, felvidéki művészeinket, íróinkat és költőinket még ismerik páran, de az emigráció zenéjéről, költészetéről alig-alig hallott itthoni közönségünk. Pedig nyolcadik törzsünk is munkálkodott az egyetemes kultúrán és nemzetközileg is komoly tekintélyt szerzett népünknek. Ezek a művészek ugyan országhatárainkon kívül éltek, de sohasem szakadtak ki a nemzet testéből. Itthon főleg világhírű zenészeinket és kint is nagy nevű képzőművészeinket ismerik - kifejezőeszközeik (hang, ritmus, forma, szín) nemzetköziek lévén, könnyebben utat találtak a nemzetközi közönséghez, így az itthoniakhoz is. Külhoni sikereiket nem lehetett elkendőzni, így a múlt rendszer sajtója is kénytelen volt megemlékezni róluk, ismertetni őket. íróink, költőink és előadóművészeink sorsa sokkal mostohább volt (hacsak be nem hódoltak a rendszernek az anyanyelvi konferenciákon keresztül), őket kötötte egyik legnagyobb kincsünk: a magyar anyanyelv. Az az egyedülálló nyelv, amelynek különös zenéje letompul, tömörsége fellazul a legjobb műfordításokban is. Kétnyelvű íróink (például Kocsis Gábor, Csiky Ágnes Mária vagy Saáry Éva) viszont bármennyire is uralják másodnyelvüket, csak igen ritkán érték el a befogadó ország irodalmának magaslatait, vagy megfelelő kapcsolatok hiányában nem tudtak beépülni a befogadó országok kultúrájába. Március 6-án Veszprémben, a Városi Művelődési Központban, március 7-én pedig Ajkán, a Nagy László Művelődési Otthonban kap honi közönségünk ízelítőt - hiszen egy est keretében teljes képet adni nem leheta nyugati magyar költészet és zene alkotásaiból. Tollas Tibor költő, a több nyelven megjelenő Nemzetőr c. emigráns lap főszerkesztője, 1956 külföldi költői visszhangjának, a Gloriavictisnek s több fontos emigrációs sajtóterméknek a kiadója és szerkesztője, a volt nemzeti emigráció már-már legendává vált, s a tévé jóvoltából az itthoni közönség előtt is ismert egyénisége szaval verseiből. Zambelly Bianca operaénekesnő - aki nemcsak majd minden nagyobb magyarlakta település közönségét bájolta el meleg mezzoszoprán hangjával, de mint oratórium-, dal- és operaénekesnő Németország, Hollandia, Olaszország, Bécs, sőt Japán színpadain is nagy sikerrel szerepelt - mutatja be Kovács András, Leskó Vilmos (aki középiskolai tanulmányait Veszprémben végezte) és Nagy István, valamint az emigráns Bartók szerzeményeit, amelyek nagy része először szólal meg magyar földön. Nagy Alajos — egykor szintén veszprémi diák, 1956-ban az Ajkai Nemzeti Forradalmi Tanács tagja, aki Európa majdnem minden jelentősebb magyar közönsége előtt szerepelt és sikeresen fellépett Amerika keleti partjának közönsége előtt is - Kocsis Gábor, Csiky Ágnes Mária, Saáry Éva (balatonkenesei születésű költőnőnk), Lökkös Antal és Tollas Tibor verseiből szaval. Veszprém Város Vegyeskara Erdélyi Ágnes vezényletével Kodály, Bárdos, valamint az emigrációban nemrég elhunyt erdélyi származású zeneszerző, Veress Sándor műveivel gazdagítja a gondosan összeállított, s Magyarországon első ilyen témájú műsort. Az est fénypontját egyházi zenénk nagy nesztorának, Halmos Lászlónak Mózes imája c., Tollas Tibor Nagy Alajosnak ajánlott versére komponált ősbemutatója képezi. Veszprém és Ajka e rendezvénnyel újólag az élvonalban áll azzal, hogy az itthoni és a hazánktól elszakadt magyarság kapcsolatait ápolja. Ki fogja eltartani a nyugdíjasokat? • • Öregedő Magyarország Bár Magyarországon a népesség öregedési folyamata igencsak előrehaladott stádiumban van, a munkaképes korúak létszáma, aránya 2005-ig nem csökken - állítja a KSH Népességtudományi Intézetének felmérése. Ennek az az oka, hogy 1952- ben és 1973-ban a népességpolitikai intézkedések miatt a születések száma megugrott. Ahogy azonban ezek a generációk idősödnek, nyugdíjkorba lépnek, újra felgyorsul a népesség öregedése. 2015-re változatlan nyugdíjkorhatárral számolva az idősek száma elérheti a 2,8 milliót, az összes népesség 28 százalékát, újabb 20 év múlva pedig, amikor az 1970-es években születettek kerülnek idős korba, arányuk akár 33 százalék is lehet. A nyugdíjkorhatár emelését ellenzők egyik hivatkozási alapja a közismerten alacsony magyarországi élettartam. Tény, hogy Magyarország halandósági mutatói rendkívül rosszak. Míg nálunk 100 ezer újszülött fiú közül 60 ezren élik meg a 65. születésnapjukat, addig például Kína falvaiban 71 ezren, Japánban 82 ezren. Ennek ellenére a nyugdíjkorhatárhoz képest az átlag magyar hosszabb időt tölt nyugállományban, mint a legfejlettebb országokban. Ha folytatódik az a tendencia, ami az utóbbi 2-4 évben a korkedvezményes, korengedményes és rokkantnyugdíjazás területén tapasztalható volt, akkor igen rövid idő alatt 3 millióra emelkedik a nyugellátásban részesülők száma, s lehetetlenné válik a mai ellátási színvonal fenntartása is. Ugyancsak a nyugdíjkorhatár emelését ellenzők hivatkoznak a munkanélküliség terjedésére is. A probléma azonban összetett, hiszen ma 100 aktív keresőre 68 eltartott, 59 inaktív kereső és 16 munkanélküli jut, tehát összesen 143 fő. Ha a jelenlegi nyugdíjkorhatár fennmarad, akkor könnyen kiszámítható, hogy 2005-ben minden 100 aktív keresőre már 76 eltartott, 81 inaktív kereső és 17 munkanélküli jut, vagyis összesen 174 ember. Nem valószínű, hogy az aktív keresők elbírnak egy ilyen tehernövekedést, így előtérbe kellene állítani olyan finanszírozási megoldásokat, ahol az egyén saját megtakarítását használhatná fel idős korában, kiegészítve egy szolidaritási elemmel, azaz megsegítve az önhibájukon kívül keveset gyűjtőket. Számítások szerint, ha most megkezdődne a nyugdíjrendszer finanszírozásának átalakítása és ezzel együtt életbe lépnének a magasabb nyugdíjkorhatárok, akkor körülbelül 800-1000 milliárd forint befektetéssel 15 év alatt létrejöhetne a működőképes struktúra. Újabb akciót indít márciusban a Héra Alapítvány, hogy azok az önkormányzatok, illetve karitatív szervezetek is benyújthassák pályázatukat a rászorulóknak nyújtandó támogatásra, akik eddig nem tették meg. Az alapítvány ügyvezető titkára, Bacsó Nándor elmondta: a pályázat beadása folyamatos, nem kell attól félni, hogy bárki a késlekedés miatt lemarad. Ez idáig 15 önkormányzat pályázott, ezek közül nyolcat bírált el az alapítvány kuratóriuma. Az oroszlányi önkormányzat 500 ezer forintra vonatkozó pályázatát már ki is fizették. Bacsó Nándor hangsúlyozta: az alapítvány csupán a rászorultság alapján ítéli oda a támogatást, annak okát nem vizsgálja. A pályázati feltételek nem zárják ki, hogy valaki újra támogatásban részesüljön. Az alapítvány egyszeri, mintegy 2-3000 forint összegű támogatás kifizetését, vagy pedig energiatakarékos lámpák adományozását teszi lehetővé, amelyek használatával hosszú távon csökken a rászorulók villanyszámlája. Egyidejűleg folyik a Magyar Villamos Művek Rt. által a nagycsaládosoknak felajánlott 300 millió forint összegű adomány kiosztása. Mintegy 200 ezer nagycsaládos — 600 ezer gyerek családja — részesülhet gyerekenként 500 forint támogatásban, ez a támogatás kizárólag a gyerekek számától függ. Az alapítvány magánszemélyektől nem tud elfogadni jelentkezéseket, mert az meghaladná adminisztrációs lehetőségeit, csakis az önkormányzatok, illetve szociálpolitikai, népjóléti tevékenységgel foglalkozó szervezetek pályázhatnak a rászoruló állampolgárok javára. Újra Héra Pályázókat vár az alapítvány Júlia és Zsuzsanna napi VIRÁGVÁSÁR a Hemoban péntekig naponta 10-18 óráig Friss árukészlet, kedvezményes árak (25400/10)