Napló, 1993. március ( 49. évfolyam, 50-74. szám)

1993-03-13 / 61. szám

1993. március 13., szombat Táncsics Mihály megyénkben Táncsics Mihály neve összeforrt 1848. március idusával. Ezen a napon tört ki Pesten a polgári demok­ratikus forradalom, mely az alkotmányos szabadság és a jogegyenlőség jelszavát tűzte ki zászlajára. A márciusi ifjak, Vasvári, Iri­nyi, Petőfi, Jókai vezetésével ki­nyomtatták a nép követelését tartalmazó 12 pontot, kiszabadí­tották börtönéből a politikai fog­lyot, Táncsics Mihályt. A kora­beli híradás szerint: „Végre ki­nyílt Táncsics börtönajtaja! A lelkes ifjúság kitörő ujjongással ünnepelte és kísérte városszer­te.” A jobbágycsaládból szárma­zó Táncsics Mihály előbb ta­kácsmesterséget tanult, majd tanítói oklevelet szerzett. Az 1820-as években Veszprém me­gyében tanított. Emlékét idézve lapozzuk fel az Életpályám című munkáját, melyben így vall a gannai, a de­­vecseri és a kolontári segédtaní­tóskodás néhány napjáról: „A gannai mester kiadott raj­tam, azon okot adván, hogy a község számomra külön valami kis fizetést nem ajánlott meg. Ugyan megjárta volna ő kegyel­me, ha váratlanul úgy nyilatko­zom vala, hogy fizetés nélkül is megmaradok nála; mert a fel­mondásnak az volt a valódi oka, hogy nem kellettem neki, mivel semmiképpen nem remélhető, hogy egyhamar zenész leszek. (...) Devecser népes, nagy mezőváros lévén ketten voltunk segédtanítók. Itt már más szel­lem uralkodott, az tudniillik, hogy a gyermekek nyáron is jár­tak iskolába, annál inkább ős­­szel, mikor én idekerültem. Az iskolamester (Pap nevű) a két segédtanítói fizetéséül a ke­resztelési díjt tűzte volt ki; mennyi járt egy gyerek keresz­teléséért, már elfeledtem, de sok nem volt, az bizonyos, s azt ma­gunk közt megosztottuk. (...) Devecserből Kolontárra mentem, s az ottani mester nem kívánt tőlem bizonyítványt, elég volt azt tudni, hol voltam előbb. Sem reményem, sem szándé­kom nem volt Kolontáron soká maradni, mert a mester maga is oly szegény volt, mint a temp­lom egere, tehát fizetésről szó sem lehetett. Csupán arra való volt itt karácsonytul sz. György­­napig lennem, hogy ez idő alatt más alkalmasabb hely után lát­hassak...” Czeidli József Thália mindenütt ki hinné, hogy egy válságban lévő kulturális ágazat, a színház ennyire eleven, ennyire nem mutat semmit, de semmit a rom­lás jeleiből? December elseje és február eleje között 51 színházi bemuta­tó volt, 51 minitanulmány szá­molt be az 51 színházi esemény­ről. Kulturális statisztika 1987- ben jelent meg utoljára. Akkori adatok szerint 1986-ban 76, 1987-ben 103 bemutató volt egész évben, 38 színházban. NAPLÓ - 7 NhMZbN­ UIMNIKUNK Szabadsághős vagy terrorista? Száznegyven évvel ezelőtt vállalta a mártírsorsot Noszlopy Gáspár 1852. november köze­pén a Bástya utcában Pesten Csepcsányiné Sze­mere Erzsébet lakásán a hatóságok letartóztatták Noszlopy Gáspárt. Kem­pen rendőrminiszter joggal örülhetett, hiszen Nosz­­lopyt Világos óta keresték. Az ítélet nem lehetett kétsé­ges: a nemzeti ellenállás egyik vezetőjét kötél általi halálra ítél­ték és 140 évvel ezelőtt, 1853. március 3-án a pesti régi ferenc­városi temetőben kivégezték. Mindössze 31 éves volt. * Noszlopy Gáspár Somogy megyében, Vrácsikon született 1822-ben. Iskoláit Pápán végez­te, majd vármegyei szolgálatba lépett, 26 évesen már a marcali járás főszolgabírája volt. Jella­­sich támadásának hírére szabad­­csapatot szervezett, majd várat­lan és vakmerő rajtaütésekkel nyugtalanította a bán felvonuló seregét. A Dunántúl kiürítése után Noszlopy csapatával továbbra is Somogyban maradt és gerilla­harcot vívott az ellenséggel. 1849-ben bátyjával, Antallal tervet dolgozott ki a Dél-Dunán­­túl felszabadítására. A tervvel Debrecenbe ment, hogy Kos­suth Lajos támogatását is meg­szerezze. Az elképzelés elnyerte a hadvezetés tetszését is. Nosz­lopy, Kossuth felhatalmazása alapján, áprilisban újra népfel­kelést hirdetett, s rövid idő alatt mintegy 30 ezer főnyire duzzadt serege élén gyors egymásután­ban felszabadította előbb Ka­posvárt, majd Szigetvárt, végül Nagykanizsát. A cári csapatok közeledtének hírére, valamint a meginduló osztrák ellentámadás miatt azonban kénytelen volt harcolva visszavonulni. Seregét Komá­rom felé vezette, átkelt a Bala­tonon. 1849. augusztus 9-én szállt partra Balatonfüreden, ahol nagy lelkesedéssel fogad­ták. Ekkor már mint a dunántúli megyék kormánybiztosa szólí­tott föl újoncozásra és a fegyve­rek összegyűjtésére. Augusztus 11-én hirdette ki Veszprémben Magyarország függetlenségét. Több hónappal a függetlenségi nyilatkozat kiadása után, két nappal Világos előtt jutott csak el hivatalosan a megyeszékhely­re a függetlenség híre. * Noszlopy kapcsolatot kere­sett és talált Klapkával, majd augusztus közepén Veszprémbe megyegyűlést hívott össze, hogy terveit ismertesse: „A Ba­kony oldalán egy nyolcvanezer főből álló hadtestet a dunántúli megyékből állítandó újoncok­ból alakítsunk, azon célból, hogy az esetre is, ha az aldunai tábort rész érendené, Komá­romra támaszkodva a haza meg­mentése erősségül fennálljon.” A terv szerint a védelmi állás északi pillére Komárom, a déli pedig az erőddé alakított Tihany lett volna, középen a Bakony er­deje. Az aszófői földnyelv átvá­gási munkáit meg is kezdték, hogy Tihanyt szigetté alakítsák. A világosi fegyverletétel híre azonban mindent romba dön­tött. Noszlopy Gáspár csapatát a munícióval Komáromba küldte, ő maga pedig illegalitásba vo­nult, bujdosott és kapcsolatot keresett más függetlenségi moz­galmakkal. Országos körözést adtak ki ellene, 1850 tavaszán elfogták, hadbíróság elé állítot­ták, Noszlopy azonban még az ítélet előtt -áprilisban -megszö­kött a rabkórházból és tovább folytatta az ellenállási mozga­lom szervezését. Talán az üldöz­tetések miatt, talán egyéniségé­nek szenvedélyességétől hajtva, nem válogatott eszközeiben. Mint azt maga fogalmazta meg: „Fel kell használni a legna­gyobb terrorizmust, mint azt ők mi ellenünk tették s fogják tenni; mert ha ők elég megátalko­dottak a terrorizmust eszközül használni az igazság és szabad­ság ellen, kell, hogy elég lelki­erővel bírjunk mi is azt felhasz­nálni eszközül a zsarnokok ellen a szabadság érdekében.” * Bűnözőkkel, betyárbandák­kal, törvényen kívüli csavargók­kal keresett és talált kapcsolatot. Elérte, hogy a fél országot rette­gésben tartotta, a csendőrségnek rengeteg munkát adott, az ellen­állás parazsát is szította, mégis sokakban azt a képzetet keltette, hogy nem ellenállók, hanem bű­nözők élén áll. A köztörvényes bűnözők pedig nem forradalmá­rok! Ennek ellenére Johann May honvédezredes halála után (1851. december 15.) Noszlopy Gáspár állhatott a dunántúli szervezkedés élére. 1852. június 5-én délután öt órakor Ferenc József császár Pestre érkezett „a lakosság üdvrivalgása közepet­te”. A többféle ellenállási cso­port közül egyről - Noszlopy csoportjáról - biztosan tudjuk, hogy komolyan foglalkozott a császár elleni merénylet tervé­vel, vagy a császár elfogásával. Noszlopy Gáspár nem akart ter­roristának vagy merénylőnek látszani: negyvennyolcas hon­védegyenruhákat rendelt egy kecskeméti szabónál. Úgy vélte, ha egyenruhában lépnek föl, a honvéd hadsereg katonáinak kell őket tekinteni. Ez a rendelés végzetes hibának bizonyult. 1852. július 16-án letartóztatták Vasváry Ferenc szabómestert, az elkészült egyenruhákat pedig elkobozták - tehát Noszlopyék nyomában voltak. Noszlopy Gáspár a Dunán­túlra menekült, újra szabad­­csapatokat toborzott a Bakony­ban, hiszen a függetlenség esz­méjét nem adta föl. 1852. no­vember 16-án Pesten újra elfog­ták. Újra megszökött, de néhány nap múlva megint elfogták és gyorsított eljárással halálra ítél­ték, majd 1853. március 3-án ki­végezték. A Balaton és a Bakony vidé­kén nóta őrzi emlékét: „Hull a zápor, Bakonyerdőn vé­gigsüvít a szél, Bujdosókhoz, magyarokhoz imi­gyen beszél, Tartsatok csak errefelé, A sárguló lombok közé, Noszlopy hadába álljatok be.” Vázsonyi Varga Béla "Vajon lehet-e még valami újat mondani az 1848-49- es forradalomról és sza­badságharcról? Vajon van­­e a témával kapcsolatban tárgyi emlék, dokumen­tum, amelyet nem dolgo­zott fel még a kutatás? Baják Lászlónak, a Leg­­újabbkori Történeti Múzeum fiatal munkatársának meggyő­ződése, hogy igen. E vélemé­nyét pedig a múzeum gyűjtemé­nyében lévő, s a múlt századtól folyamatosan halmozódott, de fel nem dolgozott kollekcióra alapozta. Ezért már tizenkét év­vel ezelőtt benyújtotta kiállítási tervét e korszak tárgyi és írásos emlékeinek bemutatására. A tervből csak most lett valóság, így nyílhatott meg a Buda­vári Palota A épületében az Emlékek és dokumentumok 1848—49-ből című április 12-ig látogatható kiállítás. De hogy kerül 1848 a nevé­ben a legújabb kort viselő múze­umba? - kérdezem a rendezőt. — A modern kori Magyaror­szág története 1848-tól kezdő­dik. A polgári forradalomtól, amikor is megszűnt hazánkban a feudális világ. Mert a polgároso­dás akkor is elindult, ha a sza­badságharc elbukott, s az ország függetlenségét nem sikerült ki­vívni. A polgári átalakulás az önkényuralom idején is folyta­tódott. A feudális birtokok meg­szűntek, a parasztok birtokosok lettek, nagyarányú folyamsza­bályozás, vasútépítés, iparosí­tást kezdődött... A Legújabbkori Történeti Múzeum anyaintézménye, Magyar Nemzeti Múzeum h­­a­zánk történetét tárgyaló kiállítá­sa 1848­­ 9-es bemutatóval zárul. (Mellesleg a Nemzeti Mú­zeumnak korábbi, e korszakra vonatkozó kollekciója az Or­szágos Levéltár kezelésébe ke­rült, a jelenlegi gyűjteménye ezért szűkített.) A forradalom és szabadság­­harc dokumentum- és nyomtat­ványanyaga sok múzeumba, közgyűjteménybe szétszórva ta­lálható. Igazi kutatói feladat len­ne ezeket összegyűjteni, feldol­gozni, katalogizálni. Ennek elő­feltétele, hogy minden intéz­mény, amely rendelkezik ilyen anyaggal, dolgozza azt fel a saját hatáskörében. Most csak szórványosan rendelkeznek a kis és nagy múzeumok kataló­gusba foglalt, publikált, feldol­gozott '48-as anyaggal. A Legújabbkori Történeti Múzeum dokumentum- és tárgyanyagának tanulmányozá­sakor kiderült, hogy ezekből kirajzolódik 1848­-9 történeti vázlata.­­ Március 15-ét megelőzően kevés nyomtatvány, felragasz, röplap jelent meg. A gyors történéseknél megsokszorozó­dik a dokumentumok kiadása. S ezeknek '48-ban politikai jelen­tőségük lett. A politikai harc egymással feleselő, kritizáló röplapokon kezdődött meg. Egy minisztertanácsi hirdetmény ar­ról szólt, hogyan kell a zavargá­soknak elejét venni. A Pannónia című pozsonyi lap mellékleté­ben a nemzetőrség parancsnoka mentegetőzött, amiért a város­ban rendbontás történt. Az első napok rendezetlensé­ge után a magyar forradalomnak volt ideje arra, hogy konszolidá­lódjon, hogy megtartsák az ön­kormányzati, majd a népképvi­seleti országgyűlési választáso­kat. Mindezek az események ontották az írásos dokumentu­mokat, kortesbeszédeket, falra­gaszokat, hirdetményeket. Itt van a debreceni kiadású 1849 februártól májusig megje­lent Március Tizenötödike című újság egybekötött, teljes évfo­lyama. Azután a Jókai szerkesz­tette Esti Lapok. Az 1848-ban Emich Gusztáv által kiadott Pe­tőfi Sándor költeményeinek az a példánya, amelyik Táncsics Mi­hályé volt. Táncsics Mihálynak pedig az 1848-as, harmadik, javított kiadású Népkönyve. (Ugyane könyv második kiadá­sáért került a szerző börtönbe.) Egy nemzetőr bizonyítvány, ko­rabeli katonai behívó, Egy nagy­méretű karikatúra, amelyen az udvarhű rajzoló Kossuth kutyá­jának ábrázolja István nádort, aki a Magyarországot jelképező hüllőt ringatja. Báró Hatvany Lajos gyűjteményéből szárma­zik a Buda vára 1849-es ostro­mát megörökítő kőnyomat. Sajátos nyomtatványok a pénzek, a szükségpénzek, a pénzt helyettesítő kamatos kincstári utalványok. A Kossuth bankóknak elnevezett száz-, öt-, tíz-, egy-, kétforintosokból an­nak ellenére sok maradt fenn, hogy Haynau beszolgáltatási és megsemmisítési kötelezettséget írt ki rájuk. (A hol szegedi, hol Buda­vári dátumozású nyomtat­ványokat azért illetik a Kossuth­­bankó névvel, mert e pénzeket Kossuth mint pénzügyminiszter írta alá). Gyönyörű dagerrotip portrék vannak a múzeum birtokában: Kossuthról, Batthyány Lajosról, Zichy Ödönről, egy ismeretlen nemzetőr tisztről. A Kossuth­­portréról azt is tudjuk - ahogy annak idején szokás volt -, egy metszet alapján készült, és Kos­suth Lajos édesanyja ajándékoz­ta egy barátnőjének. • A szabadságharc hőseinek ideiglenes katonai kitüntetése­ket adományoztak. A katonák levélben kérték Kossuth hozzá­járulását, hogy elkészíttethessék a végleges változatot is. Ezek mellett ott van a Ferenc József­­rend is, amelyet a forradalom leverésében közreműködőknek adományozott az udvar. A szépmívű kitüntetésben a dá­tum: 1848. Megtudjuk, hogy a honvéd­ség felszerelésére 40 ezer ara­nyat adományoztak míves céh­ládájukban a pesti szűcsök. Haynau pedig 1849 végén, mi­után ezreket ítélt halálra, alapít­ványt hozott létre a harcokban megrokkantak segélyezésére. S a támogatottak fele volt csak osztrák, a többiek a szabadság­­harc katonái. Talán lelkiismere­tét kívánta így megnyugtatni a „bresciai hiéna”. Nem kevésbé meglepő, hogy Haynau kétnyel­vű irata e szavakkal kezdődik: „A magyar forradalom befeje­ződött...” Nemcsak numizmatikai szempontból érték a hatkrajcá­­rosokból és '48-as aranydukát­­ból összeállított karkötő, hanem azért is, mert Táncsics Mihály készítette azt feleségének. Az aradi várbörtönt rajzolta le az ott raboskodó Kovács Ernő hon­­védőrnagy. Egy ismeretlen raj­zoló megörökítette a komáromi várat, a szabadságharc utolsó erődítményét. S hogy újra vis­­­szatérjünk a nyomtatványok­hoz, olvashatunk egy híradást az orosz beavatkozási előkészüle­tekről és egy könyörgést ennek elhárításáért... (Kádár) Egymással feleselő röplapok Buda 1849-es ostroma (kőnyomat) MEGHÍVÓ Az SOS Könyvelő és Szociális Rászorultakat Segítő Iroda, Balatonfüred, Ady E. u. 45., telefon: 06/86/42-655/5, munkaközvetítő részlege a KAPUFA VENDÉGLŐBEN, BALATONFÜRED, SOMOGYI U. 7. szám alatt március 19-én, 17 órakor MUNKAADÓI-MUNKAVÁLLALÓI taálkozót tart Tisztelettel meghívjuk mindazokat a munkaadókat, munkavállalókat akiknek munkaerőproblémái és elhelyezkedési gondjai vannak A találkozón megismerkedhet az iroda törekvéseivel, valamint felkért előadók ismertetik a megváltozott munkaképességű és rokkant emberek foglalkoztatási problémájával kapcsolatos kérdéseket MEGJELENÉSÜKRE FEL­TÉTL­ENÜL SZÁMÍTUNK! RENDEZŐSÉG ____________________________________________________________(29009/1H) Lambéria 400-500 Ft/m2+ áfa Borovi lambéria 550 Ft/m2 + áfa Hajópalló 550-600 Ft/m2 + áfa Kérésre ezen anyagok beépítése Tetőléc 2,5x5­26 Ft/fm + áfa, 3x5­29 Ft/fm + áfa Ugyanitt tetőfa és 5x15-ös, 5x12,5-ös, 5x21-es palló, 4x16-os borovi palló Érd.: Sövényházi Zoltán, Szentkirályszabadja, Rákóczi u. 60/B (28646/1K)

Next