Napló, 1993. március ( 49. évfolyam, 50-74. szám)
1993-03-13 / 61. szám
1993. március 13., szombat Táncsics Mihály megyénkben Táncsics Mihály neve összeforrt 1848. március idusával. Ezen a napon tört ki Pesten a polgári demokratikus forradalom, mely az alkotmányos szabadság és a jogegyenlőség jelszavát tűzte ki zászlajára. A márciusi ifjak, Vasvári, Irinyi, Petőfi, Jókai vezetésével kinyomtatták a nép követelését tartalmazó 12 pontot, kiszabadították börtönéből a politikai foglyot, Táncsics Mihályt. A korabeli híradás szerint: „Végre kinyílt Táncsics börtönajtaja! A lelkes ifjúság kitörő ujjongással ünnepelte és kísérte városszerte.” A jobbágycsaládból származó Táncsics Mihály előbb takácsmesterséget tanult, majd tanítói oklevelet szerzett. Az 1820-as években Veszprém megyében tanított. Emlékét idézve lapozzuk fel az Életpályám című munkáját, melyben így vall a gannai, a devecseri és a kolontári segédtanítóskodás néhány napjáról: „A gannai mester kiadott rajtam, azon okot adván, hogy a község számomra külön valami kis fizetést nem ajánlott meg. Ugyan megjárta volna ő kegyelme, ha váratlanul úgy nyilatkozom vala, hogy fizetés nélkül is megmaradok nála; mert a felmondásnak az volt a valódi oka, hogy nem kellettem neki, mivel semmiképpen nem remélhető, hogy egyhamar zenész leszek. (...) Devecser népes, nagy mezőváros lévén ketten voltunk segédtanítók. Itt már más szellem uralkodott, az tudniillik, hogy a gyermekek nyáron is jártak iskolába, annál inkább ősszel, mikor én idekerültem. Az iskolamester (Pap nevű) a két segédtanítói fizetéséül a keresztelési díjt tűzte volt ki; mennyi járt egy gyerek kereszteléséért, már elfeledtem, de sok nem volt, az bizonyos, s azt magunk közt megosztottuk. (...) Devecserből Kolontárra mentem, s az ottani mester nem kívánt tőlem bizonyítványt, elég volt azt tudni, hol voltam előbb. Sem reményem, sem szándékom nem volt Kolontáron soká maradni, mert a mester maga is oly szegény volt, mint a templom egere, tehát fizetésről szó sem lehetett. Csupán arra való volt itt karácsonytul sz. Györgynapig lennem, hogy ez idő alatt más alkalmasabb hely után láthassak...” Czeidli József Thália mindenütt ki hinné, hogy egy válságban lévő kulturális ágazat, a színház ennyire eleven, ennyire nem mutat semmit, de semmit a romlás jeleiből? December elseje és február eleje között 51 színházi bemutató volt, 51 minitanulmány számolt be az 51 színházi eseményről. Kulturális statisztika 1987- ben jelent meg utoljára. Akkori adatok szerint 1986-ban 76, 1987-ben 103 bemutató volt egész évben, 38 színházban. NAPLÓ - 7 NhMZbN UIMNIKUNK Szabadsághős vagy terrorista? Száznegyven évvel ezelőtt vállalta a mártírsorsot Noszlopy Gáspár 1852. november közepén a Bástya utcában Pesten Csepcsányiné Szemere Erzsébet lakásán a hatóságok letartóztatták Noszlopy Gáspárt. Kempen rendőrminiszter joggal örülhetett, hiszen Noszlopyt Világos óta keresték. Az ítélet nem lehetett kétséges: a nemzeti ellenállás egyik vezetőjét kötél általi halálra ítélték és 140 évvel ezelőtt, 1853. március 3-án a pesti régi ferencvárosi temetőben kivégezték. Mindössze 31 éves volt. * Noszlopy Gáspár Somogy megyében, Vrácsikon született 1822-ben. Iskoláit Pápán végezte, majd vármegyei szolgálatba lépett, 26 évesen már a marcali járás főszolgabírája volt. Jellasich támadásának hírére szabadcsapatot szervezett, majd váratlan és vakmerő rajtaütésekkel nyugtalanította a bán felvonuló seregét. A Dunántúl kiürítése után Noszlopy csapatával továbbra is Somogyban maradt és gerillaharcot vívott az ellenséggel. 1849-ben bátyjával, Antallal tervet dolgozott ki a Dél-Dunántúl felszabadítására. A tervvel Debrecenbe ment, hogy Kossuth Lajos támogatását is megszerezze. Az elképzelés elnyerte a hadvezetés tetszését is. Noszlopy, Kossuth felhatalmazása alapján, áprilisban újra népfelkelést hirdetett, s rövid idő alatt mintegy 30 ezer főnyire duzzadt serege élén gyors egymásutánban felszabadította előbb Kaposvárt, majd Szigetvárt, végül Nagykanizsát. A cári csapatok közeledtének hírére, valamint a meginduló osztrák ellentámadás miatt azonban kénytelen volt harcolva visszavonulni. Seregét Komárom felé vezette, átkelt a Balatonon. 1849. augusztus 9-én szállt partra Balatonfüreden, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. Ekkor már mint a dunántúli megyék kormánybiztosa szólított föl újoncozásra és a fegyverek összegyűjtésére. Augusztus 11-én hirdette ki Veszprémben Magyarország függetlenségét. Több hónappal a függetlenségi nyilatkozat kiadása után, két nappal Világos előtt jutott csak el hivatalosan a megyeszékhelyre a függetlenség híre. * Noszlopy kapcsolatot keresett és talált Klapkával, majd augusztus közepén Veszprémbe megyegyűlést hívott össze, hogy terveit ismertesse: „A Bakony oldalán egy nyolcvanezer főből álló hadtestet a dunántúli megyékből állítandó újoncokból alakítsunk, azon célból, hogy az esetre is, ha az aldunai tábort rész érendené, Komáromra támaszkodva a haza megmentése erősségül fennálljon.” A terv szerint a védelmi állás északi pillére Komárom, a déli pedig az erőddé alakított Tihany lett volna, középen a Bakony erdeje. Az aszófői földnyelv átvágási munkáit meg is kezdték, hogy Tihanyt szigetté alakítsák. A világosi fegyverletétel híre azonban mindent romba döntött. Noszlopy Gáspár csapatát a munícióval Komáromba küldte, ő maga pedig illegalitásba vonult, bujdosott és kapcsolatot keresett más függetlenségi mozgalmakkal. Országos körözést adtak ki ellene, 1850 tavaszán elfogták, hadbíróság elé állították, Noszlopy azonban még az ítélet előtt -áprilisban -megszökött a rabkórházból és tovább folytatta az ellenállási mozgalom szervezését. Talán az üldöztetések miatt, talán egyéniségének szenvedélyességétől hajtva, nem válogatott eszközeiben. Mint azt maga fogalmazta meg: „Fel kell használni a legnagyobb terrorizmust, mint azt ők mi ellenünk tették s fogják tenni; mert ha ők elég megátalkodottak a terrorizmust eszközül használni az igazság és szabadság ellen, kell, hogy elég lelkierővel bírjunk mi is azt felhasználni eszközül a zsarnokok ellen a szabadság érdekében.” * Bűnözőkkel, betyárbandákkal, törvényen kívüli csavargókkal keresett és talált kapcsolatot. Elérte, hogy a fél országot rettegésben tartotta, a csendőrségnek rengeteg munkát adott, az ellenállás parazsát is szította, mégis sokakban azt a képzetet keltette, hogy nem ellenállók, hanem bűnözők élén áll. A köztörvényes bűnözők pedig nem forradalmárok! Ennek ellenére Johann May honvédezredes halála után (1851. december 15.) Noszlopy Gáspár állhatott a dunántúli szervezkedés élére. 1852. június 5-én délután öt órakor Ferenc József császár Pestre érkezett „a lakosság üdvrivalgása közepette”. A többféle ellenállási csoport közül egyről - Noszlopy csoportjáról - biztosan tudjuk, hogy komolyan foglalkozott a császár elleni merénylet tervével, vagy a császár elfogásával. Noszlopy Gáspár nem akart terroristának vagy merénylőnek látszani: negyvennyolcas honvédegyenruhákat rendelt egy kecskeméti szabónál. Úgy vélte, ha egyenruhában lépnek föl, a honvéd hadsereg katonáinak kell őket tekinteni. Ez a rendelés végzetes hibának bizonyult. 1852. július 16-án letartóztatták Vasváry Ferenc szabómestert, az elkészült egyenruhákat pedig elkobozták - tehát Noszlopyék nyomában voltak. Noszlopy Gáspár a Dunántúlra menekült, újra szabadcsapatokat toborzott a Bakonyban, hiszen a függetlenség eszméjét nem adta föl. 1852. november 16-án Pesten újra elfogták. Újra megszökött, de néhány nap múlva megint elfogták és gyorsított eljárással halálra ítélték, majd 1853. március 3-án kivégezték. A Balaton és a Bakony vidékén nóta őrzi emlékét: „Hull a zápor, Bakonyerdőn végigsüvít a szél, Bujdosókhoz, magyarokhoz imigyen beszél, Tartsatok csak errefelé, A sárguló lombok közé, Noszlopy hadába álljatok be.” Vázsonyi Varga Béla "Vajon lehet-e még valami újat mondani az 1848-49- es forradalomról és szabadságharcról? Vajon vane a témával kapcsolatban tárgyi emlék, dokumentum, amelyet nem dolgozott fel még a kutatás? Baják Lászlónak, a Legújabbkori Történeti Múzeum fiatal munkatársának meggyőződése, hogy igen. E véleményét pedig a múzeum gyűjteményében lévő, s a múlt századtól folyamatosan halmozódott, de fel nem dolgozott kollekcióra alapozta. Ezért már tizenkét évvel ezelőtt benyújtotta kiállítási tervét e korszak tárgyi és írásos emlékeinek bemutatására. A tervből csak most lett valóság, így nyílhatott meg a Budavári Palota A épületében az Emlékek és dokumentumok 1848—49-ből című április 12-ig látogatható kiállítás. De hogy kerül 1848 a nevében a legújabb kort viselő múzeumba? - kérdezem a rendezőt. — A modern kori Magyarország története 1848-tól kezdődik. A polgári forradalomtól, amikor is megszűnt hazánkban a feudális világ. Mert a polgárosodás akkor is elindult, ha a szabadságharc elbukott, s az ország függetlenségét nem sikerült kivívni. A polgári átalakulás az önkényuralom idején is folytatódott. A feudális birtokok megszűntek, a parasztok birtokosok lettek, nagyarányú folyamszabályozás, vasútépítés, iparosítást kezdődött... A Legújabbkori Történeti Múzeum anyaintézménye, Magyar Nemzeti Múzeum hazánk történetét tárgyaló kiállítása 1848 9-es bemutatóval zárul. (Mellesleg a Nemzeti Múzeumnak korábbi, e korszakra vonatkozó kollekciója az Országos Levéltár kezelésébe került, a jelenlegi gyűjteménye ezért szűkített.) A forradalom és szabadságharc dokumentum- és nyomtatványanyaga sok múzeumba, közgyűjteménybe szétszórva található. Igazi kutatói feladat lenne ezeket összegyűjteni, feldolgozni, katalogizálni. Ennek előfeltétele, hogy minden intézmény, amely rendelkezik ilyen anyaggal, dolgozza azt fel a saját hatáskörében. Most csak szórványosan rendelkeznek a kis és nagy múzeumok katalógusba foglalt, publikált, feldolgozott '48-as anyaggal. A Legújabbkori Történeti Múzeum dokumentum- és tárgyanyagának tanulmányozásakor kiderült, hogy ezekből kirajzolódik 1848-9 történeti vázlata. Március 15-ét megelőzően kevés nyomtatvány, felragasz, röplap jelent meg. A gyors történéseknél megsokszorozódik a dokumentumok kiadása. S ezeknek '48-ban politikai jelentőségük lett. A politikai harc egymással feleselő, kritizáló röplapokon kezdődött meg. Egy minisztertanácsi hirdetmény arról szólt, hogyan kell a zavargásoknak elejét venni. A Pannónia című pozsonyi lap mellékletében a nemzetőrség parancsnoka mentegetőzött, amiért a városban rendbontás történt. Az első napok rendezetlensége után a magyar forradalomnak volt ideje arra, hogy konszolidálódjon, hogy megtartsák az önkormányzati, majd a népképviseleti országgyűlési választásokat. Mindezek az események ontották az írásos dokumentumokat, kortesbeszédeket, falragaszokat, hirdetményeket. Itt van a debreceni kiadású 1849 februártól májusig megjelent Március Tizenötödike című újság egybekötött, teljes évfolyama. Azután a Jókai szerkesztette Esti Lapok. Az 1848-ban Emich Gusztáv által kiadott Petőfi Sándor költeményeinek az a példánya, amelyik Táncsics Mihályé volt. Táncsics Mihálynak pedig az 1848-as, harmadik, javított kiadású Népkönyve. (Ugyane könyv második kiadásáért került a szerző börtönbe.) Egy nemzetőr bizonyítvány, korabeli katonai behívó, Egy nagyméretű karikatúra, amelyen az udvarhű rajzoló Kossuth kutyájának ábrázolja István nádort, aki a Magyarországot jelképező hüllőt ringatja. Báró Hatvany Lajos gyűjteményéből származik a Buda vára 1849-es ostromát megörökítő kőnyomat. Sajátos nyomtatványok a pénzek, a szükségpénzek, a pénzt helyettesítő kamatos kincstári utalványok. A Kossuth bankóknak elnevezett száz-, öt-, tíz-, egy-, kétforintosokból annak ellenére sok maradt fenn, hogy Haynau beszolgáltatási és megsemmisítési kötelezettséget írt ki rájuk. (A hol szegedi, hol Budavári dátumozású nyomtatványokat azért illetik a Kossuthbankó névvel, mert e pénzeket Kossuth mint pénzügyminiszter írta alá). Gyönyörű dagerrotip portrék vannak a múzeum birtokában: Kossuthról, Batthyány Lajosról, Zichy Ödönről, egy ismeretlen nemzetőr tisztről. A Kossuthportréról azt is tudjuk - ahogy annak idején szokás volt -, egy metszet alapján készült, és Kossuth Lajos édesanyja ajándékozta egy barátnőjének. • A szabadságharc hőseinek ideiglenes katonai kitüntetéseket adományoztak. A katonák levélben kérték Kossuth hozzájárulását, hogy elkészíttethessék a végleges változatot is. Ezek mellett ott van a Ferenc Józsefrend is, amelyet a forradalom leverésében közreműködőknek adományozott az udvar. A szépmívű kitüntetésben a dátum: 1848. Megtudjuk, hogy a honvédség felszerelésére 40 ezer aranyat adományoztak míves céhládájukban a pesti szűcsök. Haynau pedig 1849 végén, miután ezreket ítélt halálra, alapítványt hozott létre a harcokban megrokkantak segélyezésére. S a támogatottak fele volt csak osztrák, a többiek a szabadságharc katonái. Talán lelkiismeretét kívánta így megnyugtatni a „bresciai hiéna”. Nem kevésbé meglepő, hogy Haynau kétnyelvű irata e szavakkal kezdődik: „A magyar forradalom befejeződött...” Nemcsak numizmatikai szempontból érték a hatkrajcárosokból és '48-as aranydukátból összeállított karkötő, hanem azért is, mert Táncsics Mihály készítette azt feleségének. Az aradi várbörtönt rajzolta le az ott raboskodó Kovács Ernő honvédőrnagy. Egy ismeretlen rajzoló megörökítette a komáromi várat, a szabadságharc utolsó erődítményét. S hogy újra visszatérjünk a nyomtatványokhoz, olvashatunk egy híradást az orosz beavatkozási előkészületekről és egy könyörgést ennek elhárításáért... (Kádár) Egymással feleselő röplapok Buda 1849-es ostroma (kőnyomat) MEGHÍVÓ Az SOS Könyvelő és Szociális Rászorultakat Segítő Iroda, Balatonfüred, Ady E. u. 45., telefon: 06/86/42-655/5, munkaközvetítő részlege a KAPUFA VENDÉGLŐBEN, BALATONFÜRED, SOMOGYI U. 7. szám alatt március 19-én, 17 órakor MUNKAADÓI-MUNKAVÁLLALÓI taálkozót tart Tisztelettel meghívjuk mindazokat a munkaadókat, munkavállalókat akiknek munkaerőproblémái és elhelyezkedési gondjai vannak A találkozón megismerkedhet az iroda törekvéseivel, valamint felkért előadók ismertetik a megváltozott munkaképességű és rokkant emberek foglalkoztatási problémájával kapcsolatos kérdéseket MEGJELENÉSÜKRE FELTÉTLENÜL SZÁMÍTUNK! RENDEZŐSÉG ____________________________________________________________(29009/1H) Lambéria 400-500 Ft/m2+ áfa Borovi lambéria 550 Ft/m2 + áfa Hajópalló 550-600 Ft/m2 + áfa Kérésre ezen anyagok beépítése Tetőléc 2,5x526 Ft/fm + áfa, 3x529 Ft/fm + áfa Ugyanitt tetőfa és 5x15-ös, 5x12,5-ös, 5x21-es palló, 4x16-os borovi palló Érd.: Sövényházi Zoltán, Szentkirályszabadja, Rákóczi u. 60/B (28646/1K)