Napló, 1993. május ( 49. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-13 / 110. szám

1993. május 13., csütörtök SZIA MAGAZIN Újra itthon... Végre-valahára - még ha el­csépelt frázisként is hat -meg­valósult egy álom: 1993 áprili­sában az ajkai Bródy Imre Gim­názium lehetővé tette, hogy a III/A osztály angol nyelvet ta­nuló csoportja kijuthasson Ang­liába. Az anyagilag elérhetetlen régióba tolódott útiköltség fe­lénél is többet finanszírozott az iskola, így hatalmas anyagi se­gítséget nyújtott, akárcsak az aj­kai üveggyár, amely kristály­ajándékokkal kedveskedett ven­déglátóinknak. Mind iskolánk, mind az üveggyár őszinte hálára kötelezett bennünket. "Április 16-án, pénteken in­dultunk útnak, s mi­vel az út célja az angliai tanulás volt, így út­közben kevés módunk nyílott Európa nevezetességeiben gyö­nyörködni. A monumentális kölni dóm, a kivilágított, szipor­kázó fényű esti Brüsszel és a La Manche-csatorna mind emlékké váltak azóta számunkra. A csa­tornával szerencsénk volt, vihar nélkül vészeltük át az utat, s va­sárnap már angol földön álltunk. Délelőtt -amely az időeltolódás miatt egy órával hosszabbnak tűnt számunkra - megnéztük a doveri várat és a múltat idéző Rotchester városát. Délután Workingba értünk, itt szállásol­tak el bennünket családoknál. Az este ismerkedéssel testtel, másnap délelőtt már nekiláttunk a tanulásnak. Középfokú nyelv­vizsgaszintű tesztet írtunk, amelynek alapján mi mind a ti­zenhatan a legjobb, haladó szin­tű csoportba kerültünk. A hét napjai lassan összefolytak, dél­előtt tanulás, szituációs játékok széles skálája és elgondolkodta­tó, változatos feladatok, melyek a Hófehérke és a hét punk című szatírától a Kalandos utazás Af­rikán át naplóig jól mutatják az iskola repertoárjának sokszínű­ségét. Ami a délutánokat illeti, bejártuk Londont, láttuk a parla­mentet, a T­rafalgar teret, Nelson szobrát, Madame Tousseau vi­aszmúzeumát, Westminster Ab­­bey-t, Windsort, a Buckingham palotát... és az élményeket, be­nyomásokat még hosszan lehet­ne sorolni. Hogyan is lehetne ír­ni az eső szagáról, amely a sztrá­dán végigsöpört, a doveri várat körülölelő gyepről, a Tower hat hollójáról, amelyek a Tower lé­tét reprezentálják a legenda szerint. A királyi ékszerek meg­tekintése, galambetetés Nelson szobra alatt, séta a kínai negyed­ben, őrségváltás a palotánál, hangulatgyűrű-keresés, éjjeli városnézés, csokivadászat, fotó Schwarzenegger viaszfigurájá­val, bakancsszerző körút, sőt még rakottkrumpli-készítés a háziaknak... mind-mind meg­annyi emlék. És közben beszél­tünk angolul, megértettek min­ket, mi is a válaszokat, és ma­gunkban köszönetet mondtunk tanárnőnknek -kísérőtanárunk­nak, Nagy Zoltánnénak, aki éve­ken át angol nyelvtannal bom­bázta agyunk szürkeállományát, s bár mi ezt nem mindig fo­gadtuk kellő humorral, mostan­ra beérett a „bombázás” gyü­mölcse. Az egy hét gyorsan eltelt, s a „kis csapat”, ahogy tanárnőnk hívott minket, újra buszra szállt. A kompon ismeretséget kötöt­tünk egy idős angol házaspárral, akik Franciaországba utaztak. Mi csak átmenetileg fordultunk meg arrafelé, Párizsra, az Eiffel­­toronyból látható pazar kilátás­ra, a Concord térre, a Louvre csodáira sajnos kevés idő jutott. Reméljük, úttörő szerepünk iskolánkban hagyománnyá vá­lik. Ajka határában már énekel­tünk: újra itthon a kis csapat! Szép volt, jó volt, de végre itt­hon! Azért még egyszer szíve­sen visszamennénk! Oszlánkszky Zsolt Rockter Előző kérdésünk nem volt ne­héz, ugyanis azok válaszoltak he­lyesen, akik azt írták, hogy az Ed­da 15. „nagylemeze” jelent meg a napokban. A beérkezett válaszok között kevés jó megfejtés volt. Ám ők továbbjutottak szupersorsolá­sunkra, amely június 15-én lesz és ott a veszprémi Transact Kft. 50 ezer forint értékű Peugeot ro­bogója talál gazdára. Következő rejtvényünk, amire május 22-ig voksolhattok, azért ilyen könnyű, hogy minél többen lehetőséget kapjatok a fődíj elnyerésére. Te­hát a kérdés: Mi D. Nagy Lajos új együttesének a neve? Az elmúlt hónapokban, hetek­ben többször megkérdeztük Pá­pa, Tapolca és Balatonalmádi kö­zépiskolásait. A beérkező infor­mációáradatból a következő ösz­­szegzés derült ki: a pápai diákság tágra nyílt szemekkel unatkozik, Tapolcán egyetlen középiskolai tanár sincs, akit szeretnének, s a tóparti gimnázium tanulóinak fo­galmuk sincs, hogy milyen intéz­ménybe járnak. Erről az önfeledt passzivitásról a következő jut eszembe: ez a divat. Vagyis divat ma unatkozni, önsajnálkozni, pa­naszkodni, hogy nincs egy hely, ahova el lehet menni, senki nem foglalkozik veletek, és nem érde­mes semmivel különösebben tö­rődni, véleményt mondani. Pedig a lélek szakemberei már rég ki­mondták, hogy aki passzív, az mindenki bohóca lehet. Persze vannak kivételek is, akik számára elmondom a következő felhívást: várjuk fiatal költők, írók, festők, pop-, rockzenekarok jelentkezé­sét, akik produkciójukkal vállalják a televíziós szereplést. A legjob­bakat bemutatjuk a TV2 regioná­lis adásában és a Szív TV-ben. Tehát megint itt a lehetőség, csak írjatok, jelentkezzetek. Címünk: Veszprémi TV RockTér, 8201 Veszprém,Pf. 192. Addig is sziasztok a Sziában! Eigner Márta Borbála NAPLÓ - 9 Betyár-pamlagi portyák Bakonyi tortúrák III. Mielőtt még a következő tor­túra útvonalát eléjek tárnánk, távirati stílusban az előzőről: a busz isméét ranzott stop zircen tuti flipper + huesitoe lee stop nanna, hogy a bakonynaanai kocsmaaban vesszeismerked­­veskedees mind a kilencvenkkel stop leeptennyomok stop roo­­maifuerdoe, vizesees, csobo­­gaas + csobogaas (ezt elgepel­tem) + csodaalkozaas, a leesett aallak kereseese stop elteeve­­lyedees + egymaasratalaaloodas stop szalonnasuetoegetees, lab­­daeehseeg stop saamaanisztikus kilencszoolamu fatamtam + mi­­egymaas stop pulooverelha­­gyaas ees kutyatalaalaas zaaroo­­jel szegeeny­eb haarom falut aa­­tivelt veluenk zaaroojel bezaar­­va stop tovaabi leeptennyomok, oszt­­aasdtool ismeet elteeved­­tuenk stop keek jelzeesre eehes erdei emboesoek ees fanyuevoe szaamyasok negativ szoeveg­­koemnyzetben valoo emlegetee­­ se stop eroeltetett menet stop teesi szeelmalmok menetsze­­luenkkel toerteenoe meghajtaa­­sa esteebee „The torture never stops...” - mondja Frank Zappa, így hát nincs más hátra, mint hogy má­jus 22-én, szombaton ismét ne­kilóduljunk. Ezúttal vasparipán támadjuk meg a Bakonyt, ta­lálkozó 8.30-kor a veszprémi vasútállomáson (vigyázat, tíz perccel később indul a vonat!). Miután elcsattogtunk Ba­kony­szentlászlóig és betér­tünk az interkontinentális-bal­lisztikus szomjoltóba, megcé­lozzuk a Cuha völgyét. (Hogy víz van-e a mederben, az marad­jon meglepetés­­számunkra is.) A Tilos-fenyőben átkelünk a patakon, és hamarosan elérjük a Kőpince-barlangot, ahonnan folyamatosan vadregényesedik a táj. Valahol a Betyár-parlag környékén szalonnát sütünk, pi­­hegünk egy kicsit, foci, tollas­labda satöbbi. A Kőris-lapos és a Rókalyuk-domb mellett el­ván­szorogva aztán megérkezünk Porva-Csesznek vasútállomásá­ra, ahol remélhetőleg kinyitott már az erdei büfé. A vonat 17.27-kor indul, Veszprémbe 18.23-kor érkezünk. Az idő hagyományosan kellemesnek ígérkezik -és egyébként se dö­göljetek otthon! Ágékábé Futamtamfutam Kis híján a bámulat zuhatagába zuhantunk Cserga és hallgatói Szombathelyről érkezett a veszprémi Jam Blues Pubba (Egyete­mi Diákcentrum, mint tudjuk) a Cserga és barátai című zenekar. A négytagú együttes névadó énekese elég ritkán távolodott el a mikro­fontól, pedig annyira nem volt jó hangja. A szórványos tetszést arató produkció repertoárja - néhány saját szerzeményt kivéve - a Régi Nagyok számait elevenítette fel. Sajnos mindezt eléggé el nem ítél­hető hiteltelenséggel. Korbély Hallani hátul? Stephen King avagy a publikáló elmebaj Miért van az, hogy ha meglátok egy Stephen King-borzadalmat, minden kiejtek a kezemből, s rábu­kom a könyvre, mint a gyil­kos szatír az első arra járó nőre? Az még csak hagy­­ján, hogy én így teszek, de mi lehet a többi, néhány tíz­millió emberrel? King és még pár ápolttársa igencsak kedvelt mind könyv­alakban, mind filmesítve, színe­sen, szélesvásznon. Borzonga­ni, félni, remegni inkább mi, zsengébb korosztály szeretünk. Én mindig azokat a meséket sze­rettem, amelyekben sárkányok lakmároznak gyenge gyermek­vacsorákat. Ahol a boszorká­nyok a kemencébe bedugdosott kicsinyke porontyokat sörrel lo­­csolgatták, hogy ropogós legyen a bőrük. King ugyanezt az­ él­ményt adja, más, de nem feltét­lenül magasabb szinten. Egy jó boszorkányos-sárkányos mesé­nél nincsen jobb. De egy idő után rájövünk, hogy boszor­kányok, bármennyire is szeret­nénk, nincsenek. Helyette kelle­nek King alakjai. A horrort nem ő találta ki. Előtte Howard Philips Love­­craft már lefektette a műfaj alap­jait. Amit Lovecraft ír, az a tö­mény borzalom. És a happy end nem az ő műfaja. Kingnél általá­ban életben maradnak. S ha va­laki életben marad, az biztosan gyerek. A rémkoppantók című alkotásában egy kisvárosból 2, azaz kettő darab gyerek marad az élők sorában. King olyan jól ír, hogy szinte minden szava hi­hető, függetlenül a téma agyat­lanságától.­ King technikailag szinte tá­madhatatlan. Christine című könyvében, mely egy szerel­mes, ámde roppant féltékeny, s így vérengző autóról szól, telje­sen hitelesen és megdöbbentő alapossággal írja le egy kisváros hétköznapjait. Néha azt szoktam mondani, hogy oly jó, mint egy szociográfia. King majdnem minden alkotásában tudja tarta­ni a színvonalat. Könyvei azon igen egyszerű oknál fogva lete­­hetetlenek, mert izgalmasak. Ezért szeretjük. A horror korántsem egyenlő a vérrel. A horror jelentése: ré­mület. Az igaz, hogy Kingnél hullanak az emberek, mint a legyek, de nem a halál részleteit írja meg, hanem az okát. Ha jól emlékszem, a Tortúrában ketten halnak meg. És azok se különö­sebben véresen. Számomra a könyvből készült film legrette­netesebb részlete az volt, amikor a szerzővel önkéntes ápolója elégetteti egyetlen példányú kéziratát. Szereplői jobbára egy­szerű emberek, nemritkán gye­rekek. Akár mi is lehetnénk az a szerelmes, akinek imádottja szí­vébe kell szúrnia egy karót, s le­vágni a fejét, hogy így óvjuk meg mind magunkat, mind kör­nyezetünket egy kezdő vámpír vérszomjas és kellőképpen elhi­vatott munkálkodásától. A rossz létezik. A gonosz legyőzhetetlen. Ez King üzene­te. És van is benne valami. De küzdeni nemhogy kell, hanem érdemes is ellene. No nem min­dig. Próbálkozni azonban lehet. A gonosz lehet egy általános gonosz, de lehet csak egy ember, akibe beleköltözött. Lehet egy autó, egy kutya, földönkívüliek. A rémkoppantókban maga az ördög is szerepel. A Ragyogás­ban egy hotel s annak kísértetei késztetnek egy eladdig értelmes írót, hogy baltával kísérelje meg lemészárolni feleségét, fiát. King változatos annyiban, hogy a gonosz mindig más formát ölt. És állandó abban, hogy mindig róla ír. Borzongani márpedig kell. Kell, mert olyan jó. Félni, ré­müldözni, megrémülni, megret­tenni, frászt kapni. Egy jó kis éj­szakai féléssel semmi sem ér fel. Ehhez a legjobb partner King. Lassan én is befejezem, mert félhetnékem van. Megvettem az új könyvét. Halálos árnyék. Hát nem gyönyörű? Varga Bálint

Next