Napló, 1993. május ( 49. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-13 / 110. szám
1993. május 13., csütörtök SZIA MAGAZIN Újra itthon... Végre-valahára - még ha elcsépelt frázisként is hat -megvalósult egy álom: 1993 áprilisában az ajkai Bródy Imre Gimnázium lehetővé tette, hogy a III/A osztály angol nyelvet tanuló csoportja kijuthasson Angliába. Az anyagilag elérhetetlen régióba tolódott útiköltség felénél is többet finanszírozott az iskola, így hatalmas anyagi segítséget nyújtott, akárcsak az ajkai üveggyár, amely kristályajándékokkal kedveskedett vendéglátóinknak. Mind iskolánk, mind az üveggyár őszinte hálára kötelezett bennünket. "Április 16-án, pénteken indultunk útnak, s mivel az út célja az angliai tanulás volt, így útközben kevés módunk nyílott Európa nevezetességeiben gyönyörködni. A monumentális kölni dóm, a kivilágított, sziporkázó fényű esti Brüsszel és a La Manche-csatorna mind emlékké váltak azóta számunkra. A csatornával szerencsénk volt, vihar nélkül vészeltük át az utat, s vasárnap már angol földön álltunk. Délelőtt -amely az időeltolódás miatt egy órával hosszabbnak tűnt számunkra - megnéztük a doveri várat és a múltat idéző Rotchester városát. Délután Workingba értünk, itt szállásoltak el bennünket családoknál. Az este ismerkedéssel testtel, másnap délelőtt már nekiláttunk a tanulásnak. Középfokú nyelvvizsgaszintű tesztet írtunk, amelynek alapján mi mind a tizenhatan a legjobb, haladó szintű csoportba kerültünk. A hét napjai lassan összefolytak, délelőtt tanulás, szituációs játékok széles skálája és elgondolkodtató, változatos feladatok, melyek a Hófehérke és a hét punk című szatírától a Kalandos utazás Afrikán át naplóig jól mutatják az iskola repertoárjának sokszínűségét. Ami a délutánokat illeti, bejártuk Londont, láttuk a parlamentet, a Trafalgar teret, Nelson szobrát, Madame Tousseau viaszmúzeumát, Westminster Abbey-t, Windsort, a Buckingham palotát... és az élményeket, benyomásokat még hosszan lehetne sorolni. Hogyan is lehetne írni az eső szagáról, amely a sztrádán végigsöpört, a doveri várat körülölelő gyepről, a Tower hat hollójáról, amelyek a Tower létét reprezentálják a legenda szerint. A királyi ékszerek megtekintése, galambetetés Nelson szobra alatt, séta a kínai negyedben, őrségváltás a palotánál, hangulatgyűrű-keresés, éjjeli városnézés, csokivadászat, fotó Schwarzenegger viaszfigurájával, bakancsszerző körút, sőt még rakottkrumpli-készítés a háziaknak... mind-mind megannyi emlék. És közben beszéltünk angolul, megértettek minket, mi is a válaszokat, és magunkban köszönetet mondtunk tanárnőnknek -kísérőtanárunknak, Nagy Zoltánnénak, aki éveken át angol nyelvtannal bombázta agyunk szürkeállományát, s bár mi ezt nem mindig fogadtuk kellő humorral, mostanra beérett a „bombázás” gyümölcse. Az egy hét gyorsan eltelt, s a „kis csapat”, ahogy tanárnőnk hívott minket, újra buszra szállt. A kompon ismeretséget kötöttünk egy idős angol házaspárral, akik Franciaországba utaztak. Mi csak átmenetileg fordultunk meg arrafelé, Párizsra, az Eiffeltoronyból látható pazar kilátásra, a Concord térre, a Louvre csodáira sajnos kevés idő jutott. Reméljük, úttörő szerepünk iskolánkban hagyománnyá válik. Ajka határában már énekeltünk: újra itthon a kis csapat! Szép volt, jó volt, de végre itthon! Azért még egyszer szívesen visszamennénk! Oszlánkszky Zsolt Rockter Előző kérdésünk nem volt nehéz, ugyanis azok válaszoltak helyesen, akik azt írták, hogy az Edda 15. „nagylemeze” jelent meg a napokban. A beérkezett válaszok között kevés jó megfejtés volt. Ám ők továbbjutottak szupersorsolásunkra, amely június 15-én lesz és ott a veszprémi Transact Kft. 50 ezer forint értékű Peugeot robogója talál gazdára. Következő rejtvényünk, amire május 22-ig voksolhattok, azért ilyen könnyű, hogy minél többen lehetőséget kapjatok a fődíj elnyerésére. Tehát a kérdés: Mi D. Nagy Lajos új együttesének a neve? Az elmúlt hónapokban, hetekben többször megkérdeztük Pápa, Tapolca és Balatonalmádi középiskolásait. A beérkező információáradatból a következő öszszegzés derült ki: a pápai diákság tágra nyílt szemekkel unatkozik, Tapolcán egyetlen középiskolai tanár sincs, akit szeretnének, s a tóparti gimnázium tanulóinak fogalmuk sincs, hogy milyen intézménybe járnak. Erről az önfeledt passzivitásról a következő jut eszembe: ez a divat. Vagyis divat ma unatkozni, önsajnálkozni, panaszkodni, hogy nincs egy hely, ahova el lehet menni, senki nem foglalkozik veletek, és nem érdemes semmivel különösebben törődni, véleményt mondani. Pedig a lélek szakemberei már rég kimondták, hogy aki passzív, az mindenki bohóca lehet. Persze vannak kivételek is, akik számára elmondom a következő felhívást: várjuk fiatal költők, írók, festők, pop-, rockzenekarok jelentkezését, akik produkciójukkal vállalják a televíziós szereplést. A legjobbakat bemutatjuk a TV2 regionális adásában és a Szív TV-ben. Tehát megint itt a lehetőség, csak írjatok, jelentkezzetek. Címünk: Veszprémi TV RockTér, 8201 Veszprém,Pf. 192. Addig is sziasztok a Sziában! Eigner Márta Borbála NAPLÓ - 9 Betyár-pamlagi portyák Bakonyi tortúrák III. Mielőtt még a következő tortúra útvonalát eléjek tárnánk, távirati stílusban az előzőről: a busz isméét ranzott stop zircen tuti flipper + huesitoe lee stop nanna, hogy a bakonynaanai kocsmaaban vesszeismerkedveskedees mind a kilencvenkkel stop leeptennyomok stop roomaifuerdoe, vizesees, csobogaas + csobogaas (ezt elgepeltem) + csodaalkozaas, a leesett aallak kereseese stop elteevelyedees + egymaasratalaaloodas stop szalonnasuetoegetees, labdaeehseeg stop saamaanisztikus kilencszoolamu fatamtam + miegymaas stop pulooverelhagyaas ees kutyatalaalaas zaaroojel szegeenyeb haarom falut aativelt veluenk zaaroojel bezaarva stop tovaabi leeptennyomok, osztaasdtool ismeet elteevedtuenk stop keek jelzeesre eehes erdei emboesoek ees fanyuevoe szaamyasok negativ szoevegkoemnyzetben valoo emlegetee se stop eroeltetett menet stop teesi szeelmalmok menetszeluenkkel toerteenoe meghajtaasa esteebee „The torture never stops...” - mondja Frank Zappa, így hát nincs más hátra, mint hogy május 22-én, szombaton ismét nekilóduljunk. Ezúttal vasparipán támadjuk meg a Bakonyt, találkozó 8.30-kor a veszprémi vasútállomáson (vigyázat, tíz perccel később indul a vonat!). Miután elcsattogtunk Bakonyszentlászlóig és betértünk az interkontinentális-ballisztikus szomjoltóba, megcélozzuk a Cuha völgyét. (Hogy víz van-e a mederben, az maradjon meglepetésszámunkra is.) A Tilos-fenyőben átkelünk a patakon, és hamarosan elérjük a Kőpince-barlangot, ahonnan folyamatosan vadregényesedik a táj. Valahol a Betyár-parlag környékén szalonnát sütünk, pihegünk egy kicsit, foci, tollaslabda satöbbi. A Kőris-lapos és a Rókalyuk-domb mellett elvánszorogva aztán megérkezünk Porva-Csesznek vasútállomására, ahol remélhetőleg kinyitott már az erdei büfé. A vonat 17.27-kor indul, Veszprémbe 18.23-kor érkezünk. Az idő hagyományosan kellemesnek ígérkezik -és egyébként se dögöljetek otthon! Ágékábé Futamtamfutam Kis híján a bámulat zuhatagába zuhantunk Cserga és hallgatói Szombathelyről érkezett a veszprémi Jam Blues Pubba (Egyetemi Diákcentrum, mint tudjuk) a Cserga és barátai című zenekar. A négytagú együttes névadó énekese elég ritkán távolodott el a mikrofontól, pedig annyira nem volt jó hangja. A szórványos tetszést arató produkció repertoárja - néhány saját szerzeményt kivéve - a Régi Nagyok számait elevenítette fel. Sajnos mindezt eléggé el nem ítélhető hiteltelenséggel. Korbély Hallani hátul? Stephen King avagy a publikáló elmebaj Miért van az, hogy ha meglátok egy Stephen King-borzadalmat, minden kiejtek a kezemből, s rábukom a könyvre, mint a gyilkos szatír az első arra járó nőre? Az még csak hagyján, hogy én így teszek, de mi lehet a többi, néhány tízmillió emberrel? King és még pár ápolttársa igencsak kedvelt mind könyvalakban, mind filmesítve, színesen, szélesvásznon. Borzongani, félni, remegni inkább mi, zsengébb korosztály szeretünk. Én mindig azokat a meséket szerettem, amelyekben sárkányok lakmároznak gyenge gyermekvacsorákat. Ahol a boszorkányok a kemencébe bedugdosott kicsinyke porontyokat sörrel locsolgatták, hogy ropogós legyen a bőrük. King ugyanezt az élményt adja, más, de nem feltétlenül magasabb szinten. Egy jó boszorkányos-sárkányos mesénél nincsen jobb. De egy idő után rájövünk, hogy boszorkányok, bármennyire is szeretnénk, nincsenek. Helyette kellenek King alakjai. A horrort nem ő találta ki. Előtte Howard Philips Lovecraft már lefektette a műfaj alapjait. Amit Lovecraft ír, az a tömény borzalom. És a happy end nem az ő műfaja. Kingnél általában életben maradnak. S ha valaki életben marad, az biztosan gyerek. A rémkoppantók című alkotásában egy kisvárosból 2, azaz kettő darab gyerek marad az élők sorában. King olyan jól ír, hogy szinte minden szava hihető, függetlenül a téma agyatlanságától. King technikailag szinte támadhatatlan. Christine című könyvében, mely egy szerelmes, ámde roppant féltékeny, s így vérengző autóról szól, teljesen hitelesen és megdöbbentő alapossággal írja le egy kisváros hétköznapjait. Néha azt szoktam mondani, hogy oly jó, mint egy szociográfia. King majdnem minden alkotásában tudja tartani a színvonalat. Könyvei azon igen egyszerű oknál fogva letehetetlenek, mert izgalmasak. Ezért szeretjük. A horror korántsem egyenlő a vérrel. A horror jelentése: rémület. Az igaz, hogy Kingnél hullanak az emberek, mint a legyek, de nem a halál részleteit írja meg, hanem az okát. Ha jól emlékszem, a Tortúrában ketten halnak meg. És azok se különösebben véresen. Számomra a könyvből készült film legrettenetesebb részlete az volt, amikor a szerzővel önkéntes ápolója elégetteti egyetlen példányú kéziratát. Szereplői jobbára egyszerű emberek, nemritkán gyerekek. Akár mi is lehetnénk az a szerelmes, akinek imádottja szívébe kell szúrnia egy karót, s levágni a fejét, hogy így óvjuk meg mind magunkat, mind környezetünket egy kezdő vámpír vérszomjas és kellőképpen elhivatott munkálkodásától. A rossz létezik. A gonosz legyőzhetetlen. Ez King üzenete. És van is benne valami. De küzdeni nemhogy kell, hanem érdemes is ellene. No nem mindig. Próbálkozni azonban lehet. A gonosz lehet egy általános gonosz, de lehet csak egy ember, akibe beleköltözött. Lehet egy autó, egy kutya, földönkívüliek. A rémkoppantókban maga az ördög is szerepel. A Ragyogásban egy hotel s annak kísértetei késztetnek egy eladdig értelmes írót, hogy baltával kísérelje meg lemészárolni feleségét, fiát. King változatos annyiban, hogy a gonosz mindig más formát ölt. És állandó abban, hogy mindig róla ír. Borzongani márpedig kell. Kell, mert olyan jó. Félni, rémüldözni, megrémülni, megrettenni, frászt kapni. Egy jó kis éjszakai féléssel semmi sem ér fel. Ehhez a legjobb partner King. Lassan én is befejezem, mert félhetnékem van. Megvettem az új könyvét. Halálos árnyék. Hát nem gyönyörű? Varga Bálint