Napló, 1993. július ( 49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-27 / 173. szám
G-NAPLÓ Kisosz-vélemény a jövedéki törvényről Papírológia a javából Nyilvántartás a nyilvántartásról Mi a véleménye a kisvállalkozóknak az új jövedéki törvényről, tettük fel a kérdést Vágó Péternek a Kisosz megyei titkárának, aki készségesen válaszolt, annál is inkább, mert a napokban számos téves vagy pontatlan információ kering közszájon s a tagság még nem kapta kézhez azt a nyomtatványt, amely révén részletes tájékoztatást kap a tudni- és tennivalókról. A törvény a célja a feketekereskedelem felszámolása, ezen a téren ez a törvényhozó első figyelemreméltó intézkedése. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy augusztus elseje után, utcán és más közterületen többé szeszesitalt, dohányárut és kávét nem lehet árusítani. Sajnos vannak és mindig lesznek olyanok akik az új törvények hagyta vákumot, az átmeneti időszakot megsínylik. Végezetül mindazok, akik ezután nem dolgozhatnak a pultjaikon, korábban szabályos engedélyt kaptak az önkormányzattól, és erre a munkára alapozták az egzisztenciájukat -mondja a titkár és hozzáfűzi, hogy bizony ezeknek az embereknek a helyzetén pillanatnyilag senki sem tud könnyíteni. A törvényhozó ugyanis a többségi érdekeket tartja szem előtt. Másik gond a lakókocsiból árusítók helyzete, mert róluk megfeledkezett a törvényhozó, amikor megszabta, hogy a felsorolt termékek csak üzletben vagy pavilonban árusíthatóak. Vágó Péter a vállalkozók észjárását követve méltatja a jogszabályt, s mi tagadás, számos rendkívül érdekes észrevétele van. Végül is ez magától értetődő, hiszen a kereskedőket és a kisvállalkozókat képviseli. Akkor tehát mit lát az, aki a törvényhozás túlsó oldaláról szemléli a dolgokat.A jövedéki törvényhez kapcsolódó útmutató nagyfokú hozzá nem értésről tanúskodik. Augusztus 31 -ig tehát, a már működő üzlethelyiséggel és pavilonnal rendelkezőknek be kell nyújtaniuk a telephely szerinti önkormányzat jegyzőjéhez, a jövedéki engedély iránti kérelmüket. Furcsa de igaz, hogy ehhez a törvényhozó nagyszámú olyan irományt kér, amelyek már szerepelnek az önkormányzatok nyilvántartásában, hiszen azokat korábban maga az önkormányzat adta ki a vállalkozóknak. A kérelmező személyi adatain kívül tehát kéri az adószámát, a KSH jelzőszámát, a bankszámláját, a számlavezető bank adatait, s például a vállalkozói igazolvány másolatát, ami egyébként nem másolható! Csatolni kell a társasági szerződést, az alapító okiratot, a cégbejegyzést tanúsító okiratot. Az üzlethelyiségre vonatkozóan, saját tulajdon esetén a tulajdonlapot a földhivataltól, bérlet esetén a bérleti szerződést. Felteszem a kérdést, vajon miért fontos a törvényhozónak, hogy kinek a helyiségében árusítja valaki mondjuk a kávét, a sajátjában-e vagy béreltben? Azután kell még egy 30 napnál nem idősebb erkölcsi bizonyítvány. Ha hat helyen működik akkor hat bizonyítvány. Ezt be kell szereznie a kft. vezérigazgatójának ugyanúgy, mint a trafikosnéninek. Talán azt jelenti majd ez, hogy a jövőben csak feddhetetlen életű dohányárusaink lesznek? - teszi fel a kérdést a titkár inkább csak önmagának, majd újabb, a normális észjárásnak már-már fájdalmas felsorolásba kezd arról, mit tesz a hatóság az ily módon begyűjtött töménytelen mennyiségű adathalmazzal. A mintegy négyszázezer adatkötegről az önkormányzatok nyilvántartást készítenek, majd elküldik az illetékes vámhivatalhoz, ahol összesítés készül. Az újabb nyilvántartást megküldik az APEH-nek amely -ha hiszik, ha nem -nyilvántartást készít s ezt egyezteti a saját eddigi nyilvántartásával... Kitűnik, hogy még jó néhány apró jogrést is tapasztal az, aki dörzsölt a szakmában. Például mi lesz azzal a vállalkozóval, aki mondjuk ABC-t nyitna, ha az önkormányzat csak 6 hónapon belül köteles jövedéki engedélyt kiadni? Dolgozhat-e ezen a 6 hónapon belül vagy nem? Tudniillik ez idáig a vállalkozói engedély kiadása nem tartott két hétnél tovább. A jogszabály azt is előírja, hogy aki 6 hónapig nem nyit ki, az végleg lakatot tehet a boltjára. A két évvel ezelőtt született rendelet az elvárásoknak megfelelően szabályozta a szezonmunkákkal kapcsolatos kérdéseket. Ismeretes, hogy a Balaton partján számos vállalkozó csak a nyári idényben dolgozik. Mi a megoldás? Vágó Péter nem túl optimista. A zárjegyek alkalmazási kötelezettségével szemben sem. Példákén említi a minapi esetet, amikor egy vendéglőstől elkoboztak öt üveg italt. Az ellenőr állította, hogy lopott portéka, holott szabályos papírok voltak a vásárlásról. A felügyelőket azonban nem érdekelte az eladó, tehát a lopott holmi eredete.Kérdem én, miről láthatja a vendéglős, hogy az áru lopott ha minden papírja szabályos, hiszen ezt a tényt a felügyelők is „bizonyos jelek” alapján állapították meg. A zárjegyek hamisításával kapcsolatosan sincsenek illúzióim. Ami hamisítható, azt úgyis hamisítja valaki -hangzik Vágó Péter sajátos véleménye. gg Leborulnak? Nem. Az ő unokáik nem borulnak le, merthogy nincsenek. Ahhoz túl korán elnyelte őket a sír. Húsz-huszonkét éves volt legtöbbjük és közvitéz. Közvitéz... Milyen pontos, milyen tisztességes szó! Nincs benne fennköltség, mint abban, hogy honvéd, de lenézés sincs, mint amikor azt mondjuk valakire: ez baka. Próbálják meg, milyen szépen cseng, amikor fennhangon ismételgeti az ember! Vajon miért kopott ki a magyar nyelvből? Talán, mert elmúlt az a kor, amikor volt súlya és ereje bizonyos igéknek, tárgyaknak, jelzőknek? Amikor minden szót ki lehetett félreértés nélkül mondani? Amikor még a férfinem azt jelentette csupán, hogy hím? Pápától tizenöt kilométerre, a Kisbér felé vezető út szélén, kopott tábla jelzi: a csóti hadifogolytábor temetője van ott. Hogyhogy erről nem íródtak versek? Fordítunk a kormányon. A kocsi földútra tér, hogy annak végén megállítsa egy drótkerítés, benne vaskapu. Ez volna az? Igen. Csend előttünk, csend mögöttünk. Köröskörül minden a júliust hirdeti. Csüngőlepke motoz az ebfű piros virágján, pók igazgatja hálóját a tuja ágai közt. Az enyhe szél belekap a juhar levelébe, elsuttog neki valami titkot, aztán fut tovább. Minden él, minden dalol, minden ünnepel, csak a sírkövek mozdulatlanok. Nekik mindegy, július-e vagy november, miként azoknak is, akik alattuk nyugszanak hetvenöt éve már. Akármerre lépek, katonák nyújtják felém kő névjegyeiket. Egyik sem ereszt, amíg el nem olvastam az övét. Lengyelek, oroszok, románok, horvátok, magyarok szerencsésnek hihették magukat. A halál nem szegezte rájuk mutatóujját. Túlélték a kartácstüzet, túl a mustárgázt, a rettentő szuronyrohamokat, s egy napon, amikor abbamaradtak a tusák, számukra is béke lett. És akkor a béke elvitte őket. Talán utánajártam volna, kik voltak ők, miért ide vezetett az útjuk, s miért kellet épp Csóton meghalniuk, de aztán megláttam a kopott kövek egyikén a mindenkiétől elütő nevet. Kodkasza Anna: Anna... Vajon mit keresett itt, annyi férfi közt? Markotányoslány volt, mint Königgrätz alatt Jászai Mari? Arról, hogy cseléd voltam, évtizedek múltán csak beszéltem... A hadjáratban való részvételemről azonban hallgattam, mint valami halálos bűnről. Mintha én tehettem volna róla! Beledobott az élet a szennybe és a csoda az, hogy én abból tisztaságba másztam ki -így írt élete al-Kodkasza Annát bármibe is dobták, kimászni belőle már nem tudott. Itt fekszik előttem, négy-öt láb mélyen a földben, félbemaradtan, üresen. Hiába álmodott sokszor annyi csodálatosan nagyszerűt, nem lett belőle se tanítónő, sem öt gyermek anyja, sem szép szeretője egy délceg huszárkapitánynak. De hát miért? Odébb, a kiserdőben, harkály kopácsol, s mintha csak a ritmust várta volna, dalba fog egy feketerigó. Nem ügyelek rájuk. Kodkasza Annához szólnék. Elmondanám neki minden magyar Annák örök versét, a Juhász Gyuláét, és amikor a végére értem, megkérdezném tőle: szerette-e valaki? Vonta-e magához férfikét, s végigfutott-e rajta az érzés, amibe mindene beleremegett? Vagy csak a félelem remegtette húszévesen? Találgattam, mi dolga lett volna, ha megéri? Ha elmehet innen, Cser mellől, haza... Vajon merre indul, ha újra szabad? Egyáltalán: miféle név az övé? Lengyel? Orosz? Macedón? Kozák? Bárki volt, alig hiszem , hogy ha Egy lány ilyen helyre ápolónőnek kerül. Egyedül érkezik, és valakinek az oldalán, asszonyként indul tovább az ismeretlenbe. Talán ő is így gondolta. S egy lábadozó közvitéz hasonlóképp. Mi történhetett, hogy a lengyel udvarház helyett a legnagyobb ismeretlenbe indult el mindegyikük? Kodkasza Anna hallgat makacsul, és vele hallgatnak a közvitézek. Pedig tudnának miről szólni. Bizonnyal végigsimogatta lüktető homlokukat a lány hűvös keze százszor. Hiába. Nincs senki e világon, aki gondolna Kodkasza Annával.. Akik gondolhatnának, elmúltak mind. Nincs mit tenni ellene. Senki nem tudja már, milyen volt ő. Mostantól az én dolgom ez. Olyan lesz, amilyennek elképzelem, nem más. Legyél hát szőke, legyen termeted magas, járásod lágy, a csípőd ringó, tarkódon csillogjanak apró, finom pihék, s mikor nevetsz, hiszen a húszéves lányok sokat nevetnek, kacagásod legyen teli és messzecsengő. Én téged, Kodkasza Anna, toltam oMiáhol a mintán tudomQCOmmal fpltámasztalak! Ezért, hogy már látlak, és ettől fogva látni fognak mások is. Évente egyszer, amikor a neved napja lesz, eljövök ide, kiemellek a mélyből, az örökös feledésből, és megmutatom neked, milyen a világ, amikor nyár van és július. Merthogy ilyenkor él a legteljesebben: igazán. És évente egyszer idehívom a társtalan lányokat, és az asszonyok közül azokat, akik tudják, mit jelent az egyedüllét, a magány. Idehívom őket, hogy a közvitézek se legyenek egyedül, hiszen rájuk sem szoktak gondolni már. Virágot hozunk, és elhozzuk jókedvünket is. Az asszonyok nyári ruhájának, hogy a közvitézek kedvére tegyen, alákap a szél. Ők félve néznek majd oda, de azért odanéznek. Mikor már jól kibeszéltük magunkat, hirtelen felkapjuk a fejünket. Valahonnan a messziből fülbemászó zeneszót hallunk, egyre közeledik. És amikor már egészen ott lesz, táncolni fogunk. Táncolni fognak a közvitézek, és táncolni fog Kodkasza Anna is. Velük hajladoznak a fák, a bokrok, a virágok, velük a magasság, a mélység, mert bál lesz, sokuknak az első bálja tán. És körben a földeken, a házakban, a falvak utcáin: Csóton, Bakonyságban, Vanyolán, Pápateszéren, Szentivánban és mindenütt meg fognak állni egy pillanatra az emberek. Megállnak, mert ők is hallják az égi zenét. Azt mondják majd: Anna napja van... Aztán beesteledik, és a virágok színe helyett a gyertyák fénye világít megint isv lesz vége a bálnak. Végh Alpár Sándor Bál a temetőben TÜKÖR 1993. július 27., kedd Magyar gyorsíróbajnokok a világ élmezőnyében Vágtató szavak Nem várta a válogatottat sem küldöttség, sem világeső, amikor a minap Isztambulból hazatértek. A lapok hasábjain nemigen adtak hírt a magyarok kiváló szerepléséről, pedig szokásához híven idén is szép eredménnyel szerepelt a gyorsíró- és gépírócsapat az Intersteno (Nemzetközi Gyorsíró Szövetség) által szervezett világversenyen. A július közepén megtartott 40. kongresszuson és világbajnokságon Lestár Éva, dr. Baczony László és Kanyár Erika parlamenti gyorsírók az A kategóriában hatodik, hetedik illetve nyolcadik helyezést értek el, Sáfrán Kistya egyetemi hallgató első, Barta Judit főiskolai hallgató második lett a B kategóriások versenyében. Gépírásban Kapronczi Orsolya tanárnő tizedik, az összetett versenyben (gyorsírás és gépírás) Jakab Andrásné a miskolci közgazdasági szakközépiskola igazgatóhelyettese harmadik, Soós Ferenc gépíró negyedik helyezést ért el. Kanyár Erikával a veszprémi közgazdasági szakközépiskola tanárnőjével, aki 1985-ben, a szófiai versenyen világelső is volt már, két évvel később Firenzében pedig harmadik, a minap beszélgettünk. -A gyors- és gépíró tanári oklevél megszerzése után az ELTE magyar-könyvtár szakán levelező hallgatóként szereztem diplomát. A tanárkodás mellett előbb konferenciákon, kongresszusokon vállaltam munkát, a Parlamentben öt-hat éve dolgozom -hallottuk tőle. A nyolcvanas években kezdett versenyezni, számára ez egy izgalmas szellemi sport, ráadásul ennek köszönhetően bejárta Európa sok városát.Kezdetben gyakorló gyorsíró fokon -ez körülbelül az élőbeszéd sebessége (280-320 szótag percenként)versenyeztem, később a mestergyorsírásban mérettettem meg -mondta. -Ebben a kategóriában az élőbeszéd sebességével kezdődik a diktátum, és 10 percen át percenként körülbelül 20 szótaggal fokozódik. A végső sebesség 460—470 szótag is lehet -ez olyan hadarás, ahogyan már nem is beszélünk. Általában egy különböző nyelvekre lefordított alapszöveget kell leírniuk, az idei világbajnokságon egy nagyon nehéz környezetvédelmi téma volt a versenyszöveg. Sok versenyzőnek gyűlt meg a baja vele, olyanoknak is, akik nap mint nap a legfontosabb, országos és nemzetközi fórumokon gyakorolják hivatásukat szerte a világban, például Japánban is, ahol rendkívül fejlett a technika, mégis igen megbecsülik ezt a fárasztó, igényes munkát végző, általában egyetemi vagy főiskolai végzettségű embereket. Mindenütt keresettek a gyorsírók, a magnó csak segédeszköz a fontos találkozókon. Hiszen a gép nem gondolkodik, mindent felvesz. Mi meg írás közben tartalmilag is azonnal rendezzük, stilizáljuk a szöveget, ha kell, ehhez enciklopédiát, szótárat stb. is felhasználunk. Úgy adjuk ki a kezünkből az írást, hogy azonnal nyomdába is vihetnék -mondta Kanyár Erika. G. Pintér Edit