Napló, 1993. október ( 49. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-22 / 247. szám

1993. október 22., péntek ÜNNEP) MELLÉKLET Keresztek és szívek Egy özvegy emlékképei „Népünk tragédiája nem ért véget, imádkoznunk kell. Be­ülünk a padba, én a szokott he­lyemre, most már ketten. Hat év­vel ezelőtt üttem itt órákon át egyedül, félve az ávósoktól, az októberi hideg, esős délutánon rettenetes férelmek között, ami­kor férjemet letartóztatták. Az oltár hideg, a szentképeken ösz­­szemosódva látom az alakokat. Mindketten várjuk Isten vigasz­talását, amint mondja: „Én va­gyok a feltámadás és az élet." Mert az egész világon nincs és nem is tesz senki rajta kívül, aki megmenthetné a kétségbeesés­tel az országot! Különös kábító istet érint meg: „Ne féljetek!" A gyertyák lebegő fénye jut­tatja eszembe azokat a gyertyá­kat, amiket nem hoztam ma­­gammal, hogy elégessem benne a keserűséget, szenvedést, nyo­mort, léteimet és a sok köny­­nyet... ...A napok, hetek gyorsan kö­vetik egymást, hír­hír után érke­zik innen-onnan, forrong az or­szág. Pesten összejövetelek van­nak, az írók mozgolódnak a Pe­­tőfi-körben. Aztán eljön ok­tóber, jönnek, jönnek, hívják, szükségük van a férjemre... Aztán október közepétől es­ténként sűrűn zörgetik az abla­kot barátai és osztálytársai, hogy segítsen rajtuk, mert ők beléptek a pártba és féltek. Ablakon ke­resztül beszél velük, nem hív be senkit, mondja, hogy neki senki fölött nincs joga bíráskodni. Nincs ennek itt az ideje, egység­re és nyugatomra van szüksége az országnak... Minden pillanat veszélyes, most csak egy szikra kelt, s a magyar tragédia meg­kezdődik..Hívják és hívják sür­gősen, mert kivégzésre készü­lődnek a kommunisták ellen. Hogy lecsendesítse a népet, be­szél egy hirtelen összetákolt asztal tetejéről... Felkérik, mint volt kisgazdapárti újságírót, ír­jon megnyugtató cikket. Papírra veti azt, E/o besög címmel... Ek­kor már Pestet lövik a szovjet páncélosok...Nagy félelmekkel telnek a napok, hogy mikor jön­nek férjemért... Fiam ötéves korától kereszte­ket, szíveket rajzolt, elrakta, el­dugta különböző helyekre. Bár­hová nyúltam a ruhásszekrény­től és ágyneműtartótól kezdve a konyhaszekrény fiókjáig, min­denütt ezekkel találkoztam. Má­ig is őrzök egy kis pirossal kere­tezettet, amelynek közepébe ezt írta: Aren Méret. Egy másik la­pon az olvasható:­dőn az am­­­ne­sztia... Mennyi mély, rejtett kinccsel élt szívében ez a gyer­mek...!" (Kész/c. özv. par/öA Zo/Zánné AAZA ebnen/cA mer/etten, é­s aA/A n­ egá//ZaA c. A/adó­sra váró do­­%MiMeMt­anre#ényé&cz. A jelen­leg Pápán e/o asszony /étjénél: á//íz mné/tó etn/é%et etn/é%ezér ret­­ten, aA; a//ÓM; m­ezegazóá.szóó/ /ett v/déAZ új­ságíróAón; a törté­­ne/em­ nagy v/bara;7 é/te át­­így a /ént o/vasba/ó '56-os /árra­­tla/nt; e­sem­énye/:ne/: ;'s tevékeny részese vo/t. AM tn/ná ezért m­eg­­/árta A't.stare.sát, a CserZ­aAnát, A fór/anostrót, Törő/re ínter­­ná/tá/:. t­a/á a szeged; Cs;z/ag­­óórtőn /ett „otthona". /960-as szabadulása után a pápa­­járás­ba Aerü/Z /óa//aZZenyészZeneA. /970-ben „m­á/g t.'.sztázat/an Aerú/vényeA AözöZZ ba/z m­eg". Ee/aAaszZva Za/á/ZaA rá a b­an- Aabe/gézó7 netw b­e.Hze... Az özvegy e /eZaAarZ b­á/t nyo­­m­á/ta ereát. A szerA.) Rejtvény E heti rejtvényünk: Sorolja fel a zsidó királyság korában uralkodó királyokat! Bebű/dás/ ba/áridő. október 29. Mü/shef/m­egfe/fésünk. Illés próféta Könyvyd/a/b­a/ ti/edek. Bocskai Éva (Ősi), Vad Balázs (Kerta) NAPLÓ-1 Vegytiszta viselkedésre nincs esély? Egyházról, politikáról Balás Béla püspökkel Múlt hét végén Szombathe­lyen zajlott a katolikus ifjúság őszi regionális találkozója. A püspöki kar ifjúsági referense, Barás Béla kaposvári megyés­püspök, mint előadó volt jelen a rendezvényen. A program szünetében be­szélgettem vele. -Püspök úr/A kaposvári egy­­házm­egye-szervezes b­e//ett jút- e g/ég Mg/g az ;j/úság; m­unka koorá/ná/á­sára? E/gggnáo­ g „ tg/g/önön irányítani" az ;//úsá­­gi régiókat, an­int azt Gyulay Endre püspök úr védte az ön be­­iktatá­sakor? -Az eltelt időről elég kevés a tapasztalatom, de úgy gondo­lom, menet közben kiderül majd mindenképpen hogy lehet-e ezt így eredményesen végezni. Te­lefonon természetesen nem le­het emberekkel foglalkozni hosszú távon, ahhoz személyes jelenlét kell. Ami a püspöki ki­nevezésemet illeti, azt el kellett vállalnom, választási lehetősé­get nem kaptam. -Mi történik akkor, ha még­sem bírja majd e/ mindkettőt? - Akkor az egyházjog és a dolgok természete szerint nyil­vánvalóan le kell mondanom az ifjúsági munkáról, hiszen az egyházmegye az első. -Szavai mögött ér/be/! Kese­­rűséget érzek. Úgy gondolom, az :/)'úság évtizedek óta a szíve közepében kapott be/yet... -Hát persze... Itt komoly el­lentét van az érzelmek, az ész és a tisztesség között. De meghaj­tok e döntés előtt is, ha kell, s en­gedelmeskedni fogok. Mert úgy gondolom, a születő új egyház­megye ostromlott területén nagyobb szükség lehet rám talán még az ifjúsági munkánál is.­­Az Informóc/óA szerint püs­pök úr a kaposvári egyházme­­gye plébániáit szeretné össze­vonni, körzetesíteni -vélhetően a paphiány miatt, így a különbö­­ző /e/kipásztori /ankciók e//oltá­sát más-más (tőbb) pap végezné az adott körzetekben, s a /e/ké­­szek egy központi közösségben kapnának e/ke/vezést. .Sokan idegenkednek ettől a gondolat­tó/, hiszen így nem /enne d//andó pap/a a te/epüléseknek, nem /en­ne, akiket bármikor /ordtohat­­nának /e/ki problémáikkal. -Igen, hát ezek nagyon szép tervek, talán én még ennyire nem is fogalmaztam meg őket. Mindenesetre nagy-nagy óva­tossággal lehet csak változtatni mindenütt, s én nagyon érzéke­nyen fogom követni a realitáso­kat. Ez függ a papok beleegye­zésétől, képességeik alkalmas­ságától, a hívek állapotától s rengeteg ismeretlen tényezőtől. Nincs szándékomban egy erő­szakos, erőltetett rendszert kita­lálni, végrehajtani. Mindeneset­re sok mindent másképp kell ma felfogni. Egy új helyzetben egy új típusú egyháznak kell kiala­kulnia. A világiak képzésére ép­pen ezért nagy-nagy hangsúlyt fektetünk, felkészítjük őket a ki­segítő munkára, esperesi kerüle­ti megbeszéléseink központi té­mája a vasárnap megmentése . Célunk az életteli áramlás meg­indítása a hitéletben.­­ E/adddsdban em/íteZZe az MSZP hívó* tagozatának a Ra­­posszerdahe/g. rendezvényét, amelyre vártad az ön megjelené­­sét Zs, de b/ába...?/ -Tisztában voltam vele, hogy megjelenésem ott és akkor ma­nipulálható lett volna. Azaz könnyen felfoghatták volna akár választási voksként is, s ezt sze­rettem volna elkerülni. -Mond/dA, a man/pu/á/baza Mg -ba vo/t //yen .szándék -meg­­e/az/teto /ett vo/na, ha esetleges e/v­ e//envé/eményét nyílváno­­san Zs AZ/ej/; ott. GgyanaAAor vá­­/a.szdnaA: e//ent mond, hagy a ED/VE Aöze/mú/zbe/Z po/Zz/Aa; nagygyu/élén' EeszZbe/yen rész/ vett, sd/ e/óadásZ Zs tartott. Ez nem jelent voksolást? -Láthatóan óráról-órára vál­tozik a helyzet, ahogy közele­dünk a választásokhoz. Ma már nem vállalnék semmiféle irány­ban szereplést. A keszthelyinek nem volt még ilyen jellege, mint a kaposszerdahelyinek, az még békeidőben­ történt. Egyéb­ként, amit ott elmondtam, azt bármelyik más párt fórumán is elmondtam volna nagyon szíve­sen. Készültem rá, hogy az MSZP-rendezvényen is elmon­dom, csakhogy ezen a területen az egyház már egyszer megéget­te magát. Born Gyula az elmon­dások szerint -bár leellenőrizni nem tudtam - a római pápával közös fényképét 40 ezer pél­dányban sokszorosítva bedobat­ta Somogy megyei postaládák­ba, így készült a választásokra. Tehát nekem ezen a területen nagyon óvatosnak kellett len­nem. Hiszen felvetődik, ha meg­jelentem volna, az én fényké­pemmel, az én nevemmel, mit kezdtek volna...?! Ez felelősség!­­ A vZ/dg/ AeresztényeAneA­MgyanaAAor Ae/e/essége, /e/e­­/essége a po/Zz/zá/ás­­o/vasbaZ­­/uA /ép/en-nyomon az egyház/ .sajtóban. De /ázható/ m/nden párZe/AeZe/ezeZZség magában /ford/a, /hogy a pdrz/egye/em sze/Zemében aAdr a /e/AZZsmere­­tem e/Zenére Zs meg Ae// /ennem do/goAaZ, e/ Ae// ba/ZgaZnom e/­­/envé/eményemeZ. Azaz, Aeresz- Zény hozzáá/ZásomaZ e/vZe/en Aompront/MZMwoA Aözé Ae// szo­­rí/anom a/Aa/manAénZ, vagy egyszerűen /e/ Ae// adnom...­­Ez így igaz. Ezért mondja Róma, hogy a papok ne menje­nek be egyetlen párt bunkerébe sem, hiszen azzal rögtön máso­kat kizárnának vagy ellentábor­ba kergetnének. Az egyház vi­lágában ugyanakkor nem sza­bad szembeállítani a karizmát és az intézményt. Ezek nem egy­mást kizárók, hanem egymást segítők. Szent Ferencnek a gaz­dagokkal való szembeállása, szociális érzékenységének a képviselete elveszett volna, ha nem ír regulát, s ha nincsenek követői. Tehát egy intézmény vitte tovább az ő karizmáját. A politikai karizmákkal is így van. Hiába van valakinek nagy gon­dolata a magzatvédelemről, a környezetvédelemről, ha az nem ölt testet, nincs keze-lába, sza­vazata, olyan, mintha nem len­ne. Az óvatosság a pártokkal szemben tehát nem jelent apoli­­tikát és apátiát. Mert pontosan a bibliai szeretet kötelez, hogy ér­tékeket megjelenítsünk, és har­coljunk azokért.­­A pápa /egd/al?/? eacZA/ZAá/a­a /e/AZZ.swcrc. szavának Rövésé­­ré/, a AzZ.sz/M.sZ eszme maradók­ Za/aw megvalósítá­sát ZeszZ a A ívd ember AöZe/e.s.ségére, .s e/ízé/ mInden/a/Za /é/o/de érvez, kompromisszamoZ, még na a /ó szándék, a jövőben/ vdr/tazó jó ígéreZe /éjében Is Zenné. E szem­szögöd? nézve hogyan érzéke/; karján m/n/szter úr szavazatát a magzatvéde/m/ /örvényre? —A pápai enciklika tulajdon­képp a szituációs etikának az elítélése. Azaz: Egy cselekedet értékét nem a helyzete adja meg pusztán, hanem annak önmagá­ban is van súlya és értéke. Ez egy katolikus ember számára természetes. Surján miniszter úr viselkedése az abortuszkérdés­ben szerintem abszolút becsüle­tes volt. Ő és pártja az A variáci­óra szavazott, az eszmeileg tisz­ta katolikus álláspontra. Mikor ezt a parlament megbuktatta, akkor sértődött kivonulása a B változat bukását is jelentette volna, s egyúttal a­z istentelen győzelmét. Kényes poszt a vi­lági keresztényeké, nem fekete­fehér színű az, hanem megannyi árnyalata van. Az élet sajnos kompromisszumok halmaza. TegyzZ.szZa ví.se/kcdé.Me/ Aé/do/­­goZ /eheZ­e/érm . vagy dZ/Zházba Aerü/m, vagy AZjodródn­­a Zár­­sada/ombó/. Toldi Éva BarfáM Tamás Az előre még nem fölfelé Isten szeretetpartnerei A Szeretet és annak megvaló­­sultsága, a szeretetközösség nemcsak kezdettől meglévőnek gondolható el, hanem felépülé­sében is. Ezzel ugyanis megoko­­lást kapunk magára a teremtés­re. Isten, az Ősforrás azért te­remt, hogy partnereket neveljen fel a szeretésre s visszaszeretés­­re. A létbe helyezett teremtett szellemek tökéletesedésének éppen az a célja, hogy Isten sze­retetpartnerei legyenek. Akik fejlődésük, tökéletesedésük so­rán az Atyához „legközlebb" ke­rültek, azokat nevezhetjük az Is­ten-Fiúk övezetének, akik a le­hető legteljesebben szeretik az Istent, Atyjukat és Teremtőjü­ket. Ezek vannak legjobban be­avatva az Isten titkaiba. Ahogy Jézus is búcsúbeszédében már barátainak és nem szolgáinak nevezte apostolait (küldötteit - Jn.15:15.), hiszen mindent áta­dott nekik, amit Atyjától tanult. Tehát mindenbe beavatta őket. Ehhez hasonlóan az Atya is ba­rátainak tekintheti azokat, akik mértéküknek megfelelően már annyi mindent átvettek tőle. Ha az Isten Fia nem egyetlen személy, hanem a partnerségig tökéletesedett szellemek milli­­árdja, akkor ezzel egy későbbi probléma is megoldható. Az ugyanis, hogy az univerzum rengeteg bolygóján testben élő szellemek ugyancsak igényt tarthatnak Megváltóra. Isten azokat sem fosztja meg a vissza­kapaszkodásukat segítő Isten Fiától, mert minden bolygóra küldhet egyet-egyet. Korábban egymást kizáró el­lentmondásnak fogtuk fel a szel­lemet és az anyagot. Most meg kell barátkoznunk a valóság más megközelítésével. Az anyag belső szerkezetét kutatva századunk első harma­dában fedezték fel, hogy az ele­mi részecskék hol korpuszkula­­ként, hol hullámként viselked­nek. Ezt nevezzük komplemen­taritásnak. Lewis de Brogu­e 1931-ben kiszámította egy bizo­nyos elemi tömeghez rendelhető hullám jellemzőit. Tehát anyag és hullám­­ugyanannak a való­ságnak két arca. Bizonyos szi­tuációkban korpuszkulaként vi­selkedik, pl. a a fény a visszave­rődés alkalmával (tükrözés), és hullámként, amikor áthatol át­látszó közegen. Ennek analógiá­jára mondhatjuk, hogy a legtisz­tább szellemben is van valami a­­nyagi, és a legvaskosabb anyag is végső alkatában szellemi. Ez utóbbiról mondja Ma.rE/aHf A, a kvantumelmélet megalapozója: „Önm­agában való anyag n/ncs, csupán az é/zeze*, /az/tazaz/an, Aa/baZaZ/an sze/Zent van, w/az az anyag oAa..., és a /Z/oAza/os a/­­Ao/ó, aAZz én ne/n rös/c/MA /,s/en­­nek nevezni." A legtisztább szellem­­Isten. Lényege tisztán szellemi. Mégis van olyan megnyilvánulása, fe­nomenonja, amit már valame­lyest anyaginak is mondhatunk. Ez pedig fényessége, világossá­ga. Ő az Osvilágosság. Jézus, aki az Atyától, tehát az Osvilá­­gosságtól jött közénk megteste­sülni, magáról is azt mondotta, hogy „én vagyok a világ Világ­ossága". Hogy Istennek ez a világos­sága alig nevezhető anyaginak, mutatja, hogy testi szemeinkkel nem érzékeljük. Ugyanakkor, akik meghalnak (pl. klinikai ha­lálban), azok a durva anyagot el­hagyva máris érzékelik (az ala­gúteffektus után). Ám mégsem nevezhető pusztán anyagi fé­nyességnek, mert azt tapasztal­ták, hogy bár minden korábban érzékelt fénynél fényesebb, mégsem éget, nem vakító, nem bántó, hanem mélységesen megnyugtató és boldogító. Isten lényegének még a „kísérőszfé­rája " is boldogságot sugároz. Bőve/AezZA. Az arányosság /örvénye

Next