Napló, 1994. október ( 50. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-10 / 237. szám
1994. október 10., hétfő A bennfentesek üzlete Részvényvisszaélések gyanújától hangos a gazdasági sajtó, azt rebesgetik, hogy egyesek visszaéltek cégük értékpapírjaival. Hogyan, miként? Induljunk ki abból, hogy egy részvénytársaság igazgatósági tagjainak, a bennfentes személyeknek saját cégükről több és jobb minőségű értesülésük van, mint a piac többi résztvevőjének, beleértve a hivatásos befektetőket is. Milyen jellegűek ezek az információk? Az egyes részvénytársaságok vezetői a cég valóságos helyzetének ismeretében meg tudják ítélni, vajon a részvények árfolyama híven kifejezi-e a cég valós értékét, vagy pedig alulértékeli, netán túlbecsüli azt? Ha ennek ismeretében az alábecsült árfolyamú részvényekből vásárolnak maguknak, s a túlbecsültekből eladnak, ez szívük joga, ebben őket a törvény nem akadályozza meg. Egészen más a helyzet viszont, ha tudomásuk van bizonyos elhatározásokról, amelyek a cég tevékenysége révén az árfolyamokat befolyásolják, s ebből kovácsolnak maguknak hasznot. Megtudják például (netán ők maguk javasolják a közgyűlésnek), hogy meghatározott mennyiségben, a piacinál magasabb áron vásárolja vissza részvényeit, s ennek meghirdetése előtt piaci áron részvényeket vesznek. Ekkor tiltott bennfentes kereskedelmet hajtanak végre. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a részvények árfolyamának csökkentésével fenyegető tények, illetve intézkedések ismeretében azok nyilvánosságra kerülése előtt veszteség nélkül megszabadulnak értékpapírcsomagjuktól. A bennfentes kereskedelem nehezen felfedezhető és bizonyítható tényállás. A nagy nyereségek elérése, illetve a veszteségek elkerülése olyan vonzerő, amely miatt a bennfentes kereskedelem a legfejlettebb értéktőzsdéjű országokban is újra és újra előfordul. Kérdés, hogy miért nem tiltják meg részvénytársaságok tisztségviselőinek, hogy munkaadójuk részvényei a tulajdonukban legyenek? Ezt nem érdemes tiltani, mert csaknem lehetetlen a tilalomnak érvényt szerezni, de nem is volna célszerű, hiszen a részvénytársaság tisztségviselőinek a részvénytulajdonosokkal való érdekazonosságát, a társasági vagyon gyarapítására való erőfeszítéseit a legnagyobb hatásfokkal az motiválja, ha maguk is tulajdonossá válnak. Nincs olyan színtere a gazdasági életnek, ahol valamilyen módon ne lehetne visszaéléseket elkövetni. A gazdasági élet viszonylagos tisztaságát egy egészségesen növekvő gazdaságban az garantálja, ha a becsületes viselkedés gyümölcsözőbb, mint a kockázatosan kivitelezhető visszaélés. De hol vagyunk mi még ettől? (Ferenczy Europress) Bácskai Tamás Újabb négysávos szakaszt építenek a 8-as főúton A nagy nemzetközi közúti forgalommal is igénybe vett 8-as számú fő közlekedési út - az anyagi lehetőségek függvényében - tovább korszerűsödik, szélesedik. Most Öskü és Hajmáskér között a 34-38-as kilométerek közötti útszakaszon dolgoznak az útépítők. A cél: négy forgalmi sávra szélesíteni a fő közlekedési utat ezen a részen is, így egyre közelebb kerül a Veszprém és Várpalota közötti többsávos szakasz összekötési lehetősége. Fotó: Kovácsi Pénzt csak pénzből lehet... Az önkormányzatok és az idegenforgalom közös érdekei Néhány héttel ezelőtt nagy felzúdulást váltott ki több polgármesterből egy idegenforgalmi szakértő lapunkban megjelent nyilatkozata. Dr. Lengyel Márton többek között úgy vélte, hogy a képviselőtestületek nem foglalkoznak kellő súllyal az idegenforgalommal, és ők is felelősek a Balaton mai állapotáért. A képviselő-testületek idegenforgalommal kapcsolatos feladatairól kérdeztük dr. Pocsay Gábor gyulai polgármestert, a Magyar Fürdővárosok Szövetségének elnökét. - Az idegenforgalmat, a fürdőügyet különleges súllyal kell kezelni az érintett településeken - szögezi le a beszélgetés elején az egyébként belgyógyászként dolgozó polgármester. - A legfontosabb feladat az idegenforgalom felvirágzását segítő gazdasági mechanizmusok kiépítése. - A környékünkön ez általában megáll az idegenforgalmi adók, díjak bevezetésénél, bővítésénél. Az adó jellegű bevételeknél nem a beszedés, hanem a visszaforgatás kíván igazán nagy körültekintést a képviselőktől. Fontos felhasználási terület lehet például az idegenforgalmat szolgáló létesítmények infrastruktúrájának rekonstrukciója, fejlesztése. De nagyon ügyelni kell arra, hogy ez a pénz mindenki által ellenőrizhetően a megjelölt célra legyen felhasználva. Hisz ha szétfolyik a város költségvetésében, nincs ösztönző hatása a befizetésre, és akkor valóban a behajtás mikéntje válik fő kérdéssé. - Csak az adók beszedése elég az anyagi háttér megteremtéséhez? - Természetesen nem. Talán a legnehezebb munka annak megszervezése, hogy a vállalkozók az adókon felül is adjanak pénzt a közös fejlesztésekhez. Nyugaton az idegenforgalomban érintett cégek - az autószerelőtől a fodrászon át a szállodáig - egyfajta társulási díjat fizetnek egy közös, de a városétól elkülönített kasszába. Nálunk ez nehezen valósítható meg, hisz az adón kívül senki sem akar még külön pénzt kiadni. Önök mégis tettek egy kísérletet erre. Létrehoztunk egy közalapítványt, amelynek fő feladata a bel- és külföldre irányuló marketingtevékenység végzései. Legutóbb például a berlini idegenforgalmi vásáron jelent meg ennek segítségével a város, illetve a vállalkozók kínálata. Az alapítvány feladatai közé tartozik a marketinghez szükséges reklámkiadványok elkészítése, a minigaléria, a saját idegenforgalmi bolt és a Tourinform-iroda működtetése. - Mibe kerül ez a vállalkozóknak? - A belépődíj a cég nagyságától függően néhány ezertől néhány tízezer forintig terjed. Ezen felül évente a bruttó bevétel 0,5 százalékát kell fizetni. Ez nem kis összeg. Valóban, itt tíz- és százmilliókban kell gondolkodni, hisz például egy uszodarekonstrukció - ami minden idegenforgalomhoz kapcsolódó vállalkozásnak érdeke ilyen összegeket kíván. - A javuló infrastruktúra közvetett hatásán és a közös marketingen túl mire számíthat egy-egy cég a pénzéért? - Tagja lesz egy kedvezményeket biztosító rendszernek. Például az alapítványba társuló szálloda vendégei 25 százalékkal olcsóbban mehetnek el a fürdőbe, ingyen látogathatják a város múzeumait, kiállításait. Azt reméljük, hogy egy idő után a vállalkozók nemigen engedhetik meg maguknak, hogy kihagyják ezeket a kedvezményeket és ezt a reklámlehetőséget. - Említette a Tourinformirodát. Itt annyit tudunk róluk, hogy Veszprém megye kivételével az ország minden részén megtalálhatók. Ez az intézmény a szolgáltatóktól független, mondhatnám cégsemleges idegenforgalmi propagandát, információs tevékenységet folytat. Egyszerre reklámozza az egész várost és minden olyan vállalkozást, amely erre igényt tart. Kiépítés alatt van az országos számítógép-hálózata, amelynek köszönhetően akár már a határon, más irodákban, vagy a külföldi idegenforgalmi képviseleteken is pillanatok alatt hozzá lehet jutni a városunkra vonatkozó információkhoz. Legyen szó akár a szálláshelyekről, a fürdő, a könyvtár vagy egy fodrász nyitva tartásáról. Ma az iroda működését az Országos Idegenforgalmi Hivatal anyagilag is támogatja. Persze akkor is tovább fog működni, ha netán ez a forrás megszűnne. Az önkormányzat - ahogy ez sok helyen gyakorlat - önöknél is csak az ötlettel és a szervezőmunkával járult hozzá az alapítvány létrehozásához? - Szó sincs róla, hisz akkor a vállalkozók is csak ugyanezt ajánlanák fel. Mi tízmillió forintot tettünk a közösbe, mert tudjuk, hogy pénzt csak pénzből lehet csinálni. Győrffy Árpád [ _________________PIACI JELENTÉS_____________ | | . . . i íj Megnevezés Veszprém Varpalota B.-füred Pápa Tapolca Sümeg Ajka | tojás 9-12 10-11 9,70-11 10-11 8-12 8-11 10 I burgonya 26-36 30-35 25-35 25-30 24-28 20-30 26-30 I sárgarépa 50-60 40-60 20-60 40-50 26-40 25-36 28-10 | I petrezselyem 50-70 50-70 38-70 45-60 44-50 46-60 40-60 | vöröshagyma 30-40 30-40 27-60 35-15 30-40 25-42 28-18 | | fokhagyma 160-250 160 130-210 130-180 150-180 140-180 120-150 | | fejes káposzta 25-10 20-30 16-40 25-30 18-20 15-20 20-28 | kelkáposzta 60-80 60 50-60 30-40 40-60 25-32 45-68 | karalábé 60 100 15-30/db 15-20/db 25-30/db 26-30 18-20/db | s zeller 60 60-100 15-35/db 15-20/db 40-70 65-70 20-26/db § f uborka 70-80 70-160 55-80 40-60 46-70 28-60 70-88 | karfiol 60-70 60-100 50-70 70-80 60-80 36-48 50-88 | paradicsom 70-140 50-120 90-140 40-70 50-140 30-46 80-160 | paprika 50-100 40-120 40-90 40-60 30-66 25-60 40-70 I szárazbab 162-250 160-240 160-200 130-140 160-240 140-200 180-220 | I S termesztett gomba 160-220 260 240-280 - 180-240 140-250 190-220 | savanyú káposzta 100-120 80 60-90 70-80 60-80 60-70 78 | tök 30-40 10-20 20-30 20 20-30 12-18 32 dióbél 500-600 350400 600 400 400-500 320400 500 |mák 350400 400 370-500 380400 400 350400 350-380 íj | alma 25-80 40-100 27-100 20-60 30-50 25-40 28-44 \ körte 100-120 120 48-160 80-120 80-120 50-85 100-120 |jj szilva 60-120 120 70-120 - 66 40-60 86 | szőlő 30-80 50-70 35-80 40-60 40-60 30-70 50-68 ] Jól fizet a B. B. a leszedett szőlő kilójáért Javában tart a szüret a Balatonboglári Borgazdasági Rt. 2200 hektáros szőlőterületén, a Balaton-melléki borvidéken. A várhatóan 23 ezer tonna szőlőből 4500 tonna jut más borvidéknek, ahol a peronoszpóra „aratott”. Az országban talán az egyik legjobb termést szüretelik, és az átlagár - amit fizetni tudnak - 21 forint kilónként. A részvénytársaság több mint háromezer tulajdonosa számára Békesi László pénzügyminiszter vállalt garanciát a bankoknál. A B. B. visszaszerezte korábbi exportpiacait, s jelenleg Angliába, a FÁK országaiba, az USA-ba és Svédországba küldi kiváló minőségű termékeit. G. B. Profizmus és túrós pite Bezártak a kempingek és megnyíltak a gőzcsapok a hőszolgáltatóknál. Ez már önmagában is elegendő ok arra, hogy kijelentsük: véget ért az idegenforgalmi utószezon. Aki a turizmusban érdekelt, már lapozott a naptárban és 1995-ben gondolkodik. Ezt teszik az utazási irodák, amelyek már megkezdték a jövő évi szerződéskötéseket, a vendéglősök, kereskedők, akik a következő szezonban több vásárlót, illetve jó étvágyú vendéget szeretnének üzletükbe. A vágy persze önmagában kevés, ehhez az is kell, hogy jobban el tudjuk adni, amink van, és főleg azt adjuk, ami kelendő. Ehhez viszont több szakértelem, piac- és vendégismeret is szükségeltetik - más szóval nagyobb profizmus. Hogy időnként baj van az áruval? Ez igaz. A nemzeti kincsként emlegetett Balatonunkkal is volt gond az idén bőven, jöttek-mentek a vészjelzések, de nemcsak azokat riogatták, akiktől a nagyobb támogatást, szervezettséget akarták kikényszeríteni. A vendég hamarabb és jobban megijedt, mint a kormány! A minap Veszprémben járt külföldi újságírók fel is vetették: hallják, haldoklik a Balaton. Ők is megdöbbentek a szakértői magyarázkodáson, ami mintegy feladta tavunkra az „utolsó kenetet”... Ha a Környezetvédelmi Minisztérium szóvivője nem áll fel és profi módon nem ad hiteles (nem félrevezető, de nem is túlzó) helyzetismertetést, akkor bizony sötét Balaton-képpel utazhattak volna vissza bécsi állomáshelyükre mindazok, akiktől azt várjuk, hogy jó hírünket keltsék. Sok minden történt az idén a Balaton körül, amiből éppen a profizmus hiányzott. Csak néhány példa: meghirdették, majd elmaradt a nagyvázsonyi lovasjáték, a vendéglők fő választéka a 35 fokos kánikulában is a pörkölt meg a gulyás volt. Egymásután kellett bezáratni büféket és éttermeket, mert csak az otthoni konyhában, nem pedig a vendéglátásban szerezték tapasztalataikat a szakácsok. Persze voltak jó jelek is. A kempingekben az animátorok és a babysitterek alkalmazása már jó szakmai fogás. Ide sorolhatjuk azokat a csárdákat, éttermeket is, amelyek elindították pincéreiket a versenyen, hiszen e mögött már ott rejlett a törekvés: megmutatjuk, hogy a mienk a legjobb... Vannak tehát jó példák, de ezek még nem elegendőek a prosperáló turizmushoz. Pedig hát a profizmus nem valami elérhetetlen, misztifikált fogalom, nagyon is kézzelfogható, mint az egyik Veszprémhez közeli udvarházban a túrós pite, amit sütőlapáton kínálnak a diófa alatt, miközben a hátsó udvarban bégetnek a birkák, jó zenekar húzza a talpalávalót, és a csárda ablakán a szőttes függönyöket lobogtatja a szél. Ezért így együtt visszajön a vendég, és kérem, ez a profizmus! Barta Éva