Napló, 1994. november ( 50. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-10 / 264. szám
1994. november 10., csütörtök KÖZÉLET - KULTÚRA A könyvtár a város dolgozószobája - idézte a mondást a napokban Szíjártó István irodalomtörténész, a Balaton Akadémia igazgatója Tapolcán a városi könyvtár tóparti olvasótermében. Az emlékezetes rendezvényen Szíjártó szépszámú érdeklődő előtt tartotta meg Papp Árpád költő, műfordító és Németh István Péter költő, könyvszerkesztő társaságában a Balaton Akadémia munkája kiadványai tükrében című irodalmi estet. Bevezetőben elmondta, hogy a Vörösberényben működő alapítványi főiskola 2 évfolyamán jelenleg 80 diák tanul vállalkozást szervező közgazdaságtant és idegen nyelveket. Az általános közgazdasági ismeretek mellett praktikus számvitelt is tanulnak a hallgatók, amire napi munkájuk során szükségük van az üzletembereknek. Az oktatók a reál és humán tudományokat egységben tanítják Németh László szellemében. Kérdésekre válaszolva a Balaton Akadémia igazgatója elismerte, hogy az állami egyetemek, főiskolák egyes tanárai előítélettel viseltetnek az alapítványi oktatási intézmények iránt. Pedig ez a jövő, hiszen Nyugaton több országban többségbe kerültek az alapítványi főiskolák, egyetemek az államiakkal. Várhatóan a társadalom fokozatosan, részben nálunk is átvállalja az oktatás terhét az államtól - fejezte ki reményét az igazgató. A Balaton Akadémia Alapítvány 10 ezer forinttal indult és 2 év alatt 18 milliót költött- állította. Igaz, a hallgatók tisztes tandíjat fizetnek. A városok viszont adhatnak ösztöndíjat azoknak az érettségizett fiataloknak, akik felvételt nyernek a Balaton Akadémiára. Az alig kétéves intézmény könyvkiadással is foglalkozik. Eddig 7 kötetet jelentetett meg. A legsikeresebb kiadvány kétségkívül Joós Ernő Bevezetés a filozófiába című könyve, melyet már 8 egyetem tankönyvként használ. Talán a legérdekesebb könyvecske a Széchenyi István útinaplójából című, melynek szerkesztője, Papp Árpád jelen volt a tapolcai könyvtári esten. A reformkor kezdete előtt, 1818/19 fordulóján, karácsony és újév között a fiatal magyar arisztokrata a görögországi Hiosz szigetén, majd Athénban járt. Élményeit német nyelven írta naplójába, amelyben megtalálhatók a későbbi reformer gondolatainak csírái. Az iparosodott Angliát, „kerékországnak”, Magyarországot „kenyérországnak” tartja. „Nevetséges az az angol, aki bort, gabonát akar termeszteni, ám még komikusabb az a magyar, aki angol acélt kíván gyártani. Lehet egy nép a legműveltebb, amely műveli földjét! A gépek rendszeressé és pontossá tehetnek egy népet, de műveltségét nem mozdítják elő.” Igaza van mai szemmel is: minden ország saját adottságaira építve lehet sikeres. A festői szépségű Hiosz szigetének veszprémi vonatkozása is van. Onnan származtak a veszprémvölgyi apácák. Széchenyi érdekesen írta le tengeri utazását Hiosz szigetéről Athénba. Az Akropolisz tövében bérelt szobát. Az akkor már kétezer éves ókori épületek nagysága lenyűgözte a fiatal Széchenyit: „Engem, a műalkotások profán szemlélőjét minduntalan elbűvöl, ha abban az élvezetben lehet részem, ha a régi kultúra örökségét csodálhatom. Nem képzeltem volna. Több mint kétezer év eltelt - és micsoda emlékek! S mégis, milyen kicsinek tűnnek föl ezek az utánozhatatlan templomok és épületek, ha lepillantunk róluk a tenger kedves, kék hullámaira. Az ember törpének és ostobának érzi magát...” A természeti szépségek is hazájára emlékeztetik. íme egy példa: „Emlékezetemben elevenen él a csesmei csatorna. A Balatont juttatja eszembe. A Mimas (a Bos Dag, a félsziget északi részén lévő 1200 méter magas hegy) a Badacsonyra hasonlít, csak sokkal hatalmasabb és mintha különböző színekben pompázna. Szegény kis hazám, nem vagy szép — gondoltam. Még nem ismerlek egészen, de majd bejárlak - mert szeretlek, s szeretem büszke népedet. - S te, Fertő-tavam, szeretlek téged is, pedig te sem vagy tetszetős, hisz partod sincs, s jó, ha egyáltalán megmaradsz. De mégiscsak az a legszebb, ami a miénk. Annak a földnek a levegője a legédesebb, ahol születtünk, hol felcseperedtünk, s az a nő a legdrágább, kit ifjonti hévvel szerettünk. Bejárjuk a világot. Megszeretjük a látottakat, de végül mégis csak visszatérünk hazánkba, régi szerelmünkhöz.” A Balaton Akadémia kis Széchenyi-kötete háromnyelvű. Az eredeti németet tartalmazza és magyar fordítását (id. Horváth Géza munkája), valamint újgörögül is megjelent az útinapló Papp Árpád gondozásában. Széchenyi nyugati utazásait hangsúlyozzák a tankönyvek. Pedig voltak keleti benyomásai is - hangsúlyozta Papp Árpád. Majd hozzátette: hazatérte után nemsokára erdélyi körútján ismerkedett meg báró Wesselényi Miklóssal, aki harcostársa és vetélytársa lett a reformkori küzdelmek idején - zárta le a könyvismertetést. A Balaton Akadémia kétségkívül legszebb könyve .... a természet örömkönnye", melyet 2 éves kutatómunkával szerkesztett Németh István Péter. Beszédes a kötet alcíme: Versek, szépírások, tanulmányok a tóról. A tapolcai irodalmi esten a szerkesztő „Halálosan szerelmes földrajznak” nevezte a Balaton igézetében született antológiát. Az irodalmi est kötetlen beszélgetéssel zárult. horváthy- Széchenyi keleti utazása A Balaton Akadémia irodalmi estje Tapolcán KOTYOGÓ Mit ér a név? Valamilyen rendes nevet kellene választani, olyat, amelynek dallama, stílusa, zengeménye van. Szimpla névvel nem lehet semmire sem menni. Jánoskodni, meg istvánkodni? Mire lehet ezzel menni? A karcsiságban még van talán valami, de ez nem elég. A tivadarság, az már valamiság. A charlyság, meg a johnnyság, az az igazi! Nem csodálkozom a fiatalasszonyon, aki az anyakönyvi hivatalban mindenképpen Coca-Colának kívánta bejegyeztetni a kislányát. Közölték vele, hogy ilyen név nincs. Hogyhogy nincs, kérdezte, amikor minden sarokból ez bőg, ordít, ujjong, lelkendezik a világra, akkor az ő gyönyörű kislánya ne viselhesse ezt a zengzetes nevet? Miféle világ ez és miféle bürokrácia? Pedig ez is milyen szép női név: Bürokrácia... Mégsem adhatja senki a lányának, mert nincs bejegyezve a nevek elfogadott és jóváhagyott listájára. Ha nekem most két lányom születne, gyors egymásutánban, az egyiket Hivatalkának, a másikat Bürokráciának nevezném. De sem a hivatal, sem a bürokrácia nem engedi, hogy így nevezzem. Ám, ha valaki rockénekes, akkor nyugodtan hívhatják Hobónak, Bobónak, Bumbelének, Kárityom Tyúkomnak, Tutálibe Tálibének, vagy akár Grandonimusznak is. Hol van az igazság ott, ahol, ha valaki énekel, akkor akár Jimi is lehet az ő neve? Ha nem énekel, akkor legyen Kis János vagy Nagy István. Persze, ha valaki énekel, akkor nagyobb szabadságjogokat élvez, mint aki prózában kérvényezi, hogy adjanak neki egy jó messzehangzó nevet. Az eredetiség gyakran abban is kimerülhet, hogy átvesznek és nem felvesznek neveket. Így történt ez a háború után, amikor egy álhírlapíró a fiának a Sztálin nevet adta. Nem mertek vele ellenkezni, s a gyerek e néven lett bejegyezve. Igen ám, de az apja folyton bombázta az írószövetséget segélyekért, és ilyeneket írt: Sürgősen kérek ennyi s ennyi összeget, mert Sztálinnak nincsen cipője, és mezítláb kénytelen járni. Nos, ennek nem mertek nem eleget tenni az illetékesek, és küldték a pénzt Sztálinnak cipőre. Mi tagadás, az a jó név, amelyik pénzt hoz a házhoz. Bár az se mindig, mert hiába is hívnám magam Rothschildnak, még az APEH sem figyelne rám. Kvázi Sinkó Zoltán A tévéről mondják Tévések a tőzsdepalotában Ezeket a falakat és a benne dolgozó elmék jelentős részét csak a huzalok, drótok, kábelek és elgennyesedett érdekviszonyok tartják össze. Wisinger István az MTV szerkesztője, Népszabadság, június 15. A régi tévéhíradóról Mintha dinoszauruszokat néznek a Szabadság téri Jurassic Parkban, mielőtt a fal felé fordulnak és kihalnak. Seres László tévékritikus Népszava, június 28. Ő régóta tudja Agyonpolitizált, erőszakos televíziónk van. Szinetár Miklós rendező a Magyar Televízió egykori művészeti vezetője Magyar Hírlap, június 27. • • „Ölelve és ahogy lehet” Beszélgetés Berzevics Zoltán veszprémi gitárművésszel Lakásán öt, munkahelyén egy gitár. - Mire jó a gitár egy vegyi laborban? - kérdezem Berzevics Zoltánt, a Veszprémi Egyetem vegyésztechnikusát. - Míg a kollégák kávéznak, én gitárzenét iszom - ennyi a kézenfekvő válasz. Ám a lényeg így fogalmazódik meg: - És ha egy dallam megszületik bennem, nyomban kipengetem, addig keresek, míg kialakul. Otthon aztán tovább formálom, majd fölveszem kazettára. A kémiai laborszobában, mennyezetig érő polcokon üvegek sokasága, a legváltozatosabb formákban. Titokzatos, hideg világ, furcsa ideképzelni a meleg zengésű gitárhangot. - Egyszer Vízi Béla adjunktus úr azt mondta: miért nem csinálok kémiára zenét? Ő például könyvet ír Kémia színekben címmel. Jó pár éve volt egy kiállítása az egyetemen: Kémia szobrokban. Abban az időben eljátszottam neki egy dallamot, és azt mondta: ez a zene a tetraédes! Volt is ilyen nevű szobra, terveztük, hogy a kiállításon ez a gitárdallam szól a szoboralakban... Később többször érdeklődött: Na, működik-e a kémiai zene...? Csakhogy Berzevicit élettelibb források hangolták dalszerzésre: a szerelem, szívben és versben lüktetve. Otthonában kazetták sora őrzi a dalokat. Meg a rögtönzéseket, melyekben improvizatív zenei ötletek várják a kiteljesedést. Tiszta szívvel Lakásán a zenélés bölcsőhelyeit keressük: „Kiskoromban édesanyámmal nagyokat énekeltünk. Az iskolában a tanító néni azt mondta: belőled táncdalénekes lesz... Kilencévesen egy kőfaragónál dolgoztam nyáron, a keresetemből vettem egy gitárt." Lám, anyától kapott zene, kőből faragott gitár. Zeneiskolás barátjától ellopta az akkordokat, tizenhét évesen. Nyitrai Endre zenetanárnál tanult gitározni, a '70-es években följárt Pestre élőzenét hallani. Egy alkalommal Dunaújvárosban figyelt föl egy gitárosra, aki utcai lépcsőn ülve énekelte József Attila Tiszta szívvel című versét. - Ez az élmény döntötte el, hogy versre komponáljak zenét - mondja. -1975-ben a veszprémi Aréna Színpad gitárosa lettem, a Déry-darab verseit megzenésítettem. Ez volt az első komolyabb szerzeményem. A főpróbán Déry és felesége meg a kutyájuk meghallgatta... - És a kutya nem ugatta meg - szólok közbe. - Déryéknek tetszett. Később Száraz György Az élet vize című drámájára írtam zenét, ő azt mondta: „A zene külön, nyíltszíni tapsot érdemel. Önállóan is megélne.” Ladányi Mihály több versét megzenésítettem, a '70-es években őt „magyar Villon”-nak tituláltuk. Minél többet olvastam, annál inkább felfedeztem, hogy verseinek hangulata egybeesik az én zenei elképzelésemmel. Bennem is volt valamiféle lázadás akkoriban! A '80- as években erejük volt a Ladányira komponált daloknak, 1988-ban az egyetem aulájában önálló estet szerveztek, kirobbanó sikere volt az olyan verssorok megéneklésének, hogy „a munkásosztály itt áll nyugdíjazás előtt, és oly jól jönne egy kis magántulajdon már neki". Vagy a Ráolvasás e sorai: „adj az anyáknak jobb fiat, vénebb hullát a temetőknek, s a munkásoknak kemény öklöket" - idézi a sorokat a Ladányi-kötetből, melynek a címe felér egy káromlással a tűnt rendre: Csillagok kutyaláncon! Hol rejtőznek a csillagok? Az idő túllépett mindezen, a kutyalánc elszakadt, csillagok nem ragyognak sem földön, sem égen. Mi marad hát mindörökkön? A szerelem. A szerelmi költészet, Ladányi vagabund lírájában. - Már akkor fölfedeztem, hogy szerelmi költészete életteli, nála a szerelmi vágy átszőve egészséges erotikával. Mindezt ki is meri mondani. Ladányi költészete nem szemérmes, inkább nyílt és tiszta, akár a természet maga. Van egy saját kiadású kazettám, a címe: Ölelve és ahogy lehet. A címet Ladányi verséből, a Szeretetlen szeretőkből vettem, rövidítve. A szöveg így teljes: „Nem lehet már meghalni értük, s csak élni ezt az életet / ölelve / és legyintve / és ásítva / és ahogy lehet." Egy-egy vers hogyan szólal meg gitáron? - Elolvasom a verset, valami megpendül, megtanulok néhány strófát, azt magamban mondogatom, a fejemben van bárhová megyek, mormolom, dúdolom, aztán egyszer érzem: ez az! Fordítva is történik: megszületik a dallam, s ahhoz keresem meg az illő verset - mondja. Zenei pályáján nagyon fontos volt, hogy játszott a budapesti Szkéné Színpadon, az írószövetség házában, a diósgyőri Kaláka nemzetközi folkfesztiválon, a fehérvári dalostalálkozón (e két utóbbin fődíjat kapott a zsűritől). „Nyisd ki kapudat, szerelem” Egy kazettára való dalt írt Ladányi-versekre, szeretné megjelentetni, idén lenne 60 éves a költő, hadd éltessék énekké átlényegült versei, gitárzenével. Ajánlásul ezt írta Kövi Gábor, a veszprémi „konzi” gitártanára: „Muzsikájának gazdag színeiben megtaláljuk az igényes sanzonstílust ugyanúgy, mint a nyers folkos vagy vérbő country hangzást. Igényes éneke és invenciózus gitárjátéka nemhogy belesimul - együtt hullámzik Ladányi mélyérzésű soraival, gazdagítja, új színekben csodáltatja meg velünk őket. Költőtárs is, nem csak 'alkalmazott zenész'. Értékes, tiszta, egyéni énekhangjával nagy ígéret a magyar művészpalettán. (...) Annak ellenére, hogy Berzevici gyakorlatilag autodidakta, mindent tud a zenéről, amit a maga által teremtett stílusban el lehet mondani róla.” Hazavittem egy ilyen kazettát, meghallgattam, belefeledkeztem. Úgy éreztem, Berzevics Zoltán egész benső énjes zene. Zengő gitárzene. Balogh Ödön Berzevici Zoltán az elmaradhatatlan gitárral Fotó: Szeitl Mária NAPLÓ-7