Napló, 1995. augusztus ( 51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-01 / 179. szám

8 NAPLÓ TUDOMÁNY­­­TECHNIKA 1995. augusztus 1., KEDD Harminc év alatt leomlott Szigetvár nagyságú erődítmény romjai a bajcsai homokbányában Az idei év zalai régészeti szenzációja a homokbánya alatt megbúvó, 1579-ben épí­tett bajcsai vár. Feltárását a nyár elején kezdték meg a Gö­cseji Múzeum szakemberei. A bécsi udvari haditanács döntése alapján, a Muraközt ve­szélyeztető törökök elleni véde­lem jegyében emelt ötszög ala­kú erődítmény mérete csaknem azonos a szigetváriéval, belterü­lete mintegy 22 ezer négyzetmé­ter. Korabeli leírások szerint több ezer ember, köztük száznál több ács vett részt az egy évig tartó munkában, amely nem ép­pen minőségire sikerült: a ho­mokos talajra épített, méternyi vastag falú téglavárnak előbb az árkai, majd a bástyái omlottak be alig harminc év alatt, így nem tudta betölteni stratégiai szere­pét, viszont régészeti jelentősé­ge annál nagyobb. Már a néhány hét alatt előkerült leletanyag is reprezentatív metszetet ad az építtető osztrákok, Zrínyi György katonái és a helyi lakos­ság használati eszközeiből. Sü­tőkemencék, cölöpépületek, ko­vácsműhely és magtár marad­ványai egészítik ki az eddig ta­lált személyes eszközöket, szerszámokat és mázas edény­töredékeket. Filmen, rajzokon folyamatosan rögzítik a nagy­szabású ásatás értékeit, amíg a szűkös pénzkeretből futja. Még legalább két ásatási szezonba telik az ó-olasz bástyás vár teljes feltárása Fotó: Hujber Katalin Az első magyarországi Valentinianus-szobor Szenzációs leletre bukkan­tak júliusban a régészek a vi­­segrád-lepencei strandfürdő­ közvetlen közelében egy ása­tásnál, amelynek során egy ró­mai ő­rtorony falait tárják fel. Előkerült Valentinianus csá­szár kőitől készült mellszobra a 370-es évekből, vagyis 500 évvel a honfoglalás előtti idők­ből. Emellett további két port­ré is előkerült a föld mélyéről. Gróf Péter, az ásatást irányító régész az MTI munkatársának elmondta: ez az első Magyaror­szágon előkerült Valentinianus­­portré. A művészi alkotás ké­szítésének időpontját azért si­került behatárolni, mert a le­­pencei hajdani őrtorony feltárá­sánál már megtalálták az építési felirat eredeti kőtábláját, amiből kiderül, hogy a torony 371-ben készült el, és a kapu díszítésére helyezték el a római légió kato­nái császáruk mellszobrát. Valentinianus egyébként a Római Birodalom utolsó kor­szakának erőskezű uralkodója volt, aki igyekezett a biroda­lom határainak védelmét meg­erősíteni a mindinkább fe­nyegető barbárok támadásai ellen. Az alánok, gótok pedig éppen a keletről érkező hunok elől menekülve igyekeztek be­jutni a birodalom területére. A császár egyébként 375-ben Komárom mellett egy légiós­táborban germán katonai kö­vetekkel tárgyalva gutaütésben halt meg. A régészek most folytatják a leletmentést, a császári portrét pedig hamarosan a helyi Má­tyás Király Múzeumban láthatja majd a közönség. Sok a turista Velencében Szigorú rendszabályok a Szent Márk-székesegyházban A velencei Szent Márk-szé­­kesegyház papjai korlátozták a templomba belépő turisták számát: percenként maxi­mum 20 személy léphet be a templomba, szervezett cso­portokat pedig ötpercenként engednek be, legfeljebb húsz­fős létszámban - jelentették hírügynökségek. A Szent Márk tér egyik végé­ben álló hagymakupolás székes­­egyház 832-ből származik, s a kereszténység egyik legjelentő­sebb templomának tartják. A bi­zánci művészet gyöngyszemé­nek számító bazilikát pompás mozaikok, márványszobrok és faragások sokasága díszíti. A templom Velence egyik fő lát­ványossága, évente manapság már egymilliónál is több ember tekinti meg. Az egyház illetékesei szerint a székesegyházat nagy számban felkereső turisták viselkedése zavarja a templomi áhítatot. Az utazási irodákhoz intézett leve­lében Antonio Menegudlo atya, a székesegyház gondnokságá­nak vezetője kívánatosnak tart­ja, hogy a templomba látogató turisták ne zavarják hangos be­szélgetéssel az ott folyó szertar­tásokat. Az új rendszabályok tiltják a fényképezést és a han­gos beszédet. Az idegenvezetők is csak vezeték nélküli, rádiós fülhallgatón keresztül mondhat­ják el a tájékoztatójukat. A láto­gatók nem járhatják be szaba­don a templom zugait, hanem egyetlen, előre kijelölt útvona­lon mehetnek végig megállás nélkül. A híres Nicopeia Ma­donna elé ezután csak az imád­­kozókat engedik. Livio Ricciardi, Velence vá­ros tanácsának kulturális felelő­se osztja az egyházi illetékesek aggodalmát, hogy a bazilikába látogató turisták mind anyagi, mind erkölcsi kárt okozhatnak a műkincsekben. „Évről évre mintegy három­millió láb tapos az évszázados köveken és mozaikokon a reg­gel 10-től este 7-ig szünet nélkül áramló tömegben” - mondta a városi tanács tagja. Ricciardi belépődíj szedését javasolta, de az egyház ellenzi ezt, mert a templom az istentisztelet helye, amely mindenki előtt nyitva kell hogy álljon. Illetékesek elvetet­ték azt az ötletet is, hogy belépés előtt mindenkit léptessenek pa­pucsba. Ehelyett szőnyeggel bo­rították be a kövezetét, ami vi­szont csökkenti az esztétikai él­ményt. A maják és az aszály A legutóbbi hétezer év leg­súlyosabb aszálya az egyik oka volt annak, hogy a virágzó maja civilizáció elpusztult. Kutatók már régen megpró­bálták kideríteni, miért pusztult el hirtelen Krisztus után 750 körül az akkor fénykorát élő ma­ja civilizáció. Egy kutatócsoport most bizonyítékokat talált arra, hogy abban az időszakban a la­kosság elmenekült a maja váro­sokból, s azok épületei hamaro­san romba dőltek. A legsúlyo­sabb aszály pusztított ugyanis azon a vidéken. Jason Curtis, a floridai egyetem geológusa egy kiszáradt tó fenekén az iszapban találta meg a szárazság bizonyí­tékait. Felfedezéséről a Nature című folyóiratban számolt be. Jeremy Sabloff, a Pennsylva­nia Egyetem régészeti intézeté­nek igazgatója elmondta az AP amerikai hírügynökség munka­társának, hogy ezek után köny­­nyebb lesz megérteni a maja kultúra kihalásának okait. Per­sze nem ez az egyetlen tényező okozta a pusztulást - fűzte hoz­zá. A többi ok között szerepelt a népesség növekedése, a városok közötti háborúk, a maja határo­kat ért ellenséges fenyegetés, valamint a környezeti károso­dás, miután a dzsungel fáinak nagy részét kivágták. „Az aszály egymagában nem pusztít el egy virágzó civilizációt. De ha ez más komoly fenyegetések­kel párosul, s nehézséget okoz az élelmiszer-ellátásban, akkor az éghajlat megváltozása hozzá­járulhat a civilizáció összeom­lásához. Számos ország ma is küzd népességnövekedéssel, helyi háborúkkal, amelyek fel­vetik a kérdést, mennyi vesze­delmet képes kezelni egy nem­zet, mielőtt természeti változá­sok a pusztulásához vezetnek.” TITKOK, LELETEK, REJTÉLYEK Az ember 156 ezer éve hagyta el Afrikát A modern ember bölcsőjét keresve új nyomokra bukkantak. Marcus Feldman kaliforniai professzor különböző változatokat vizsgált meg a ma élő emberek génjeiben, és a maradandó változá­sok arányát számítógépekkel számos generációra vetítette vissza. A génekben talált öröklött tulajdonságok analízise azt mutatja, hogy a modern ember Afrikában fejlődött ki, s onnan 156 ezer évvel ezelőtt indult el a világ más részeire. Eddig azt hitték, hogy a homo sapiens csak 100 ezer évvel ezelőtt hagyta el az anyakontinenst. Megvédik az egyiptomi piramisokat Buldózerek jelentek meg a minap a gizai piramisoknál, és látvá­nyos akcióban tették a földdel egyenlővé a legközelebbi raktárépü­leteket és kisebb üzleteket. A kairói kormány megrendelésére tevé­kenykedő gépeket azért irányították a körzetbe, hogy jelezzék: ko­molyan gondolják a több ezer éves, felbecsülhetetlen értékű műem­lékek megmentését a környéken lakóktól és az óriási turista­áradattól. Az építményeket évek óta rongálja a mind közelebb ara­szoló civilizáció. Kairóban például a húszas években egymillió em­ber lakott, ma már 14 milliós megapolisszá nőtt az egyiptomi fővá­ros. Az egyiptomi műemlékekben óriási károkat okoz a szennyezett levegő és a járművek keltette rezgés. Keresztes lovagvár romjai Libanonban Amerikai régészek a XII. században keresztes lovagok által épí­tett vár maradványaira bukkantak egy, a polgárháborúban elpusztí­tott bejrúti mozi romjai alatt. Bár Libanon igen gazdag föníciai és római korból származó leletekben, a keresztes lovagok várának fel­fedezése szenzáció, hiszen először találtak ebből a korból származó várat Bejrútban. A most felfedezett kastélyról már évek óta kering­tek hírek, mindazonáltal csak nemrégiben találták meg a kastély lé­tezésének az első határozott bizonyítékát: a római faragásokkal dí­szített márványoszlopokat. A keresztes lovagok háborúk sorát vív­ták a XI. és a XIV. század között, hogy a kereszténység nevében visszahódítsák a Szentföldet a muzulmánoktól. Bejrútot 1110-ben sikerült elfoglalniuk, s ezután várakat építettek Libanonban. „Mindnyájunk atyja” 270 ezer éve élt Az amerikai Yale Egyetemen Robert­ L. Dorit professzor átvizs­gálta az Y kromoszómának azt a részét, amelyet az apa fiára örökít. A kromoszómának ez a része több ezer generáción át meghatározott törvényszerűséggel változik. Ennek alapján élő embereken végzett vizsgálattal ki lehet számítani azt az időt, amikor az emberiségnek egyetlen közös személy volt az ősapja, így jutottak el a 270 ezer év előtti időponthoz. A kutatók 38 férfi génjeit vizsgálták meg. A meg­vizsgáltak a Földön élő emberek különböző fajtáit képviselték. Úgy találták, hogy minden megvizsgált Y kromoszómájának szóban forgó része teljesen azonos. Ez azt jelenti, hogy mindeddig rövid volt az idő ahhoz, hogy a törvényszerű génváltozás bekövetkezzék. Újabb rejtély XVII. Lajos körül? Francia kutatók azt állítják, hogy sikerült megoldaniuk a francia forradalom egyik nagy rejtélyét, nevezetesen, hogy valóban a bör­tönben halt-e meg a kivégzett XVI. Lajos király fia. A kutatóknak komputertechnikával sikerült kideríteniök, hogy az 1795-ben a tíz­éves trónörökös (a monarchisták XVII. Lajos néven tartották őt szá­mon) földi maradványaiként bemutatott holttest egy 14 éves fiúé volt. Az arc komputer útján történő rekonstruálása azt mutatta, hogy mind az arc, mind a koponya nagymértékben hasonlított a trónörö­kösre. A kutatók felvetik azt a kérdést, hogy mi történt Lajos trón­örökössel, és hogy születtek-e gyermekei? Feltételezik, hogy a trón­örököst annak idején kicsempészték a börtönből a monarchisták. Ősi kőszerszámokat találtak Etiópiában Antropológusok feltehetően az eddigi legrégebbi kőszerszámo­kat találták meg Etiópiában: a szerszámok életkorát 2,6 millió évre becsülik. Az amerikai és etióp tudósokból álló csapat a Gona folyó térségében találta meg a nagy, pattintott marokkövet, amelyet vá­gásra és hasonló műveletekre használtak. A felfedezés azt a régi el­méletet kérdőjelezi meg, hogy a kőszerszámokat az ember kezdte el készíteni, mintegy félmillió évvel később. Egyelőre nem tudni, hogy kik voltak a korai szerszámkészítők, a kutatók eddig nem ta­láltak a környéken ősembermaradványokat. Állítólag az előembe­rek egy primitív csoportjának tagjairól van szó, lehet, hogy az aust­­ralopithecus aethiopicusról. Az ember ősének eddig megtalált leg­régibb maradványa a mintegy 2,9 millió évesre becsült „Lucy”. A női maradványok az australopithecus afarensis fajhoz tartoznak, és szintén Etiópiában találták meg őket. Cseppkövek borította barlangsír Galileában Izraeli régészek 6500 éves barlangsírra bukkantak Galileában, Pekimn falu közelében - jelentette be a Jeruzsálemi Műemléki Hiva­tal. A kutatók több tucat szarkofágot és olyan edényeket tártak fel, amelyek holtak hamvait tartalmazzák. Találtak rézből, illetve ele­fántcsontból készült kultikus tárgyakat is. A barlangra, amelynek oldalát fehér és narancssárga cseppkövek borítják, útépítéskor vé­letlenül bukkantak a libanoni határ közelében. Heves vita az első szerszámok koráról Egy zaire-i lelet nyomán heves vita lángolt fel a régészek között arról, hogy a homo sapiens valóban tudott-e Afrikában már 75-80 ezer évvel ezelőtt igazi szerszámokat készíteni. Az eddigi legrégeb­bi csontkés 40 ezer éves, és Európából származik. Zaire-ben többek között szigonyhoz hasonló hegyű, fűrészélű csontszerszámokat ta­láltak. Hasonló történelem előtti eszközök Európában csak 14 ezer évvel ezelőttről ismeretesek. A régészet legmegbízhatóbb kormeg­határozási módszere a radiokarbon módszer, amely csak mintegy 50 ezer évig visszamenően ad megbízható eredményeket.

Next