Napló, 1996. január ( 52. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-02 / 1. szám
ÁRA: 19,50 Ft Lll. évfolyam, 1. szám___________________VESZPRÉM MEGYE NAPILAPJA___________________ 1996. január 2., KEDD Januári áremelések Több áru és szolgáltatás ára is emelkedik január 1-jétől a fogyasztási adótételek növekedése, illetve más központi intézkedések hatására. Az átlagos áremelkedés mértéke 20 százalék körüli lesz ebben a körben. A benzin ára januártól 11 forinttal, a gázolajé pedig 9 forinttal növekszik. Az áremelkedés indokaként az illetékesek az adótartalom növekedését jelölték meg, ugyanis a termelői ár nem változik. A fogyasztási adó literenként 6 forinttal, az áfa 2,20 forinttal, míg az útalapba befizetendő összeg 2,60 forinttal növekszik, így a motorbenzin és a gázolaj árának mintegy 70 százalékát már a különféle adók és járulékok teszik ki. A Mólnál a 91-es oktánszámú benzin 111,90 forintba, a 95-ös 114,90 forintba, míg a 98-as 121,90 forintba kerül. Növekszik a gépjármű-felelősségbiztosítás díja is. Ezért a szolgáltatásért átlagosan az autósoknak mintegy 25 százalékkal kell többet fizetniük. Biztosítónként és járműfajtánként azonban az emelés mértéke eltérő. Január elejétől kell Magyarországon először autópályadíjat fizetniük az autósoknak az M1-es Győr-Hegyeshalom szakaszán. A személyautók egyszeri úthasználati díja 900 forint lesz, de az autóbuszokért ennek négyszeresét kell majd fizetni. A Budapesti Közlekedési Vállalat január 1-jétől átlagosan 39 százalékkal emeli menetjegyeinek árát. Egy menetjegy, amely egyszeri utazásra érvényes, 50 forintba kerül. A posta az év első hónapjától szolgáltatásaiért átlagosan 20 százalékkal kér többet. A telefondíjak átlagosan 28 százalékkal növekednek, beleértve a mobil készülékek tarifáit is. Az állami vízművek egy köbméter vízért 25 forinttal kérnek többet január 1-jétől. A csatornadíj 30 forinttal emelkedik köbméterenként. A év első napjaitól a gyógyszerekért is többet kell adniuk a rászorulóknak, mintegy 25 százalékkal. Ezután az áremelés után - az ígéretek szerint - már nem változik 1996-ban a gyógyszerek ára. Az élvezeti cikkek - például a sör, az égetett szesz és a cigaretta - árai átlagosan 10-20 százalékkal lesznek magasabbak. (MTI) Havazás, majd eső A szó szoros értelmében változékony időjárással köszöntött ránk az új esztendő. Búcsúztunk az óévtől hószállingózással, majd erőteljes hóeséssel. Az év első napja havas esőre virradt, majd esőbe váltott át, különösen a megye keleti részein. A Veszprémi Közúti Igazgatóság 24 órás hóügyeletéről Tóth Tamás adott tájékoztatást tegnap lapunk zártakor. Borult időben gyenge légmozgás és nulla fok körüli hőmérséklet volt a jellemző. A látási viszonyok jók voltak. A fő- és a mellékutak burkolata nedves, helyenként hósáros volt, míg az alsóbbrendű utak havasak. A megye közlekedési útjainak a rendbetételén 29 kombinált gép és öt rakodógép dolgozott. Vasárnap, az óév utolsó napján öt centiméter vastag hó hullott a megyében. Mivel keddre virradóra és a reggeli órákban fagy várható, így az utak csúszósak, ezért óvatosságra intik azokat, akik útra kelnek. Mindig az útviszonyoknak megfelelően válasszák meg az utazósebességet. A Veszprémi Városgazdálkodási Rt -től Gősi Zoltán elmondotta, hogy nincs gond a megyeszékhelyen, a városban nyolc gép, köztük három kistraktor takarítja a havat. Továbbá kézi erővel is rendbe teszik az útkereszteződéseket, a zebrákat a gyalogosforgalom számára. A mentők a szilveszteri hangulatban öt, italtól „elfáradt” személyt karoltak fel, és kissebb sérülésekkel szállítottak kórházba, hosszabb-rövidebb ápolásra. Egyébként a havas, csúszós utak ellenére sem történlt közúti baleset, ami munkát adott volna a mentőknek. Igaz, bejelentettek egy balesetet Káptalanfüred és Alsóörs között, a 7- es számú műúton, ahol egy személygépkocsi az út menti árokban kötött ki, de sérült nem volt a helyszínen. A tűzoltókhoz nem érkezett bejelentés, amihez ki kellett volna vonulniuk. Az óesztendőt búcsúztató bakonyi tájFotó: Áfrány Gábor r ■ ■■ / ■ i ■■ ■■ mír Újévi koszonto Göncz Árpád elnök éjféli televíziós szózata a nemzethez Honfitársaim! Határainkon innen és túl élő magyar testvéreim! Az év fordulója a számvetés ideje. Kivált ma, amikor ünnepre, honfoglalásunk ezerszázadik évfordulójának ünnepére készülünk. Szerényen és hívság nélkül. Ahogyan napjainkhoz illik: múltunkat vállalva, de őszintén szembenézve önmagunkkal. E történelmi évforduló jó alkalom, hogy számba vegyük: mi az, ami magyarrá tesz, ami nélkül nem lennénk önmagunk, s mi az a terhes hagyomány, amit talán sajnálunk elvetni, mégis okosabb hátrahagynunk. S ha a múltat utólag megváltoztatni nem áll is módunkban, merjük kimondani, mikor, hol és miért tértünk le a helyes történelmi útról, s hogy az úttévesztésért az ország - a nemzet egésze - mekkora árat fizetett. Csak így, a múlt és jelen valóságának ismeretében tudjuk kijelölni a jövőben rejlő, de elérhető közös célt és az odavezető utat. Amit akár áldozatok árán is készek vagyunk végigjárni. A múlt, a jelen és a jövő szakadatlan időfolyam, még ha a sodra olykor fölfoghatatlanul meggyorsul is. Mint az elmúlt esztendőkben. Tudjuk, a Szovjetunió összeomlása - önrendelkezésünk és szabadságunk visszanyerésének történelmi forrása - egyben piacaink jó részének elvesztését, piacváltást, korszerűtlen iparunk versenyképességének csökkenését jelentette. Termelésünk öt év alatt majd negyven százalékkal esett vissza, s drámai módon megnőtt a munkanélküliek és eltartottak száma. Mezőgazdaságunk szétzilálódott, iparunk gyökeres szerkezetváltásra szorul. Már a rendszerváltásnak jelentős adósságteherrel vágtunk neki - azóta az állam terhei csak nőttek, s a termelés folyamatos csökkenése mellett ezeket újabb és újabb hitelekből volt kénytelen fedezni. Tavaly tavasszal kis híján ránk szakadt a gazdaság adósságteher alatt megroppant épülete. Az összeomlás küszöbén, a világgazdaság bizalmát elveszítve szinte egyik napról a másikra eldugult a hazánkba irányuló tőkeáramlás, zökkenve elakadt a magánosítás. De hosszú évek késlekedése után — Istennek hála, még éppen hogy időben sikerült megfékeznünk e gazdaságilag máris egy vesztes háborúval felérő folyamatot. Ám annak az árát, hogy a világgazdasághoz ezer szállal kötődő zsenge piacgazdaságunk visszaszerezze és megőrizze életképességét, s hogy mindannyian - ismétlem: mindannyian együtt - megússzuk a legrosszabbat - ma száz és százezrek nyögik. Mindenekelőtt a szegények, a szegényedő középrétegek. Érthető hát, ha az ország felhördült fájdalmában, s csak most kezd ráocsúdni a keserve valós okaira. Az alkalmazkodás kényszerére. Hadd valljam be: magam is alig mertem hinni, hogy a goromba - oktatást, kultúrát, egészségügyet, s mi több: a családi létet mellékhatásként károsító gyógyszer életmentőnek bizonyul. De annak bizonyult: életveszélyes fizetési mérleghiányunk meredeken csökken. A költségvetés hiánya szintén. Valutatartalékunk nő. A tőkebeáramlás - hála a helyreállt bizalomnak - folytatódik. A magánosításból több folyt be - az utolsó évnegyedben - mint öt év alatt összesen. Exportunk emelkedik. Az ipar termelése, termelékenysége folyamatosan növekszik. Mezőgazdaságunk mintha kezdene életre kapni. A gazdaság egyetlen eszközünk, amely előbb-utóbb pótolni képes a kényszerintézkedések okozta fájdalmas kieséseket - nem omlott össze, él, sőt, minden jel szerint izmosodik. A válság mélypontján - a kényszerű alkalmazkodás megrázkódtatásán - talán már túl vagyunk. Mit várunk hát mi - a nagybetűs TÁRSADALOM - egyiktől is, másiktól is a jövő évben? A kormánytól erélyt és következetességet, tervszerű előrelátást, a megkezdett reformfolyamat végiggondolt folytatását, érdemi és alkotó párbeszédet, nyitottságot és őszinteséget, hogy tudjuk, ma és holnap hányadán állunk. Mert magabiztos kormány nélkül sem létbiztonság, sem közbiztonság nincsen. Sem a nemzet egészét képviselő kiegyensúlyozott szomszédpolitika, sem előretekintő Európa- és biztonságpolitika. E három, mely együtt a magyarság jövőjének záloga. Hát önmagunktól? Hogy éljünk úgy magunk is, ahogyan másoktól elvárjuk. Erre koccintsunk ma, s bízzunk a jövőben. Végül is ki máson múlik az, ha nem mi rajtunk? Önmagunkon. (MTI) Népjóléti gondoskodás Várpalotán az önkormányzati költségvetés minden hatodik forintját szociális támogatásra költik, ezért is kísérte nagy érdeklődés a képviselőtestület legutóbbi ülésén a Városi Népjóléti Gondozási Központ tevékenységéről készült beszámolót. A hetvenes évek elején az országos kísérlet egyik résztvevőjeként Várpalotán is kezdetét vette az idős emberek gondozásának megszervezése, ez a munka jelentette a mai intézmény sokrétű feladatainak alapját. Az évek során kialakult hálózat része a Szállást Biztosító Idősek Klubja, a ma már a városban egyetlen, Mátyás király úti bölcsőde, a Fogyatékosok Napközi Otthona, a Népkonyha. Koromné Palkovics Edit, a gondozási központ vezetője beszámolójában elmondta, a szervezeten belüli átcsoportosítással eddig megoldható volt, hogy valamennyi intézmény problémamentesen működhessen. Sajnos ez a működtetés egyre inkább a legszigorúbb létfeltételek biztosítására korlátozódik: étkeztetésre, orvosi ellátásra, takarításra, tisztálkodásra. Az étkeztetésnél viszont már nem tudják maradéktalanul kielégíteni az igényeket. A saját konyháról és az éttermekből jelenleg közel kétszáz fő részére biztosítják a napi étkeztetést. A népkonyhán és egyéb konyhákon nyilvántartott várakozók száma harminchárom fő. Csak a legrászorultabbaknak adhatják meg a napi legalább egyszeri étkezés lehetőségét, így a jövedelemmel rendelkezők - még ha alacsony is a nyugdíjuk - kiszorulnak ebből az ellátási formából. A központ vezetője szerint az ilyen irányú szociális munkára felkészítő középszintű oktatás rendszere hiányos, kezdetleges. Például a szociális otthoni ápolónői képzést - ami megfelelő szakirányú képesítést jelentene - az elmúlt esztendőben megyénkben nem tudták megszervezni. (új) MEGNYÍLT! KÉK JÁCINT virág-ajándék üzletünk Veszprém belvárosában, a Szabadság tér 12.-ben (Napló-szerkesztőséggel szemben) (173385/1 hí* MA Az Édász furcsa lépése Tény viszont, hogy az újonnan alakult Omatus cég tulajdonosa 52 százalékban az Édász, az ügyvezetője pedig az Édász győri központja vezérigazgatójának a felesége. 5. oldal Ilyen is volt az elmúlt évünk... A veszprémiek a téli napokon persze inkább azon gondolkoznak: vajon elegendő pénzt szán-e a város az utak, járdák rendben tartására? Mert az szintén művészet, hogy például a hóeltakarításra szánt pénzből egyáltalán a főutakat járhatókká teszik. 5. oldal Páduai Szent Antal emléke A szentről őrzött dunántúli ábrázolásokat Miklósi Sikes Csaba gyűjtötte össze és adja közre. 6. oldal Lépj színre, teológia! A rendszerváltást követően elmaradt a sokak által megjósolt és várt tömeges viszszavándorlás az egyházba. Nagyon szolid méretű létszámbeli fellendülés volt tapasztalható, ami azóta jobbára vissza is esett. 6. oldal Szilveszter, showmanekkel Hármójuk közül Kém bizonyult a legsikerültebb parodistának, bizony nagy tehetségű színész ő, aki a neki írt gyenge szöveget is feledtetni tudja, amikor ezer arcát mutatja meg nekünk. 7. oldal Megélni a jelen pillanatát Nekünk, színművészeknek, kutya kötelességünk a legintenzívebben megélni a jelen pillanatát. 7. oldal Gazdára talált a pápai Páva A budapesti központú gyár sorsa sokáig hajszálon függött. Aztán egy szép napon kiderült, törölhető a telefonkönyvből a Páva Ruhagyár. Újabban Siltex Kft. néven kell keresni őket. 9. oldal Új évre új közhangulatot! Én továbbra is optimista vagyok, de meg vagyok győződve, hogy sok mindent elrontottunk. 9. oldal