Napló, 1996. február ( 52. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-29 / 51. szám
1996. február 29., CSÜTÖRTÖK FÖLDKÖZELBEN Nem kérni, igényelni Ma nálunk mezőgazdasági tevékenységből (sem) lehet megélni, de a termelőket legalább ilyen-olyan mértékben támogatják. A szaklapokban sorra jelennek meg a jogszabályok, végrehajtási utasításokkal, igénylőlapokkal, érthető magyarázatokkal dúsítva. Szükség van ezekre, hiszen a kedvezményezettek köre is széles. Végre szektorsemleges. Talán azért, mert már aligha maradt mit tönkretenni az ágazatban. Megyénkben a legtöbb termelő bizton számíthat a kedvezőtlen adottságú térségeknek nyújtandó támogatásokra. Lehet dotációt szerezni a gépvásárláshoz, a tenyészállatokhoz, az ültetvény- és erdőtelepítéshez, a szaktanácsadáshoz. A banki hitelekhez kamattámogatást kaphat az, aki képes pénzt kicsikarni céljai megvalósításához. Nem valószínű, hogy a kamattámogatásokba rokkan bele az állam, hiszen a gazda nem jó adós. Bánatában összekapaszkodhat a sorstársaival, és önkéntes biztosítótársaságot hozhat létre, állami dotációval. Kár azon keseregni, hogy megszüntettek vagy csökkentettek néhány támogatást, inkább meg kell ragadni a lehetőségeket, minél előbb, nehogy kimaradjunk a kedvezményezettek köréből. Már bebizonyosodott, hogy a legjobb célokra kitűzött keretek hamar kiürülnek. Egy régi gazda ismerősöm a napokban felháborodott ajánlatomon, hogy nézze át az agrártámogatásokról szóló füzetecskéket. Mit képzelek, ő nem koldus, hogy kéregessen! Ő is, meg sokan még mások is megérdemelnénk azt, hogy valamit visszakaphassunk azokból az összegekből, amit adó, járulék meg egyebek formájában kivarázsol a zsebünkből az állam. Vegye úgy a gazda is, hogy igényli és nem kéri a dotációt. Varga Ibolya Bereczki Máté, a tudós gyümölcstermesztő Hinnék-e, hogy létezik 472 körte-, 423 alma-, 136 szilva-, 27 cseresznye- és 17 meggyfajta? Márpedig pontosan ennyit írt le Magyarországon elsőül, a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben Bereczki Máté, a gyümölcstermesztés egyik legnagyobb alakja. Az ő nevéhez fűződik a jonatán fajta első hazai ismertetése is. És hogy mi módon - a gyümölcsöt kettévágva, nedves lenyomatot készítve - rajzolta és írta le az ismertetőjegyeket! Bereczki Máté Budapesten a jogi egyetemen tanult s szerzett diplomát, akkor, amikor Pesten forradalmi szelek fújtak. Petőfivel, Vasvárival, Jókaival ott volt a márciusi ifjak között, s ott a csatatéren is a Kossuth-féle pesti szabadcsapatban. Hősiességéért tiszti rangot kapott. A szabadságharc bukása után bujdosás, üldöztetés volt osztályrésze. Magántanítónak szegődött tíz évre egy Csanád megyei bérlő - egykori honvédbajtársa, Sármezei Antal - gyermekeinek tanítójául egy kincstári birtokra. „Itt vette kezdetét pomológiai törekvésem: itt, ahol érkezésem idején csak néhány beteg meggy- és akácfa volt, telepítettem egy kb. négy magyar holdnyi nagy gyümölcskertet - írta egy levelében. - Itt most több mint ezer fa áll, valamennyi az én nemesítésem, minden gyümölcsfajta különböző változatából.” Harminchárom évig, haláláig építette gyümölcsöskertjét a Mezőkovácsháza melletti Kunágota-pusztán. Itt hozta létre az akkori Magyarország egyetlen hiteles fajtagyűjteményét. A fajták nagy részét német, francia, belga, holland pomológusoktól (gyümölcsszakértőktől) hozatta, a szaporítóanyagot megbízható hazai faiskolákból. Mintagyümölcsösének az országban, Európában, de még a tengerentúlon is híre volt. Bereczki Máté a gyümölcsészettel autodidakta módon ismerkedett meg. Szakkönyveket olvasott, gyűjtött, megszerezte mindazt, ami a témában fontos lehetett itthon és külföldön. Nyolc hazai és külföldi gyümölcsészeti egyesület - köztük a belga és német - fogadta tiszteletbeli tagjává. Amit megtanult, felkutatott, továbbadta. Tanítványokat nevelt, szakcikkeket írt hazai és külhoni kertészeti lapoknak. Megírta négykötetes művét, a Gyümölcsészeti vázlatokat, az első magyar összefoglaló gyümölcsfajta-leírást. Tevékenységét összefoglalva így írt egy barátjának: „Én hazámnak szenteltem életemet, mindenemet, anyagi és szellemi tehetségemet, amit építettem - kertemet - nem magamnak, nem principálisomnak (hivatali elöljárómnak), hanem a hazának építettem...” (b.j.) Bereczki Máté: - Én hazámnak szenteltem az életemet... ebestyén tanár úr felpillantott a naplón fölül, majd némi pátosszal megje-jegyezte: - Hétfőtől megkezdődnek az egyéni tangazdasági gyakorlatok! 1960 februárját jegyezték. Akkor voltam szecska, elsős középiskolás a pápai mezőgazdasági technikumban. (Ahogy visszanézve emlegetni szoktam: háromszor legyintett meg közelebbről a mezőgazdaság, másodszorra oklevelet is kiállítottak róla, legutóbb meg kertészkedésbe kezdtem.) A betűk sorrendjétől előrekényszerítve, hamarosan rám is kiosztatott a feladat: három napon át a Gyula-majori juhász utasításait követve szorgalmatoskodjam. Kimódolták ám a rendet - rettenetesen. Reggelente hét órakor a tangazdaság főirodájában a mindig pattogó hangú Imre bácsinál kellett lejelentkezni. (Kár, hogy a teljes nevére már nem emlékszem.) Aztán tekerhetett a diákember tagútokon, Pápakovácsi irányába, ott lefedzett ugyanis a nevezetes hely: Gyula-major. - No, hát maga lenne az? - fogadott a juhász, neve szerint Károly. (Amit mindenki úgy ejtett, hogy Káró...) - Tegye a biciklijét az árnyékba. Máskor is majd... Februári bárányok Sokkal többet később sem mondott. Én meg nem kérdeztem, így vált izgalmassá a Gyula-majori szolgálat. A hodály, teliszele birkákkal maga volt a megtestesült különlegesség. Volt szaga, hőfoka, sajátos belső magassága - csak hogy mást ne mondjak. Az állatok alatt ugyanis felvastagodott az alom... A légyürülékkel pettyezett ablakocskák szintjén bámuló birkák tudhatták az okát a tartós kinézelődésnek. Hamarosan ugyanis kihajtottunk. Káró, korcs kutyája, meg én. Nem messzire, csak a hodály mögötti rétre. Ahol a február végi világosságban sarjadt már a fű, amit piszkosfehér harongyok tarkáztak. - No, akkor itt ellesznek jó darabig. Maga csak sétálgasson utánuk, amíg vissza nem érek - kaptam eligazításul. Mire felocsúdtam, egyedül maradtam mind a tíz ujjammal meg legalább száz birkával! Természetesen a kutyuk sem az ismeretlent választotta. A nyáj meg legelt. A kolomposra figyelve - amolyan birkavonalban. Mintha nem is mozdulnának előbbre. És mégis arra ocsúdtam: szedhetem a lábamat utánuk. Egyikük-másikuk meg mintha szándékosan lemaradt volna! Lecövekelt, majd forgolódni kezdett, s bégetni: - Beé-beé-beé! Egy! Kettő! Kevéssel később már három! Végre tudom, milyen a kergebirka! - nyugtatgattam magamat, igaz, nem valami nagy meggyőződéssel. Próbáltam felmérni időt és távolságot. Pontosabban, mikor tér már vissza Káró, és mennyire lehetek a hodálytól... Hamarosan megtudtam. Az egyik forgolódó ugyanis kipottyantott a friss, februári fűre egy báránykát. Mindenestül. Ölbe véve siettem vele a hodályhoz. Az anyja meg utánunk. Néhány meszes deszkadarabbal lekerítettem a legközelebbi zugot... Oda hordtam azután valamennyi bárányt, bégető anyjuktól kísérve... Mert mondanom sem kell, sötétedésig pörögni és bégetni kezdett még néhány... Kaptam is akkora dicséretet az egyéni akcióért, hogy lemosakodhattam, s elkerekezhettem egészen hazáig. - Büdössántájúak! Hát nem tudtatok bevárni! Majd adok én nektek! És báró adott is. A tetemes mennyiségben elfogyasztott folyékony napi kenyér ellenére mindent — néhány perc alatt. Úgy, ahogy egy juhászhoz illett. Báli József NAPLÓ 9 Tavaszodásra várnak a tanulók is Lassan, de naponta vékonyodik már a hó a Bakony szívében, és ennek igencsak örülhetnek a zirci Reguly Antal szakképző iskola tanulói. Ugyanis a tanintézet 112 hektáros területtel rendelkezik, amely bár a megyei önkormányzat tulajdona, de a fiatalok művelik nagy gonddal, oktatóik irányításával. A gépszerelő-tanulók ülnek fel a mezőgazdasági gépek nyergébe. Az őszieket már időben elvetették a múlt esztendőben. Most arra várnak, hogy előbukkanjon a zöldülő vetés. A kilencvenkét fiatal jó gazda módjára foglalkozik a jelentős terület megművelésével, üzemeltetésével. Közben a korszerűen felszerelt műhelyekben elsajátítják a mezőgazdasági gépek szerelését, javítását. Majd pedig közvetlenül tapasztalják, hogy a műhelyekből kikerülő gépek, berendezések miként működnek a földeken és engedelmeskednek az akaratuknak. Most még a hó, a hideg a műhelybe kényszeríti a zirci tanintézet fiataljait Fotó: Andrányi Pénzt fial a termelőknek szánt ismeret Túl rózsás a kép! - megjegyzéssel tesz elém egy paksamétát a gazdajegyzőkről készített önkormányzati felmérésről dr. Mészáros Gyula, a megyei agrárkamara titkára. - A kedvező vélekedés alapján úgy hiszem, nagy kritika mások részéről sem érheti őket, hiszen jól végzik a munkájukat. A rendszerváltást követő régi-új földtulajdonosok munkálkodásának, gazdálkodásának segítésére hívták életre a falugazda, majd gazdajegyző intézménnyé alakított szervezetet. Veszprém megye 223 településén, négy körzetben 23 gazdajegyző segíti a 3100 agrárkamarai tag munkálkodását. Különösen sok tagot számlálnak Veszprémben és Tapolcán a borértékesítés kapcsán. A kamarai tagság ugyanis kötelező az adószámmal, vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemélyek számára is. A gazdajegyzők alapvetően az újraosztott, kárpótlási földeken gazdálkodóknak, kistermelőknek nyújtanak tanácsokat. A kistermelést, kertészkedést segítő tájékoztatókból, programokból természetesen részesedhetnek a nem kamarai tag balatoni, városi kerttulajdonosok is. Mit csinálnak vajon ezekben a rendkívül téliesre sikeredett hónapokban a jegyzők? Vélhetően nem alusznak téli álmot! - Természetesen szó sincs erről - hárítja el a tréfás feltételezést dr. Mészáros Gyula, a megyei agrárkamara titkára. - Mindenekelőtt végre megnyugodhattak, hiszen 1995. júliusig bizonytalan volt a státusuk. Tisztázódott, hogy az agrárkamarához kerülnek. A költségvetési törvény rendezte a működtetésük finanszírozását. A gazdajegyzők téli hónapjai a felkészülés - tanulás, tájékozódás -, valamint a tagfelmérés, oktatásszervezés jegyében zajlanak. Egy országos számítógépes információs rendszer kiépítése van ugyanis folyamatban. Egyebekben a Német Agrárkamara anyagi támogatásával és a Phare-program alapján 4—5 millió forint értékben nagy teljesítményű számítógépeket telepítenek a megyei kamarákhoz. Ezek egymáshoz és az országos kamarai központhoz kapcsolódnak. Veszprémben most került sor a telepítésre a Mártírok úti kamarai központban. A gazdajegyzők vizsgával záruló tanfolyamon sajátították el a számítástechnikai ismereteket, s még ebben a fél évben hordozható személyi számítógépeket is kapnak munkájuk segítésére. - Feltétlenül szükség van ilyen minikomputerekre? - Hogyne. A roppant sokrétű, nagyszámú és szerteágazó információ miatt egy gazdajegyző olyan autó és számítógép nélkül, mint a nyeletlen bicska. Csak gondoljunk bele, egy-egy jegyzőhöz 6-16 település tartozik. Az említett két támasz ma már követelmény, így aztán akinek nem sikerült a tanfolyamot záró vizsga, attól bizony megváltunk. Tanulságos példával érzékeltette Mészáros Gyula, mennyire is érték napjainkban az információ a parasztgazdaságok számára. Ha ugyanis például tavaly nem adták volna el a gazdák a búzát a felvásárlást szuggeráló cégeknek nyolcezer forint tonnánkénti áron, akkor mostanság akár 20 ezer forint fölött is kaphatnak érte. Egy jól működő információs rendszerrel, piaci körültekintéssel kivédhetőek az ilyen gazdasági veszteségek is - állítja az agrárkamarai titkár. - Mit csinálnak mostanság a gazdajegyzők? - A számítógépes ismeretek figyelembevételével gyűjtik, pontosítják a taglétszámmal kapcsolatos információkat. A falvakban még csak-csak elboldogulnak. A városokban - Veszprémben, Tapolcán - már nehezebb a dolguk. Nem tudjuk a tagjainkat elérni, hiszen többségük melléktevékenységként gazdálkodik. Küldjük részükre a Hírgazda lapunkat is, de nincs visszajelzés. Napközben pedig nincsenek otthon az emberek. Ezért elnézést kérünk, ha reggel vagy az esti órákban kopogtatnak be tájékozódásra az otthonokba a gazdajegyzőink. Természetesen igazolják magukat. Azt mondták régen, télen a tavaszra, nyáron az őszre készül a parasztgazda. Mostanság is van időszerűsége ennek a megállapításnak? - Természetesen. Az évszakok által megkívánt tennivalók, illetve megengedett, kínált foglalatosságok évezredes ritmusa nem változott túl sokat. Régen is a téli nappalokra esett az okulás, kalendáriumlapozgatás. A konkrét napi munkák - állatgondozás, fakitermelés, pincemunkák, szerszámgondozás - mellett ezekre a tél végi, kora tavaszi hetekre szakmai előadás-sorozatokat szerveztünk. A neves előadók mellett saját maguk is tartottak tájékoztatást. A gazdajegyzői feladatok közé tartozik a Szent György-napi, első pápai agrárexpo előkészítésében, szervezésében való részvétel. (A veszprémi területi iroda utolsó előadását március 7-én, 17 órától tartják az Agrárkamara Mártírok úti központjában. Ezen az 1996. évi állami támogatások rendszerét ismerteti a helyi gazdajegyző. Az erdőgazdálkodásról és az erdőbirtokosság társulásról tart előadást Matyasovszki András erdőfelügyelő. Bráz János