Napló, 1996. február ( 52. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-29 / 51. szám

1996. február 29., CSÜTÖRTÖK FÖLDKÖZELBEN Nem kérni, igényelni Ma nálunk mezőgazdasági tevékenységből (sem) lehet megélni, de a termelőket legalább ilyen-olyan mértékben tá­mogatják. A szaklapokban sorra jelennek meg a jogszabályok, végrehajtási utasításokkal, igénylőlapokkal, érthető magya­rázatokkal dúsítva. Szükség van ezekre, hiszen a kedvezmé­nyezettek köre is széles. Végre szektorsemleges. Talán azért, mert már aligha maradt mit tönkretenni az ágazatban. Megyénkben a legtöbb termelő bizton számíthat a kedvezőt­len adottságú térségeknek nyújtandó támogatásokra. Lehet dotációt szerezni a gépvásárláshoz, a tenyészállatokhoz, az ültetvény- és erdőtelepítéshez, a szaktanácsadáshoz. A banki hitelekhez kamattámogatást kaphat az, aki képes pénzt kicsi­karni céljai megvalósításához. Nem valószínű, hogy a kamat­­támogatásokba rokkan bele az állam, hiszen a gazda nem jó adós. Bánatában összekapaszkodhat a sorstársaival, és ön­kéntes biztosítótársaságot hozhat létre, állami dotációval. Kár azon keseregni, hogy megszüntettek vagy csökkentettek néhány támogatást, inkább meg kell ragadni a lehetőségeket, minél előbb, nehogy kimaradjunk a kedvezményezettek köré­ből. Már bebizonyosodott, hogy a legjobb célokra kitűzött ke­retek hamar kiürülnek. Egy régi gazda ismerősöm a napokban felháborodott aján­latomon, hogy nézze át az agrártámogatásokról szóló füze­­tecskéket. Mit képzelek, ő nem koldus, hogy kéregessen! Ő is, meg sokan még mások is megérdemelnénk azt, hogy valamit visszakaphassunk azokból az összegekből, amit adó, járulék meg egyebek formájában kivarázsol a zsebünkből az állam. Vegye úgy a gazda is, hogy igényli és nem kéri a dotációt. Varga Ibolya Bereczki Máté, a tudós gyümölcstermesztő Hinnék-e, hogy létezik 472 körte-, 423 alma-, 136 szilva-, 27 cseresznye- és 17 meggyfaj­ta? Márpedig pontosan ennyit írt le Magyarországon elsőül, a múlt század hetvenes-nyolc­vanas éveiben Bereczki Máté, a gyümölcstermesztés egyik legnagyobb alakja. Az ő­ nevé­hez fűződik a jonatán fajta el­ső hazai ismertetése is. És hogy mi módon - a gyü­mölcsöt kettévágva, nedves le­­nyomatot készítve - rajzolta és írta le az ismertetőjegyeket! Bereczki Máté Budapesten a jogi egyetemen tanult s szerzett diplomát, akkor, amikor Pesten forradalmi szelek fújtak. Petőfi­vel, Vasvárival, Jókaival ott volt a márciusi ifjak között, s ott a csatatéren is a Kossuth-féle pes­ti szabadcsapatban. Hősiességé­ért tiszti rangot kapott. A sza­badságharc bukása után bujdo­­sás, üldöztetés volt osztályré­sze. Magántanítónak szegődött tíz évre egy Csanád megyei bér­lő - egykori honvédbajtársa, Sármezei Antal - gyermekeinek tanítójául egy kincstári birtokra. „Itt vette kezdetét pomológiai tö­rekvésem: itt, ahol érkezésem idején csak néhány beteg meggy- és akácfa volt, telepítettem egy kb. négy magyar holdnyi nagy gyümölcskertet - írta egy leve­lében. - Itt most több mint ezer fa áll, valamennyi az én nemesí­tésem, minden gyümölcsfajta különböző változatából.” Harminchárom évig, haláláig építette gyümölcsöskertjét a Mezőkovácsháza melletti Kun­­ágota-pusztán. Itt hozta létre az akkori Magyarország egyetlen hiteles fajtagyűjteményét. A faj­ták nagy részét német, francia, belga, holland pomológusoktól (gyümölcsszakértőktől) hozat­ta, a szaporítóanyagot megbíz­ható hazai faiskolákból. Minta­gyümölcsösének az országban, Európában, de még a tengeren­túlon is híre volt. Bereczki Máté a gyümölcsé­­szettel autodidakta módon is­merkedett meg. Szakkönyveket olvasott, gyűjtött, megszerezte mindazt, ami a témában fontos lehetett itthon és külföldön. Nyolc hazai és külföldi gyümöl­­csészeti egyesület - köztük a belga és német - fogadta tiszte­letbeli tagjává. Amit megtanult, felkutatott, továbbadta. Tanítványokat ne­velt, szakcikkeket írt hazai és külhoni kertészeti lapoknak. Megírta négykötetes művét, a Gyümölcsészeti vázlatokat, az első magyar összefoglaló gyü­mölcsfajta-leírást. Tevékenységét összefoglal­va így írt egy barátjának: „Én hazámnak szenteltem életemet, mindenemet, anyagi és szellemi tehetségemet, amit építettem - kertemet - nem magamnak, nem principálisomnak (hivatali elöljárómnak), hanem a hazá­nak építettem...” (b.j.) Bereczki Máté: - Én hazámnak szenteltem az életemet... ebestyén tanár úr felpillantott a napló­n fölül, majd némi pátosszal megje-je­gyezte: - Hétfőtől megkezdődnek az egyéni tangazdasági gyakorlatok! 1960 februárját jegyezték. Akkor voltam szecs­ka, elsős középiskolás a pápai mezőgazda­­sági technikumban. (Ahogy visszanézve emlegetni szoktam: háromszor legyintett meg közelebbről a mezőgazdaság, másodszorra oklevelet is kiállítottak róla, legutóbb meg kertészke­désbe kezdtem.) A betűk sorrendjétől előrekényszerítve, hamarosan rám is kiosztatott a feladat: há­rom napon át a Gyula-majori juhász utasításait követve szorgalmatoskodjam. Kimódolták ám a rendet - rettenetesen. Reggelente hét órakor a tangazdaság fő­irodájában a mindig pattogó hangú Imre bácsinál kellett lejelentkezni. (Kár, hogy a teljes nevére már nem emlékszem.) Aztán tekerhetett a diákember tagútokon, Pápa­kovácsi irányába, ott lefedzett ugyanis a nevezetes hely: Gyula-major. - No, hát maga lenne az? - fogadott a juhász, neve szerint Károly. (Amit minden­ki úgy ejtett, hogy Káró...) - Tegye a biciklijét az árnyékba. Máskor is majd... Februári bárányok Sokkal többet később sem mondott. Én meg nem kérdeztem, így vált izgalmassá a Gyula-majori szolgálat. A hodály, teliszele birkákkal­­ maga volt a megtestesült kü­lönlegesség. Volt szaga, hőfoka, sajátos belső magassága - csak hogy mást ne mondjak. Az állatok alatt ugyanis felvasta­godott az alom... A légyürülékkel petty­ezett ablakocskák szintjén bámuló birkák tud­hatták az okát a tartós kinézelődésnek. Ha­marosan ugyanis kihajtottunk. Káró, korcs kutyája, meg én. Nem messzire, csak a hodály mögötti rétre. Ahol a február végi világosságban sarjadt már a fű, amit piszkosfehér haron­gyok tarkáztak. - No, akkor itt ellesznek jó darabig. Ma­ga csak sétálgasson utánuk, amíg vissza nem érek - kaptam eligazításul. Mire fel­ocsúdtam, egyedül maradtam mind a tíz uj­jammal meg legalább száz birkával! Ter­mészetesen a kutyuk­ sem az ismeretlent vá­lasztotta. A nyáj meg legelt. A kolomposra figyelve - amolyan birkavonalban. Mintha nem is mozdulnának előbbre. És mégis­­ ar­ra ocsúdtam: szedhetem a lábamat utánuk. Egyikük-másikuk meg mintha szándékosan lemaradt volna! Lecövekelt, majd forgo­lódni kezdett, s bégetni: - Beé-beé-beé! Egy! Kettő! Kevéssel később már há­rom! Végre tudom, milyen a kergebirka! - nyugtatgattam magamat, igaz, nem valami nagy meggyőződéssel. Próbáltam felmérni időt és távolságot. Pontosabban, mikor tér már vissza Káró, és mennyire lehetek a hodálytól... Hamaro­san megtudtam. Az egyik forgolódó ugyan­is kipottyantott a friss, februári fűre egy bá­ránykát. Mindenestül. Ölbe véve siettem vele a hodályhoz. Az anyja meg utánunk. Néhány meszes deszkadarabbal lekerítet­tem a legközelebbi zugot... Oda hordtam azután valamennyi bárányt, bégető any­juktól kísérve... Mert mondanom sem kell, sötétedésig pörögni és bégetni kezdett még néhány... Kaptam is akkora dicséretet az egyéni akcióért, hogy lemosakodhattam, s elkerekezhettem egészen hazáig. - Büdössántájúak! Hát nem tudtatok be­várni! Majd adok én nektek! És báró adott is. A tetemes mennyiségben elfogyasztott folyékony napi kenyér ellenére mindent — néhány perc alatt. Úgy, ahogy egy juhász­hoz illett. Báli József NAPLÓ 9 Tavaszodásra várnak a tanulók is Lassan, de naponta vékonyo­dik már a hó a Bakony szívében, és ennek igencsak örülhetnek a zirci Reguly Antal szakképző is­kola tanulói. Ugyanis a taninté­zet 112 hektáros területtel ren­delkezik, amely bár a megyei önkormányzat tulajdona, de a fiatalok művelik nagy gonddal, oktatóik irányításával. A gépszerelő-tanulók ülnek fel a mezőgazdasági gépek nyergébe. Az őszieket már idő­ben elvetették a múlt esztendő­ben. Most arra várnak, hogy elő­bukkanjon a zöldülő vetés. A ki­­lencvenkét fiatal jó gazda mód­jára foglalkozik a jelentős terület megművelésével, üze­meltetésével. Közben a korsze­rűen felszerelt műhelyekben el­sajátítják a mezőgazdasági gé­pek szerelését, javítását. Majd pedig közvetlenül tapasztalják, hogy a műhelyekből kikerülő gépek, berendezések miként működnek a földeken és enge­delmeskednek az akaratuknak. Most még a hó, a hideg a műhelybe kényszeríti a zirci tanintézet fiataljait Fotó: Andrányi Pénzt fial a termelőknek szánt ismeret Túl rózsás a kép! - megjegy­zéssel tesz elém egy paksamétát a gazdajegyzőkről készített ön­­kormányzati felmérésről dr. Mészáros Gyula, a megyei ag­rárkamara titkára. - A kedvező vélekedés alapján úgy hiszem, nagy kritika mások részéről sem érheti őket, hiszen jól végzik a munkájukat. A rendszerváltást követő ré­­gi-új földtulajdonosok munkál­kodásának, gazdálkodásának segítésére hívták életre a falu­gazda, majd gazdajegyző intéz­ménnyé alakított szervezetet. Veszprém megye 223 települé­sén, négy körzetben 23 gazda­jegyző segíti a 3100 agrárkama­rai tag munkálkodását. Különö­sen sok tagot számlálnak Veszp­rémben és Tapolcán a borérté­kesítés kapcsán. A kamarai tag­ság ugyanis kötelező az adó­számmal, vállalkozói igazol­vánnyal rendelkező magánsze­mélyek számára is. A gazda­jegyzők alapvetően az újraosz­tott, kárpótlási földeken gaz­dálkodóknak, kistermelőknek nyújtanak tanácsokat. A kister­melést, kertészkedést segítő tá­jékoztatókból, programokból természetesen részesedhetnek a nem kamarai tag balatoni, váro­si kerttulajdonosok is. Mit csi­nálnak vajon ezekben a rendkí­vül téliesre sikeredett hónapok­ban a jegyzők? Vélhetően nem alusznak téli álmot! - Természetesen szó sincs er­ről - hárítja el a tréfás feltétele­zést dr. Mészáros Gyula, a me­gyei agrárkamara titkára. - Mindenekelőtt végre megnyu­godhattak, hiszen 1995. júliusig bizonytalan volt a státusuk. Tisztázódott, hogy az agrárka­marához kerülnek. A költségve­tési törvény rendezte a működ­tetésük finanszírozását. A gaz­dajegyzők téli hónapjai a felké­szülés - tanulás, tájékozódás -, valamint a tagfelmérés, oktatás­szervezés jegyében zajlanak. Egy országos számítógépes in­formációs rendszer kiépítése van ugyanis folyamatban. Egye­bekben a Német Agrárkamara anyagi támogatásával és a Phare-program alapján 4—5 mil­lió forint értékben nagy teljesít­ményű számítógépeket telepíte­nek a megyei kamarákhoz. Ezek egymáshoz és az országos ka­marai központhoz kapcsolód­nak. Veszprémben most került sor a telepítésre a Mártírok úti kamarai központban. A gazda­jegyzők vizsgával záruló tanfo­lyamon sajátították el a számí­tástechnikai ismereteket, s még ebben a fél évben hordozható személyi számítógépeket is kapnak munkájuk segítésére. - Feltétlenül szükség van ilyen minikomputerekre? - Hogyne. A roppant sokrétű, nagyszámú és szerteágazó infor­máció miatt egy gazdajegyző olyan autó és számítógép nélkül, mint a nyeletlen bicska. Csak gondoljunk bele, egy-egy jegy­zőhöz 6-16 település tartozik. Az említett két támasz ma már követelmény, így aztán akinek nem sikerült a tanfolyamot záró vizsga, attól bizony megváltunk. Tanulságos példával érzékel­tette Mészáros Gyula, mennyire is érték napjainkban az informá­ció a parasztgazdaságok számá­ra. Ha ugyanis például tavaly nem adták volna el a gazdák a búzát a felvásárlást szuggeráló cégeknek nyolcezer forint ton­nánkénti áron, akkor mostanság akár 20 ezer forint fölött is kap­hatnak érte.­­ Egy jól működő informá­ciós rendszerrel, piaci körülte­kintéssel kivédhetőek az ilyen gazdasági veszteségek is - állít­ja az agrárkamarai titkár. - Mit csinálnak mostanság a gazdajegyzők? - A számítógépes ismeretek figyelembevételével gyűjtik, pontosítják a taglétszámmal kapcsolatos információkat. A falvakban még csak-csak elbol­dogulnak. A városokban - Veszprémben, Tapolcán - már nehezebb a dolguk. Nem tudjuk a tagjainkat elérni, hiszen több­ségük melléktevékenységként gazdálkodik. Küldjük részükre a Hírgazda lapunkat is, de nincs visszajelzés. Napközben pedig nincsenek otthon az emberek. Ezért elnézést kérünk, ha reggel vagy az esti órákban kopogtat­nak be tájékozódásra az ottho­nokba a gazdajegyzőink. Termé­szetesen igazolják magukat.­­ Azt mondták régen, télen a tavaszra, nyáron az őszre készül a parasztgazda. Mostanság is van időszerűsége ennek a meg­állapításnak? - Természetesen. Az évsza­kok által megkívánt tennivalók, illetve megengedett, kínált fog­lalatosságok évezredes ritmusa nem változott túl sokat. Régen is a téli nappalokra esett az okulás, kalendáriumlapozgatás. A konk­rét napi munkák - állatgondo­zás, fakitermelés, pincemunkák, szerszámgondozás - mellett ezekre a tél végi, kora tavaszi he­tekre szakmai előadás-sorozato­kat szerveztünk. A neves elő­adók mellett saját maguk is tar­tottak tájékoztatást. A gazda­jegyzői feladatok közé tartozik a Szent György-napi, első pápai agrárexpo előkészítésében, szer­vezésében való részvétel. (A veszprémi területi iroda utolsó előadását március 7-én, 17 órától tartják az Agrárkamara Mártírok úti központjában. Ezen az 1996. évi állami támogatások rendsze­rét ismerteti a helyi gazdajegyző. Az erdőgazdálkodásról és az er­­dőbirtokosság társulásról tart előadást Matyasovszki András erdőfelügyelő.­ Bráz János

Next