Napló, 1996. július ( 52. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-13 / 163. szám
6 NAPLÓ Temperamentumos kezdés Szemrevaló veszprémi lányok magabiztos első lépései a divatszakmában Modellek vizsgáztak a napokban a Homo színpadán: Veszprémben hosszú idő után most láthatott újra a közönség ilyen nevezetes rendezvényt, amelyen a mi lányaink mutatják be néhány helybeli kereskedőház áruválasztékát, mégpedig tehetségesen, szép sikerrel. Piacképes diploma Az igaz, hogy nem halmozták el őket fogadásokra, díszebédekre szóló meghívásokkal, ahol hírességekkel találkozhatnának, akik mind sikeres embernek számítanak olyasmiben, ami szívük dédelgetett álma. És gyors karriert, állást sem kínáltak tálcán nekik valamelyik nagy divatháznál. De hát nem Amerikában vagyunk és nem is Pesten. Ámbár színüktig megtelt a terem, ott voltak a papák, mamák, nagymamák, szerelmek, barátok, barátnők, ismerősök és a kereskedőházak tulajdonosai, s lelkesen szurkoltak a lányoknak. S ajándék is került az alapfokú modellkurzus diplomája mellé, volt, akiket próbafotózásra invitáltak az egyik helybeli fotóstúdióba, volt, aki finom parfümcsomagot kapott, másnak a süteményszámláját állja a cukrászda. Ráadásul remélhetőleg piacképesnek is bizonyul ez a diploma, mert a hírek szerint a Balaton-parti szállodákban szívesen rendeznének a lányokkal divatbemutatókat. Őszre pedig többen középfokon folytatják a manökenképzést, s ki tudja, lehet, hogy egyszer felbukkan köztük olyan őstehetség, aki meg sem áll a legnevesebb divatházakig, s egyszer majd Yves Saint Laurent, Christian Lacroix, Jean- Louis Scherrer, Valentino kollekcióit viselheti. Elvégre álmodni szabad. A divatszakmában fantázia nélkül nincs érvényesülés. Nos hát ezek a Hemóban látott ruhák még nem azok a ruhák voltak, de némelyikük minőségben felvette a versenyt a drágább modellekkel. Bájos „igazgatónő” A színvonalas divatbemutató végén csoportkép is készült Geszler Dorottya Modell Stúdiójának első veszprémi csoportjáról. Tanítványai körében ott állt Pusztai Noémi neves manöken, aki a mesterség fogásainak alapjaira megtanította őket, és aki a záróvizsga dinamikus koreográfiáját megtervezte. Ott volt Geszler Dorottya is, aki tulajdonképpen „igazgatónő” ebben az iskolában, és G. Pintér Edit, az oktatást szervező veszprémi Protoil Interservice ügyvezetője, a lányok „osztályfőnöke”. - Mi jellemzi a mai magyar modellképzést? Mik a legfájóbb hiányosságok? - kérdeztem Geszler Dorottyától. - Én a mi tanfolyamainkról tudok beszélni. Két hónapos alaptanfolyamon körülbelül azt lehet megtanulni, amit itt most láttunk. Egy ilyen tanfolyam után még senki nem érezheti magát profi manökennek, de a legtehetségesebbeknek bátorságot ad, hogy valóra váltsák álmukat. Ezen az alaptanfolyamon például megtanulják a színpadi mozgás alapjait, és személyre szóló tanácsokat kapnak arra vonatkozóan, hogyan ápolják az arcbőrüket, milyen sminket használjanak milyen viselethez. — Van-e felhígulás a szakmában? — Pesten aránylag sok a modellképző tanfolyam, vidéken kevesebb, holott, mint hallom, itt is szívesen rendeznének divatbemutatókat, ha lenne kivel. Gyors siker előtt? — Módszerben és stílusban is különböznek ezek az iskolák egymástól? — Igen, stílusban és időtartamban is különböznek. Én olyan optimális képzési típust igyekeztem megtalálni időben, árban, amit meg tudnak fizetni, és a pénzért hasznosítható tudást is kapnak. A visszajelzések szerint ez sikerült, hiszen keresettek a tanfolyamaink, Pesten immár öt éve csináljuk, most elkezdtük, és őszre folytatjuk Veszprémben is. A tanfolyamokon felbukkanó legtehetségesebbeket foglalkoztatjuk. Látni őket divatlapok címlapfotóin és divatfotókon, de szépségversenyeken is jó eredményt érnek el. Azonban, mint említettem, nem lesz mindenkiből manöken, aki ide beiratkozik, ám garantáltan megtanulja azokat az apró trükköket, amitől a hétköznapi életben észreveszik, ha belép egy terembe. Ez nem elvetni való tudomány a mai világban, amikor nagyon számít a megjelenés. — Milyen a jó modell? Mindenképpen sokszínű tehetség. Olyan nő, akinek van saját egyénisége, ami átüt a színpadon, de ezt háttérbe is tudja szorítani, ha a bemutatásra kerülő divatkollekció más stílust kíván. Szerintem az a jó modell, aki mindent be tud mutatni, legyen az farmernadrág, pompás nagyestélyi, avagy fehérnemű. A jó modell kiválóan eligazodik a divat- és mozgásstílusok, sőt az életstílusok között is. Egy kicsit színész azzal, hogy nem strapálja magát Shakespeare-, Moliére- vagy Csehovszövegek memorizálásával, és elmélyült jellemábrázolással sem bíbelődik. A modell gyors sikerre vágyik. Elég meglátni és megszeretni azt, amit képvisel. - Hogyan került a pályára Geszler Dorottya? - Eredeti foglalkozásom klasszikus balett-tánc-pedagógus. Nagyon sok modellstúdióban tanítottam táncot, és innen jött az ötlet, hogy indítsak egy saját iskolát. - Most teljes mértékben erre fordítja az energiáját, vagy tévéműsorokban is láthatjuk? - A tévében most ritkábban szerepelek. Laura, a tíz hónapos kislányom köti le minden percemet, csak utána jön minden más - árulta el Geszler Dorottya, aki a Játék határok nélkül című televíziós műsorsorozatban vált népszerűvé, s veszprémi megjelenésével most is megdobogtatta egy kicsit rajongói szívét. - Bartuc - A '30-as évek stílusában Bakonyi Judit Fergeteges jelenet a záróvizsgáról. Középen a zirci Szalay Hajnalka, aki született modell Fotók: Andrányi Geszler Dorottya: A tíz hónapos kislányom tölti ki minden percemet Szörtsey Ágnes: mindent a szemnek Valószínűleg az évszázados beidegződések hatására hazánkban kevés a politikusnő. Cikksorozatunk e kevesek közül mutat be néhányat, aki tekintélyt vívott ki magának s egyben nőtársainak pártjában és a parlamentben. Hatalmas, tágas dolgozószobájában fogad dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés SZDSZ-es alelnöke. Szőnyeg, függöny, íróasztal, s az elmaradhatatlan dohányzóasztal és fotelok, akár csak sok más főnöki irodában. Ehelyt azonban minden patinás, méltóságot sugárzó, mint a Parlament egésze. Az itt dolgozók valószínűleg elfogadják olyannak, amilyen, s nem is próbálják egyéniségükhöz igazítani. Talán inkább maguk alkalmazkodnak hozzá tartásban, méltóságban. Az alelnök asszony visszafogottan elegáns, kedves és közvetlen. Szinte rá sem ismeri, hiszen az ülésteremben a pulpitusról mint egy komoly, szigorú karmester vezényli az ülést, s feddi meg - ha szükségeltetik - a honatyákat, honanyákat. Zárkózottságára utal, hogy magánéletére vonatkozó kérdéseimre mindössze annyit árul el: házasságban él, férje - akit nemrégiben ismerhetett meg a veszprémi közönség - Szabó Illés író, lánya 18 éves, most érettségizett. A családi miliőről - mely sokszor indíttatást ad a politizáláshoz - sem szól, bár úgy érzi, nincs titkolnivalója. Az utat azonban, melyen tekintélyes pozíciójáig eljutott, szívesen felidézi. - Az érettségi után Baján, a vízügyi igazgatóságon dolgoztam, s itt csöppentem bele a közéleti tevékenységbe - meséli -, a KISZ-mozgalmat s egy ifjúsági klub életét szerveztem. Később a jogi egyetem elvégzése után szakmai pályafutásom is közéleti síkra terelődött, hiszen a biatorbágyi tanácson dolgoztam, s a tanácsi munka eleve feltételez egyfajta közéleti aktivitást. Majd a Független Jogvédő Szolgálatban végzett munkám révén kerültem kapcsolatba a demokratikus ellenzékkel, így lettem az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje 1990-ben. - Hogyan viszonyult a férje, a lánya ehhez a politikai szerephez? - Megszokták, mert biatorbágyi vb-titkárként is szívvellélekkel, s nagy idő- és energiaráfordítással tevékenykedtem. Amikor megkérdeztem, vállaljam-e a jelöltséget, azt mondták, igen, hiszen ez nagy megtiszteltetés. Azt hiszem, büszkék is voltak rám, bár akkor még nem mértük fel igazán, milyen elfoglaltságokkal jár ez az előző életemhez képest. - Létezik-e valamifajta állami szintű nőpolitika? - Nem. Nem látom azt sem, hogy azokon a mozgalmakon kívül, amelyeket nők hoznak létre, Magyarországon valahol is komolyan foglalkoznának ezzel. Pedig nemzetközi egyezségokmányokban is vállaltunk olyan kötelezettségeket, hogy a mindenkori kormányzat támogatja a nők nagyobb közéleti aktivitását. Az ezért folytatott küzdelem gyakorlatilag megtörik a nőkkel szembeni előítéleteken. Hogy a pártokban kevés nő tevékenykedik, azért is furcsa, mert körülbelül negyvenhat civil női szerveződés van Magyarországon. Úgy érzem, hogy a nőszervezetek ilyen irányú tevékenysége sokszor egyfajta önmegnyugtatásra szolgál, hogy lám, mi mindent elkövetünk saját helyzetünk megjavításáért. A pártok azonban legjobb esetben is csak jóindulatú kezdeményezésként kezelik a nőszervezetek javaslatait. A liberalizmus szellemi gyökereit tekintve nem biztosít elsőbbséget olyan hagyományos értékeknek, mint a haza, a család, mert az ezekhez való kötődések korlátok közé szorítják az egyéniséget. Felvállalja-e pártja eszmeiségével szemben ezeket a kötődéseket? - Én nem érzem ezt a liberalizmus alaptételének. Nem hiszem, hogy pártomnak ezzel ellenkező elvi álláspontja lenne, s ezeket az értékeket, mint a haza, a család, ne szívvel-lélekkel képviselné. - Mint kormánypárti képviselő hogyan éli meg a részben gazdasági kényszerűség szülte intézkedéseket, amelyek a nők és a családok helyzetét rontják? - Azt gondolom, nem minden esetben vizsgáltuk meg a tervezett intézkedések hatását. Sokkal körültekintőbben kell megfogalmazni, melyek azok az értelmes terhek, amelyeket vállalni kell a válságból való kilábalás érdekében. Nagyon-nagyon hiányzik a valódi prioritások megjelölése - ezek közé tartozik a nők és a családok védelme -, s ezekhez további feladatok hozzárendelése. Egyetért-e azzal, hogy mind a szegénység, mind a gazdagság a liberális értékekkel szemben a konzervatív értékek újraéledésének kedvez, hiszen egyre több nő marad otthon a munkavégzés helyett. Azt hiszem, ezek csak lehetőségek. Az elmúlt évtizedekben és ma is az a vágyuk a nőknek, hogy ők maguk választhassák meg, dolgozni akarnak-e, értelmes, alkotó munkát végezni, vagy pedig ezt az értelmes, alkotó munkát az otthoni munkavégzésben jelenítik meg. A magam részéről nem minősíteném konzervatív szemléletnek, ha valaki otthon marad a gyermekei mellett, mint ahogy azt sem modern gondolkodásnak, ha valaki az otthonon kívüli tevékenységben kívánja megvalósítani önmagát. Azokban a nyugati országokban, ahol kevésbé hatnak a hagyományos sztereotípiák a női és a férfiszerepet illetően, több nő vállalja a politikai szereplést. Az európai uniós csatlakozás támaszt-e valamifajta kívánalmat e tekintetben? - Nem minden európai országra jellemző, hogy nagyobb arányban vennének részt a nők a politikában, mint nálunk, Magyarországon. Ez a megállapítás inkább csak a skandináv államokra igaz. Hazánknak az Európai Unióhoz való csatlakozásának természetesen feltétele, hogy ne legyen semmiféle diszkrimináció a nőkkel kapcsolatosan. Azt gondolom egyébként, hogy a nyugat-európai normáknak megfelel a magyar nők helyzete. Kanyár Erika Nők a politika porondján Beszélgetés dr. Kóródi Máriával, az Országgyűlés alelnökével MAGAZIN 1996. július 13., SZOMBAT