Napló, 1997. május ( 53. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-28 / 122. szám

1997. május 28., SZERDA Népi kézművespályázat Második alkalommal hir­detik meg az országos ifjúsági népi kézművespályázatot 10-25 éves fiatalok számára. A gyékény, szalma, vessző és csuhéjmunkákat a Békéscsabai Művelődési Központ, a szövé­seket, csipke-, nemez- és kék­festő munkákat a bonyhádi Kéz­műves Szakiskola, a fazekaspá­lyázatokat az MMIK Szakisko­lája Zalaegerszegen, a fa­faragásokat a nádudvari Népi Kismesterségek Szakiskolája, a kőzműves termékeket és népi ékszereket a hatvani művelődé­si központ szakiskolája várja. Pályázhatnak egyének három darab tárggyal vagy egy össze­tartozó kollekcióval, közössé­gek egy kollekcióval. A beérke­ző alkotásokat életkori kategó­riákként értékeli a zsűri. A 10-15 évesek és a 16-25 évesek külön kerülnek elbírálásra. A legjobb alkotások jutnak az ifjú kézművesek országos kiál­lítására, melynek szervezője és helyszíne a debreceni újkerti Közösségi Ház lesz. A pályázattal kapcsolatos to­vábbi információ a megjelölt helyszíneken kérhető személye­sen vagy telefonon. Z. G. Ő­rült színház egy nézőnek Egyetlen néző ül szemben egy félelmetes őrülttel: ilyen színházi előadást tartanak a kölni Szabad Műhely szín­házban. Az előadáson a Howard Phil­lips Lovecraft horrorszerző Picmann modellje című írása alapján készült színdarabot játsszák, illetve játssza egy szál magában Thomas Franke szín­művész. A dpa híradása szerint az egyetlen néző - s csakis egyet­len embernek szól az előadás - lemegy a lépcsőn a sötét pince­­helyiségbe, s egy szekrénnyi termetű, kopaszra borotvált őrülttel találja szemben magát, aki orvosi szikével piszkálgat­ja a körmét, és ravaszul moso­lyog. A skizofrén őrülttől a nézőt egyetlen íróasztal választ­ja el a lehajtható fapadokkal és néhány tükörrel berendezett szobában. A rángatózó beteg egyetlen állólámpa fényében mondja el szörnyekről és szel­lemekről szóló, hátborzongató történetét. Az együttlét semmi­képpen sem való gyenge idegze­­tűeknek. Egy egyetemi hallgató az elő­adás után elmondta: nagyon ide­ges volt, s nem merte levenni a szemét a színészről, mert úgy érezte, hogy az éppen abban a pillanatban mászik majd át az asztalon, amikor nem néz rá. Akad, aki a fogát vicsorítja a szí­nészre, és volt, aki könnyekben tört ki, de még senki nem futa­­modott meg. Thomas Franke elmondta: neki is nagy megterhelést jelent a darab eljátszása. Ráadásul elő­adás után, immár öltönyben, rendszerint újra találkozik az egyetlen nézővel, mert - mint elmondta - az emberek általá­ban ki akarják beszélni az elő­adás okozta fura, nyomasztó ér­zéseiket. KULTÚRA NAPLÓ 7 Közel az áttérés időpontja Pőcze Gábor, a közoktatási intézet főigazgató-helyettese a NAT-ról A közoktatási törvény értel­mében a magyar közoktatási in­tézményeknek 1998. szeptem­ber elsejétől fokozatosan át kell térniük a NAT szellemében tör­ténő oktatásra. Ennek első fázi­sában vagyunk jelenleg, az in­tézmények megkezdték hat évre szóló pedagógiai programjuk kidolgozását. Ettől, 1998. szep­tember elsejétől nem lesz más, ezt felülbíráló dokumentum, ezért is nagyon fontos, hogy mit tartalmaz, s mennyire fejezi ki a pedagógusok, a gyermekek és a szülők érdekeit, s mennyire biztosított a financiális háttere. A pedagógiai programot a tan­testület szavazza meg, hivatalo­san pedig az önkormányzat fo­gadja el, ezért célszerű volna már 1997 augusztusára elkészí­teni, s benyújtani a fenntartó­hoz. Hisz a szakértői vélemé­nyeztetés több hónapot is igény­be vehet, s az önkormányzat vissza is adhatja átdolgozásra az iskolának. Ahhoz pedig, hogy 1998 szeptemberében már ennek ér­telmében folyhassék a munka az iskolákban, az önkormányza­toknak az 1998. évi költségvetés készítésekor (tehát már ez év de­cemberében­ rendelkezniük kell a dokumentummal, hogy ter­vezni tudják a megvalósításhoz szükséges fedezetet - mondta a közelmúltban Balatonalmádi­ban Pőcze Gábor, az Országos Közoktatási Intézet főigazgató­helyettese pedagógusoknak, ön­­kormányzati képviselőknek, szülőknek. Ekkor beszélgettem vele. — Említette, hogy települési szinten legalább egy olyan osz­tálynak kell lennie, ahol csupán a törvény szerinti minimális tan­anyagot tanítják. Ez előnytelen azon falusi kisiskolák számára, ahol évfolyamonként csak egy osztály működik, hisz ezzel fejlő­dési lehetőségük vész el... - Valóban biztosítani kell a gyereknek, hogy amennyiben a szülő ragaszkodik hozzá, a tör­vény szerinti minimális tan­anyagot tanulhassa. De azon is­kolákban, ahol évfolyamonként csak egy osztály működik, ez azt jelenti csupán, hogy az érintett tanulót haza kell engedni a ne­gyedik óra után az iskolából. Et­től azoban a többi gyermek még ott marad. — A pedagógiai programot hat évre készítik az iskolák. Mi történik, ha egy intézmény szak­mai vagy financiális helyzeté­ben döntően negatív változás történik? Például szaktanári el­látottsága megoldhatatlanná válik, tragikusan lecsökken a ta­nulólétszám, vagy az önkor­mányzat csődbe megy... - A módosítás nem megold­hatatlan. De ahogy a program, úgy a módosítás is csak felmenő rendszerben valósítható meg. Ha egy gyermeket beírattak a szülei egy adott pedagógiai programra, mindent meg kell tennie a településnek, hogy e szerint végezhesse is el tanul­mányait. A módosítást csak a következő belépő évfolyamtól lehet érvényesíteni felmenő rendszerben. Egyébként a csőd­be ment települések is kötelesek működtetni iskolájukat, s erre állami hitelt vehetnek igénybe. - A pedagógusok lobbyzni fognak egymással, ki hány órá­ban taníthassa a tantárgyát - mondta előadásában. Ha spe­ciális tárgyat épített be az intéz­mény pedagógiai programjába, megfelelő szakmai háttérrel, ám a későbbiekben egy szakmailag képzetlen pedagógust bíz meg az iskolavezetés a feladat ellátásá­val, mondjuk kortársi szimpá­­tia-antipátia alapján, akkor van-e az önkormányzatnak bármilyen lehetősége ezt felül­bírálni? — Természetesen. Szakértői felülvizsgálatot kérhet. Ameny­­nyiben megállapítják, nem ki­elégítő a speciális szakterület el­látása, erre hivatkozva felszólít­hatja az intézményvezetést, hogy a megfelelő szakmai hátte­ret állítsa helyre. Előírhatja to­vábbá, hogy adott időn belül a feladatot ellátó képzetlen peda­gógus a szakmai képzettséget szerezze meg. A rendezés érde­kében az igazgatót havonta szakmai beszámolóra kötelez­heti az oktatási bizottság előtt. Azt azonban nem mondhatja meg az igazgatónak, hogy kivel biztosítsa a szakmai ellátottsá­got, hiszen ez az iskola önállósá­gát sértené. Végül azt is megte­heti, hogy az adott speciális ok­tatás forrását megvonja az intéz­ménytől a szakmai színvonal csökkenése miatt. Toldi Éva Biztosítani kell a gyereknek, hogy a törvény szerinti minimális tananyagot tanulhassa Illusztráció: Oszkó Zsuzsa Kiskőröstől Barguzinig Páratlan kiállítás Petőfi Sándorról a füredi Lóczy gimnáziumban Petőfi nyomában címmel re­likviákból, dokumentumokból, festményekből, könyvekből, ér­mékből, plakettekből, kisplasz­tikákból, szobrokból nyílt kiállí­tás pénteken délután a balaton­füredi Lóczy Lajos Gimnázium 7-es osztálytermében. Fülöp­szállási Székely Gábor magán­­gyűjteménye páratlan hazánk­ban, de talán az egész világon nem található hasonló. A gyűjtő eredetileg testneve­lő tanár, ám budapesti vállalko­zó lett, és a híres, hírhedt bargu­­zini Petőfi-ásatások idején kez­dett el a költő életével foglal­kozni. Három-négy éven ke­resztül csak a szakirodalmat bújta, majd 1993-tól az antikvá­riumok látogatója lett, és a múlt századi kiadványoktól kezdve vásárolta a Petőfiről szóló iro­dalmat vagy éppen a költő köny­veit. S képtelen volt abbahagyni a gyűjtést. Időközben a Bargu­­zinban Petőfi földi maradványai után kutató stábbal is megismer­kedett. A Petőfi-kultuszt bemutató kiállítást a legnevesebb magyar Petőfi-kutató, Fekete Sándor író nyitotta meg. A költő ismeretét, magas szintű értékelési készsé­gét árulja el a gyűjtemény - mondta az író. Fülöpszállási Székely Gábor a költő életét meghatározó tájakat, ruháit, ba­rátait, életében kiadott munkáit ábrázoló könyveket, képeket művészi hozzáértéssel, nagy le­leménnyel vásárolta meg. Az író kritikusan szólt a barguzini ása­tásról, legendakörről, amely szerinte a tökéletes történelmi tudatlanság példaképe. A megnyitón a magángyűjtő egykori középiskolai igazgató­jának, a Balatonfüreden élő nyugdíjas tanárnak, Torna Já­nosnak egy értékes, Petőfit áb­rázoló képet ajándékozott. A kiállítás május 30-ig, pén­teken hétköznap 8-tól 17 óráig tekinthető meg. A barguzini ásatáson készült fotódokumen­tumokat pedig tegnap este mu­tatták be a füredi Helytörténeti Házban. -Egy­ Fülöpszállási Székely Gábor magángyűjteményének kiállítását Fekete Sándor író, irodalom­történész nyitotta meg Áfrány-fotó Csupa kábel a szobánk Magyarországon a lakások bekábelezettsége megközelíti az európai átlagot. Sőt, való­színűleg már magasabb az arány, mint a szomszédos Ausztriában. (Ahol mindmáig csak beszélnek a kereskedelmi televíziók engedélyezéséről, de változatlanul csak két álla­mi, közszolgálati csatorna működik.) Lehet válogatni Akinek pedig kábelbekötése van Magyarországon, az renge­teg adó közül válogathat, s ezek közül a legtöbb magyarul be­szél. Aki nem hiszi, íme a név­sor: MTV1 - MTV2 - Duna té­vé - TV3 - ATV - MSat - Szív tévé - HBO - Spektrum. S ezek közül a Duna, a TV3, az MSat már nemcsak kábelen fogható, az MTV 1 -en és 2-n kívül termé­szetesen. S mindehhez hozzá sem számoltam a száznál már több helyi tévéállomást, a váro­si, a regionális vagy egyes he­lyeken a faluházakban működő apró kis stúdiókat. Most persze nagy a riadalom, mert a médiatörvény végrehaj­tása abba a szakaszába érkezett, amikor valamennyi földi sugár­zású, sőt a kábelen továbbított műsorok adóinak is újra kell pá­lyázniuk. Annak idején ugyanis a frekvenciamoratóriumot - ál­lami jóváhagyással - kijátszot­tál így születtek a helyi adók, de most nemcsak pályázniuk kell, hanem majd fizetni is. Kér­déses: ezek után hány marad meg belőlük. Egyesek az úgyne­vezett médiapiac felbomlását, teljes átalakulását várják min­denekelőtt attól, hogy meghir­dették magánosításra a TV2-őt és a korábban a szovjetek által használt 3-as csatornát, ami vi­szont még nem tudja besugároz­ni az egész országot. E sorok írója viszont nem hi­szi, hogy valami forradalmi át­rendeződésre kerül sor. Egy­részt azért, mert a jelenlegi nyolc csatornából héten nagyjá­ból ugyanazokat a filmeket lehet látni. Amit az egyiken hétfőn su­gároznak, azt a másikon csütör­tökön lehet látni, a harmadikon szombaton. (Valamelyest kivé­tel az HBO.) Márpedig az első­számú ok, amiért a nézők a ké­szüléket be- vagy átkapcsolják, változatlanul az, hol milyen fil­met lehet látni éppen. Kevesebb átfedés Az érdeklődőbb nézők a hír­adókat és egyéb informatív programokat is kedvelik, de egyelőre az MTV híradóival egyetlen kereskedelmi adó sem próbál konkurálni. Pedig érde­kes tünet, hogy például Romá­niában egy kereskedelmi csator­na - amely az egyik magyarra is pályázik - elsősorban a sok és jó hírműsoraival veri az állami közszolgálati televíziót. Helyi hírekkel természetesen a helyi tévéstúdiók ma is szolgálnak. Van azután egy - szerencsés - új szokása is a nézőknek: egy­re többen szeretik a természet- és etnográfiai filmeket. Nem vé­letlen, hogy kiváló kínálattal rendelkezik e téren az HBO kó­dolatlan, tehát ingyen nézhető ismeretterjesztő csatornája. Hellyel-közzel az MTV és a Du­na tévé kínál még jó színvonalú műsorokat, de e téren az összes többi adó alig vállalkozik vala­mi hasonlóra. Marad még a sport, ahol nagyobbak­­ a hirde­tésből származó - pénzek, ezért itt nyilvánvalóan az a csatorna győz, amelyik hamarabb ébred, és több pénze van. Közös láncban? Összességében a tévépiac már ma is telített, az újaknak csak korlátozottan jut annyi hely, amennyit a régiek között kiszorítanak maguknak, de nagy valószínűséggel a legnézettebb továbbra is a TV 1 és TV2 lesz. S marad a jövő nagy lehetősége: a specializáció. Amire például a Szív Tévé tesz nem mindig jó színvonalú kísérleteket: felvál­lalja a fiatal nézőket és azok - gyakran feltételezett - igényeit, e szerint szerveznek, s főleg e szerint vezetnek műsorokat. A regionális stúdiók számára csak az biztosíthatja a jövőt - hi­szen helyi közpénzekre egyre kevésbé számíthatnak - ha nem a nagy adókkal próbálnak kon­kurálni, hanem azt mutatják be, ami náluk a legfontosabb. Ezek a helyi érdekességek nem ritkán fontosak lehetnek az egész or­szág számára. Ezért volt jó az az ötlet, amiről mostanában kevés szó esik, hogy össze kellene köt­ni a helyi televíziókat egy közös láncba, ahol aztán mindegyik résztvevő a legjobb produk­cióival vagy országos jelentősé­gű események élő közvetítésé­vel venne részt. Egy ilyen or­szágos tévéláncnak lenne jövője Magyarországon is. Igaz, minden nemzetközi vizsgálat azt bizonyítja: minél nagyobb egy országban a csa­­tornaválaszték, az emberek an­nál kevesebb időt töltenek a képernyők előtt. Vannak akik egyenesen haszonnak könyve­lik el az ilyen változásokat. Bernáth László

Next