Napló, 1997. július ( 53. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-21 / 168. szám

4 NAPLÓ Badacsonyi borok kóstolója Élesedik a bankok közötti számlavezetési verseny Szakmai körökben mind többen ismerik fel a borturiz­mus fontosságát. Külföldön a hagyományos bortermő vidé­keken a termés legalább há­romnegyedét helyben, a pin­cékben adják el. A kereskedők megbecsülik a helyi gazdákat, a vendéglőkben és az üzletek­ben kizárólag a borvidéken termelt borokat kínálják. A külföldi gyakorlat irigylés­re méltó mozzanata, hogy csak­nem mindenütt tetemes adóked­vezményben részesülnek a saját terméküket eladó gazdák. Az utóbbi években nálunk is egyre több családi gazdaságban árusítják a bort. Mind többen adnak hozzá egy falatka sajtot, néhány jóízű történetet és taná­csot a környék megismeréséhez. A vendéglátásra alkalmas pin­cészetek kialakítása nem éppen olcsó dolog, érdemes hát tenni valamit a gyorsabb megtérülés érdekében. Nem igaz a mondás, hogy jó bornak nem kell cégér - állítják azok a borászok, ven­déglátók és borbarátok, akik részt vesznek a Pelsovin Trade Bt. badacsonyi bormarketing­tanfolyamán. A program csütörtökön kez­dődött. Meglátogatták a Folly Arborétumot, melynek tulajdo­nosa, Folly Gyula a badacsonyi gazdajegyzői irodát vezeti, sző­lőt is gondoz. Azok közé tarto­zik, akik évek óta harcolnak a borvidék szőlőültetvényeinek megóvásáért, azért, hogy jöve­delmező legyen a szőlőművelés és a bortermelés. Több évjáratú és eltérő fajtájú borokat kóstol­tak a Badacsonyi Pincegazda­ság lábdihegyi pincéjében és a szigligeti Esterházy-pincében. Tegnap napközben inkább el­méleti kérdésekkel foglalkoz­tak, de este jutott energiájuk ar­ra, hogy megízleljék a borvidék palackozott borainak legjobb­jait. Mindenkinek élvezetes volt Kovács Gábor borgasztronó­mus előadása, aki a szervírozás kérdéseiről szólt. A kulturált borfogyasztásban sokat hangoztatják, milyen fon­tos harmóniát teremteni az éte­lek és italok között. A hatás még biztosabb, ha több érzékszer­vünket vonjuk be: meg is sza­goljuk a jó minőségű italt és megcsodáljuk a színét, valamint a tükrét is. V. I. Harcsalesen a sajkodi nádasban Tudja, ki az a „hohológus”? Ha nem, megsúghatom: a fanatikus horgász! Olyan em­ber, aki már évtizedek óta áz­tatja a zsinórt. Pontosabban a damilt. Isten a megmondhatója csak, mennyiféle márkanéven gyárt­ják mostanság e kelléket - ma­gyarázza Fenyves István, aki ta­tabányai lakosként jár vissza kedvenc horgászparadicsomá­ba, Tihany-Sajkodba. Hutwagner Ferenc és a mel­ lette serénykedő, széles szalma­kalapja szegélye alá húzódó „spíler” egyetértőleg rábiccen­tettek a dologra. A kapásjel­ző mindeközben rendesen be­mozdult. Hó-ha, hó! - szisszen­tette el magát Fenyves úr igazi horgász módjára. - Nem leszel te más, mint egy kis pontyocska! A szu­perbot felső harmada mély ív­ben begörbült, az orsó hangtala­nul rövidítette a távolságot, ami­kor a halacska feje előbukkant a hullámokból. Kézbe véve, azonnali ítélet született: mére­ten aluli! Legfeljebb 28 centis! A krónikás azon a kora dél­utáni órán a szerencsével is ta­lálkozott. A sajkodi horgászok ugyanis perceken belül megint a szákért nyúltak... Előbb egy da­liás dévérkeszeg, kisvártatva pedig jókora kárász ficánkolt a hálószemek alatt. Igazi halóriás azonban nem került horogra. Annál inkább a hírük! A sajkodi partokon alig találkoztunk olyan „hohológus­­sal”, aki ne hallotta volna már legalább a hírét Kántás Pali bá­csinak, a tihanyi harcsák leg­eredményesebb horgászának. Fenyvesi úr azután tovább­vitte a beszélgetés fonalát. Előbb a korábbi években megta­pasztalt „óriási dévéreket” kezdte hiányolni, majd belevá­gott a legutóbbi napok ámulatra okot adó eredménysorozatának elbeszélésébe. - Nyaral itt egy csinos hölgy, aki a múlt héten csúfot űzött be­lőlünk... Miközben nálunk sem­mi sem akadt horogra, a csinos­ka beült a nád mögé, és elkezdte a sikersorozatot: nyitásnak négykilós pontyot emelt ki, folytatásnak háromkilósat, be­fejezésnek egy majdnem ötöst... Úgy küzdött vele, akár egy cá­pával... És győzött! Júliusi epizód az éjszakai próbálkozásunk is - terelte visz­­sza a szót a tatabányai horgász. Halak által kitúrt gödörbe ve­tettem be a horgot, ánizsos főtt krumplival és kukoricával csa­logattam őket. Lett is ám ered­mény! Kiemeléses kapás követ­kezett - a hal az úszót teljesen kitolta a vízből -, gyönyörű be­vágást kreáltam, ám a ponty­óriás megugrott, körberohanta a nádast, pattintott egyet a zsinó­ron, s legvégül azonossá vált a sötét éjszakával... Ennek ellenére jövőre ismét megpróbálkozom a Balaton pikkelyes óriásával - köszönt el Fenyves István. Társai egyetér­tőleg rábólintottak. Mert ugyan mit érne az élet nemes sportiz­galom, elemi feltöltődés, nyu­galom és teljes koncentráltság nélkül, amit sokan éppen a hor­gászásban találnak meg? B.J. Fenyves István a távoli Tatabányáról jár vissza a sajkodi horgászparadicsomba Fotó: Gáspár Gábor VII. rész A hercegnő szíve kalapálni kezdett. Torka elszorult, nya­kán kitüremkedett egy ér. Gyom­ra ökölbe szorult. Belei összete­­keredtek. Kicsit lejjebb gusztus­talan morajlás tört elő belőle. A Ceruzapitekusz elájult. Még a Sötét Erők Lovagja is megtántorodott. Állandó léle­geztetőkészülékének, valamint a szériatartozékként szerelt pol­lenszűrőnek köszönhette, hogy nem veszítette el az eszméletét. A Fekete Mágia Tudora ször­­csögő hangján csak ennyit mon­dott:­­ Phala. Az eszméletét vesztett lényt öklendező rohamosztagosok vonszolták ki a cellából. Földön csúszó ormánya hosszú ceruza­csíkot húzott a fémpadlóra. A szépség és a szörnyeteg egyedül maradt a bűzben. Néhány pillanatig hallgattak. - Nem kellett volna - törte meg kalapácsütéssel a csendet a Fekete Alak. - De elárulta ma­gát. Most már azt is tudjuk, van­nak titkos képességei. - Gondolom, Fater, nem ezért akar velem beszélni - mondta szemtelenül a lány. - Ördöge van, hercegnőm - mondta gúnyosan a fölé tornyo­suló alak. A lázadó adócsalók rejtekhelye felől érdeklődöm tisztelettel. Érdekes téma lesz, erről kezeskedem. - Semmiféle rejtekhelyről nem tudok, kivéve a.... - Orgo­na hercegnő elharapta a nyelvét. - Igen?... - nézett rá érdek­lődve a Fekete Tiszteletes. - Soha nem fogom elárulni, hol vannak az átkozott barátaim. Soha nem fogja megtudni, hogy Valahol vannak, a szülőbolygó­mon, ahol atyám is él. - Tehát nem árulja el - emel­te fel a hangját Dark Fater. Ak­kor kénytelenek leszünk más eszközökhöz folyamodni. Any­­nyit azért szeretnék önnel közöl­ni, hogy jogában áll hallgatni. De mindazt, amit mond, a ké­sőbbiekben felhasználhatjuk maga ellen. Ahogy az már a di­csőséges angolszász jogrend­szerben régóta szokásos. A hercegnőnek fogalma sem volt arról, mit jelent az a kifeje­zés, hogy „angolszász jogrend­szer”, de szörnyű előérzete tá­madt. Hallott már egyet s mást arról, miféle eszközökkel vallat­ják a Negyedik Birodalom fog­lyait. Tudta jól, nehezen bírja a kí­nokat. Egyszer egy álló napig ugyanabban a ruhában volt kénytelen tartózkodni. Rémes volt. Az emlék máig is elevenen élt benne. De nem volt ideje gondolataiba mélyedni, mert vallatója behívta segítőit. Két fogorvost és egy cukrász­­mestert. Mindhárman fekete kezeslá­basba voltak csomagolva, dere­kukon celofán. Rémesen festet­tek, valamivel jobban szavaltak. Irni viszont mindhárman tudtak. De nem ezért hívták ide őket. - Most pedig - szólt a Sötét Baloldal képviselője, az egyko­ri JETI, aki elárulta társait, és a konkurens klubba igazolt­­ kín­zás következik. - Kamera indul! A detektívtükör mögött a sá­tánista szeminárium hallgatói, a Rossz Oldal képviselői, a leen­dő Gonosz Papok érdeklődve szemlélték az eseményeket. - Én, mint a Sátánista Rend Fő Konduktora, a Baromi Go­nosz Oldalpáholy Főmuftija, a kínzást ezennel megnyitom - dörögte Dark Fater. - Lila Orgona vádlott! Elis­merne a szent inkvizíció tör­vényszéke előtt, hogy bűnös? - Nem! - kiáltotta a lány. - Ártatlan vagyok. Maguk a bű­nösök! Diplomáciai kiküldetés­ben voltam, amikor megtámad­ták a hajómat. Éppen a prédzs­­dímhez gyűjtöttem anyagot, amikor inzultáltak. Lekaszabol­ták a legénységet, tönkretették a hajómat, beolvasztották a robot­jaimat, és rekvirálták a bútorai­mat, a családi étkészletemet. Ez a pokoli gazság örökre átkozottá teszi a Birodalom piszok szol­gáit. - Piha! — mondta erre Fater atyáskodóan - nem is kaszabol­tuk le a legénységet. A tanú nem vall, inkább hallgat. De a teste beszélni fog, mert nem bírja a fájdalmakat. - Intett fekete se­gédeinek. - Kezdjék! A hercegnő összeszorította a száját. - A kínzás lényege a követ­kező: - Miután első kínzásként a hercegnőnek tegnap egy tele­víziós taklóban kellett részt vennie, most süteményeket kell ennie. Az itt jelen lévő cukrász különösen finom és hizlaló nya­lánkságokkal fogja megetetni a fenséget - vezette be a kínzási szertartást a Fekete Lovas. -Ameddig eszik, nem bántjuk, de ha egy pillanatra abbahagyja, akkor belép a képbe a két fogor­vos. Érzéstelenítés nélkül dol­goznak, a kettes és a hármas ka­mera veszi őket.­­ Nem tudta folytatni, mert a hercegnő a könnyebbik megoldást válasz­totta. Egyszerűen elájult. A jelen lévő kínzók, valamint a tükör mögött kukkolók dühös morajlással vették tudomásul, hogy ez a jelenet immár a fel­újított változatba sem kerülhet bele. Hogy ne vesszen kárba, in­kább megették a süteményeket. A Gyökkettőt, a kis robotot be­gyűjtötték a használt technikai cikkeket áruló kis japánok. Apró sárga emberkék voltak ők, akiknek valaha virágzó biro­dalmuk volt egy nagy és eszmé­letlenül mély tenger közepén. A sziget azonban egyszer elsüly­­lyedt, a kis japánok pedig... Ma már ez több ezer éves tör­ténelem, még a Nagy Kirajzás és Beporzás előtti időtlen időkből. Nem untatjuk vele az olvasót. (Folytatjuk.) KÖRKÉP Július elsejétől éppen a leg­több lakossági folyószámlát vezető­ banknál, az OTP-nél a legdrágább ez a szolgáltatás. Ezentúl havonta száz forintot számolnak fel a lakossági folyó­számlavezetésért, továbbá téte­lenként 40 forint átutalási jutalé­kot. A külön igényelt számlaki­­vonat díja 250 forintra emelke­dett. Ha a bankfiókban vesz fel pénzt az ügyfél, ez 50 forintjába kerül. Ellenben automatából ol­csóbb lett a készpénzfelvétel, így 20 forint egy-egy tranzak­ció, plusz 2 ezrelék, maximum 500 forint. Ez is mutatja, hogy a bank igyekszik a korszerű, kár­tyás, készpénzkímélő fizetési módra szoktatni ügyfeleit s ez­zel tehermentesíteni a fiókokat. Érdeklődésünkre, hogy van­nak-e, akik a drágulás hírére megszüntették a számlájukat, Ferenczy Zsuzsa, az OTP Bank Rt. Veszprém megyei igazgató­­helyettese elmondta, hogy nem ez a jellemző. Folyamatosan nő a folyószámlatulajdonosok szá­ma. Legfrissebb adatok szerint a megyében 78 ezer lakossági fo­lyószámlát vezet az OTP, ebből 7200-at az idén nyitottak. Im­már negyvenezer kártyatulajdo­nossal számolnak s mindeköz­ben az OTP készpénzkiadó automatáinak száma is 26-ra nö­vekedett. Bevezették továbbá a telefonos átutalási szolgáltatást, a Telebankot. A július elsejei drágítással akarva vagy akaratlanul is arra készteti ügyfeleit az OTP, gon­dolják át, elviselhető-e számuk­ra ez a mérték, vagy inkább ol­csóbb bank után néznek, mint amilyenek például a takarékszö­vetkezetek. Ez utóbbiaknak igaz, hogy nincs olyan kiterjedt országos hálózatuk, mint a leg­nagyobb lakossági banknak, s annyiféle szolgáltatásra sem ké­­ pesek, de van aki erre nem is tart igényt. b-c 1997. július 21., HÉTFŐ Tábort vert a szép magyar beszéd Balatonalmádiban Irodalom- és verskedvelő gyerekek találkoztak Hagyományteremtő szán­dékkal első alkalommal rendez­tek irodalmi-versmondó tábort Balatonalmádiban a Magyar- Angol Tannyelvű Gimnázium­ban. A kezdeményezés gyökerei az évente megszervezett Lő­­­ rincze Lajos vers- és prózamon­ dó versenyhez nyúlnak vissza, melynek az almádi gimnázium ad otthont. Tavaly ősszel az intézmény megbízott igazgatónője, Marek­­­ né dr. Pintér Aranka javaslatára a tehetségmegmérettetés győz­tesei és az irodalomkedvelő, versszerető fiatalok számára az iskola rendhagyó nyári táboro­zási lehetőséget ígért, irodalmi, valamint beszéd- és stílustech­nikai ismereteik fejlesztésére, a szép magyar beszéd, a kifejező versmondás művészetének gya­korlására. A négynapos tábor vezetését péntektől vasárnap es­tig Havas Judit előadóművész­nő, egyetemi tanár látta el. A foglalkozások reggel rela­xációs, légzéstechnikai fellazító gyakorlatokkal kezdődtek, majd mozgáskoordinációs és fi­­gyelemkoncentrációs fejlesz­téssel, beszédtechnikai gyakor­latokkal folytatódtak. Ezt egy­­egy választott vers, novella elemzése követte, illetve a mű kifejező interpretálásának szempontjait vitatták meg Ha­vas Judit értő és érző pedagógiai közreműködésével. A hibákat magnóról visszahallgatással elemezték, javítgatták. A részt­vevők rendelkezésére állt az is­kola gazdagon felszerelt könyv­tára. A tábor irodalmi önképző­kör jellegét tágítva a művészeti nevelés széles palettáját nyúj­totta lehetőségként a fiatalok elé, zenehallgatással, meditá­cióval és rajzolással, illetve a társművészeti alkotásokhoz szemléltetésképpen antológia­szerű irodalmi blokkok összeál­lításával. A résztvevő diákok érdeklő­désén, aktív közreműködésén felbuzdulva a szervezők elhatá­rozták, jövőre 12 napossá bőví­tik a tábort. Toldi

Next