Napló, 1997. július ( 53. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-14 / 162. szám

1997. július 14., HÉTFŐ Kivált? Őrület! Ballagok, nézelődöm. Megtorpanok, megütődöm, plakát tolakszik elém: „íz - őrület a négyzeten” — kiált rám. Köszö­nöm, nem­­ mondanám, ha lenne kinek. Őrület? Ráadásul a négyzeten? Hát hatványozottan még kevésbé! Van őrület kö­rülöttünk éppen elegendő, ahogyan manapság mondják: iga­zándiból túlságosan is sok. Minek ezt még szorozgatni? Ki­vált, ha így nincs is értelme. Akárcsak annak, ahogy manapság a kivált szót használják, mint az egykori reklám mondta: nyakra-főre. Nem csapnék reklámot, nem részletezem tehát, mire mondja a nyilatkozó, hogy az áremeléssel kiválthatja a behozatalt. Ugyan honnét váltaná ki? Az építészek megmondhatnák, miért kell kiváltani a nyílászárók fölötti részt, falat­­ holott egy gerendafélét tesz­nek oda. Aztán az is kiderül, hogy az áremelés révén EU-kon­form lesz az áram és a gáz, vagyis olyasmi, ami a mindennapi életnek kivált lényeges eleme. Hallván a hírt, azt kérdezte va­laki: hát a bérek, a nyugdíjak mikor lesznek „EU-konfor­mok” ? Egykori keletnémet ismerősére hivatkozott, most az EU élén álló, járó szövetségi köztársaság idős polgárára, aki­nek az ottani mércével alacsony nyugdíja éppen a négyszerese az övének, amit magas beosztásból nyugdíjaztatra kap. Kese­rűen tette hozzá : Berlinben arra a nyugdíjra még egy szegény­ségi bizonyítvány is jár... Őrület - mondja valaki mellettem. Föleszmélek töprengé­semből, ám ő csak a plakátot olvassa. Nevetséges - mondja. - Vagy siralmas? - kérdezi. De ő sem válaszol. Zay László Mi érdekli a külföldieket? A polgári titkosszolgálatok múlt esztendeje Magyarországon kizárólag a szociális elégedetlenség miatt lehet - korlátozott mértékben - mozgástere az úgynevezett ext­rém szervezeteknek, csoporto­sulásoknak. Az ilyen irányzatok térnyerésének azonban nincse­nek társadalmi alapjai. Ideoló­giájukban uralkodóvá vált a szélsőséges nacionalizmus és a szociális demagógia program­­szerű összekapcsolása, ennek egyik komponenseként jelent­kezett a hungarista revizioniz­­mus erősödése. Újra körvonala­zódnak és politikai programmá emelkednek a nemzeti szocia­lista típusú törekvések. Egyebek mellett ezeket a megállapításo­kat tartalmazza a polgári tit­kosszolgálatok múlt évi tevé­kenységéről szóló tájékoztató. A dokumentum szerint egyes szélsőséges nézeteket valló sze­mélyi körök tervei között szere­pel a köznyugalmat megzavaró cselekmények végrehajtása is, de figyelembe véve társadalmi támogatottságuk hiányát, to­vábbra sem kell számolni hazai terrorszervezetek létrejöttével, akcióival. A nemzetközi terro­rizmus szempontjából a közel­­keleti bázisú szervezetek jelen­tik a fő veszélyt, és ez a fenyege­tettség reálisan érinti az itt állo­másozó SFOR-erőket. A hazánk elleni aktív infor­mációszerzés hírigényének álta­lánosítható elemei közé sorol­hatók Magyarországnak az európai integrációs folyamat ér­dekében tett lépései. A külföldi titkosszolgálati tevékenység súlypontja egyre intenzívebben a gazdasági szférára helyeződik át, ugyanis reálisan számolni kell gazdasági, pénzügyi, stra­tégiai érdekeink nemzetbiz­tonsági veszélyeztetettségével. Konkrét érdeklődés jelentkezik a privatizációval, a pénzinté­zetekkel, a külkereskedelem­mel, a hadiiparral és kiemelt ku­tatási programokkal kapcsolat­ban. (MTI) FÓKUSZ NAPLÓ 5 Nem vagyok egy Nemecsek Mádai Péter képviselő, az SZDSZ országos ügyvivő testületének tagja Az Elmebajnokság és más, nagy tudást igénylő vetélkedők győzteseként vált ismertté. He­tedik éve parlamenti képviselő, először az SZDSZ megyei listá­jának második helyéről, 1994- ben az Ajka központú választó­­kerület polgárainak bizalmá­­ból.Mádai Péter másfél hónap­ja a szabaddemokraták országos ügyvivő testületének tagja. - Nem érzi magát kakukkto­jásnak vidékiként a testületben? - Öt évvel ezelőtt már tagja voltam az országos testületnek, Tölgyessy Péter idején. Van egyfajta gyakorlatom ebben a munkában. Én 1989-ben kezd­tem aktívan politizálni, nincs olyan ember az ügyvivők kö­zött, akivel ne lennék jóban. Rá­adásul nem egyedül vagyok vi­déki. Ezért sem érzem, hogy én lennék a Nemecsek. - Milyen különbség van az öt évvel ezelőtti és a mostani ügy­vivői munka között, figyelembe véve, hogy akkor ellenzékben voltak, most pedig benn vannak a kormánykoalícióban? - 1992-ben az úgynevezett kemény magból sokan lemond­tak az ügyvivőségről. Akik ak­kor vállaltuk a megbízatást, tu­datában voltunk annak, hogy maximum egy évig kell csinál­nunk. Igyekeztünk a lehető leg­jobb munkát végezni, bár sokkal kisebb volt a mozgásterünk, mint ma. Koalíciós párt va­gyunk, a pártelnök a belügymi­niszter, s többen töltenek be kor­mányzati pozíciót. Ebből követ­kezően sokkal racionálisabb a munka, kevesebb az üresjárat. Ezenkívül minden információ­nak birtokában vagyunk, már azt kivéve, amit Horn Gyula nem oszt meg velünk. Az SZDSZ jelenleg nem éppen népszerűsége csúcsán van. A legfontosabb, hogy ez a testület sikerre vigye a pártot 1998-ban. - Mi számít majd sikernek? - Nem kenyerem a jóslás, úgy gondolom, hogy elérjük a 15 százalékot. De nem ez a dön­tő, hanem az: olyan helyzetben legyünk, hogy nélkülünk ne le­hessen döntést hozni. Ezt azért tartom fontosnak, mert az euró­pai liberalizmust egyedül a Sza­bad Demokraták Szövetsége képviseli ma Magyarországon. - Az nem mérvadó, hogy kor­mánypárt lesz-e az SZDSZ vagy sem? - Egy politikai párt mindig abból indul ki, hogy kormány­zati szerepre alkalmas, és arra készül. Az már a választókon múlik, miként ítélik meg mun­káját. Mi '98-tól is szeretnénk kormánykoalíció tagjaként dol­gozni. - Nem érzik , hogy beszűkült a párt mozgástere, mióta a koa­lícióban részt vesznek? - Soha nem gondoltam, hogy az SZDSZ a legerősebb párt. Azt le kell szögezni: bárhonnan jönne a kérés hozzánk, az SZDSZ csak olyan pártot fogad­hatja el, amellyel az alapértékek többségében egyetért. - Ha össze­hasonlítjuk az előző és a mostani cik­lust, milyen­nek ítéli az el­lenzék hely­zetét? - Az első ciklusban a három ellen­zéki párt - az SZDSZ, az MSZP és a Fi­desz - konst­ruktív ellenzé­ki szerepet töl­tött be. A mó­dosító indítvá­nyok, interpel­lációk mindig annak tudatá­ban születtek, hogy ismer­jük, meddig nyújtózkodhat az ország. A mai ellenzék megnyilvánu­lásaiban a nyomát nem látom annak, hogy a lehetősé­gek határain belül javítani akar­nának. Időnként az MDNP-nél érzékelem csak a tárgyilagos­ságra, konstruktív ellenzékiség­re való szándékot. Legnagyobb bánatomra a Fidesz teljesen ki­vetkőzött önmagából, amit csi­nál, az a mohó hatalomra törek­vés. Az ellenzék előtt egyébként is egyetlen cél lebeg: 1998-ban győzni. Többféle módon lehet a hatalomra törekedni, ezek kö­zött ott van a demagógia is. Remélem, ezt a választók észre­veszik. - Az ügyvivő testületben mennyire van módja közvetíteni az emberek, a választópolgárok véleményét? - Veszprém megye az or­szággyűlési képviselők számát tekintve a második legerősebb az országban, hiszen négy sza­baddemokrata képviselőt jutta­tott a Parlamentbe. Azt hiszem, ez is benne volt az ügyvivő tes­tületbe juttatásomban. Nagyon jó az együttműködés megyebeli képviselőtársaimmal, jól dolgo­zik a megyei egyeztető tanács. Ráadásul én vonaton, buszon utazom, rengeteg emberrel ta­lálkozom, beszélgetek. Az így szerzett tapasztalatokat az ügy­vivőin elmondom, s azt tapasz­talom, oda is figyelnek rá. - Mennyire van lehetőségük előre felmérni egy-egy döntés várható hatását? - Erre hadd válaszoljak Churchill mondásával: „a de­mokrácia a választások meg­nyeréséig tart. Az azt követő négy év annak a programnak a megvalósítása kell legyen, ami­re a választók többsége a voksát adta.” Ha ezt a programot követ­kezetesen próbálja megvalósíta­ni a párt, biztos, hogy nem lesz népszerű. De azt nem lehet rá mondani, hogy becsapta a vá­lasztókat. Abban bízom, hogy '98-ban, mielőtt eldöntik, me­lyik pártot választják, megné­zik, hogy az általa hirdetett program megvalósítható-e.­­ Az utóbbi időben úgy tűnik, mintha az SZDSZ egyre erőtel­jesebben igyekezne megkülön­böztetni magát a koalíciós part­nertől, több esetben hangsú­lyozzák a különbözőséget.­­ Ha mindenben egyetérte­­nénk, akkor egy párt volnánk. A két párt meghatározó személyi­ségei nagyon sok fontos dolog­ban azonos véleményen vannak. Ugyanakkor sok képviselő, kü­lönösen az MSZP-ben, külön úton jár. Közelednek a választá­sok, mindkét párt azt szeretné, ha ő kapna megfelelő számú szavazatot. Ezért természetes, hogy más megközelítések han­got kapnak, időnként kardinális kérdésekben is, mint a konkor­dátum, a képviselők összeférhe­tetlensége vagy a kisebbségek képviselete a Parlamentben. Csak a magam véleményét mondhatom: biztos, hogy a kü­lönbségek nem fognak szakítás­hoz vezetni. Horváth Éva Mádai Péter:­­ Az európai liberalizmust egye­dül a Szabad Demokraták Szövetsége képviseli ma Magyarországon Fotó: Andrányi András Tanulmányúton Itáliában Veronában kitűnően szervezett a katasztrófák elleni védekezés A Belügyminisztérium vé­delmi irodájának szervezésében nemrég az itáliai Veronában jár­tam egy öttagú küldöttséggel, ahol az egyik olasz katasztrófa­­védelmi központ megtekintése során szerezhettünk hasznos ta­pasztalatokat és ismereteket. Utazásunk sikere jelentős részben a veronai kórház balese­ti sebészeti osztályvezetőjének, dr. Pintér Lajos főorvosnak kö­szönhető, akit Göncz Árpád köztársasági elnök a közelmúlt­ban nevezett ki tiszteletbeli kon­zullá. Óriási befolyása és tekin­télye van az egész tartomány­ban; a veronai légibaleset-elhá­­rító szolgálat létrehozása is az ő érdeme. Ottani tartózkodásunk első napján tisztelgő látogatást tet­tünk Veneto tartomány alpre­­fektusánál, majd a veronai vá­rosházán a polgármester asz­­szony fogadott bennünket, aki, bár aznap este hosszabb külföldi útra indult, hírét véve, hogy ma­gyarok járnak Veronában, örömmel szánt időt a velünk va­ló találkozásra. Megható volt, amint magához ölelte egyik leg­kedvesebb, kinagyított és beke­retezett fényképét, amely leg­utóbbi magyarországi látogatá­sán készült, és Göncz Árpáddal együtt ábrázolja őt. Olaszország három városá­ban működik katasztrófák elhá­rítására létrehozott központ: Veronában, Rómában és Paler­­móban. Ezek mindegyike kivá­lóan felszerelt és jól szervezett bázis. A veronaiak feladata el­sősorban az árvíz elleni védeke­zés, az autópályákon bekövet­kező szerencsétlenségek elhárí­tása és a földrengés okozta ka­tasztrófahelyzet felszámolása. A katasztrófák elleni elsődleges védekezésben mindenekelőtt a tűzoltóságra építenek, mert ők rendelkeznek a vészhelyzetek­ben szükséges eszközökkel. Ezek között még földmunkagé­pek és nagy teljesítményű, ko­moly befogadóképességű szállí­tóeszközök is vannak. Feltűnő volt a nagyfokú szervezettség, a tűzoltók számos pozitív meg­nyilvánulása és az, hogy a fiata­lok körében mennyire népszerű a szervezetben teljesített polgári szolgálat. Olaszországban ez ma már általánosan elfogadott, korlátozások nélküli lehetőség. A tűzoltóságnál régóta nincse­nek katonai rendfokozatok, a vezetők tekintélye és elismert­sége mégis igen nagy, ami bizo­nyára a tudatos kiválasztás szempontjainak köszönhető. Az alkalmasság mérlegelése mel­lett a képzettségre, a gyakorlat megszerzésére és a majdani elő­menetelre is odafigyelnek, pél­da rá a veronai tűzoltóparancs­nok, aki 600 kilométerrel távo­labb, Rómában él és csak a hét­végéket tölti odahaza. Bizonyos idő elteltével Rómában kap majd fontos beosztást. A polgári védelem­­itthoni szervezetéhez hasonló alakulat Olaszországban nincs. A város­házán, illetve a prefektúrán dol­goznak azok a személyek, akik adott esetben végzik és irányít­ják az ilyen jellegű feladatokat. A katonaságot, a rendőrséget és a tűzoltóságot felkészültségük, szakértelmük és alkalmasságuk szerint vonják be a munkába. Az egészségügyi ellátáshoz szüksé­ges felszerelések teljes skáláját a Vöröskeresztnél tárolják, a rendkívül korszerű eszközöket a szervezet alkalmazottai tartják karban. A Veronához közeli Garda-tónál a vízi mentést és az orvosi ellátást kizárólag önkén­tesek végzik, mindenféle ellen­szolgáltatás nélkül. Képzettsé­gük elismerésre méltó, lelkese­désük óriási. A Vöröskereszt minden érintett szervezettel kapcsolatban áll, gyakoriak a közös gyakorlatok. Katasztrófa esetén a védelmi bizottság irá­nyításával dolgoznak. A rövid, de tartalmas tanul­mányút során, mivel szállást a tűzoltóság vendégszobáiban kaptunk, alkalmunk volt közel­ről is megismerni az ottani kol­légák életét. Az olasz tűzoltókat jókedv, fesztelenség, az egyen­ruha és a hivatás szeretete jel­lemzi, s láthatóan a fizetésükkel is elégedettek. A laktanyában pontosan 13 órakor együtt étke­zik a főnök és a beosztottak, mindenféle formalitás nélkül. A látogatást szakmailag igen hasznosnak értékelték delegá­ciónk tagjai, s mellette sok új ba­rátot, Magyarországot szerető embert is megismerhettünk. Dr. Zöld János tűzoltó ezredes, a megyei tűzoltóság parancsnoka Végzetes figyelmetlenség Egy gépkocsit vizsgáztató férfi súlyos mulasztása három ember életét követelte. A tra­gédia néhány évvel ezelő­tt tör­tént a megyénkben. Egy külföldről behozott tíz­éves Peugeot-t vittek el a Fővá­rosi Közlekedésfelügyelet Mo­zaik utcai telephelyére, hogy vizsgáztatás után forgalomba helyezzék. Az úgynevezett D4- es vizsgasoron dolgozott Z. Emil, aki „aknás” segédvizsga­biztosként egyebek között meg­nézte a gépkocsik futóművét, al­vázát, karosszériáját, hogy azon észlelhető-e törés, repedés, de­formáció, korrózió. Azon a júniusi napon a Peu­­geot-n ellenőrizte a hibajegyzé­ken feltüntetett jobb oldali váz­nyúlvány sérülését és a motor olajfolyását. Ugyanakkor nem vette észre, hogy a jobb hátsó futómű erősen rozsdás volt, kü­lönösen a hátsó kerékagy. Az autó megkapta a forgalmi en­gedélyt. A kocsinak új gazdája lett, aki három barátjával elutazott Olaszországba azon a nyáron. Az utazást megelőzően a kocsi idehaza már vagy 700 kilomé­tert megtett. Indulás előtt a tulaj­donos elvitte autószerelő isme­rőséhez, mert gyanús zajokat hallott a kipufogó felől, ugyan­akkor az autó beázott a nap­fénytetőnél. A szerelő kijaví­totta a hibákat, de mást nem né­zett meg. A négytagú társaság július végén érkezett haza Olaszor­szágból. Elmúlt már este hét óra, amikor a 8-as úton mintegy 80-100 kilométeres sebesség­gel haladva, egyszer csak kisza­kadt a kocsi jobb hátsó kerék­agya. A súlyos műszaki hiba mi­att a Peugeot áttért az út meneti­rány szerinti bal oldalára, majd az oldalszalagról egy arra közle­kedő busz elé vágódott. A több mint százzal hajtó, 51 utast szál­lító busz vezetője képtelen volt elhárítani a balesetet, összeüt­között a személygépkocsival. Hárman a végzetes találkozás pillanatában életüket vesztették, csak az egyik férfi élte túl a tra­gédiát. A Veszprémi Városi Bíróság több ember halálát okozó, fog­lalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsé­ge miatt a 63 éves Z. Emilt jog­erősen egy év, tíz hónapi fog­házbüntetésre ítélte s egy évre eltiltotta a segéd-vizsgabiztosi foglalkozástól. A szabadság­­vesztés végrehajtását egy évre felfüggesztette. Kötelezte a fér­fit, hogy fizesse meg a 91 ezer forintos bűnügyi költséget. M. A.

Next