Napló, 1997. augusztus ( 53. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-11 / 186. szám
Veszprémi iparterület Öt zónában kétezerötszáz és ötezer négyzetméter közötti telekméretek, a szabványnak megfelelő utak, zöldsávval, gyalogjárdával, a közművek nyomvonala, új összekötő utak - mindezt tartalmazza a Veszprém északi iparterületére elkészült részletes rendezési terv. Ez - mint Horváth Gábor városi főépítész hangsúlyozza - még csak programjavaslat, de legalább hosszú évtizedek után megpróbál rendet teremteni ott, ahol eddig a hagyomány volt az igazító elv. Szűk határok között mozoghattak azok, akik mondjuk húsz évvel ezelőtt próbálták elképzelni Veszprém terjeszkedésének lehetőségeit. Keletről és részben északról katonai gyakorlótér, nyugatról mezőgazdaságilag művelt területek, délről pedig az akkor remélt terjeszkedés szabott határt a fantáziának. Ha a városból ki akarták telepíteni az ipart, csak északra kínálkozott lehetőség, így terv nélkül, a hagyomány alapján terjeszkedtek erre üzemek, lévén itt egy termelő egység, a Bakony Művek. Jó tíz évvel ezelőtt készült a területre egy rendezési terv, de azt az akkori városi tanács nem fogadta el. A vasúti és közúti közlekedés teremtette adottságok azonban továbbra is itt kínálták a legkedvezőbb feltételeket, kivéve, ha az idetelepedni szándékozó a közművekre is kíváncsi volt. Ez utóbbi is fejlődött ugyan, de inkább a magad uram, ha szolgád nincs alapon. Magyarán, mindenki megépítette a saját területére, ami kellett. Most először viszont a terület geológiai, környezetvédelmi, közlekedési, közmű- és terepviszonyainak feltárása után kezdődött a tervezés. Emiatt is fontos része a tervnek, hogy a különböző zónákban a kialakítható telekméretek mellett meghatározták, mekkorának kell lenni a zöldfelületnek. A tervet a városi önkormányzat készíttette, erre ugyanis az általános rendezési terv is kötelezi. Nagy gond viszont, hogy a terület jelentős része magántulajdonban van, azzal tehát, hogy a város - nem kevés pénzért - tervet rendelt, helyzetbe hozta a földtulajdonosokat. H. É. Krisztina végső elkeseredésében írta meg a levelét a szerkesztőségnek. Lehet, hogy naivitás a részéről azt remélni, hogy történetének hallatán valaki segít a családján, lehet hogy nem. A levélben dokumentumok voltak (bérelszámolási lista, elismervények a házbérről, vízdíjról, fűtésről, közös költségről), valamennyi azt volt hivatott tanúsítani, hogy Krisztina igazat mond: van tiszteséges munkája, de nincs miből megélnie. Tudniillik a lakás költségei meghaladják a család bevételét. Krisztina esete egy a sok közül. Úgy indult, mint a mesében... ...mondja Krisztina. Összeházasodtak és a lány szülei telket vettek a fiataloknak a bakonyi városban. Felépült a kétszintes, tetőteres családi ház, megszületett a két gyermek, a férjnek jól menő vállalkozása volt. És ezután valami miatt elindult minden a lejtőn lefelé. Mindennapossá váltak a veszekedések, Sándor többet ivott a kelleténél. Amikor már békés megoldásra nem volt remény, Krisztináék elváltak. Ekkor még úgy tűnt, nem lesz gond a vagyonmegosztással, a bíróság előtt is így nyilatkoztak. Krisztina a gyermekeivel az egyik szinten élt, az apa a másikon. Csakhogy Sándor mind gyakrabban érkezett haza részegen, ilyenkor agreszszív volt és a családjára támadt. Nem egyszer menekült Krisztina éjnek idején, gyerekestől és pizsamában a szomszédokhoz. Állandóvá váltak a csetepaték, az egész környék tudta, mi történik, a rendőrség nem avatkozhatott bele semmibe, hiszen (még) nem folyt vér. Krisztina végül arra kényszerült, hogy albérletbe költözzön. Banális történet, mondhatnánk, hogy egészen mindennapi. A továbbiakban is az, csak éppen kevésbé zajlik a nyilvánosság előtt. Házastársak a bíróságon Elkezdődött egy véget nem érő huzavona. Krisztina még szerencsés ember, mert van munkahelye. Amikor elváltak, Sándor beleegyezésével magával vitte az egyik személygépkocsit, de nem sokáig volt nála. Egy napon megjelentek nála a vevők, akiknek Sándor időközben eladta a kocsit és elvitték. A kiköltözés után már nem volt viszszaút, mert Sándor a közös családi ház összes zárát kicseréltette. Miután az apa nem fizette és ma sem fizeti a tartásdíjat, az anya teljesen eredménytelenül folyamatosan pereli. A házat természetesen el kéne adni ahhoz, hogy megoszthassák a vagyont, de Sándor csak színleli, hogy valóban szándékában áll az osztozkodás. Bármikor komoly vevő érkezik, Sándor kifogásokat talál, eltűnik vagy megtoldja a vételárat egymillióval, és a vevő már megy is. Miután a házeladások ily módon meghiúsultak, Krisztina ismét a bírósághoz fordult segítségért. A bíróság a lakbér felének kifizetésére kötelezte az apát, amit ő természtesen ismét nem fizet. Közben Krisztina csak gürcölt és gürcöl, kölcsön kér, visszaadja, hogy fenntarthassa a családját. Ismét ügyvéd és bíróság. Sándort a bíróság nem érdekli, meg sem jelenik, így nélküle születnek ítéletek. Miután semmi sem történik, sor kerül a végrehajtásra. Krisztina hiú reményeket táplált, azt hitte, a végrehajtó segítségével hozzájuthat a 80 ezer forintnyi gyermektartási hátralékhoz. De nem. Sándort nem találta a végrehajtó, sem először, sem másodszor, végül lefoglalt egy teherjárművet. Lepecsételte a végrehajtásra került ingóságot, majd Sándor feltörte a pecsétet, és ennyiben maradt az ügy. Megoldás van és még sincs A bíróság közben értesítette a felperest, hogy ha a „tartásdíj behajtása átmenetileg lehetetlen”, ezt az állam nem előlegezheti meg. A végrehajtó pecsétjének feltörése törvénysértés, de ugyan ki jár most annak utána, miként kényszeríthető az apa arra, hogy eleget tegyen elementáris kötelezettségeinek? Csak a bírósági papírkötegek gyarapodnak, Krisztina másik végrehajtót keres, mert úgy véli, tán nem fizetődik ki a végrehajtónak, hogy a nyolcvanezer után járó tiszteletdíjért ennyit szaladgáljon. Közben Krisztina egy házbért már nem fizet ki, felélik. Az ügyvédnek elege van, úgy véli, a nyilvánosság Krisztina ügyét nem viszi előbbre. Csak felbőszítené a férjet. Egyébként is úgy gondolja, az efféle nehéz esetekben csak egyetlen megoldás van: a két félnek kell békésen megegyeznie. Hát pont ez az, ami nem megy, mert ha menne, akkor nem jutott volna a család a bíróságra. És persze a bíróság. Mire a tárgyalások, a fellebbezések, határidők és a végrehajtás eredményes lesz, addigra Krisztina és gyermekei koldusbotra jutnak és az utcára kerülnek. Csupán azért, mert amikor széthullik a család, amikor férj és feleség ádáz ellenségekké válnak, akkor a társadalom tehetetlen és csak az ökösjog érvényesül. „Mindkét gyermekem számára kezdődik az iskola, az őszi ruhaneműk megvásárlása is nagy gond nekünk. Kérem, a nevem és címem ne közöljék az újságban, ugyanis reggelente a kolléganőimmel együtt olvassuk a Naplót, és már enélkül is eléggé szégyenlem magam, nem szeretném, ha rólam olvasnának” - írja Krisztina, és lévén a reménye rendíthetetlen, hisz az emberek segítőkészségében, amit a gyerekek édesapja megtagadott tőlük. gombás Az erősebb (nem) jogán 1997. augusztus 11., HÉTFŐ Az idén már volt egyszer egy versmondó tábor Balatonkenesén. Azt kicsiknek szervezték, a mostanit, augusztus 2. és 10. között pedig szigorúan tizennégy éven felülieknek. De itt éppen a versekről beszéltek a legkevesebbet, mesélték a fiatalok. Volt viszont mélylélektan, önismeret, kis színházasdi, esténként népdaléneklés, fodros szoknyás leányka tánca a Faluház előtt, az esti műsor után. A tábor négy vezetője négy egyéniség, mindegyik másra helyezte a hangsúlyt. Fehér Ildikó színésznőnek, a Színház- és Színművészeti Főiskola tanárának csoportjában rejtetten bár, de szinte csak a színházról volt szó. T. S. Eliot: Macskák című darabjával készültek a szombat esti gálaműsorra, még este tízkor is összeültek gyakorolni. Igazi színházi próba volt az színinövendékekkel és okos hozzászólókkal. Hiába mondta Ildikó, hogy az éppen próbált jelenet olyan direkt, a szöveg a lényeg, nem a játék, a levegőben mégis színházszag terjengett. Ott segédkezett a főiskolás Hujber Ferenc csapatvezető pajtás, ahogy magát jellemezte - és Zámbori Soma, akit az idén vettek fel a színművészetire. Bartók László előadóművész csoportjában is főként színészkedtek, drámával foglalkoztak a fiatalok. Szituációs gyakorlatokban és játékokban fedték fel valós énjüket. A Menedékházban például összegyűlt mindenki: zavarodott kisgyerek, vallási fanatikus, túlélő, kitalált karakterek mind, mesélte a tizenhét éves veszprémi Brigi a Vetési Albert Gimnáziumból. Szabolcs ugyanabból az iskolából jött, Balu csoportjába osztották. Balu az Balu, bizonygatta a többi táborozó is, tisztes nevén egyébként Virág László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke. Beszélgetni szoktunk, mélylélektani életet élünk, mesélte Szabolcs. Ez egy önismereti tábor. Körbeülünk, megforgatunk egy üveget, kérdezünk a másiktól, a lelkivilágában vájkálunk. Ezt Balu nélkül is csináljuk. Balu néha keményen kritizál, megmondja, ha valami katasztrofálisan rossz. A versmondó táborra Pintér Tibor csoportja emlékeztetett leginkább. Annak idején a veszprémi előadóművész kezdeményezte a tábor létrehozását, melyet a Magyar Versmondók Egyesülete és a Szabadművészeti Alapítvány támogat. Tizenhét év alatt bejárta már a megyét, Kenesével az idén találtak egymásra. Pintér Tibor verset elemzett és mondott a gyerekekkel, a költészet és az előadóművészet alapjaira okította a hozzá beosztott fiatalokat. Zsuzsi a Pozsony melletti Somozáról érkezett, odahaza már részt vett versmondó versenyeken. A tábor kezd nemzetközivé szélesedni: a két somorjai kislány mellett ketten érkeztek Szabadkáról, egy tehetséges kislány Sepsiszentgyörgyről. A reggeli „felébredést segítő torna” egészen csütörtökig fakultatív volt, olyannyira, hogy csak ketten jelentkeztek a programra. Csoda-e, mikor a versmondó fiatalok hajnali négy előtt ágyba sem kerültek? Jóízűeket dumcsiztak, megtárgyalták a világ folyását, népdalokat énekeltek, meg az erdélyi himnuszt. Itt mindenki mindenkinek a barátja - állították. Esténként irodalmi esteket, műsorokat szerveztek. Szerda este a táborlakók színe-java a Veszprém megyei írók-költők műveiből készített összeállításban szerepelt. Szalóki Károlyitól kezdve Szokoly Tamáson át egészen Bodosi Györgyig felvonultatták a megye művészeit. Az előadást Bartók László rendezte, a színiakadémisták - Hujbi és Soma - pedig profi módon előadták a számukra kijelölt verseket. Ezt mi is megcsináltuk, de ők jobbak voltak nálunk, sóhajtott a mellettem ülő előadóművész. A hét elején volt vidám vetélkedő is, ahol többek között a minél gyorsabb, húsz másodperces zuhanyozást díjazták. Otthon is kipróbálhatod, fiam, mondta egy édesanya. A szombati gálára minden csoportból a legjobbakat válogatták be. Megvigasztalódtak a nézőtéren ülő fiatalok is, hiszen a tábor valamennyiük számára többet nyújtott, mint amire számítottak. A közös örömben mindnyájan osztoztak. Balla Emőke Önismeret és mélylélektan, versekkel is fűszerezve Versmondó tábort szerveztek tizennégy éven felülieknek Balatonkenesén Balu csoportja a kenesei kávéház teraszán a szituációs gyakorlatokat elemzi Fotó: Afrány Gábor FÓKUSZ NAPLÓ 5 Éppen időben érkeztek a rendőrök A rendőrség elfogta, a bíróság letartóztatta annak a betörésnek a feltételezett tetteseit, akik a helyszínről üres kézzel távoztak. Mint arról annak idején lapunkban már röviden beszámoltunk, július 11-én éjszaka - akkor még ismeretlen tettesek - betörtek a nemesvámosi MTD Hungary Kft. raktárába. A dobozokban lévő, szállításra előkészített 25 fűnyíró gépet már kivitték a telepről, amikor megérkezett a biztonsági szolgálat és a rendőrség. Az történt ugyanis - tudtuk meg a rendőrségen - hogy az épület ajtajának kinyitásakor megszólalt a riasztó a Detektív vagyonvédelmi szolgálat központjában, ahonnan egyrészt azonnal útnak indították a járőröket, másrészt értesítették a rendőrséget. A helyszínen már nem találtak senkit. Viszont addigra a polgárőrök menekülésre kényszerítettek négy embert. A tettesek hátrahagyták autóikat, úgy oldottak kereket. A személygépkocsik adatai alapján a nyomozók eljutottak a veszprémi, többszörösen büntetett előéletű T. Mátyáshoz, aki ártatlan képet vágva széttárta a kezét: a Zsiguli valóban az övé, de azt valaki azon az éjszakán ellopta a háza elől. A nemesvámosi raktár közelében talált másik kocsi, a Wartburg is az övé volt, azaz már nem... Merthogy azt megvette tőle egy fiatalember. A kocsi valóban nem T. nevén szerepelt. Ettől függetlenül őrizetbe vették, majd a bíróság letartóztatta a férfit, aki 11 évi fegyházbüntetéséből '94 februárjában kedvezménnyel szabadult. A balsikerű akció után társai, ahelyett, hogy meghúzták volna magukat, átrándultak Pápára, ahol a helyi zsaruk üzletbetörésen kapták el őket. Azóta már ők is a rács mögött pihenik ki „kirándulásuk” fáradalmait. Egyikük sem először került összeütközésbe a törvénnyel. Ha a nemesvámosi akciójuk sikerrel jár, a kft. 750 ezer forint értékű fűnyíróval lett volna szegényebb. A biztonsági őrök és a rendőrség ezt megakadályozta. M. A.