Napló, 1997. október ( 53. évfolyam, 228-254. szám)
1997-10-11 / 238. szám
6 NAPLÓ 1997. Oktobern., SZOMBAT HÉTVÉGE Demján Sándor a magyar gazdaság egyik legsikeresebb szereplője. Nevét országosan harminc évvel ezelőtt ismertük meg, amikor a székesfehérvári Gorsium ÁFÉSZ elnöke volt. Később megalapította és lánccá fejlesztette a Skálát. Létrehozta a Skála- Coopot. A Magyar Hitel Banknak 1987-től 1990-ig volt elnökvezérigazgatója. Ezt követően lett a Közép-európai Befektetési Társaság igazgatója, majd a Közép-európai Fejlesztési Társaság elnök-vezérigazgatója. Mostanában gyakran találkozunk Demján Sándorral a Badacsonyi Pincegazdaság üzemeiben. Megfér egymás mellett az üzlet és a barátság - Köti személyes kapcsolat a mi vidékünkhöz? - Nem. Barátaim csábítottak ide. Bartha Ferenc, akinek Tihanyban van birtoka, és Bethlen István, aki Balatonrendesen maga is foglalkozik szőlőműveléssel. Bartha Ferenc mutatta meg nekem a Badacsonyi Pincegazdaságot. Ez a cég a Balatonfelvidéken egyedülálló értéket képvisel. A pincészetei szépek, a borai híresek. Megtudtuk, hogy fejlesztéséhez befektetőket keres. Cégjogi szempontból két társaság szerezte meg a Badacsonyi Pincegazdaság Részvénytársaság tulajdonjogát, de a befektetők köre széles. Sok ismert gazadsági szakember lát fantáziát a balatoni borban. - Üzlet a bor manapság, amikor értékesítési gondokról hallunk? - Manapság nem az, de hiszem, hogy egy jó évtized múlva az lesz. Persze ehhez az is kell, hogy az európai uniós csatlakozásunk előtt felkészüljünk az ottani szigorúbb követelményekre. A bort is ISO- szabványnak megfelelő módon és minőségben kell készíteni. Csak az a borászat lesz versenyképes, amelyik kiépíti a saját szigorú minőségbiztosítási rendszerét. Ez rengeteg pénzbe kerül. Terveink szerint a Badacsonyi Pincegazdaságban egymilliárd forint értékű beruházást kell megvalósítanunk, hogy versenyképes maradjon itthon és ismertebbé váljon külföldön. A befektetés eredményeként az első olyan üzemegyüttest építjük ki, amelyik meg fog felelni a legkényesebb igényeknek is. Kedvence a száraz muskotály - Foglalkozott már szőlővel és borral? - Ma is van egy kilenchektáros szőlőültetvényem Etyeken. Gyerekkoromban sokat dolgoztam szőlőben. Akkor még főként pezsgőt készítettek az etyeki borból. Azonkívül külföldön eladtam jó néhány ezer hektoliternyi magyar bort, igaz, nem a Balaton-felvidékről származókat. - Szereti a bort? - Hogyne. A családi és az üzleti ebédeken, vacsorákon mindig gondosan kiválasztjuk az ételsorhoz illő borokat. Van kedvencem is, mégpedig az 1996-os évjáratú badacsonyi száraz muskotály. - Hallottam, hogy az első Skála Áruházban úgy döntötte el, mit vásárol a környező országokban, hogy megnézze, mit vesznek a kollégák az egynapos kiruccanásokon. - A Skálában egy újfajta kereskedelmi szemléletet próbáltam megvalósítani. Ott már volt választék, piackutatás, reklám. Ki tudná jobban, hogy mire van igény, mint maga a vásárló? Nem hagytam fel a kereskedelemmel, a Pólus Centerek hálózatának kiépítésén dolgozom. - Milyen vezető ön? Mire, kire hallgat? - Az intuícióim nem szoktak becsapni. Szeretem a csapatmunkát. Kitűnő szakemberekkel dolgozom minden területen. Döntések előtt mindig kikérem a hozzáértők véleményét, megvizsgáltatom a cselekedeteink következményeit. A gazdálkodásban így is van kockázat, ez teszi széppé. - Gazdag életútjának egyik nagy sikere a Skála-Pólus Center ív. Mire büszke még? - Arra, hogy részt vehettem a kétszintű bankrendszer kialakításában, hiszen három évig a Magyar Hitel Bank elnök-vezérigazgatója voltam. A másik a Kamazgyár válságmenedzselése volt. Ez akkor olyan gazdasági értéket képviselt, amihez hasonlót az országhatáron belül nem találtam volna. Az ottani gazdasági környezet miatt nehéz feladat volt, de éppen ezért még édesebb a sikeres befejezése. - Fontos önnek a siker? - Hogyne. Mindenkinek szüksége van az eredményességre, a győzelemre. Az, hogy sokszor kerültem ki győztesként a ringből, nem jelenti azt, hogy biztosan sikeres a következő lépésem. Fontos a minőségi változás - A pénz milyen annak, akinek természetes? - Fontos dolog, bár vallom, hogy vannak pénzzel ki nem fejezhető értékek. - Ezért lép fel gyakran mecénásként? - Annak, hogy az ember milyen ügy mellé áll, sokféle következménye lehet. A művészetek támogatásában reklám is rejlik és kifejeződik az adományozó ízlése. Egyes ügyek vagy alkotások egyszeri támogatásánál fontosabb számomra az, aminek következményeként minőségi változás várható. Itt van például a menedzserképző iskola, amit Soros Györggyel együtt hoztunk létre. Az innen kikerülő, új szemléletű vezetők munkája nyomán az egész gazdaság élénkülhet. - Hogyan válogatják ki a hallgatókat? - Olyan embereket képezünk tovább, akiknek már van magas szintű szakmai képzettségük. Beszélgetéseink során igyekszünk felderíteni, hogy a jelentkező személyisége, tulajdonságai, munkabírása alapján alkalmas-e a menedzserek feszített munkatempójára, magával tudja-e ragadni a többieket céljai megvalósítása során? - Mi a véleménye a sajtóról? - Nekem jó kapcsolatom van és volt is mindig a sajtóval. Fontosnak tartom. Vélemény- és ízlésformáló szerepe van. Megjegyzem, a sajtó terén is beruháztam korábban. Barátaim azt tanácsolták, hogy a megyei lapok között válogassak, mégis az országosok mellett döntöttem. Azóta látom, hogy a megyei lapoknak nagyobb az olvasótáboruk, sőt, tudomásom van arról, hogy éppen a Naplónak még ma is emelkedik a példányszáma. Bár olvasni nem szoktam, gondolom, jó lap lehet. - Mit jelentenek Demján Sándornak a nők? - Fontosak. Munkatársaim, tanácsadóim között is vannak nők, akik pontosak és megbízhatóak. Vallom, hogy az eredmények hátterében a kiegyensúlyozott család áll. Nekem a feleségem biztosítja a nyugodt hátteret, a békés otthont. Nélküle valószínűleg nem tartanék most itt. Varga Ibolya Milliárdos borüzlet a Balaton-felvidéken Demján Sándor szerint a pénz fontos dolog, de vannak pénzzel ki nem fejezhető értékek Fotó: Gáspár Gábor - A Felvidékről, a Túrócz megyei Nagyjeszenből származom, ahol a tizenharmadik századtól szinte az egész falu Jeszenszky volt - kezdi az exkülügyminiszter, Jeszenszky Géza. Büszkén említi, hogy felmenői szerény szerepet mindig játszottak a magyar történelemben. Egyiküket, Jeszenszky Jánost az 1621-es prágai felkelést követően kivégezték. Azután a Rákóczi-, a Kossuthszabadságharcban is egy ment Jeszenszky vett részt. Több nemzedékre visszamenőleg pedig értelmiségiek voltak a felmenői. Büszke vagyok rá, hogy a nemzetet hűen szolgálták az őseim és ez kötelez engem ” - mondja. Azt sem titkolja, hogy történelmi Magyarországszerte vannak családi kötődései. Anyai nagyapja félig szász, apja pedig a mai Romániához tartozó Nagyszentmiklóson született. „Én a kisebbségi problémát így a családból is ismerem.” Világlátását alapvetően meghatározta, hogy a budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumban két évig Antall József, a későbbi miniszterelnök volt az osztályfőnöke. „Nemcsak olvasásra, de gondolkodásra és vitatkozásra késztetett mindnyájunkat.” Kétévi segédmunkáskodás után angol nyelvvizsgával a zsebében az ő biztatására jelentkezett a bölcsészkarra az akkoriban igen szokatlan szakpárosítással, történelem-angol szakra. Kezdetben kilenc-tizenöt éves gyerekeket tanított angolra, történelemre. Később a Közgazdaság-tudományi Egyetem következett, ahol ma is docens. Amikor 1986-ban, kétesztendei amerikai vendégtanárságából hazatért, „már forrni kezdett az itthoni közélet”. Részt vesz az első lakitelki tanácskozáson, majd a Magyar Demokrata Fó A NATO-tagság biztosítani fogja Magyarország jövőjét Devecseri beszélgetés Jeszenszky Géza volt külügyminiszterrel rumnak is tagja lesz. A választásokat megnyerve Antall József felkéri a külügyi tárca vezetésére. Az 1994-es választások után a Közgazdaság-tudományi Egyetem docense és a Magyar Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője. Felesége - aki Antall József unokahúga - révén kötődik a Somlóhoz. Mértéktartó borivást kedvelő emberként „az egyik legjobb európai borhoz kerültem közel, és hogy most már termelem is, ez külön öröm számomra. Kapálásból, gazolásból, gyümölcsszedésből, az út járhatóvá tételéből kijut bőven. Óriási élmény, amikor az ember a saját termését gyűjti be.” - Miniszterként is jutott erre ideje? - Akkor jóval kevesebb. Az a munka - nem túlzok - napi tizennyolc órás elfoglaltságot kívánt. - Tanítványai hogyan fogadták, hogy tanárukból miniszter lett? - Mindig nagyon jó viszonyban voltam a diákjaimmal, vittem őket kirándulni, síelni. Közülük sokan foglalkoztak külpolitikával, többen diplomaták lettek. Ők talán természetesebbnek vették a rendszerváltozáskor. - Minisztersége alatt is tanított az egyetemen? - Nagy súlyt helyeztem arra, hogy az egyetemi munkámat a lehetőségek határáig folytassam. Nagyon fontosnak éreztem, hogy kapcsolatban maradjak az ifjúsággal. Most a képviselőség mellett szerencsére már több időm jut a tanításra. A legszebb pillanatok, a legjobb órák azok, amelyeket a diákokkal töltök. - Említette: nehezen élte meg, hogy miniszter lett. Mit érzett akkor, amikor fel kellett állnia a bársonyszékből? - Egyfajta felszabadulást. Ugyanakkor szerettem volna látni, hogyan folytatják az általam megkezdett munkát. - Mit tapasztal? Folyamatos a Horn-kormány külpolitikája? - Nagy vonalakban nem tértek el az általunk folytatott külpolitikától, ám sok részletkérdésben igen. Különösen bánt, hogy az általam a Külügyminisztériumban kialakított kitűnő gárdát, akiket nagyon becsültek a külföldi partnerek is, szétverték. Többségüket szélnek eresztették. Az a hatalmas tisztogatás, ami a '94-es kormányváltás után történt, nagyon rosszat tesz a magyar külpolitikának. - Ha ön lenne a külügyminiszter ma, hogyan kommentálná a Bős-Nagymaros kérdés hágai ítéletét? - Egyrészt szomorúan tapasztalom, hogy a hágai ítélet nagyon fontos szempontokat figyelmen kívül hagyott, másrészt viszont nagyon lényeges, megállapította azt, hogy a Duna elterelése törvénytelen volt. Az ítéletet természetesen tiszteletben kell tartani és valahogy kilábalni a helyzetből. Úgy gondolom, ami sok költség, sok keserűség után megszületik, talán nem áll olyan messze attól, amit én 1990-91-es tárgyalásokon próbáltam megvalósítani. - Mi a véleménye a lehetséges NATO-tagságunkról? - Ezt a munkát az Antall-kormány kezdte. Én voltam az első magyar állampolgár, aki a NATO főhadiszállásán járt és találkozott az akkori főtitkárral, Wörnerrel. A kapcsolatépítést a magyar történelem diktálta. Az a tudat, hogy a szomszédokkal, az orosz medvével - amely ha jól kialussza magát, még visszajöhet - szemben biztonságban lehessünk. Nekünk azért kell a NATO-ba belépnünk - ha már meghívtak és erre lehetőségünk van -, hogy a jövőnk biztosítva legyen, hogy nyugodtan alhassunk. Ezen a vidéken bizony nem volt a múltban sem biztonság. Gondoljunk csak arra, milyen szörnyűségek történtek a szomszédunkban, Jugoszláviában, Szerbiában, Boszniában. Én tudom azt, hogy milyen fenyegetésnek voltunk kitéve és hogy milyen védtelenek voltunk. A szerbek csak akkor hagyták abba a légtérsértéseket, amikor a NATO megjelent az Aracs repülőgépeivel a magyar légtérben. Éppen ezért a múltat és a jelent ismerve, a jövőtől félve tartom fontosnak NATO-tagságunkat. Tóth János Jeszenszky Géza: - Bánt, hogy szélnek eresztették az általam hogy politikai szerepet vállalok, kialakított kitűnő minisztériumi gárdát Fotó: Áfrány mint akár én vagy a családom.