Napló, 1997. október ( 53. évfolyam, 228-254. szám)

1997-10-04 / 232. szám

NAPLÓ 7 1997. október 4., SZOMBAT HÉTVÉGE Kaland, kihívás, kikapcsolódás Mikor otthon is, a munkahe­lyen is minden összedőlni lát­szik, jó kiszakadni a megszo­kott környezetből, elfelejteni a mindennapi gondokat. Né­ha segít egy jó könyv, egy le­mez, egy baráti beszélgetés. De van, hogy csak egy jóízű kocogásban, teniszben vagy az úszásban tudjuk feszültsé­geinket levezetni. Alábbi ös­­­szeállításunkból kiderül, a kikapcsolódás mindenkinek mást jelent. Akit feldob a futás A sikerorientált emberek két végén égetik a gyertyát. A nap 24 órájából legalább 18-at dol­goznak, látványos eredménye­ket produkálnak, de közben el­feledkeznek a családjukról, kör­nyezetükről, és a saját egészsé­güket sem kímélik. Napi 4-5 csésze kávé, 30-40 cigaretta s hozzá a filozófia, miszerint „a munkám a hobbim”. Neubauer Sándor 42 éves veszprémi üzletember még idő­ben változtatott az életszemléle­tén. Német ingatlancéget alapí­tott 1989-ben, s ezen keresztül betekintése nyílt a nyugati me­nedzserek világába. Látta, a munkamánia nyugaton már konszolidált formát öltött. Ott a karrierépítés mellett jut idő az életre is. Az ismert veszprémi üzlet­ember is eldöntötte, hogy ezen­túl pozitív beállítottsággal, egészségesen él, mindamellett, hogy továbbra is 14 órákat dol­gozik naponta. Azért, hogy jó kondícióban legyen, mindennap edz, tornázik, és hetente három­szor lefut 10 kilométert, ha esik, ha fúj. Nincs annál szebb, mint reggel hatkor elindulni a Bete­­kints-völgyből, s látni, hogy kel fel a nap, kék az ég és tavaszo­­dik, vagy éppen az őszi fákban gyönyörködni. A futás nem költséges szó­rakozás. Nem kell hozzá más, csak edzőcipő és egy óra sza­badidő. A ritmikus, kitartó, monoton mozgás feldobottsá­­got eredményez, nem véletlen, hogy Amerikában mindenki fut. Arról nem is beszélve, hogy a test kiizzadja magából a mérgeket. Egy-egy ilyen mara­toni futás után rögtön 1-1,5 ki­lóval kevesebbet mutat a mérleg - állítja Neubauer Sándor. A lélek és a test „irányítója” Orvosok és orvospszicholó­gusok szerint az egyik legegész­ségesebb szabadidősport - a lé­lek és a test harmóniájának men­tora - az úszás, mert idegrend­­szerileg megnyugtató, minden végtagot, izmot megmozgat, ki­váltképp, ha művelője válto­gatja az úszásfajtákat s napi rendszerességgel űzi kedvtelé­sét. Az előbbit sokan tanúsít­hatják, az utóbbit azonban ma már egyre kevesebben, lévén folyamatos emelkedésben az uszodai belépők. A balatonalmádi Hotel Auró­ra hagyományosan közkedvelt szálláshelye a hazai és külföldi turistáknak, de csak kevesen is­merik ma még újabb szolgálta­tásait, amelyek ezentúl nemcsak idegenforgalmi idényben, ha­nem ősszel és télen is igénybe vehetők lesznek, méghozzá kedvező áron. Cserép Béla szállodaigazga­tó tájékoztat, hogy novembertől alacsony árfekvésű napi uszodai belépőket biztosítanak az érdek­lődőknek, melyben benne fog­laltatik az ingyenes szaunahasz­nálat is. Egy egész napos fürdő­zésre feljogosító felnőtt belépő­jegy 240, egy gyermek-diák­­nyugdíjas belépő 120, a tíz alka­lomra szóló felnőtt és diák bon­tásban 2 ezer, a harminc alka­lomra szóló 5 ezer és 2500 fo­rintba kerül majd. Most is szép számmal vannak külföldi és­ helybéli látogatóik, de a jövő­ben szeretnék a környékbeli te­lepülésekről is idecsábítani az úszás szerelmeseit. Már megál­lapodást kötöttek a Veszprémi Egyetemmel, ahol csoportosan, autóbusszal szervezik meg a hallgatók jöveteleit heti két al­kalommal. Bővítik a szolgálta­tásokat uszodai büfével, csök­kentett italárakkal. A golyók bűvöletében Az uszoda mellett vonzó szórakozást nyújt a szálloda két automata tekepályája, illetve bi­liárdasztalai, melyek roppant népszerűek. Egy zseton 300 fo­rint, s azzal fél órát lehet tekéz­­ni, s 200 egy biliárdparty. Ezt a szórakozást elsősorban a külföl­di vendégek kedvelik. A szolárium használata egy alkalomra 150 forint. Szervez­nek hétéjszakás, fogyókúrás, masszázssal egybekötött turnu­sokat érdeklődőknek az Orszá­gos Természetgyógyász Szö­vetség szervezésében, és külön belföldi vendégeknek csökken­tett áron. Alkalmi használattal is igénybe vehető általános és fogyókúrás testmasszázs, vala­mint speciális változatai, de ezek kicsit emeltető áron, így testkozmetika, celluloidkezelé­sek, zsírpárnák kisebbítése, de­koltázskezelés, terhességi csí­kok kezelése. Az uszodában ottjártunkkor két fiatalembert faggattunk ar­ról, milyen sűrűséggel járnak az Aurórába, s mennyire megter­helő nekik a szolgáltatások megfizetése. Mindketten a helyi két tannyelvű gimnázium vég­zős diákjai. Eddig nem sűrűn jártak az Aurórába, a közismer­tebb fűzfői uszodát látogatták. Itt olcsóbbak az árak, mondják. Egy középkorú hazai vállalkozó elégedetten nyilatkozik a szál­loda árairól, szolgáltatásairól. A szegény ember vadászata A horgászatról azt tartják, hogy a szegény ember vadásza­ta. Érdekes, hogy ennyire ketté­vált a hajdan szinte azonosnak számító, bár akkor a létfenntar­tást, nem pedig sportot, szóra­kozást jelentő ősi foglalatosság, minden értelemben. A sport- és hobbihorgászatot százezrek űzik Magyarorszá­gon. Egy horgásztársaságba be­lépni körülbelül tízezer forintos belépési díj ellenében és a havi 2-3 ezer forintos tagsági díj megfizetésével lehet. A felsze­relés - természetesen saját tulaj­donú csónak nélkül - megáll már százezer forintban, s ettől kezdve a vizek szerelmesei már áztathatják is a damilt és foghat­ják a helyenként külön-külön megszabott halfajtákat és mennyiséget. Ajkán a Széki-ta­a van (tízezer belépési, kettőezer havi tagdíj) például pontyból évi harminc darabot, más halból pe­dig annyit, amennyit sikerül. Ezzel szemben a vadászat...! Ha van hely egy vadásztársaság­ban, kétszázezer, félmillió fo­rint az új tag belépési díja. A tár­saságoknak komoly vagyonuk van, a belépési díj fejében a ta­gok e vagyon tulajdonrészesei­vé lesznek. A havi tagdíj húsz­huszonötezer forint között mo­zog. Az „olcsóbb” fajta társasá­gok nem vagy alig tartanak alkalmazottakat, itt a vadállo­mánnyal kapcsolatos összes teendő a társaság tagjaira hárul. Ami a készséget illeti: egy 12-es kaliberű IZS (orosz) söré­tes fegyvert már negyveneze­rért, egy ZKK-600-as golyóst pedig 75 ezerért lehet kapni. A fegyverek árának felső határa a csillagos ég, hárommillióért még nemigen vesztegetnek vi­lágcsúcs minőségűt. A magyar vadászok legköz­kedveltebb fegyvere a puska­távcső. A jó öreg MOM 6x40-es 25-30 ezer, ugyanez Zeissben a három-négyszerese, s ekkor még mindig csak Németország­ban (Jena) jártunk, a nagy va­dászdivatokkal rendelkező álla­mok szóba sem jöhettek. A húsvadászok kivételével, akik a belsőségekért lövik a va­dat (mivel a húst természetesen le kell adni), a többség, s tényleg a többség alig fogyasztja a mé­regdrága lőszert. Kivéve akkor, amikor az kötelessége. A dú­­vadirtás kötelező. A gyilkos agancsú bak lelövése szintén. A rendszerváltást követő évek tisztázatlanságai, zűrzava­rai után a magántulajdonba ke­rült erdőterületek új gazdái kö­zül sokan­­ a jogszabályok, de alapvető élettani ismeretek nél­küli tulajdonosok - iszonyú pusztítást végeztek már a vadál­lományban is. S ekkor még nem szóltunk a vadorzókról, rabsi­­cokról, akik természetesen min­den korban voltak-vannak. Különös kedvtelések A veszprémi Kerecsényi Márta és barátja, Gerely Gábor extrém sportokat űznek. Sziklát másznak, kenuznak, búvárkod­nak. Gábor - bevallása szerint - már síléccel a talpán született. Bár gyakran jár Ausztriába is sziklát mászni, állítja, hogy egy faszánkóval vagy erdei sétával, kirándulásai is el lehet tölteni a szabadidőt. Ismeri a Budapest és a Mátra környéki sziklákat; a sziklamászás nem sport, hanem kaland és kihívás számára. Hó­viharban vagy omlós falon, csattogó villámok között feljebb jutni kaland. Tavaly nyáron a Kaukázusban 5200 méterig, az Elbrusz nyergéig jutott. Hirtelen olyan hóvihar jött, hogy fél óráig a hátizsákban ücsörgött, aztán jobbnak látta lefelé indul­ni. A tapasztalt hegymászó már tudja, mikor kell visszafordulni, mikor fenyegetik őt környezeti veszélyek. A sziklamászás kel­lemes erőkifejtés, állítja Gábor. Kihívást jelent legyőzni a hatal­mas hegyeket. Kerecsényi Márta amolyan „kocamászó”. A hullámvasút­­hoz hasonlítja, az is félelmetes. Előtte is, közben is rossz, fél és szidja magát, hogy miért indult el, de utána büszke, hogy meg­csinálta. A vízitúrázásba testne­velő szakos tanárként még a fő­iskolán szeretett bele. Nem kell vadhegyi patak, a Tisza felső ré­sze is alkalmas a kajak-kenuzás­­ra. Magyarországon sok a ha­józható folyó, ahová kenuzni az úszni tudó, de az evezést még nem próbáló kezdők is elmehet­nek. Manapság egyre több szer­vező hirdet vízi túrát. Márta az elmúlt nyáron általános iskolás diákokat vitt a Tiszára. Csendes szakaszon, Tokajtól Tiszafüre­dig csorogtak a kenukkal lefelé. A természeti sportoknak - tú­ráknak, sí- és vízitáboroknak - komoly nevelőhatása van, a szo­ciális kapcsolatokat is erősíti. Nagy élmény volt számára, mi­lyen gyorsan alkalmazkodtak a városi gyerekek a félnomád kör­nyezethez, az ismeretlen folyó­hoz és az esőhöz, mely már az első napon elkapta őket. A fiata­lok maguk verték a sátrat, főzték a gulyást, cipelték a kenukat - ez mind szórakozás volt szá­mukra. A gyerekek egy hét alatt többet mozogtak, mint egy év alatt. A vízi túrákra a Rába is al­kalmas, de tengerre folyami ke­nukkal csak a legbátrabbak me­részkednek. Nagy hajók, motor­csónakok utasai megbámulják azokat, akik egy kis lélekvesztő kenuval „szerencsétlenkednek” a tengeren. Az idén az Adrián, a Limski-fjordokban bámulták őket. Tavaly Mártáék csapata pedig beevezett Velencébe, ahol egy pillanatra még a gondolá­soknak is megállt az evező a kezükben. Már ismerték őket, tisztelegtek nekik. Itt jönnek a magyarok, mosolyogtak. (Napló-összeállítás) A napos, szeles ősz kiválóan alkalmas a vitorlázásra. Egy pár éves, használt, műanyag testű B18-as vitorlás hajó „már” 700-800 ezer forintért megvásárolható. Kikötői bérleti díja nyáron havonta 20 ezerbe, teljes téli tárolása körülbelül 100 ezer forintba kerül. S aztán jöhet a tavaszi karbantartás. A vi­torlázás tehát nem olcsó hobbi, de az élmény mindenért kár­pótol Fotó: Áfrány Gábor A Salvatore Quasimodo költői verseny emlékdíját idén Tóth Bálint hatvan­nyolc éves, József Attila-díjas buda­pesti költő kapta. Különös sors az övé. A csalá­di polgári hagyomány szembeállította a kom­munizmussal, amiért kétszer börtönbe került. Először 1951-től 1955-ig. Letartóztatásáról 1989-ben így nyilatkozott pá­lyatársának, Bertha Bulcsúnak egy interjúban: „Éjjel jöttek... Gondolkoztam, hogy megborot­­válkozzam-e, de nem borotválkoztam meg, in­kább kimentem pössenteni egyet. Mert ideges voltam... Akkor bezártak a Fő utcában, a 608-as magánzárkába. Ezek már történelmi helyek, mert aztán az ötödiken voltak később a Nagy Imréék. Attól kezdve jött egy ilyen teljes agyrém... Rend­kívül határozottan és élesen közöltem, ha megüt­nek, akkor azonnal üssenek is agyon, mert ha va­laki hozzám ér, akkor már csak az következik, hogy agyonvernek.” Tóth Bálintot alapjában véve két dolog érde­kelte: a politika és a költészet. Szervezkedéssel, összeesküvéssel vádolták, pedig csak a meglévő rossz rendszer helyett akartak valamit kitalálni, amolyan Németh László-i vonalat képzeltek el. Bertha Bulcsú írónak a következőképpen idézte fel akkori céljukat: „Mi lényegében önképzőkört csináltunk. Ennek a kezdeményezője valóban én voltam, de hogy a vezetője én lettem volna, azt meg lehet kérdőjelezni. Mi jártunk az egyetemi templomba Sík Sándor szentbeszédeit hallgatni, de Lukács György előadásain is részt vettünk. Hát ha ettől valaki reakciós, akkor nem tudom, hogy mit jelent ez, hogy reakciós... Elvittek Tatabányá­ra, egy metánveszélyes bányában dolgoztam.” A körülmények nem ártanak Portré Tóth Bálint Quasimodo-díjas költőről, akit ötödikként tüntettek ki Füreden Második alkalommal 1957 nyarán csukták le. - Kémkedést akartak rám lőcsölni - mondja a költő füredi találkozásunkkor. - Rám akarták fog­ni, hogy nyugatra küldtem ki versesköteteket. El­ső fordításom Bécsben jelent meg, és ezt is a vád­pontok közé sorolták. De addigra már elég dör­zsölt voltam, és fél év elteltével szabadon enged­tek. Keresztury Dezső, Illyés Gyula, Benjámin László kiálltak mellettem. A költő kézzel írt kötetet mutat, Füveskert a cí­me, Tollas Tibor 1954-ben a börtönben másolta le a titokban írt verseiket, műfordításaikat. A költők egymás melletti zárkákban fogalmazták a költe­ményeket. A kötet páratlan a világirodalomban. Tóth Bálint szabadulása után különböző helye­ken dolgozott. A Margit-híd budai hídfőjénél többek között Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Né­meth László könyveit árulta. Kodály Zoltánnak is adott el könyvet. 1970 óta szabadfoglalkozású író, költő, műfordító. Öt verseskötete jelent meg, köz­ben novellákat is publikált a lapokban, folyóira­tokban. Ő prózaírónak tartja magát, de hivatalo­san költőnek van elkönyvelve. Héber, latin, grúz, olasz, angol, német és svéd költőket fordít. 1992- ben elnyerte az olasz Giorgo La Pira költészeti és prózaírói pályázat díját. Különösen az olasz köl­tőket - Ungarettit, Montalét, Quasimodót - érzi közel magához. - Ők a hermetizmust képviselték - mondja a költő. - Ma ez az elszigetelődés nem is árt az embernek, hiszen az írók, költők állandóan piszkálják egymást. A politika egyre jobban rá­telepszik az irodalomra, megosztja az embere­ket. A rendszerváltozás előtti időszakban egy lö­vészárokban voltunk, de miután megszűnt ez az állapot, az írók elkezdtek egymásra lövöldözni. Az ember ebben az életkorban ne legyen más, csak konzervatív. Aki idősen forradalmárt ját­szik, az nem normális. Feleslegesnek, értelmet­lennek tartom a szétszakadást. Legyenek külön­böző műhelyek, de ha mi, írók összefogunk, sok­kal nagyobb erővel tudjuk képviselni az érde­keinket. Az írót a mai, piacorientált társadalom nem ér­dekli. Ezt vallja: - Amit egyszer leírtam és jó, az megmarad, független a megjelenéstől. Egyik versemet pél­dául csillámra írtam a börtönben. A külső, kedve­zőtlen körülmények tehát a költőnek, írónak nem árthatnak, legfeljebb az irodalomnak. Soha nem lehetek üzletember! Az irodalomban mindig is lesz egy bizonyos „lenézése” a mostani sürgés­­forgásnak. Ha a világot nem érdekli a költészet, akkor az nem az alkotóra, hanem a világra nézve negatívum. Kellei György Tóth Bálint a börtönben kézzel írt Füveskerttel a Quasimodo-emlékdíj átvétele után

Next