Napló, 1997. október ( 53. évfolyam, 228-254. szám)
1997-10-04 / 232. szám
NAPLÓ 7 1997. október 4., SZOMBAT HÉTVÉGE Kaland, kihívás, kikapcsolódás Mikor otthon is, a munkahelyen is minden összedőlni látszik, jó kiszakadni a megszokott környezetből, elfelejteni a mindennapi gondokat. Néha segít egy jó könyv, egy lemez, egy baráti beszélgetés. De van, hogy csak egy jóízű kocogásban, teniszben vagy az úszásban tudjuk feszültségeinket levezetni. Alábbi összeállításunkból kiderül, a kikapcsolódás mindenkinek mást jelent. Akit feldob a futás A sikerorientált emberek két végén égetik a gyertyát. A nap 24 órájából legalább 18-at dolgoznak, látványos eredményeket produkálnak, de közben elfeledkeznek a családjukról, környezetükről, és a saját egészségüket sem kímélik. Napi 4-5 csésze kávé, 30-40 cigaretta s hozzá a filozófia, miszerint „a munkám a hobbim”. Neubauer Sándor 42 éves veszprémi üzletember még időben változtatott az életszemléletén. Német ingatlancéget alapított 1989-ben, s ezen keresztül betekintése nyílt a nyugati menedzserek világába. Látta, a munkamánia nyugaton már konszolidált formát öltött. Ott a karrierépítés mellett jut idő az életre is. Az ismert veszprémi üzletember is eldöntötte, hogy ezentúl pozitív beállítottsággal, egészségesen él, mindamellett, hogy továbbra is 14 órákat dolgozik naponta. Azért, hogy jó kondícióban legyen, mindennap edz, tornázik, és hetente háromszor lefut 10 kilométert, ha esik, ha fúj. Nincs annál szebb, mint reggel hatkor elindulni a Betekints-völgyből, s látni, hogy kel fel a nap, kék az ég és tavaszodik, vagy éppen az őszi fákban gyönyörködni. A futás nem költséges szórakozás. Nem kell hozzá más, csak edzőcipő és egy óra szabadidő. A ritmikus, kitartó, monoton mozgás feldobottságot eredményez, nem véletlen, hogy Amerikában mindenki fut. Arról nem is beszélve, hogy a test kiizzadja magából a mérgeket. Egy-egy ilyen maratoni futás után rögtön 1-1,5 kilóval kevesebbet mutat a mérleg - állítja Neubauer Sándor. A lélek és a test „irányítója” Orvosok és orvospszichológusok szerint az egyik legegészségesebb szabadidősport - a lélek és a test harmóniájának mentora - az úszás, mert idegrendszerileg megnyugtató, minden végtagot, izmot megmozgat, kiváltképp, ha művelője váltogatja az úszásfajtákat s napi rendszerességgel űzi kedvtelését. Az előbbit sokan tanúsíthatják, az utóbbit azonban ma már egyre kevesebben, lévén folyamatos emelkedésben az uszodai belépők. A balatonalmádi Hotel Auróra hagyományosan közkedvelt szálláshelye a hazai és külföldi turistáknak, de csak kevesen ismerik ma még újabb szolgáltatásait, amelyek ezentúl nemcsak idegenforgalmi idényben, hanem ősszel és télen is igénybe vehetők lesznek, méghozzá kedvező áron. Cserép Béla szállodaigazgató tájékoztat, hogy novembertől alacsony árfekvésű napi uszodai belépőket biztosítanak az érdeklődőknek, melyben benne foglaltatik az ingyenes szaunahasználat is. Egy egész napos fürdőzésre feljogosító felnőtt belépőjegy 240, egy gyermek-diáknyugdíjas belépő 120, a tíz alkalomra szóló felnőtt és diák bontásban 2 ezer, a harminc alkalomra szóló 5 ezer és 2500 forintba kerül majd. Most is szép számmal vannak külföldi és helybéli látogatóik, de a jövőben szeretnék a környékbeli településekről is idecsábítani az úszás szerelmeseit. Már megállapodást kötöttek a Veszprémi Egyetemmel, ahol csoportosan, autóbusszal szervezik meg a hallgatók jöveteleit heti két alkalommal. Bővítik a szolgáltatásokat uszodai büfével, csökkentett italárakkal. A golyók bűvöletében Az uszoda mellett vonzó szórakozást nyújt a szálloda két automata tekepályája, illetve biliárdasztalai, melyek roppant népszerűek. Egy zseton 300 forint, s azzal fél órát lehet tekézni, s 200 egy biliárdparty. Ezt a szórakozást elsősorban a külföldi vendégek kedvelik. A szolárium használata egy alkalomra 150 forint. Szerveznek hétéjszakás, fogyókúrás, masszázssal egybekötött turnusokat érdeklődőknek az Országos Természetgyógyász Szövetség szervezésében, és külön belföldi vendégeknek csökkentett áron. Alkalmi használattal is igénybe vehető általános és fogyókúrás testmasszázs, valamint speciális változatai, de ezek kicsit emeltető áron, így testkozmetika, celluloidkezelések, zsírpárnák kisebbítése, dekoltázskezelés, terhességi csíkok kezelése. Az uszodában ottjártunkkor két fiatalembert faggattunk arról, milyen sűrűséggel járnak az Aurórába, s mennyire megterhelő nekik a szolgáltatások megfizetése. Mindketten a helyi két tannyelvű gimnázium végzős diákjai. Eddig nem sűrűn jártak az Aurórába, a közismertebb fűzfői uszodát látogatták. Itt olcsóbbak az árak, mondják. Egy középkorú hazai vállalkozó elégedetten nyilatkozik a szálloda árairól, szolgáltatásairól. A szegény ember vadászata A horgászatról azt tartják, hogy a szegény ember vadászata. Érdekes, hogy ennyire kettévált a hajdan szinte azonosnak számító, bár akkor a létfenntartást, nem pedig sportot, szórakozást jelentő ősi foglalatosság, minden értelemben. A sport- és hobbihorgászatot százezrek űzik Magyarországon. Egy horgásztársaságba belépni körülbelül tízezer forintos belépési díj ellenében és a havi 2-3 ezer forintos tagsági díj megfizetésével lehet. A felszerelés - természetesen saját tulajdonú csónak nélkül - megáll már százezer forintban, s ettől kezdve a vizek szerelmesei már áztathatják is a damilt és foghatják a helyenként külön-külön megszabott halfajtákat és mennyiséget. Ajkán a Széki-taa van (tízezer belépési, kettőezer havi tagdíj) például pontyból évi harminc darabot, más halból pedig annyit, amennyit sikerül. Ezzel szemben a vadászat...! Ha van hely egy vadásztársaságban, kétszázezer, félmillió forint az új tag belépési díja. A társaságoknak komoly vagyonuk van, a belépési díj fejében a tagok e vagyon tulajdonrészeseivé lesznek. A havi tagdíj húszhuszonötezer forint között mozog. Az „olcsóbb” fajta társaságok nem vagy alig tartanak alkalmazottakat, itt a vadállománnyal kapcsolatos összes teendő a társaság tagjaira hárul. Ami a készséget illeti: egy 12-es kaliberű IZS (orosz) sörétes fegyvert már negyvenezerért, egy ZKK-600-as golyóst pedig 75 ezerért lehet kapni. A fegyverek árának felső határa a csillagos ég, hárommillióért még nemigen vesztegetnek világcsúcs minőségűt. A magyar vadászok legközkedveltebb fegyvere a puskatávcső. A jó öreg MOM 6x40-es 25-30 ezer, ugyanez Zeissben a három-négyszerese, s ekkor még mindig csak Németországban (Jena) jártunk, a nagy vadászdivatokkal rendelkező államok szóba sem jöhettek. A húsvadászok kivételével, akik a belsőségekért lövik a vadat (mivel a húst természetesen le kell adni), a többség, s tényleg a többség alig fogyasztja a méregdrága lőszert. Kivéve akkor, amikor az kötelessége. A dúvadirtás kötelező. A gyilkos agancsú bak lelövése szintén. A rendszerváltást követő évek tisztázatlanságai, zűrzavarai után a magántulajdonba került erdőterületek új gazdái közül sokan a jogszabályok, de alapvető élettani ismeretek nélküli tulajdonosok - iszonyú pusztítást végeztek már a vadállományban is. S ekkor még nem szóltunk a vadorzókról, rabsicokról, akik természetesen minden korban voltak-vannak. Különös kedvtelések A veszprémi Kerecsényi Márta és barátja, Gerely Gábor extrém sportokat űznek. Sziklát másznak, kenuznak, búvárkodnak. Gábor - bevallása szerint - már síléccel a talpán született. Bár gyakran jár Ausztriába is sziklát mászni, állítja, hogy egy faszánkóval vagy erdei sétával, kirándulásai is el lehet tölteni a szabadidőt. Ismeri a Budapest és a Mátra környéki sziklákat; a sziklamászás nem sport, hanem kaland és kihívás számára. Hóviharban vagy omlós falon, csattogó villámok között feljebb jutni kaland. Tavaly nyáron a Kaukázusban 5200 méterig, az Elbrusz nyergéig jutott. Hirtelen olyan hóvihar jött, hogy fél óráig a hátizsákban ücsörgött, aztán jobbnak látta lefelé indulni. A tapasztalt hegymászó már tudja, mikor kell visszafordulni, mikor fenyegetik őt környezeti veszélyek. A sziklamászás kellemes erőkifejtés, állítja Gábor. Kihívást jelent legyőzni a hatalmas hegyeket. Kerecsényi Márta amolyan „kocamászó”. A hullámvasúthoz hasonlítja, az is félelmetes. Előtte is, közben is rossz, fél és szidja magát, hogy miért indult el, de utána büszke, hogy megcsinálta. A vízitúrázásba testnevelő szakos tanárként még a főiskolán szeretett bele. Nem kell vadhegyi patak, a Tisza felső része is alkalmas a kajak-kenuzásra. Magyarországon sok a hajózható folyó, ahová kenuzni az úszni tudó, de az evezést még nem próbáló kezdők is elmehetnek. Manapság egyre több szervező hirdet vízi túrát. Márta az elmúlt nyáron általános iskolás diákokat vitt a Tiszára. Csendes szakaszon, Tokajtól Tiszafüredig csorogtak a kenukkal lefelé. A természeti sportoknak - túráknak, sí- és vízitáboroknak - komoly nevelőhatása van, a szociális kapcsolatokat is erősíti. Nagy élmény volt számára, milyen gyorsan alkalmazkodtak a városi gyerekek a félnomád környezethez, az ismeretlen folyóhoz és az esőhöz, mely már az első napon elkapta őket. A fiatalok maguk verték a sátrat, főzték a gulyást, cipelték a kenukat - ez mind szórakozás volt számukra. A gyerekek egy hét alatt többet mozogtak, mint egy év alatt. A vízi túrákra a Rába is alkalmas, de tengerre folyami kenukkal csak a legbátrabbak merészkednek. Nagy hajók, motorcsónakok utasai megbámulják azokat, akik egy kis lélekvesztő kenuval „szerencsétlenkednek” a tengeren. Az idén az Adrián, a Limski-fjordokban bámulták őket. Tavaly Mártáék csapata pedig beevezett Velencébe, ahol egy pillanatra még a gondolásoknak is megállt az evező a kezükben. Már ismerték őket, tisztelegtek nekik. Itt jönnek a magyarok, mosolyogtak. (Napló-összeállítás) A napos, szeles ősz kiválóan alkalmas a vitorlázásra. Egy pár éves, használt, műanyag testű B18-as vitorlás hajó „már” 700-800 ezer forintért megvásárolható. Kikötői bérleti díja nyáron havonta 20 ezerbe, teljes téli tárolása körülbelül 100 ezer forintba kerül. S aztán jöhet a tavaszi karbantartás. A vitorlázás tehát nem olcsó hobbi, de az élmény mindenért kárpótol Fotó: Áfrány Gábor A Salvatore Quasimodo költői verseny emlékdíját idén Tóth Bálint hatvannyolc éves, József Attila-díjas budapesti költő kapta. Különös sors az övé. A családi polgári hagyomány szembeállította a kommunizmussal, amiért kétszer börtönbe került. Először 1951-től 1955-ig. Letartóztatásáról 1989-ben így nyilatkozott pályatársának, Bertha Bulcsúnak egy interjúban: „Éjjel jöttek... Gondolkoztam, hogy megborotválkozzam-e, de nem borotválkoztam meg, inkább kimentem pössenteni egyet. Mert ideges voltam... Akkor bezártak a Fő utcában, a 608-as magánzárkába. Ezek már történelmi helyek, mert aztán az ötödiken voltak később a Nagy Imréék. Attól kezdve jött egy ilyen teljes agyrém... Rendkívül határozottan és élesen közöltem, ha megütnek, akkor azonnal üssenek is agyon, mert ha valaki hozzám ér, akkor már csak az következik, hogy agyonvernek.” Tóth Bálintot alapjában véve két dolog érdekelte: a politika és a költészet. Szervezkedéssel, összeesküvéssel vádolták, pedig csak a meglévő rossz rendszer helyett akartak valamit kitalálni, amolyan Németh László-i vonalat képzeltek el. Bertha Bulcsú írónak a következőképpen idézte fel akkori céljukat: „Mi lényegében önképzőkört csináltunk. Ennek a kezdeményezője valóban én voltam, de hogy a vezetője én lettem volna, azt meg lehet kérdőjelezni. Mi jártunk az egyetemi templomba Sík Sándor szentbeszédeit hallgatni, de Lukács György előadásain is részt vettünk. Hát ha ettől valaki reakciós, akkor nem tudom, hogy mit jelent ez, hogy reakciós... Elvittek Tatabányára, egy metánveszélyes bányában dolgoztam.” A körülmények nem ártanak Portré Tóth Bálint Quasimodo-díjas költőről, akit ötödikként tüntettek ki Füreden Második alkalommal 1957 nyarán csukták le. - Kémkedést akartak rám lőcsölni - mondja a költő füredi találkozásunkkor. - Rám akarták fogni, hogy nyugatra küldtem ki versesköteteket. Első fordításom Bécsben jelent meg, és ezt is a vádpontok közé sorolták. De addigra már elég dörzsölt voltam, és fél év elteltével szabadon engedtek. Keresztury Dezső, Illyés Gyula, Benjámin László kiálltak mellettem. A költő kézzel írt kötetet mutat, Füveskert a címe, Tollas Tibor 1954-ben a börtönben másolta le a titokban írt verseiket, műfordításaikat. A költők egymás melletti zárkákban fogalmazták a költeményeket. A kötet páratlan a világirodalomban. Tóth Bálint szabadulása után különböző helyeken dolgozott. A Margit-híd budai hídfőjénél többek között Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Németh László könyveit árulta. Kodály Zoltánnak is adott el könyvet. 1970 óta szabadfoglalkozású író, költő, műfordító. Öt verseskötete jelent meg, közben novellákat is publikált a lapokban, folyóiratokban. Ő prózaírónak tartja magát, de hivatalosan költőnek van elkönyvelve. Héber, latin, grúz, olasz, angol, német és svéd költőket fordít. 1992- ben elnyerte az olasz Giorgo La Pira költészeti és prózaírói pályázat díját. Különösen az olasz költőket - Ungarettit, Montalét, Quasimodót - érzi közel magához. - Ők a hermetizmust képviselték - mondja a költő. - Ma ez az elszigetelődés nem is árt az embernek, hiszen az írók, költők állandóan piszkálják egymást. A politika egyre jobban rátelepszik az irodalomra, megosztja az embereket. A rendszerváltozás előtti időszakban egy lövészárokban voltunk, de miután megszűnt ez az állapot, az írók elkezdtek egymásra lövöldözni. Az ember ebben az életkorban ne legyen más, csak konzervatív. Aki idősen forradalmárt játszik, az nem normális. Feleslegesnek, értelmetlennek tartom a szétszakadást. Legyenek különböző műhelyek, de ha mi, írók összefogunk, sokkal nagyobb erővel tudjuk képviselni az érdekeinket. Az írót a mai, piacorientált társadalom nem érdekli. Ezt vallja: - Amit egyszer leírtam és jó, az megmarad, független a megjelenéstől. Egyik versemet például csillámra írtam a börtönben. A külső, kedvezőtlen körülmények tehát a költőnek, írónak nem árthatnak, legfeljebb az irodalomnak. Soha nem lehetek üzletember! Az irodalomban mindig is lesz egy bizonyos „lenézése” a mostani sürgésforgásnak. Ha a világot nem érdekli a költészet, akkor az nem az alkotóra, hanem a világra nézve negatívum. Kellei György Tóth Bálint a börtönben kézzel írt Füveskerttel a Quasimodo-emlékdíj átvétele után