Napló, 1998. december (Veszprém, 54. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-30 / 304. szám
1998. december 30., SZERDA OTTHON Keletről érkezett: nád, rattan Nem csupán divatos, de hasznosságban és praktikumban fölülmúlja a fát Közép-Európában régi hagyomány, hogy a bútorok fából készülnek. Némely vidékeken a házak is, de ez a szokás a kő-, a téglaépítkezésekkel egyre inkább a víkendtelkekre szorul. Annak ellenére, hogy a leghidegebb tájakon, mondjuk Szibériában vagy a skandináv országokban, de az Alpok vagy a Himalája láncai között is kifejezetten fából készülnek a házak. És nem fázik bennük senki. Mifelénk a bútorok, asztalok, székek, szekrények anyaga a fa, és sajnos fának nevezzük az annak álcázott, pozdorjából készült, nem igazán az örökkévalóságnak szánt holmikat is. Keleti országokban, ahol kicsit könnyedebb az életforma, nem olyan vastag a házak fala, sőt, van, ahol eltolható ajtók, nem is falak választják el a helyiségeket egymástól, dívik a nádbútor divatja. Rattan, egyfajta hajlékony, mégis erős, mutatós, festhető nád, ami a dolgok keretét adja. Ebből készülnek a papaszankarosszékek, azok a kagyló, vagy inkább félkör alakú, kényelmesen hintáztatható dolgok, amelyek könnyűek, mégis mutatósak, különösképpen, ha színes párnákkal tesszük őket vidámmá. A keleti országokban természetes, hogy a szekrénykék, polcok, ládák is nádból, rattankeretes nádból készülnek. Az a hintaszékek anyaga, a karosszékeké, az ebédlőasztalkáké, a nyugszékeké. Gyakorta valóságos művészi alkotássá lesznek a minták, és a készítők maguk már talán nem is tudják, hogy hagyományaikat folytatják vagy a nyugati ízlés hatására, igényei szerint dolgoznak. A náddarabok mellett szól, hogy könnyűek - ám ugyanakkor tartósak -, bárki bármikor át tudja rendezni a lakást, akár egy gyerek is odébb mozdítja őket. A szekrények szellősek, nem fülled be a ruha a fiókokban. Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy mégis a nehéz diót, mahagónit választja hálóba, ebédlőbe? Teraszra, kertbe, kisebb-nagyobb konyhába annak is ajánlható a nád, a rattan, a vesszőből font bútor. A keleti országokban természetes, hogy a szekrénykék, polcok, ládák is nádból, rattankeretes nádból készülnek Hűtők és szokatlan formák Jégszekrény. Ez volt a kezdet. Ami nem volt más, mint egy bumfordi faláda, egy-két polccal, meg a jég helyével. Amit muraközi lovak cipeltek végig az utcán, és a jeges hangjára vödörrel-dézsával összegyűlő asszonyok, gyerekek hordtak a tetthelyre. Tagadhatatlan, hangulata volt. Akkor még el sem tudtuk képzelni, eltűnik ez is, mint a gázláng és a lámpagyújtogató. A jég olvadozott, naponta kellett pótolni, félidőn még csak-csak, de nyáron hamar vége volt, csak a víz maradt utána, lehetett újra akciózni, sort állni. Aztán hatalmas minőségi ugrásként jöttek a kicsit legömbölyített sarkú, hófehér hűtők. Meglehetősen méretesek. Ezeket váltották a náluk egyszerűbb vonalú, de szintén fehér darabok, mértani egyenesekből megoldva. Az, hogy a hűtőknek is van divatja? Fel sem merült. Használta mindenki a szovjet, a jugó vagy a magyar (a jól ismert Lehel) szekrényeket, amíg el nem szökkent belőlük az utolsó csepp gáz is. Vagy tönkre nem ment az aggregátor. Manapság aki hűtőt vesz, nem csupán a fogyasztást, meg a no frost megoldást keresi. Az természetes, hogy kevéssé vágja meg a pénztárcánkat a gép, meg az is, hogy ne fagyjon le, automatikusan és folyamatosan olvasszon. Most viszont az is számít, mennyire csinos a darab. Vannak a nosztalgiahűtők. Nem a roncstelepről szedik őket össze, hanem a szinte azonos, harminc-, negyven-, ötvenéves fazonokat gyártják le, fogalmazzák újra a gyárak. És az sem törvényszerű, hogy fehér legyen a hűtő. Hanem sárga. Királykék. Pávazöld. Piros. Finomabb ízlésűeknél ezüst. És, üzlet az üzlet alapon, azonos színű konyhabútort is lehet vásárolni. A korszerűség hívei sem adják fel. Készítenek olyan frizsidereket, amelyek furcsa gépre, rakétára, űrbéli szerkezetre emlékeztetnek. Hiába, nagy a piac, hadd válogasson a kedves vevő! Készítenek olyan frizsidereket, amelyek furcsa gépre, rakétára, űrbéli szerkezetre emlékeztetnek. Vagy éppen csak az abszolút szokatlan formájukkal hökkentenek meg NAPLÓ 9 Vendégjárás, vendégágy Vannak időszakok, amikor nincs menekvés, barátok, rokonok megszállják a házat. Lehet ez kellemes és vicces értelemben vett megszállás, de lehet egész egyszerűen olyan érzés, mintha a déli hadseregcsoport hátramaradt egységei tették volna át székhelyüket otthonunkba. Annál kevesebb kellemetlenséggel jár a vendégeskedés, minél inkább fel vagyunk készülve rá. Kifejezetten zavaró lehet, ha nincs elég ágyunk. Ámbár néha védekezésszámba is mehet ez az érvelés, mert széttárjuk a kezünket, és azt mondjuk, szívesen, de hová? Ha nagyon kedvelünk valakit, úgy is, mint szállóvendéget, akkor lehet, hogy a saját, legkényelmesebb ágyunkat adjuk át neki. És, hogy ez milyen nagy dolog, hát gondoljunk csak arra, hogy Shakespeare, a drámaírózseni végrendeletileg is csak a második legjobb ágyát hagyta hitvesére. Nos, ha odahagyjuk a magunk kényelmét, annak oka kell hogy legyen. De a legtöbb háznál van vendégváró matrac, heverő, kerevet, kanapé. Ami persze egyik sem tökéletes ágy, de egyszer megteszi. És jól jön ilyenkor, vendéginvázió idején, ha van összehajtható fekvőalkalmatosságunk. Mondjuk egy fotelágy. Ami meglehetősen öszvérmegoldás, no de több a semminél. A vendégváró matracnál egy fokozattal jobb megoldás a fotelágy, különösen, ha esztétikus darabot választunk