Napló, 1999. július (Veszprém, 55. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-29 / 175. szám

4 NAPLÓ KÖRKÉP 1999. július 29., CSÜTÖRTÖK Lúdas Matyi esős igazsága Rengeteget segített Balatonalmádiban a gyerekek fantáziája Még az eső sem tudta meg­akadályozni, hogy a gyerekek találkozhassanak Balatonalmá­diban Lúdas Matyi igazságával. A Nereus Hotel kis vendégei iz­gatottan lestek, eláll-e az eső a budatavai rögtönzött színpad környékén. A hotel vezetője és a Madách Színház technikusai öt­letesen megoldották a problé­mát: a büfé zárt terét és nap­­ernyős teraszát alakították át gyorsan játszótérré. A gyerekek fantáziája sokat segített abban, hogy a vászonra festett parasztház elé odakép­zeljék Matyi anyjának düledező kunyhóját, a döbrögi vásárt, a sűrű erdőt s az arany palotát, gyémánton forgó kacsalábbal. Merthogy Schwajda György át­iratában játszották Lúdas Matyi történetét, ahol a libáknak, ezen belül is egynek különösen jelen­tős a szerepe. Ők segítik Matyit, erősítik a jóba, a szépbe és az igazságba vetett hitét. A gyerek­előadás résztvevőit a művészek bevonták a játékba, ők örömmel válaszoltak is a feltett kérdések­re. A művészeket is meglepték olykor a válaszok: a gyerekek realitásérzéke gyakran ellentét­be került a mesei szabályokkal. Nem mindig a jókat segítették, nem értettek egyet Matyi naiv­nak látszó cseleivel. A számító­gépek mellett, a televízión fel­növő hat-nyolc évesek reakcióit lassanként megszokják a színé­szek, akik két évadban is játszot­ták a Lúdas Matyit, s ezen a nyá­ron pedig fölcsaptak vándorszí­nésznek. A Színészek az Ifjúságért Alapítvány keretében járják az országot, hogy olyan gyerekek is szert tehessenek színházi él­ményekre, akik nem juthatnak el év közben színházba. Cseke Péter gondozza az alapítványt, és szívügyének tekinti a nyári előadásokat. d­ zs. Lúdas Matyi története a Madách színészei előadásában. Nyáron bejárják az országot Áfrány Gábor felvétele Új hirdetési lehetőség! *2? Vidám családi hirdetések „ . ........ . .. .... . . /Megérkeztem! Ossza meg ismerőseivel örömteli családi eseményeit lapunk közreműködésével. (Túl Üzenjen hasábjainkon, ha örök hűséget esküszik, ha tal gyermeke született, ha születésnapi partyt tart, ha összehívja a nagycsaládot­­ a nagyszülők ezüst lakodalmára, vagy amit Ön személyes ünnepi alkalomnak tekint. Tc^'i“„c0" Nevem: . . , , Patrik Vico Uj szolgaltatasunk a régi idők magazinjai SSSESSS 45xioomm ismerőst! ^50 Ft személyességét lopja vissza \^8200 Veszprém, Kő u. 21y modern világunkba. ^ 5^ \,43x50mm *^71) ____7 94*50mm I *“"•£*“ — 750 Ft l Bus Julianna r fff “ ^—-----------/ Éljen a lehetőséggel, ez az újság az Ön családi lapja. 0 a .v.ipO , -V „(.((P''' , A\v)f'Y' ,uiese' *°' > ^ \ öt Tton jrf.A6*. \ Hatszáz résztvevőt várnak Zánka helyett Veszprémbe érkeznek a világ eszperantistái Új helyszínen, a veszprémi Vetési Albert Gimnáziumban rendezik meg az 55. eszperantó világkongresszust augusztus 9. és 16. között. Erről tájékoztattak a szervezők a regionális kong­resszusi bizottság keddi ülésén. Az előzetes felmérések, jelent­kezések szerint az eszperantista fiatalok legnagyobb találkozó­jára hatszáz résztvevőt vártak. A zánkai Gyermek- és Ifjúsági Centrum márciusban - ekkor még „csak” közel háromszázan jelentkeztek hivatalosan - nem látta biztosítottnak, hogy a ko­rábban ígért öt-hatszáz résztve­vő megérkezik. A szervezőbi­zottság ezért az utolsó pillanat­ban kénytelen volt új helyszínt keresni. Úgy döntöttek, hogy nem mennek messze Zánkától, a Vetési Albert Gimnáziummal és a veszprémi Középiskolai Kol­légiummal állapodtak meg. Az 1966 és 1983 után ismét hazánkban rendezendő világta­lálkozóra negyvenhárom or­szágból ötszáznegyven eszpe­rantista jelentkezett. A legtöb­ben Magyarországról, Német­országból és Oroszországból jönnek, ám érkeznek vendégek Iránból, Nepálból, Nigériából is. A részvételi díjak országon­ként és korosztályonként is elté­rőek; az egyhetes programért a magyar fiatalok körülbelül ti­zenhétezer forintot fizetnek, a németek kétszer ennyit. A kong­resszust támogatja az Ifjúsági és Sportminisztérium, a Soros Alapítvány és a veszprémi ön­­kormányzat is, legfőbb szpon­zoraik azonban a résztvevők. A veszprémi és környékbeli ér­deklődők 400 forintért napi­jegyet válthatnak. Délelőttön­ként kezdő és haladó nyelvtan­­folyamokon bővíthetik tudásu­kat, de a tanulás mellett számta­lan vidám program, kirándulás részesei lehetnek. Lesz városi játék, kommunikációs tréning, magyar est, budapesti városné­zés, vízi olimpia Almádiban, ar­­gentintangó-kurzus, fényképki­állítás, verses fal, vízipisztoly­­csata, éjszakai séta a városban, szerenád - szóval minden, ami­re egy ismerkedésre, különböző kultúrákra nyitott fiatal vágyhat. B. E. A harc mezején esett el... Petőfi Sándor halálának százötvenedik évfordulójára (1.) Irodalmunkban és történel­münkben fényes üstökösként felragyogó Petőfi Sándor 150 éve, 1849. július 31 -én halt meg a Bem tábornok vezette seges­vári ütközetben. Beteljesült vá­­teszi vágyának egyik fele, a harc mezején esett el. Az általa hőn áhított „világszabadság” vi­szont elmaradt. A 27. évében járó költő-for­radalmár halálának körülmé­nyei kezdettől foglalkoztatták hozzátartozóit, költő- és katona­társait, az egész nemzetet. Az önkényuralom első évtizedében behatóbb kutatásokat nem lehe­tett végezni. Ebből a tilalomból, a halál tényének bizonytalansá­gából és a Petőfi iránti szeretet­­ből születtek a nép körében azok a legendák, amelyek alapján még a közelmúltban is a költő nyomát Szibériában keresték. 1860-ban egyik országos la­punk szerkesztősége próbálta összegyűjteni a még hitelesnek vélhető adatokat. Jelentkeztek szemtanúk és a már nem élők el­mondásait közvetítők, akiknek elbeszéléseiből egybehangzott, hogy Petőfi Fehéregyháza és Héjjasfalva közt vesztette életét. A szabadságharcunk leverésé­ben segédkező orosz sereg a me­nekülőket jórészt megölte. Pető­fi gyalogosan nem juthatott messzire az üldözők elől. A fog­lyok között sem látták Segesvá­ron. A Marosvásárhelyre szinte fejvesztve visszavonuló Bem is hiába kereste aggódva tisztjei közt a költőt. Felismerhették Pe­tőfit a román és szász munká­sok, akikkel az ütközet másnap­ján az elesetteket eltemettette a győztes fél? Holtteste egy volt a sok közül, nem részesült meg­különböztetésben. Tömegsírba került bajtársaival együtt. Hetek, hónapok, évek múltá­val egyre csökkent Petőfi élet­ben maradásának valószínűsé­ge. Akkor legalább a nyughe­lyéről szerettek volna bizonyos­ságot szerezni. Keresni kezdték a sírját. A túlélők emlékezetére támaszkodva rekonstruálták a július 31-i ütközet mozzanatait, Petőfi tartózkodási helyeit. A költő jelleméből fakadóan arra következtettek, hogy menekü­lésre csak a teljes felbomlás pil­lanatában gondolt. Ekkor már késő volt. Valószínűleg arra ju­tott, amerre gyalogostársai, aki­ket a kozákok bekerítettek és le­kaszaboltak. Eötvös Károly is tanulmányozta a csata helyszí­nét. Nézete szerint „Fehéregy­háza alatt, az országút másik ol­dalán levő két honvédsír táján esett el” a költő. Tehát ezek egyikében, valószínű, hogy a Áfrány-fotó gróf Haller Ferenc­­ fejéregyhá­zi nagybirtokos, 1849 tavaszán, nyarán Segesvár térparancsno­ka­­ által ápolt honvédsírban pi­hennek Petőfi hamvai is. A segesvári csatatéren Petőfi emlékének megörökítésére a közadakozást Imreh György héjjasfalvi birtokos indította el az 1860-as években. Halála után Haller Ferenc folytatta, de már bizottság támogatásával. A ke­­gyeletes eszme csak 1897. július 31-én vált valóra. Petőfi halálá­nak 48. évfordulóján két emlék­művet avattak: a csatatéri közös sír fölé állított turulmadaras em­lékoszlopot és a Segesvár várfo­kára került bronzszobrát. A csi­szolt kőtalapzatra tizenöt nyel­ven vésték rá a két nevezetes sort: „Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem.”­­ A Habsburg-elnyomás szorí­tásának lazulásával párhuzamo­san bontakozott ki 1848—49 hő­seinek kultusza. Az emlékező tisztelet kifejezéseként utcákat, tereket neveztek el róluk; meg­szaporodtak az emléktáblák, szobrok, síremlékek. Petőfi ese­tében is így volt. A fővárosban a Duna-parti Petőfi-szobor felállítására a fel­hívást Reményi Ede hegedűmű­vész, Görgey kedvenc hegedűse kezdeményezte 1860-ban Kis­kunhalasról. A pénz legnagyobb részét hangversenyekkel gyűj­tötte össze, de jelentős summá­val járult hozzá a főváros is. Az ércszoborban fénylik az egykori iskolája, a pápai református fő­iskola képzőtársulata által ren­dezett Petőfi-ünnepség jövedel­me is. A Budapesten 1877. janu­ár 1-jén nyilvánosságra lépő, Jókai Mór elnökletével megala­kult Petőfi Társaság a szobor­avatás alkalmából Petőfi-óda­­pályázatot írt ki. A veszprémi születésű Endrődi Sándor műve lett a díjnyertes. 1882. október 15-én ünnepé­lyes keretek között adták át a Pe­­tőfi-szobrot. Endrődi verse is el­hangzott a leleplezési ünnepsé­gen. A szoboravatásra hatalmas tömeg gyűlt össze. Ottlétükkel demonstráltak Petőfi szellemi­sége mellett. Veszprém me­gyeiek is voltak közöttük. A bá­ró Fiáth Ferenc főispán vezette küldöttséget országgyűlési kép­viselőink alkották. Az ugodi vá­lasztókerület és egyúttal Pápa város képviselője, dr. Feny­­vessy Ferenc saját költségén ké­szíttetett egy díszes babérkoszo­rút, s helyezte el a szobor talap­zatához. A költő alma materei­nek egyikét, a pápai református főiskolát Pap Gábor, a Dunán­túli Református Egyházkerület püspöke képviselte. Veszprém megyéből több újságíró volt je­len, akik aztán lapjaikon keresz­tül tudósították olvasóikat a fel­emelő ünnepségről. 1882-ben a szobor leleplezé­se alkalmából „Petőfi Sándor emlékére” feliratú, a szobrot áb­rázoló érmek jelentek meg. Az ezüstös öntvény másik oldalán az allegorikus képet „Dicső ne­ve költő­ fiadnak, anyám, soká, örökkön él” versidézet övezi. Kiadták Petőfi összes költemé­nyeit díszes vászonkötésben, de megfizethető áron. A költő szü­leinek hamvait átszállították a ferencvárosi temetőből a Kere­pesi (ma Fiumei úti) temetőbe a Petőfi Társaság közbenjárására. Az Izsó Miklós tervei alapján Huszár Adolf készítette Petőfi­­szobor előtti tisztelgésre a Veszprém megyeieknek töme­gesen 1896. június 20-án nyílt alkalmuk. Óvári Ferenc válasz­tókerületének falvaiból mintegy ezer embert utaztatott Buda­pestre saját költségén az ezred­éves országos kiállítás megte­kintésére. A szabadelvű politi­kus a háromnapos programba beiktatta a koszorúzást is. A múlt században Veszprém megyében még nem nyilvánult meg a Petőfi-kultusz külsősé­gekben. Szobra még sehol nem állt. Nevét csak egy emléktábla őrizte. Pápán a református fő­iskola ifjúsági képzőtársasága 1873-ban márványtáblával je­lölte meg azt a házat, amelyben Petőfi pápai diákként lakott. Veszprémben utca és egyesület, a Petőfi Kör hirdette a lánglelkű hazafi nevét. (Folytatjuk.) Molnár Jánosné Veszprém megyében elsőként Almádiban került Petőfi-szo­­bor köztérre. 1902. július 31- én hullott le a lepel a parkban felállított mellszoborról

Next