Napló, 1999. december (Veszprém, 55. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-08 / 286. szám
1999. december 8., SZERDA FÓKUSZ Közérdekű magánügyek Amikor barátaimnak említettem, én akkor most egy írásban, bizony, megvédeném a magyar kormányt, többen azonnal egészségi állapotom felől érdeklődtek, illetve felajánlották, befizetnek egy jó pszichiáterhez, mert úgy tűnik, rámfér egy alapos terápia. Pedig így van, nem kell állandóan az Orbánékat szapulni, van azoknak elég gondjuk, inkább buzdítás kell ide, meg támogatás. A közértben kezdődött minden. Üvegeket vittem visszaváltani, úgy zárás előtt fél órával. A közértes megolvasta a butéliákat, majd közölte, készpénzt már nem tud adni, csak egy blokkot, vásároljam le. Bután nézhettem rá, mire azt is közölte, ezt meg kell érteni, már zárják a pénztárt, sietnek, elvégre ők is csak emberek. Megjegyeztem, szerintem az üzlet nyitvatartási idejében valamennyi bevállalt szolgáltatásnak illene működni. Ezt mi jobban tudjuk, jött a vitát nem tűrő dörgedelem. Néhány nap múlva ugyanott a kosárral sorban állva a pénztárosnőn méláztam, egyetlen vevőnek sem nézett a szemébe, klimpírozott a masinán, tételről tételre, egy mosoly vagy hasonló, kedves szó, de tényleg semmi, pénzt elvette, aprót viszszadta, én sem vagyok egy híresen nagy köszönő, de valahogy mégsem szeretem, ha kizárólag kötelező munkaköri feladatnak tekintenek. S nem is azért, mert momentán én fizetek... Juli lányunk csomagot kapott. A postán mutatom az értesítést, a postás kisasszony rám néz,s az ügy megoldását szolgáló párbeszéd nyitányaként érdeklődik, hoztam-e meghatalmazást a címzettől, miszerint jogosult vagyok átvenni a küldeményt, így, azonnal, csípőből, rögvest. Véletlenül sem tett fel tájékozódó szándékú keresztkérdést, családi vonatkozást és hasonlót. Miután megszeppenten elmakogtam, az ebadta kölyke csak idén decemberben lesz ötéves, s a nagy játszás közepette elfelejtett passzust írni, hogy a drága jó apukája is átveheti a pakkot, a postás kisasszony a Mars-szondák magasságából lenézve közölte, na jó, akkor magának is kiadom. Már régóta nem zsörtölődöm, amikor a helyközi járaton a középiskolás suttyó egyik mozdulattal rutinosan a vesémbe könyököl, másikkal keresztülhúzza a fejemen a hátizsákját, s elém tolakszik, majd a buszon szétterpeszkedve felvilágosít, a körülötte lévő nyolc hely foglalt. Hozzászoktam, hogy a végállomásról percekkel később indul a helyi járat, mert sofőr és kalauz bevásárol-kávézik-ebédel, a pénztárosnőtől tudom, ők is csak emberek. Ám amikor a kalauz leszállítja a buszról a kis srácot, mert az anyukája még nem vette meg a bérletet, vagy elfelejtette, vagy nem volt pénze, alapvetően mindegy, mert mondtam a kalauznak, akkor kifizetem a gyerek vonaljegyét, hadd érjen haza a lurkó időben, de nem, rendnek kell lenni, meg példát kell statuálni - na, ekkor döntöttem el, én bizony írok egy percig kis jegyzetet a kormány védelmében. Mert tessék belátni végre, a polgári jövőt csak belőlünk, velünk, általunk, állampolgárokkal lehet megteremteni. A fentebb vázoltak tekinthetők már ezen folyamat részének, meg a folyamat átgondolásához felhasználható magánügyeknek, de ha tetszik, közérdekű bejelentéseknek is. Ármás János Ki legyen a bölcsődegazda? Az államnak teher, a magánzónak nem üzlet, így az önkormányzatra marad Az ország 565 bölcsődéjének kétharmada vidéken működik. Az intézmények túlzsúfoltak, a fenntartásukra kötelezett önkormányzatoktól más szervezetek vagy magánvállalkozók nem szívesen vállalják át a feladatot. A kormány jövőre két és fél milliárd forintot szán a bölcsődék fenntartására, működtetésére. Ennek azonban csak 30 százalékát biztosítanák a központi költségvetésből, a másik részét az önkormányzatoknak visszajuttatott jövedelemadóból kell előteremteni. Dr. Mátay Katalin, a Szociális és Családügyi Minisztérium Család-, Gyermek- és Ifjúságvédelmi Főosztályának munkatársa szerint a költségvetési támogatás valamivel több, mint amennyi az idén jutott a bölcsődéknek. Inflációkövetőnek mondható, nem jelenti a bölcsődék csökkenő támogatását. Az arányok megváltoztatása csak akkor jelenthet vészhelyzetet, ha az államtól kapott pénzt arra használja fel az önkormányzat, amire akarja. December 1-jétől kötelező önkormányzati feladattá vált (korosztálytól függetlenül) a gyermekek napközbeni ellátása. Vonatkozik ez a bölcsődés korosztályra (a három éven aluliakra), az óvodásokra, az iskolásoknak biztosított iskolai napközire. A feladat kötelező, de hogy milyen módon látják el az önkormányzatok, az rájuk van bízva. Hogyan teljesítik ezt? — Fenntarthatnak intézményeket, így bölcsődét, vagy megvehetnek szolgáltatásokat. A bölcsődét működtethetik saját fenntartásban, vagy átadhatják magánvállalkozónak, akitől a szolgáltatást megvásárolják, vagy másfajta napközbeni ellátási formákkal oldják meg. Akár családi napközi, házi gyermekfelügyelet nyújtására is köthetnek szerződést az arra vállalkozóval. A bölcsődék mellett tehát alakulhatnak másfajta szolgáltatások is. Igaz, a számuk egyelőre még kevés, ezért jelenleg a bölcsődék jelentik az első lehetőséget. Mint megtudtuk, az összes bölcsődei hely 95,8 százaléka önkormányzati fenntartású, 2,43 százalékát üzemek, 0,65 százalékát központi igazgatási szervek (minisztérium, akadémia stb.) tartják fenn. Egyéni vállalkozásban még csak 0,43 százalékuk működik, az alapítványi bölcsődék és a közhasznú társaság birtokában lévők ennél is ritkábbak. Összesen alig egy százalék a magánvállalkozások részaránya! Úgy tűnik, hogy a bölcsőde fenntartása nem üzlet a magánvállalkozónak, mert az állami normatíva csak a költségek egy részét fedezi, a többit különböző szolgáltatások megfizettetésével kell előteremteni. Ugyanis, ha a vállalkozó igénybe veszi az állami keretet, akkor a szülőtől csak az étkezésért kérheti a meghatározott díjat. - Milyen a kistelepülések bölcsődei ellátottsága? - Az év elején 565 bölcsőde volt Magyarország 398 településén - hallottuk dr. Mátay Katalintól. - Több mint egyharmada (166) a fővárosban, a többi - egyenlő arányban - a megyei jogú városokban és a kisvárosokban, valamint a nagyobb községekben. A kistelepüléseken az összes bölcsőde alig egytizede működik. Itt nincs olyan igény, és nincs elég anyagi lehetősége sem az önkormányzatnak ahhoz, hogy érdemes lenne önálló bölcsődét fenntartania. Ezért ajánljuk, hogy segítsék a családi napközit, mely alkalmas kevés kisgyermek elhelyezésére, és az időszakonként változó igényekhez is rugalmasan alkalmazkodik. A bölcsődék túlzsúfoltak. Országosan 108 százalékra becsülik kihasználtságukat, de sok településen 130— 140-150 százalék volt az arány. Ez szakmailag megengedhetetlen, mert a zsúfolt bölcsődékben nem lehet tartani a kívánt szakmai színvonalat. Ám a zsúfoltság csökkenését - a mai pénzügyi helyzetben - új létesítményektől aligha lehet remélni. Dr. Ruzsicska Mária Ebédelnek az ajkai bölcsődések. December 1-jétől kötelező önkormányzati feladattá vált - korosztálytól függetlenül - a gyermekek napközbeni ellátása Gáspár Gábor felvétele Abortusszal ötmillióval kevesebben Az ezredforduló közeledtével azzal alig törődünk, vajon miként alakul lelki életünk, pedig a krisztusi évforduló sokkal többet jelenthet hívőknek és nem hívőknek egyaránt, mint azt gondolnánk. Ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg a balatonfüredi Széchenyi Társaság novemberi ülését Simon Károly elnök. A közösségi házban tekintélyes számú közönség volt kíváncsi Gyűrű Géza pápai prelátus, püspöki helynök előadására, aki Széchenyi idézetével indított: „Hinni akarom, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz.” A legnagyobb magyar csalódott évek, évtizedek után mondta ezt, s biztosak lehetünk benne, hogy az előtte volt kilenc évszázadot nem akarta „leírni”. Éppen ezért a „nemcsak szóval kell kiegészíteni a szállóigét, s ekként alkalmazni az egyházra is: a szentegyház nemcsak volt, hanem lesz is. Ehhez azonban diagnózis kell. A vizsgálat a statisztika nyelvén indult: a rendszerváltás után a templomlátogatók száma a korábbi 35—40 százalékról (vidék esetében 50- 60 százalékról) 20-12 százalékra csökkent. Érdekes és elgondolkodtató összehasonlítás: a szomszédos Ausztriában 1970- ben 1 840 000 hívő járt misére, s ez az arány mára közel felére esett. Igaz, a „sógoroknál” az említett szakaszban hússzorosára nőtt az egyházak aktív segítőinek száma. Távol áll tőlünk, hogy statisztikákban gondolkodjunk - mondta Gyűrű Géza -, de számos olyan jelenséggel állunk szemben, amely kísértésbe hajtja az embereket. Ilyen például a televízió, melyben alig-alig találhatunk lelkünket is építő programot. Az egyházzal szembeni ellenségeskedés sem ritka (ingatlanok, iskolák viszszaadása). Az Isten elgondolta intézmény, a házasság elvesztette jelentőségét: a házasságkötések 40-45 százaléka válással végződik. Megdöbbentő adat, hogy 1955 és 1997 között 5 102 897 abortusz történt. A beavatkozásra jelentkezők közül csaknem félmillió 18 éven aluli lehetett volna édesanya. Az ideihez hasonló mértékű demográfiai csökkenés még soha nem fordult elő békében. A befolyásoló tényezők között van a hiányos nevelés, a bűnözés, az alkoholizmus, az AIDS, az életcél hiánya, a munkamorál hiánya, az adott szó meg nem tartása, értékvesztése. A prelátus Ady Patyolat üzenetét idézte: vissza kell sírni, viszsza kell könyörögni a tisztaságot, különben elveszünk. A lelki betegségek is kiválthatják a testit, ezért ápolnunk kell mindkettőt. Gond, hogy nehezen indulnak be az egyházi iskolák: kevés a tanár (sok tantestületet átvettek a világi tanárokkal együtt), nevelni kell a munkatársakat is. Azt sem titkolta, hogy a papok nevelésében is jelentkezik a mai világ számos nemkívánatos eleme. Csökken a papok száma is. Hazánkban 2782 (megyénkben 2207) hívő jut egy papra. (Érdekes, hogy a 2184 plébániára 1863 pap s 388 szerzetes jut, számos világi hitoktató mellett.) Sokan szociális szolgáltató vállalatnak tekintik az egyházat, jóllehet nem azonos az egyház által végzett szociális munka a hittevékenységgel. Komor színeket rajzoltam - összegezte Gyűrű Géza de nekünk tudomásul kell vennünk a helyzetet. Ezt a világot kell szeretnünk, ezt kell szolgálnunk. Vissza kell térni Krisztushoz, az imához, képzett misszionáriusokra van szükség, ismerni kell a Szentírás üzenetét, a Bibliát közösen is forgatni kell, vissza kell állítani a szentmise értékét, tekintélyét, felfedezni a bűnbánat értékét, újra össze kell kovácsolni a szétrombolt közösségeket. Az új évezred sarkalatos pontja az alázat, a türelem, a béke szeretete, s az együttérzés lesz. Ez megnyilvánulhat az ökumenizmusban éppúgy, mint a közösségi életben. Gyűrű Géza zárszava is az állandóságot, az egy biztos pontot üzente hallgatóságának: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” Zatkalik Nem mindenhol ment ki a divatból a házasság intézménye. A csoportos esküvők nagyon népszerűek az ázsiai közösségekben. Legutóbb Tajpejben rendeztek tömeges esküvőt, ahol több mint 150 pár gyűlt össze házasságkötésre a városházán mti-illusztráció NAPLÓ 5 Füreden rabolt a dinnyés Egy bonyhádi dinnyésnek bizonyára nem ment túl jól a forgalom, mert rablással próbált pénzt szerezni Füreden. Az eset még augusztusban történt, a rendőrség viszont most fejezte be a nyomozást, az iratokat vádemelési javaslattal rövidesen megküldik a veszprémi ügyészségnek. Augusztus elsején nagy volt a forgalom a Füred Áruház környékén, így azt remélte S. János, hogy feltűnés nélkül be tud surranni az egyik közeli családi házba. Pechjére az úttest túloldaláról egy idős úr - a család régi barátja - kiszúrta az idegent, s rögtön szólt jó ismerősének. A család egyik férfi tagja sietett be a házba, ahonnan már kifelé jött a tolvaj. Amikor szembetalálkozott a házigazdával, futásnak eredt. Átugrott, illetve csak akart a léckerítésen, ahol az idős férfi elkapta a lábát. Eközben lánya is bekapcsolódott az akcióba, ő meg a kerítés túloldalán csimpaszkodott a nem várt látogatóba. S. könyörgőre fogta a dolgot, mondván, engedjék már el, ő csak vizet akart inni, melege volt, ugyan, higgyenek már neki! A család tagjai rászóltak, jó, akkor mutassa a nejlontáskáját! A 33 éves férfi ekkor hirtelen mozdulattal előrántott egy tekintélyes hosszúságú kést, s azzal kezdett el hadonászni maga körül. A házigazda kezét megsebesítette, ezért elengedték, s a férfi elfutott. Közben már kiderült, hogy a házból elvitt egy pénztárcát. A család egyik legfiatalabb tagja, a húszéves unoka vette üldözőbe a rablót, aki futás közben kiejtette a kezéből a táskát. A Bonyhádból ékezett dinnyés pechjére hátrahagyta Ladája kulcsait és papírjait. A megkárosított füredi család rögtön értesítette a kapitányságot, amelynek járőrei megkeresték a Ladát, majd vártak az alkalmas pillanatra. Jó két órával később megérkezett S. János élettársával - elmentek Akasiba a pótkulcsért -, majd amikor be akartak ülni a kocsijukba, színre léptek a rendőrök. A kapitányságon történt elszámoltatásukkor kiderült, a férfi barátnőjét telefonos csalóként tartják számon lakóhelyén. A páros kocsijában az akali Fék ABC-ből származó drága italt találtak a nyomozók - számla nélkül... Négy mobiltelefon is lapult az autóban, amelyek közül kettőnek gyorsan meglett a gazdája. S. Jánosnak nem ez volt az első ilyen jellegű durva bűncselekménye: korábban nyolc esztendőt ült rablásért. Jelenleg is hűvösen van, mert szabadulása után újabb bűncselekményeket követett el más megyében. A füredi késeléses rablása újabb éveket jelent neki. A balatonfüredi kapitányság nyomozói a napokban lezárják végleg az aktáját, s vádemelési javaslattal megküldik a veszprémi ügyészségnek. -M