Napló, 1999. december (Veszprém, 55. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-08 / 286. szám

1999. december 8., SZERDA FÓKUSZ Közérdekű magánügyek Amikor barátaimnak említettem, én akkor most egy írásban, bizony, megvédeném a magyar kormányt, többen azonnal egészségi állapotom felől érdeklődtek, illetve felaján­lották, befizetnek egy jó pszichiáterhez, mert úgy tűnik, rámfér egy alapos terápia. Pedig így van, nem kell állandóan az Orbánékat szapulni, van azoknak elég gondjuk, inkább buzdítás kell ide, meg támogatás. A közértben kezdődött minden. Üvegeket vittem visszavál­tani, úgy zárás előtt fél órával. A közértes megolvasta a buté­­liákat, majd közölte, készpénzt már nem tud adni, csak egy blokkot, vásároljam le. Bután nézhettem rá, mire azt is közölte, ezt meg kell érteni, már zárják a pénztárt, sietnek, elvégre ők is csak emberek. Megjegyeztem, szerintem az üzlet nyitvatartási idejében valamennyi bevállalt szolgáltatásnak illene működ­ni. Ezt mi jobban tudjuk, jött a vitát nem tűrő dörgedelem. Néhány nap múlva ugyanott a kosárral sorban állva a pénz­tárosnőn méláztam, egyetlen vevőnek sem nézett a szemébe, klimpírozott a masinán, tételről tételre, egy mosoly vagy ha­sonló, kedves szó, de tényleg semmi, pénzt elvette, aprót visz­­szadta, én sem vagyok egy híresen nagy köszönő, de valahogy mégsem szeretem, ha kizárólag kötelező munkaköri feladat­nak tekintenek. S nem is azért, mert momentán én fizetek... Juli lányunk csomagot kapott. A postán mutatom az értesí­tést, a postás kisasszony rám néz,s az ügy megoldását szolgáló párbeszéd nyitányaként érdeklődik, hoztam-e meghatalma­zást a címzettől, miszerint jogosult vagyok átvenni a külde­ményt, így, azonnal, csípőből, rögvest. Véletlenül sem tett fel tájékozódó szándékú keresztkérdést, családi vonatkozást és hasonlót. Miután megszeppenten elmakogtam, az ebadta kölyke csak idén decemberben lesz ötéves, s a nagy játszás kö­zepette elfelejtett passzust írni, hogy a drága jó apukája is át­veheti a pakkot, a postás kisasszony a Mars-szondák magassá­gából lenézve közölte, na jó, akkor magának is kiadom. Már régóta nem zsörtölődöm, amikor a helyközi járaton a középiskolás suttyó egyik mozdulattal rutinosan a vesémbe könyököl, másikkal keresztülhúzza a fejemen a hátizsákját, s elém tolakszik, majd a buszon szétterpeszkedve felvilágosít, a körülötte lévő nyolc hely foglalt. Hozzászoktam, hogy a végál­lomásról percekkel később indul a helyi járat, mert sofőr és kalauz bevásárol-kávézik-ebédel, a pénztárosnőtől tudom, ők is csak emberek. Ám amikor a kalauz leszállítja a buszról a kis srácot, mert az anyukája még nem vette meg a bérletet, vagy elfelejtette, vagy nem volt pénze, alapvetően mindegy, mert mondtam a kalauznak, akkor kifizetem a gyerek vonaljegyét, hadd érjen haza a lurkó időben, de nem, rendnek kell lenni, meg példát kell statuálni - na, ekkor döntöttem el, én bizony írok egy percig kis jegyzetet a kormány védelmében. Mert tessék belátni végre, a polgári jövőt csak belőlünk, ve­lünk, általunk, állampolgárokkal lehet megteremteni. A fen­tebb vázoltak tekinthetők már ezen folyamat részének, meg a folyamat átgondolásához felhasználható magánügyeknek, de ha tetszik, közérdekű bejelentéseknek is. Ármás János Ki legyen a bölcsődegazda? Az államnak teher, a magánzónak nem üzlet, így az önkormányzatra marad Az ország 565 bölcsődéjének kétharmada vidéken működik. Az intézmények túlzsúfoltak, a fenntartásukra kötelezett önkor­mányzatoktól más szervezetek vagy magánvállalkozók nem szívesen vállalják át a feladatot. A kormány jövőre két és fél mil­liárd forintot szán a bölcsődék fenntartására, működtetésére. Ennek azonban csak 30 százalé­kát biztosítanák a központi költ­ségvetésből, a másik részét az önkormányzatoknak visszajut­tatott jövedelemadóból kell elő­teremteni. Dr. Mátay Katalin, a Szociá­lis és Családügyi Minisztérium Család-, Gyermek- és Ifjúság­­védelmi Főosztályának munka­társa szerint a költségvetési tá­mogatás valamivel több, mint amennyi az idén jutott a böl­csődéknek. Inflációkövetőnek mondható, nem jelenti a bölcső­dék csökkenő támogatását. Az arányok megváltoztatása csak akkor jelenthet vészhelyzetet, ha az államtól kapott pénzt arra használja fel az önkormányzat, amire akarja. December 1-jétől kötelező önkormányzati fel­adattá vált (korosztálytól füg­getlenül) a gyermekek napköz­beni ellátása. Vonatkozik ez a bölcsődés korosztályra (a há­rom éven aluliakra), az óvodá­sokra, az iskolásoknak biztosí­tott iskolai napközire. A feladat kötelező, de hogy milyen mó­don látják el az önkormányza­tok, az rájuk van bízva.­­ Hogy­an telje­sítik ezt? — Fenntarthatnak intézmé­nyeket, így bölcsődét, vagy megvehetnek szolgáltatásokat. A bölcsődét működtethetik saját fenntartásban, vagy átadhatják magánvállalkozónak, akitől a szolgáltatást megvásárolják, vagy másfajta napközbeni ellá­tási formákkal oldják meg. Akár családi napközi, házi gyermek­­felügyelet nyújtására is köthet­nek szerződést az arra vállalko­zóval. A bölcsődék mellett tehát alakulhatnak másfajta szolgál­tatások is. Igaz, a számuk egye­lőre még kevés, ezért jelenleg a bölcsődék jelentik az első lehe­tőséget. Mint megtudtuk, az összes bölcsődei hely 95,8 százaléka önkormányzati fenntartású, 2,43 százalékát üzemek, 0,65 százalékát központi igazgatási szervek (minisztérium, akadé­mia stb.) tartják fenn. Egyéni vállalkozásban még csak 0,43 százalékuk működik, az alapít­ványi bölcsődék és a közhasznú társaság birtokában lévők ennél is ritkábbak. Összesen alig egy százalék a magánvállalkozások részaránya!­­ Úgy tűnik, hogy a bölcsőde fenntartása nem üzlet a magán­­vállalkozónak, mert az állami normatíva csak a költségek egy részét fedezi, a többit különböző szolgáltatások megfizettetésé­vel kell előteremteni. Ugyanis, ha a vállalkozó igénybe veszi az állami keretet, akkor a szülőtől csak az étkezésért kérheti a meghatározott díjat. - Milyen a kistelepülések bölcsődei ellátottsága? - Az év elején 565 bölcsőde volt Magyarország 398 telepü­lésén - hallottuk dr. Mátay Ka­talintól. - Több mint egyharma­­da (166) a fővárosban, a többi - egyenlő arányban - a megyei jogú városokban és a kisváro­sokban, valamint a nagyobb községekben. A kistelepülése­ken az összes bölcsőde alig egy­tizede működik. Itt nincs olyan igény, és nincs elég anyagi lehe­tősége sem az önkormányzat­nak ahhoz, hogy érdemes lenne önálló bölcsődét fenntartania. Ezért ajánljuk, hogy segítsék a családi napközit, mely alkalmas kevés kisgyermek elhelyezésé­re, és az időszakonként változó igényekhez is rugalmasan alkal­mazkodik. A bölcsődék túlzsú­foltak. Országosan 108 száza­lékra becsülik kihasználtságu­kat, de sok településen 130— 140-150 százalék volt az arány. Ez szakmailag megengedhetet­len, mert a zsúfolt bölcsődékben nem lehet tartani a kívánt szak­mai színvonalat. Ám a zsúfolt­ság csökkenését - a mai pénz­ügyi helyzetben - új létesítmé­nyektől aligha lehet remélni. Dr. Ruzsicska Mária Ebédelnek az ajkai bölcsődések. December 1-jétől kötelező önkormányzati feladattá vált - kor­osztálytól függetlenül - a gyermekek napközbeni ellátása Gáspár Gábor felvétele Abortusszal ötmillióval kevesebben Az ezredforduló közeledtével azzal alig törődünk, vajon mi­ként alakul lelki életünk, pe­dig a krisztusi évforduló sok­kal többet jelenthet hívőknek és nem hívőknek egyaránt, mint azt gondolnánk. Ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg a balatonfüredi Széchenyi Társaság novemberi ülését Si­mon Károly elnök. A közösségi házban tekinté­lyes számú közönség volt kíván­csi Gyűrű Géza pápai prelátus, püspöki helynök előadására, aki Széchenyi idézetével indított: „Hinni akarom, hogy Magyar­­ország nem volt, hanem lesz.” A legnagyobb magyar csalódott évek, évtizedek után mondta ezt, s biztosak lehetünk benne, hogy az előtte volt kilenc évszá­zadot nem akarta „leírni”. Ép­pen ezért a „nemcsak szóval kell kiegészíteni a szállóigét, s ek­ként alkalmazni az egyházra is: a szentegyház nemcsak volt, ha­nem lesz is. Ehhez azonban diagnózis kell. A vizsgálat a sta­tisztika nyelvén indult: a rend­szerváltás után a templomláto­gatók száma a korábbi 35—40 százalékról (vidék esetében 50- 60 százalékról) 20-12 százalék­ra csökkent. Érdekes és elgon­dolkodtató összehasonlítás: a szomszédos Ausztriában 1970- ben 1 840 000 hívő járt misére, s ez az arány mára közel felére esett. Igaz, a „sógoroknál” az említett szakaszban hússzorosá­ra nőtt az egyházak aktív segí­tőinek száma. Távol áll tőlünk, hogy statisztikákban gondol­kodjunk - mondta Gyűrű Géza -, de számos olyan jelenséggel állunk szemben, amely kísértés­be hajtja az embereket. Ilyen például a televízió, melyben alig-alig találhatunk lelkünket is építő programot. Az egyházzal szembeni ellenségeskedés sem ritka (ingatlanok, iskolák visz­­szaadása). Az Isten elgondolta intézmény, a házasság elvesz­tette jelentőségét: a házasságkö­tések 40-45 százaléka válással végződik. Megdöbbentő adat, hogy 1955 és 1997 között 5 102 897 abortusz történt. A beavatkozásra jelentkezők kö­zül csaknem félmillió 18 éven aluli lehetett volna édesanya. Az ideihez hasonló mértékű de­mográfiai csökkenés még soha nem fordult elő békében. A befolyásoló tényezők kö­zött van a hiányos nevelés, a bű­nözés, az alkoholizmus, az AIDS, az életcél hiánya, a mun­kamorál hiánya, az adott szó meg nem tartása, értékvesztése. A prelátus Ady Patyolat üzene­tét idézte: vissza kell sírni, visz­­sza kell könyörögni a tisztasá­got, különben elveszünk. A lelki betegségek is kiválthatják a tes­tit, ezért ápolnunk kell mindket­tőt. Gond, hogy nehezen indul­nak be az egyházi iskolák: kevés a tanár (sok tantestületet átvet­tek a világi tanárokkal együtt), nevelni kell a munkatársakat is. Azt sem titkolta, hogy a papok nevelésében is jelentkezik a mai világ számos nemkívánatos ele­me. Csökken a papok száma is. Hazánkban 2782 (megyénkben 2207) hívő jut egy papra. (Érde­kes, hogy a 2184 plébániára 1863 pap s 388 szerzetes jut, számos világi hitoktató mellett.) Sokan szociális szolgáltató vál­lalatnak tekintik az egyházat, jóllehet nem azonos az egyház által végzett szociális munka a hittevékenységgel. Komor színeket rajzoltam - összegezte Gyűrű Géza de nekünk tudomásul kell vennünk a helyzetet. Ezt a világot kell szeretnünk, ezt kell szolgál­nunk. Vissza kell térni Krisztus­hoz, az imához, képzett misszio­náriusokra van szükség, ismerni kell a Szentírás üzenetét, a Bib­liát közösen is forgatni kell, vissza kell állítani a szentmise értékét, tekintélyét, felfedezni a bűnbánat értékét, újra össze kell kovácsolni a szétrombolt közös­ségeket. Az új évezred sarkala­tos pontja az alázat, a türelem, a béke szeretete, s az együttérzés lesz. Ez megnyilvánulhat az ökumenizmusban éppúgy, mint a közösségi életben. Gyűrű Géza zárszava is az ál­landóságot, az egy biztos pontot üzente hallgatóságának: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” Zatkalik Nem mindenhol ment ki a divatból a házasság intézménye. A csoportos esküvők nagyon népszerűek az ázsiai közösségekben. Legutóbb Tajpejben rendeztek tömeges esküvőt, ahol több mint 150 pár gyűlt össze házasságkötésre a városházán mti-illusztráció NAPLÓ 5 Füreden rabolt a dinnyés Egy bonyhádi dinnyésnek bi­zonyára nem ment túl jól a forgalom, mert rablással pró­bált pénzt szerezni Füreden. Az eset még augusztusban tör­tént, a rendőrség viszont most fejezte be a nyomozást, az ira­tokat vádemelési javaslattal rövidesen megküldik a veszp­rémi ügyészségnek. Augusztus elsején nagy volt a forgalom a Füred Áruház kör­nyékén, így azt remélte S. Já­nos, hogy feltűnés nélkül be tud surranni az egyik közeli családi házba. Pechjére az úttest túlol­daláról egy idős úr - a család ré­gi barátja - kiszúrta az idegent, s rögtön szólt jó ismerősének. A család egyik férfi tagja sietett be a házba, ahonnan már kifelé jött a tolvaj. Amikor szembetalálko­zott a házigazdával, futásnak eredt. Átugrott, illetve csak akart a léckerítésen, ahol az idős férfi elkapta a lábát. Eközben lánya is bekapcsolódott az ak­cióba, ő meg a kerítés túloldalán csimpaszkodott a nem várt láto­gatóba. S. könyörgőre fogta a dolgot, mondván, engedjék már el, ő csak vizet akart inni, melege volt, ugyan, higgyenek már ne­ki! A család tagjai rászóltak, jó, akkor mutassa a nejlontáskáját! A 33 éves férfi ekkor hirtelen mozdulattal előrántott egy te­kintélyes hosszúságú kést, s az­zal kezdett el hadonászni maga körül. A házigazda kezét meg­sebesítette, ezért elengedték, s a férfi elfutott. Közben már kide­rült, hogy a házból elvitt egy pénztárcát. A család egyik leg­fiatalabb tagja, a húszéves uno­ka vette üldözőbe a rablót, aki futás közben kiejtette a kezéből a táskát. A Bonyhádból ékezett dinnyés pechjére hátrahagyta Ladája kulcsait és papírjait. A megkárosított füredi család rög­tön értesítette a kapitányságot, amelynek járőrei megkeresték a Ladát, majd vártak az alkalmas pillanatra. Jó két órával később megér­kezett S. János élettársával - el­mentek Akasiba a pótkulcsért -, majd amikor be akartak ülni a kocsijukba, színre léptek a rend­őrök. A kapitányságon történt elszámoltatásukkor kiderült, a férfi barátnőjét telefonos csaló­ként tartják számon lakóhelyén. A páros kocsijában az akali Fék ABC-ből származó drága italt találtak a nyomozók - számla nélkül... Négy mobiltelefon is lapult az autóban, amelyek kö­zül kettőnek gyorsan meglett a gazdája. S. Jánosnak nem ez volt az el­ső ilyen jellegű durva bűncse­lekménye: korábban nyolc esz­tendőt ült rablásért. Jelenleg is hűvösen van, mert szabadulása után újabb bűncselekményeket követett el más megyében. A füredi késeléses rablása újabb éveket jelent neki. A balatonfüredi kapitányság nyomozói a napokban lezárják végleg az aktáját, s vádemelési javaslattal megküldik a veszpré­mi ügyészségnek. -M­

Next