Napló, 2001. január (Veszprém, 57. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-12 / 10. szám

2001. január 12., PÉNTEK KULTÚRA Zenei csemegék a KAS-tól A Kreatív Art Stúdió alapítója az együttes mosolygós muzsikálásáról ■ Dallos Zsuzsa Könnyű dolga lenne egy ki­kiáltónak, ha a Kreatív Art Stú­diót kellene reklámoznia, hisz tele torokból kínálhatná: klasz­­szikus és szalonzenét a KAS- tól, remisszázsi aláfestést a Kreatív Arttól. A kedves olvasó mégse ijedjen meg, az újságíró­nak nem ment az agyára semmi, csak ihletett állapotba került Marosfalvi Imre, Hajas Szilárd és Kállainé Gutscher Ágnes ze­néjétől. Nem egyedül van ezzel, mert mindazok, akiknek meg­ismerkedtek vele, elragadtatás­sal beszéltek az együttesről. - Noha komoly hangszere­ken játszanak, gyakran komoly, klasszikus darabokat is, mi több, komoly zenetanár is található az együttesben, ennek ellenére a humor, a mosoly jellemzi legin­kább a muzsikálásukat. - Nem tagadjuk és nem szé­gyelljük, hogy hangulatzenét játszunk, így ehhez hozzátarto­zik a melankólia és szomorúság is - állítja az együttes alapítója, Marosfalvi Imre, aki polgári foglalkozását tekintve a Cser­mák Antal Zeneiskola tanára. Az együttest, a Kreatív Art Stúdiót 1999 szeptemberében alapította. Előtte hat esztendeig már egyedül kipróbálta, milyen, ha valaki elsősorban az improvi­zációra épít. - Zongorán, szintetizátoron és hegedűn próbáltam visszaad­ni hangulataimat. Reggel, ami­kor fölébredek, hangok szólal­nak meg bennem aszerint, hogy süt-e a nap, esik-e az eső, vá­rom-e a találkozásokat, vagy épp ellenkezőleg, szorongok va­lami miatt. Ezek a zenék a han­gulatom szerint változnak, meg­lehetősen gyor­san és gyakran. Sokáig hittem, más is ugyan­ilyen belső hal­lással rendelke­zik, valahogy úgy, mint ahogy mindenki lát színeket. Ebben tévedtem. Elő­ször csak a barátaimat figyel­tem, kérdeztem, később máso­kat is, de senki sem erősített meg feltételezésemben. El kellett gondolkoznom, ez valamiféle betegség nálam, netán rögesz­me? Végül arra a következtetés­re jutottam, hogy érdekes lenne másoknak megmutatni, miféle zenéket hallok. Marosfalvi Imre kedvező visszajelzéseket kapott. Noha képzett muzsikus, annak idején zeneszerzést is tanult, tehát tisz­tában van a zeneelmélettel, az általa hallott hangsorok nem so­rolhatók sehová. Valóban imp­rovizációk. A KAS megalakulá­sakor azt a célt tűzte maga elé, hogy a hagyományos módon, kottaképben rögzített, bármely zenei stílusú művek előadása mellett egy „régi-új” műfaj, a komolyzenei improvizációk, „moment mu­sic” megszólal­tatását. A „mo­ment music” előadások lehe­tőséget adnak arra, hogy a je­len folyamatát értékként éljük meg, s közel hozza a közönséget az alkotókhoz a közös improvi­zációk segítségével. A művész-tanár gyakran vál­lalkozik arra, ha valaki néhány szóval jellemzi a saját hangula­tát, azt ő eljátssza hegedűjén, s hozzáteszi, amit arról ő gondol. A kiállításmegnyitók alkalmá­val pedig a rajzokat, grafikákat, fényképeket, festményeket „ön­­tik” muzsikába. — Nem illusztráljuk a műve­ket, hanem a saját eszközeink­kel azt mondjuk el, amit mi azokról az alkotásokról gondo­lunk, érzünk, ahogy a befogadás bennünk megtörtént. Egyszerű­en: mi zenében beszélgetünk. A kiállításmegnyitókon a kö­zönség választja ki a témát, ed­dig több alkalommal aratott a Kreatív Art Stúdió hatalmas si­kert. A Vár Galériában megren­dezett szilveszteri művészeti összejövetelen is körülfogták a zenészeket, és egymás után „rendelték” a témákat. - Meggyőződésem, hogy az interaktív művészeté a jövő. Ma már nem elég a befogadás, a kö­zönség igényli az intenzív kap­csolatot. Szeretnénk olyan elő­adásokat létrehozni, amelyben sokféle tudás egyesül. A színpa­don ülhetne a nézők egy része, és színészek, táncosok, képző­művészek együtt hoznák létre a produkciót. Közösen alkotnánk és fogadnánk be a másik művét. Ennek gyakorlati megvalósítása legközelebbi tervem - szögezi le Marosfalvi Imre, s aki ismeri, biztos abban, hogy óhaja nem marad vágyálom. El kellett gondolkoznom, ez valamiféle betegség nálam, netán rögeszme? Nem szégyellik, hangulatzenét játszik az együttes Gáspár-fotó Elárvult és társas parolák Németh István Péter költő naplófeljegyzéseiről ■ Keller György Négy kötete jelent meg Né­meth István Péter költőnek, műfordítónak, a balatonfüredi Lóczy gimnázium tanárának az elmúlt esztendőben. Ebből a ki­hullt lapok egy naplóból decem­berben látott napvilágot. Kurió­zumot jelentenek a szerző nap­lófeljegyzései, amelyekről így vall: „Diáriumoldalak lettek? Műhelyforgácsok? Klipek? Le­­koppanások? Önátvilágítások? Nem tudom. Időm sem volt töp­rengeni a műfajon. Hogy irodal­­miast mondjak: kiserkent az uj­­jaim hegyéből”. Az elmúlt évtizedben divatos műfaj lett a naplóírás. Nekem mindig is fenntartásaim voltak az efféle kitárulkozással, hiszen nemegyszer öntetszelgő visz­­szaemlékezésekkel találkoz­tam, a szerző önmagának hízel­­gett, saját magát magasztalta. Erről a műfajról mindmáig Má­­rai Sándor sorait tartom érvé­nyesnek: „Az önéletrajz csak akkor jogosult, ha az író a sze­mélyes létezést az univerzális létezés szerves kiegészítő mik­rokozmoszának érzi. Tehát nem arról ad hírt, ami vele és kö­rülötte történt, hanem azt rögzí­ti, hogyan történt meg a világ benne.” S a napló voltaképpen önéletrajz, mozaikokra felbon­tott formában. Németh István Péter tökéle­tesen megfelel ennek a kritéri­umnak, könyve ezért érdekfe­szítő, hiszen az olvasó tudni akarja, hogy egy művelt, a vi­lágra minden értelemben fogé­kony, negyvenes irodalmár ho­gyan vélekedik a Kisfaludy test­vérekről, Jókai Mórról, Egry Józsefről, Déry Tiborról, Illyés Gyuláról, Nagy Lászlóról, Pierre Emmanuelről, a bűnről, a kutyákról, a folyókról, a lányok­ról , a filatéliáról, a kettős faso­rok látványáról. A költő nem fe­gyelmezett és szorgalmas nap­lóíró. Feljegyzései „rendszerte­lenek”, nincs kronológia, nincs dátum, és ha van is, a keltezés csupán behelyettesítő funkciót kap, legyen hová elhelyeznünk a költő gondolatát. De azért minden „időben” a helyére ke­rül, olyan a kötet, mint egy mi­niesszékből összerakott novel­lafüzér. Meghatározó szerepet kapnak az utazások is, sűrített kivonataik szervesen hozzátar­toznak Németh habitusához, szellemiségéhez. „Irkái” éppen az utóbbi eleganciájáról tanús­kodnak, könnyednek, odavetett­­nek látszó sorai azonban mélyre hatolnak, találóak és az öniró­niától sem mentesek. Például: „A költő lehet reménytelen, de szerelme soha.” Vagy: „Írni szép. Élni jobb.” A költő megnyerő vonásai közé tartozik irodalmi elkötele­zettsége, hűségesen követi, vál­lalja elődeit, példaképeit, min­denekelőtt a sokat idézett Kor­mos Istvánt. De lenyűgöző az a memória is, ahogy József Attila, Heltai Jenő, Buda Ferenc vagy Esterházy Péter egy-egy sorára emlékezik. A veszprémi Baláca könyvek sorozatában megjelent mű aján­lott olvasmánya lehetne a kö­zépiskolásoknak, lemérhetnék rajta műveltségüket, és támpon­tot találhatnának ahhoz, hogyan kell(ene) szemlélni magunk körül a világot. Németh egy rajzos, kinyújtott jobbot ábrázo­ló Nagy László-dedikáció kap­csán elárvult paroláról ír... Könyve, hitem szerint, előbb- utóbb társakat, híveket talál. Ő már feléjük nyúlt. Németh István Péter KIHULLT LAPOK EGY NAPLÓBÓL A borítót saját kollázsának felhasználásával Fenyvesi Ot­tó tervezte Újabb lista a Beatlesszel New York (mti)­­ A VH1 ze­nés televízió munkatársai újabb százas listát alkottak minden idők legjobb pop- és rocklemezeiről. Az éllovas ezen is a Beatles 1966-os Revolverével, amelyet a Nirvana 1991-es Nevermindja és a Beach Boys 1966-os Pet Sounds című korongja követ. A liverpooliaknak négy lemeze került az összeállításba: az 1965-ös Rubber Soul a hatodik, az 1969-es Abbey Road a nyol­cadik, a Sgt. Peppers Lonely Hearts Club Band a tizedik, a fe­hér albumnak nevezett 1968-as The Beatles a tizenegyedik. A Rolling Stones legjobbja, az Exile On Main Strait a 12., a Let It Bleed a 24., a Sticky Fin­gers a 46., a Beggar's Banquet a 67. Jimi Hendrix bemutatkozó Are You Experienced? című al­buma 5., az Electric Ladyland a 72., az Axis: Bold az Love a 78. A U2 legjobbja, a Joshua Tree a 15., Michael Jackson Thrillere a 23. Elvis Presley legjobbja, a Sun Session a 21. helyre volt jó. A száz helyen ötvenkilenc előadó osztozik. A kilencvenes évek lemezeiből csupán hatot válogattak be, a legfrissebb Lauryn Hill 1998-as The Mis­­education of Lauryn Hill című korongja. NAPLÓ 7 RÖVIDEN Elismerés a megyei könyvtárnak Napló-információ (kgy) - Az elmúlt esztendő pályázói közül a bírálóbizottság (elnö­ke Somogyi László) a műem­lék-helyreállítás és rehabili­táció kategóriában a veszpré­mi Eötvös Károly Megyei Könyvtárnak ítélte az Építő­ipari nívódíjat. Az elismerést tábla hirdeti majd az intézmé­nyen. A könyvtár építtetője a megyei önkormányzat, gene­rálkivitelezője a Zalai Általá­nos Építési Vállalkozó Rt. volt. A díjat a pályázó társa­ság képviselői a közelmúlt­ban vették át a fővárosban. Halász Béla, a megyei könyvtár igazgatója elmond­ta azt is, hogy az angol kultu­rális intézet, a British Council új igazgatója a közelmúltban tartott budapesti bemutatko­zó találkozóján 800-800 ezer forint értékben számítógépes egységet ajándékozott a me­gyei könyvtáraknak. A kiegé­szítő felszerelésekkel ellátott rendszerrel lehetőség nyílik a komplett nyelvtanfolyamok együttes használatára. Óévbúcsúztató a „végeken” Sümeg (TÉ) - A népszerű Petőfi Sándor Ifjúsági Szín­pad a „klasszikus könnyű műfaj” kedvelőinek szóló vi­dám, látványos énekes-ze­nés műsorral köszöntötte az ezredfordulót Sümegen. A Sarkadi Nagy Antalné ve­zette csoport ugyan változó sze­replőkkel, de változatlan külde­téssel végzi munkáját immár negyven éve a megyében, híven a kezdetben megfogalmazott célokhoz: színvonalas, oldott kikapcsolódást nyújtani a gond­terhes hétköznapokban is az em­bereknek. Az orfeum tanyán című leg­újabb produkciójukban a ma­gyar operettirodalom gyöngy­szemeiből, Lehár Ferenc, Ábra­hám Pál, Jacobi Viktor, Kálmán Imre, Huszka Jenő, Szirmai Al­bert zeneműveiből nyújtott át az együttes egy csokorra valót a közönségnek. Az előadáson He­gedűs Gabriella, Kölesné Hor­váth Erzsébet, Németh Piroska, Sarkadi Nagy László és Végh Zsolt népszerű duetteket adtak elő, nagyszerű koreográfiával, Sarkadi Nagy Antalné rendezé­sében. Az együttes minden tagja évek óta tanul énekelni, így igen színvonalas műsort láthatott­­hallhatott a lelkes sümegi publi­kum. Felcsendültek többek kö­zött A víg özvegy, a Bob herceg, A csárdáskirálynő, a Leányvá­sár, a Bál a Savoyban és a Mé­zeskalács ismert dallamai. A szereplők, különösen a höl­gyek varázslatos ruhái, a korhű század eleji díszletek (tervező­jük Sarkadi Nagy László) emel­ték az előadás hangulatát. A ze­nei alapot, amelyre énekeltek a szereplők, a veszprémi Pártas Attila készítette, a hangosítási és a világosítási feladatokat Csóka Zoltán, a csoport állandó techni­kusa végezte nagy rutinnal. A műsor végén - kapcsolódva a szilveszteri hangulathoz — tom­bolahúzással folytatódott a program. A három nyertest fel­hívták a színpadra egy pezsgős koccintásra, és kedvenc operett­számát is elénekelték neki a színjátszók. A jó hangulatú program Sarkadi Nagy Antalné megható óévbúcsúztató köszön­tőjével zárult. Jó hangulatú operettműsorral búcsúztatták az óévet a sümegi színjátszók Kedvelik a Számkivetettet New York (mti)­­ Az új esz­tendő első hétvégéjén is Tom Hanks új filmje vezette az amerikai mozifilmek be­vételi listáját. A Cast Away (Számkivetett) az elmúlt hétvégén újabb 24,1 millió dollár mozipénztári bevé­telt söpört be. A második helye­zett What Women Want, Mel Gibson és Helen Hunt főszerep­lésével, 15,1 millió dollárt kasz­­szírozott. A harmadik helyre meglepetésre az épp a múlt pén­tek este bemutatott Traffic drog­dráma került: vasárnap estig 14,9 millió dolláros bevételt ho­zott. Steven Soderbergh rende­zőt is meglepte az érdeklődés, mert nem számított arra, hogy ilyen sok amerikai kíváncsi a fiatalok körében elharapódzó kábítószer-fogyasztásra és a szinte kilátástalan küzdelemre a drogmaffiák ellen. Az Oscar-díjas Forrest Gump álompárosának - Tom Hanks és Robert Zemeckis — új közös filmje modern kori Robinson­­történet, főszereplője pedig egy repülőszerencsétlenség egyedü­li túlélőjeként vetődik egy csen­des-óceáni szigetre, ahol Defoe hőséhez hasonlóan megpróbál megküzdeni a magára hagya­tottság, az önfenntartás és a ma­gány terheivel. Robert Zemeckis amerikai rendező­ és Tom Hanks színész a Számkivetett című Hímjüket reklámozó plakát előtt állnak a londoni sajtótájékoztatón mti-fotó/AP/Alastair Grant

Next