Napló, 2001. január (Veszprém, 57. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-12 / 10. szám
2001. január 12., PÉNTEK KULTÚRA Zenei csemegék a KAS-tól A Kreatív Art Stúdió alapítója az együttes mosolygós muzsikálásáról ■ Dallos Zsuzsa Könnyű dolga lenne egy kikiáltónak, ha a Kreatív Art Stúdiót kellene reklámoznia, hisz tele torokból kínálhatná: klaszszikus és szalonzenét a KAS- tól, remisszázsi aláfestést a Kreatív Arttól. A kedves olvasó mégse ijedjen meg, az újságírónak nem ment az agyára semmi, csak ihletett állapotba került Marosfalvi Imre, Hajas Szilárd és Kállainé Gutscher Ágnes zenéjétől. Nem egyedül van ezzel, mert mindazok, akiknek megismerkedtek vele, elragadtatással beszéltek az együttesről. - Noha komoly hangszereken játszanak, gyakran komoly, klasszikus darabokat is, mi több, komoly zenetanár is található az együttesben, ennek ellenére a humor, a mosoly jellemzi leginkább a muzsikálásukat. - Nem tagadjuk és nem szégyelljük, hogy hangulatzenét játszunk, így ehhez hozzátartozik a melankólia és szomorúság is - állítja az együttes alapítója, Marosfalvi Imre, aki polgári foglalkozását tekintve a Csermák Antal Zeneiskola tanára. Az együttest, a Kreatív Art Stúdiót 1999 szeptemberében alapította. Előtte hat esztendeig már egyedül kipróbálta, milyen, ha valaki elsősorban az improvizációra épít. - Zongorán, szintetizátoron és hegedűn próbáltam visszaadni hangulataimat. Reggel, amikor fölébredek, hangok szólalnak meg bennem aszerint, hogy süt-e a nap, esik-e az eső, várom-e a találkozásokat, vagy épp ellenkezőleg, szorongok valami miatt. Ezek a zenék a hangulatom szerint változnak, meglehetősen gyorsan és gyakran. Sokáig hittem, más is ugyanilyen belső hallással rendelkezik, valahogy úgy, mint ahogy mindenki lát színeket. Ebben tévedtem. Először csak a barátaimat figyeltem, kérdeztem, később másokat is, de senki sem erősített meg feltételezésemben. El kellett gondolkoznom, ez valamiféle betegség nálam, netán rögeszme? Végül arra a következtetésre jutottam, hogy érdekes lenne másoknak megmutatni, miféle zenéket hallok. Marosfalvi Imre kedvező visszajelzéseket kapott. Noha képzett muzsikus, annak idején zeneszerzést is tanult, tehát tisztában van a zeneelmélettel, az általa hallott hangsorok nem sorolhatók sehová. Valóban improvizációk. A KAS megalakulásakor azt a célt tűzte maga elé, hogy a hagyományos módon, kottaképben rögzített, bármely zenei stílusú művek előadása mellett egy „régi-új” műfaj, a komolyzenei improvizációk, „moment music” megszólaltatását. A „moment music” előadások lehetőséget adnak arra, hogy a jelen folyamatát értékként éljük meg, s közel hozza a közönséget az alkotókhoz a közös improvizációk segítségével. A művész-tanár gyakran vállalkozik arra, ha valaki néhány szóval jellemzi a saját hangulatát, azt ő eljátssza hegedűjén, s hozzáteszi, amit arról ő gondol. A kiállításmegnyitók alkalmával pedig a rajzokat, grafikákat, fényképeket, festményeket „öntik” muzsikába. — Nem illusztráljuk a műveket, hanem a saját eszközeinkkel azt mondjuk el, amit mi azokról az alkotásokról gondolunk, érzünk, ahogy a befogadás bennünk megtörtént. Egyszerűen: mi zenében beszélgetünk. A kiállításmegnyitókon a közönség választja ki a témát, eddig több alkalommal aratott a Kreatív Art Stúdió hatalmas sikert. A Vár Galériában megrendezett szilveszteri művészeti összejövetelen is körülfogták a zenészeket, és egymás után „rendelték” a témákat. - Meggyőződésem, hogy az interaktív művészeté a jövő. Ma már nem elég a befogadás, a közönség igényli az intenzív kapcsolatot. Szeretnénk olyan előadásokat létrehozni, amelyben sokféle tudás egyesül. A színpadon ülhetne a nézők egy része, és színészek, táncosok, képzőművészek együtt hoznák létre a produkciót. Közösen alkotnánk és fogadnánk be a másik művét. Ennek gyakorlati megvalósítása legközelebbi tervem - szögezi le Marosfalvi Imre, s aki ismeri, biztos abban, hogy óhaja nem marad vágyálom. El kellett gondolkoznom, ez valamiféle betegség nálam, netán rögeszme? Nem szégyellik, hangulatzenét játszik az együttes Gáspár-fotó Elárvult és társas parolák Németh István Péter költő naplófeljegyzéseiről ■ Keller György Négy kötete jelent meg Németh István Péter költőnek, műfordítónak, a balatonfüredi Lóczy gimnázium tanárának az elmúlt esztendőben. Ebből a kihullt lapok egy naplóból decemberben látott napvilágot. Kuriózumot jelentenek a szerző naplófeljegyzései, amelyekről így vall: „Diáriumoldalak lettek? Műhelyforgácsok? Klipek? Lekoppanások? Önátvilágítások? Nem tudom. Időm sem volt töprengeni a műfajon. Hogy irodalmiast mondjak: kiserkent az ujjaim hegyéből”. Az elmúlt évtizedben divatos műfaj lett a naplóírás. Nekem mindig is fenntartásaim voltak az efféle kitárulkozással, hiszen nemegyszer öntetszelgő viszszaemlékezésekkel találkoztam, a szerző önmagának hízelgett, saját magát magasztalta. Erről a műfajról mindmáig Márai Sándor sorait tartom érvényesnek: „Az önéletrajz csak akkor jogosult, ha az író a személyes létezést az univerzális létezés szerves kiegészítő mikrokozmoszának érzi. Tehát nem arról ad hírt, ami vele és körülötte történt, hanem azt rögzíti, hogyan történt meg a világ benne.” S a napló voltaképpen önéletrajz, mozaikokra felbontott formában. Németh István Péter tökéletesen megfelel ennek a kritériumnak, könyve ezért érdekfeszítő, hiszen az olvasó tudni akarja, hogy egy művelt, a világra minden értelemben fogékony, negyvenes irodalmár hogyan vélekedik a Kisfaludy testvérekről, Jókai Mórról, Egry Józsefről, Déry Tiborról, Illyés Gyuláról, Nagy Lászlóról, Pierre Emmanuelről, a bűnről, a kutyákról, a folyókról, a lányokról , a filatéliáról, a kettős fasorok látványáról. A költő nem fegyelmezett és szorgalmas naplóíró. Feljegyzései „rendszertelenek”, nincs kronológia, nincs dátum, és ha van is, a keltezés csupán behelyettesítő funkciót kap, legyen hová elhelyeznünk a költő gondolatát. De azért minden „időben” a helyére kerül, olyan a kötet, mint egy miniesszékből összerakott novellafüzér. Meghatározó szerepet kapnak az utazások is, sűrített kivonataik szervesen hozzátartoznak Németh habitusához, szellemiségéhez. „Irkái” éppen az utóbbi eleganciájáról tanúskodnak, könnyednek, odavetettnek látszó sorai azonban mélyre hatolnak, találóak és az öniróniától sem mentesek. Például: „A költő lehet reménytelen, de szerelme soha.” Vagy: „Írni szép. Élni jobb.” A költő megnyerő vonásai közé tartozik irodalmi elkötelezettsége, hűségesen követi, vállalja elődeit, példaképeit, mindenekelőtt a sokat idézett Kormos Istvánt. De lenyűgöző az a memória is, ahogy József Attila, Heltai Jenő, Buda Ferenc vagy Esterházy Péter egy-egy sorára emlékezik. A veszprémi Baláca könyvek sorozatában megjelent mű ajánlott olvasmánya lehetne a középiskolásoknak, lemérhetnék rajta műveltségüket, és támpontot találhatnának ahhoz, hogyan kell(ene) szemlélni magunk körül a világot. Németh egy rajzos, kinyújtott jobbot ábrázoló Nagy László-dedikáció kapcsán elárvult paroláról ír... Könyve, hitem szerint, előbb- utóbb társakat, híveket talál. Ő már feléjük nyúlt. Németh István Péter KIHULLT LAPOK EGY NAPLÓBÓL A borítót saját kollázsának felhasználásával Fenyvesi Ottó tervezte Újabb lista a Beatlesszel New York (mti) A VH1 zenés televízió munkatársai újabb százas listát alkottak minden idők legjobb pop- és rocklemezeiről. Az éllovas ezen is a Beatles 1966-os Revolverével, amelyet a Nirvana 1991-es Nevermindja és a Beach Boys 1966-os Pet Sounds című korongja követ. A liverpooliaknak négy lemeze került az összeállításba: az 1965-ös Rubber Soul a hatodik, az 1969-es Abbey Road a nyolcadik, a Sgt. Peppers Lonely Hearts Club Band a tizedik, a fehér albumnak nevezett 1968-as The Beatles a tizenegyedik. A Rolling Stones legjobbja, az Exile On Main Strait a 12., a Let It Bleed a 24., a Sticky Fingers a 46., a Beggar's Banquet a 67. Jimi Hendrix bemutatkozó Are You Experienced? című albuma 5., az Electric Ladyland a 72., az Axis: Bold az Love a 78. A U2 legjobbja, a Joshua Tree a 15., Michael Jackson Thrillere a 23. Elvis Presley legjobbja, a Sun Session a 21. helyre volt jó. A száz helyen ötvenkilenc előadó osztozik. A kilencvenes évek lemezeiből csupán hatot válogattak be, a legfrissebb Lauryn Hill 1998-as The Miseducation of Lauryn Hill című korongja. NAPLÓ 7 RÖVIDEN Elismerés a megyei könyvtárnak Napló-információ (kgy) - Az elmúlt esztendő pályázói közül a bírálóbizottság (elnöke Somogyi László) a műemlék-helyreállítás és rehabilitáció kategóriában a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtárnak ítélte az Építőipari nívódíjat. Az elismerést tábla hirdeti majd az intézményen. A könyvtár építtetője a megyei önkormányzat, generálkivitelezője a Zalai Általános Építési Vállalkozó Rt. volt. A díjat a pályázó társaság képviselői a közelmúltban vették át a fővárosban. Halász Béla, a megyei könyvtár igazgatója elmondta azt is, hogy az angol kulturális intézet, a British Council új igazgatója a közelmúltban tartott budapesti bemutatkozó találkozóján 800-800 ezer forint értékben számítógépes egységet ajándékozott a megyei könyvtáraknak. A kiegészítő felszerelésekkel ellátott rendszerrel lehetőség nyílik a komplett nyelvtanfolyamok együttes használatára. Óévbúcsúztató a „végeken” Sümeg (TÉ) - A népszerű Petőfi Sándor Ifjúsági Színpad a „klasszikus könnyű műfaj” kedvelőinek szóló vidám, látványos énekes-zenés műsorral köszöntötte az ezredfordulót Sümegen. A Sarkadi Nagy Antalné vezette csoport ugyan változó szereplőkkel, de változatlan küldetéssel végzi munkáját immár negyven éve a megyében, híven a kezdetben megfogalmazott célokhoz: színvonalas, oldott kikapcsolódást nyújtani a gondterhes hétköznapokban is az embereknek. Az orfeum tanyán című legújabb produkciójukban a magyar operettirodalom gyöngyszemeiből, Lehár Ferenc, Ábrahám Pál, Jacobi Viktor, Kálmán Imre, Huszka Jenő, Szirmai Albert zeneműveiből nyújtott át az együttes egy csokorra valót a közönségnek. Az előadáson Hegedűs Gabriella, Kölesné Horváth Erzsébet, Németh Piroska, Sarkadi Nagy László és Végh Zsolt népszerű duetteket adtak elő, nagyszerű koreográfiával, Sarkadi Nagy Antalné rendezésében. Az együttes minden tagja évek óta tanul énekelni, így igen színvonalas műsort láthatotthallhatott a lelkes sümegi publikum. Felcsendültek többek között A víg özvegy, a Bob herceg, A csárdáskirálynő, a Leányvásár, a Bál a Savoyban és a Mézeskalács ismert dallamai. A szereplők, különösen a hölgyek varázslatos ruhái, a korhű század eleji díszletek (tervezőjük Sarkadi Nagy László) emelték az előadás hangulatát. A zenei alapot, amelyre énekeltek a szereplők, a veszprémi Pártas Attila készítette, a hangosítási és a világosítási feladatokat Csóka Zoltán, a csoport állandó technikusa végezte nagy rutinnal. A műsor végén - kapcsolódva a szilveszteri hangulathoz — tombolahúzással folytatódott a program. A három nyertest felhívták a színpadra egy pezsgős koccintásra, és kedvenc operettszámát is elénekelték neki a színjátszók. A jó hangulatú program Sarkadi Nagy Antalné megható óévbúcsúztató köszöntőjével zárult. Jó hangulatú operettműsorral búcsúztatták az óévet a sümegi színjátszók Kedvelik a Számkivetettet New York (mti) Az új esztendő első hétvégéjén is Tom Hanks új filmje vezette az amerikai mozifilmek bevételi listáját. A Cast Away (Számkivetett) az elmúlt hétvégén újabb 24,1 millió dollár mozipénztári bevételt söpört be. A második helyezett What Women Want, Mel Gibson és Helen Hunt főszereplésével, 15,1 millió dollárt kaszszírozott. A harmadik helyre meglepetésre az épp a múlt péntek este bemutatott Traffic drogdráma került: vasárnap estig 14,9 millió dolláros bevételt hozott. Steven Soderbergh rendezőt is meglepte az érdeklődés, mert nem számított arra, hogy ilyen sok amerikai kíváncsi a fiatalok körében elharapódzó kábítószer-fogyasztásra és a szinte kilátástalan küzdelemre a drogmaffiák ellen. Az Oscar-díjas Forrest Gump álompárosának - Tom Hanks és Robert Zemeckis — új közös filmje modern kori Robinsontörténet, főszereplője pedig egy repülőszerencsétlenség egyedüli túlélőjeként vetődik egy csendes-óceáni szigetre, ahol Defoe hőséhez hasonlóan megpróbál megküzdeni a magára hagyatottság, az önfenntartás és a magány terheivel. Robert Zemeckis amerikai rendező és Tom Hanks színész a Számkivetett című Hímjüket reklámozó plakát előtt állnak a londoni sajtótájékoztatón mti-fotó/AP/Alastair Grant