Napló, 2003. október (Veszprém, 59. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-30 / 253. szám

2003. október 30., CSÜTÖRTÖK FÓKUSZ A félnyolcas munkakezdés a biztos A pedagógusból lett alpolgármester a Várpalotán tervezett intézménybezárásokról ■ Ármás János Várpalota - Az önkormány­zat képviselő-testülete az odaítélhető legmagasabb el­ismerést, a Várpalota váro­sért kitüntetést adományoz­ta Törzsök Károly alpolgár­mesternek. A feladatot már a harmadik ciklusban ellátó tisztségviselővel visszaidéz­tük a kilencvenes évek kö­zepét, szót ejtettünk a jelen gondjairól ugyanúgy, mint a jövőről, tervekről.­ ­ A polgármester személyé­ről közvetlenül a választók dön­tenek, viszont az alpolgármes­terre az elöljáró tehet javasla­tot, nyilván előzetes egyeztetés után. Az alpolgármestert a kép­viselő-testület választja meg. Miként történik ez a felkérés? - Az akkori pártegyeztetések után 1994-ben kért fel először Leszkovszki Tibor polgármes­ter. A jogszabály kimondja, az alpolgármester a polgármester helyettese. Nyilván olyan sze­mélyt igyekezett maga mellé ke­resni Leszkovszki úr, akiben megbízik, s nem követ más elve­ket, mint amiket ő képvisel. En­nek alapján történt '94- ben a megkér­dezés: vállal­nám-e a fel­adatot? Fontos ehhez tudni, hogy 1992-ig a pétfürdői -----------------­általános iskolát igazgattam, ezt a pályázatomat akkor a képvise­lő-testület nem támogatta, így ismét beosztott pedagógus let­tem. Úgy gondoltam, van ben­nem még energia, hogy mást is csináljak, szélesebb rálátással dolgozzam, mint amit egy taní­tási órán kell végezni. - Azonnal igent mondott? - Gondolkodtam rajta. Mit jelent ez számomra, s mit hoz a családnak. A polgármester kö­zölte, ami biztos: fél nyolckor kezdődik a munka, ám a befejezés idő­pontja bizony­talan. - Milyen döntő érvvel győzte meg önmagát? - Két évtizeden át intéz­ményvezetőként tevékenyked­tem. Úgy láttam, a városházán is az jelenti majd munkám egy ré­szét, hogy az önkormányzat egyik legjelentősebb feladatát, a közoktatást kell majd koordi­nálnom, segítenem, a képvise­lőknek a megfelelő döntéshez információt adnom. - Iskola után tehát polgár­­mesteri hivatal. Mennyire kel­lett ehhez a gondolkodásmódot „átállítani” ? - Óriási mértékben. Gyakor­latilag kitárult, kinyílt számom­ra a világ. Az iskola egy zárt in­tézmény. Itt viszont szinte min­dennel foglalkozni kellett. Az első időszakban én voltam a tes­tületében a „főbróker”, akkor indult a japán hitel, a városnak voltak különféle portfoliói, eze­ket kezeltem, de vagyonértéke­sítéssel is foglalkoztam. Ezt meg kellett tanulni. Az ered­mény pedig? Az előterjesztései­met a képviselő-tes­tület lényegében si­mán elfogadta. - Aztán jöttek az újabb felkérések 1998-ban és 2002- ben is. Persze ehhez kellett Leszkovszki újraválasztása is. - S az is, hogy az alpolgármester-je­lölt is bekerüljön a képviselő-testület­be! Az alap mindig az addig végzett kö­zös munka, annak eredménye. De már kilencvennyolcban is úgy indultunk, mint páros: Lesz­­kovszki-Törzsök. - Vitatkozik? El­lentmond a polgár­­mesternek? - Előfordul. Elmondom a vé­leményemet, a javaslatomat. A polgármester erre nem mindig „ugrik” azonnal, neki néha más az elképzelése, de néhány nap után gyakran visszaköszön az én álláspontom. A testületi ülése­ken sem mindig azonos a véle­ményünk. Előfordul, hogy el­lentétesen szavazunk. - Milyen érzés második em­bernek lenni? - Ezzel soha nem foglalkoz­tam. Voltam beosztott, második ember, első, majd megint beosz­tott. Nem okoz lelki traumát. - Most az oktatási intézmény­­rendszer szűkítéséről, bezárás­ról, csökkentésről kell dönteni­ük a képviselőknek. Ön hivatása szerint pedagógus, ám a té­máért, területért felelős alpol­gármester is. Milyen érzés ez? - Nem könnyű. Már meg is kaptam a magamét az egyik in­tézmény vezetőjétől, nem tekint kollégának. Ugyanis az értekez­leteken én kollégáknak szólítom az igazgatókat, vezetőket. Az évenkénti költségvetési tárgya­lásokat az intézményekkel álta­lában én vezettem. Az elmúlt tíz évben nem adódott különösebb probléma. Szárnyalásra nem volt pénz, de az elfogadott kere­tekből ki lehetett jönni. Mint pe­dagógust, hogyan érint? A reali­tások talaján kell maradni: 1998-ban kétezer általános is­kolásunk volt, ma alig ezerhat­­száz. Viszont az intézményszer­kezet változatlan. Ezt egyetlen település sem tudja így tovább cipelni, erre nincs pénz. Sem a központi támogatás nem ad rá alapot, de a város lakóit sem le­het újabb adókkal terhelni. - Amikor átvette a kitünte­tést, készített számvetést? - Nem volt még ilyen élmé­nyem, ez az első elismerés, amit kaptam. Ezért a nyugdíjkorhatá­ron télig kellett dolgozni. Az a fontos, hogy harmincéves vár­palotai munkámat mások mi­ként látják, értékelik. - Három év múlva újra hely­­hatósági választások. Indul? - Még nem tudom. Kemény volt az eddigi tíz év. Át kell adni a helyet a fiataloknak. Valószí­nű, 2006 után már nem ülök majd ebben a székben. Képvise­lőként feltehetően tódulok. SMS VÉLEMÉNYVONAL SZÓLJON HOZZÁ írásunkhoz! SMS-számunk: 06-90-631-621 Üzenetét NV (utána szóköz) jellel kezdje! 1998-ban kétezer általános iskolás volt Várpalotán, ma alig ezer­hatszáz. Törzsök Károly szerint a jelenlegi intézményi helyzetet egyetlen település sem tudná tovább cipelni, erre nincs pénz. A központi támogatás nem ad rá alapot, de újabb adókat sem lehet kivetni Fotó: Kőrösparti Bea Az esőcsináló varázsló ■ Varga Domokos Péter Mi a titka a busman esőcsináló varázslónak? Addig kell, hogy doboljon kitartóan, amíg el nem ered az eső. Kondor Katalin azt állítja, nincs lezárva az el­lene indított hadjárat, amely addig zajlik, amíg el nem távolítják posztjáról. Hát igen, a Kondor ellen indított hadjárat elég régóta zajlik. Igazá­ból nincs is jelentősége, hány hónapja. Mindenképpen sokkal több ideje tart már, mint az övéhez hasonló, aktuális botránytörténetek szoktak. Annak inkább lenne jelentősége, mi állíthatná le. Kondor Katalin szerint az ő eltávolítása. Ez is egy verzió, talán igaz verzió is. Bevett politikai módszer lett sajnos a rendszerváltás után, hogy a másik fél táborához tartozó egyénről (írnám, hogy köz­szereplőről, de a Magyar Rádió elnöke a minap nyilatkozta, hogy nem érzi magát annak) valakik valahogy kiderítik és nyilvánosság­ra hozzák, hogy ügynök volt, a titkosszolgálat tisztje volt, titkos vagy társadalmi megbízatású személy volt, vagy ő, vagy valamely le­vagy felmenője. Akiről bebizonyosodik, annak mennie kell(ene). Hosszú listával büszkélkedhet már mindkét oldal. Van, aki visz­­szavonult a közélettől, van, aki csak rándított egyet a vállán. Sem egyik, sem a másik reagálás mellett nem törnék lándzsát, mindkettő mellett szólnak érvek, akár etikaiak is. A törvény rendelkezéseitől vagy a politikusok nyilatkozataitól függetlenül a választópolgárok viszonyulása is jól érzékelhető: a közvélemény-kutatások szerint nem büntették a maradókat ellenszenvükkel. Miért keressük még mindig a múlt bűneit és bűnöseit? Felejtsünk és építsünk. Nem törvényszerű hát, hogy mennie kell Kondornak, ha bebizo­nyosodik az érintettsége. Az viszont elgondolkodtató, miért tart a Kondor elleni hadjárat ilyen sokáig. Az az érzésem, ezt leghamarabb maga a célszemély zárhatná le. Egy egyértelmű, konkrét nyilatkozattal: titkos (társa­dalmi vagy bármilyen) megbízott voltam vagy nem voltam. De ilyet Kondor Katalintól mindeddig még senki nem hallott. Ködös, ma­­szatoló, a tények helyett az érzelmekre ható mondatokat annál in­kább. Kezdetben állította, hogy a Népszavában megjelent doku­mentum, mely szerint ő a BRFK III/II-es alosztályának titkos megbí­zottja volt, hamis. Pár napja sajtótájékoztatón - ahol végre ideje lett volna az egyenes beszédnek- azt mondta, a karton valóban nem hamisítvány, de ez még nem bizonyítja, hogy beszervezték, illetve hogy érdemi tevékenységet végzett volna a titkosszolgálatnak. Ki­nyilatkoztatta azt is, nem érzi magát közszereplőnek, megnehezítve ezzel, hogy külső személyek hozzáférjenek az Állambiztonsági Szol­gálatok Történeti Levéltárába átadott, róla szóló anyaghoz. Ilyenformán olyan érzése támad az embernek, hogy Kondor Ka­talin addig akar dobolni, míg esőt nem csinál. Akkor aztán azt lehet mondani: - Na látjátok, nem megmondtam, hogy esni fog? Majd veszi a kalapját (pardon, ernyőjét) és távozik. NAPLÓ 5 RÖVIDEN Dráguló buszjegyek Budapest (mti)­­ A belföldi helyközi (távolsági) menet­rend szerinti autóbusz-közle­kedés, valamint a nevelési­oktatási intézmények által rendelt belföldi autóbusz kü­lönjáratok legmagasabb díjai átlagosan hétszázalékos mér­tékben emelkednek az idén november 1-jén - közölte a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium az mti-vel szer­dán. A közlekedési tárca tájé­koztatása szerint a közforgal­mú helyközi menetrend sze­rinti autóbusz-közlekedés dí­jainak emelését a 2003. év első háromnegyed évében bekövetkezett és várható költségnövekedések indo­kolják. Ezek közül különös jelentősége van a vásárolható anyagok, alkatrészek, a javí­tási, karbantartási és egyéb szolgáltatások áraiban jelent­kező költségnövekedésnek, valamint az EU-csatlakozás­­sal összefüggő jogszabályi előírások és kötelezettségek teljesítésének. Újra segítettek a polgárőrök Felsőörs (hgy) - Polgár­őrök segítségével fogták el az almádi rendőrök azt a három férfit, akik a rendőrség gya­núja szerint az elmúlt hetek­ben több nyaralót, pincét tör­tek fel Felsőörsön — tájékoz­tatta a rendőrség a Naplót. Az elkövetők, akik közül egy előzetes letartóztatásban van, kettő szabadlábon védekezik, többnyire élelmiszert vittek el, de előfordult, hogy műsza­ki cikkeket is loptak. Mark Palmer budapesti tapasztalatai ■ Tóth László Washington - A világ még meglévő­ diktátorainak eltá­volításához szolgál útmuta­tással Mark Palmer, az Egyesült Államok volt buda­pesti nagykövete frissen megjelent, magyar utalások­kal tűzdelt könyvében. „A gonosz igazi tengelyének megtörése. Hogyan távolítsuk el a világ utolsó diktátorait 2025- ig” című könyvében Palmer - 1986-1990 közötti budapesti tapasztalataiból is merítve - mindenekelőtt a diplomatáknak kínál gyakorlati útmutatást a bé­kés demokratikus átmenet elő­segítéséhez. A diktatúrákat - George Bush amerikai elnök képletes kifejezését használva és kiterjesztve - a gonosz Észak- Koreától és Kínától a ,,­sztánra” végződő országokon (Üzbe­gisztán, Türkmenisztán, Ka­zahsztán) és a Közel-Keleten át Fekete-Afrikáig húzódó tenge­lyen helyezi el. Csak három dik­tatúra esik e nagy íven kívül: Fe­héroroszország, Kuba és Haiti. Találkozó a szállóban A demokráciának az utóbbi negyedszázadban végbement gyors terjedését vizsgálva Pal­mer úgy ítéli meg, hogy 2025-re az utolsó diktatúra is eltűnhet a földről, ha a demokratikus or­szágok összefognak ennek érde­kében. Palmer fontos szerepet szán a diplomáciai képvisele­teknek a demokratikus erők tá­mogatásában és ezzel kapcso­latban saját budapesti tapaszta­lataira is hivatkozik. Megemlíti, hogy megbízatásának az elején a Gellért Szállóban találkozott Kis Jánossal és Rajk Lászlóval, s közölte velük: úgy tekinti ma­gát, mint akit hozzájuk és a ma­gyar néphez is akkreditáltak. Megkérdezte tőlük, miben se­gíthet. Kérésük - útlevelük visszakapása - rendkívül sze­rény volt, amihez rögtön fel­ajánlotta segítségét, majd párbe­szédet kezdett velük ennél jóval távlatosabb célkitűzésekről - olvasható a könyvben. Grósz és a lámpavas Palmer szerint a nagykövet­nek a diktatúrákban mind az el­lenzékkel, mind a hatalommal tartani kell a kapcsolatot. Buda­pesten sok időt töltött el az akko­ri vezetőkkel, Grósz Károllyal, Német Miklóssal, Horn Gyulá­val és Nyers Rezsővel, hossza­san beszélgetett velük így a de­mokráciáról, az elnyomott de­mokratákról, akikkel legalább olyan gyakran találkozott, mint velük. Palmer- mint írja- olyan kapcsolatot épített ki Grósz Ká­rollyal, amely hite szerint szeré­nyen hozzájárult a békés átme­nethez. Grósz az ő segítségét kérve bizalmasan megosztotta vele azt a félelmét is, hogy rend­szerváltás esetén meglincselhe­tik. Kimutatott irodája ablaká­ból és így szólt: Arra a lámpa­vasra fognak felakasztani. Palmer azt írja, hogy a nagy­­követség olyan mértékben tá­mogatta a demokratikus válto­zásokat, hogy Horn Gyula akko­ri külügyminiszter bepanaszolta amerikai kollegájánál, James Bakernél, aki erre Washington­ba hívatta őt és mérsékletre in­tette. Palmer az 1989 nyarán Magyarországra látogató idő­sebb George Bush elnök számá­ra megszervezte, hogy találkoz­zon a vezető magyar ellenzé­kiekkel is. A Fideszt nyomaté­kosan az elnök figyelmébe ajánlotta. James Baker ezután így szólt hozzá: „Mark, tudom, hogy ezek a barátaid, de sosem fogják ezt az országot irányíta­ni.” Palmer ezt a rövidlátást ud­variasan a hagyományos böl­csesség megnyilvánulásának nevezi, hiszen - mint írja - az említett ellenzékiek nem sokkal ezután megnyerték a választá­sokat, egyikük pedig, Orbán Viktor később Magyarország miniszterelnöke lett. Alois Mock osztrák és Horn Gyula magyar külügyminiszter át­vágja a műszaki zárat. Mark Palmer komoly beszélgetéseket folytatott az akkori állampárti vezetések és az osztrák határ megnyitásáról mti-fotó A tömegben vonult Palmer az 1989. március 15-i tüntetés előtt figyelmeztette az akkori vezetőket, hogy ha a munkásőröknek golyókat oszta­nának ki, és azt használnák is, akkor akár az amerikai nagykö­vetet is megölhetik, mert ő is a tömegben fog vonulni a követ­ség tagjaival együtt. A munkás­őrség vezetőjével pedig közölte, személyesen is felelős lesz azért, ha lövések dördülnek el. Mark Palmer könyve szerint komoly beszélgetéseket folyta­tott az akkori vezetőkkel az osztrák határ megnyitásáról, hogy a Magyarországra mene­kült keletnémetek Ausztrián ke­resztül Nyugat-Németországba utazhassanak. A jövőjük miatt aggódó politikusokat meggyőz­te, hogy a demokratikus Ma­gyarországon nekik is helyük lesz, ha nem alkalmaznak erő­szakot és együttműködnek a ke­rekasztal-tárgyalásokon a de­mokratikus ellenzékkel.

Next